{"id":2777,"date":"2010-07-28T16:24:35","date_gmt":"2010-07-28T16:24:35","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=2777"},"modified":"2010-07-29T07:47:01","modified_gmt":"2010-07-29T07:47:01","slug":"in-memoriam-jancso-noemi-1988-2010","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=2777","title":{"rendered":"In memoriam Jancs\u00f3 No\u00e9mi (1988-2010)"},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a><\/p>\n

1988-ban sz\u00fcletett Kolozsv\u00e1ron. A kolozsv\u00e1ri Babe\u015f\u2013Bolyai Tudom\u00e1nyegyetem klasszika-filol\u00f3gia \u00e9s angol szakos di\u00e1kja. Els\u0151, sz\u00e9pirodalmi m\u0171veket (novell\u00e1kat \u00e9s verseket) tartalmaz\u00f3 k\u00f6tete: Emotikon (Erd\u00e9lyi H\u00edrad\u00f3, Kolozsv\u00e1r, 2008) a legnagyobb felt\u0171n\u00e9st kelt\u0151 indul\u00f3 szerz\u0151nek j\u00e1r\u00f3 M\u00e9hes Gy\u00f6rgy Deb\u00fctd\u00edjat kapta. A Bretter Gy\u00f6rgy Irodalmi K\u00f6r eln\u00f6ke volt. 2010. j\u00falius 25-\u00e9n ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1t tolta \u00e1t a zebr\u00e1n, amikor egy aut\u00f3 hal\u00e1lra g\u00e1zolta.<\/strong><\/em><\/p>\n

\u0150 \u00edrta \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l:
\nAz\u00e9rt \u00edrok, hogy
\n1. a majdnem-t\u00f6k\u00e9letest mint legmagasabb emberi m\u00e9rc\u00e9t meg\u00e9rintsem, legal\u00e1bb egyszer ebben az \u00e9letben
\n2. hogy a tollamba sohase sz\u00e1radjon bele a tinta
\n3. hogy \u00fagy ir\u00e1ny\u00edtsam a gondolataidat, ahogy akarom
\n4. hogy az emberi b\u00f6lcsess\u00e9g, egyszer\u0171s\u00e9g, sz\u00e9ps\u00e9g el\u0151tt tiszteletemet fejezzem ki (ne is mondd: ez a 4. pont sz\u00f6rnyen patetikus)
\nv\u00e9g\u00fcl pedig – \u00e9s els\u0151sorban:
\n5. az\u00e9rt, hogy megszeress.<\/p>\n

<\/p>\n


\n<\/strong><\/h1>\n

Jancs\u00f3 No\u00e9mi: Nekrol\u00f3g hal\u00e1lod alkalm\u00e1b\u00f3l<\/strong><\/h1>\n

