A h\u0171v\u00f6s, f\u00e1z\u00f3s tavasz hirtelen v\u00e1ltott \u00e1t a ny\u00e1rel\u00f4 viharos id\u0171j\u00e1r\u00e1s\u00e1ra. M\u00e1r a kora reggeli \u00f3r\u00e1kban melegen s\u00fct\u00f6tt a nap, az es\u0151t\u0151l \u00e1zott f\u00f6ld nagy p\u00e1rafelh\u0151ket eregetett a magasba. Felh\u0151k gy\u00fclekeztek nagy gyorsas\u00e1ggal, k\u00e9kesfekete sz\u00ednt \u00f6lt\u00f6ttek \u00e9s csattogva, heves vill\u00e1ml\u00e1sokkal adt\u00e1k ki gyorsan elsz\u00e1ll\u00f3 haragjukat. F\u00e9l\u00f3r\u00e1s izz\u00f3 naps\u00fct\u00e9s ut\u00e1n hirtelen leperd\u00fcl\u0151 z\u00e1porok f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6zt\u00e9k el az eget, j\u00f3csk\u00e1n leh\u0171tve a leveg\u0151t.<\/p>\n
A H\u00edd utc\u00e1ban a gyors es\u0151k csak a szalmasz\u00e1lakkal vegyes port kavart\u00e1k ragacsos s\u00e1rr\u00e1, s a leveg\u0151ben sz\u00e1llong\u00f3 vonatf\u00fcsttel elkeveredve piszkos lucsokk\u00e9nt csap\u00f3dtak a tovasiet\u0151 j\u00e1r\u00f3kel\u0151k arc\u00e1ba. A tavaszi z\u00e1porokra m\u00e9gsem haragudott senki, aki a H\u00edd utc\u00e1n v\u00e9gigment. Hamar elvonultak s a felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt felk\u00e9kl\u0151 \u00e9g sz\u00edne nem hagyott k\u00e9ts\u00e9get afel\u0151l, hogy k\u00f6zeledik a ny\u00e1r.<\/p>\n
D\u00e9lut\u00e1n \u00f6tkor \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni kezdtem. F\u00e9l hatra el is k\u00e9sz\u00fcltem, k\u00f6nnyed, sportos k\u00fcls\u0151m nem \u00e1rulta el, hogy milyen gonddal v\u00e1logattam \u00f6ssze ruhadarabjaimat, \u00e9s mennyit t\u00f6prengtem, am\u00edg a fekete pul\u00f3verhez piros babos selyems\u00e1lat k\u00f6t\u00f6ttem a nyakamba. Kezem a ballonkab\u00e1t zseb\u00e9be m\u00e9lyesztve, s\u00e9t\u00e1l\u00f3 l\u00e9ptekkel indultam el a S\u00e9tat\u00e9r fel\u00e9. Frissnek \u00e9reztem magam, \u00e9s egy kicsi b\u0171n\u00f6snek is. V\u00e1llat vontam, m\u00e9lyet szippantottam az es\u0151szag\u00fa leveg\u0151b\u0151l. K\u00e9sni akartam vagy \u00f6t- t\u00edz percet, nem meggy\u0151z\u0151d\u00e9sb\u0151l, mert \u00e1ltal\u00e1ban pontos szerettem lenni \u2013 ink\u00e1bb er\u0151ltettem a k\u00e9s\u00e9st, eml\u00e9kezve a fi\u00fa bosszant\u00f3 f\u00f6l\u00e9nyesked\u00e9s\u00e9re. Egy\u00e9bre nem is, hi\u00e1ba er\u0151lk\u00f6dtem, hogy felid\u00e9zzem azt, akivel tal\u00e1lkozni k\u00e9sz\u00fcltem. Tal\u00e1n meg sem ismerem majd \u2013 gondoltam \u00e9s akaratlanul meggyors\u00edtottam l\u00e9pteimet. H\u00e1tha elmegy, ha l\u00e1tja, hogy nem vagyok ott! Tulajdonk\u00e9ppen \u00f6r\u00fcln\u00f6m kellene, ha nincs ott \u2013 megszabaduln\u00e9k az eg\u00e9sz bonyodalomt\u00f3l, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert semmi sem z\u00e1rta ki annak lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, hogy egyenesen szembetal\u00e1ljuk egym\u00e1st Paullal.<\/p>\n
