{"id":29601,"date":"2014-03-09T08:37:43","date_gmt":"2014-03-09T08:37:43","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=29601"},"modified":"2014-03-09T08:37:43","modified_gmt":"2014-03-09T08:37:43","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-benedek-elek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=29601","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Benedek Elek"},"content":{"rendered":"

„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam”<\/strong><\/h2>\n

… Szerajev\u00f3ban meg\u00f6lik Ferdin\u00e1ndot s a feles\u00e9g\u00e9t. Nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy az orgyilkoss\u00e1got meg kell torolnunk, nemcsak az osztr\u00e1knak, de a magyarnak is, b\u00e1r a magyar nemzet f\u00e9lve gondolt arra a napra, amikor Szent Istv\u00e1n koron\u00e1j\u00e1t Ferdin\u00e1nd fej\u00e9re kell tennie, ha ugyan megkoron\u00e1ztatja mag\u00e1t… M\u00e1r a gyermek el\u0151tt sem titok, hogy a leend\u0151 magyar kir\u00e1ly nem szereti a magyart, t\u00f6bb enn\u00e9l: tal\u00e1n gy\u00fcl\u00f6li is. Hogy alig-alig fordul meg egy-k\u00e9t napra a mi orsz\u00e1gunkban; k\u00f6teless\u00e9ge ha ide sz\u00f3litja udvari b\u00e1lra, csak megmutatja mag\u00e1t s m\u00e1snap m\u00e1r bucsu n\u00e9lk\u00fcl, egy j\u00f3 sz\u00f3 h\u00e1trahagy\u00e1sa n\u00e9lk\u00fcl szalad az „orsz\u00e1g sziv\u00e9b\u0151l”.
\nA magyar nemzet szivb\u0151l gy\u00e1szolta, siratta Rudolf kir\u00e1lyfit; szivb\u0151l gy\u00e1szolta, siratta Erzs\u00e9bet kir\u00e1lyn\u00e9t. Ferdin\u00e1ndnak csak hivatalos gy\u00e1sz jutott. Megesett j\u00f3 szive az \u00e1rv\u00e1n maradt gyermekeken, de Ferdin\u00e1nd hal\u00e1la egyetlen magyar szemb\u0151l sem fakasztott k\u00f6nnyet. Egyik azt hitte, hogy h\u00e1borunk lesz e gyilkoss\u00e1g miatt Szerbi\u00e1val, m\u00e1sik azt hitte, hogy nem lesz, mert Szerbia teljes el\u00e9gt\u00e9telt ad nek\u00fcnk; de hogy ebb\u0151l a gyilkoss\u00e1gb\u00f3l vil\u00e1gh\u00e1boru lesz, sok-sok milli\u00f3 embernek „h\u0151si hal\u00e1la”, milli\u00f3 meg milli\u00f3 ap\u00e1nak, any\u00e1nak, hitvesnek, gyermeknek egekig hat\u00f3 siralma; az emberi elme \u00e9s szorgalom sz\u00e1zadokra visszamen\u0151 alkot\u00e1sainak pusztul\u00e1sa; gy\u0151z\u0151 \u00e9s legy\u0151z\u00f6tt orsz\u00e1goknak megm\u00e9rhetetlen nyomorus\u00e1ga; szelid erk\u00f6lcs\u00f6knek elvadul\u00e1sa; fajoknak, nemzeteknek feneketlen, minden emberi \u00e9rz\u00e9st kicsufol\u00f3 gy\u00fcl\u00f6lk\u00f6d\u00e9se – ki hitte volna ezt?
\n„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam”, mondatj\u00e1k az \u00f6reg kir\u00e1llyal, – vajjon megfontolhatta-e, meggondolhatta-e, ak\u00e1r a kir\u00e1ly, ak\u00e1r az az \u00e1llamf\u00e9rfiu, aki e k\u00f6nnyelm\u00fc szavakat sz\u00e1j\u00e1ba adta? L\u00e1thatta-e az elk\u00f6vetkezend\u0151 nagy \u00f6sszeoml\u00e1st?!