Ma reggel, alighogy hajnalodott, megvetetted lakkcip\u0151det a villanyp\u00f3zn\u00e1n. Agg\u00f3dva figyelted a villanydr\u00f3tot, amelyen egy sz\u00fcrke, \u00e1tlagos k\u00fclsej\u0171 galamb l\u00e9pegetett; v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1lt a dr\u00f3ton, k\u00f6zben pedig mindegyre \u00f6regedett, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl lefordult a dr\u00f3tr\u00f3l, mert meghalt. De valahogy m\u00e9gis, m\u00e9g \u00edgy, hal\u00e1l\u00e1ban is megkapaszkodott a dr\u00f3tban, cs\u00fanya kis mad\u00e1rkarmait beleakasztotta az \u00e1ramba, \u00edgy nyert energi\u00e1t egy \u00fajabb \u00e9letre. Visszatorn\u00e1zta mag\u00e1t a dr\u00f3tra, \u00e9s megint elindult. Nem egyens\u00falyozott, egyszer\u0171en csak s\u00e9t\u00e1lt, ahogy a legjobb l\u00e1b\u00fa emberek s\u00e9t\u00e1lnak a sim\u00e1ra aszfaltozott, fekv\u0151 f\u0171sz\u00e1lakon. Te pedig megpr\u00f3b\u00e1ltad utol\u00e9rni \u0151t. Megtetted, \u00f3vatosan, az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st. K\u00e9t karodat kit\u00e1rtad, \u00edgy egyens\u00falyozt\u00e1l, ennyit engedett meg neked ez a nagyon is emberi szerkezet, a b\u0151rzs\u00e1kba dob\u00e1lt szerveid, csontjaid, a r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 h\u00fasod ennyit engedett. Bal l\u00e1bad, lakkcip\u0151d meg\u00e1llt a dr\u00f3ton. Jobb l\u00e1badat beb\u00fajtattad egy felh\u0151be. Ekkor rep\u00fcltek hajadra az els\u0151, reggeli napsugarak. Csicserg\u00e9s\u00fck az \u0151r\u00fcletbe kergetett, de te nem \u0171zhetted el \u0151ket, mert kezedet kit\u00e1rva kellett tartanod, hogy s\u00falyos testedet megtartsa a villanydr\u00f3t. A galamb m\u00e1r visszafel\u00e9 tartott, \u00fajra fi\u00f3ka volt. Azt rem\u00e9lted, ha \u00fatj\u00e1ba \u00e1llsz, a galamb nem tud majd tov\u00e1bbs\u00e9t\u00e1lni. Hiszen a dr\u00f3ton nincs hely kett\u0151t\u00f6knek. Gonosz tekintettel figyelted a galambot, amely k\u00f6zeledett \u00e9s \u00f6regedett. Most meg fogod \u00e1ll\u00edtani, most halhatatlann\u00e1 v\u00e1ltoztatod a galambot, gondoltad. A galamb azonban, mintha \u00e9szre sem vett volna t\u00e9ged, mint a leveg\u0151n, \u00fagy l\u00e9pett kereszt\u00fcl nagyon is emberi, h\u00fas-v\u00e9r testeden. Azt\u00e1n meghalt \u00e9s megsz\u00fcletett, a p\u00f3zn\u00e1hoz \u00e9rkezve. Be kell ismerned: tehetetlen volt\u00e1l. Nem tudt\u00e1l v\u00e9gigegyens\u00falyozni a villanydr\u00f3ton. Ott \u00e1llt\u00e1l, felh\u0151be akasztott l\u00e1bbal, \u00e9s n\u00e9zted, amint j\u00f6n-megy a galamb, a Nap pedig, mint valami sz\u00ednev\u00e1lt\u00f3 kos\u00e1rlabda, lass\u00edtott mozg\u00e1ssal pattan fel az \u00e9gre, le az \u00e9gr\u0151l. A Nap pattant, a galamb s\u00e9t\u00e1lt, te maradt\u00e1l kit\u00e1rt karokkal, mozdulatlanul. A Nap sugarai pedig meg\u0151rj\u00edtett\u00e9k fecseg\u00e9s\u00fckkel a te hangszerekhez szokott, m\u0171velt, nagyon is emberi hall\u00e1sodat.<\/p>\n

