{"id":31541,"date":"2014-05-30T03:44:39","date_gmt":"2014-05-30T03:44:39","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31541"},"modified":"2014-05-29T15:51:01","modified_gmt":"2014-05-29T15:51:01","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-banffy-miklos","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=31541","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: B\u00e1nffy Mikl\u00f3s"},"content":{"rendered":"

Az 1916-iki koron\u00e1z\u00e1s<\/strong><\/h2>\n

Kilenc fel\u00e9 j\u00e1rt az id\u0151. H\u0171v\u00f6s novemberi este.\u00a0<\/span>N\u00e9h\u00e1ny perccel el\u0151bb olyan volt a f\u0151v\u00e1ros k\u00e9pe, mint m\u00e1s h\u00e1bor\u00fas est\u00e9ken; az utca ilyenkor a legcs\u00f6ndesebb: a sz\u00ednh\u00e1zba vagy vacsor\u00e1ra indul\u00f3k elt\u0171n\u00e9se, az esti rikkancsok eln\u00e9mul\u00e1sa ut\u00e1n. A j\u00e1rd\u00e1kon n\u00e9h\u00e1ny megk\u00e9sett ember haladt el, az \u00fattesten \u00e1rva konflisl\u00f3 f\u00e1radt pat\u00e1i csattogtak. Egy\u00e9b semmi.<\/p>\n

De ma este kilenckor v\u00e1ratlanul meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt mindenfel\u00e9. Sz\u00ednh\u00e1zakb\u00f3l, mozikb\u00f3l, m\u00e9g a vend\u00e9gl\u0151kb\u0151l is hirtelen kisereglett a n\u00e9p; halkan, sz\u00f3tlanul j\u00f6ttek ki az emberek sietve, \u00e9s n\u00e9melyek m\u00e9g csak most gombolgatt\u00e1k a fel\u00f6lt\u0151j\u00fcket. Mindenki hazafel\u00e9 indult. Csak egy pillanatra \u00e1llt meg egy-egy csoport a napilapok hirdet\u0151t\u00e1bl\u00e1j\u00e1nak f\u00e9nyl\u0151 n\u00e9gysz\u00f6ge el\u0151tt, melyen egyetlen s\u00fcrg\u00f6nynek az araszos bet\u0171i sorakoztak feket\u00e9n. \u00c9s a h\u00e1bor\u00fas jelent\u00e9sek egyhang\u00fas\u00e1g\u00e1ban megf\u00e1radt emberek f\u00f6lfigyeltek. Ezen az est\u00e9n, ebben az \u00f3r\u00e1ban egy\u00e9bre gondoltak, mint a megszokott \u201eH\u00f6fer”-r\u00e9buszok megfejt\u00e9s\u00e9re, elfeledt\u00e9k r\u00f6vid id\u0151re a n\u00f6vekv\u0151 nyomor\u00fas\u00e1got, a mindennapi agg\u00f3d\u00e1st a fronton lev\u0151k\u00e9rt, az eped\u00e9st a fogs\u00e1gba esett hozz\u00e1tartoz\u00f3k\u00e9rt, az elesettek\u00e9rt val\u00f3 gy\u00e1szt.
\nMindenkin valami \u00e1ltal\u00e1nos csap\u00e1snak \u00f6nk\u00e9ntelen \u00e9s \u00f6ntudatlan \u00e9rz\u00e9se vett er\u0151t, valami nagy, k\u00f6z\u00f6s aggodalom v\u00e1ratlan \u00e9s ismeretlen j\u00f6v\u0151vel szemben.
