{"id":26882,"date":"2013-11-19T14:02:42","date_gmt":"2013-11-19T14:02:42","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26882"},"modified":"2013-11-19T14:02:42","modified_gmt":"2013-11-19T14:02:42","slug":"dancs-artur-hogyan-lettem-legiutaskisero-11","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=26882","title":{"rendered":"Dancs Artur: Hogyan lettem l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151… (11)"},"content":{"rendered":"
\"foto11\"<\/a>

A szerz\u0151 felv\u00e9tele<\/p><\/div>\n

Esetem a c\u00edmlapfi\u00faval<\/strong><\/em><\/p>\n

Miut\u00e1n lez\u00e1rtam \u00e9letem egy \u00fajabb k\u00f6r\u00e9t, a Southwest fejezetet, csendesen beh\u00faztam magam m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t, \u00e9s kil\u00e9ptem a ny\u00e1rv\u00e9gi naps\u00fct\u00e9sbe. Els\u0151 dolgom volt az audiol\u00f3gust h\u00edvni.<\/p>\n

– J\u00f6jj\u00f6n csak, \u00e9desem, a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ke v\u00e1rja! – b\u00fagott bele Kimberley.<\/p>\n

Hazafel\u00e9 a buszon m\u00e1r az ultramodern, \u00e9s kifejezetten el\u0151rehaladott f\u00fclbeval\u00f3mmal utaztam, \u00e9s nem kellett sok id\u0151, hogy elk\u00f6nyveljem, tal\u00e1n jobb is volt nem hallani mindent. Most ugyanis sokkal t\u00f6bbet is hallottam ann\u00e1l, mint amit szerettem volna. De ha ez az \u00e1ra annak, hogy l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151 legyek, \u00e9s az a bizonyos Ketola \u00far rep\u00fclni engedjen, akkor biza ink\u00e9bb hallgat\u00f3zom…<\/p>\n

Azt sem tudtam, mit csomagoljak, s hogyan, csak azt tudtam, hogy m\u00e1sf\u00e9l nap m\u00falva utazom. Azt sem tudtam, hogy hat h\u00e9t lesz-e a helszinki tart\u00f3zkod\u00e1som, vagy csup\u00e1n h\u00e1rom nap, am\u00edg Mr Ketola eld\u00f6nti, hogy alkalmatlan vagyok a rep\u00fcl\u00e9sre. Mikeyt h\u00edvtam, l\u00e1m, n\u00e1la hogyan alakul a csomagol\u00e1s:<\/p>\n

– Hogy mi? Csomagol\u00e1s?! Tegnap \u00e9rtem vissza New Yorkba, \u00e9s az \u00e9jszaka valahol \u00fagy ber\u00fagtam, hogy elvesztettem a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1mat is. De sebaj, ma a k\u00f6vets\u00e9gre kell mennem a munkav\u00e1llal\u00e1sit int\u00e9zni, \u00e9s majd valamit rendezek a csomagol\u00e1ssal is… azt sem tudom, merre vagyok arccal… De \u00edg\u00e9rem neked, hogy amikor dologr\u00f3l van sz\u00f3, teljesen megb\u00edzhat\u00f3 vagyok…<\/p>\n

Ezzel nem ker\u00fcltem bennebb. Mike k\u00e9t \u00e9jszak\u00e1val azel\u0151tt arr\u00f3l sz\u00e1molt be egy hajnali sms-ben, hogy \u00fagy ber\u00fagott, hogy nem leli a laptopj\u00e1t \u00e9s egyik hajnalban mag\u00e1t sem lelte, azaz nem tudta bel\u0151ni, pontosan hol is \u00e9bredt.
\nMivel m\u00e1st nem ismertem szem\u00e9lyesen a csapatt\u00e1rsaim k\u00f6z\u00fcl, Emiliot is felkutattam…<\/p>\n

– Csomagol\u00e1s?… Tal\u00e1n ma. N\u00e9gy helyre futok dolgozni, de \u00edgy sem lesz el\u00e9g a p\u00e9nzem az okt\u00f3beri lakb\u00e9rt is letenni, any\u00e1m post\u00e1zott valamennyit Dominik\u00e1b\u00f3l. J\u00f3l \u00e1llok, mondhatom, kellett nekem Amerika. Arr\u00f3l nem besz\u00e9lve, hogy nekem Schengen v\u00edzum is kell az utaz\u00e1shoz, ami k\u00e9sik…<\/p>\n