Nagy robajjal megrezzent alattad a villanydr\u00f3t. Azt hitted, k\u00e9t felh\u0151 vad cs\u00f3kja d\u00f6rg\u00f6tt, \u00e9s alaposan megijedt\u00e9l, mert f\u00e9ltetted jobb l\u00e1bad felh\u0151j\u00e9t. Nem volt mit tenni, az egyetlen v\u00e9dekez\u00e9si m\u00f3dszer, ami csak eszedbe jutott, az volt, hogy karodat kit\u00e1rva tartsd. M\u00e9g egyszer hallottad a robajt, \u00e9s azt hitted, f\u00f6ldreng\u00e9s k\u00f6zeledik. Agg\u00f3dva n\u00e9zt\u00e9l le az \u00fattestre; \u00e9s most, hogy len\u00e9zt\u00e9l r\u00e1, megszaporodtak az okaid arra, hogy aggodalmaskodj. Az aszfalt feln\u0151tt, ahogy feldagadnak a nagyon is emberi testek r\u00e9szei, ha b\u00e1nt\u00e1s \u00e9ri \u0151ket vagy s\u00e9relem. Az aszfalt\u00fat feldagadt \u00e9s sz\u00e9trepedezett. L\u00e1ttad a f\u00fcvet; a fekv\u0151 \u00e9s s\u00e1rga f\u0171sz\u00e1lakat, amint egy pillanat alatt kiz\u00f6ld\u00fclnek, l\u00e1ttad, amint elhagyj\u00e1k fejedet a Nap sugarai \u00e9s r\u00e1juk sz\u00e1llnak, pletyk\u00e1lkodni a r\u00e9g nem l\u00e1tott f\u00fcvekkel. A galamb lassan, biztons\u00e1gosan s\u00e9t\u00e1lt a villanydr\u00f3ton, rajtad kereszt\u00fcl. A Nap-labda pattant, \u00f6ssze\u00fctk\u00f6z\u00f6tt a felh\u0151ddel. \u00cdgy indult meg egyetlen, viszonylag biztosnak mondhat\u00f3 kapaszkod\u00f3d metamorf\u00f3zisa: cseppekben omlott a f\u00fcvekre a felh\u0151, amit saj\u00e1todnak hitt\u00e9l. Jobb l\u00e1bad kiszabadult, bal l\u00e1bad egyens\u00falyt vesztett, karjaid hadon\u00e1sztak. Nagyon is emberi tested pedig f\u00e1jdalmas robajjal zuhant az aszfaltroncsok k\u00f6z\u00e9. L\u00e1ttad a galambot, amint m\u00e9g egyszer v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1l a dr\u00f3ton, azt\u00e1n megfulladt\u00e1l a f\u00f6ldben, amely szorgosan mag\u00e1ba \u00e1sott t\u00e9ged. Egy ideig m\u00e9g l\u00e1tszott a lakkcip\u0151d hegye, a f\u00e9nyl\u0151 m\u0171alkot\u00e1s, amellyel megpr\u00f3b\u00e1lt\u00e1l a galambbal l\u00e9p\u00e9st tartani, vagy legal\u00e1bb \u00fatj\u00e1t \u00e1llni ennek a furcsa, sz\u00fcrke mad\u00e1rnak.<\/p>\n

Utols\u00f3 gondolatodat megbabon\u00e1zta a retteg\u00e9s \u2013 a haldokl\u00f3k drogja. Hirtelen hinni kezdt\u00e9l minden istenben, akit valaha is elk\u00e9pzelt\u00e9l magadnak \u00e9s eldobt\u00e1l magadt\u00f3l, hitt\u00e9l mindenben, \u00e9s rem\u00e9lted, hogy valaha erre j\u00e1r majd terepj\u00e1r\u00f3val egy archeol\u00f3gus kutat\u00f3csoport, el\u0151\u00e1ssa lakkcip\u0151det, rekonstru\u00e1lja az esem\u00e9nyeket, k\u00f6nyvt\u00e1rnyi tanulm\u00e1nysorozatot \u00edr arr\u00f3l, ami a villanydr\u00f3ton t\u00f6rt\u00e9nt hal\u00e1lod el\u0151tt, \u00e9s eml\u00e9kedet, nagyon is emberi csontv\u00e1zadat lakkf\u00e9ny\u0171, nagyon is emberi dicsf\u00e9ny \u00f6vezi majd az id\u0151k v\u00e9gezet\u00e9ig. S ha csak egy kicsit is lehet alkudozni az \u00e9giekkel, akkor: ha lehets\u00e9ges, az id\u0151k v\u00e9gezete ut\u00e1n is, legal\u00e1bb egy percig m\u00e9g azut\u00e1n. Egyetlen nagyon is emberi percig.<\/p>\n

