{"id":26130,"date":"2013-10-13T06:13:45","date_gmt":"2013-10-13T06:13:45","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26130"},"modified":"2013-10-13T06:13:45","modified_gmt":"2013-10-13T06:13:45","slug":"dancs-artur-hogyan-lettem-legiutaskisero-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26130","title":{"rendered":"Dancs Artur: Hogyan lettem l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151… (4)"},"content":{"rendered":"

New Yorkt\u00f3l New Yorkig, Nancyvel, egy hajnalban elk\u00f6t\u00f6tt k\u00f6vets\u00e9gi dzsippel, a Mal\u00e9v 90-es j\u00e1rat\u00e1val, \u00e9s annyi minden m\u00e1ssal<\/strong><\/p>\n

Megj\u00e1rtam, h\u00e1t ism\u00e9t New Yorkot. Irigykedve n\u00e9ztem a Mal\u00e9v 90-es j\u00e1rat\u00e1nak utask\u00eds\u00e9r\u0151it, mindent bej\u00e1rtam a v\u00e1rosban, amit valaha szerettem (na j\u00f3, rajongtam…), \u00e9s sz\u00e9p csendesen arra pr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszpontos\u00edtani, hogy ezt sz\u00e9pen le\u00e9p\u00edtem magamban valahogy. Boldog voltam odahaza a kis munk\u00e1mmal, azokkal, akik k\u00f6rbevettek. Szerettem, szenvedtem, minden megvolt, ami egy kiegyens\u00falyozott \u00e9lethez kellett. Haza\u00e9rv\u00e9n berendezkedtem a hossz\u00fat\u00e1v\u00fa, nyugis \u00e9s csendes mindennapi \u00e9letre. \u00c9n nevezem mindennapinak, mert egy \u00e1tlagembernek, aki \u201erendes\u201d munkahelyen dolgozik, legkev\u00e9sb\u00e9 sem t\u0171nt volna annak.
\nHogy 2009 j\u00fanius 4-\u00e9n este a JFK-n tal\u00e1ltam magam az \u00e9letemet k\u00e9t hatalmas kufferben h\u00fazva magam ut\u00e1n, egy \u00fajabb v\u00e9letlen \u00e9s – merjem-e kimondani: tal\u00e1n szerencse – m\u0171ve is. T\u00f6rt\u00e9nt ugyanis, hogy els\u0151 amerikai l\u00e1togat\u00e1som \u00f3ta annyira bennem volt a mehetn\u00e9k, hogy \u00e9vente jelentkez\u00e9st k\u00fcldtem az amerikai v\u00edzumlott\u00f3ra. Egy id\u0151 ut\u00e1n bar\u00e1taimnak \u00e9s csal\u00e1dtagjaiknak is \u00e9n adtam le, mert szerint\u00fck ezt \u00e9n tudom, hogyan kell.Amint mondottam, 2006-ban haza\u00e9rve New Yorkb\u00f3l, magamban legbel\u00fcl elkezdtem magamban ezt a hajt\u00e1st elcsendes\u00edteni, \u00e9s azoknak a fontos dolgoknak \u00e9s embereknek szenteltem t\u00f6bb figyelmet, amit s akit odahaza megadott nekem a sors. A v\u00edzumlott\u00f3z\u00e1s olyanf\u00e9le rutin volt m\u00e1r, hogy amikor j\u00f6tt az okt\u00f3ber, vettem a list\u00e1t, s sz\u00e9pen leadtam mindenki jelentkez\u00e9s\u00e9t. Mint egy hiszt\u00e9ri\u00e1s titk\u00e1rn\u0151, \u00fagy nyaggattam \u0151ket fot\u00f3\u00e9rt vagy hi\u00e1nyz\u00f3 adatok\u00e9rt, mintha az \u00e9letem f\u00fcggne rajta. J\u00f3 kis j\u00e1t\u00e9k volt. Addig t\u0171nt csak j\u00e1t\u00e9knak, am\u00edg 2008 m\u00e1jus els\u0151 h\u00e9tf\u0151j\u00e9n be nem kopogott a post\u00e1s a nagy s\u00e1rga bor\u00edt\u00e9kkal. Amikor a Kentucky-i c\u00edmet l\u00e1ttam rajta, azonnal tudtam, mi van benne, ledobtam a csomagot \u00e9s remegtem minden porcik\u00e1mban. Egyik pillanatban m\u00e1moros \u00f6r\u00f6m \u00f6nt\u00f6tt el, r\u00f6gt\u00f6n ut\u00e1na a p\u00e1nik \u00e9s valami f\u00e1jdalmas keser\u0171s\u00e9g. Ezek v\u00e1ltogatt\u00e1k egym\u00e1st egy ideig m\u00e9g, amig magamhoz nem t\u00e9rtem. S amikor napok m\u00falva valamelyest magamhoz t\u00e9rtem, minden gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl elfogadtam a lehet\u0151s\u00e9get. Sosem v\u00e1gytam k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben Amerik\u00e1ba, ott \u00e9lni pl\u00e1ne nem, soha nem tartottam vonz\u00f3nak sem az amerikai \u00e1tlagember \u00e9let\u00e9t, sem a szok\u00e1sait, sem a kultur\u00e1r\u00e1t. Egyed\u00fcl New York fogott meg m\u00e9g anno, L\u00edvia ottl\u00e9te idej\u00e9n, abba azonban – a jelek szerint – menthetetlen\u00fcl belebolondultam. Ha k\u00e9rdezt\u00e9k, kik\u00f6lt\u00f6z\u00f6m-e Amerik\u00e1ba, azt mondtam, nem, soha, csakis New Yorkba. New York nem Amerika, csak \u00e9ppen ott van.<\/p>\n