Megnyugodtam, nem csak az \u00e9n \u00e9letem mer\u0151 z\u0171rzavar, arra k\u00f6vetkeztettem k\u00e9t t\u00e1rsammal val\u00f3 \u00e9rintkez\u00e9sem ut\u00e1n, hogy mindenki \u00e9lete egy s\u0171r\u00edtett dilih\u00e1z. Szerettem volna ezen az eg\u00e9szen, csomagol\u00e1son, utaz\u00e1son, ismerked\u00e9seken t\u00fal lenni, \u00e9s elindulni v\u00e9gre valamerre. De egyel\u0151re csak toporg\u00e1s volt, a nagy bizonytalans\u00e1g, mi lesz, s hogyan alakul a sorsom, visszak\u00fcldenek-e, vagy sem… \u00c9s ha igen, akkor milyen lesz visszamenni oda, ahonnan magamban \u00e9n m\u00e1r minden sz\u00e1lat elv\u00e1gtam. Csakis racionalizmusb\u00f3l hagytam meg a visszamenek\u00fcl\u00e9s eg\u00e9r\u00fatj\u00e1t, lelkemben \u00e9n m\u00e1r teljesen szabad voltam.
\nShyam vitt ki a rept\u00e9rre, \u00e9s lelkemre k\u00f6t\u00f6tte, hogy mindenr\u0151l tud\u00f3s\u00edtsam, \u00e9s egy pillanatot se agg\u00f3djak, mert olyan seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rt nekem az \u0151 isten\u00e9t\u0151l, hogy rosszul nem is s\u00fclhet el a dolog.<\/p>\n

A v\u00e1r\u00f3teremben azt\u00e1n egy zajos t\u00e1rsas\u00e1gra lettem figyelmes, \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171nek t\u0171nt, hogy leend\u0151 oszt\u00e1ly- \u00e9s csapatt\u00e1rsaim azok. Id\u0151sebbek \u00e9s fiatalabbak, vegyesen. Egyik\u00fck a pressz\u00f3 g\u00e9p\u00e9t villantotta el\u0151 t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l:<\/p>\n

– Egy tapodtat sem megyek a saj\u00e1t k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151m n\u00e9lk\u00fcl, mondjon b\u00e1rki b\u00e1rmit… – mondta sz\u00e9lesen gesztikul\u00e1lva a magas latin fiatalember, akir\u0151l kider\u00fclt, Eduardo, \u00e9n meg \u00f6r\u00fcltem, hogy nem \u00e9n vagyok az egyetlen ilyen eszel\u0151s. Az \u00e9n pressz\u00f3m is a t\u00e1sk\u00e1mban volt ugyanis. A c\u00e9g sz\u00f3lt, hogy kiv\u00e9telesen mindenki k\u00e9t-k\u00e9t poggy\u00e1sszal \u00e9s k\u00e9zipoggy\u00e1sszal utazhat. A leadott csomagok 50-50 fontosak lehetnek. B\u0151ven f\u00e9rt t\u00e9li ruha, nagykab\u00e1t – arra gondoltam, hogy Finnorsz\u00e1g valami nagyon hideg hely, \u00e9s csak hidegebb lesz, ha kih\u00fazom a m\u00e1sf\u00e9l h\u00f3napot ott. Amikor a m\u00e1sodik t\u00e1sk\u00e1t is enged\u00e9lyezt\u00e9k, \u00e9n nagyj\u00e1b\u00f3l be voltam csomagolva, \u00edgy abba csak mindennapi haszn\u00e1latra sz\u00e1nt dolgok voltak eur\u00f3-megtakar\u00edt\u00e1s v\u00e9gett.<\/p>\n

Mikey csak k\u00e9s\u0151bb libegett be. Egy v\u00e1llt\u00e1ska fityegett a v\u00e1ll\u00e1n, egykori tan\u00edtv\u00e1nyomra, Jasonra eml\u00e9keztetett.<\/p>\n

– Eg\u00e9sz testemben reszketek, de ide\u00e9rtem! Ma reggel k\u00f6rbefutottam a v\u00e1rost, \u00e9s h\u00e9tsz\u00e1z doll\u00e1rra ruh\u00e1kat vettem, behajig\u00e1ltam egy utaz\u00f3t\u00e1sk\u00e1ba, \u00e9s itt vagyok. Menetk\u00f6zben megnyiratkoztam, \u00e9s kimentem a Woodside-ra is, ugyanis \u00e9pp lej\u00e1rt az alb\u00e9rleti szerz\u0151d\u00e9sem, \u00e9s ha most \u00fagysem leszek idehaza, nem b\u00e9rlek m\u00e1sik lak\u00e1st, am\u00edg vissza nem j\u00f6v\u00fcnk.
\n– Most akkor hol laksz? – k\u00e9rdeztem megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6dve.
\n– Hogy-hogy hol? Sehol – r\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00f6tt meg Mike is a k\u00e9rd\u00e9semt\u0151l – Helsinki. Ott lakom majd hat h\u00e9tig. Azt\u00e1n meg majd lesz valahogy.
\n– Nem besz\u00e9ltem Miloval, de val\u00f3sz\u00edn\u0171leg vele lakom majd. Akarsz vel\u00fcnk lenni egy h\u00e1rmas szob\u00e1ban?
\n– Uhhh, \u00e9n ink\u00e1bb… tudod, \u00e9n szeretek csak sodr\u00f3dni az \u00e1rral. Lesz, ahogyan lesz.<\/p>\n