A patakok ir\u00e1nya<\/strong><\/h1>\n

El\u00e9g egy elsz\u00e1radt szekf\u0171 l\u00e1tv\u00e1nya, nagyap\u00e1m testv\u00e9re m\u00e1ris kisiet a nappalib\u00f3l, bevesz valami tablett\u00e1t, n\u00e9ha alkoholt iszik r\u00e1, azt\u00e1n egy id\u0151re elvesz\u00edti j\u00f3zans\u00e1g\u00e1t \u00e9s Hom\u00e9roszt skand\u00e1lja, magyarul.
\n\u00d6t \u00e9ves voltam, amikor felfedeztem ezt a gyeng\u00e9j\u00e9t; azut\u00e1n h\u00e1rom \u00e9ven \u00e1t bosszantottam \u0151t feh\u00e9r szekf\u0171kkel. A gondolatmenetem logikus volt: ha a nagyany\u00e1mr\u00f3l tudjuk, hogy sik\u00edtozik a p\u00f3kokt\u00f3l, akkor el\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny m\u0171p\u00f3kot szerezni a hobbiboltb\u00f3l, egy c\u00e9rnasz\u00e1lra k\u00f6tni \u00e9s az orra el\u00e9 l\u00f3gatni, m\u00e1ris el\u00e9rj\u00fck a k\u00edv\u00e1nt hat\u00e1st. Ugyanerre a mint\u00e1ra dolgoztam ki a nagyb\u00e1csira
\nvonatkoz\u00f3 tervet. A t\u00edz\u00f3raip\u00e9nzem egy r\u00e9sz\u00e9t szekf\u0171re k\u00f6lt\u00f6m, azt\u00e1n hazamegyek \u00e9s a b\u00e1csinak aj\u00e1nd\u00e9kozom. \u0150 pedig egy ismeretlen vil\u00e1gban lebegve Hom\u00e9roszt szaval nek\u00fcnk. Egy ideig j\u00f3 sz\u00f3rakoz\u00e1s volt, \u00e1m lassan kezdtem feln\u0151ni, \u00e9s m\u00e1r id\u00e9tlen tr\u00e9f\u00e1nak tartottam ezt a bosszant\u00e1si m\u00f3dszert. A k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g viszont egyre fokoz\u00f3dott bennem. Nem mertem ny\u00edltan megk\u00e9rdezni t\u0151le, hogy mi\u00e9rt v\u00e1lik \u00e9rzelg\u0151ss\u00e9, valah\u00e1nyszor feh\u00e9r szekf\u0171t l\u00e1t.
\nAzt m\u00e1r nyolc\u00e9vesen tudtam, hogy l\u00e9tezik \u201ecsal\u00e1di titok\u201d, s\u0151t, azt is sejtettem, hogy csal\u00e1don bel\u00fcli titkok is l\u00e9teznek, egyenk\u00e9nt minden feln\u0151tt \u0151riz ilyet.
\nAp\u00e1m \u00edr\u00f3asztal\u00e1nak jobb als\u00f3 fi\u00f3kja mindig z\u00e1rva volt akkoriban. \u0150 teh\u00e1t ott tartotta titokgy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t. A nagyb\u00e1csi a feh\u00e9r szekf\u0171ben. A n\u0151v\u00e9rem egy \u00fcveggoly\u00f3bisban rejtegeti, azt hiszem. Nagyany\u00e1m egy k\u00f6nyv dedik\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban. Any\u00e1m egy gy\u0171r\u0171ben, amit a n\u0151v\u00e9rem fog \u00f6r\u00f6k\u00f6lni, mert \u0151 l\u00e1ny \u00e9s mert els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt.
\nSokat lehetne besz\u00e9lni arr\u00f3l, hogy milyen m\u00f3dszerekkel pr\u00f3b\u00e1ltam a csal\u00e1don bel\u00fcli titkokat megfejteni, de nem r\u00e9szletezem. A feh\u00e9r szekf\u0171 t\u00f6rt\u00e9nete mindegyikn\u00e9l \u00e9rdekesebb.<\/p>\n

