1937. febru\u00e1r 20-\u00e1n ismertem meg J\u00f3zsef Attil\u00e1t, szem\u00e9lyesen. Egyik volt egyetemi t\u00e1rsam, D\u00e1niel Anna (ma Ker\u00e9kgy\u00e1rt\u00f3 J\u00e1nosn\u00e9) lak\u00e1s\u00e1n. Anik\u00f3 akkor \u00e9desanyj\u00e1val, D\u00e1nieln\u00e9 Lengyel Laur\u00e1val, az \u00cdr\u00f3n\u0151vel a Dembinszky u. – \u00fagy eml\u00e9kszem -17. sz. alatt lakott. \u00c1ltal\u00e1ban hetente-k\u00e9thetente h\u00edvtak t\u00e1rsas\u00e1got. Azon a szombaton (eml\u00edtett f\u00f6l jegyz\u00e9seimb\u0151l l\u00e1tom) csak n\u00e9h\u00e1nyan voltunk. Rajtam k\u00edv\u00fcl m\u00e9g egy l\u00e1ny, a neves orvos-pszichol\u00f3gus R\u00e9v\u00e9sz Margit l\u00e1nya, D\u00f3sai Margit; k\u00e9s\u0151bb unokas\u00f3gorn\u0151m – Ferenczy S\u00e1ndor feles\u00e9ge – lett. A f\u00e9rfiak nagyr\u00e9szt Anik\u00f3 bar\u00e1ti k\u00f6r\u00e9hez tartoztak: Deli Lajos m\u00e9rn\u00f6k, Elek Andr\u00e1s \u00fcgyv\u00e9d. Nagy S\u00e1ndor (szint\u00e9n az?), Pacs\u00e9ry \u00c1goston rendez\u0151 (?) \u00e9s grafol\u00f3gus, \u00e9s S\u00e1ndor K\u00e1lm\u00e1n, szerkeszt\u0151, \u00edr\u00f3. J\u00f3zsef Attil\u00e1t ez ut\u00f3bbi hozta mag\u00e1val – v\u00e1ratlanul -, hogy csin\u00e1ljam meg vele az egyik akkor – \u00e9s m\u00e9g ma is -igen elterjedt pszichol\u00f3giai vizsg\u00e1latot, a Rorschach-tesztet.
\nAz est\u00e9nek k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeire j\u00f3l eml\u00e9kszem. A cigarettaf\u00fcst\u00f6s k\u00e9t szob\u00e1ra; a kisebbikben csak mi ketten \u00fclt\u00fcnk J\u00f3zsef Attil\u00e1val, hogy ne zavarjanak a vizsg\u00e1latn\u00e1l. A nagyobbikban a t\u00f6bbiek, hol hevesen, hol higgadtan vitatkoztak, f\u0151k\u00e9pp irodalomr\u00f3l.
\nJ\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l akkor m\u00e1r tudtam, hogy nagy k\u00f6lt\u0151, \u00e9s, noha nem volt bennem eleve k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gelfogults\u00e1g a m\u0171v\u00e9szek vagy egy\u00e1ltal\u00e1n a neves emberek ir\u00e1nt, m\u00e9gis tal\u00e1n – a versei miatt – nagyobb \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel figyeltem r\u00e1, mint m\u00e1s, teljesen idegenre. \u201eVersrajong\u00f3” voltam, mi\u00f3ta csak sz\u00f3t \u00e9rtettem.
\nEg\u00e9sz megjelen\u00e9s\u00e9ben m\u00e1r az els\u0151 r\u00e1pillant\u00e1sra is \u00e9rezhet\u0151 volt valami megkap\u00f3, egy\u00e9ni, eredeti. (Rokonszenvet \u00e9breszt\u0151?) Engem els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra, k\u00fcls\u0151re, \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen a magas, er\u0151s, medveszer\u0171 f\u00e9rfiak vonzottak. \u0150 \u00e9ppen nem volt az. Oly sokan le\u00edrt\u00e1k m\u00e1r k\u00f6z\u00e9pmagas, nyurga, egyenes tart\u00e1s\u00fa termet\u00e9t, az er\u0151sebben lejt\u0151 v\u00e1llal, hossz\u00fa nyak\u00e1t, a kidomborod\u00f3 \u00e1d\u00e1mcsutk\u00e1val. Boltozatos, egyenletesen dombor\u00fa, magas homloka volt, f\u00f6l\u00f6tte d\u00fas, egy kicsit g\u00f6nd\u00f6r\u00e9n, mereven \u00e1ll\u00f3 gesztenyesz\u00edn haja, sz\u00e9pen metszett \u00e1lla, k\u00f6z\u00e9pen egy kis g\u00f6d\u00f6rrel. A szeme megind\u00edt\u00f3: nagy di\u00f3barna \u00e9s di\u00f3metsz\u00e9s\u0171, t\u0171n\u0151d\u0151, r\u00e9vedez\u0151, egy kicsit nyugtalan tekintettel. K\u00e9t szeme k\u00f6zt szokatlanul er\u0151s red\u0151. A hangja m\u00e9ly, f\u00e9rfias, meleg, nagyon szuggeszt\u00edv.