Akkor pillantottam meg Emiliot, az \u00e9n Milo bar\u00e1tomat a mozg\u00f3 folyos\u00f3n \u00e9rkezni, \u00e9s felpakolva, mint egy kar\u00e1csonyfa. M\u00e1r messzir\u0151l elkezdett panaszkodni hars\u00e1nyan \u00e9s amikor ideges az angol szavakat is spanyolul mondja ki, amit\u0151l az am\u00fagy is nehezen \u00e9rthet\u0151 akcentusa teljesen ellehetetlen\u00edti a kommunik\u00e1ci\u00f3t. Ezekkel az emberekkel csak az a baj, hogy annak ellen\u00e9re, hogy senki nem \u00e9rti \u0151ket, nagyon szeretnek besz\u00e9lni. Milo meg l\u00e9nyeg\u00e9ben most \u00e9pp olyan volt, mint egy korabeli filmb\u0151l pottyant t\u00e9nsasszony.<\/p>\n

– Hogy miii!? Megmondtam \u00e9n neki… M\u00e9g hogy az \u00e9n-\u00e9n-\u00e9n csomagom t\u00fals\u00falyos!… – harsogte felindultan.
\n– \u00d3h, h\u00e1t nem volt t\u00fals\u00falyos?…
\n– De az volt! Az volt… Na \u00e9s???? \u00c9s ha t\u00fals\u00falyos! H\u00e1t, sz\u00f3rakozni megyek \u00e9n Finnorsz\u00e1gba? Mulatni? Vak\u00e1ci\u00f3ra????… Nem! Tanulni! Nekik. N\u00e1luk fogok dolgozni, az\u00e9rt vagyok t\u00fals\u00falyos!… Erre meg azt mondja nekem, hogy akkor pl\u00e1ne be kell a szab\u00e1lyokat tartani! Mondom, engem-engem-engem maga csak ne tan\u00edtgasson, nekem hat h\u00e9tig \u00e9lnem kell. Nekem piperecikkek kellenek, ruh\u00e1k, \u00e9tel, sok \u00e9tel… Megmondtam \u00e9n neki! \u00c9n-\u00e9n-\u00e9n nem amerikai vagyok. \u00c9n csak \u00e9pp, hogy idek\u00f6lt\u00f6ztem, de finn se vagyok, nekem mindenemet vinnem kell, mert hat h\u00e9tig nekem-nekem-nekem l\u00e9teznem kell!<\/p>\n

Megfigyeltem, hogy amikor ideges, bizonyos szavakat h\u00e1romszor ism\u00e9tel el. \u00d3vatosan megk\u00e9rdeztem, mennyi is volt v\u00e9g\u00fclis h\u00e1t, az omin\u00f3zus poggy\u00e1sz. B\u00e1r ne tettem volna, mert sip\u00e1kol\u00f3 fejhangon folytatta a kotkod\u00e1l\u00e1st:<\/p>\n

– Hetven! A m\u00e1sik meg nyolcvan!…
\n– J\u00f3s\u00e1gos \u00e9g! – csapta \u00f6ssze a tenyer\u00e9t Mike – Maradt m\u00e9g valami a h\u00e1zadban otthon?… – \u00e9s kerek szemekkel Emiliora meredt, m\u00edg a t\u00f6bbiek egy ideig f\u00e1sultan hallgatt\u00e1k, majd mindenki visszafordult kor\u00e1bbi besz\u00e9lget\u0151partner\u00e9hez.<\/p>\n

A leghangosabb egy r\u00f6vidnadr\u00e1gos, strandpapucsos fekete fi\u00fa volt, mint kisejlett a besz\u00e9d\u00e9b\u0151l, huszonegy \u00e9ves, \u00e9s Kaliforni\u00e1b\u00f3l \u00e9rkezett, de n\u00e9ha Las Vegas is elhangzott a t\u00f6rt\u00e9neteiben, majd Ausztr\u00e1lia \u00e9s \u00daj-Z\u00e9land is. Xaver, mert valami ilyesmi neve volt egyetlen k\u00e9zit\u00e1sk\u00e1val j\u00f6tt.<\/p>\n

– Nekem mindenem ebben a b\u0151r\u00f6ndben van – mutatott a behorpadt fal\u00fa, k\u00f6nny\u0171 kis egy\u00e9jszak\u00e1s utakra sz\u00e1nt t\u00e1sk\u00e1ra.<\/p>\n

Nagyon v\u00e1rtam, hogy besz\u00e1lljunk, \u00e9s ott csendesedjen el ez a l\u00e1rma. Utaz\u00e1sok idej\u00e9n nem szeretem a nagy t\u00e1rsas\u00e1got, valahogy a magam csendj\u00e9ben megejtett utaz\u00e1sokhoz szoktam. A g\u00e9pen Mikey \u00fclt el\u0151ttem, mellette egy kopasz \u00fariember, Beny, aki \u00e1lland\u00f3an mind a harminck\u00e9t feh\u00e9r\u00edtett fog\u00e1val mosolygott. Mell\u00e9m pedig egy fekete sr\u00e1c ker\u00fclt, Winston, akivel \u00fagy \u00e9reztem, nem lesz sok gondom az \u00fat sor\u00e1n.<\/p>\n