Azzal, hogy ezt k\u00f6vet\u0151en a k\u00f6telez\u0151 bel\u00e9p\u00e9semig az USA-ba mi minden zajlott le bennem \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, ebben a pillanatban sem vagyok k\u00e9pes szemben\u00e9zni, \u00e9s nem is tartozik a t\u00e9m\u00e1hoz, hogy k\u00fcl\u00f6n kit\u00e9rjek erre. Minden bizonnyal egy m\u00e1sik, hosszabb l\u00e9legzetv\u00e9tel\u0171 \u00edr\u00e1s sz\u00fcks\u00e9geltetik hozz\u00e1 az erre alkalmas id\u0151ben \u00e9s lelki\u00e1llapotban.<\/p>\n

Az \u00e9rkez\u00e9semet k\u00f6vet\u0151 h\u00e1rom h\u00e9tben \u00c1gi bar\u00e1tn\u0151m csal\u00e1di otthon\u00e1ban h\u00faztam meg magam, aki \u00e9vekkel azel\u0151tt telep\u00fclt \u00e1t \u00e9s alap\u00edtott csal\u00e1dot. Telev\u00edzi\u00f3s-r\u00e1di\u00f3s szakmai kapcsolat, majd egy fokozatosan kialakult szoros bar\u00e1ts\u00e1g k\u00f6t\u00f6tt \u00f6ssze, \u00e9s b\u00e1tor\u00edtott arra, hogy amikor a kiv\u00e1ndorl\u00e1s gondolata \u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge felmer\u00fclt, megk\u00e9rjem, illetve elfogadjam bar\u00e1tn\u0151m \u00e9s f\u00e9rje ebb\u00e9li t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t. Connecticutban voltam, h\u00e1t, a lehet\u0151 legalkalmatlanabb pillanatban a vend\u00e9gesked\u00e9sre, \u00e9s a lehet\u0151 legalkalmatlanabb \u00e1llapotban arra, hogy kezelni tudjak b\u00e1rmif\u00e9le helyzetet megfelel\u0151en ugyanakkor. Gyermeket v\u00e1rtak, s\u0151t m\u00e1r v\u00e1rni sem kellett, hisz meg\u00e9rkezett, \u00e9s el\u00e9g \u00f6r\u00f6mmel teli stressz volt ez sz\u00e1mukra, nem hi\u00e1nyzott extra kih\u00edv\u00e1s egy m\u00e1sik, nem annyira \u00f6r\u00f6mteli \u00e9s nem is annyira csal\u00e1dbav\u00e1g\u00f3 stresszfaktor szem\u00e9ly\u00e9ben. \u00c9s – ut\u00f3lag visszatekintve – term\u00e9szetes az is, hogy nem voltak \u0151k sem abban az \u00e1llapotban \u00e9s helyzetben, hogy minden ad\u00f3d\u00f3 szitu\u00e1ci\u00f3t megfelel\u0151en kezeljenek. Ez pedig megs\u00fcrgette New Yorkba k\u00f6lt\u00f6z\u00e9semet, ami\u00e9rt ut\u00f3lag nagy h\u00e1l\u00e1t adok a sorsnak. Ha nem aznap s nem abban az id\u0151ben megyek lak\u00e1st keresni, val\u00f3sz\u00edn\u00fcleg sohasem jutok a Hillyer Street \u00e9s az 51. sug\u00e1r\u00fat sark\u00e1n l\u00e9v\u0151 h\u00e1zba, \u00e9s az \u00e9letem is teljesen m\u00e1sk\u00e9nt – s teljesen nem biztos, hogy jobban – alakult volna. M\u00e1ri\u00e1r\u00f3l nem is besz\u00e9lve, akivel azt\u00e1n vid\u00e1m, mozgalmas \u00e9s j\u00f3 hangulat\u00fa lak\u00f3t\u00e1rsi \u00e9letet siker\u00fclt a harmadik emeleten kialak\u00edtani, hol sz\u0171kebb, hol nagyobb t\u00e1rsas\u00e1ggal a lak\u00e1sban. Miss Peryr\u0151l, Lucsir\u00f3l, Frencsir\u0151l, a franci\u00e1r\u00f3l \u00e9s a surm\u00f3 g\u00f6r\u00f6gr\u0151l nem is besz\u00e9lve – err\u0151l viszont a New York-i levelekben nagyon sok sz\u00f3t ejtettem eddig is.
\nConnecticutban sem vesztegettem az id\u0151t, nekiestem az \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9seknek, \u00e9s egy addig sz\u00e1momra teljesen idegen st\u00edlussal, rendszerrel \u00e9s \u00e9rt\u00e9krenddel szembes\u00fcltem. Semmi sem volt \u00e9rv\u00e9nyes, amit addig \u00e1ll\u00e1skeres\u00e9sr\u0151l tudtam. S ha j\u00f3l meggondolom, l\u00e9nyeg\u00e9ben semmit nem is tudtam \u00e1ll\u00e1skeres\u00e9sr\u0151l, nekem soha nem kellett \u00e1ll\u00e1sokat keresni, engem mindig megtal\u00e1ltak a munk\u00e1k, s mindig