\nEzen az els\u0151 est\u00e9n nem sokat besz\u00e9lgett\u00fcnk. Csaknem az eg\u00e9sz id\u0151t bet\u00f6lt\u00f6tte a vizsg\u00e1lat. Kezdetben sz\u00edvesen, \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel \u00e9rtelmezte a k\u00e9peket, k\u00e9s\u0151bb egyre gyakrabban emelte r\u00e1m egy kicsit \u00e1lmos, f\u00e1radt szemh\u00e9ja al\u00f3l mereng\u0151 tekintet\u00e9t, egy-egy pillanatig f\u00fcrk\u00e9szve az arcomon nyugtatta. \u00c9n sz\u00f3 szerint \u00edrtam, ahogy kell, mindazt, amit mondott. A vizsg\u00e1latot nem tudtuk befejezni. \u00c1ltal\u00e1ban egy f\u00e9l\u00f3ra-\u00f3ra a t\u00edz k\u00e9p f\u00f6lv\u00e9tel\u00e9nek ideje. Vele majdnem k\u00e9t \u00f3ra alatt csak az \u00f6t\u00f6dikig jutottunk. Rendk\u00edv\u00fcl sok v\u00e1laszt adott, rengeteg origin\u00e1lis, s\u0151t bizarr feleletet. A vizsg\u00e1lat f\u00e1rasztotta. A harmadik k\u00e9pn\u00e9l azt mondta: \u201eMost m\u00e1r csak a maga kedv\u00e9\u00e9rt csin\u00e1lom.” Az \u00f6t\u00f6dik v\u00e9g\u00e9n \u00e9n aj\u00e1nlottam, hagyjuk abba. (Soha nem fejezt\u00fck be. Ez az anyag ma is megvan.) Eredm\u00e9nye megd\u00f6bbentett, tehets\u00e9g\u00e9hez k\u00e9pest annyira szokatlan t\u00fcneteket is mutatott. Megjelen\u00e9s\u00e9b\u0151l, viselked\u00e9s\u00e9b\u0151l, verseib\u0151l nem erre lehetett k\u00f6vetkeztetni. Ezt az \u00e9rz\u00e9st lassank\u00e9nt enyh\u00edtette, majdnem elmosta bennem az, hogy legfeljebb teljes vizsg\u00e1latsorozatb\u00f3l mertem csak \u00edt\u00e9lni, de soha nem egy vizsg\u00e1lat eredm\u00e9ny\u00e9b\u0151l, h\u00e1t m\u00e9g egy f\u00e9lb\u0151l? \u00c9s az, ahogyan k\u00f6zvetlen\u00fcl ut\u00e1na a verseit elmondta.
\nAz j\u00e1rta r\u00f3la, hogy senki, semmilyen szaval\u00f3m\u0171v\u00e9sz, sz\u00edn\u00e9sz nem tud \u00fagy verset mondani, mint \u0151. Hogy hangj\u00e1val, hangs\u00faly\u00e1val elragadja az embert, var\u00e1zslatba ejti. Igaz volt. A versek tartalma, igazs\u00e1ga volt elb\u0171v\u00f6l\u0151? Formai sz\u00e9ps\u00e9ge? Szuggeszt\u00edv ereje? A hang melegs\u00e9ge? Vil\u00e1gosan, tiszt\u00e1n meg\u00e9rtette a kifejezhet\u0151t, s tudta \u00e9rz\u00e9keltetni a kifejezhetetlent? A nagyszob\u00e1ban \u00fclt\u00fcnk valamennyien, \u0151 a d\u00edv\u00e1nyon, k\u00f6z\u00e9pen, mi, t\u00f6bbiek, mellette, k\u00f6r\u00f6tte vele szemben (\u00e9n oldalt). Nyolc-t\u00edz vers\u00e9t mondta el, a Lidi n\u00e9n\u00e9mnek \u00f6ccse itt… \u00e9s a J\u00f3zsef Attila… c\u00edm\u0171ekkel kezdte, lassan, komolyan, majdnem szomor\u00faan. Mindny\u00e1jan n\u00e9m\u00e1n \u00fclt\u00fcnk – hosszan -, nem moccantunk akkor sem, amikor befejezte. Az utols\u00f3 az \u00d3da volt. (N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva, a m\u00e1sodik tal\u00e1lkoz\u00e1sunkkor azt mondta, hogy ezt a verset m\u00e1r az \u00e9n kedvem\u00e9rt mondta el.)