– A trollir\u00f3l hallott\u00e1l? A s\u00f6rtrollir\u00f3l? – k\u00e9rdezte, \u00e9s szerettem volna ugyan bar\u00e1tkozni vele, de fogalmam sem volt r\u00f3la, mir\u0151l besz\u00e9l…
\n– Tudod, ami megy k\u00f6rbe a s\u00edneken – folytatta a nem t\u00fal egy\u00e9rtelm\u0171 magyar\u00e1zatot, majd h\u00e1trad\u0151lt – \u00c9n alaposan ut\u00e1naolvastam ennek a Helsinkinek. Hogy tudjam, hol van. Meg hogy mi van. Nekem a s\u00f6rtrolli maradt meg.
\n– Ez valami villamos?
\n– Az biza. \u00c9s s\u00f6rt szolg\u00e1lnak fel benne…
\n– \u00d3h, meg vagyok gy\u0151z\u0151dve r\u00f3la, hogy sok egyeb\u00fctt is felszolg\u00e1lnak s\u00f6rt… – \u00fct\u00f6ttem el, hogy v\u00e9gre nyugalom legyen.
\n– De \u00e9n a villamoson akarok s\u00f6rt inni! Ez a pl\u00e1ne benne. V\u00e1rosn\u00e9z\u00e9s, s\u00f6r \u00e9s trolli… Na? Elj\u00f6ssz velem?… Ha nem, nem, \u00e9n akkor is megyek…
\n– Elmegyek, Winston, meg\u00edg\u00e9rem. Csak jussunk el addig…
\n– \u00c9n eljutok, az biztos… Aki j\u00f6n, j\u00f6n, aki nem, \u00e9n megyek… – folytatta Winston, azt\u00e1n nagy megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9semre el\u0151vette hatalmas piros f\u00fclhallgat\u00f3it \u00e9s belem\u00e9lyedt egy akci\u00f3filmbe a laptopj\u00e1n. Legal\u00e1bbis azt hittem… P\u00e1r perc m\u00falva \u00e9reztem, hogy megb\u00f6k:
\n– El se indulok a saj\u00e1t laptopom \u00e9s a saj\u00e1t filmjeim n\u00e9lk\u00fcl. Meg a saj\u00e9t zen\u00e9im. Az \u00e9n kis vil\u00e1gom… Tudod?… Kell az embernek egy ilyen.
\n– Kell. \u00c9n is azt mondom…<\/p>\n