\nAzon a t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 pap\u00edrt\u00e1bl\u00e1n Ferenc J\u00f3zsef hal\u00e1lh\u00edre \u00e1llott. Mindenki tudta, hogy igaz, \u00e9s m\u00e9gis el nem hihet\u0151en hangzott. Csak er\u0151szakkal lehetett elk\u00e9pzelni, hogy az, akinek tr\u00f3nra l\u00e9pt\u00e9re m\u00e9g a leg\u00f6regebb emberek sem eml\u00e9keztek, az, aki majdnem azonoss\u00e1 lett a magyar kir\u00e1lys\u00e1g \u00e9s az Osztr\u00e1k-Magyar Monarchia fogalm\u00e1val, aki legt\u00f6bb ember el\u0151tt m\u00e1r nem is \u00e9l\u0151 \u00e9s haland\u00f3 embernek, hanem el nem m\u00fal\u00f3 szimb\u00f3lumnak l\u00e1tszott, hogy az nincs t\u00f6bb\u00e9. Er\u0151szakosan kellett levonni a gy\u00e1szh\u00edr k\u00f6vetkezm\u00e9ny\u00e9t, azt, hogy m\u00e1t\u00f3l fogva \u00faj uralkod\u00f3 van, alig ismert fiatalember, – nem t\u00f6bb\u00e9 az az \u00f6reg, mindenki el\u0151tt ismert \u00e9s m\u00e9gis mindig rejt\u00e9lyes nagy\u00far, kit mindenki valami \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3 \u00e9s soha meg nem v\u00e1ltoz\u00f3 legf\u0151bb hatalomnak tudott. Annak a h\u00edrnek hallat\u00e1ra, amely pedig az emberi egyenl\u0151s\u00e9g \u00f6r\u00f6k t\u00f6rv\u00e9ny\u00e9t igazolta, majdnem csod\u00e1lkoz\u00e1s vett er\u0151t az embereken, ak\u00e1r a term\u00e9szet mindennapi rendje v\u00e1ltozott volna meg.
\nA f\u0151kapit\u00e1nys\u00e1gr\u00f3l minden sz\u00ednh\u00e1zba, mulat\u00f3ba, vend\u00e9gl\u0151be telefonizenet r\u00f6p\u00edtette a parancsot a zen\u00e9nek, el\u0151ad\u00e1snak abbahagy\u00e1s\u00e1ra. Rendszerint k\u00e9s\u0151n \u00e9rkezett a parancs; mindenfel\u0151l az a v\u00e1lasz j\u00f6tt, hogy m\u00e1r tudj\u00e1k, hogy a muzsika mag\u00e1t\u00f3l eln\u00e9mult, az el\u0151ad\u00e1s megszakadt; olyan gyorsan terjedt el a gy\u00e1szh\u00edr, \u00e9s olyan r\u00f6gt\u00f6n\u00f6sen hat\u00e1rozott az eg\u00e9sz k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g maga.
\n\u00c9n is \u00edgy j\u00e1rtam. D\u00e9lben m\u00e1r aggaszt\u00f3 mendemond\u00e1k j\u00e1rtak a kir\u00e1ly v\u00e1ls\u00e1gosra fordult \u00e1llapot\u00e1r\u00f3l, este nem mentem el az oper\u00e1ba, mint m\u00e1skor, hanem a kaszin\u00f3ban maradtam, mely \u00e1lland\u00f3 kapcsolatban volt a minisztereln\u00f6ks\u00e9ggel, \u00e9s ahol bizonyos volt, hogy azonnal \u00e9rtes\u00fclhetek, ha valamiben rendelkezni kell. A hal\u00e1lh\u00edr v\u00e9tele ut\u00e1n azonnal f\u00f6lh\u00edvtam els\u0151ben az oper\u00e1t, majd a Nemzeti Sz\u00ednh\u00e1zat. Mindkett\u0151 azt felelte, hogy m\u00e1r \u0151k hallott\u00e1k (honnan, nem tudom), \u00e9s a f\u0151rendez\u0151 bejelent\u00e9s\u00e9re a n\u00e9z\u0151t\u00e9r m\u00e1r ki is \u00fcr\u00fclt.
\nM\u00e1snap bor\u00fas \u0151szi reggel k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt be. Valahogy t\u00e1n a rendesn\u00e9l is s\u00f6t\u00e9tebbnek l\u00e1tszott.
\n\u00c9s a lapok hossz\u00fa nekrol\u00f3gjai, b\u00facs\u00faztat\u00f3 vez\u00e9rcikkei ut\u00e1n r\u00e9szletek j\u00f6ttek. Az utols\u00f3 \u00f3r\u00e1k t\u00f6rt\u00e9nete.
\nEgyszer\u0171, szenved\u00e9lytelen dolgok, krist\u00e1lytiszta \u00e9s krist\u00e1lyhideg r\u00e9szletek, amilyen az eg\u00e9sz \u00e9lete volt. Utols\u00f3 percig az \u00edr\u00f3asztal\u00e1n\u00e1l dolgozott. Az aznapi munk\u00e1j\u00e1t befejezte. Az aznapra kiszabott k\u00f6teless\u00e9get. Restancia nem maradt ut\u00e1na. M\u00e9g az utols\u00f3 \u00f3r\u00e1ib\u00f3l sem. Miel\u0151tt lefektett\u00e9k, kis kulccsal gondosan bez\u00e1rta azt az aktat\u00e1sk\u00e1t, amelyben mindennap a bizalmas iratok hozz\u00e1 jutottak. V\u00e9gs\u0151 szava is olyan egyszer\u0171, fr\u00e1zis n\u00e9lk\u00fcli sz\u00f3:
\n\u201eF\u00e1radt vagyok.”
