{"id":31431,"date":"2014-05-26T05:34:16","date_gmt":"2014-05-26T05:34:16","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31431"},"modified":"2014-05-26T05:34:34","modified_gmt":"2014-05-26T05:34:34","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-veres-peter","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31431","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Veres P\u00e9ter"},"content":{"rendered":"

Az \u00f6r\u00f6k \u00e9hs\u00e9g jegy\u00e9ben<\/strong><\/h2>\n

…Furcsa [p\u00f3t]sz\u00e1zad volt ez a mi\u00e9nk. Volt benne magyar szakasz, rom\u00e1n szakasz, n\u00e9met szakasz \u00e9s szerb szakasz. Ilieszku hadnagy, a sz\u00e1zadparancsnok helyettese azt a szok\u00e1st vezette be, hogy menetel\u00e9s k\u00f6zben felv\u00e1ltva n\u00e9gy nyelven \u00e9nekelt\u00fcnk. A n\u00e9metek \u00e9s a szerbek n\u00f3t\u00e1ira m\u00e9g ma is eml\u00e9kszem. A n\u00e9metek mindig azt f\u00fajt\u00e1k, hogy: In der Heimat, in der Heimat, a szerbek meg: \u2014 persze szerb\u00fcl \u2014 Szerem, B\u00e1n\u00e1t, B\u00e1cska, f\u00e1j a sz\u00edv\u00fcnk \u00e9rted…
\nS mindezt akkor, amikor Szerbi\u00e1t m\u00e1r leg\u00e1zolta a n\u00e9met \u00e9s osztr\u00e1k t\u00faler\u0151.
\nBizonyos szempontokb\u00f3l \u201eliber\u00e1lis” birodalom volt ez az Osztr\u00e1k\u2014Magyar Monarchia, mert a b\u00e9csi okosok azt hitt\u00e9k, hogy ha az osztr\u00e1k cs\u00e1sz\u00e1r igazi \u201eatyja” lesz sokf\u00e9le n\u00e9peinek, akkor majd ez\u00e9rt cser\u00e9be lemondanak a nemzeti f\u00fcggetlens\u00e9g\u00fckr\u0151l.
\nK\u00f6zben \u00e9n is beteg lettem… Mint sz\u00e1zad\u00edrnok betegeket k\u00eds\u00e9rtem a p\u00f3tsz\u00e1zad orvos\u00e1hoz a m\u00e1sik laktany\u00e1ba \u00e9s az \u00faton olyan rosszul lettem, hogy gyalog nem b\u00edrtam tov\u00e1bbmenni. Villamosra \u00fcltem a t\u00f6bbi beteggel egy\u00fctt. A v\u00e1r\u00f3szob\u00e1ban azt\u00e1n mondtam a szanit\u00e9cnek, hogy m\u00e9rje meg az \u00e9n l\u00e1zamat is, am\u00edg az orvos a betegekkel bajol. Megm\u00e9rte: 39,8 volt. Vissza se eresztettek a laktany\u00e1ba, hanem a szomsz\u00e9dban volt a barakk-k\u00f3rh\u00e1z, bedugtak oda. Mindenem a laktany\u00e1ban maradt. Bevittek, megf\u00fcr\u00f6szt\u00f6ttek, megny\u00edrtak, \u00e1gyba tettek \u00e9s a fejem f\u00f6l\u00e9 bronchitiszt \u00edrtak. Nem ijedtem, meg nagyon, b\u00e1r nem tudtam, mi az a bronchitisz, de nem lehet veszedelmes.
\nVal\u00f3j\u00e1ban ez a betegs\u00e9g megnyugtat\u00f3 lehetett volna, hiszen minden katon\u00e1nak az volt az \u00e1lma, hogy k\u00f3rh\u00e1zba mehessen. Nekem azonban m\u00e9gse lett megnyugtat\u00e1s, mert n\u00e9h\u00e1ny nap .alatt \u00e1testem a nehez\u00e9n s azut\u00e1n mindig nagyon \u00e9hes voltam. Hazulr\u00f3l nem hozhattak, nem volt szabad beadni, a k\u00f3rh\u00e1zi I. di\u00e9ta meg olyan v\u00e9kony volt, hogy m\u00e9g csak az \u00e9hem se \u00fct\u00f6tte el.
\nM\u00e1sodik h\u00e9ten \u00e1tsz\u00e1ll\u00edtottak egy m\u00e1sik k\u00f3rh\u00e1zba. Ez j\u00f3 helynek l\u00e1tszott, aff\u00e9le l\u00f3g\u00f3sk\u00f6zpont volt. F\u0151re\u00e1liskola volt azel\u0151tt s t\u00e9nyleg finom kin\u00e9z\u00e9s\u0171 volt bel\u00fclr\u0151l is. Az I. di\u00e9ta persze itt is v\u00e9kony volt. Azonban egy \u00e1pol\u00f3n\u0151nek megtetszettem, vagy csak csupa j\u00f3sz\u00edv\u0171s\u00e9gb\u0151l \u2014 nem volt id\u0151m meg\u00e1llap\u00edtani \u2014, de azt mondta, hogy csak tartsak ki, r\u00f6videsen megkapom a l\u00e1badoz\u00f3nak kij\u00e1r\u00f3 II. di\u00e9t\u00e1t s azut\u00e1n m\u00e1r minden jobban lesz. T\u00e9nyleg a ny\u00e1lam majd elcsurrant, amikor l\u00e1ttam, hogy ezeknek naponta \u00f6tsz\u00f6r hozz\u00e1k a sok j\u00f3 \u00e9telt: h\u00fast, bort, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, t\u00e9szt\u00e1t.
\nEgyszer azt\u00e1n \u00e9n is el\u00e9rtem ezt. J\u00f6tt a seg\u00e9dorvos egyik reggel, megvizsg\u00e1lt benn\u00fcnket s azt\u00e1n vette a t\u00e1bl\u00e1mat, let\u00f6r\u00f6lte a I-est \u00e9s II-est \u00edrt hely\u00e9be. Majd kiugrottam a b\u0151r\u00f6mb\u0151l! Soha vil\u00e1g\u00e9letemben nem ettem m\u00e9g ilyen j\u00f3 \u00e9teleket. Min\u00e1lunk, otthon lebbencslebes a f\u0151\u00e9tel, legfeljebb \u00fcnnepi alkalmakkor teh\u00e9n- vagy ty\u00fakh\u00fasleves, de itt azt\u00e1n minden van.
\nD\u00e9lt\u00e1jban j\u00f6tt az ezredorvos fel\u00fclvizsg\u00e1latra. Megvizsg\u00e1lt, vette a t\u00e1bl\u00e1mat, leh\u00fazta a II-est \u00e9s IV-est \u00edrt helyette. Egyetllen egyszer se ettem a j\u00f3 \u201emen\u00e1zsi”-b\u00f3l. Nekem is elment a kedvem, de az \u00e1pol\u00f3n\u0151nek is leesett az \u00e1lla. \u0150 az\u00e9rt m\u00e9g vigasztalt, hogy maradjak, csak jobb itt, mint odak\u00fcnn, de \u00e9n m\u00e1snap haragomban jelentkeztem, hogy nem vagyok m\u00e1r beteg, ki akarok menni a sz\u00e1zadhoz. Az ezredorvos csak n\u00e9zett r\u00e1m, megvizsg\u00e1lt \u00fajra \u00e9s eleresztett. Pedig a l\u00e1baim inogtak egy kiss\u00e9. Deh\u00e1t a IV-es di\u00e9ta rosszabb volt a kasz\u00e1rny\u00e1i koszt’n\u00e1l, mert kevesebb volt s egy\u00e9bk\u00e9nt is arra szolg\u00e1lt, hogy az olyan betegek, akik hajlamosak a l\u00f3g\u00e1sra, ne nagyon kedvelhess\u00e9k meg a k\u00f3rh\u00e1zi tart\u00f3zkod\u00e1st. Na l\u00e1m, gondoltam, vil\u00e1g\u00e9letemben egyszer j\u00f3l \u00e9lni s most se siker\u00fclt. Hogy ennek milyen jelent\u0151s\u00e9ge van egy parasztleg\u00e9nyn\u00e9l, akinek \u2014 s mindnek \u2014 a hasa az els\u0151, azt elgondolhatjuk. Egy\u00e9bk\u00e9nt is most ut\u00f3lag megmondhatom m\u00e1r, hogy a monarchia hadsereg\u00e9ben, am\u00edg katona voltam, a kincst\u00e1ri koszton, rendes \u00e9telb\u0151l ritk\u00e1n laktam j\u00f3l. Ehhez nem voltam el\u00e9gg\u00e9 \u00fcgyes ember. De \u00edgy voltunk mindny\u00e1jan a sok keny\u00e9rhez \u00e9s t\u00e9szt\u00e1hoz szokott alf\u00f6ldi fi\u00fak.
