Kis Buddh\u00e1val m\u00e1r hajnalban medit\u00e1ltunk. \u00d3r\u00e1kon \u00e1t. \u00c9n a legm\u00e9lyebb hang\u00fa tilink\u00f3mon j\u00e1tszottam torokzeng\u0151sen, \u0151 pedig a hangt\u00e1lakon. D\u00e9lig nem b\u00edrtuk abbahagyni. Hiszen szinte t\u00f6k\u00e9letesek voltunk!
\nEzt Putaj, az \u00e9n Kis Buddh\u00e1m \u00e9szre is vette, \u00e9s megk\u00e9rdezte t\u0151lem, hogy mi\u00e9rt akarok t\u00f6k\u00e9letes lenni.
\nMondtam, hogy nem akarok, csak nem b\u00e1nom, ha szinte az leszek. Hagyom magam, hogy a testem \u00e9s a lelkem t\u00f6k\u00e9letess\u00e9 legyen. Ez nem az \u00e9n \u00e9rdemem.
\n– De ki teszi t\u00f6k\u00e9letess\u00e9 a testedet \u00e9s a lelkedet? – k\u00e9rdezte Kis Buddha.
\n– A testem \u00e9s a lelkem.
\n– Aha!
\n– Ez van, dr\u00e1gas\u00e1gom. De mondj valamit, ami t\u00f6k\u00e9letes!
\nPutaj az \u00e9n Kis Buddh\u00e1m elgondolkozott: – Az oroszl\u00e1n!
\n– Ut\u00e1lom, mert vagy b\u00e1rmikor f\u00f6lzab\u00e1lhat, vagy megszel\u00edd\u00edtettem.
\n– Az mi\u00e9rt baj?
\n– Mert a szel\u00edd\u00edt\u00e9s a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g megcs\u00fafol\u00e1sa.
\n– Aha! – sikkantott Putaj – De nem f\u00e9lsz att\u00f3l, hogy mi lesz azut\u00e1n, ha egyszer t\u00f6k\u00e9letes leszel? Mert akkor, att\u00f3l a pillanatt\u00f3l elkezdesz sz\u00e9tesni, \u00e9s ha csak egy p\u00f6ttynyi t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9g l\u00e1tszik majd rajtad, akkor v\u00e9ged, minden f\u00f6l\u00f6sleges volt.
\nAzt mondtam neki, hogy senki nem mondta, hogy t\u00f6k\u00e9letes akarok lenni, hiszen az az egy dolog, amit mindenk\u00e9ppen el kell ker\u00fclni.
\nCs\u00f6ndesen gondolkozott, n\u00e9ha engem n\u00e9zegetett, v\u00e9gigm\u00e9rt f\u00f6l\u00fclr\u0151l al\u00e1, azt\u00e1n lentr\u0151l f\u00f6l. De nem tudtam kital\u00e1lni, mit gondol r\u00f3lam. T\u00f6k\u00e9letesen \u00e1lc\u00e1zta.
\nAzt\u00e1n m\u00e9g muzsik\u00e1ltunk egy kicsit.<\/p>\n