\nSenki sem l\u00e1tta, nem l\u00e1thatta, h\u00e1t mi a kisbaconi kertben hogy l\u00e1ttuk volna? Mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna, vid\u00e1m szivvel k\u00e9sz\u00fcl\u0151dik h\u00e1zam n\u00e9pe a nevem napj\u00e1ra, amely julius 17-ik\u00e9re esik. De mintha m\u00e9gis \u00e9rezn\u00e9k mind, hogy ez lesz az utols\u00f3 vid\u00e1m Elek napja, minden eddigin\u00e9l nagyobb el\u0151k\u00e9sz\u00fcletek folynak a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. Hi\u00e1ba titkol\u00f3dznak, bujk\u00e1lnak, tudom m\u00e1r, hogy szerepet magol ez is, az is: alkalmi vigj\u00e1t\u00e9kot irt a Marci-gyerek. Kis\u00fcl lassank\u00e9nt, hogy a h\u00e1z n\u00e9p\u00e9vel egy\u00fctt vagy \u00f6tvenen lesz\u00fcnk, mindenkir\u0151l k\u00e9sz\u00fcl egy-k\u00e9t csipked\u0151 kupl\u00e9; nem gy\u0151zik maguk a gy\u00e1rt\u00e1st, nekem is kell n\u00e9h\u00e1nyat gy\u00e1rtanom. A komoly „kis doktor” fogja el\u0151adni – harmonika-kis\u00e9rettel. H\u00e1t csakugyan nem hi\u00e1ba \u00e9pitettem \u00f6tven szem\u00e9lyre az eb\u00e9dl\u0151t, megtelik a kert, a h\u00e1z vend\u00e9gekkel, patk\u00f3alaku asztal nyujt\u00f3zkodik az eb\u00e9dl\u0151 h\u00e1rom oldal\u00e1n, \u00e9ppen csak annyi hely marad az eb\u00e9dl\u0151 el\u0151ter\u00e9ben, amennyi az alkalmi vigj\u00e1t\u00e9k elj\u00e1tsz\u00e1s\u00e1hoz sz\u00fcks\u00e9ges. A szerepl\u0151k egyr\u00e9sze fiatal asszony, fiatal apa, persze, egyik sem tudja becs\u00fcletesen a szerep\u00e9t, de a h\u00e1l\u00e1s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get ezzel is megkacagtatj\u00e1k, mert par\u00e1zs veszeked\u00e9st r\u00f6gt\u00f6n\u00f6znek, hogy igy meg ugy, te lusta, te ez meg az, m\u00e9rt nem tanultad meg a szerepedet!? A vigj\u00e1t\u00e9k k\u00fcl\u00f6nben ak\u00f6r\u00fcl forog, hogy Elek nagyap\u00f3 sz\u00f6rny\u00fc kedvetlen, mert ebben az esztend\u0151ben egyetlen unoka sem sz\u00fcletett, holott megszokta m\u00e1r, hogy minden esztend\u0151ben sz\u00e1llit egy unok\u00e1t a g\u00f3lyamad\u00e1r. \u00c1ldott szerencs\u00e9re, egy berlini tud\u00f3s professzor \u00e9ppen mostan\u00e1ban lepte meg a vil\u00e1got egy csuda-tal\u00e1lm\u00e1nnyal: mindenf\u00e9le csudaszerek \u00f6sszevegyit\u00e9s\u00e9vel feleslegess\u00e9 teszi a g\u00f3ly\u00e1t, a tud\u00f3s professzor megrendel\u00e9sre sz\u00e1llit csecsem\u0151t. Nosza, megrendelnek egy csecsem\u0151t, s nagy az izgalom, mert a sz\u00e1llitm\u00e1ny nem \u00e9rkezik, holott egyenesen Elek napj\u00e1ra rendel\u00e9k. V\u00e9gre nyilik az ajt\u00f3 s n\u00e9gy sz\u00e9kely leg\u00e9ny nagyokat ny\u00f6gve cipel be egy rettent\u0151 nagy l\u00e1d\u00e1t, melyre