\nA menetsz\u00e1zadomat m\u00e9g ott tal\u00e1ltam a [debreceni] P\u00e9terfia laktany\u00e1ban. R\u00e9szben az\u00e9rt is siettem a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l kifel\u00e9, nehogy elmenjenek \u00e9s \u00e9n m\u00e1s emberekkel ker\u00fcljek \u00f6ssze. A k\u00f6z\u00f6s \u00e9let bizonyos testv\u00e9ris\u00e9get hoz l\u00e9tre az emberek k\u00f6z\u00f6tt, \u00fagyhogy az ember m\u00e9g a hal\u00e1lba is sz\u00edvesebben megy az ismer\u0151s\u00f6kkel.
\nNemsok\u00e1ra azut\u00e1n egy alkalommal \u00edrni-olvasni j\u00f3l tud\u00f3, \u00e9rtelmes \u00e9s lehet\u0151leg.magyar fi\u00fakat kellett k\u00fcldeni a szegedi telefonista tanfolyamra. De nem nagyon voltak b\u0151viben az ilyen fi\u00faknak… Minden \u00fcgyesebb ember vagy altiszt, vagy valamilyen m\u0171szaki volt. \u00cdgy k\u00fcldtek el engem is.
\nSzeged k\u00fcls\u0151 r\u00e9sz\u00e9n, valami hasznavehetetlen ter\u00fcleten voltak a \u201ecserepes” barakkok. Itt volt a tanfolyam. Mindig kedvem lett volna telefonist\u00e1nak lenni s hab\u00e1r soha egy sz\u00f3t vagy l\u00e9p\u00e9st se tettem ez\u00e9rt, m\u00e9gis ide ker\u00fcltem. A barakkok h\u0171v\u00f6sek voltak \u00e9s tiszt\u00e1k s a b\u00e1n\u00e1sm\u00f3d a lehet\u0151 legjobb volt, amilyen csak lehetett a monarchia hadsereg\u00e9ben. De nemcsak ez\u00e9rt szerettem telefonista lenni, hanem kifejezetten emberbar\u00e1ti \u00e9s h\u00e1bor\u00faellenes szempontb\u00f3l. Nem szerettem volna egyenesen \u00f6lni vagy sz\u00farni. S b\u00e1r tudtam, hogy ez k\u00e9pmutat\u00e1s, mert a h\u00e1bor\u00fa szolg\u00e1lata, b\u00e1rhol is legyen az ember, az \u00f6les \u00e9rdek\u00e9ben van, de a saj\u00e1t k\u00e9nyelmemre \u00e9s lelkiismeretem megnyugtat\u00e1s\u00e1ra gondoltam els\u0151sorban. (M\u00e1r eml\u00edtettem, hogy azon az \u00faton voltam, hogy, tal\u00e1n az olvasm\u00e1nyok hat\u00e1sa alatt, \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclni v\u00e1gy\u00f3, kis-karrierista legyek \u00e9s term\u00e9szetesen mindenben, \u00f6nmagam lelki k\u00e9nyelm\u00e9t kerestem.) Hiszen a telefonist\u00e1kn\u00e1l az \u00e9letvesz\u00e9ly ugyan \u00e1lland\u00f3, mert sokszor, s\u0151t rendszerint akkor kell kimenni, a legnagyobb \u00e1gy\u00fat\u0171zben, amikor m\u00e9g a gyalogs\u00e1g is elb\u00favik, de m\u00e9gis a t\u00e9nyleges \u00f6lesre ritk\u00e1n ker\u00fcl r\u00e1 a sor, mert rohamra \u2014 ett\u0151l irt\u00f3ztam legjobban: brr… valakibe beled\u00f6fni a szuronyt! \u2014 nem kell mennie. Illetve m\u00e9g a rohamn\u00e1l is a dr\u00f3tot h\u00fazza \u00e9s a telefonszekr\u00e9nyt cipeli a telefonista.
\n…A tanfolyamon szokatlanul j\u00f3 b\u00e1n\u00e1sm\u00f3d volt. Egy szakaszvezet\u0151, aki Mak\u00f3n keresked\u0151, \u201eIritz b\u00e1csi” \u00e9s \u0151rmester, Somogyi, aki nem tudom, civilben mif\u00e9le volt, alighanem szocialista, ezek voltak a tanfolyam t\u00e9nyleges vezet\u0151i. Tisztek is voltak, de azokkal az oktat\u00e1sn\u00e1l sohasem tal\u00e1lkoztam. A tanfolyamparancsnokot, J\u00e1ny sz\u00e1zadost k\u00e9t h\u00f3nap alatt egyetlen egyszer sem l\u00e1ttam.
\nEz a k\u00e9t ember, Iritz \u00e9s Somogyi, bebizony\u00edtotta, hogy a legvegyesebb \u201eemberanyagb\u00f3l” (n\u00e9metek, rom\u00e1nok, szerbek is sokan voltak k\u00f6zt\u00fcnk) igazi k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00e9rz\u00e9kkel, harmonikus \u00e9s felel\u0151s emberi k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get lehet alak\u00edtani, m\u00e9g a k\u00e9nyszerb\u0151l szolg\u00e1l\u00f3 katon\u00e1kb\u00f3l is. Mert nem \u00e1ll az, hogy csupa \u00edr\u00e1stud\u00f3 \u00e9s \u00e9rtelmes embert k\u00fcldtek a tanfolyamra, b\u00e1rha \u00fagy sz\u00f3lt is a parancs. Egyes sz\u00e1zadparancsnokok csak az\u00e9rt is ellene cselekedtek a fels\u0151bb parancsoknak, mivelhogy azok a nagyurak nem tudj\u00e1k, hogy a harcol\u00f3 bak\u00e1nak kell a l\u00e9g\u00fcgyesebb \u00e9s legokosabb embernek lennie, nem pedig a mindenf\u00e9le l\u00f3g\u00f3soknak. M\u00e1shol meg egyszer\u0171en nem is volt megfel\u0151 ember \u00e9s olyat k\u00fcldtek, amilyen \u00e9ppen volt. Csak a neve legyen j\u00f3. S pap\u00edron minden n\u00e9v olyan j\u00f3. \u00cdgy azt\u00e1n voltak olyanok, akik alig tudtak magyarul. S voltak \u00f6regebb n\u00e9pfelkel\u0151k, akik vil\u00e1g\u00e9let\u00fckben az eke szarva mellett \u00e9s az ist\u00e1ll\u00f3 k\u00f6r\u00fcl h\u00edr\u00e9t sem hallott\u00e1k a Morse-jeleknek \u00e9s a helyes\u00edr\u00e1snak. Az ilyeneket az\u00e9rt k\u00fcldt\u00e9k, hogy majd j\u00f3 lesz l\u00f3vezet\u0151nek. Igen \u00e1m, de nem lehet mindenki l\u00f3vezet\u0151 \u00e9s a tananyagot mindenkinek meg kell tanulni. \u00c9s itt ennek a k\u00e9t embernek a hat\u00e1sa alatt, ha a tananyagot nem is siker\u00fcl teljesen beleverni a neh\u00e9z fejekbe, de az \u00f6nk\u00e9ntes fegyelem, a tisztas\u00e1g, meg a bajt\u00e1rsi szellem ter\u00e9n nagy eredm\u00e9nyeket \u00e9rtek el. A tanfolyam katon\u00e1i nem voltak piszkosak, hanyagok, rendetlenek, mint a p\u00f3tsz\u00e1zad katon\u00e1i. Pedig a h\u00e1l\u00f3szoba az eb\u00e9dl\u0151 \u00e9s egyben a tanterem is. Soha, nemhogy fegyelmi b\u00fcntet\u00e9s, de m\u00e9g rossz sz\u00f3 sem hangzott. \u00c9s nem az\u00e9rt volt \u00edgy, mert a harct\u00e9rt\u0151l f\u00e9ltek az emberek, mint gondolni lehetne, hiszen att\u00f3l minden p\u00f3tkeretn\u00e9l f\u00e9lhettek, m\u00e9gis piszkosak \u00e9s hanyagok voltak; hanem ez a k\u00e9t j\u00f3 ember olyan erk\u00f6lcsi er\u0151t adott a j\u00f3s\u00e1g\u00e1val, hogy semmif\u00e9le er\u0151szakkal sem \u00e9rhettek volna el hasonl\u00f3t…
