{"id":31062,"date":"2014-05-12T15:01:59","date_gmt":"2014-05-12T15:01:59","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31062"},"modified":"2014-05-12T15:01:59","modified_gmt":"2014-05-12T15:01:59","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-markus-laszlo","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31062","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: M\u00e1rkus L\u00e1szl\u00f3"},"content":{"rendered":"

A hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l<\/strong><\/h2>\n

Egy sebes\u00fclt f\u0151hadnaggyal, tartal\u00e9kossal besz\u00e9lgettem a hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l. Vaskereszt \u00e9s Verdienstkreuz volt a mell\u00e9n, teh\u00e1t b\u00e1tor katona volt, a civilben v\u00e1rmegyei tisztvisel\u0151 \u00e9s \u00e9ppen \u0151t gondoltam alkalmasnak, hogy a hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l nyilatkozz\u00e9k, aki tartal\u00e9kosokn\u00e1l szokatlan magas kit\u00fcntet\u00e9seket \u00e9rdemelt ki katonai er\u00e9nyeivel. Eml\u00e9kszem, eg\u00e9szen norm\u00e1lis civil volt, a nagy zavarokat nem szerette \u00e9s eml\u00e9kszem, egyszer nem mert bele\u00fclni egy t\u00falkarcs\u00fa cs\u00f3nakba, mert f\u00e9lt, hogy kifordulunk \u00e9s \u0151 g\u00f6rcs\u00f6t kap. Most azt\u00e1n h\u0151s, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl az \u00e9s hogy az \u00f3vatos \u00e9s magukat \u00e1pol\u00f3 civilekb\u0151l h\u0151s\u00f6k lesznek, azt a rejtelmes metamorf\u00f3zist akartam vallom\u00e1saib\u00f3l megismerni. Hogy mit \u00e9rez az ember, a tegnap m\u00e9g egy hascsikar\u00e1ssal orvoshoz menek\u00fcl\u0151 civil ember a hal\u00e1l k\u00f6zvetlen sz\u00edne el\u0151tt \u00e9s amint zizzenve, l\u00e1thatatlanul z\u00fcmm\u00f6g k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a hal\u00e1l, amint az, ah, olyan ismer\u0151s, d\u00e9lut\u00e1ni napos leveg\u0151 megtelik surrog\u00e1ssal, halk, gonosz, sziszeg\u0151 f\u00fctty\u00f6kkel \u00e9s magunk k\u00f6r\u00fcl n\u00e9vtelen, hal\u00e1los dolgok rajz\u00e1s\u00e1t \u00e9rezz\u00fck, amint kis porfelh\u0151k v\u00e1g\u00f3dnak fel l\u00e1that\u00f3 ok n\u00e9lk\u00fcl minden teny\u00e9rnyi helyen \u00e9s az \u00e1gak nyekkenve let\u00f6rnek \u00e9s furcsa, kerek lyukak t\u00e1madnak a faleveleken \u00e9s amint itt k\u00f6zvetlen mellett\u00fcnk az a Papb\u00edr\u00f3 G\u00e1sp\u00e1r, f\u00f6ld\u00e9sz, \u00e9ppen az im\u00e9nt \u00edrt levelet haza Beretty\u00f3k\u00fck\u00f6sdre, egyszerre sz\u00e9tcsapja karjait \u00e9s sz\u00e1j\u00e1n d\u0171lni kezd a v\u00e9r, hogy mit \u00e9rez ilyenkor az ember, meg meri-e nevezni a n\u00e9vtelen dolgokat \u00e9s \u00e1tgondolja-e, hogy ami ott hemzseg