Patakhabon el\u00fasz\u00f3 kis pap\u00edrhaj\u00f3,
\nUtadra k\u00fcldelek.
\nL\u00e9gy postagalamb, l\u00e9gy tr\u00f3jai fal\u00f3,
\nK\u00e9zbes\u00edtsd versemet.
\nHa v\u00e1laszoln\u00e1l, sz\u00e9p Hel\u00e9n, az volna j\u00f3.
\nHa vissza\u00faszna hozz\u00e1m egy \u00faj pap\u00edrhaj\u00f3.
\nA patak ir\u00e1nya, kedves, megv\u00e1ltoztathat\u00f3.<\/em><\/p>\n

Nem h\u00edvt\u00e1k Hel\u00e9n\u00e1nak, m\u00e1sk\u00e9ppen h\u00edvt\u00e1k. De a nagyb\u00e1csi tizenn\u00e9gy \u00e9ves volt, amikor ezeket a r\u00edmeket egym\u00e1s mell\u00e9 illesztette. Fontosnak tartotta, hogy a kedvest \u00e1ln\u00e9ven nevezze, \u00e9s f\u0151leg: nem akarta elrontani a l\u00e1ny h\u00edrnev\u00e9t. Szerintem annak idej\u00e9n t\u00fal sok Hom\u00e9roszt olvasott.
\nHatvank\u00e9t \u00e9v telt el a pap\u00edrhaj\u00f3 indul\u00e1sa \u00f3ta \u00e9s \u0151 az\u00f3ta is Hom\u00e9roszt skand\u00e1l. Az \u00e9letnek egy \u00f3vatlan pillanat\u00e1ban minden feln\u0151tt meg\u0151r\u00fcl egy kicsit, a p\u00e9ld\u00e1k ezt mutatj\u00e1k.
\nAnnak idej\u00e9n nagy divat volt t\u00fcd\u0151v\u00e9szben halni meg, legal\u00e1bbis itt n\u00e1lunk, az \u00f6r\u00f6k k\u00f6d v\u00e1ros\u00e1ban.
\nA nagyb\u00e1csi m\u00e1sk\u00e9ppen halt meg. Lenyelte a szok\u00e1sos altat\u00f3kat vagy nem tudom micsod\u00e1kat, elk\u00e1bult a saj\u00e1t k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u0171 drogt\u00f3l, s\u00e9t\u00e1lni indult \u00e9s meg\u00f6lelte a villamost. A sof\u0151r nem tudott id\u0151ben f\u00e9kezni. \u00cdgy halt meg a nagyb\u00e1csi. Ap\u00e1m\u00e9k a temet\u00e9si koszor\u00far\u00f3l tan\u00e1cskoztak. Nem tudtak d\u00f6nteni. De m\u00e9g aznap r\u00e1tal\u00e1ltak a nagyb\u00e1csi v\u00e9grendelet\u00e9re, amelyben a b\u00e1csi m\u00e9g a koszor\u00fara is kit\u00e9r: \u201efeh\u00e9r szekf\u0171vel d\u00edsz\u00edts\u00e9tek a temet\u00e9si koszor\u00famat, feh\u00e9r szekf\u0171vel hints\u00e9tek be a s\u00edromat.\u201d
\nAp\u00e1m fennhangon olvasta tov\u00e1bb a v\u00e9grendeletet.
\n\u201eMelinda kedvenc vir\u00e1ga volt. Temessetek Melinda s\u00edrhelye mell\u00e9. \u00d6r\u00f6k nyugalmamat csak akkor fogom v\u00e9gre meglelni, ha egy m\u00e1sik vil\u00e1gban megl\u00e1thatom dr\u00e1ga Melind\u00e1m lelk\u00e9t, \u00e9s v\u00e9gre az eny\u00e9m lehet az, akit a f\u00f6ldi \u00e9let megtagadott t\u0151lem.