\nAzonban egy igen-igen nagy baj volt itt is. A tanfolyamnak nem volt saj\u00e1t konyh\u00e1ja, hanem a szomsz\u00e9d barakkban egy honv\u00e9d p\u00f3tz\u00e1szl\u00f3alj volt, a szegedi 5-\u00f6s honv\u00e9dekt\u0151l, ott adtak enni. S ha m\u00e1r Debrecenben is az volt a hadsereg gazd\u00e1sztaktik\u00e1ja, hogy a parasztok pedig tarts\u00e1k el a fiaikat, itt m\u00e9gink\u00e1bb az lett. R\u00e1ad\u00e1sul a szak\u00e1csok asszonyok voltak, id\u0151s asszonyok, a legellenszenvesebb boszork\u00e1nyfajt\u00e1b\u00f3l, akik diszn\u00f3kat hizlaltak a marad\u00e9kon. Na, a h\u00e1bor\u00fa elej\u00e9n, amikor m\u00e9g az \u00e9lelmez\u00e9s is b\u0151s\u00e9gesebb volt, s a m\u00f3dosabb parasztok g\u0151g\u00f6sen megvetett\u00e9k a kasz\u00e1rnyai kosztot, meg azt\u00e1n nem volt m\u00e9g annyi t\u00e1voli vid\u00e9kr\u0151l val\u00f3 ember a p\u00f3tkeretn\u00e9l, ezt nem is lehetett kifog\u00e1solni. Ostobas\u00e1g lett volna k\u00e1rba veszni hagyni a sok j\u00f3 marad\u00e9kot. De most, amikor m\u00e1r \u00e9hs\u00e9gt\u0151l sz\u00e9delg\u0151 bak\u00e1kkal volt tele a v\u00e1ros, ez a diszn\u00f3hizlal\u00e1s nem volt tiszta dolog. Mert a szak\u00e1csn\u0151k mindig arra t\u00f6rekedtek, hogy marad\u00e9k legyen a diszn\u00f3knak s nagyon kicsi kan\u00e1llal m\u00e9rtek. Emiatt sok morg\u00e1s \u00e9s \u00e1tkoz\u00f3d\u00e1s volt, a bak\u00e1k n\u00e9ha hangosan szidt\u00e1k a szak\u00e1csn\u0151ket, de mindez nem \u00e9rt semmit. Hangban \u00e9s er\u00e9lyben a f\u0151szak\u00e1csn\u0151 t\u00falsz\u00e1rnyalt t\u00edz zup\u00e1st. \u00dagyhogy az olyan emberek, mint \u00e9n is, ut\u00e1ltuk a huzakod\u00e1st \u00e9s ink\u00e1bb hallgattunk \u00e9s koplaltunk. Ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert v\u00e9g\u00fcl a konyh\u00e1ra csak mi, a szeg\u00e9ny napsz\u00e1mosfajt\u00e1k j\u00e1rtunk, akiknek sem p\u00e9nz\u00fck nem volt, sem \u201ehazai” nem j\u00f6tt. A t\u00f6bbiek, a p\u00e9nzesek, kivett\u00e9k a kosztp\u00e9nzt \u00e9s kinn\u00e9tkez\u0151k lettek. Az \u00f6sszes altisztek pedig a v\u00e1rosban \u00e9tkeztek. De \u00e9n nem mehettem, mert p\u00e9nzem nem volt, a kosztp\u00e9nz meg kev\u00e9s lett volna. Sz\u00f3lni nem mert\u00fcnk a konyha ellen, mert f\u00e9lt\u00fcnk a megtorl\u00e1st\u00f3l. Hiszen hallottuk, hogy mentek m\u00e1r kihallgat\u00e1sra a f\u0151szak\u00e1csn\u0151 ellen, de nem lett semmi baja, a panaszt t\u00e9v\u0151ket meg megb\u00fcntett\u00e9k. K\u00fcl\u00f6nben mi \u00e1tmenetileg vagyunk itt, m\u00edg a harct\u00e9rre nem megy\u00fcnk, addig m\u00e1r kib\u00edrjuk, azt hangoztattuk. Ink\u00e1bb megpr\u00f3b\u00e1ltam m\u00e1s \u00faton p\u00f3tolni a kosztot.
\nHazulr\u00f3l nem k\u00e9rtem p\u00e9nzt. Nem az\u00e9rt, mintha \u00e9ppen nem k\u00fcldtek volna, hanem leg\u00e9nyes b\u00fcszkes\u00e9gb\u0151l. Mert a sz\u00fcleim, amikor elmentem \u00f6nk\u00e9nt katon\u00e1nak, nagyon haragudtak \u00e9s azt mondt\u00e1k, hogy ha \u00e9n nem t\u00f6r\u0151d\u00f6m vel\u00fck, \u0151k se t\u00f6r\u0151dnek \u00e9nvelem. Nem k\u00fcldenek egy vasat sem soha. Rendben van, mondtam, nem is kell. Persze eddig nem is volt r\u00e1 komoly sz\u00fcks\u00e9gem. Most lett volna r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9gem, de b\u00fcszkes\u00e9gb\u0151l nem k\u00e9rtem. Egyszer k\u00fcldtek ugyan egy csomagot, de h\u00e1t a h\u00e1bor\u00fa alatt Szeged nagyon messzire volt Debrecent\u0151l, a csomag val\u00f3sz\u00edn\u0171leg bej\u00e1rta a monarchi\u00e1t, mert megromlott benne minden, amire oda\u00e9rt. P\u00e9nzt is k\u00fcldtek egy keveset, azt is, meg a zsoldomat is \u2014 mivel m\u00e1s sz\u00fcks\u00e9gleteim nem voltak \u2014 \u00e9lelmiszerre k\u00f6lt\u00f6ttem, m\u00e9gis csak \u00e9heztem. A markot\u00e1nyosok, ha hoztak is aff\u00e9le hadilisztb\u0151l s\u00fclt kis lep\u00e9nyeket vagy pog\u00e1cs\u00e1kat, h\u00fasz fill\u00e9r volt darabja, de sz\u00e1ml\u00e1latlan mennyis\u00e9gben megettem volna. Itt m\u00e1r csak hat napra adtak egy kil\u00f3s kenyeret, de az semmi volt. A leghajsz\u00e1lhasogat\u00f3bb beoszt\u00e1ssal se tudtam vele kitartani. Ha p\u00e9nzem lett volna, akkor valami m\u00f3don csak juthattam volna m\u00e9rni \u00e9lelmiszerhez, de \u00edgy nem. Egyszer-egyszer \u00fagy seg\u00edtettem magamon, hogy a t\u00e1volr\u00f3l j\u00f6tt n\u00e9pfelkel\u0151k m\u00f3dj\u00e1n \u00e9n is elmentem a szak\u00e1csn\u0151h\u00f6z marad\u00e9k\u00e9rt. K\u00f6zben ugyanis parancsot adtak, valami baj nyom\u00e1n \u2014 egy baka tal\u00e1n nekiment a szak\u00e1csn\u0151nek \u00e9s botr\u00e1ny lett bel\u0151le \u2014, hogy aki jelentkezik, marad\u00e9kot kap. Egy csajk\u00e1val h\u00e1t megettem a sorban, a m\u00e1sikat a soron k\u00edv\u00fcl, eggyel meg elvittem, hogy majd este lefekv\u00e9skor megeszem. Minden este verest\u00f6kleves volt, m\u00e1r eg\u00e9szen \u00f6reg \u00e9s veres volt a t\u00f6k, mint amikor a diszn\u00f3nak \u00e9s a l\u00f3nak szoktuk adni, mert a termel\u0151k hi\u00e1ba sz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k be z\u00f6lden, a rakt\u00e1rban meg\u00e9rett. De \u00e9n nem is a t\u00f6k veress\u00e9g\u00e9t kifog\u00e1soltam, mert z\u00f6ld \u00e1llapotban tal\u00e1n m\u00e9g tartalmatlanabb \u00e9s vizeny\u0151sebb volt, hanem a sz\u0171z \u00e1llapot\u00e1t. Zs\u00edrtalan volt \u00e9s hideg. Hi\u00e1ba ettem meg egy csajk\u00e1val, ha keny\u00e9r n\u00e9lk\u00fcl ettem, p\u00e1r \u00f3ra m\u00falva megint \u00e9hes voltam. S est\u00e9nk\u00e9nt nem tudtam az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l elaludni, ez\u00e9rt m\u00e9g lefekv\u00e9s el\u0151tt megint megettem egy csajka t\u00f6klevest. De ez csak a tanfolyam v\u00e9ge fel\u00e9 volt, mert eleinte, amint mondtam, nem adtak marad\u00e9kot se.
