Mag\u00e1z\u00f3dtunk \u00e9s ez valamik\u00e9ppen \u00fcnnep\u00e9lyes jelleget k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt a m\u00e1r els\u0151 perct\u0151l kezdve furcsa fesz\u00fclts\u00e9g\u0171 besz\u00e9lget\u00e9snek. Pedig az \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9g t\u00e1vol \u00e1llott mindh\u00e1rmunkt\u00f3l, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Katit\u00f3l, aki idegesen izgett-mozgott a sz\u00e9ken. A j\u00e1t\u00e9k hamarosan kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt folyt tov\u00e1bb, a harmadik t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en kirekeszt\u0151d\u00f6tt bel\u0151le. A szavak izz\u00f3 labdak\u00e9nt r\u00f6ppentek egyikt\u0151l a m\u00e1sikhoz, a fesz\u00fclts\u00e9g val\u00f3s\u00e1ggal f\u00e1jt. Ahogy az lenni szokott, Kati mindebb\u0151l semmit sem \u00e9rzett.<\/p>\n
(Azt\u00e1n a fiatalember a zongor\u00e1hoz \u00fclt. R\u00e9m\u00fclten visszarettenve, el\u00e1multan pr\u00f3b\u00e1ltam valami \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st keresni a hangok z\u0171rzavar\u00e1ban. Zenei felk\u00e9sz\u00fclts\u00e9gem meg\u00e1llott Wagnern\u00e9l. N\u00e9ha \u00e9reztem, hogy mindez nem el\u00e9g, \u00e9s hogy ezut\u00e1n m\u00e9g k\u00f6vetkeznie kellene valaminek. De fogalmam sem volt, hogy mi is az. A fiatal zen\u00e9sz r\u00e1hajolt a zongor\u00e1ra, \u00e9s t\u00fcrelmetlen ujjai al\u00f3l furcsa, szaggatott mel\u00f3dia-foszl\u00e1nyok r\u00f6ppentek fel \u00e9s porlottak sz\u00e9t a semmiben. Majd d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s hallatszott, elny\u00fajtott von\u00edt\u00e1s, dobperg\u00e9s, \u0151rj\u00f6ng\u0151 crescend\u00f3k p\u00e1szt\u00e1zt\u00e1k a leveg\u0151t. Majdhogy be nem tapasztottam f\u00fclemet a tenyeremmel, de h\u00f4siesen \u00e1lltam, kecsesen a zongor\u00e1ra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve, mik\u00f6zben \u00fagy \u00e9reztem, hogy a hangok k\u00e9sek gyan\u00e1nt szabdalj\u00e1k a rekeszizmomat.)<\/p>\n
\u201eModern zene” \u2013 villant \u00e1t rajtam \u00e9s a fi\u00fat n\u00e9zegettem. Fekete haja a homlok\u00e1ba hullott, id\u0151nk\u00e9nt d\u00fch\u00f6sen h\u00e1trar\u00e1zta, de hi\u00e1ba. \u201eT\u00fal hossz\u00fa a haja, le kellene ny\u00edrni” \u2013 gondoltam, de azt\u00e1n igyekeztem a pr\u00f3zai gondolatt\u00f3l megszabadulni \u00e9s visszak\u00e9nyszer\u00edteni magam a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s zen\u00e9vel v\u00edvott k\u00fczdelemhez. \u201eHa le\u00fcln\u00e9k a zongor\u00e1hoz, \u00e9s minden odafigyel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl csapkodni kezden\u00e9m a billenty\u0171ket, \u00e9ppen ez j\u00f6nne ki” \u2013 gondoltam \u00fajb\u00f3l \u00e9s a fi\u00fara sand\u00edtottam, nem olvasta-e ki v\u00e9letlen\u00fcl a szememb\u0151l az illetlen gondolatot. De azt teljesen lefoglalta a zene. \u201eK\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u2013 gondoltam \u2013 t\u00e9nyleg komolyan veszi”, \u00e9s tiszteletet \u00e9reztem a m\u0171v\u00e9szet ir\u00e1nt.<\/p>\n
