Pattog az ecset, sz\u00ednesedik a v\u00e1szon.<\/p>\n
\u00c1tszelem a t\u00e9rform\u00e1t, n\u00f6velem az er\u0151vonalat. A l\u00e1t\u00e1s hat\u00f3sugar\u00e1ba ker\u00fclnek a t\u00e1rgyak. Alakulnak a form\u00e1k, mindent kibesz\u00e9lnek, mindent elfecsegnek. Megadom magam. Egy\u00fctt \u00e9lek a realit\u00e1ssal. Keresi hely\u00e9t a s\u00e1rga indulat. Az izgalom m\u00e1mor\u00e1ban tal\u00e1lkozom a szellemi bolyong\u00e1saim m\u00e9rf\u00f6ldk\u00f6veivel. Az \u00e9l\u0151 hit megdolgoztat.<\/p>\n
Cs\u00f6kkentem a ritmust, s\u00e9t\u00e1ra indulok.<\/p>\n
Meg\u00e9rkezett a tavasz. Z\u00f6ld f\u00fcvek k\u00f6z\u00f6tt \u201epipevir\u00e1got\u201d tal\u00e1lok. A zsenge z\u00f6ldb\u0151l vir\u00edt a szellemi jelleget gerjeszt\u0151, sug\u00e1rz\u00f3, mozg\u00e1sra k\u00e9sztet\u0151 jegyeket is mag\u00e1n hordoz\u00f3 s\u00e1rga. Mintha pazaroln\u00e1 energi\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n
F\u0171, fa, vir\u00e1g, \u00e1llat, ember, minden-minden elpusztul, a szellem \u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9l.<\/p>\n
Ideiglenesen vagyunk e f\u00f6ld\u00f6n. T\u00faln\u00f6v\u00fcnk minden szintet. Meztelen l\u00e1bakkal j\u00e1runk, \u00e9ppen ez\u00e9rt tartozunk a jelennek.<\/p>\n
\u00d6nvallom\u00e1s annak igazol\u00e1s\u00e1ra, hogy a nagy titok megfejt\u00e9s\u00e9hez nem elegend\u0151 a j\u00f3zan szer\u00e9nys\u00e9g, a szolgai tisztelet, sem a menek\u00fcl\u00e9s a val\u00f3s\u00e1g el\u0151l, fontos a dolgok maguk\u00e9rt val\u00f3 l\u00e9tez\u00e9s\u00e9nek tudatos\u00edt\u00e1sa, mert magunkon hordozzuk a nosztalgi\u00e1t, a neh\u00e9z kib\u00edr\u00e1s cafatait, ak\u00e1r a f\u00f6ldi \u00e9let gy\u00f6ngyszemeinek szellemi igazs\u00e1gait.<\/p>\n
\u0150rs\u00e9get \u00e1llok a z\u00f6ld r\u00e9ten, \u00e9s megfestem a szellemi jelleget sug\u00e1rz\u00f3\u00a0\u201epipevir\u00e1got\u201d.<\/p>\n