\nKamaszfi\u00fa voltam, amikor \u00faj csal\u00e1d k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a szomsz\u00e9dunkba. Megl\u00e1togattak minket, bemutatkoztak. Eml\u00edtett\u00e9k, hogy van egy l\u00e1nyuk, de \u0151t sajnos nem hozhatt\u00e1k magukkal, mert t\u00fcd\u0151v\u00e9szben szenved \u00e9s f\u00e9lnek, hogy valaki k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk elkapn\u00e1. Melinda kisl\u00e1ny m\u00e9g, de emberi sz\u00e1m\u00edt\u00e1s szerint nemsok\u00e1ra b\u00facs\u00fat kell venn\u00fcnk t\u0151le, mondt\u00e1k a sz\u00fcl\u0151k szomor\u00faan. Att\u00f3l kezdve gyakran l\u00e1ttam Melind\u00e1t. Ben\u00e9ztem a szob\u00e1ja ablak\u00e1n vagy az udvaron l\u00e1ttam \u0151t tavasszal, amikor vir\u00e1got szedett. L\u00e1ttam, amikor port t\u00f6r\u00f6lt az erk\u00e9lyen, vagy a cserepes
\nvir\u00e1gokat \u00f6nt\u00f6zte. L\u00e1ttam, amikor tanult vagy olvasott az udvaron, l\u00e1ttam, amikor kis le\u00e1nykez\u00e9t a kertv\u00e9gi patakba m\u00e1rtotta. L\u00e1ttam, amikor a sz\u00fcl\u0151k, sz\u00e9lt\u0151l is \u00f3vva \u0151t, beh\u00edvt\u00e1k az udvarr\u00f3l; l\u00e1ttam, amikor elolvasta a pap\u00edrhaj\u00f3n \u00e9rkez\u0151 leveleimet, l\u00e1ttam, amikor \u00e1tdugta a fej\u00e9t a ker\u00edt\u00e9sen \u00e9s r\u00e1mmosolygott.
\nA patak ir\u00e1ny\u00e1t azonban sohasem tudtuk megv\u00e1ltoztatni, \u00edgy a leveleimre v\u00e1lasz nem \u00e9rkezett. De \u00e9rkeztek mosolyok, eml\u00e9kek, amelyeket hal\u00e1lomig \u0151rz\u00f6k.
\nMelinda \u00e9desanyj\u00e1t\u00f3l tudtam, hogy a l\u00e1ny kedvenc vir\u00e1ga a feh\u00e9r szekf\u0171. Nevenapj\u00e1n egy kis p\u00e9nzt k\u00e9rtem a sz\u00fcleimt\u0151l; \u00f3ri\u00e1si feh\u00e9r szekf\u0171csokrot v\u00e1s\u00e1roltam a p\u00e9nzb\u0151l \u00e9s a ker\u00edt\u00e9sen kereszt\u00fcl \u00e1tadtam Melind\u00e1nak.
\nMelinda sz\u00fclei tele voltak keser\u0171s\u00e9ggel, \u00e9s ezt az \u00e9rz\u00e9st meger\u0151s\u00edtette a vir\u00e1gcsokor l\u00e1tv\u00e1nya. Meggy\u0151zt\u00e9k magukat arr\u00f3l, hogy j\u00e1tszom a l\u00e1nyuk \u00e9rz\u00e9seivel. Megtiltott\u00e1k nek\u00fcnk ezt a keveset is, ezt a n\u00e9h\u00e1ny percet, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk.
\nN\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap m\u00falva Melinda meghalt. A lak\u00e1suk, udvaruk, a kopors\u00f3 szekf\u0171kt\u0151l feh\u00e9rlett. Att\u00f3l kezdve minden nap egy sz\u00e1l feh\u00e9r szekf\u0171t viszek a s\u00edrj\u00e1ra. Melinda, Melind\u00e1m v\u00e1r r\u00e1m valahol, egy m\u00e1sik vil\u00e1gban. Olyan vil\u00e1gban, ahol a patakok ir\u00e1nya megford\u00edthat\u00f3.\u201d<\/p>\n

Az arcom pedig \u00e9gett a sz\u00e9gyent\u0151l.
\n(Megjelent: HELIKON – XIX. \u00c9VFOLYAM 2008. 23. (517.) SZ\u00c1M \u2014 DECEMBER 10.)<\/p>\n