\nOlyan nagy volt a katon\u00e1k keny\u00e9r ut\u00e1ni v\u00e1gya, hogy egyszer egy als\u00f3v\u00e1rosi p\u00e9k, aki nem tudom, milyen \u00faton, nagyobb mennyis\u00e9g\u0171 jegyen fel\u00fcli liszthez jutott, megeresztette a katon\u00e1knak, apr\u00f3 porci\u00f3kban, a kenyeret. A Mars-laktanya m\u00f6g\u00f6tt lakott egy mell\u00e9kutc\u00e1ban. S olyan hamar elterjedt a h\u00edre, hogy estefel\u00e9 ellept\u00e9k a katon\u00e1k az utc\u00e1t s mert vagy nem volt m\u00e1r keny\u00e9r, vagy nem mert adni a cs\u0151d\u00fclet miatt, katonai k\u00e9sz\u00fclts\u00e9get kellett kirendelni a t\u00f6meg sz\u00e9toszlat\u00e1s\u00e1ra. M\u00e1skor is megesett, hogy valamelyik kasz\u00e1rny\u00e1ban megjelent egy-egy baka egy-egy darab meleg keny\u00e9rrel. Rozsdalbarna volt \u00e9s keser\u0171, de az\u00e9rt j\u00f3 lett volna. De mire \u00e9n odaker\u00fcltem, sose volt m\u00e1r bel\u0151le.
\nAnnyira voltam az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l, hogy m\u00e1r az erk\u00f6lcs \u00fatj\u00e1r\u00f3l is le akartam l\u00e9pni. S nem is rajtam m\u00falt eg\u00e9szen, ink\u00e1bb a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeken, hogy nem siker\u00fclt. Julcs\u00e1mt\u00f3l a lev\u00e9l s\u0171r\u0171n j\u00f6tt \u00e9s \u00e9n m\u00e9g s\u0171r\u0171bben k\u00fcldtem, de az \u00e9hs\u00e9gr\u0151l nem volt sz\u00f3 benn\u00fck. S gondoltam, hogy nem haragudhatik meg \u00e9rte, ha m\u00e1s bak\u00e1k m\u00f3dj\u00e1n \u00e9n is megpr\u00f3b\u00e1lom p\u00f3tolni a kasz\u00e1rnyai kosztot. Az itteni fi\u00fak ugyanis \u00fagy \u00e9ltek, hogy akiknek nem voltak hazai seg\u00e9lyforr\u00e1saik, azok fogtak valami szolg\u00e1l\u00f3t vagy hadiasszonyt \u00e9s azzal tartatt\u00e1k fenn magukat. Egy j\u00f3 kom\u00e1mmal, a Bihar megyei Szerepre val\u00f3 volt, mi is elhat\u00e1roztuk, hogy fogunk valami szeret\u0151t, aki tud juttatni a gazd\u00e1ja konyh\u00e1j\u00e1r\u00f3l valamit, hiszen az uraknak a konyh\u00e1j\u00e1n m\u00e9g most sincs \u00edns\u00e9g. Ki-kiment\u00fcnk est\u00e9nk\u00e9nt a Tiszapartra, a s\u00e9t\u00e1nyokra, vas\u00e1rnaponk\u00e9nt meg \u00dajszegedre a kertbe, ahova a szolg\u00e1l\u00f3k \u00e9s a bak\u00e1k sz\u00f3rakozni meg szerelmeskedni j\u00e1rtak. Nem k\u00f6nnyen ment, hiszen nem szerelmi, hanem gyomorv\u00e1gyaink voltak. S m\u00e9gis, egyszer \u00f6sszeismerkedt\u00fcnk v\u00e9gre k\u00e9t l\u00e1nnyal. Az egyikkel \u00e9n bar\u00e1tkoztam \u00f6ssze, a m\u00e1sikkal a kom\u00e1m. Az eny\u00e9m valami t\u00f6rv\u00e9nysz\u00e9ki b\u00edr\u00f3n\u00e1l lakott. Falusi l\u00e1ny volt, Szatymazra val\u00f3, fiatal \u00e9s bizony\u00e1ra tiszta. Ezzel azonban kicsi baj lett volna, nekem nem szerelem kellett, hanem marad\u00e9k. M\u00e1r eg\u00e9szen j\u00f3ba lett\u00fcnk, de \u00e9n besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben kivettem bel\u0151le, hogy milyen szok\u00e1s van n\u00e1luk. Elmondta, hogy csak vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n szabad kij\u00f6nnie, este kor\u00e1n hazamegy, idegen nem mehet be, a h\u00e1z csal\u00e1di h\u00e1z, a kapu mindig z\u00e1rva van. Csakugyan, amikor hazak\u00eds\u00e9rtem, l\u00e1ttam, hogy rem\u00e9nytelen minden er\u0151lk\u00f6d\u00e9s. A zord, el\u0151kel\u0151, s\u00f6t\u00e9t h\u00e1z, a magas, z\u00e1rt kapuval olyan volt, mint egy b\u00f6rt\u00f6n. Ide \u00e9n nem mehetek be.
\nEkkor elhat\u00e1roztam, hogy m\u00e1sik \u00e9lelemforr\u00e1s ut\u00e1n n\u00e9zek. Nem l\u00e1ny kell nekem, hanem hadiasszony, s itt nagyon sok van ilyen. Sok katona henceg vele, hogy neki milyen j\u00f3 \u201ety\u00fak”-ja van, p\u00e9nze \u00e9s kosztja \u00e1lland\u00f3an biztos\u00edtva van. \u2014 Ilyen kell nekem is \u2014 gondoltam, nem vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1ni s\u00e9t\u00e1k, k\u00e9z-a-k\u00e9zben-l\u00f3b\u00e1l\u00e1ssal, hanem feh\u00e9r keny\u00e9r libacombbal, ty\u00fakh\u00fassal vagy borj\u00fap\u00f6rk\u00f6lttel.