\u00cdgy azt\u00e1n hol ballagtam, hol siettem, s eg\u00e9szen f\u00f6lbosszankodva \u00e9rkeztem a S\u00e9tat\u00e9r bej\u00e1rat\u00e1ig, persze, ott m\u00e1r eg\u00e9szen lass\u00fa l\u00e9p\u00e9sekben. Nem n\u00e9ztem semerre, csak akkor pillantottam fel, amikor sejtettem, hogy az els\u0151 pad m\u00e1r nincs messze.<\/p>\n
A pad \u00fcres volt.<\/p>\n
Nagyot nyeltem \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st akartam \u00e9rezni, de szembe kellett n\u00e9znem a hi\u00fas\u00e1gomon esett s\u00e9relemmel. Legsz\u00edvesebben d\u00fch\u00f6sen toporz\u00e9koltam volna, de szenvtelen arccal vonultam el a k\u00e9rd\u00e9ses pad el\u0151tt, nem gyors\u00edtottam meg l\u00e9pteimet, b\u00e1r szerettem volna min\u00e9l hamarabb elt\u0171nni megal\u00e1ztat\u00e1som sz\u00ednhely\u00e9r\u0151l. \u201eOstoba fajank\u00f3!” \u2013 k\u00f6nny\u00edtettem a lelkemen. \u2013 \u201eMicsoda \u00edzl\u00e9stelen, m\u00e9ltatlan dolog. \u00dagy kell nekem, ha ilyenekkel \u00e1llok sz\u00f3ba!” Most v\u00e9gre nyugalom\u00e9rzet ker\u00edtett hatalm\u00e1ba, a levelekk\u00e9 boml\u00f3 r\u00fcgyekb\u0151l j\u00f3 szag \u00e1radt, h\u00e1l\u00e1san fel akartam n\u00e9zni r\u00e1juk \u00e9s megpillantottam a fi\u00fat, amint a harmadik padon \u00fclve a kavicsokat rugdalta cip\u0151je orr\u00e1val.<\/p>\n
Term\u00e9szetesen akkor eszembe sem jutott azzal gyan\u00fas\u00edtani \u0151t, hogy k\u00e9szakarva eszelte volna ki ezt a gyermeteg tr\u00e9f\u00e1t a bosszant\u00e1somra. De \u00e9vek m\u00falt\u00e1n ez a jelenet szinte a jelk\u00e9p erej\u00e9vel tolakodott fel eml\u00e9kezetemben, amely szinte beteges \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9ggel \u0151rz\u00f6tt meg mindent a kett\u0151nk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9b\u0151l.<\/p>\n
\u2013 Azt hittem, nem j\u00f6n \u2013 n\u00e9zett fel \u00e1rtatlan arccal.
\n\u2013 Az els\u0151 padot mondta \u2013 v\u00e1laszoltam k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s mosollyal, de m\u00e1r sajn\u00e1ltam, hogy el\u00e1rultam ezzel valamit abb\u00f3l, ami p\u00e1r m\u00e1sodperccel ezel\u0151tt v\u00e9gbement bennem.
\n\u2013 A s\u00e9tat\u00e9r bej\u00e1rat\u00e1t mondtam. \u00dagy l\u00e1tszik, Kati nem j\u00f3l \u00e9rtette \u2013 a nagy, olajosan csillog\u00f3 szemek t\u00fckre \u00e1ttetsz\u0151en tiszta volt. \u2013 \u00dclj\u00f6n le.<\/p>\n
Elhelyezkedtem a padon \u00e9s szem\u00fcgyre vettem szomsz\u00e9domat. Az el\u0151bbi eset bossz\u00fas\u00e1ga s a fi\u00fa el\u00e9gg\u00e9 fura \u00e9s n\u00e9mileg elhanyagolt k\u00fclseje okozta csal\u00f3d\u00e1s miatt valami \u00fcr\u00fcggyel legsz\u00edvesebben azonnal elb\u00facs\u00faztam volna. Nem tetszett a fi\u00fa leng\u0151sz\u00e1rny\u00fa, divatjam\u00falt kab\u00e1tja, nevets\u00e9gesnek tartottam az eserny\u0151j\u00e9t. Milyen fiatal \u00e9s eserny\u0151t hord! \u2013 \u00f3cs\u00e1roltam magamban a ny\u00e1rspolg\u00e1ri kell\u00e9ket; azonnal meg is jegyeztem:<\/p>\n
\u2013 Minek az eserny\u0151 ebben a sz\u00e9p id\u0151ben?
\nDe a fi\u00fa, mint aki nem hallotta a k\u00e9rd\u00e9st, felugrott a padr\u00f3l.
\n\u2013 Na, menj\u00fcnk! \u2013 rendelkezett.