Nem tudtam, \u00e9s nem is akartam tudni, Emilio hol \u00fclepedett le, \u00f6r\u00fcltem, hogy vacsora ut\u00e1n v\u00e9gre csend lett, \u00e9s kicsit elszendereghettem. \u00c1ltal\u00e1ban kiugrik a sz\u00edvem az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, amikor Eur\u00f3pa fel\u00e9 utazom, \u00e9s \u00e9rzem az otthon illat\u00e1t. Ezzel szemben most csak f\u00e9lelmet, k\u00e9ts\u00e9geket \u00e9s zavart \u00e9reztem. Meg azt, legyek v\u00e9gre t\u00fal rajta. Utaz\u00e1son, a kezdeteken, \u00e9s persze a Ketol\u00e1val val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1son… Nem b\u00edrtam aludni. Egykedv\u0171en n\u00e9zegettem a K\u00e9t pasi meg egy kicsi sokadik epiz\u00f3dj\u00e1t \u00e9s egy\u00e9b kret\u00e9ns\u00e9geket, mik\u00f6zben azon j\u00e1rt az eszem, hogy nem kiz\u00e1rt, p\u00e1r napon bel\u00fcl ugyan\u00edgy utazom majd vissza, lelomboz\u00f3dva \u00e9s \u00f6sszet\u00f6rt sz\u00e1rnyakkal.
\nTulajdonk\u00e9ppen, ha belegondolok, \u00f6nmagamra k\u00e1rt\u00e9konyabb l\u00e9nyt saj\u00e1t magamn\u00e1l keveset tal\u00e1lhatn\u00e9k. Olyan szinten k\u00e9pes vagyok deprim\u00e1lni magam, \u00e9s olyan m\u00e9rt\u00e9kben vagyok k\u00e9pes pesszimista lenni saj\u00e1t dolgaimat illet\u0151en, hogy sokszor magamat is meglepem ezzel. Kicsit \u00fagy \u00e9reztem magam, mint huszonn\u00e9gy \u00e9ve, amikor katon\u00e1nak mentem, \u00e9s n\u00e9ha azt k\u00e9rdezgettem magamt\u00f3l: \u201e – Kellett ez neked? \u00dclhett\u00e9l volna b\u00e9k\u00e9ben, nyugodtan…\u201d Azt\u00e1n a m\u00e1sik pillanatban meg ujjongtam, hogy v\u00e9gre, nem kell hajnalban kelnem, \u00e9s v\u00e9gre teljes\u00fcl r\u00e9gi \u00e1lmom, \u00e9s rep\u00fclni fogok. \u00c9s akkor ism\u00e9t eszembe villant, hogy ez m\u00e9g t\u00e1volr\u00f3l sem fontos, \u00e9s ism\u00e9t elcsendesedtem. Ilyen felem\u00e1s hangulatban \u00e9rkeztem Helsinkibe. A rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren term\u00e9szetesen csak Emilioval volt kis gond, ugyanis a rep\u00fcl\u0151n hagyta az \u00f6lt\u00f6nyt\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, az utask\u00eds\u00e9r\u0151k meg sz\u00f3ltak ugyan neki, de el\u0151z\u0151leg leadt\u00e1k a tal\u00e1lt t\u00e1rgyakhoz, ahov\u00e1 k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le proced\u00far\u00e1kkal lehetett csak visszajutni. F\u0151n\u00f6k\u00fcnk, Hannu, akivel New Yorkban az interj\u00favol\u00e1s sor\u00e1n tal\u00e1lkoztunk, kifog\u00e1stalan laza eleganci\u00e1val fogadott, \u00e9s fut\u00f3t\u0171zk\u00e9nt lett bele mindenki szerelmes vagy olyasmi. Kisorakoztunk a rep\u00fcl\u0151t\u00e9r el\u00e9, \u00e9s Hannu megmutatta, hol van a TOKE, azaz a l\u00e9giutask\u00eds\u00e9r\u0151 b\u00e1zis. Onnan sz\u00e1ll\u00edtottak benn\u00fcnket a nem t\u00fal t\u00e1vol es\u0151 Finnair Rep\u00fcl\u0151akad\u00e9mia melletti lak\u00f3telepre, ahol a Forenom lak\u00e1sokat \u00e1tvehett\u00fck, mint \u00faj otthonainkat hat h\u00e9tre.
\nA b\u00e1rkivel val\u00f3 egy\u00fcttlak\u00e1st\u00f3l nekem mindenkoron bors\u00f3dzik a h\u00e1tam, \u00e9s min\u00e9l el\u0151bbre haladok a korban, ann\u00e1l nehezebben veszem az ilyen kih\u00edv\u00e1sokat. Hogy az Emilioval val\u00f3 egy\u00fctt\u00e9l\u00e9s milyen lesz, nem tudhattam, de az els\u0151 \u00f3r\u00e1k k\u00f6rvonalazt\u00e1k bennem. Nekiest\u00fcnk belakni a lak\u00e1st a hatodik emeleten. Mi voltunk a 141, mellett\u00fcnk Mike \u00e9s egy m\u00e1sik fiatalember, Ian lakott, aki szint\u00e9n addig \u00faszott az \u00e1rral, am\u00edg egym\u00e1snak maradtak szobat\u00e1rsnak. Mint ut\u00f3bb kider\u00fclt, mindenki k\u00f6z\u00fcl \u0151k j\u00e1rtak egym\u00e1ssal a legjobban. Eggyel od\u00e9bb pedig h\u00e1rman laktak, de az id\u0151k sor\u00e1n olyan kavarod\u00e1sok lettek, hogy soha nem tudtam pontosan, kik is a m\u00e1sodik szomsz\u00e9daink.
\nCsodasz\u00e9p erd\u0151s hegyoldalban voltak a lak\u00e1saink, az ablak a t\u00e1voli v\u00e1ros fel\u00e9, az erk\u00e9ly pedig az erd\u0151re n\u00e9zett.<\/p>\n

– Na, remek… Kipakoltak benn\u00fcnket az erd\u0151be… Meccsoda iz\u00e9 ez… – m\u00e9ltatlankodott egy alacsony feketehaj\u00fa l\u00e1ny… – Na mindegy, t\u00fal\u00e9lj\u00fck, csak ital legyen…<\/p>\n

Nekem kifejezetten tetszett a k\u00f6rny\u00e9k is, a lak\u00e1s is. Kicsomagoltunk, \u00e9s igyekezt\u00fcnk mindennek helyet tal\u00e1lni. Szerencs\u00e9re, volt szekr\u00e9ny b\u0151ven, m\u00e9g a pipereszekr\u00e9ny is el\u00e9g nagy volt, arra gondoltam, t\u00falz\u00e1s is nyolc polc egy ilyenben. \u00c9pp csak k\u00e9t polcra bedobtam p\u00e1r apr\u00f3s\u00e1got, \u00e9s mik\u00f6zben any\u00e1mmal telefon\u00e1ltam, szobat\u00e1rsam, aki k\u00f6zben als\u00f3gaty\u00e1ra vetkezett \u00e9s hangosan vinnyogva \u00e9nekelve j\u00e1rt-kelt a lak\u00e1sban, \u0151 is berendezkedett. Mikor \u00fajra ben\u00e9ztem a pipereszekr\u00e9nybe, azt hittem, nem l\u00e1tok j\u00f3l: zs\u00fafol\u00e1sig tele volt kr\u00e9mekkel, arcpakol\u00e1sokkal, ezerf\u00e9le kencefic\u00e9vel. Nem akartam balh\u00e9t sem ellens\u00e9gesked\u00e9st m\u00e1ris az elej\u00e9n, csak udvariasan k\u00e9rdeztem meg amatt\u00f3l, j\u00f3l \u00e1tgondolta-e ezt a berendezked\u00e9st, merthogy teljess\u00e9g\u00e9ben elfoglalta a szekr\u00e9nyt, nekem pedig nem maradt hely…<\/p>\n