\nCsak ennyi. Olyan mondat, melyet az ut\u00f3bbi \u00e9vtizedek b\u00e1rmelyik est\u00e9j\u00e9n elmondhatott volna \u0151, ki eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben minden birodalm\u00e1nak legszorgalmasabb munk\u00e1sa volt.<\/p>\n

A h\u00f3 utols\u00f3 napj\u00e1n volt a temet\u00e9se.
\nAlig \u00e9rkeztem vissza onnan, alig ocs\u00fadtam f\u00f6l annak a r\u00e9mes z\u0171rzavarnak kelletlen benyom\u00e1sa al\u00f3l, amely a Stefans-d\u00f3mbeli szertart\u00e1st sz\u00f6rny\u0171 tolong\u00e1ss\u00e1 v\u00e1ltoztatta, \u00e9s amely ann\u00e1l meglep\u0151bb volt, mert a b\u00e9csi udvartart\u00e1snak \u00f6r\u00f6k id\u0151k \u00f3ta kicirkalmazott rendje mindenkor t\u00f6k\u00e9letes volt, mid\u0151n megh\u00edv\u00e1st kaptam a koron\u00e1z\u00e1st el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151 \u00e9rtekezletre. M\u00e9g aznap d\u00e9lel\u0151tt, december l-j\u00e9n a v\u00e1rba kellett mennem.
\nA minisztereln\u00f6ks\u00e9g v\u00e1r\u00f3term\u00e9ben gy\u0171lt\u00fcnk \u00f6ssze. N\u00e9h\u00e1ny miniszter, a m\u0171eml\u00e9kek bizotts\u00e1g\u00e1nak eln\u00f6ke, a f\u0151kapit\u00e1ny-helyettes, az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6k \u00e9s el\u0151ad\u00f3k.
\nNyomott hangulat volt. Mindenki annak a borzalmas \u00f6ssze\u00fctk\u00f6z\u00e9snek a hat\u00e1sa alatt \u00e1llott, mely a brucki vonalon t\u00f6rt\u00e9nt az \u00e9jjel. A b\u00e9csi gyors, amely zs\u00fafolva volt azokkal, akik a temet\u00e9sr\u0151l t\u00e9rtek vissza, egy szembe j\u00f6v\u0151 szem\u00e9lyvonatba futott bele. A reggeli lapokban m\u00e9g csak p\u00e1r szavas s\u00fcrg\u00f6ny volt, de \u00fagy h\u00edrlett, hogy sz\u00e1zakra men\u0151 sebes\u00fclt \u00e9s vagy harminc halott esett \u00e1ldozatul. Bizonyos volt m\u00e1r, hogy Thall\u00f3czy Lajos, a kiv\u00e1l\u00f3 t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz, Bosznia magyar szervez\u0151je \u00e9s Ferenc J\u00f3zsef egyik bizalmas szolg\u00e1ja a halottak k\u00f6z\u00f6tt van. Sokaknak hozz\u00e1tartoz\u00f3ja is a vonaton lehetett, hiszen senki sem tudhatta, hogy ki melyik vonattal indult vissza B\u00e9csb\u0151l. Ez\u00e9rt minden \u00fajabb \u00e9rkez\u0151t k\u00e9rdezve, kutatva, b\u00e1r nyugalmat sz\u00ednlelve, menten k\u00f6r\u00fclvettek. \u00c9s minden \u00fajabb bel\u00e9p\u0151 \u00fajabb megd\u00f6bbent\u0151 r\u00e9szleteket hozott.
\nFekete nap volt ez.