A di\u00e1k nagyon fiatal volt. Eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9n uralkodtak m\u00e9g a kamaszkor jegyei, amelyeket akartan eredetiesked\u0151 viselked\u00e9se is hangs\u00falyozott. Ez a furcsa \u00e9retlens\u00e9g azonban valami velesz\u00fcletett kecsess\u00e9ggel \u00e9s \u00fcgyess\u00e9ggel p\u00e1rosult, mint a fiatal \u00e1llatokn\u00e1l. Ahogy ott \u00fclt a zongor\u00e1n\u00e1l, a l\u00e1tv\u00e1ny, amit ny\u00fajtott, befejezett eg\u00e9sz volt, szinte tudatosan kompon\u00e1lt k\u00e9p, amelyen semmi sem hatott zavar\u00f3an. Iskol\u00e1sl\u00e1nyok \u00e1lma \u2013 gondoltam inger\u00fclten \u2013, a m\u0171v\u00e9sz a zongor\u00e1n\u00e1l. Fekete s\u00f6r\u00e9ny, s\u00e1padt arc, lobog\u00f3 szemek, elm\u00e9ly\u00fclt arckifejez\u00e9s\u2026 Semmi sem hi\u00e1nyzik! \u00c9s hi\u00e1ba tudom, hogy \u0151 is tudja \u00e9s kiakn\u00e1zza ezt a hat\u00e1st, m\u00e9gis beveszem a maszlagot! \u201eSzalonn\u00e1t k\u00e9ne ennem hagym\u00e1val \u00e9s term\u00e9szetesen viselkednem” \u2013 gondoltam, s k\u00f6zben magam is a k\u00e9p kieg\u00e9sz\u00edt\u0151jek\u00e9nt k\u00f6ny\u00f6k\u00f6ltem a zongor\u00e1n\u00e1l; \u00e9reztem, hogy mindj\u00e1rt elzsibbad a karom, de nem mertem megmozd\u00edtani. \u201eH\u00fclye vagyok” \u2013 monologiz\u00e1ltam tov\u00e1bb gondolatban \u2013, \u201etal\u00e1n bizony \u00e9rdekelne ez a zene, de igyekezn\u00e9k-e valamit kih\u00e1mozni bel\u0151le, ha nem tetszene ennyire ez a poj\u00e1ca, ez a sz\u00e9lh\u00e1mos!”<\/p>\n
K\u00f6zben a szemeim f\u00e9lig lecsuk\u00f3dtak. Ty\u00fak \u2013 gondolta mag\u00e1ban a fi\u00fa, \u00e9s b\u00e1r tudta, hogy improviz\u00e1ci\u00f3i a k\u00edv\u00e1nt st\u00edlus minden jegy\u00e9t magukon viselik, azzal is tiszt\u00e1ban volt, hogy ujjai csup\u00e1n abszol\u00fat hall\u00e1s\u00e1nak, nem pedig val\u00f3di, kidolgozott technik\u00e1j\u00e1nak engedelmeskednek. \u0150 maga \u201ehozz\u00e1hallotta” az elnyelt, elv\u00e9tett hangokat, \u00e9s nem mert volna \u00edgy ki\u00e1llni ig\u00e9nyesebb hallgat\u00f3s\u00e1g el\u00e9. A l\u00e1nyokat len\u00e9zte, m\u00e9gis a sz\u00fcrk\u00e9sz\u00f6ld, mozdulatlan pillant\u00e1s s\u00falya alatt pontosan t\u00f6rt fel bel\u0151le \u00e9s lop\u00f3zott a billenty\u0171kre, amit csak a legritk\u00e1bb pillanatokban siker\u00fclt kifejeznie, \u00e9s ez meggy\u0151z\u0151v\u00e9 tette j\u00e1t\u00e9k\u00e1t. Persze, ez nem volt tudatos benne, de ha igen, akkor is bossz\u00fasan tagadta volna.<\/p>\n
Azt\u00e1n egy hirtelen mozdulattal fel\u00e1llott a zongor\u00e1t\u00f3l, zajosan lecsattantotta a fedelet, \u00e9s pillant\u00e1st sem vetve r\u00e1m, az ajt\u00f3 fel\u00e9 indult.<\/p>\n
\u2013 K\u00e9s\u0151 van, megyek. Kati, k\u00eds\u00e9rj ki, nem ismerem a j\u00e1r\u00e1st \u2013 sz\u00f3lt ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151 hangon, de tudtam, hogy nem akar egyed\u00fcl \u00e1tv\u00e1gni a lak\u00f3t\u00e1rsak szob\u00e1j\u00e1n, mintha az valami undor\u00edt\u00f3 pocsolya lenne. \u201eRokonl\u00e9lek” \u2013 gondoltam, s ez\u00e9rt r\u00e9szben eln\u00e9ztem neki az udvariatlan t\u00e1voz\u00e1st.<\/p>\n
Felnyitottam a zongora fedel\u00e9t, \u00e9s le\u00fct\u00f6ttem egy akkordot: \u201eNo n\u00e9zd csak, azt hittem, hogy tetszem neki. S most tess\u00e9k, Kati\u2026 De h\u00e1t mi\u00e9rt ne?” Elnevettem magam, v\u00e1llat vontam \u00e9s elzsibbadt karomat d\u00f6rzs\u00f6lgettem. \u201eMint egy k\u00edgy\u00f3b\u0171v\u00f6l\u0151! Ennek se lesz ideje a n\u0151kt\u0151\u00f4l komolyan foglalkozni a zen\u00e9vel!”<\/p>\n
Az ajt\u00f3ban D. n\u00e9ni r\u00e9m\u00fclt kerek k\u00e9pe jelent meg. Egyenesen a zongor\u00e1hoz ment \u00e9s a h\u00farokat kezdte vizsg\u00e1lgatni:<\/p>\n
\u2013 Dr\u00e1g\u00e1m \u2013 sz\u00f3lt reszket\u0151 hangon \u2013 nagyon k\u00e9rem, ne j\u00f6jj\u00f6n t\u00f6bbet ide ez a fiatalember. T\u00f6nkreteszi a zongor\u00e1mat! Deh\u00e1t az isten szerelm\u00e9re, mi\u00e9rt kell \u00fagy csapkodni? \u00c9s tulajdonk\u00e9ppen kicsoda ez?