azt tehettem, amit tudtam \u00e9s szerettem. Eml\u00e9kszem, amikor huszonegy \u00e9vesen els\u0151 nap be kellett mennem a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1g irod\u00e1j\u00e1ba besz\u00e9lget\u00e9sre (akkor m\u00e9g nem nevezt\u00e9k interj\u00fanak), mondt\u00e1k, hogy vigyem be az irataimat \u00e9s egy Curriculum Vitae-t, \u00e9s \u00e9n azonnal r\u00e1v\u00e1gtam, hogy az irataim rendben vannak, de majd mondj\u00e1k meg nekem rendesen, honna kell beszerezni azt az ak\u00e1rmit, amit m\u00e9g k\u00e9rnek, hogy vigyem be, mert beviszem \u00e9n, csak tudjam, hol lehet kapni. Valami divatos pezsg\u0151re gondoltam els\u0151 hall\u00e1sra, s gondoltam, ezzel jelzik, hogy valami kis aj\u00e1nd\u00e9kot vigyek magammal, ha m\u00e1r beh\u00edvtak… ennyire naiv voltam. Kacagtak is eleget rajta, \u00e9s nem vettem rosszn\u00e9ven, hogy el\u00e1rult\u00e1k, \u00f6n\u00e9letrajz az, csak menjek m\u00e1r, s ne h\u00fazzam az id\u0151t, majd feldolgozzuk sz\u00f3ban az \u00f6n\u00e9letrajzomat.
\nNo, persze, az azt k\u00f6vet\u0151 tizenh\u00e9t \u00e9v alatt nagyot fejl\u0151d\u00f6tt a vil\u00e1g. Rom\u00e1ni\u00e1ban is. \u00c9s noha nem volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9gem, de valahol azt olvastam, j\u00f3 ha az embernek van k\u00e9zn\u00e9l \u00f6n\u00e9letrajza, \u00f6sszeeszk\u00e1b\u00e1ltam magamnak egyet az interneten fellelhet\u0151 sablonok seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel. Nem sz\u00e9p\u00edtem, meg voltam gy\u0151z\u0151dve r\u00f3la, hogy pfffffff, v\u00e9rprofi! Amikor Scott megl\u00e1tta, elborzadt (lehet, nem a legmegfelel\u0151bb sablon alapj\u00e1n k\u00e9sz\u00edtettem el). \u00c1gi f\u00e9rje ugyanis fejvad\u00e1sz c\u00e9gn\u00e9l dolgozik, \u00e9s szem\u00e9lyzeti \u00fcgyekkel foglalkozik. Gyorsan befutott a h\u00e1zba, hozott egy poh\u00e1r bort, \u00e9s a teraszon k\u00f6z\u00f6sen tet\u0151 al\u00e1 hoztunk egy igazi \u201eamerikai\u201d \u00f6n\u00e9letrajzot. Menetk\u00f6zben a legfontosabb von\u00e1sokra is megtan\u00edtott, \u00e9s azt\u00e1n sz\u00e9lnek eresztett vele, de lelkemre k\u00f6t\u00f6tte, hogy minden alkalommal, ha v\u00e1ltozik valami az \u00e9letemben, m\u00f3dos\u00edtsam, hozzam naprak\u00e9szre, akkor is, ha nem keresek \u00e9pp munk\u00e1t.
\nTal\u00e1n a legfontosabb \u00e9s legalapvet\u0151bb tan\u00e1cs volt ez sz\u00e1momra az elindul\u00e1shoz, \u00e9s ma m\u00e1r tudom, mekkora jelent\u0151s\u00e9ggel b\u00edr a rezum\u00e9. Merthogy Amerik\u00e1ban nem ismerik a CV-t, hanem rezum\u00e9 van. \u00c9s id\u0151vel azt is meg kellett tapasztalnom, hogy a rezum\u00e9\u00edr\u00e1s tulajdonk\u00e9ppen lassan m\u00e1r mesters\u00e9g, egyeseknek p\u00e9nzkereseti lehet\u0151s\u00e9g ez is. S nem \u00edt\u00e9lem el \u0151ket, mert ha valakinek semmi fogalma nincs arr\u00f3l, hogyan kell \u201enyer\u0151\u201d \u00f6n\u00e9letrajzot \u00edrni, akkor az, aki ezt megteszi, meg\u00e9rdemli, hogy elismerj\u00e9k a tud\u00e1s\u00e1t.
