\u00c1llv\u00e1nyon az elkezdett v\u00e1szon. K\u00e9rd\u0151jellel \u00e1llok a befejezetlen M\u0170 el\u0151tt. Tal\u00e1n befejezetlen marad. Gy\u0151zelmi v\u00e1llalkoz\u00e1s lenne a folytat\u00e1sa, de ehhez csak egy keskeny folyos\u00f3n juthatok el. Panaszkodhatok, dacolhatok\u2026, egyre megy. A csend romantik\u00e1j\u00e1ba cs\u00f6ppentem. A k\u00e9rd\u0151jelek megpecs\u00e9telik a k\u00e9p alakul\u00e1s\u00e1t. Az \u00fat neh\u00e9z, mintha ellensz\u00e9lbe ker\u00fcltem volna. Megjelennek a vigasztal\u00f3 szavak is. A helyzeten \u00e1tseg\u00edt a gondolat, hogy ideiglenesen vagyok e f\u00f6ld\u00f6n. Az ideigleness\u00e9g \u2013 ugyanakkor \u2013 felel\u0151ss\u00e9ggel j\u00e1r, mivel mag\u00e1val hordozza a terheket is. A neh\u00e9z kib\u00edr\u00e1s hull\u00e1mai \u00f6sszecsapnak fejem f\u00f6l\u00f6tt, de lelkemet a rem\u00e9nys\u00e9g vize \u00f6nt\u00f6zi. \u00c1larc m\u00f6g\u00e9 nem rejt\u0151z\u00f6m, \u00e9s elh\u00e1r\u00edtok mindenf\u00e9le fondorlatos mell\u00e9besz\u00e9l\u00e9st. B\u00e1tor leszek a kimond\u00e1sban.<\/p>\n
K\u00f6nnyez az \u00e9g, mossa v\u00e9rem. Parton innen maradok. Az egyszem\u00e9lyes kocsimmal k\u00f6rbe utazom az \u00e1br\u00e1nd csillog\u00f3 tav\u00e1t. \u0150rs\u00e9get \u00e1llok a leselked\u0151 veszedelmekkel szemben. Versenyre kelek a gy\u0151zedelem\u00e9rt, \u00e9s siker\u00fcl, mert seg\u00edts\u00e9g\u00fcl h\u00edvtam a HAJNALT, a NAPOT, a CSILLAGOKAT. Magukon hordozz\u00e1k az \u00f6r\u00f6met. El\u00fcl a l\u00e1rma, megsz\u0171nik a cs\u00f6rtet\u00e9s, s a k\u00e9rd\u0151jelek helyett, csak pontok maradnak, sok- sok, apr\u00f3 pont\u2026<\/p>\n