– Neked nem is kell – jelentette ki sip\u00e1kolva – Nekem sz\u00e9pnek kell lennem, \u00e9s karban kell tartanom magam. Te rendben vagy, de ott nekem mindenre sz\u00fcks\u00e9gem van…
\n– Na de egyszerre? Nem lehet, hogy esetleg csak azt a ken\u0151cs\u00f6t hagyd el\u0151, amit \u00e9ppen haszn\u00e1lsz?
\n– Mindet haszn\u00e1lom, \u00e9s punktum. Senki nem szabhatja meg nekem, h\u00e1ny ken\u0151cs\u00f6t kenek magamra.
\n– Ezt \u00e9n nem is mondtam…
\n– Nagyon helyes. L\u00e1thatod, hogy igazam van… – \u00e9s tov\u00e1bb \u00e1ri\u00e1zott, mik\u00f6zben hatalmas adag ruh\u00e1t var\u00e1zsolt el\u0151 a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l, illetve kisr\u00e1di\u00f3t, hangsz\u00f3r\u00f3kat \u00e9s miegym\u00e1st.<\/p>\n

K\u00f6zben a fridzsiderre is sor ker\u00fclt. Egy karton doboznyi egydecis italarzen\u00e1l ker\u00fclt el\u0151, mint kider\u00fclt egyik utols\u00f3 j\u00e1rat\u00e1r\u00f3l ijesztette mag\u00e1nak viszkit\u0151l vodk\u00e1ig…Ezeket teljesen sz\u00e9t ter\u00edtette a h\u0171t\u0151 egyik polc\u00e1n. Egy m\u00e1sik polcra sz\u00e9tsz\u00f3rt p\u00e1r halkonzervet \u00e9s valami azonos\u00edthatatlan t\u00e1rgyakat, \u00e9s bejelentette, hogy mostant\u00f3l di\u00e9t\u00e1n van:<\/p>\n

– Engem m\u00e1r r\u00fagtak ki l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gt\u00f3l, mert k\u00f6v\u00e9r voltam, vigy\u00e1znom kell a vonalaimra…<\/p>\n

Kiss\u00e9 megk\u00f6nnyebb\u00fclve vettem el\u0151 a New Yorkb\u00f3l pakolt elem\u00f3zsi\u00e1mat, de amikor le\u00fcltem enni, udvariass\u00e1gb\u00f3l az\u00e9rt megk\u00edn\u00e1ltam. Nem kellett nagyon ajn\u00e1rozni, odaugrott, \u00e9s puszt\u00edtott rendesen. Rosszall\u00f3an n\u00e9ztem r\u00e1:<\/p>\n

– Nem venn\u00e9m a lelkemre, ha a di\u00e9t\u00e1d csorb\u00e1t szenvedne…
\n– Nyugiii – harsogta cs\u00e1mcsogva befel\u00e9 a virslit m\u00e1jp\u00e1st\u00e9tomba m\u00e1rtogatva – finom ez a szar, amit hozt\u00e1l… te k\u00e9pes volt\u00e1l ennyi mindent elcipelni? Hahahhaha! Nem lesz itt \u00e9hez\u00e9s!….<\/p>\n