\nNew Yorkba az\u00e9rt is volt j\u00f3 behurcolkodnom, \u00e9s meg\u00e1llapodnom – egyr\u00e9sz, mert ugye, \u00e9n New Yorkba k\u00e9sz\u00fcltem eleve, m\u00e1sr\u00e9szt meg mert a gazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g ellen\u00e9re is ott sokkal t\u00f6bb munkalehet\u0151s\u00e9gre lehetett sz\u00e1m\u00edtani, mint a zsebkend\u0151nyi \u201eAlkotm\u00e1nyoz\u00f3 \u00c1llamban\u201d. \u00c9s arra is gondolnom kellett, hogy ha eljutok oda, hogy beh\u00edvnak egy interj\u00fara, akkor k\u00e9zn\u00e9l kell lennem. Amint beb\u00fatoroztam Elmhurstbe, Queens eme kellemes kis k\u00f6rzet\u00e9be, szertesz\u00e9t k\u00fcldtem az \u00f6n\u00e9letrajzokat, mindig azt az aspektust er\u0151s\u00edtve fel benne Scott \u00fatmutat\u00e1sai alapj\u00e1n, ami fontosabb volt a megp\u00e1ly\u00e1zott helyen. Jobb\u00e1ra l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gokra hajtottam. Nos, igen… Amikor eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy bev\u00e1llalom ezt az amerikai kalandot, be kellett azt is gyorsan l\u00e1tnom, hogy magyar r\u00e1di\u00f3sk\u00e9nt itt nem sok labd\u00e1t r\u00fagdoshatok, viszont a l\u00e9gik\u00f6zleked\u00e9s fellegv\u00e1r\u00e1ban k\u00e9zenfekv\u0151nek t\u0171nt, hogy m\u00e9giscsak visszat\u00e9rek a szakm\u00e1ba a rep\u00fcl\u0151k k\u00f6z\u00e9. Nem mondom, hogy nem szerettem volna l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151 lenni, de annyira \u00f6r\u00fcltem volna \u00e9n m\u00e1r csak annak is, ha megnyugtat\u00f3 szinten meg tudok angolul sz\u00f3lalni zavaromban, hogy csakis alacsonyabb magass\u00e1gokban kutakodtam munkalehet\u0151s\u00e9g ut\u00e1n. Egy rept\u00e9ri beoszt\u00e1snak elmondhatatlanul tudtam volna \u00f6rvendeni. Arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy bennem m\u00e9g mindig megvolt az Eur\u00f3p\u00e1b\u00f3l hozott h\u00fclyes\u00e9g, amely szerint majdnem negyven \u00e9vesen az ember olyan \u00f6reg, hogy \u00f6r\u00fclj\u00f6n, ha egy\u00e1ltal\u00e1n sz\u00f3ba \u00e1llnak vele. Hogy mennyi t\u00e9vhittel \u00e9rkeztem Amerik\u00e1ba, csak fokozatosan, az \u00e9vek sor\u00e1n bontakozott ki, de m\u00e1r akkor, a legelej\u00e9n megtanultam valamit: ezeket semennyire nem \u00e9rdeklik a pap\u00edrok. Csakis az, mit tudsz. Vagyis kellenek pap\u00edrok, mert egy agyonb\u00fcrokratiz\u00e1lt hatalmas \u00e9s neh\u00e9zkes rendszer az amerikai k\u00f6zigazgat\u00e1s \u00e9s minden, ami adminisztr\u00e1ci\u00f3val j\u00e1r. De – ahogy b\u00e1ty\u00e1m szokta csendes, szederp\u00e1link\u00e1s udvarhelyi \u00e9jszak\u00e1kon mondogatni – ha egyszer beker\u00fclsz a g\u00e9pezetbe, a fogakserekek m\u00fak\u00f6dni kezdenek, \u00e9s minden a hely\u00e9re ker\u00fcl. \u00c9s ezt sz\u00f3 szerint \u00e9reztem att\u00f3l a pillanatt\u00f3l, hogy elkezdtem v\u00e9gre dolgozni. Nem egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra t\u00f6rt\u00e9nt, enn\u00e9l az\u00e9rt sokkal nagyobb balhorgokat kaptam az orsz\u00e1gra \u00e9s vil\u00e1gra r\u00e1nehezed\u0151 gazdas\u00e1gi zuhan\u00e1st\u00f3l. De ha j\u00f3 gyorsan el tudtam h\u00faz\u00f3dni el\u0151l\u00fck, vagy ha elkaptak, gyorsan talpra tudtam ugrani, akkor megmaradtam. \u00c9s napr\u00f3l-napra edzettebb lettem.
\nNew York kem\u00e9ny vil\u00e1g. New York nagyon kem\u00e9ny v\u00e1ros. Ma m\u00e1r rendesen meger\u0151s\u00edt a tudat, hogy megmaradtam, \u00e9s egy pillanatra sem kellett semmif\u00e9le kompromisszumot v\u00e1llalnom ez\u00e9rt.
\nMegsz\u00e1moltam ut\u00f3lag, t\u00f6bb, mint \u00f6tsz\u00e1z jelentkez\u00e9st adtam le a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb helyekre munkahelyet megp\u00e1ly\u00e1zva. Volt azok k\u00f6z\u00f6tt mindenf\u00e9le, amir\u0151l azt gondoltam, meg tudok csin\u00e1lni. \u00c9s k\u00f6zben egy nap egy n\u00e9vk\u00e1rtya akadt a kezembe azokb\u00f3l az id\u0151kb\u0151l, amikor fontos emberekkel bratyiztam.<\/p>\n