\nM\u00e1snap vas\u00e1rnap volt. H\u00e9tf\u0151n, febru\u00e1r 22-\u00e9n d\u00e9lel\u0151tt telefonhoz h\u00edvtak a Laborat\u00f3riumban. A telefon Szondi – a f\u0151n\u00f6k – szob\u00e1j\u00e1ban volt. Nem nagyon szerette munkat\u00e1rsai mag\u00e1nbesz\u00e9lget\u00e9s\u00e9t. Kij\u00f6tt, hogy telefonhoz k\u00e9rnek. Komoly, f\u00e9rfias hang jelentkezett a kagyl\u00f3ban: \u201eItt J\u00f3zsef Attila.” Nagyon fontos \u00e9s s\u00fcrg\u0151s \u00fcgyben akar velem besz\u00e9lni.
\nAbban az id\u0151ben m\u00e1r olyan rengeteg munk\u00e1m volt – mint az\u00f3ta is \u00e1lland\u00f3an -, mint most is. Aznap estig egy perc szabad id\u0151m sem volt. K\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1nig tartott az el\u0151re berendelt gyermekek vizsg\u00e1lata, ut\u00e1na Rom\u00e1nn\u00e9hoz, akkoriban ismert nev\u0171 grafol\u00f3gusn\u0151h\u00f6z kellett mennem, hivatalos megbesz\u00e9l\u00e9sre. Este, vacsora ut\u00e1n, m\u00e9g mag\u00e1ntan\u00edtv\u00e1nyomhoz, akinek francia nyelvleck\u00e9ket adtam. Az ide-oda utaz\u00e1sokra t\u00f6bbnyire szint\u00e9n be volt szervezve valaki k\u00eds\u00e9r\u0151, ilyenkor \u00e9ltem r\u00e9szben a \u201et\u00e1rsas\u00e9letemet”. Hi\u00e1ba mondtam J\u00f3zsef Attil\u00e1nak, hogy nem \u00e9rek r\u00e1, aznap d\u00e9lel\u0151tt m\u00e1sodszor is f\u00f6lh\u00edvott, h\u00e1tha m\u00e9gis szabadd\u00e1 tudn\u00e1m tenni magam. De nem tehettem.
\nHasonl\u00f3 volt a helyzet kedden, 23-\u00e1n. El\u0151re bet\u00e1bl\u00e1zva minden percem. Szakirodalom feldolgoz\u00e1sa az igazgat\u00f3m sz\u00e1m\u00e1ra, tan\u00edtv\u00e1nyok, vizsg\u00e1latok, el\u0151re megbesz\u00e9lt \u00e9s pontosan beosztott id\u0151rendben.
\nFebru\u00e1r 24-\u00e9n, szerd\u00e1n ism\u00e9t a t\u00f6m\u00e9ntelen munka: ambulancia, esetmegbesz\u00e9l\u00e9s, a besz\u00e9dhib\u00e1sok int\u00e9zet\u00e9ben m\u00e1sik megbesz\u00e9l\u00e9s. M\u00e9gis, amikor J\u00f3zsef Attila d\u00e9lel\u0151tt megint f\u00f6lh\u00edvott \u00e9s annyira er\u0151sk\u00f6d\u00f6tt, hogy addig nem nyugszik, am\u00edg meg nem hallgatom fontos mondand\u00f3j\u00e1t, m\u00e1r nem tudtam kit\u00e9rni, s este f\u00e9l nyolcra adtam neki tal\u00e1lkoz\u00f3t. A Nagyk\u00f6r\u00faton egy k\u00e1v\u00e9h\u00e1zba \u00fclt\u00fcnk be. Egy-k\u00e9t verset akart nekem megmutatni, akkor frissiben \u00edrta. Csaknem mindegyikben benne volt a nevem, s\u0151t az egyikben a teljes vezet\u00e9k- \u00e9s keresztn\u00e9v is. Rettenetes zavarba j\u00f6ttem (nagyon er\u0151sen z\u00e1rk\u00f3zott vagyok), \u00e9s k\u00e9rtem, a nevemet hagyja ki. Meg\u00edg\u00e9rte, \u00e9s a csal\u00e1dnevet azt\u00e1n t\u00f6r\u00f6lte is.