a leveg\u0151ben, ami nem l\u00e1that\u00f3, ami zizeg, f\u00fcty\u00fcl \u00e9s testetlen z\u00fcmm\u00f6g\u00e9ssel ijeszt\u0151en meg\u00e9lem\u00edti a leveg\u0151t, hogy az \u00f3lom \u00e9s ac\u00e9l, hogy az puskagoly\u00f3 \u00e9s mi itt a mennyk\u00f6vek z\u00e1pors\u0171r\u0171 es\u0151j\u00e9ben \u00e1llunk v\u00e9dtelen\u00fcl \u00e9s kiszolg\u00e1ltatottan? Mit \u00e9rez az ember, mikor el\u0151sz\u00f6r jelenik meg tudat\u00e1ban az a lehet\u0151s\u00e9g, hogy mire ott ahhoz a bokorhoz \u00e9r, \u00e9ppen ott, halottan fog \u00f6sszeesni \u00e9s nem l\u00e1tja t\u00f6bb\u00e9 azt a hegyet, amely oly k\u00e9ken l\u00e1tszik most messzir\u0151l \u00e9s ez az \u0151 keze, eres, barnult, eleven k\u00e9z . . . mi egy halk akarathull\u00e1mt\u00f3l mozdul, sz\u00e9tter\u00fcl \u00e9s \u00f6k\u00f6lbeszorul, ez az \u0151 keze z\u00f6lden \u00e9s mereven fog a leveg\u0151ben kapaszkodni \u00e9s \u00e9gremutat\u00f3 ujjahegy\u00e9re megtelepszik az els\u0151 aranyzom\u00e1ncos hullal\u00e9gy.<\/p>\n

Ilyet sose gondoltam, \u2013 mondta a sebes\u00fclt f\u0151hadnagy, \u2013 azaz . . . nem is tudom j\u00f3l elmondani, ha ilyen gondolat k\u00f6zeledett \u00e9s ezt \u00e9rezni lehet, mert el\u0151bb az ember sz\u00edve felszorul a tork\u00e1ba \u00e9s szeme k\u00ednosan kerekre t\u00e1gul, \u2013 ha ilyen gondolat k\u00f6zeledett, a l\u00e9lek valamely reflex mozdulat\u00e1val, mint ahogy az \u00fct\u00e9s el\u00e9be tudattalanul emeli karj\u00e1t az ember, f\u00e9lreh\u00e1r\u00edtottam magamt\u00f3l a k\u00f6zeled\u0151 gondolatot. Egyszer egy pillanatra l\u00e1ttam vil\u00e1gosan, m\u00e1jusban volt, oh, Istenem, ha \u00edgy l\u00e1tn\u00e1nk, akkor nem b\u00edrn\u00e1 ki senki, oh, ha nem volna az idegek \u00e1ldott \u00e1jul\u00e1sa, akkor senki sem b\u00edrn\u00e1 ki, \u00e9p, ny\u0171g\u00f6zetlen, szabad figyelemben nem b\u00edrn\u00e1 ki egy ember sem.<\/p>\n

\u2013 M\u00e1r a vonaton tudtuk, \u2013 mes\u00e9lte, \u2013 hogy mi lesz \u00e9s m\u00e1r a vonaton, az oda\u00fatban kezd\u0151d\u00f6tt: mintha egy m\u00e1sik ember, egy eddig lappang\u00f3 \u00e9l\u0151, egy konok, k\u00e9rlelhetetlen, szigor\u00fa, j\u00f3tev\u0151 szeg\u0151d\u00f6tt volna mell\u00e9m, aki csak egy sz\u00f3t tud, azt, hogy kell, kell, hogy k\u00f6r\u00fclvett a hal\u00e1l \u00e9s nincs ki\u00fat \u00e9s kell, kell \u00e9s ezt az egy sz\u00f3t mondta a f\u00fclembe, am\u00edg agyam elzsibbadt \u00e9s minden k\u00e9pzetem, ami magamr\u00f3l volt, ami az \u00e9n k\u00fcl\u00f6n, egy\u00e9ni, \u00f6nc\u00e9l\u00fa l\u00e9temr\u0151l volt, az mind narkotikus \u00e1lomban fek\u00fcdt tudatom, valamely kif\u00fcrk\u00e9szhetetlen rejtek\u00e9n. Mikor kisz\u00e1lltunk, es\u0151 