Nancy a Sz\u00f6vets\u00e9gi Nyomoz\u00f3iroda k\u00f6tel\u00e9k\u00e9ben az Amerikai L\u00e9g\u00fcgyi Hat\u00f3s\u00e1gnak a tisztje volt abban az id\u0151ben, amikor megismertem. Amikor Szatm\u00e1rr\u00f3l k\u00f6zvetlen j\u00e1ratok rep\u00fcltek az amerikai kontinensre, a l\u00e9g\u00fcgyi hat\u00f3s\u00e1g rendszeresen lek\u00fcldte az embereit, hogy a biztons\u00e1gi el\u0151\u00edr\u00e1sok betart\u00e1s\u00e1t \u00e9s a j\u00e1ratok \u00fczemeltet\u00e9s\u00e9nek sz\u00fcks\u00e9ges felt\u00e9teleit leellen\u0151r\u00edzz\u00e9k, s ezzel felhatalmazz\u00e1k a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1got, hogy az adott pontb\u00f3l lesz\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl m\u0171k\u00f6dtessen j\u00e1ratokat az \u00c1llamokba. Nancy vezette a bizotts\u00e1got,amire mindenki kivasalta mag\u00e1t \u00e9s hapt\u00e1kba v\u00e1gva szalut\u00e1lt \u00e9rkez\u00e9s\u00fckkor. Nem csak a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gnak, a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rnek \u00e9s a v\u00e1ros- illetve megyevezet\u00e9snek is nagyon fontos volt, hogy a dolog j\u00f3l siker\u00fclj\u00f6n, nem besz\u00e9lve a v\u00e1mosokr\u00f3l \u00e9s a rom\u00e1n h\u00edrszerz\u0151kr\u0151l. Ez nem csak \u00fczleti, hanem politikai \u00e9s preszt\u00edzs k\u00e9rd\u00e9s is volt ugyanakkor. Nancy tipikus amerikai k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa asszony volt, szigor\u00fa tekintettel, hat\u00e1rozott, f\u00e9rfias k\u00e9zfog\u00e1ssal \u00e9s tipikusan amerikai f\u00e9loldalt mosollyal. A sleppj\u00e9ben pedig nagyk\u00f6vets\u00e9gi tisztek voltak \u00e9s egy bev\u00e1ndorl\u00e1s\u00fcgyi magasrang\u00fa tiszt, aki fiatalabb kor\u00e1ban a mexik\u00f3i hat\u00e1rvonalon v\u00e9gzett szolg\u00e1latot, amir\u0151l tudni, hogy Amerika legkem\u00e9nyebb kih\u00edv\u00e1sa ilyen szinten. Hirtelen tele voltunk feh\u00e9rfog\u00fa mosolyg\u00e1sokkal, mindenki mindenkit bizalmatlanul m\u00e9regetett, a rept\u00e9r igazgat\u00f3ja meg esetlen\u00fcl \u00e1llt egyik l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra. A politikusok is igyekeztek labd\u00e1ba r\u00fagni, de Nancy hamar tudtunkra hozta, hogy rajtunk, a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1g k\u00e9pvisel\u0151n t\u00fal nem k\u00edv\u00e1nnak \u00e9rintkezni egy\u00e9b hatalmakkal. A rept\u00e9ri szem\u00e9lyzettel is csak m\u00e1snap, amikor a munk\u00e1t elkezdik. Nem tudtuk, hogyan k\u00e9pzelik az \u00e9rintkez\u00e9st, de Szatm\u00e1ron hamis\u00edtatlan met\u00f3dusokat alkalmazunk mindig a fontos alkalmakkor. Mag\u00e1nemberk\u00e9nt is meg hivatalos szinteken is. Akkori f\u0151n\u00f6kasszonyom meg el\u00e9g t\u0171zr\u0151lpattant volt ahhoz, hogy el\u0151hozakodjon az \u00f6tlettel, miszerint mi azt az \u00e9rintkez\u00e9st magunk is \u00fagy k\u00e9pzelt\u00fck, hogy mi \u00e9s \u0151k, kiz\u00e1rva sajt\u00f3t, politik\u00e1t \u00e9s mindent, \u00e9s hogy erre \u0151 m\u00e1r olyan nagyon kital\u00e1lta a Miorica protokollterm\u00e9t, hogy az m\u00e1r le is van foglalva. Nancy sejtelmesen hunyorgott, majd a sz\u00e1j\u00e1t is cs\u00fccs\u00f6r\u00edtette, mint aki intenz\u00edven forral \u00e9s \u00e9rlel mag\u00e1ban egy mindent els\u00f6pr\u0151 gondolatot. Olyan d\u00f6bbent csend telepedett az irod\u00e1ra, hogy nem tudtam, r\u00e1nkzuhan-e az \u00e9g a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban, vagy megny\u00edlik a f\u00f6ld. B\u00e1ntuk is m\u00e1r, csak valami t\u00f6rt\u00e9njen. Nancy meg csak hunyorgott, letette az iratmapp\u00e1j\u00e1t a kisasztalra, \u00e9s k\u00e9t kez\u00e9vel megmassz\u00edrozta a homlok\u00e1t, a szem\u00e9t, megd\u00f6rzs\u00f6lte az arc\u00e1t, \u00e9s a k\u00eds\u00e9ret\u00e9hez fordult. Egy sz\u00f3 nem hangzott el. Visszafordult, felkapta a mapp\u00e1t \u00e9s v\u00e9gre megt\u00f6rte a hossz\u00fa \u00f3r\u00e1knak t\u0171n\u0151 p\u00e1r pillanatnyi csendet:<\/p>\n