\nItt, Szegeden nagyon sok ilyen asszony volt. Nem merem az ilyesmit biztosan \u00e1ll\u00edtani, de az volt a meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy itt sokkal t\u00f6bb volt, mint Debrecenben. Hogy az volt-e az oka, mert Debrecenben nem \u00e9rdekl\u0151dtem n\u0151k \u00e9s ennival\u00f3 ut\u00e1n, vagy csakugyan m\u00e1s volt-e itt a n\u00e9perk\u00f6lcs, nem tudom. Akkor m\u00e9g k\u00fcl\u00f6nben se sokat t\u00f6r\u0151dtem n\u00e9prajzi k\u00e9rd\u00e9sekkel, semmi m\u00e1s, mint az \u00e9hs\u00e9g, nem \u00e9rdekelt. Arr\u00f3l azonban, hogy itt csakugyan k\u00f6nny\u0171 volt ilyen asszonyt fogni, hamar meggy\u0151z\u0151dtem. Elmentem a tiszaparti korz\u00f3ra, ahol az ilyen asszonyok \u00e9s l\u00e1nyok meg szoktak fordulni \u00e9s mindj\u00e1rt els\u0151 este lett is. Harminc k\u00f6r\u00fcli, form\u00e1s, de m\u00e1r hervadt menyecske volt, abb\u00f3l az asszonyfajt\u00e1b\u00f3l, akit nemigen t\u00f6r meg a munka, majd csak \u00f6regkor\u00e1ra s akkor meg nem b\u00e9k\u00e9s \u00f6regasszony, hanem boszork\u00e1ny lesz bel\u0151le. M\u00e9g akkor este elk\u00eds\u00e9rtem a v\u00e1s\u00e1rhelyi sug\u00e1r\u00faton annak a mell\u00e9kutc\u00e1nak a torkolat\u00e1ig, ahol lakott. B\u00facs\u00faz\u00e1skor m\u00e9g \u00f6ssze is cs\u00f3kol\u00f3ztunk, de hideg volt a sz\u00e1ja, vagy csak \u00e9n undorodtam t\u0151le, de bizony fanyar \u00edze volt. K\u00fcl\u00f6nben is a mi vid\u00e9k\u00fcnk\u00f6n am\u00fagy sem divatos az a nagy nyalakod\u00e1s, m\u00e9g a sz\u00fcl\u0151i cs\u00f3k is ritka. \u00c9n meg am\u00fagy is szigor\u00fa szerelmi elveim miatt ut\u00e1latosnak \u00e9reztem m\u00e9g \u00e9rinteni is, akit nem szeretek.
\nMegbesz\u00e9lt\u00fck az\u00e9rt, hogy vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n itt a sug\u00e1r\u00fat sark\u00e1n tal\u00e1lkozunk \u00e9s elmegy\u00fcnk egy\u00fctt abba a kocsm\u00e1ba, ahova \u0151 vas\u00e1rnaponk\u00e9nt j\u00e1rni szokott s ahol minden .vas\u00e1rnap \u00e9jszaka aff\u00e9le \u201eS\u00e1ri b\u00e1l” van. \u00c9n ugyan ut\u00e1ltam ezt a helyet, lak\u00e1s\u00e1ba szerettem volna ink\u00e1bb menni, de engedtem neki, majd csak r\u00e1ker\u00fcl a sor arra is. Nekem az volt a v\u00e1gyam, hogy kettesben elbesz\u00e9lgetni, megvacsor\u00e1lni, azt\u00e1n \u00f6rd\u00f6g b\u00e1nja… le is fek\u00fcdni, nem pedig eg\u00e9sz \u00e9jjel \u00e9s \u00fcres hassal t\u00e1ncolni egy b\u00fcd\u00f6s kocsm\u00e1ban, amit am\u00fagy is ut\u00e1lok. Ez meg \u00e9ppen egy h\u00edrhedt barlang volt, ahova csak rossz n\u0151k \u00e9s latorkod\u00f3 katon\u00e1k j\u00e1rtak. Nem volt itt \u00fajs\u00e1g a vereked\u00e9s, s\u0151t szinte rendszeres volt. Azonban \u0151 \u00e9s akik oda j\u00e1rtak, egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00edgy l\u00e1tt\u00e1k a dolgot. Szerint\u00fck ez j\u00f3 hely, ahol nyugodtan elmulathat az ember, nem kell finomkod\u00e1sokat majmolnia. Ebb\u0151l a szempontb\u00f3l \u2014 ma m\u00e1r l\u00e1tom \u2014 felt\u00e9tlen\u00fcl igazuk volt. Elj\u00f6tt a vas\u00e1rnap. Bekaptam a kiscic\u00e1nak val\u00f3 eb\u00e9det. P\u00e1r deci leves n\u00e9h\u00e1ny szem tarhony\u00e1val, picike h\u00fas, s\u0151t m\u00e9g a vacsor\u00e1ra j\u00e1r\u00f3 toj\u00e1snyi t\u00far\u00f3t is megettem, m\u00e9gse mondhatom, hogy j\u00f3llakva mentem a tal\u00e1lkoz\u00f3ra. Nem is kellett sok\u00e1ig v\u00e1rakoznom, j\u00f6tt az asszony. P\u00e1r sz\u00f3t v\u00e1ltottunk s azut\u00e1n \u0151 felszaladt a testv\u00e9r\u00e9hez, aki ott lakott a k\u00f6zelben s ugyanilyen rossz \u00e9let\u0171 hadiasszony volt. Amikor lej\u00f6tt, elment megkeresni a gyerekeit, akik az utc\u00e1n j\u00e1tszottak valahol. Nemsok\u00e1ra j\u00f6tt is vele k\u00e9t gyerek, tal\u00e1n n\u00e9gy-hat \u00e9vesek lehettek \u2014 \u00e9s ny\u0171gl\u0151dtek az anyjukon, hogy hova megy \u00e9s mi\u00e9rt megy. \u00c9s n\u00e9ztek r\u00e1m, az idegen katon\u00e1ra, hogy milyen ismer\u0151sen besz\u00e9lgetek az anyjukkal. Igyekeztem ugyan elfogulatlannak l\u00e1tszani, a besz\u00e9lget\u00e9s vid\u00e1m k\u00f6zvetlens\u00e9g\u00e9t er\u0151ltetni, de hogy ez mennyire siker\u00fclt, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy amikor a gyerekeket megl\u00e1ttam \u2014 \u00e9n err\u0151l, hogy gyerekei is vannak, eddig nem tudtam \u2014, elment a kedvem s mind a h\u00e1rom erk\u00f6lcs, a term\u00e9szetes emberi \u00e9s paraszti, a reg\u00e9nyb\u0151l szerzett irodalmi \u00e9s az eszm\u00e9b\u0151l tanult szocialista erk\u00f6lcs l\u00e1bra \u00e1llt bennem \u00e9s kap\u00e1l\u00f3zott az elaljasod\u00e1s ellen. \u2014 Ink\u00e1bb \u00e9hezz tov\u00e1bb, mint m\u00e1sok, a hozz\u00e1d hasonl\u00f3k, a gy\u00e1v\u00e1k, a szeg\u00e9nyek, a nem csinosak \u00e9s az udvarolni nem tud\u00f3k, mintsem \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lj \u00e9lni \u2014 gondoltam. De az\u00e9rt csak elmentem vele a kocsm\u00e1ba. Valahogy lehetetlen volt otthagyni. Pedig, amikor a gyerekeinek odaadta a kulcsot \u00e9s hazatuszkolta \u0151ket, olyanform\u00e1n \u00e9reztem, hogy jobb lesz innen menni. De m\u00e9gse mentem. Azzal k\u00fcldte be \u0151ket, hogy megy\u00e9n a n\u0151v\u00e9r\u00e9hez, amib\u0151l csak az volt igaz, hogy azt is h\u00edvta a kocsm\u00e1ba.
\nKedvetlen\u00fcl l\u00e9ptem be a kocsmaajt\u00f3n. De m\u00e9g jobban elment a kedvem, amikor kider\u00fclt, hogy bel\u00e9pti d\u00edjat is kell fizetni. Az \u00e9n bugyell\u00e1risomban pedig alig volt p\u00e9nz. Szerencs\u00e9re az asszony megv\u00e1ltotta a mag\u00e1\u00e9t. Nem tudom, az volt-e a szok\u00e1s, vagy csak l\u00e1tta, hogy bennem nem nagyon lobog az udvariaskod\u00e1s s nem er\u0151szakoskodom, hogy majd \u00e9n fizetek, h\u00e1t kifizette a mag\u00e1\u00e9t. \u00cdgy is alig maradt p\u00e9nzem, holott d\u00e9lel\u0151tt\u00f6nk\u00e9nt egy p\u00e1r lep\u00e9nyk\u00e9t szoktam venni, hogy ki ne d\u0151ljek, \u00e9s este \u2014 kinn a v\u00e1rosban \u2014 n\u00e9ha egy-egy N\u00e9pszav\u00e1t, hogy m\u00e9gis valami szellemi t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kom legyen \u00e9s a h\u00e1bor\u00far\u00f3l is t\u00e1j\u00e9kozott legyek.