volt \u00e9s s\u00e1r \u00e9s m\u00e1r \u00f6sszerogyott a lelk\u00fcnk a f\u00e1rads\u00e1gt\u00f3l \u00e9s mintha a vonat v\u00e9gtelen zakatol\u00e1sa hangzott volna tov\u00e1bb, az es\u0151, a s\u00e1r cuppan\u00e1sa \u00e9s a messzir\u0151l egyre hangz\u00f3 dobban\u00e1sok most m\u00e1r folyamatos halk dobperg\u00e9sk\u00e9nt olvadtak \u00f6ssze egy tompa, minden\u00fcnnen r\u00e9ml\u0151 sz\u00f3ban: kell. Az els\u0151 \u00e1lomb\u00f3l sohasem \u00e9bred fel teljesen az ember s az az els\u0151 \u00e9jszaka, amely a b\u00facs\u00fa, a f\u00e1jdalom, a f\u00e9lelem, az elszakad\u00e1s, a siet\u00e9s, k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s, a vir\u00e1gok, a z\u00e1szl\u00f3, a zene, az elt\u0171n\u0151 ismer\u0151s k\u00e9pek, a teljes \u00e9rthetetlens\u00e9g, a mindenfel\u0151l k\u00f6r\u00fcl\u00f6ml\u0151 ismeretlens\u00e9g napja ut\u00e1n k\u00f6vetkezett, egy h\u00e1rom \u00f3r\u00e1s k\u00e1bult \u00e1lomban, sok ember f\u00fclledt meleg\u00e9ben, italok g\u0151z\u00e9ben, hangok monot\u00f3ni\u00e1j\u00e1ban valami zsong\u00edt\u00f3 szeszt p\u00e1rolt le az utols\u00f3 nap benyom\u00e1saib\u00f3l, amely, tiszt\u00e1n \u00e9reztem, egyre simogatta m\u00e1mor\u00e1val idegeimet \u00e9s nem engedte, hogy eg\u00e9szen fel\u00e9bredjenek, soha. Olyanf\u00e9le \u00e1llapot ez, mint k\u00f6zvetlen\u00fcl a fel\u00e9bred\u00e9s el\u0151tt, csak valahogy m\u00e9gis ford\u00edtottja ennek: az ember nem azt \u00e9rzi, hogy amint l\u00e1t, hall \u00e9s \u00e9rez, az csak \u00e1lom \u00e9s most mindj\u00e1rt vil\u00e1gosan tudni fogom, hogy ez csak \u00e1lom, hanem azt \u00e9rzi, hogy az \u00faj t\u00e1jak, a val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen emberek, az ismeretlen zajok \u00e9s az eg\u00e9sz t\u0151b\u0151l kifacsart \u00e9let\u00fcnk, ez mind igaz, ez mind val\u00f3s\u00e1g, de mi alszunk \u00e9s nem szabad fel\u00e9bredni ennek a val\u00f3s\u00e1gnak teljes tudat\u00e1ra. Azt\u00e1n g\u00f6rcs\u00f6s f\u00e1rads\u00e1g j\u00f6tt, boldog, \u00e1jult \u00e1lom lucskos \u00e1rokban \u00e9s \u00e9n nem tudom, mikor volt el\u0151sz\u00f6r, hogy meghallottam a hal\u00e1l \u00e9nek\u00e9t: mintha m\u00e1r r\u00e9gen \u00edgy volna, hogy el\u0151ttem \u00e9gnek f\u00fajja valami a f\u00f6ldet \u00e9s mintegy m\u00e1s vil\u00e1gban hangz\u00f3an \u00e9rthetetlen ropog\u00e1s szor\u00edtja a fejemet, mintha mindig lettek volna l\u00e1thatatlan sziszeg\u00e9sek a leveg\u0151ben \u00e9s mindig visszaesett volna, aki fel\u00e1llott, mindig meghalt volna . . . nem, ez a sz\u00f3 nem jutott eszembe . . . Csak furcsa elt\u00e1ntorod\u00e1st l\u00e1ttam \u00e9s hallottam h\u00f6rg\u0151, kacag\u00f3, nyer\u00edt\u0151, vis\u00edt\u00f3, elny\u00fajtva