– No, nem b\u00e1nom! – Csak a sz\u00e1llod\u00e1ba ugorjunk be el\u0151tte, hogy lecuccoljunk…<\/p>\n

Onnant\u00f3l megpezsd\u00fclt az \u00e9let, \u00e9s kisv\u00e1rtatva a feh\u00e9r teremben feszengt\u00fcnk az asztal k\u00f6r\u00fcl. Nancyt mell\u00e9m \u00fcltett\u00e9k, mert szerint\u00fck \u00e9n tudtam angolul besz\u00e9lni.T\u00faloldal\u00e1ra meg Radu koll\u00e9g\u00e1mat, aki nem tudott angolul ugyan, de sz\u00f3rakoztat\u00f3 volt. Felvezett\u00fck a helyi szok\u00e1st, hogy n\u00e1lunk a p\u00e1linka az ital, de ha net\u00e1n ezt nem szeretn\u00e9k kipr\u00f3b\u00e1lni, mi nem forsz\u00edrozzuk, mert nem szeretn\u00e9nk, ha azt hinn\u00e9k, meg akarjuk \u0151ket \u00f6lni. Nancy intett, j\u00f6het az az ital, aminek ekkora feneket ker\u00edtenek, nem lehet rossz. A f\u00e9rfiak pr\u00fcszk\u00f6ltek \u00e9s k\u00f6h\u00f6gtek felv\u00e1ltva a szilv\u00e1t\u00f3l, Nancy azonban felhajotta a poharat szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. S mivel a felvezet\u0151ben azt is el\u00e1rultuk, hogy fen\u00e9kig illik, mi sem maradhattunk le, \u00e9s Raduval igyekezt\u00fcnk a l\u00e9p\u00e9st tartani a r\u00e1nkb\u00edzott becses vend\u00e9ggel, akin nem utols\u00f3 sorban az amerikai j\u00e1rataink sorsa d\u0151l majd el. F\u00e9l\u00f3ra sem telt bele, amikor Radua, aki maga is mulat\u00f3s ember, \u00e9s nem veti meg a j\u00f3 italt, b\u00edrja is rendesen, odas\u00fagta nekem:<\/p>\n

– Tezsvirem, \u00fagy t\u0171nik nekem, hogy ez a t\u00e1nti benn\u00fcnket az asztal al\u00e1 fog inni, ha \u00edgy folytatja.<\/p>\n