\n\u2013 Hov\u00e1? \u2013 de m\u00e1r el is indultam mellettem, \u00e9s amint feln\u00e9ztem r\u00e1, ism\u00e9t megragadott a sz\u00e9pen form\u00e1lt fej, mint el\u0151bb a kifejez\u0151 \u00e9s beh\u00edzelg\u0151 szemek leny\u0171g\u00f6z\u0151 l\u00e1tv\u00e1nya. Meg\u00e1llap\u00edtottam magamban, hogy soha m\u00e9g senki ennyi ellentmond\u00f3 \u00e9rz\u00e9st, ilyen kavarod\u00e1st nem keltett bennem. S m\u00e1r csak ez\u00e9rt is \u00e9rdemes\u2026<\/p>\n
\u2013 Maga nagyon \u00e9rdekes \u2013 sz\u00f3laltam meg, de \u00e9reztem, hogy nem kellene ezt a frivol hangot meg\u00fctni. \u2013 Csak ez\u00e9rt j\u00f6ttem el \u2013 n\u00e9ztem r\u00e1 kih\u00edv\u00f3an. De a di\u00e1k nem mutatott sem meglepet\u00e9st, sem s\u00e9rt\u0151d\u00f6tts\u00e9get. T\u00e9tov\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl karon fogott. M\u00e9lt\u00f3s\u00e1gon alulinak tartottam az ellenkez\u00e9st; f\u00e9ltem, nehogy ostoba frusk\u00e1nak tartson. Err\u0151l eszembe jutott valami:
\n\u2013 H\u00e1ny \u00e9ves maga? \u2013 sz\u00f6geztem neki a k\u00e9rd\u00e9st. \u201eHa te \u00fagy, \u00e9n is \u00fagy” \u2013 gondoltam \u00f6nmagamat b\u00e1tor\u00edtva, de k\u00f6zben m\u00e9lys\u00e9gesen sz\u00e9gyelltem magam.
\n\u2013 Huszonegy \u2013 hangzott el a cs\u00f6ppet sem zavart v\u00e1lasz.<\/p>\n
Ezt persze csak \u00e9n \u00e9reztem \u00edgy. E percben mindketten azzal voltunk elfoglalva, hogy kem\u00e9nyen leplezz\u00fck egym\u00e1s el\u0151l zavarunkat \u00e9s megillet\u0151d\u00f6tts\u00e9g\u00fcnket. A k\u00fczdelem, amelyet hi\u00fas\u00e1gunk v\u00e9delm\u00e9re \u00f6nmagunk ellen v\u00edvtunk, bennem j\u00f3 er\u0151ket szabad\u00edtott fel, fokozatos enyh\u00fcl\u00e9st, az \u00e9rzelem el\u0151tti beh\u00f3dol\u00e1s boldogs\u00e1g\u00e1t, j\u00f3s\u00e1g\u00e1t; a fi\u00faban ellenkez\u0151leg, szabadulni akar\u00e1st, szinte gy\u0171l\u00f6letet az ir\u00e1nt, akit szeretni k\u00e9nyszer\u00fclt\u2026<\/p>\n
\u2013 Huszonegy? \u2013 elhat\u00e1roztam, hogy semmi lehet\u0151s\u00e9get nem adok ennek az \u00fcgynek a folytat\u00e1s\u00e1ra. \u2013 H\u00e1t akkor szervusz \u2013 ny\u00fajtottam fel\u00e9je a kezemet. \u2013 Tegez\u0151dj\u00fcnk.
\n\u2013 Mi\u00e9rt? \u2013 k\u00e9rdezte most m\u00e1r \u0151szinte meglepet\u00e9ssel.
\n\u2013 Csak nem mag\u00e1z\u00f3dom egy n\u00e1lam fiatalabb valakivel!<\/p>\n
Bar\u00e1ts\u00e1gtalanul n\u00e9zegette a fel\u00e9je ny\u00fajtott kezet, de azt\u00e1n megszor\u00edtotta. A karomat azonban elengedte. Egy darabig hallgatva ment\u00fcnk tov\u00e1bb. M\u00e9lyeket l\u00e9legeztem, mint aki orvosi viziten van. A foly\u00f3parton haladtunk, el\u0151bb aszfalton, majd keskeny, f\u00fbvel szeg\u00e9lyezett \u00f6sv\u00e9nyen. Err\u0151l-arr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk, hol rettent\u0151en idegennek, hol bizalmasan k\u00f6zel\u00e1ll\u00f3nak \u00e9reztem a fi\u00fat. Lopva n\u00e9zegett\u00fck egym\u00e1st, mindig olyankor, amikor a m\u00e1sik nem l\u00e1tta. \u201eCsak ezt a mai d\u00e9lut\u00e1nt, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9” \u2013 sz\u00f6geztem le magamban.<\/p>\n
Az \u00f6sv\u00e9ny lefel\u00e9 vezetett a kavicsos foly\u00f3mederbe, amelyben egyenl\u0151 t\u00e1vols\u00e1gra magasfesz\u00fclts\u00e9g\u0171 villanyvezet\u00e9k \u00f3ri\u00e1si vastornyai sorakoztak. Minden ilyen torony szil\u00e1rd betontalapzaton \u00e1llott a foly\u00f3meder egy nagyobb sziget\u00e9n. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck apr\u00f3 el\u00e1gaz\u00e1sokban cs\u00f6rgedezett az alacsony \u00e1ll\u00e1s\u00fa, gyors sodr\u00e1s\u00fa v\u00edz a kerekre csiszolt k\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt. Az \u00f3ri\u00e1si vastraverzek m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen rajzol\u00f3dtak r\u00e1 a t\u00e1volban kiny\u00edl\u00f3 horizontra, amelyet k\u00f6dk\u00e9pszer\u0171en z\u00e1rtak le a nagyon messzi havasok.<\/p>\n