b\u0151g\u0151 hangokat \u00e9s mintha ez mindig \u00edgy lett volna, \u00e9n nem tudom megmondani, mikor kezd\u0151d\u00f6tt. Az az \u00faj ember mellettem, \u00e9nemnek ez a kiv\u00e1lt \u00e9s inkarn\u00e1l\u00f3dott t\u00f6red\u00e9ke, egy \u00e9l\u0151 l\u00e9nny\u00e9 s\u0171r\u0171s\u00f6d\u00e9se mindennek, ami lelkemben f\u00e9kez\u0151, belenyugv\u00f3, tehetetlens\u00e9get \u00e9rz\u0151 \u00e9s kritik\u00e1t g\u00e1tl\u00f3 volt, mint a monomania groteszk megtestes\u00fcl\u00e9se gubbasztott mellettem \u00e9s ha fel akaram \u00e9bredni azzal az egy sz\u00f3val narkotiz\u00e1lt \u00e9s \u00e9n, eml\u00e9kszem, mindig kacagtam ezen, mert mindig, mint egy idegen harmadik szem\u00e9ly szeml\u00e9ltem \u00e9nem k\u00e9t fel\u00e9nek ezt a tusakod\u00e1s\u00e1t \u00e9s ez olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt, a t\u00e9bolyhoz olyan nagyon hasonl\u00edt\u00f3.<\/p>\n

Telefon. Eml\u00e9kszem, akkor eg\u00e9sz vil\u00e1gosan elmondtam a kapit\u00e1nynak, hogy mit mondtak a Brig\u00e1dkommand\u00f3t\u00f3l s olyan mulats\u00e1gos, hogy m\u00e9gsem \u00e9rtettem egy sz\u00f3t sem az eg\u00e9szb\u0151l. Mintha foly\u00e9konyan besz\u00e9ln\u00e9k egy idegen nyelven, amit nem \u00e9rtek \u00e9s mintha l\u00e1tn\u00e1m magamat, idegen, m\u00e1s emberk\u00e9nt, amint pisztolyomat megt\u00f6lt\u00f6m, \u00f3r\u00e1mat megigaz\u00edtom, r\u00e9szletes utas\u00edt\u00e1sokat adok elmos\u00f3dott kont\u00far\u00fa embereknek \u00e9s mindent pontosan el\u0151k\u00e9sz\u00edtek valamihez, amit \u00e9n, a magamat \u00edgy k\u00edv\u00fclr\u0151l szeml\u00e9l\u0151, k\u00e9ptelen vagyok \u00e1t\u00e9lni \u00e9s fant\u00e1zi\u00e1mban elevenn\u00e9, felfoghat\u00f3v\u00e1 realiz\u00e1lni. Sok\u00e1ig azt\u00e1n csak az \u00f3ra sz\u00e1mlapj\u00e1t l\u00e1ttam \u00e9s azon egy sz\u00e1mot, amely t\u00fczes sz\u00ednekben vill\u00f3dzott szemembe, z\u00f6lden, s\u00e1rg\u00e1n, azt\u00e1n sok\u00e1ig m\u00e9rges arany sz\u00ednben \u00e9s lassank\u00e9nt ez a reszket\u0151, szintv\u00e1lt\u00f3 \u00e1bra maradt meg a vil\u00e1gb\u00f3l, megn\u0151tt, beter\u00edtette a vil\u00e1got \u00e9s egy \u00f3ri\u00e1siv\u00e1 n\u0151tt mutat\u00f3, ni, k\u00edgy\u00f3 feje van \u00e9s hogy g\u00f6rb\u00fcl meg g\u00f6rcs\u00f6sen \u00e9s hogy rug\u00f3dik ki \u00e9s hogy k\u00f6zeledik egyre \u00e9rthetetlenebb\u00fcl a lobog\u00f3 sz\u00edn\u0171, t\u0171zesszem\u0171, nyugtalanul fic\u00e1nkol\u00f3 sz\u00e1mjel fel\u00e9. M\u00e9g annyit tudok, hogy z\u00fagott minden, mintha a fejemben bel\u00fcl z\u00fagott volna, nem volt t\u0171rhetetlen l\u00e1rma, ink\u00e1bb kellemesen k\u00e1b\u00edt\u00f3 morajl\u00e1s \u00e9s szinte furcsa volt, hogyha