Ilyen fel\u00fct\u00f6tt hanggal est\u00fcnk, h\u00e1t neki a hat hetes kik\u00e9pz\u00e9snek Helsinkiben. S amellett, hogy az els\u0151 \u201eiskolai\u201d nap izgalma ker\u00edtett hatalm\u00e1ba (ut\u00e1ltam iskol\u00e1ba is menni gyermekkoromban), sokkal jobban agg\u00f3dtam a szerd\u00e1n esed\u00e9kes orvosi vizit miatt. Ahogy Mr Ketola telefonon meg\u00edg\u00e9rte, els\u0151k\u00e9nt voltam el\u0151jegyezve a vizsg\u00e1latra. Ott \u00fcltem egy folyos\u00f3n, ami k\u00f3rh\u00e1zi folyos\u00f3ra eml\u00e9keztetett. Igyekeztem kedves lenni minden arra elhalad\u00f3val, ki tudja, melyik\u00fck ez a Ketola… Bennem valami nagyon \u00f6reg \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gtalan, szik\u00e1r \u00e9s sz\u00e1raz figurak\u00e9nt \u00e9lt, aki osztogatja a kegyeket vagy \u00e9pp megvonja azokat. Ilyen eszements\u00e9gek j\u00e1rtak a fejemben, mik\u00f6zben ott \u00fcltem. Kora reggel kivert a verejt\u00e9k, mert a hall\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kem nem akart bekapcsolni. Hosszas berzenked\u00e9s ut\u00e1n j\u00f6ttem r\u00e1, hogy csak az elem mer\u00fclt le benne. Addigra azonban kiment az er\u0151 bel\u0151lem. Hisz Ketola megmondta telefonon, ne is j\u00f6jjek ide hall\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl.
\nAmint ott \u00fcltem, \u00e9s olyan izgatottan v\u00e1rtam, hogy azt hittem, ott kapok sz\u00edvrohamot, egy c\u00edmlapfi\u00fa jelent meg a folyos\u00f3n. Magas volt, sz\u0151ke, mark\u00e1ns arcvon\u00e1sokkal, huskyra eml\u00e9keztet\u0151 rik\u00edt\u00f3 k\u00e9k szemekkel, \u00e9s kifog\u00e1stalan mosollyal. Ha a c\u00edmlapra retus\u00e1lt\u00e1k volna se lehetett volna t\u00f6k\u00e9letesebb. \u201e- Ennek bezzeg semmi baja\u201d – futott \u00e1t az agyamon. Meg az is, hogy nem semmi versenyben veszek r\u00e9szt, ha ilyen koll\u00e9g\u00e1k futkosnak itt a folyos\u00f3n. B\u00e1r fogalmam sem volt, ki a c\u00edmlap gyerek, csak ilyen Miami Beach \u00e9s Kalifornia mag Hawaii villan\u00e1sok ugrottak be, hirtelen ny\u00e1r lett a k\u00f3rh\u00e1zi folyos\u00f3n. S azon gondolkodtam, ha meg\u00faszom ezt a vizitet, \u00e9s maradhatok, nagyon rem\u00e9lem, hogy ez alatt a hat h\u00e9t alatt bel\u0151lem is ilyen sz\u00e9pet faragnak, mert k\u00fcl\u00f6nben a sz\u00e9gyen ott \u00f6l meg.<\/p>\n

– J\u00f3 reggelt! – k\u00f6sz\u00f6nt oda az \u00f6sszes mosoly\u00e1val a c\u00edmlapfi.
\n– Hell\u00f3, sz\u00e9pem! – ocs\u00fadtam fel Miami Beachb\u0151l.
\n– Minden rendben?
\n– Azt \u00e9n most nem, csak k\u00e9s\u0151bb mondom meg. Besz\u00e9lj\u00fcnk! \u00c9s n\u00e1lad? Minden rendben? – k\u00e9rdeztem vissza.
\n– \u00c9n is k\u00e9s\u0151bb nyilatkozom… – kacagott, majd elt\u0171nt az egyik irod\u00e1ban.<\/p>\n

V\u00e9gtelens\u00e9gnek t\u0171nt minden pillanat, amit ott t\u00f6lt\u00f6ttem. T\u00f6bb ny\u00e1r sem s\u00e9t\u00e1lt \u00e1t a folyos\u00f3n, hogy feledtesse a bajaimat, s arra gondoltam, ez a Ketola olyan \u00f6reg, az is lehet, az \u00e9jszaka meg\u00fct\u00f6tte a gutta, \u00e9s most beteget jelentett…<\/p>\n

– Mr Dancs!… Mr Dancs… – hallottam a nevem mindenfel\u0151l… De ez is csak a hall\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9knek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, mert csak egy asszisztensn\u0151 sz\u00f3l\u00edtott az iroda ajtaj\u00e1b\u00f3l:
\n– K\u00e9rem, j\u00f6jj\u00f6n. Mr Ketola, igazgat\u00f3-f\u0151orvos \u00far m\u00e1r v\u00e1rja \u00f6nt! – \u00e9s miut\u00e1n betess\u00e9kelt az irod\u00e1ba, \u0151 maga kil\u00e9pett, \u00e9s becsukta m\u00f6g\u00f6ttem az ajt\u00f3t.<\/p>\n

Nem volt el\u00e9g nekem az \u00e9n izgalmam, abban a pillanatban azt hittem, menten el\u00e1julok. A c\u00edmlapfi\u00fa \u00e1llt velem szemben sz\u00e9lesen mosolyogva, ez\u00fattal – tet\u00e9zve a bajt – szem\u00fcvegben.<\/p>\n

– Doktor \u00far?!… Dok-doktor \u00far!… – habogtam.
\n– Kimmo Ketola, besz\u00e9lt\u00fcnk a napokban telefonon…
\n– Besz\u00e9lt\u00fcnk. Nagyon is besz\u00e9lt\u00fcnk… – ism\u00e9teltem m\u00e9g mindig meglepetten.
\n– Felteszek majd n\u00e9h\u00e1ny egyszer\u0171 k\u00e9rd\u00e9st, \u00e9s egyszer\u0171 v\u00e1laszokat k\u00e9rek majd, de el\u0151tte kezdj\u00fck a v\u00e9rnyom\u00e1ssal!
\n– Jajj, ne most m\u00e9rj\u00fck meg! Nekem semmi bajom a v\u00e9rnyom\u00e1sommal, de lehet, hogy most magas lenne…<\/p>\n

Ketola felkacagott, \u00e9s intett, rendben, egy\u00e9b kivizsg\u00e1l\u00e1sok j\u00f6ttek sorban. Azt\u00e1n m\u00e9ly l\u00e9legzet, \u00e9s:<\/p>\n