Jancs\u00f3 No\u00e9mi versei<\/strong><\/h1>\n

Egyed\u00fcl<\/strong><\/p>\n

Tal\u00e1n a f\u00e1im
\nt\u00edzszeresre n\u0151nek
\n\u00e1rny\u00e9kuk pokoli mos\u00f3szer
\nfeket\u00e9re mossa a F\u00f6ldet
\na bokrok fut\u00f3bokorr\u00e1
\nz\u00fcllenek t\u00fcsk\u00e9j\u00fck
\nsz\u00e1zhetvenk\u00e9t centi lesz
\ntal\u00e1n a karvaly galambb\u00e1 v\u00e1ltozik
\nborzolt barna bubog\u00f3 galambb\u00e1
\n\u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1togat meg.
\nSietsz haza, hogy m\u00e1ris \u00f6lt\u00f6z\u00f6l
\nte fonnyadt mell\u0171 m\u00e1lyvaillat?
\nHagyd itt z\u00e1logba arcodat
\nhogy tudjam: visszaj\u00f6ssz.
\nTal\u00e1n a f\u00e1im
\nt\u00edzszeresre n\u0151nek
\ns\u00f6t\u00e9t vil\u00e1gban \u00e9bredek
\nha te nem akarsz
\nborzong\u00f3 mag\u00e1nyom
\neltemet.<\/p>\n

Egy d\u00e1rdah\u0151s kocsmai kalandja<\/strong><\/p>\n

D\u00e1rd\u00e1j\u00e1t megcsavarta ravaszul
\nS a felh\u0151 has\u00e1ba sz\u00fart.
\nAz kipukkadt s b\u00fcd\u00f6s g\u00e1zt eresztett
\nMely lid\u00e9rcnyom\u00e1ss\u00e1 m\u00f3dosult
\nS migr\u00e9nk\u00e9nt meg\u00fclt a homlok\u00e1n.
\n\u0150sz volt, esett a b\u00fas es\u0151.<\/p>\n

K\u00f6rszeme egy ponton meg\u00e1llt
\nMely himb\u00e1lni kezdte \u00f6nmag\u00e1t
\nS himb\u00e1lt a csill\u00e1ron a f\u00fcst
\nLengett a pult s a bili\u00e1rd
\nA gyomor kac\u00e9ran t\u00e1ncot lejtett
\nMert benne is a druid\u00e1k
\n(cseppfoly\u00f3s s\u00f6rpapok)
\nErre mit tesz, tehet egy d\u00e1rdah\u0151s?
\nL\u00f3g\u00f3 bajusszal a pinc\u00e9rnek ki\u00e1lt
\nS neh\u00e9z lej\u00e9rt bet\u00e1pl\u00e1l m\u00e9g egy s\u00f6rt.<\/p>\n

A n\u00e1dbolt\u00edv alj\u00e1n<\/strong><\/p>\n

Sz\u00e1z b\u00e9ka az alkonyi t\u00f3ban
\nEgym\u00e1sra hajl\u00f3 n\u00e1dak kazla m\u00f6g\u00fcl.<\/p>\n

Egy konstell\u00e1ci\u00f3 az \u00e9gre lobban,
\nA Nap f\u00e9nye Holdat k\u00f6sz\u00f6r\u00fcl,
\nMint egy alkimista, olyan titokban.<\/p>\n

Mikor az \u00e1lmos \u00e9gre felh\u0151had t\u00f6m\u00f6r\u00fcl.<\/p>\n

Trill\u00e1zva h\u00e1trafekszik egy ver\u00e9b.<\/p>\n

Sikoltozik, vizet g\u0151z\u00f6l a n\u00e1das,
\nS egy b\u00e9ka brekkenve csobban
\nA n\u00e1dbolt\u00edv alj\u00e1n, az \u00e9jjeli t\u00f3ban.<\/p>\n