besz\u00e9lni akartam, mintha megn\u00e9multam volna. Az\u00f3ta r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy akkor a t\u00fcz\u00e9rs\u00e9gi el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s volt \u00e9s mi els\u00fclyedt\u00fcnk a hangok \u00f6z\u00f6n\u00e9ben \u00e9s fej\u00fcnk felett \u00f6sszecsaptak a hangok, mint a v\u00edz, amely elfojtja a hangokat \u00e9s a hangok zuhatag\u00e1ban, a d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s k\u00f6zep\u00e9n s\u00fcketen \u00e1llottunk, a hangokt\u00f3l nem hallottunk hangot \u00e9s eml\u00e9kszem, akkor egy pillanatra z\u00f6ld, s\u00e1rga \u00e9s vassz\u00fcrke felh\u0151ket l\u00e1ttam szemk\u00f6zt vel\u00fcnk, az orosz vonal f\u00f6l\u00f6tt tornyosulni. \u00c9s egy rik\u00edt\u00f3 sz\u00edn\u0171 z\u00f6ld l\u00e1ngot l\u00e1ttam messze \u00e9s mintha a k\u00f6r\u00fcl felzend\u00fcl\u0151 trombitahang sz\u00edne lett volna ez a z\u00f6ld \u00e9s nagy v\u00f6r\u00f6ss\u00e9g j\u00f6tt ut\u00e1na, tudom, az emberek \u00fcv\u00f6lt\u00e9se volt ilyen v\u00f6r\u00f6s, azt\u00e1n, mintha elest\u00fcnk volna, sok\u00e1ig lapulva fek\u00fcdt\u00fcnk, a bok\u00e1m f\u00e1jt \u00e9s a v\u00e1llam, azt\u00e1n egyszerre h\u0171v\u00f6s, sz\u00fcrk\u00e9s-s\u00e1rga csend volt, minden elhallgatott \u00e9s \u00edgy volt egy pillanatig \u00e9s azt\u00e1n, mintha v\u00e9gigrepedt volna a f\u00f6ld, szemk\u00f6zt apr\u00f3 t\u00fczek folytonos sora villant recsegve \u00e9s k\u00e9tfel\u0151l valami kopogva zakatolt, mint egy eleven g\u00e9p, m\u00e9g l\u00e1ttam is egy orosz tisztet a g\u00e9ppusk\u00e1ra borultan, furcsa,\u00a0az \u00e9n kezemben is egy szuronyos puska volt \u00e9s az orosz tiszt nyak\u00e1b\u00f3l most kih\u00faztam a szuronyt \u00e9s rettent\u0151 hangok zivatara volt megint k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e9s \u00e9n, eml\u00e9kszem, kacagva gy\u00fcrk\u0151ztem neki egy \u00faj d\u00f6f\u00e9shez, mikor a s\u00e1rg\u00e1ssz\u00fcrke hom\u00e1lyban k\u00e9t k\u00e9k, reszket\u0151 szem fogta meg a tekintetemet.<\/p>\n

A f\u00f6lemelt puska \u00fagy maradt a kezemben \u00e9s ebben a pillanatban, mintha a f\u00f6ld elnyelte volna, elt\u0171nt mell\u0151lem az a m\u00e1ni\u00e1kusan sarkal\u00f3, altat\u00f3, \u00e9bredni nem enged\u0151 m\u00e1sik \u00e9nem. Mintha egy \u00e9r megpattant volna a fejemben, egy nyilal\u00f3 sz\u00far\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, merev\u00edtett meg s azt\u00e1n tiszt\u00e1n, vil\u00e1gosan, \u00e9rthet\u0151en l\u00e1ttam mindent. Abban a k\u00e9k szemben, k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s, r\u00e9m\u00fclet, szemreh\u00e1ny\u00e1s, s\u00edr\u00e1s, panasz, rem\u00e9ny, messzire