
{"id":26087,"date":"2013-10-11T13:21:00","date_gmt":"2013-10-11T13:21:00","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26087"},"modified":"2013-10-11T13:22:14","modified_gmt":"2013-10-11T13:22:14","slug":"dancs-artur-hogyan-lettem-legiutaskisero-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26087","title":{"rendered":"Dancs Artur: Hogyan lettem l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151 (3)"},"content":{"rendered":"<p><em><strong>A boldog\u00edt\u00f3 IGEN<\/strong><\/em><\/p>\n<p>Hogy a rep\u00fcl\u00e9st\u0151l \u00e9s New Yorkt\u00f3l val\u00f3 elszakad\u00e1st illet\u0151en mekkora hatalmasat t\u00e9vedtem, ezut\u00e1n m\u00e9g sok\u00e1ig nem der\u00fclt ki, mert olyan csod\u00e1latos id\u0151szak k\u00f6vetkezett az \u00e9letemben, hogy teljesen elvonta a figyelmemet err\u0151l (egy kis id\u0151re), ami ugyan nem tartozik k\u00f6zvetlen\u00fcl a t\u00e9m\u00e1hoz, amir\u0151l itten \u00e9n most \u00e9rtekezem, de felt\u00e9tlen kataliz\u00e1tora \u00e9s meleg\u00e1gya volt annak, ami azt\u00e1n a tov\u00e1bbiakat meghat\u00e1rozta.<!--more--> \u00c9s a felsorol\u00e1sb\u00f3l nem hi\u00e1nyozhat az, amit m\u00e9g ma is, itt Helsinkiben az otthonos kis hotelszob\u00e1mban te\u00e1zva a k\u00e1v\u00e9asztalra felrakott l\u00e1bakkal ugyan\u00fagy l\u00e1tok: eddigi szakmai \u00e9letem legszebb \u00e9vei. Ugyanis az idi\u00f3t\u00e1n berendezett brooklyni alb\u00e9rletben, mik\u00f6zben az idi\u00f3ta lak\u00f3t\u00e1rs felvonultatta el\u0151ttem als\u00f3gatya gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t \u00e9s a New York-i magyar szezonmunk\u00e1s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g leglepukkantabb feh\u00e9rcsel\u00e9deit \u00fatban a bugyir\u00f3zsasz\u00edn h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ja fel\u00e9 sivalkodva, bennem k\u00e9t d\u00f6nt\u00e9s is meg\u00e9rt \u00e9s megsz\u00fcletett. N\u00e9v szerint, hogy t\u00e9nyleg nem megyek vissza az irod\u00e1ba, azaz felmondok a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gn\u00e1l, a m\u00e1sik meg hogy visszamegyek Szatm\u00e1rra \u00e9s igent mondok Tur\u00f3s L\u00f3r\u00e1ndnak. Ut\u00f3bbi nem a kezemet k\u00e9rte meg, de \u00e9letem nagy igenjeinek egyike volt az. Soha nem \u00f3dzkodom megmondani, ha valamivel nem \u00e9rtek egyet, ugyanakkor soha nem esik nehezemre elismerni azt, ha valakit valami\u00e9rt tisztelek. \u00c9s Tur\u00f3s egyike azoknak. Amikor New Yorkba utaz\u00e1som el\u0151tt \u0151 is \u00e9s m\u00e1sok is felj\u00e1rtak az irod\u00e1mban tervekr\u0151l besz\u00e9lni, nem akartam senkinek semmif\u00e9le terveir\u0151l hallani, el\u00e9g volt nekem a magam baja. Olyan boldog vagyok, hogy annak ellen\u00e9re, hogy (leplezend\u0151 esend\u0151s\u00e9gemet \u00e9s saj\u00e1t gondjaimat) foghegyr\u0151l besz\u00e9ltem vele ott \u00e9s akkor, nem hagyott b\u00e9k\u00e9n. \u00c9s ahogy Erdei Robival k\u00f6z\u00f6sen megtal\u00e1lt\u00e1k azt a felh\u0151r\u00e9st, ahol egy pillanatra elegend\u0151 naps\u00fct\u00e9s sziv\u00e1roghatott be \u00e9let\u00fcnkbe ahhoz, hogy Szatm\u00e1rn\u00e9meti els\u0151 magyar kereskedelmi r\u00e1di\u00f3ja l\u00e9trej\u00f6jj\u00f6n, ugyan\u00fagy megtal\u00e1lt\u00e1k a megfelel\u0151 m\u00f3dszert \u00e9s alkalmakat arra, hogy minden kijel\u00f6lt poz\u00edci\u00f3ra a legmegfelel\u0151bb embert deleg\u00e1lj\u00e1k. Megvan a Brooklynb\u00f3l bonyol\u00edtott levelez\u00e9sem Tur\u00f3ssal, de soha az\u00f3ta nem mertem \u00fajraolvasni, s most sem fogom. Kor\u00e1bbi \u00e9letem olyan elveszettnek hitt gy\u00f6ngyszemei ker\u00fcltek el\u0151 a t\u00e9r \u00e9s id\u0151 hom\u00e1ly\u00e1b\u00f3l, hogy nem tudtam volna ellen\u00e1llni a hazamenetelnek. Nem is \u00e1lltam ellent. Engem szem\u00e9lyesen Bartos nev\u00e9vel csalt haza. \u00dajfent csak egy olyan helyzet \u00e1llt el\u0151, ami nem adatik meg ak\u00e1rkinek az \u00e9letben, nem a diploma, nem a pap\u00edrok, hanem a szerencse, \u00e9s a sok, a vil\u00e1g szeme \u00e9s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 sz\u00ednterein elt\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vem \u00e9s az emberek szeretete emelt \u00fajabb s \u00fajabb piedeszt\u00e1lra &#8211; sokszor azt \u00e9reztem, m\u00e9ltatlanul. Hiszen soha nem b\u00e1ntam keszty\u0171s k\u00e9zzel senkivel szakmai szinten &#8211; legyen az l\u00e9gik\u00f6zleked\u00e9s vagy ak\u00e1r az ezzel p\u00e1rhuzamosan meg\u00e9lt r\u00e1di\u00f3s \u00e9let. Jogos lett volna, ha hallani sem akarnak fel\u0151lem, ha csak egy m\u00f3djuk van r\u00e1. A szigoromat a munka ter\u00e9n ezt k\u00f6vet\u0151en sem tudtam levetni, \u00e9s ennek a k\u00e9s\u0151bbiekben fontos kihat\u00e1sai voltak, amir\u0151l k\u00fcl\u00f6n sz\u00f3lni fogok, amikor id\u0151ben utol\u00e9rem a helyzetet.