\nF\u00fcst, g\u0151z, zaj, k\u00e1romkod\u00e1s, n\u00f3ta, kacag\u00e1s, vis\u00edt\u00e1s, cincog\u00f3 muzsika \u00e9s \u00fctemes l\u00e1bdobog\u00e1s: ebb\u0151l \u00e1llott a b\u00e1l. Mindj\u00e1rt t\u00e1ncolni kezdt\u00fcnk. Fene t\u00e1ncos n\u0151 volt, olyanf\u00e9le szenved\u00e9lye lehetett a t\u00e1nc, mint a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni n\u0151knek, akik val\u00f3s\u00e1ggal \u00e9letprogramm\u00e1 tett\u00e9k a t\u00e1ncot. Cs\u00e1rd\u00e1st j\u00e1rtunk, persze, egy\u00e9b nem is igen volt a m\u0171soron, de hi\u00e1ba is lett volna, mert \u00e9n: \u00fagyse tudtam.
\nA katon\u00e1k idegenek voltak, husz\u00e1rok, ut\u00e1szok, g\u00e9ppusk\u00e1sok, a mi tanfolyamunkr\u00f3l nem volt itt senki. Azok mint aff\u00e9le telefonista \u201e\u00fariemberek” nyilv\u00e1n finomabb helyekre j\u00e1rtak. Ideges is voltam, \u00f3vatosan kellett viselkednem, nehogy valami r\u00e9szeg bel\u00e9m k\u00f6ss\u00f6n. Nem \u00e9ppen a megveret\u00e9st\u0151l f\u00e9ltem, b\u00e1r itt s\u0171r\u0171n el\u0151fordult a v\u00e9res befejez\u00e9s, hanem f\u0151k\u00e9ppen att\u00f3l, hogy ha botr\u00e1nyba keveredek \u00e9s bevisz a k\u00e9sz\u00fclts\u00e9g, nagyon nagy sz\u00e9gyen lesz a tanfolyam vezet\u0151i el\u0151tt, akik mint \u00e9rtelmes \u00e9s j\u00f3l tanul\u00f3 fi\u00fat szerettek \u00e9s becs\u00fcltek. Egy darabig t\u00e1ncoltam, de azt\u00e1n beleuntam, \u00e1tengedtem az asszonyt m\u00e1snak \u00e9s le\u00fcltem a l\u00f3c\u00e1ra. Olyan egy helyben topog\u00f3, kiss\u00e9 r\u00e1cosan apr\u00f3z\u00f3 rezg\u0151cs\u00e1rd\u00e1st j\u00e1rtak erre, hogy \u00e9n sehogy se b\u00edrtam beleszokni. Sokan is voltak, mozdulni se lehetett s ahogyan a n\u0151k egy helyben topogtak \u00e9s r\u00e1zt\u00e1k a farukat, m\u00e9g n\u00e9zni is unalmas volt. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen annak, akinek a has\u00e1ban lekottyant a leves. Az asszony elem\u00e9ben volt, mint a hal a v\u00edzben, bizony\u00e1ra j\u00f3llakott d\u00e9lben, de \u00e9n bizony m\u00e9g friss\u00edt\u0151t se vettem neki, nemhogy s\u00f6rt vagy bort. \u2014 Hogyne \u2014 gondoltam, majd m\u00e9g \u00e9n fizetek. Fizessen \u0151, \u00f6r\u00fclj\u00f6n, hogy h\u00fasz\u00e9ves leg\u00e9nyre tett szert. Hogy azt\u00e1n \u0151 ivott-e vagy nem, azt nem tudom, mert \u00e9n \u00fcltem a l\u00f3c\u00e1n s \u0151t csak \u00fagy l\u00e1ttam, hogy n\u00e9ha-n\u00e9ha elsuhant a t\u00e1ncol\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt s fut\u00f3lag r\u00e1m mosolygott…
\n…Am\u00edg a l\u00f3c\u00e1n \u00fcld\u00f6g\u00e9ltem, egyszer csak mell\u00e9m \u00fclt egy m\u00e1r id\u0151secske n\u0151. A ruh\u00e1ja fiatalos \u00e9s finom volt, \u0151 maga ink\u00e1bb kis termet\u0171, semmitmond\u00f3 alak\u00fa, de nem \u00e9ppen kib\u00edrhatatlanul cs\u00fanya. Egy\u00e9bk\u00e9nt is csak a t\u00fal vastagokkal \u00e9s a t\u00fal v\u00e9konyakkal nem rokonszenveztem.
\nMegsz\u00f3l\u00edtott hamarosan, Persze, az ker\u00fclt sz\u00f3ba, hogy mi\u00e9rt mem t\u00e1ncolok. \u00c9n megmondtam, hogy \u00e1ltal\u00e1ban nemigen szeretek, de ez a rezg\u00e9s, l\u00f6ty\u00f6g\u00e9s, topog\u00e1s meg \u00e9ppen ki\u00e1llhatatlan. \u00c9n m\u00e1sk\u00e9pp tanultam, debreceniesen, sim\u00e1bban, egy kiss\u00e9 nekiny\u00falva, sz\u00f3val finomabban. R\u00f6gt\u00f6n kider\u00fclt, hogy \u0151 is. (Ez nem volt igaz, csak alkalmazkod\u00e1sb\u00f3l mondta. Vannak ilyen n\u0151k, akik mindenben megegyeznek a f\u00e9rfival, am\u00edg f\u00e9rjhez nem mennek.) Sz\u00f3 ker\u00fclt azt\u00e1n egy\u00e9bre is \u00e9s csud\u00e1latos m\u00f3don mindenben megegyezett az \u00edzl\u00e9s\u00fcnk. Elmondta, hogy szak\u00e1csn\u0151, j\u00f3 helye van s hogy egy telefonista tizedes volt a szeret\u0151je, aki bej\u00e1rt hozz\u00e1. Mostan\u00e1ban azonban szak\u00edtott vele.
\nA tizedest, ahogy elmagyar\u00e1zta, ismertem is. Nem a kezd\u0151k k\u00f6z\u00f6tt volt, m\u00e1r r\u00e9gebben itt van, cing\u00e1r emberke, nem is \u00e9ppen fiatal \u00e9s nagy kel\u00e9sek vannak \u00e1 nyak\u00e1n. Arr\u00f3l ismertem r\u00e1, hogy mindig feh\u00e9r flastromok voltak a nyak\u00e1n s a fej\u00e9t a kel\u00e9ses ember m\u00f3dj\u00e1n jellegzetesen meredten tartotta.
\n\u2014 Na v\u00e9gre, \u2014 gondoltam \u2014 most hazatal\u00e1ltam. Enn\u00e9l megtal\u00e1lom, amit kerestem, az ennival\u00f3t, egy\u00e9bbel meg nem t\u00f6r\u0151dtem. Igaz, a kel\u00e9ses el\u0151d\u00f6m miatt h\u0171t\u0151ztem egy kicsit, de azt\u00e1n m\u00e9gis megnyugtattam magam. Ha igaz\u00e1n baja volna, elvinn\u00e9k a k\u00f3rh\u00e1zba. Itt a nagy \u201eDerma”-k\u00f3rh\u00e1z a v\u00e1rosban; a v\u00e9r- \u00e9s b\u0151rbajosok sz\u00e1m\u00e1ra.
\nK\u00e9s\u0151bb egy p\u00e1rat t\u00e1ncoltunk is az\u00e9rt, azut\u00e1n meg hazak\u00eds\u00e9rtem, mert az \u00e9n kimarad\u00e1som csak \u00e9jf\u00e9lig sz\u00f3lott. Az el\u0151bbi hadiasszonyt otthagytam, m\u00e9g csak nem is k\u00f6sz\u00f6ntem neki. K\u00fcl\u00f6nben \u0151 sem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt velem. Volt neki is r\u00e9gebbr\u0151l egy husz\u00e1rja, csakhogy haragba lett vele, az\u00e9rt kellettem volna neki \u00e9n, de hogy ilyen \u201ehamv\u00e1bah\u00f3tt” lettem, \u00fajra \u00f6sszej\u00f6ttek. Mindig egy\u00fctt t\u00e1ncoltak \u00e9s hejehuj\u00e1ztak. A szak\u00e1csn\u0151m mutatta is a husz\u00e1rj\u00e1t \u00e9s elmagyar\u00e1zta, hogy r\u00e9gi kedvese az annak. \u00dagy l\u00e1tszik \u0151 is ismerte itt a d\u00f6rg\u00e9st.