messzel\u00e1that\u00f3 bet\u00fckkel van r\u00e1m\u00e1zolva: Vigy\u00e1zat! T\u00f6r\u00e9keny! Csecsem\u0151 van benne! Gyorsan balt\u00e1t, harap\u00f3fog\u00f3t hoznak, egyszerre tizen is feszegetik a l\u00e1da f\u00f6del\u00e9t, k\u00f6zben sir a csecsem\u0151: o\u00e1! o\u00e1! – azt\u00e1n felpattan a fed\u00e9l s kiemelkedik lassan, eg\u00e9sz hosszus\u00e1g\u00e1ban Jank\u00f3, hosszura n\u0151tt Jank\u00f3 fiam, mell\u00e9t\u0151l l\u00e1b\u00e1ig p\u00f3ly\u00e1ba csavarva. Nagy a megd\u00f6bben\u00e9s, a felh\u00e1borod\u00e1s, szidj\u00e1k a „csal\u00f3” n\u00e9met professzort, s ezzel a f\u00fcgg\u00f6ny leg\u00f6rd\u00fcl. Azaz leg\u00f6rd\u00fclne, ha volna.
\nReggelig t\u00e1ncol a fiatals\u00e1g, a felkel\u0151 nap bemosolyog az ablakon, alig tudj\u00e1k abbahagyni. Tal\u00e1n \u00e9rzik szeg\u00e9nyek, hogy utolj\u00e1ra t\u00e1ncolnak?… Az \u00e9n h\u00e1zamban bizonnyal utolj\u00e1ra…
\nM\u00e1r remeg a f\u00f6ld, s egyszerre csak \u00e9g, f\u00f6ld megrend\u00fcl: kit\u00f6rt a nagy, a soha nem l\u00e1tott, hallott \u00e9gih\u00e1boru. De ezt csak most l\u00e1tjuk, halljuk soha nem l\u00e1tottnak, nem hallottnak, azt hissz\u00fck, h\u00e1rom-n\u00e9gyh\u00f3napos j\u00e1t\u00e9k lesz az eg\u00e9sz h\u00e1boru: a megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlan sokas\u00e1gu \u00e9s sokf\u00e9le gyilkol\u00f3 g\u00e9pekkel, az emberi \u00e9sz e sz\u00f6rny\u00fcs\u00e9ges kital\u00e1l\u00e1saival, tarthat-e sok\u00e1ig? Az \u00e9n kicsi falum n\u00e9pe alig h\u00e9tsz\u00e1z f\u0151nyi, s augusztus els\u0151 napjaiban kilencven leg\u00e9ny \u00e9s csal\u00e1dapa vonul be, ki Brass\u00f3ba, ki Csikszered\u00e1ba, meg Isten tudja, hov\u00e1. Felt\u00fcn\u0151en kev\u00e9s k\u00f6zt\u00fck a b\u00fas kedv\u00fc ember, ugy indulnak a harc mezej\u00e9re, mintha lakodalomba menn\u00e9nek. A k\u00f6zs\u00e9gh\u00e1za k\u00f6r\u00fcl gy\u00fclekeznek s csud\u00e1lkozva l\u00e1tom, hogy Andr\u00e1s \u00f6cs\u00e9m, aki m\u00e1r h\u00e1rom gyermek apja, \u00e9g fel\u00e9 emeli jobb kez\u00e9t s harsogja: igy esk\u00fcdtem fel a cs\u00e1sz\u00e1r katon\u00e1j\u00e1nak, \u00e9n esk\u00fcmet nem szegem meg! Megyek! A falu „v\u00e9n leg\u00e9nye” (v\u00e9n, mert a harminc fel\u00e9 j\u00e1r s m\u00e9g mindig nem h\u00e1zasodott meg) nem fogy ki a tr\u00e9f\u00e1b\u00f3l, kacagtatja a sir\u00f3-riv\u00f3 fej\u00e9rn\u00e9peket – vajjon sejti-e, hogy az els\u0151 csat\u00e1ban, elesik? Egy f\u00e9lbemaradt di\u00e1kleg\u00e9ny arr\u00f3l sz\u00f3zatol, hogy: Visszaadjuk a muszk\u00e1nak – Vil\u00e1gost! H\u00e1t ez sejti-e, hogy \u0151 is m\u00e1r az els\u0151 csat\u00e1ban „h\u0151si hal\u00e1lt hal”?