Nancy val\u00f3ban \u00fagy hajig\u00e1lta be a p\u00e1link\u00e1t, mintha m\u00e1lnasz\u00f6rp lenne, \u00e9s azon k\u00edv\u00fcl, hogy mind kedvesebben mosolygott, semmi jel\u00e9t nem adta annak, hogy \u00e1rtana neki. A tet\u0151fok\u00e1ra akkor h\u00e1gott a hangulat, amikor a f\u0151n\u00f6kasszonyom h\u00e1zimulats\u00e1gaira bej\u00e1ratos muzsikus cig\u00e1nyok besorakoztak az elszigetelt kis terem szepar\u00e9j\u00e1ba, \u00e9s magyarn\u00f3t\u00e1kat kezdtek h\u00fazni. Akkor l\u00e1ttam Nancyt egy pillanatra a felfordul\u00e1sban felpattanni a sz\u00e9k tetej\u00e9re, ahol ler\u00fagta cip\u0151j\u00e9t \u00e9s egy villan\u00e1s m\u00falva m\u00e1r Raduval j\u00e1rt\u00e1k a cs\u00e1rd\u00e1st.
\nA reggeli New York-i j\u00e1rathoz sorra szotyogtak be az emberek szolg\u00e1latba m\u00e1snap, akik ut\u00e1nam j\u00f6ttek el a bulir\u00f3l, m\u00e9g k\u00e1bultabbak voltak. A bizotts\u00e1g kicsit k\u00e9sett, az igazgat\u00f3 idegesen toporgott, mert mint kider\u00fclt, hajnalban Nancy kitartott amellett, hogy nem engedi m\u00e1ssal hazavitetni mag\u00e1t a Mioric\u00e1b\u00f3l az Auror\u00e1ba, hanem a diplomata dzsippel jut el oda. Ami nem is lett volna k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben bonyolult \u00fatvonal – nem szatm\u00e1riaknak mondom, az eml\u00edtett sz\u00e1lloda egy kanyarnyira van csup\u00e1n a vend\u00e9gl\u0151t\u0151l. Nancy azonban dzsippest\u00fcl, sof\u0151r\u00f6st\u0151l, mindenest\u00fcl elt\u0171nt akkor reggel. A rept\u00e9r igazgat\u00f3 valahol a h\u00eddon t\u00fal bukkant r\u00e1juk – nem neh\u00e9z egy konzul\u00e1tusi felv\u00e9rtezett amerikai dzsippet hajnalban Szatm\u00e1ron sem kisz\u00farni… Soha nem tudtam meg, volt-e v\u00e1rosl\u00e1togat\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k a dologban, vagy csak a sof\u0151r t\u00e9vesztette el az \u00fatir\u00e1nyt.
\nA csapat besorakozott a rept\u00e9r \u00e9p\u00fclet\u00e9be. Nancy napszem\u00fcveget viselt \u00e9s ugyanaz a kim\u00e9rt \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, f\u00e9loldalt mosoly\u00fa, kem\u00e9nyk\u00e9zfog\u00e1s\u00fa diplomata asszony volt, akivel el\u0151z\u0151 nap tal\u00e1lkoztunk. \u00c9s att\u00f3l a pillanatt\u00f3l csakis szakmai dolgokr\u00f3l esett sz\u00f3.<\/p>\n

A l\u00e1togat\u00e1s ut\u00e1n nem volt semmif\u00e9le kapcsolatunk sem a bizotts\u00e1ggal, sem Nancyvel. K\u00f6vetkez\u0151 \u00e9v kar\u00e1csony\u00e1n az otthoni (!) c\u00edmemre \u00e9rkezett egy nagy piros bor\u00edt\u00e9k az amerikai c\u00edmerrel \u00e9s pecs\u00e9ttel rajta valamint az egyik k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai amerikai nagyk\u00f6vets\u00e9g fejl\u00e9c\u00e9vel. \u00dcdv\u00f6zlet volt benne csak nekem Nancyt\u0151l. Mondta, ne vesz\u00edtsem el a n\u00e9vk\u00e1rty\u00e1j\u00e1t, s ha eljutok egyszer New Yorkba, ne habozzak megkeresni. Igaz, hozz\u00e1tette, nem nagyon val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy otthon lesz, mert a vil\u00e1gr\u00e9szek k\u00f6zti hat\u00e9konyabb mozg\u00e1s v\u00e9gett bevette mag\u00e9t egy k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai f\u0151v\u00e1ros nagyk\u00f6vets\u00e9g\u00e9re, s onnan ing\u00e1zik a kontinensek k\u00f6zt. Mondtam, nem tervezem, s nem is hiszem, hogy valaha is New Yorkba utazom, de majd sz\u00f3lok. S hogy v\u00e9letlen-e vagy sem, nemsok\u00e1ra megkaptam minden akad\u00e9koskod\u00e1s \u00e9s k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl az els\u0151 amerikai beutaz\u00e1si v\u00edzumomat…<\/p>\n

Ha m\u00e1skor nem, kar\u00e1csonyokkor v\u00e1ltottunk egy-egy \u00fczenetet Nancyvel, de nem akartam semmit sem k\u00e9rni t\u0151le, ut\u00e1ltam volna \u00e9rdekb\u0151l r\u00e1akaszkodni, b\u00e1r folyton azzal z\u00e1rta leveleit: ak\u00e1rmiben seg\u00edthetek, csak sz\u00f3lj… Nagyon nagyra \u00e9rt\u00e9kelt engem szakmailag, s nem pontosan tudtam, mi\u00e9rt, \u00e9s f\u0151leg, milyen inform\u00e1ci\u00f3k alapj\u00e1n.<\/p>\n