<br \/>\nSoha nem fogom tudni viszonzni \u00e9s feldolgozni sem azt a rengeteg szeretetet \u00e9s tiszteletet, amit az ezt k\u00f6vet\u0151 \u00e9vekben kaptam. Sem a munkat\u00e1rsaimnak, sem azoknak, akik\u00e9rt dolgoztunk. \u00c9s soha nem fogom tudni el\u00e9gszer le\u00edrni ide, mennyire szerencs\u00e9s fick\u00f3 is vagyok.<\/p>\n<p>A City R\u00e1di\u00f3ban elt\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vek elind\u00edtottak egy nagyon fontos \u00faton: visszatal\u00e1lni \u00f6nmagamhoz. Ott \u00e9lt\u00fcnk az \u00fcvegkalitk\u00e1ban egy sz\u00ednpadon mindenki szeme l\u00e1tt\u00e1ra. Nekem term\u00e9szetes volt, hogy szenteste \u00e9n dolgozom. Ann\u00e1l felemel\u0151bb nem is lehet, amikor megannyi ember &#8211; idegenek, nem idegenek &#8211; mosolyogva enged be legszentebb csal\u00e1di pillanataiba. Egy nagy sz\u00ednpad az eg\u00e9sz, amir\u0151l akkor m\u00e1r sokat tudtam. Bessenyei Istv\u00e1n bar\u00e1tom olyan alapos \u201ekik\u00e9pz\u00e9sben\u201d r\u00e9szes\u00edtett az id\u0151k sor\u00e1n, hogy nekem ehhez sem kellett oklev\u00e9l. Ott \u00e9s akkor \u00e1llhattam ki ak\u00e1rmilyen sz\u00ednpadra az \u00e9letem sor\u00e1n, ahova csak megfelel\u0151nek tartottam. \u00c9s nekem minden szakm\u00e1m valamilyen sz\u00ednpad volt, m\u00e9g ha nem is a decka klasszikus \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9ben.<\/p>\n<p>2006-ban \u00fajra annyira er\u0151snek \u00e9reztem magam, hogy felkerekedtem, \u00e9s elutaztam New Yorkba. L\u00e1togat\u00f3ba. Olyan v\u00e9gtelen\u00fcl fesztelen \u00e9s j\u00f3kedv\u0171 voltam, hogy ezt megtehettem, ezt a hangulatot el sem b\u00edrtam akkor magyar\u00e1zni senkinek. Igaz nem is k\u00e9rdezett senki sem. Hagytak menni. Eszemben sem volt t\u00f6bbet kik\u00f6lt\u00f6zni. S\u0151t, akkor az is megfogalmaz\u00f3dott bennem, hogy lassan el kell engednem ezt az \u00e1lmot, ami New York volt, \u00e9s hittem is benne, hogy ez\u00fattal siker\u00fclni fog. Csak mert nem akartam t\u00f6bb k\u00ednl\u00f3d\u00e1st az elv\u00e1gy\u00f3d\u00e1ssal. Olyan praktikus dologhoz k\u00f6t\u00f6ttem a szak\u00edt\u00e1st, mint a v\u00e9ge fel\u00e9 j\u00e1r\u00f3 t\u00edz\u00e9ves v\u00edzumom. Eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy soha nem ig\u00e9nyelek t\u00f6bb turista v\u00edzumot az USA-ba. Na, ez igaz is lett.<\/p>\n<p style=\"text-align: right;\"><em>Helsinki, 2013. okt\u00f3ber 9.<\/em><\/p>\n<p style=\"text-align: left;\">Forr\u00e1s: <a href=\"http:\/\/dancsartur.wordpress.com\/\"><em>\u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>A boldog\u00edt\u00f3 IGEN Hogy a rep\u00fcl\u00e9st\u0151l \u00e9s New Yorkt\u00f3l val\u00f3 elszakad\u00e1st illet\u0151en mekkora hatalmasat t\u00e9vedtem, ezut\u00e1n m\u00e9g sok\u00e1ig nem der\u00fclt ki, mert olyan csod\u00e1latos id\u0151szak k\u00f6vetkezett az \u00e9letemben, hogy teljesen elvonta a figyelmemet err\u0151l (egy kis id\u0151re), ami ugyan nem tartozik k\u00f6zvetlen\u00fcl a t\u00e9m\u00e1hoz, amir\u0151l itten \u00e9n most \u00e9rtekezem, de felt\u00e9tlen kataliz\u00e1tora \u00e9s meleg\u00e1gya volt [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-26087","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26087","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26087"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26087\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26087"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26087"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26087"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}