\n\u2013 A Kati udvarl\u00f3ja \u2013 hazudtam szemtelen\u00fcl \u00e9s kicsit k\u00e1r\u00f6rvend\u0151en. \u2013 Nesze neked, Kati, most j\u00f6n a lelkifr\u00f6ccs! \u2013 Zeneszerz\u0151.
\n\u2013 Ez? Zeneszerz\u0151? \u2013 csapta \u00f6ssze a kez\u00e9t a n\u00e9zni. \u2013 Ne mondjon ilyet, dr\u00e1g\u00e1m, ismertem \u00e9n zeneszerz\u0151ket, j\u00e1rt is egy a h\u00e1zunkba, a Korn\u00e9l \u00far, az igen; milyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 valcereket \u00edrt az! Nekem\u2026 \u2013 tette hozz\u00e1 szem\u00e9rmesen. \u2013 De ez a zongorapuszt\u00edt\u00f3?! \u2013 lovalta bele mag\u00e1t \u2013 Nohiszen! Meg is kell mondjam Katik\u00e1nak, az \u00e9n zongor\u00e1m nem erre val\u00f3!<\/p>\n
Bar\u00e1ts\u00e1gos, helyesl\u0151 mosollyal \u00fagy helyezkedtem el, hogy a m\u00e9g reggel elt\u00f6rt gipszmedve hely\u00e9t eltakarjam, \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fclten s\u00f3hajtottam, amikor a n\u00e9ni kiviharzott az ajt\u00f3n, hogy megb\u00e1ntott f\u00fclkagyl\u00f3j\u00e1t a Pillang\u00f3kisasszony nagy\u00e1ri\u00e1j\u00e1val kell\u0151k\u00e9ppen ki\u00f6bl\u00edthesse. A r\u00e1di\u00f3 b\u00f6mb\u00f6lve sz\u00f3lt akkor is, amikor Kati visszat\u00e9rt. Suttogva t\u00e1j\u00e9koztattam a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l.<\/p>\n
\u2013 \u00daristen \u2013 h\u00fcledezett Kati \u2013, r\u00e1mkented B.-t, h\u00e1t kellett ez nekem? Most hallhatom eg\u00e9sz h\u00e9ten, pedig mi k\u00f6z\u00f6m az eg\u00e9szhez?
\n\u2013 Hogyhogy mi k\u00f6z\u00f6d? Eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n vele volt\u00e1l, idehoztad, elk\u00eds\u00e9rted \u2013 s most letagadod? Pedig milyen sz\u00edvd\u00f6gleszt\u0151 gyerek!
\nId\u0151k\u00f6zben \u00e1gyba b\u00fajtunk.
\n\u2013 Gyere ide \u2013 suttogta Kati \u2013, nem akarok kiab\u00e1lni. \u2013 Gyorsan mell\u00e9je b\u00fajtam.
\n\u2013 Na, mikor van tal\u00e1lk\u00e1d a sz\u00edvd\u00f6gleszt\u0151vel? \u2013 kuncogtam.
\n\u2013 Neked van tal\u00e1lk\u00e1d vele \u2013 nevetett Kati.