\nA v\u00e9letlen csud\u00e1latos \u00f6sszetal\u00e1lkoz\u00e1sa, hogy m\u00e1jusban volt a szok\u00e1sos l\u00f3soroz\u00e1s s a besorozott lovak c\u00e9dul\u00e1j\u00e1n a berukkol\u00e1s napja augusztus elsej\u00e9re van meg\u00e1llapitva. Az \u00e9n lovaim k\u00f6z\u00fcl is besoroztak kett\u0151t, a H\u00f3k\u00e1t meg a Vid\u00e1mot, m\u00e1r rajta is \u00fcl a H\u00f3k\u00e1n Gerg\u0151 kocsis, indul vel\u00fck. A kis unok\u00e1m, a Duci, sirva fakad: hov\u00e1 viszik a lovakat, nagyap\u00f3ka? – H\u00e1boruba, \u00e9des fiam.
\nNem, nem, Ducit nem \u00fclteti r\u00e1 t\u00f6bb\u00e9 a kocsis sem a H\u00f3k\u00e1ra, sem a Vid\u00e1mra. H\u00f3k\u00e1t, Vid\u00e1mot \u00e1gyu el\u00e9 fogj\u00e1k: h\u00e1rom h\u00f3nap mulva tal\u00e1lkozom is vel\u00fck a Vas\u00e1rnapi Ujs\u00e1gban. Nyolc l\u00f3 \u00e1ll az \u00e1gyu el\u0151tt, a m\u00e1sodik p\u00e1r H\u00f3ka \u00e9s Vid\u00e1m. \u00c9pp oly mereven \u00e1ll a H\u00f3ka, mint itthon \u00e1llott, hull\u00e1mos a s\u00f6r\u00e9nye most is, s a Vid\u00e1m H\u00f3ka nyak\u00e1n pihenteti a fej\u00e9t, mint ahogy itthon szokta. Vajjon melyik csatat\u00e9ren omlanak egym\u00e1sra, utols\u00f3t nyeritve?