hazagondol\u00e1s volt \u00e9s meg\u00e9rtettem egy pillanat ezredr\u00e9sze alatt, hogy velem szemben egy ember t\u00e9rdel, akinek a szem\u00e9ben a magam \u00e9rz\u00e9sei j\u00e1tsz\u00f3dtak le \u00e9s aki pusk\u00e1j\u00e1t elejtv\u00e9n, karj\u00e1t az \u00e9g fel\u00e9 emeli. Egyszerre \u00e9rtettem, hogy ez az ember engem meg akart \u00f6lni, de egy baka mellbe\u00fct\u00f6tte a puskatus\u00e1val \u00e9s egyszerre tudtam, hogy most a hal\u00e1l k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n \u00e1llottam megmeredten. Hideg verejt\u00e9k lepett el \u00e9s rettent\u0151en f\u00e9ltem . . . Mit\u0151l? Azt hiszem valami rengeteg f\u00e1jdalomt\u00f3l f\u00e9ltem, az utols\u00f3 pillanat ismeretlen k\u00ednj\u00e1t\u00f3l, nem a hal\u00e1lt\u00f3l, hanem att\u00f3l a v\u00e9rfagyaszt\u00f3 pillanatt\u00f3l, ami az \u00e9letet \u00e9s a hal\u00e1lt elv\u00e1lasztja \u00e9s az id\u0151nek abban a m\u00e9rhetetlen t\u00f6red\u00e9k\u00e9ben, am\u00edg \u00edgy felemelt pusk\u00e1val ott \u00e1llottam, hal\u00e1los keser\u0171s\u00e9g fogott el az ellen az ember ellen, aki engem most meg akart \u00f6lni. Mi\u00e9rt? Ord\u00edtani akartam, hogy mi\u00e9rt, de nem mertem sz\u00f3lani \u00e9s f\u00e9ltem, hogy az ismeretlen k\u00edn r\u00e1mszakad, ha megmozdulok \u00e9s most azt is meg\u00e9rtettem, hogy \u00e9n is meg akartam \u0151t \u00f6lni \u00e9s valami csod\u00e1latos, meleg, emberi szeretet \u00f6ml\u00f6tt sz\u00e9t eg\u00e9sz testemben. Ember, k\u00f6ny\u00f6rg\u0151, leesett, al\u00e1zott, szeg\u00e9ny ember … Ki vagy te, oh, mintha m\u00e1r l\u00e1ttalak volna, ezer \u00e9ve, a szarmata s\u00edks\u00e1g v\u00e9gtelenj\u00e9n \u00e9n bujdos\u00f3 mongol lovas voltam \u00e9s ott rokonul l\u00e1ttuk egym\u00e1st \u00e9s ez a k\u00e9t szemp\u00e1r akkor bizakodva n\u00e9zett r\u00e1m \u00e9s most az \u00e9n k\u00e9pem \u00fagy t\u00fckr\u00f6zik benne, mint a felmered\u0151 hal\u00e1l k\u00e9pe \u00e9s most ez a testv\u00e9rem k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g, zokog, gyermekeire, feles\u00e9g\u00e9re gondol \u00e9s f\u00e9l. Mi\u00e9rt? Hiszen nem b\u00e1ntom. Egy pillanat volt az\u00a0eg\u00e9sz, karom lehanyatlott \u00e9s a puska l\u00e1bamhoz z\u00f6rrent. Az orosz pedig hossz\u00e1ban, arcra v\u00e9gigesett a f\u00f6ld\u00f6n \u00e9s \u00e9n felemeltem, intettem, hogy menjen a t\u00f6bbi foglyok k\u00f6z\u00e9, \u0151 megcs\u00f3kolta a kezemet \u00e9s ment. Ekkor volt, hogy a h\u00e1bor\u00fat, mint a magam \u00fcgy\u00e9t \u00e9reztem, ekkor, egy ilyen kis id\u0151t\u00f6red\u00e9kre realiz\u00e1l\u00f3dott bennem egy k\u00f6ny\u00f6rg\u0151 emberi szemp\u00e1r l\u00e1tt\u00e1n mindaz, amit olyan g\u00f6rcs\u00f6s