\nHazak\u00eds\u00e9rtem. Kicsit b\u00e1ntott a lelkiismeret, hogy mit sz\u00f3lna hozz\u00e1 Julcsa, ha megtudn\u00e1, hogy m\u00e9g szeret\u0151t fogtam.
\n\u2014 Ejh \u2014 nyugtattam meg magam \u2014 elv\u00e9gre \u0151 is bel\u00e1thatja: ha azt szeretn\u00e9, hogy valaha hazajussak, akkor \u00fagy musz\u00e1j seg\u00edteni magamon, ahogy lehet. (Ez az okoskod\u00e1s, persze, hamis volt, amint majd ki is der\u00fcl.) K\u00fcl\u00f6nben is a harct\u00e9rre megyek, h\u00e1tha vissza se j\u00f6v\u00f6k. Addig is minek \u00e9hezzek, ha van r\u00e1 valami m\u00f3d, hogy ennival\u00f3t szerezzek. Majd legfeljebb meg\u00edrom neki egy sz\u00e9p, \u0151szinte \u00e9s szerelmes lev\u00e9lben minden b\u0171n\u00f6met, \u00f6 biztosan megbocs\u00e1t, mint ahogy a hortob\u00e1gyi \u00fcgyemet is megbocs\u00e1totta, amikor elmes\u00e9ltem neki. Igaz, hogy ott nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. B\u00e1r lehet, hogy \u0151 azt nem hitte el. De megmondta: tudja \u0151, hogy a leg\u00e9nyek nem szokt\u00e1k magukat \u00fagy meg\u0151rizni, mint a l\u00e1nyok s nem is a leg\u00e9nyekre haragudott, hanem a rossz l\u00e1nyokra, mert azok az okai mindennek.
\nDe nem ker\u00fclt erre a sor. M\u00e1snap est\u00e9re besz\u00e9lt\u00fck meg a tal\u00e1lkoz\u00e1st, de \u00e9n nem mentem el. Undor fogott el. Hogy k\u00f6zel\u00edtsek \u00e9n egy ilyen \u00f6reg \u00e9s vadidegen n\u0151h\u00f6z? Ak\u00e1r egy b\u00e9k\u00e1t \u00e9rinten\u00e9k. Hi\u00e1ba, akit nem szeretek, az nem kell. \u00c9s azt\u00e1n az el\u0151d\u00f6m? H\u00e1tha m\u00e9gse tiszta? \u00c9s majd a gazdasszonya? Hogy kell majd nekem pirulnom egy k\u00edv\u00e1ncsi \u00fariasszony el\u0151tt, aki ha kij\u00f6n a konyh\u00e1ba, f\u00fcrk\u00e9szve v\u00e9gign\u00e9z rajtam. Ut\u00e1latosan tudnak ezek a parasztra n\u00e9zni. Ak\u00e1r egy ismeretlen \u00e1llatra vagy egy furcsa, sose l\u00e1tott t\u00e1rgyra. \u00c9s a becs\u00fclet? \u00c9s a lelki-er\u0151? \u00c9s az emberi \u00f6n\u00e9rzet, amivel \u00f6nmagam el\u0151tt olyan nagyra vagyok? \u00c9s v\u00e9g\u00fcl is mit sz\u00f3lna Julcsa, ha valami ut\u00e1latos bajjal menn\u00e9k haza? Hogy mondan\u00e1m meg neki?… Lek\u00f6pne, otthagyna… \u00e9s nem mentem el a tal\u00e1lkoz\u00f3ra. S\u0151t eg\u00e9szen megk\u00f6nnyebbedtem. Megettem a szok\u00e1sos t\u00f6klevesvacsor\u00e1t \u00e9s lefek\u00fcdtem \u00e9hes hassal, de tiszta lelkiismerettel. Kider\u00fclt, hogy nem olyan k\u00f6nny\u0171 rongyemberr\u00e9 v\u00e1lni \u00e9s ez megnyugtatott.
\nP\u00e1r nap m\u00falva megtudtam, hogy a kel\u00e9ses k\u00e1pl\u00e1r \u00f6sszeb\u00e9k\u00fclt a szak\u00e1csn\u00e9val \u00e9s megint j\u00e1r hozz\u00e1. Legyen boldog vele.
\nItt \u00e9reztem m\u00e9g egyszer egy m\u00e1sfajta megk\u00eds\u00e9rtet\u00e9st, amely ut\u00e1n meg tudtam \u00e9rteni a becs\u00fcletes tolvajokat, akik csakugyan \u00e9hs\u00e9g\u00fckben lopnak, mint ahogy az emberbar\u00e1t \u00edr\u00f3k \u00edrj\u00e1k. Egyszer bementem az el\u0151bb eml\u00edtett kom\u00e1mmal a v\u00e1rosba s\u00e9t\u00e1lni. Csak \u00fagy az est\u00e9t elt\u00f6lteni, hogy ne \u00e9rezze az ember az \u00e9hs\u00e9g\u00e9t, \u00e9s ellen tudjon \u00e1llni a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gnak, meg a keny\u00e9rzs\u00e1kban lapul\u00f3 keny\u00e9rdarabk\u00e1nak is b\u00e9k\u00e9t hagyjon, mert ha benn \u00e1csorogtunk, mindig nyaltuk, mint gyerek a cukrot. Nagyon s\u00f6t\u00e9t \u0151szi este volt, a Pet\u0151fi sug\u00e1r\u00faton bandukoltunk hazafel\u00e9, majd befordultunk a barakkok fel\u00e9 vezet\u0151 csendes mell\u00e9kutc\u00e1ba. Egy p\u00e9km\u0171helyb\u0151l \u00e9ppen kil\u00e9pett egy fi\u00fa, h\u00f3na alatt egy frissen s\u00fclt, meleg \u00e9s illatoz\u00f3 keny\u00e9rrel. Az utc\u00e1ban nem volt senki, csak mi \u00e9s a p\u00e9kinas. M\u00e1r nem tudom, melyik\u00fcnknek j\u00f6tt a nyelv\u00e9re, mert hogy mindegyik\u00fcnk arra gondolt, az abb\u00f3l t\u0171nik ki, hogy elnevett\u00fck magunkat: milyen egyszer\u0171 dolog volna a gyerekt\u0151l elvenni a kenyeret \u00e9s bet\u00e9rni vele egy mell\u00e9kutc\u00e1ba. S\u00f6t\u00e9t van, l\u00e1mpa nincs, mire seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt menne, mi m\u00e1sfel\u00e9 j\u00f3l elhaladn\u00e1nk. A k\u00eds\u00e9rt\u00e9s er\u0151s volt, a b\u00fcntet\u00e9st\u0151l val\u00f3 f\u00e9lelem nem j\u00f6hetett sz\u00e1m\u00edt\u00e1sba, mert val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy a p\u00e9k nem is kereste volna. K\u00e9t ismeretlen katona a s\u00f6t\u00e9tben elvette \u00e9s k\u00e9sz. Legfeljebb m\u00e1skor nem k\u00fclden\u00e9 este egyed\u00fcl a gyereket. De m\u00e9gsem tudott benn\u00fcnk a rabl\u00e1si v\u00e1gy m\u00e9g csak a komolyanvev\u00e9sig sem jutni. \u00datj\u00e1t \u00e1llotta az erk\u00f6lcs. Pedig \u00fagy \u00e9rezt\u00fck az \u00e9tv\u00e1gycsiklandoz\u00f3 szag nyom\u00e1n, hogy milyen k\u00f6nny\u0171 volna. De nevet\u00e9ssel \u00fct\u00f6tt\u00fck el.