– Nos, akkor l\u00e1ssuk azt a f\u00fclet! M\u00e9gegyszer hangs\u00falyozn\u00e1m: a funkcion\u00e1lis hall\u00e1s\u00e1ra van sz\u00fcks\u00e9g. Kezdj\u00fck! K\u00e9rem, \u00e1lljon oda, \u00e9s forduljon a fal fel\u00e9. \u00c9n majd s\u00fagok mag\u00e1nak.
\n– Jaj, s\u00fagjon, doktor \u00far, s\u00fagjon csak. Hallom \u00e9n m\u00e1r a szomsz\u00e9d teremb\u0151l is a s\u00fag\u00e1st!… – po\u00e9nkodtam elmondhatatlan izgalmamat lelpelezend\u0151.<\/p>\n

S\u00fagdos\u00e1s ide, m\u00e9r\u0151m\u0171szerek oda, egy kis ez, egy kis az, \u00e9s…<\/p>\n

– Rendben, Mr Dancs. Remek. \u00d6n \u00c1TMENT!
\n– Hogy mit? K\u00e9rem, ism\u00e9telje meg!
\n– A funkcion\u00e1lis hall\u00e1sa megfelel\u0151. \u00d6r\u00f6mmel l\u00e1tom, hogy a jobb f\u00fcl\u00e9re m\u00e9g az \u00e1tlagn\u00e1l is jobban hall. Egy \u00e9v m\u00falva majd \u00fajra megvizsg\u00e1lom, \u00e9s rem\u00e9lem, semmi gyeng\u00fcl\u00e9st nem fogunk tapasztalni. Egysz\u00f3val a hall\u00e1steszten \u00e1tment. De m\u00e9g a L\u00e9g\u00fcgyi Hat\u00f3s\u00e1ggal egyeztetnem kell. \u0150k ugyan teljesen r\u00e1m b\u00edzt\u00e1k az \u00f6n elb\u00edr\u00e1l\u00e1s\u00e1t, formalit\u00e1sk\u00e9nt fel kell h\u00edvnom \u0151ket, \u00e9s jelenteni. Amint meg lesz a v\u00e1lasz, azonnal jelentkezem. Lehet p\u00e1r \u00f3r\u00e1n bel\u00fcl. Most pedig, k\u00e9rem, tolja le a nadr\u00e1gj\u00e1t, \u00e9s maradjon csak als\u00f3nadr\u00e1gban!<\/p>\n

Ezek ut\u00e1n nekem m\u00e1r b\u00e1rmit mondhatott, mert \u00fagy teljes\u00edtettem, mint egy kiskutya. A nadr\u00e1gletol\u00e1sra az\u00e9rt \u00f6sszerezzentem:<\/p>\n

– A habtestemet \u00f3hajtja l\u00e1tni?…
\n– \u00d3h, hogyne! – kacagott a doki – \u00c9s a s\u00faly\u00e1t…
\n– Az van…
\n– Egyezz\u00fcnk meg abban, hogy marad ennyiben. Vagy kevesebb. Semmik\u00e9pp sem t\u00f6bb!
\n– Doki, \u00e9n mostm\u00e1r mag\u00e1nak mindent…! Visszaadta az \u00e9letkedvemet!<\/p>\n

Alig \u00e9rtem haza a Forenomba, amikor meg\u00e9rkezett Ketola \u00fczenete:<\/p>\n

\u201eA L\u00e9g\u00fcgyi Hat\u00f3s\u00e1g elfogadta az aj\u00e1nl\u00e1somat, \u00f6n hivatalosan is alkalmasnak tal\u00e1ltatott a rep\u00fcl\u00e9sre. \u00c9s m\u00e9gvalami: az eur\u00f3pai szab\u00e1lyoz\u00e1sba ennek folyt\u00e1n be fog ker\u00fclni a kit\u00e9tel a hall\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kekr\u0151l! Gratul\u00e1lok, \u00e9s \u00f6rvendek a kitart\u00e1s\u00e1nak!<\/em><\/p>\n

\u00dcdv\u00f6zlettel,<\/em>
\n Kimmo Ketola<\/em>
\n Rep\u00fcl\u00e9s\u00fcgyi Igazgat\u00f3 F\u0151orvos\u201d<\/em><\/p>\n

New York, 2013. okt\u00f3ber 31<\/em><\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Esetem a c\u00edmlapfi\u00faval Miut\u00e1n lez\u00e1rtam \u00e9letem egy \u00fajabb k\u00f6r\u00e9t, a Southwest fejezetet, csendesen beh\u00faztam magam m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t, \u00e9s kil\u00e9ptem a ny\u00e1rv\u00e9gi naps\u00fct\u00e9sbe. Els\u0151 dolgom volt az audiol\u00f3gust h\u00edvni. – J\u00f6jj\u00f6n csak, \u00e9desem, a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ke v\u00e1rja! – b\u00fagott bele Kimberley.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-26882","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26882","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=26882"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/26882\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=26882"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=26882"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=26882"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}