akarattal akartam nem \u00e9rteni \u00e9s \u00e1t nem \u00e9lni, ekkor egy pillanatra val\u00f3s\u00e1g lett a h\u00e1bor\u00fa, milli\u00f3 emberek eleven l\u00e9t\u00e9t \u00e9reztem magam k\u00f6r\u00fcl s ebben a pillanatban \u00e9reztem a hal\u00e1l f\u00e9lelm\u00e9t, amely \u2013 most m\u00e1r tudom \u2013 meg\u0151rj\u00edtett volna, ha annyi ideig mindig \u00e9reznem kellett volna. K\u00e9s\u0151bb \u00e9szrevettem, hogy a jobb v\u00e1llam alatt v\u00e9res a bl\u00faz, alapos t\u00fcd\u0151l\u00f6v\u00e9s volt, hirtelen elveszett k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem minden \u00e9s most azon vagyok, hogy elfelejtsem azt a pillanatot, mikor egyszer hirtelen fel\u00e9bredtem a h\u00e1bor\u00fa kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n. Ha visszamegyek, megint elfelejtem, tudom, de\u00a0addig . . . oh, minden idegemben \u00e9rzem a hal\u00e1l f\u00e9lelm\u00e9t \u00e9s az ember testv\u00e9ris\u00e9g\u00e9t \u00e9s ha itt volna az a szeg\u00e9ny orosz katona, most hozz\u00e1 menn\u00e9k \u00e9s meg\u00f6leln\u00e9m, mert az \u00e9lete \u00f6r\u00f6kre l\u00e1thatatlan sz\u00e1llakkal f\u0171z\u0151dik az eny\u00e9mhez.<\/p>\n

\u00cdgy besz\u00e9lt a sebes\u00fclt f\u0151hadnagy \u00e9s \u00e9n nem tudtam azt mondani, hogy \u00e9rtem. \u00dagy l\u00e1tszik, oda kell menni, hogy meg\u00e9rthess\u00fck a b\u00e9k\u00e9s polg\u00e1rok h\u0151s\u00f6kk\u00e9 v\u00e1ltoz\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

Forr\u00e1s: M\u00e1rkus L\u00e1szl\u00f3: Magyar gondok. Budapest, „\u00c9let” Irodalmi \u00e9s Nyomda R\u00e9szv\u00e9nyt\u00e1rsas\u00e1g kiad\u00e1sa, 1916<\/i><\/b><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l Egy sebes\u00fclt f\u0151hadnaggyal, tartal\u00e9kossal besz\u00e9lgettem a hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l. Vaskereszt \u00e9s Verdienstkreuz volt a mell\u00e9n, teh\u00e1t b\u00e1tor katona volt, a civilben v\u00e1rmegyei tisztvisel\u0151 \u00e9s \u00e9ppen \u0151t gondoltam alkalmasnak, hogy a hal\u00e1lf\u00e9lelemr\u0151l nyilatkozz\u00e9k, aki tartal\u00e9kosokn\u00e1l szokatlan magas kit\u00fcntet\u00e9seket \u00e9rdemelt ki katonai er\u00e9nyeivel.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120,137],"tags":[],"class_list":["post-31062","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31062","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=31062"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31062\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=31062"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=31062"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=31062"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}