A Bambi pressz\u00f3nak igazi szoci hangulata van. Itt lehet harcolni.
\nKicsi cukr\u00e1szda Nyitr\u00e1n, k\u00e9rem a j\u00e9gkr\u00e9m-torta negyed\u00e9t, a felszolg\u00e1l\u00f3n\u0151 kin\u00e9z a helys\u00e9gb\u0151l, olyan rosszul besz\u00e9lem a szlov\u00e1k nyelvet.
\nIzzad a seggem a m\u0171b\u0151rsz\u00e9ken, mint \u00e9vtizedekkel k\u00e9s\u0151bb itt a Bambiban.<\/p>\n
Az az \u00e9jszaka kett\u00e9t\u00f6rt, \u00f3r\u00e1kig nem b\u00edrtam kiegyenesedni, a hasam k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n t\u00f6rtem kett\u00e9, de a negat\u00edv pozit\u00edvan inspir\u00e1l. Megyek el\u0151re f\u00e9lelemmentesen, nem \u00e9rdekel, halok-e a k\u00f6vetkez\u0151 percben, visz el\u0151re a sz\u00edvem, k\u00f6zben v\u00e9dem magam, felk\u00e9sz\u00fcl\u00f6k a hal\u00e1los \u00fct\u00e9sekre, vagy \u00e9n fogom osztogatni \u0151ket.<\/p>\n
Legyen az \u00e9letben m\u00e9g valami sz\u00e9p?
\nK\u00e9tszer harminc perces telefonbesz\u00e9lget\u00e9s, tal\u00e1n ez is ad majd valamit, a h\u00edv\u00f3 nem \u00e9n: az \u00e9letemnek legyen valamilyen sz\u00e9p v\u00e9ge, \u00e9s ne hagyjam, hogy csak \u00fagy eleny\u00e9sszen, \u00e9s, ha esetleg meggondoln\u00e1m magam, akkor sz\u00f3ljak, \u0151 a rendelkez\u00e9semre \u00e1ll b\u00e1rmikor, a szeret\u0151je lehetek. Meg\u00edrhatom, igen, de ne tegyek hozz\u00e1 nevet, szerelmes.
\nNyavalygok, nem tal\u00e1lom a megfelel\u0151 inspir\u00e1ci\u00f3t, r\u00e1megyek arra, ami kett\u00e9t\u00f6rt, gyomron v\u00e1g.<\/p>\n
\u00dagy tan\u00edtsatok, hogy nevessetek ki, ha rosszul mondok valamit.
\nTasz\u00edtsatok rajtam, \u00e9s megyek el\u0151re.<\/p>\n
Hajnalban felkelni, l\u00f3ra pattanni, a nap hangj\u00e1t hallani, vir\u00e1gok v\u00e9kony hangocsk\u00e1it, f\u00e9lt\u0151 b\u00facs\u00faj\u00e1t, kiv\u00e1gtatni oda, hol halt\u00e1l, haltak, hol a boz\u00f3t k\u00e9tsz\u00e1zh\u00fasz volttal van tel\u00edtve, \u00e1tt\u00f6rni, \u00e9s aranyat tal\u00e1lsz, mit soha senki sem fog, csak a ti\u00e9d.<\/p>\n
A szlov\u00e1k nyelvben m\u00e1s a sz\u00f3rend, m\u00e1shoz vagyok szokva, magyarul alig besz\u00e9lek, magyarul \u00edrok.
\nKi kell v\u00e1lasztani m\u00e9g t\u00edz verset, mert \u00f6tvenet akarok. Ezek\u00e9rt kell harcolnom.
\nIzzadok \u00e9s f\u00e1zom egyszerre; a csendes, most nem lehet m\u00e1s, most vigyen el\u0151re a sz\u00edvem, most ne f\u00e1jjon semmi, neki tetszik a c\u00edm, az \u0151 \u00f6tlete, csak m\u00faljon az id\u0151.
\nBalomon a szigor\u00fa. De hisz\u2019 ezt a verset, ez n\u00e9lk\u00fcl nincs \u00e9rtelme a c\u00edmnek, mondom \u00e9rtetlen\u00fcl, \u0151 illedelmesen, f\u00e9lszemmel fel\u00e9m: nincs j\u00f3l meg\u00edrva.
\nA f\u00f6ldem szeme, a f\u00e9rfi f\u00f6ldszeme, a f\u00f6ldszem\u0171. Odav\u00e1gtak, hogy jobban f\u00e1jjon. Nem igaz, mit mondok, hogy az \u0151 szeme, bugyut\u00e1n hangzik, az \u00e9rz\u00e9s mondatja velem, hamisan, nem hazudok, pal\u00e1stolok, tal\u00e1n tudja, de nem baj, ha nem.
\nK\u00e9t \u00f3ra semmi t\u00f6bb, r\u00f6gt\u00f6nz\u00e9s, bele\u00edrok, l\u00e1tom a vers hib\u00e1it.
\nOtthon megj\u00f6n az anyag a vers n\u00e9lk\u00fcl, de elrakom, programozok egyet magamon, meglesz.
\nAzt\u00e1n meg\u00edrom, elk\u00fcld\u00f6m. Igen, most m\u00e1r tiszta.
\nM\u00e1snap a nap-hangra \u00e9bredek, h\u00edv, gyere, v\u00e1gtatok, ragyog, m\u00e9g alacsony, most kelt, nem vak\u00edt, l\u00e1ttat, felsz\u00e1ll egy nagy mad\u00e1r, egy r\u00e9ti sas, felemeli a harmatos leplet a lank\u00e1r\u00f3l, m\u00e9g fekszik a r\u00e9t, sz\u00e1raz f\u00fcvek alatt kedvesen \u00e9bredezik a z\u00f6ld, tavaszodik, a r\u00e9gi zizeg, halv\u00e1nyul.
\nOtt az aranyr\u00e9t. Nem megyek addig. Lefot\u00f3zom, amit l\u00e1tok.
\nOtthon a g\u00e9pben megv\u00e1gom, meghagyom az r\u00e9thez vezet\u0151 utat, tudom, ez lesz a bor\u00edt\u00f3.
\nAz aranyr\u00e9tet senki se l\u00e1ssa. \u0150 az eny\u00e9m marad \u00f6r\u00f6kre.
\nA versek sz\u00e1ma \u00f6tvenegy.<\/p>\n