\n\u2013 Ne-kem? Meg\u0151r\u00fclt\u00e9l? Hiszen sz\u00f3 sem volt err\u0151l!\u2026
\n\u2013 Dehogynem. Am\u00edg kint voltunk, \u00e9s d\u00e9lut\u00e1n is v\u00e9gig r\u00f3lad faggatott! Mondtam egy p\u00e1r dolgot, ami megmozgatta a fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1t. De am\u00fagy is eg\u00e9szen bel\u00e9desett. H\u00e1t nem vetted \u00e9szre? Azt mondta, szerd\u00e1n este hatkor l\u00e9gy a park els\u0151 padj\u00e1n.
\n\u2013 M\u00e9ghogy szerd\u00e1n\u2026 \u00e9s legyek\u2026 h\u00e1t megbolondult?! Hogy k\u00e9pzeli? \u2013 h\u00fcledeztem, de valami kellemes megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s kezdett bizseregni bennem.
\n\u2013 Ne t\u00e9gy \u00fagy, mintha sohasem lett volna tal\u00e1lk\u00e1d \u2013 duruzsolta Kati. \u2013 Semmit sem vesz\u00edthetsz. \u00c9s ez legal\u00e1bb nem mindennapi figura.
\n\u2013 Azt l\u00e1ttam \u2013 s\u00f3hajtottam. Eg\u00e9szen belef\u00e1radtam. \u2013 De h\u00e1t ki ez tulajdonk\u00e9ppen?
\n\u2013 Cs. B. Huszonegy \u00e9ves, a n\u0151k szedik sz\u00e9t, komoly sz\u00edvm\u0171t\u00e9ten ment \u00e1t, ami csak n\u00f6veli es\u00e9lyeit a n\u0151kn\u00e9l. Kit\u0171n\u0151 feje van, de bolond.
\n\u2013 Tehets\u00e9ges?
\n\u2013 Azt mondj\u00e1k\u2026
\n\u2013 Ink\u00e1bb \u0151 terjeszti, nem?
\n\u2013 H\u00e1t \u00f6nhitts\u00e9gben nincs hi\u00e1ny n\u00e1la. De l\u00e1tt\u00e1l m\u00e9g m\u0171v\u00e9szt, aki nem g\u0151g\u00f6s?
\n\u2013 M\u0171v\u00e9sz, m\u0171v\u00e9sz\u2026 Azt hittem, hogy bl\u00f6ff az eg\u00e9sz\u2026 \u00c9rted te azt, amit itt a zongor\u00e1n\u00e1l m\u0171velt?
\n\u2013 Nem nagyon. De ismerem gyerekkora \u00f3ta. Egy v\u00e1rosban sz\u00fclett\u00fcnk. Sok j\u00f3t hallottam r\u00f3la. De h\u00e1t fontos ez? Tal\u00e1lkozol vele, nem fogod megb\u00e1nni.
\n\u2013 \u00c9rdemes? \u2013 mosolyodtam el.
\n\u2013 H\u00e1t persze \u2013 suttogta Kati \u00e1lmosan. \u2013 Unni nem fogod, legfeljebb megpukkadsz az idegess\u00e9gt\u0151l. \u2013 \u00c1s\u00edtott. \u2013 Jaj, de \u00e1lmos vagyok\u2026 \u00c9s a holnapi szemin\u00e1rium\u2026<\/p>\n
Erre a gondolatra azonnal \u00e1tm\u00e1sztam a saj\u00e1t \u00e1gyamba, \u00e9s a fal fel\u00e9 fordultam. De egy cs\u00f6ppet sem voltam ideges vagy szomor\u00fa. R\u00e9g\u00f3ta nem \u00e9rzett el\u00e9gedetts\u00e9g ker\u00edtett hatalm\u00e1ba.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n *A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Sz\u00ednk\u00e9p mell\u00e9klet, 2004. m\u00e1rcius 27.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mag\u00e1z\u00f3dtunk \u00e9s ez valamik\u00e9ppen \u00fcnnep\u00e9lyes jelleget k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt a m\u00e1r els\u0151 perct\u0151l kezdve furcsa fesz\u00fclts\u00e9g\u0171 besz\u00e9lget\u00e9snek. Pedig az \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9g t\u00e1vol \u00e1llott mindh\u00e1rmunkt\u00f3l, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Katit\u00f3l, aki idegesen izgett-mozgott a sz\u00e9ken. A j\u00e1t\u00e9k hamarosan kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt folyt tov\u00e1bb, a harmadik t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en kirekeszt\u0151d\u00f6tt bel\u0151le. A szavak izz\u00f3 labdak\u00e9nt r\u00f6ppentek egyikt\u0151l a m\u00e1sikhoz, a fesz\u00fclts\u00e9g val\u00f3s\u00e1ggal f\u00e1jt. Ahogy az lenni […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-26074","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26074","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26074"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26074\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26074"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26074"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26074"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}