\u00c1tl\u00e9pkedt\u00fcnk n\u00e9h\u00e1ny nagyobb k\u00f6v\u00f6n, hogy a betontalapzatra jussunk \u00e9s k\u00f6zelr\u0151l n\u00e9zhess\u00fck a foly\u00f3t. \u00c9szre sem vett\u00fck, hogy az el\u0151bb m\u00e9g k\u00e9ken ragyog\u00f3 \u00e9gbolt hirtelen elborult. \u00c9reztem, hogy es\u0151csepp hull a kezemre. Feln\u00e9ztem az \u00e9gre. – Meg\u00e1zunk. \u2013 Pillant\u00e1som tal\u00e1lkozott a barna szemek most m\u00e1r leplezetlen\u00fcl f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 tekintet\u00e9vel. N\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st. Sz\u00e9l indult, az \u00e9gen vassz\u00fcrke felh\u0151k gomolyogtak, messze vill\u00e1m lobbant.<\/p>\n
\u2013 Cs\u00f3kolj meg \u2013 sz\u00f3lt a fi\u00fa nyugodt hangon. Szinte \u00f6ntudatlanul ny\u00fajtottam fel\u00e9je a sz\u00e1mat. A foly\u00f3b\u00f3l, es\u0151b\u0151l, sz\u00e9lb\u0151l lecsap\u00f3d\u00f3, keser\u0171en friss \u00e1ramlatokkal, a f\u00f6ld p\u00e1r\u00e1j\u00e1val, a k\u00f6zeled\u0151 vihart\u00f3l kavarg\u00f3 leveg\u0151vel egy\u00fctt kaptam ezt a cs\u00f3kot, \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, boldog vagyok. Egy pillanatra kinyitottam a szemem: \u201ea garabonci\u00e1s cs\u00f3kja”, villant \u00e1t rajtam az ep\u00e9s gondolat, \u00e9s ism\u00e9t k\u00e9pben l\u00e1ttam az eg\u00e9szet: lobog\u00f3 k\u00f6p\u00f6nyeges, d\u00e9moni k\u00fclsej\u0171 ifj\u00fa \u00e9s sz\u0151ke l\u00e1ny cs\u00f3kja viharos \u00e9gbolt alatt, vill\u00e1mlobog\u00e1ssal\u2026 pap\u00edrmas\u00e9-d\u00edszlet. De azt\u00e1n elt\u0171nt minden, a sz\u00edvem t\u00fald\u00f6r\u00f6mb\u00f6lte a vihart, nem \u00e9reztem az arcomba csap\u00f3d\u00f3 es\u0151t.<\/p>\n
Szab\u00e1lyosan szerelmes voltam.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n *A k\u00e9zirat az 1960-as \u00e9vekben k\u00e9sz\u00fclt. Forr\u00e1s: Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3, Sz\u00ednk\u00e9p mell\u00e9klet, 2004. \u00e1prilis 10.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A h\u0171v\u00f6s, f\u00e1z\u00f3s tavasz hirtelen v\u00e1ltott \u00e1t a ny\u00e1rel\u00f4 viharos id\u0171j\u00e1r\u00e1s\u00e1ra. M\u00e1r a kora reggeli \u00f3r\u00e1kban melegen s\u00fct\u00f6tt a nap, az es\u0151t\u0151l \u00e1zott f\u00f6ld nagy p\u00e1rafelh\u0151ket eregetett a magasba. Felh\u0151k gy\u00fclekeztek nagy gyorsas\u00e1ggal, k\u00e9kesfekete sz\u00ednt \u00f6lt\u00f6ttek \u00e9s csattogva, heves vill\u00e1ml\u00e1sokkal adt\u00e1k ki gyorsan elsz\u00e1ll\u00f3 haragjukat. F\u00e9l\u00f3r\u00e1s izz\u00f3 naps\u00fct\u00e9s ut\u00e1n hirtelen leperd\u00fcl\u0151 z\u00e1porok f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6zt\u00e9k el az […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,133],"tags":[],"class_list":["post-26217","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szabad-szombat-antologia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26217","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26217"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26217\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26217"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26217"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26217"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}