Nos, ott voltam h\u00e1t, New Yorkban. K\u00e9t b\u0151r\u00f6nddel, kiss\u00e9 megt\u00f6rve \u00e9s mind halov\u00e1nyabb rem\u00e9nyekkel, hogy rendesen megvethetem valaha is a l\u00e1bam az amerikai f\u00f6ld\u00f6n. Sokmindent nem hoztam magammal az \u00faj \u00e9letbe praktikus okok miatt sem, de a n\u00e9vk\u00e1rty\u00e1k velem voltak. \u00dagy gondoltam, semmi rossz nincs abban, ha r\u00e1k\u00e9rdezek, mi van az \u00e9n Nancy bar\u00e1tn\u0151mmel. El\u0151tte kicsit gugliztam is r\u00e1, hogy h\u00e1tha valami \u00e9rdemit megtudok r\u00f3la, \u00e9s noha az ilyen emberek dolgaira nem nagyon keres r\u00e1 semmif\u00e9le keres\u0151 program, egy, a washingtoni rept\u00e9r publikus dokumentumai k\u00f6z\u00fcl val\u00f3 f\u00e1jlon r\u00e1bukkantam. Megtudtam, hogy Marylandben \u00e9l valahol Baltimore k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. Annyit \u00edrtam neki, hogy itt vagyok, s hogy vagyok, \u00e9s majd adjon nekem hasznos tippeket, hogyan kezdhetn\u00e9m el az \u00e9letem itt. A v\u00e1lasz nem k\u00e9sett, szinte instant \u00e9rkezett is.<\/p>\n

\u201eHell\u00f3 Artur,<\/em><\/p>\n

Mondhatom, a lehet\u0151 legrosszabb id\u0151szakot tal\u00e1ltad idej\u00f6nni a gazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, de \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy megl\u00e9pted ezt. Te roppant \u00e9rt\u00e9kes ember vagy, \u00e9s minden l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1g tisztelet\u00e9re v\u00e1ln\u00e1l. Sajnos, most neh\u00e9z lesz ak\u00e1rhol is elhelyezkedni, \u00e9s f\u0151leg a megszor\u00edt\u00e1sok miatt megfojtott l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gokn\u00e1l, ahol most alaposan megh\u00fazt\u00e1k a nadr\u00e1gsz\u00edjat. De j\u00f3l figyelj r\u00e1m… Azaz ne r\u00e1m. Hallott\u00e1l a Southwest Airlines-r\u00f3l? Nos, tartsd rajtuk a szemed.<\/em>
\n\u00c9n j\u00f3l vagyok, \u00f6reg vagyok, v\u00e1rom a nyugd\u00edjaz\u00e1somat, \u00e9s v\u00e9gre csendesen akarok \u00e9lni egy farmon, t\u00e1vol a vil\u00e1gt\u00f3l.<\/em>
\nMindenr\u0151l tudni akarok, majd \u00edrj,<\/em>
\nSzeretettel \u00fcdv\u00f6z\u00f6l bar\u00e1tod,<\/em><\/p>\n

Nancy\u201d<\/em><\/p>\n

L\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gi \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9seket kifogni m\u00e9g a mostani, bej\u00e1ratott agyammal is nagyon neh\u00e9z. Sokan, mint p\u00e9ld\u00e1ul a Southwestn\u00e9l is, l\u00e9v\u00e9n Amerika egyik legkedveltebb l\u00e9gisz\u00e1ll\u00edt\u00f3ja \u00e9s legjobbnak kihirdetett munk\u00e1ltat\u00f3ja, olykor csak percekre, esetleg \u00f3r\u00e1kra tesznek fel \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9seket. H\u00e1rom nappal a lev\u00e9l ut\u00e1n -Nancy tan\u00e1cs\u00e1t megfogadva, \u00e9s r\u00e1csimpaszkodva a l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1g honlapj\u00e1ra – belefutottam az \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9sbe, ami v\u00e9g\u00fclis elind\u00edtotta amerikai szakmai p\u00e1lyafut\u00e1somat.<\/p>\n

Helsinki, 2013. okt\u00f3ber 10.<\/em><\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/strong><\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

New Yorkt\u00f3l New Yorkig, Nancyvel, egy hajnalban elk\u00f6t\u00f6tt k\u00f6vets\u00e9gi dzsippel, a Mal\u00e9v 90-es j\u00e1rat\u00e1val, \u00e9s annyi minden m\u00e1ssal Megj\u00e1rtam, h\u00e1t ism\u00e9t New Yorkot. Irigykedve n\u00e9ztem a Mal\u00e9v 90-es j\u00e1rat\u00e1nak utask\u00eds\u00e9r\u0151it, mindent bej\u00e1rtam a v\u00e1rosban, amit valaha szerettem (na j\u00f3, rajongtam…), \u00e9s sz\u00e9p csendesen arra pr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszpontos\u00edtani, hogy ezt sz\u00e9pen le\u00e9p\u00edtem magamban valahogy. Boldog voltam odahaza […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-26130","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26130","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26130"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26130\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26130"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26130"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26130"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}