\nK\u00e9rdezte, \u00f6r\u00fcl\u00f6k-e a verseknek? Persze, nagyon \u00f6r\u00fcltem. Szenvelg\u00e9s lett volna nemet mondani. Mint \u00e1ltal\u00e1ban minden l\u00e1ny, \u00f6r\u00fcltem \u00e9n is az ifj\u00fakorban oly k\u00f6nnyen meg\u00edrt versbe szedett vallom\u00e1soknak is. Annak vettem, ami. Mosolyogtam rajtuk. J\u00f3zsef Attila versei nem mosolyt fakasztottak. Az \u00e9letkora miatt? Versei irodalmi \u00e9rt\u00e9ke miatt? Tal\u00e1n nem els\u0151sorban. A komolys\u00e1guk miatt, ahogyan J\u00f3zsef Attila ezeket elmondta, \u00e9s amilyen komolyan \u0151 maga vette.
\nTal\u00e1n ide tartozik az is, hogy az ilyenfajta, val\u00f3ban magas m\u0171v\u00e9szettel meg\u00edrt versekn\u00e9l a k\u00e9s\u0151bbiekben sem \u00e9reztem, hogy szem\u00e9ly szerint nekem sz\u00f3lnak. Irodalmi m\u0171 volt sz\u00e1momra, k\u00f6lt\u00e9szet. F\u0151k\u00e9pp miut\u00e1n megjelent, nyilv\u00e1noss\u00e1gra ker\u00fclt. Annyi eml\u00e9k, \u00e9lm\u00e9ny, r\u00e9gi \u00e9s \u00faj keveredhet a versben. \u00c9ppen ez\u00e9rt, ha valaki – el\u00e9g gyakran – tapintatlanul, vagy ak\u00e1r tapintatosan J\u00f3zsef Attila verseihez val\u00f3 kapcsolatomr\u00f3l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, a legterm\u00e9szetesebben kereken letagadtam, vagy – bizalmasabb bar\u00e1taim eset\u00e9ben – kit\u00e9rtem a v\u00e1lasz el\u0151l. Eszembe sem jutott a k\u00e9ziratot elk\u00e9rni, annyira nem \u00e9reztem a magam\u00e9nak.<\/p>\n
*Forr\u00e1s: Illy\u00e9s Gyul\u00e1n\u00e9: J\u00f3zsef Attila utols\u00f3 h\u00f3napjair\u00f3l. \u00a0\/A szerz\u0151 l\u00e1nyneve: Kozmucza Fl\u00f3ra, a Fl\u00f3ra-versek ihlet\u0151je\/<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" 1937. febru\u00e1r 20-\u00e1n ismertem meg J\u00f3zsef Attil\u00e1t, szem\u00e9lyesen. Egyik volt egyetemi t\u00e1rsam, D\u00e1niel Anna (ma Ker\u00e9kgy\u00e1rt\u00f3 J\u00e1nosn\u00e9) lak\u00e1s\u00e1n. Anik\u00f3 akkor \u00e9desanyj\u00e1val, D\u00e1nieln\u00e9 Lengyel Laur\u00e1val, az \u00cdr\u00f3n\u0151vel a Dembinszky u. – \u00fagy eml\u00e9kszem -17. sz. alatt lakott. \u00c1ltal\u00e1ban hetente-k\u00e9thetente h\u00edvtak t\u00e1rsas\u00e1got. Azon a szombaton (eml\u00edtett f\u00f6l jegyz\u00e9seimb\u0151l l\u00e1tom) csak n\u00e9h\u00e1nyan voltunk<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-30297","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/30297","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=30297"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/30297\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=30297"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=30297"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=30297"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}