\nA tanfolyam hat h\u00e9tre befejez\u0151d\u00f6tt \u00e9s minket, az \u00fajoncokat, \u00e1tk\u00fcldt\u00e9k a Mars t\u00e9ri laktany\u00e1ba menetoszt\u00e1sra. Az \u00f6reg l\u00f3g\u00f3sok megint ott maradt\u00e1k, k\u00f6zt\u00fck a kel\u00e9ses nyak\u00fa tizedes is. Magam sem tudom, hogy ez mik\u00e9pp volt lehets\u00e9ges, de \u00fagy igaz, hogy volt itt eg\u00e9sz sereg ember, akik hossz\u00fa h\u00f3napokat t\u00f6lt\u00f6ttek m\u00e1r el a Cserepes barakkban, a tanfolyamot r\u00e9gen elv\u00e9gezt\u00e9k, de nem ker\u00fcltek a menetbe. Egy\u00e9bk\u00e9nt ez \u00edgy volt minden p\u00f3tkeretn\u00e9l. Csak a napsz\u00e1mosok sz\u00e1m\u00e1ra nem volt ments\u00e9g. Azok a tehet\u0151sebb emberek, akiknek otthon volt valamij\u00fck, mindig kaptak hazulr\u00f3l valamit \u00e9s a j\u00f3 feh\u00e9r b\u00fazacip\u00f3, a f\u00fcst\u00f6lt kolb\u00e1sz \u00e9s feh\u00e9r-piros sonka sokszor megtett\u00e9k a maguk\u00e9t. Nem volt ez megveszteget\u00e9s, csak bar\u00e1ts\u00e1g \u00e9s j\u00f3indulat. Mert ki v\u00e1dolhatta volna meg azt a szolg\u00e1latvezet\u0151 \u0151rmestert, hogy nem katonai \u00e9rdekb\u0151l k\u00fcldi az ilyen j\u00f3ember\u00e9t valami kik\u00fcldet\u00e9sbe vagy valami \u00fajabb tanfolyamra? \u00cdgy tudok olyan esetet, f\u00f6ldim volt az illet\u0151, hogy \u00e9veket t\u00f6lt\u00f6tt a laktany\u00e1ban. A p\u00f3tsz\u00e1zadt\u00f3l az \u0151rmestere telefontanfolyamra k\u00fcldte, onnan meg az \u0151rmestere nem a menetbe osztotta be, hanem visszak\u00fcldte a p\u00f3tsz\u00e1zadhoz. Otthon kihagyt\u00e1k a menetb\u0151l, egyszer mert szabads\u00e1gra ment, m\u00e1skor mert beteg lett, \u00e9s k\u00f3rh\u00e1zba k\u00fcldt\u00e9k kivizsg\u00e1l\u00e1sra, am\u00edg a menetoszt\u00e1s bev\u00e9gz\u0151d\u00f6tt. Azt\u00e1n kik\u00fcldet\u00e9sbe ment megint egy m\u00e1sik tanfolyamra, \u00edgy azt\u00e1n voltak emberek, akik mindenf\u00e9le tanfolyamot elv\u00e9geztek, csak \u00e9ppen a fronttanfolyamot nem. Ez az ember kocsm\u00e1ros \u00e9s gazd\u00e1lkod\u00f3 l\u00e9v\u00e9n, k\u00e9tszer volt telefon-tanfolyamon s m\u00e1sok is voltak \u00edgy. De a napsz\u00e1mosfajta csak \u00fagy l\u00f3ghatott, ha tisztiszolga lett. Neki nem k\u00fcldhettek hazulr\u00f3l d\u00facos kenyereket \u00e9s f\u00fcst\u00f6lt kolb\u00e1szokat. S\u0151t otthon se volt mit enni. M\u00e9g ha kerestek is az otthon maradt \u00f6regemberek, s\u00fcld\u0151gyerekek vagy maguk az asszonyok, valamit, de a sz\u0171k kis visk\u00f3ban \u00e9s a kop\u00e1r port\u00e1n nem tudt\u00e1k elrejteni a rekvir\u00e1l\u00f3k el\u0151l, mint a gazd\u00e1k, akiknek az udvar\u00e1n sok s\u00f6t\u00e9t lyuk, g\u00f3r\u00e9, \u00f3lpadl\u00e1s, avas sz\u00e9na-, szalma- \u00e9s csutkakazal van. \u00c9s a mi oszt\u00e1lyunkb\u00f3l, meg a szeg\u00e9ny rom\u00e1nokb\u00f3l, szlov\u00e1kokb\u00f3l, rut\u00e9nokb\u00f3l \u00e1llott az a t\u00e1rsas\u00e1g, amelyik \u00e9hezett. Nek\u00fcnk, magyar napsz\u00e1mosoknak f\u00e9lre kellett tenni a sz\u00e9gyent \u00e9s a magyar b\u00fcszkes\u00e9get az \u00f6reg rom\u00e1n n\u00e9pfelkel\u0151kkel \u00e9s nyurga suhancokkal egy\u00fctt, mert ugyan mit tettek volna otthon a csomagba? \u2014 kecsket\u00far\u00f3t \u00e9s puliszk\u00e1t, hadikenyeret \u00e9s g\u00f6rhem\u00e1l\u00e9t? Nek\u00fcnk kellett oda\u00e1llni a marad\u00e9k\u00e9rt, hogy a j\u00f3llakott \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt mindig vicces szak\u00e1csok macer\u00e1ljanak \u00e9s a tolong\u00e1s miatt levaddiszn\u00f3zzanak. Annyira az\u00e9rt soha sem vetemedtem, hogy a kond\u00e9r fenek\u00e9\u00e9rt, a k\u00e1v\u00e9alj\u00e9rt vagy a guly\u00e1s s\u0171r\u0171j\u00e9\u00e9rt \u00f6k\u00f6lharcra menjek, mint n\u00e9mely bajt\u00e1rsaim.
\nNa \u00e9s ott volt m\u00e9g a hadik\u00f6lcs\u00f6njegyz\u00e9s. Aki jegyzett, szabads\u00e1got kapott, k\u00f6zben a menetsz\u00e1zad elment s megint visszamaradt egy p\u00e1r h\u00f3napig. \u00dcgyes parancsnokok \u00fagy szereztek \u00e9rdemeket a fels\u0151bbs\u00e9g el\u0151tt, hogy egy\u00e9ni r\u00e1besz\u00e9l\u00e9st v\u00e9geztek a tehet\u0151sebb emberek k\u00f6z\u00f6tt a jegyz\u00e9s\u00e9rt \u00e9s cser\u00e9be szabads\u00e1got adtak nekik. De a napsz\u00e1mosok oszt\u00e1lya nem jegyezhetett, mert nem volt mib\u0151l. \u00c1mb\u00e1r voltak n\u00e9ha b\u00e1tor emberek, akik jegyeztek, hogy szabads\u00e1gra mehessenek, de azt\u00e1n ez is dug\u00e1ba d\u0151lt, mert semmij\u00fck se volt otthon, nemhogy p\u00e9nz\u00fck hadik\u00f6lcs\u00f6nbe. K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r \u00edgy sem lehetett. Nagyon a sz\u00edv\u00fckre vett\u00e9k a parancsnokok a tr\u00e9f\u00e1t \u00e9s bez\u00e1ratt\u00e1k a mer\u00e9sz k\u00f6lcs\u00f6njegyz\u0151ket.<\/p>\n

[Forr\u00e1s: Veres P\u00e9ter: Sz\u00e1mad\u00e1s. \u00d6n\u00e9letrajz. Magvet\u0151 K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest, 1955.]<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az \u00f6r\u00f6k \u00e9hs\u00e9g jegy\u00e9ben …Furcsa [p\u00f3t]sz\u00e1zad volt ez a mi\u00e9nk. Volt benne magyar szakasz, rom\u00e1n szakasz, n\u00e9met szakasz \u00e9s szerb szakasz. Ilieszku hadnagy, a sz\u00e1zadparancsnok helyettese azt a szok\u00e1st vezette be, hogy menetel\u00e9s k\u00f6zben felv\u00e1ltva n\u00e9gy nyelven \u00e9nekelt\u00fcnk. A n\u00e9metek \u00e9s a szerbek n\u00f3t\u00e1ira m\u00e9g ma is eml\u00e9kszem. A n\u00e9metek mindig azt f\u00fajt\u00e1k, hogy: In […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,137],"tags":[],"class_list":["post-31431","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31431","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=31431"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31431\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=31431"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=31431"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=31431"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}