\nA fiaim leverten, sz\u00e9gyenkezve j\u00e1rnak-kelnek a kertben: im megy az eg\u00e9sz falu fiatals\u00e1ga, s\u0151t mennek negyvenk\u00e9t esztend\u0151s csal\u00e1dap\u00e1k is, s \u0151k itt l\u00e9zengenek mert annak idej\u00e9n nem kellettek a cs\u00e1sz\u00e1rnak. M\u00e1r f\u00e9lni lehet, hogy a „kis doktor” megsz\u00f6kik. \u0150 m\u00e9g ezut\u00e1n \u00e1ll sor al\u00e1, de addig is szolg\u00e1lni akar a tudom\u00e1ny\u00e1val. Lekis\u00e9rj\u00fck az \u00e1llom\u00e1sra, felkap az utols\u00f3, hosszu ideig utols\u00f3 gyorsvonatra, elt\u00fcnik szem\u00fcnk el\u0151l – vajjon l\u00e1tjuk-e t\u00f6bb\u00e9? Alig robog el a gyorsvonat, katonavonat d\u00f6c\u00f6g be. A p\u00e1lyaudvar tele bevonul\u00f3 leg\u00e9nyekkel, csal\u00e1dap\u00e1kkal. Az \u00e1llom\u00e1si \u00e9p\u00fcletben zajoskedv\u00fc urak \u00e9s uriasszonyok v\u00e1rj\u00e1k a katonavonatokat, a cig\u00e1ny talp al\u00e1 val\u00f3t huz, urak \u00e9s a soroz\u00e1son annak idej\u00e9n szerencs\u00e9sen tulesett urfiak t\u00e1ncoltatj\u00e1k az uriasszonyokat, kisasszonyokat: igy v\u00e1rj\u00e1k a hal\u00e1lba men\u0151ket. \u00c9s j\u00f6nnek, egym\u00e1sut\u00e1n j\u00f6nnek a hal\u00e1lvonatok, urak \u00e9s uriasszonyok megrohanj\u00e1k, s\u00f6rt, bort, kal\u00e1csot, minden j\u00f3t dob\u00e1lnak fel a hal\u00e1lba men\u0151knek, azt\u00e1n vissza t\u00e1ncolni, mig j\u00f6n m\u00e1sik hal\u00e1lvonat. Egy \u00f6t-hatesztend\u0151s feh\u00e9rharisny\u00e1s fiu belekapaszkodik az \u00e9desapja l\u00e1b\u00e1ba, szivethasogat\u00f3an sikoltozva: Ne menjen el, \u00e9desap\u00e1m! – \u00e9s a cig\u00e1ny huzza a talp al\u00e1 val\u00f3t – \u00e9s t\u00e1ncolva biztatj\u00e1k, lelkesitik az itthonmaradtak, a magukat bebiztositottaknak v\u00e9l\u0151k: El\u0151re! El\u0151re! Ne hagyd magad, magyar!
\nA p\u00e1lyaudvar kerit\u00e9se m\u00f6g\u00e9 huz\u00f3dva n\u00e9zz\u00fck hal\u00e1lvonatok k\u00f6r\u00fcl a hal\u00e1lt\u00e1ncot, – mely d\u00f6bbenetes k\u00e9p ez! – torkunkat a sir\u00e1s fojtogatja, s v\u00e9g\u00fcl is nagyany\u00f3ka a kerit\u00e9sre borul \u00e9s sir \u00e9s sir, keservesen zokog.
\n– Jer\u00fcnk haza, nagyany\u00f3ka, jer\u00fcnk. Ne hib\u00e1ztassa ezeket az embereket. Ezek az emberek nem l\u00e1tj\u00e1k, nem tudj\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nik voltak\u00e9ppen. Ezek az emberek azt hiszik, hogy s\u00f6r\u00fckkel, borukkal, t\u00e1ncos j\u00f3kedv\u00fckkel ler\u00f3tt\u00e1k az ad\u00f3t. Sajn\u00e1ljuk ink\u00e1bb \u0151ket: ezek az emberek m\u00e9g mind fognak sirni, \u00e9pp oly keservesen, mint maga…<\/p>\n

[Forr\u00e1s: Benedek Elek: \u00c9des anyaf\u00f6ldem!<\/strong><\/a> M\u00e1sodik k\u00f6tet]<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” … Szerajev\u00f3ban meg\u00f6lik Ferdin\u00e1ndot s a feles\u00e9g\u00e9t. Nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy az orgyilkoss\u00e1got meg kell torolnunk, nemcsak az osztr\u00e1knak, de a magyarnak is, b\u00e1r a magyar nemzet f\u00e9lve gondolt arra a napra, amikor Szent Istv\u00e1n koron\u00e1j\u00e1t Ferdin\u00e1nd fej\u00e9re kell tennie, ha ugyan megkoron\u00e1ztatja mag\u00e1t…<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,137],"tags":[],"class_list":["post-29601","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/29601","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=29601"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/29601\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=29601"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=29601"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=29601"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}