Valahonnan hal\u00e1lszag \u00e9rkezik.<\/p>\n

A t\u00e1ncterem, a t\u00e1j ma t\u00e1gas.
\nA nimf\u00e1k t\u00e1nca fagyos, l\u00e1zas,
\nHal\u00e1lt\u00e1nc van, m\u00e1r nem f\u00e9kezik,
\nVisong az \u00e1g, izzad a Hold,
\nA sz\u00e9l lev\u00e9lhull\u00e1t emel, kavar,
\nS egy nimfa hah\u00f3j\u00e1t visszhangozza
\nAz avar.<\/p>\n

Poros padl\u00e1son<\/strong><\/p>\n

Poros padl\u00e1son
\ntalpseb\u00e9t nyalja
\negy k\u00f6nnyes indi\u00e1n.
\na hintasz\u00e9k
\nfejtet\u0151re \u00e1ll
\ns nem mozog.
\n\u00e1mul a cs\u00f6nd
\ns hajladoz.
\nf\u00e1z\u00e1s cik\u00e1z az ablakon
\nki-be.
\na deszk\u00e1k alatt
\nbord\u00f3 sz\u0151nyegen
\nlilaz\u00f6ld k\u00e1rpiton
\nnarancs f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n
\ndr\u00e1ga illaton
\nklappagott
\na t\u0171sarok
\n(sz\u0151ke kontya volt).
\nk\u00e9t girhes t\u00e9rd
\nfeljajjant,
\na r\u00f3zsar\u00fazs ajak
\n\u00edvbe g\u00f6rnyed,
\nelerednek a
\nn\u0151i k\u00f6nnyek,
\nk\u00f6nny\u0171 k\u00f6nnyek.
\naz indi\u00e1n ott fenn
\nreszketett.
\naz ablakok k\u00f6z\u00f6tt
\nmag\u00e1ban dzs\u00fad\u00f3zott
\na j\u00e9ghideg.<\/p>\n

B\u00e1jos gyilkoss\u00e1g<\/strong><\/p>\n

Kiv\u00e1gta a kis hal\u00e1l
\nEgy polg\u00e1rh\u00e1z ajtaj\u00e1t
\nPatk\u00f3kon cs\u00f6rtetett
\nS les\u00fajt\u00f3an meg\u00e1llt
\nH\u00e1rom pupilla f\u00f6ldagadt
\nC\u00e9lt\u00e1bl\u00e1nyira
\nL\u00e9v\u00e9n az \u00far f\u00e9lszem\u00e9re vak
\nS a kis hal\u00e1l nevetve
\nR\u00e1jukszegezte
\nH\u00e1rom pisztoly\u00e1t<\/p>\n

A p\u00f3k sercegve sz\u0151ni kezdett
\nA k\u00f6r\u00f6m szorgosan n\u0151tt tov\u00e1bb
\nEgy c\u00e9dul\u00e1ra a kis hal\u00e1l
\nGyerekbet\u0171kkel r\u00f3tta fel
\nA relegationak v\u00e9ge m\u00e1r<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

1988-ban sz\u00fcletett Kolozsv\u00e1ron. A kolozsv\u00e1ri Babe\u015f\u2013Bolyai Tudom\u00e1nyegyetem klasszika-filol\u00f3gia \u00e9s angol szakos di\u00e1kja. Els\u0151, sz\u00e9pirodalmi m\u0171veket (novell\u00e1kat \u00e9s verseket) tartalmaz\u00f3 k\u00f6tete: Emotikon (Erd\u00e9lyi H\u00edrad\u00f3, Kolozsv\u00e1r, 2008) a legnagyobb felt\u0171n\u00e9st kelt\u0151 indul\u00f3 szerz\u0151nek j\u00e1r\u00f3 M\u00e9hes Gy\u00f6rgy Deb\u00fctd\u00edjat kapta. A Bretter Gy\u00f6rgy Irodalmi K\u00f6r eln\u00f6ke volt. 2010. j\u00falius 25-\u00e9n ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1t tolta \u00e1t a zebr\u00e1n, amikor egy aut\u00f3 hal\u00e1lra […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,4],"tags":[],"class_list":["post-2777","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2777","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2777"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2777\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2777"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=2777"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=2777"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}