\nKomor arccal \u00fclt le mindenki a tan\u00e1cskoz\u00f3asztal k\u00f6r\u00e9, mert az az iszony\u00fa szerencs\u00e9tlens\u00e9g, mely \u00e9ppen az \u00f6reg kir\u00e1ly temet\u00e9s\u00e9nek \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n, a h\u00e1bor\u00fanak imm\u00e1r harmadik \u00e9v\u00e9ben, az \u00faj koron\u00e1z\u00e1s k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n csapott le, valami balv\u00e9gzet\u0171 j\u00f3slatk\u00e9nt hatott. Bizony\u00e1ra mindenki \u00edgy \u00e9rezte, b\u00e1r senki senkinek egy sz\u00f3t sem mondott r\u00f3la, mintha f\u00e9lne att\u00f3l, hogy a kiejtett sz\u00f3 kih\u00edvja a sorsot.
\nDe az id\u0151 telt, \u00e9s tan\u00e1cskozni, rendelkezni kellett. \u00cdgy h\u00e1t elhessegetve a sz\u00edvszorong\u00e1s aggodalm\u00e1t, az \u00e9rtekezlet munk\u00e1hoz fogott. Ekkor sz\u00fcletett meg az a rendez\u0151bizotts\u00e1g, mely szakonk\u00e9nt sz\u00e9jjelosztotta a f\u00f6ladatokat. Re\u00e1m, ki m\u00e1r n\u00e9gy \u00e9v \u00f3ta az \u00e1llami sz\u00ednh\u00e1zakat vezettem, a koron\u00e1z\u00e1s m\u0171v\u00e9szeti rendez\u00e9s\u00e9t s a koron\u00e1z\u00e1s k\u00fcls\u0151s\u00e9geit b\u00edzt\u00e1k.
\nRettenetes f\u00f6ladat volt. Sok minden okb\u00f3l. Els\u0151ben kar\u00e1csony el\u0151ttre, majd december 28-\u00e1ra, v\u00e9g\u00fcl 30-\u00e1ra t\u0171zt\u00e9k ki a koron\u00e1z\u00e1st. Utols\u00f3 terminus ez a nap volt, minthogy a b\u00fcdzs\u00e9-t\u00f6rv\u00e9nyek szentes\u00edt\u00e9se miatt sz\u00fcks\u00e9gesnek l\u00e1tszott, hogy a kir\u00e1ly \u00faj\u00e9v el\u0151tt \u00f6sszes k\u00f6zjogainak birtok\u00e1ba l\u00e9pjen. Teh\u00e1t mind\u00f6ssze huszonhat nap. Huszonhat nap, t\u00e9len, fagyban, alig nyolc\u00f3r\u00e1nyi napvil\u00e1ggal, h\u00e1bor\u00fa idej\u00e9n, mid\u0151n csak olyan anyagokkal lehetett sz\u00e1molni, melyek valahol rakt\u00e1ron vannak, \u00e9s csak azokkal a m\u0171v\u00e9szekkel, akik nincsenek valamelyik fronton.
\nA m\u0171v\u00e9szekkel szerencs\u00e9m volt. Jobb munkat\u00e1rsakat nem is k\u00edv\u00e1nhattam volna magamnak.<\/p>\n

(…)<\/p>\n

A D\u00edsz t\u00e9ren, azokban a bolthelyis\u00e9gekben, melyekre Zala mester angyala a l\u00e1bujj\u00e1val mutat, helyezkedt\u00fcnk el; az volt a mi k\u00f6zpontunk. M\u0171hely is volt ez, tervez\u0151 m\u0171terem \u00e9s iroda is. F\u0171thetetlen \u00e9s hideg, de a j\u00f3 nagy magas ablakok m\u00f6g\u00f6tt minden\u00fctt vil\u00e1gos.
\nOdabenn pedig furcsa \u00e9let indult.
\nA leghosszabb helyis\u00e9gben sz\u00e9les rajzt\u00e1bl\u00e1k sorakoztak a homlokzat hossz\u00e1ban, melyeken az \u00e9p\u00edt\u00e9szek: Gy\u00f6rgyi D\u00e9nes, K\u00f3s K\u00e1roly, Pog\u00e1ny \u00e9s olykor Lechner \u00f6les rajzs\u00ednekkel pontos terveket kellett pap\u00edrra vessenek, mialatt a h\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt a fiatal Lehoczky hatm\u00e9teres c\u00edmereket \u00edrt a falra. K\u00f6zben a sarokban hol gipszeket \u00f6ntenek, hol pap\u00edrmas\u00e9t pacskolnak. A szomsz\u00e9d szob\u00e1ban l\u00e9cb\u0151l \u00f6sszer\u00f3tt csontv\u00e1zakon szobrok d\u00facosodtak nagy siets\u00e9ggel, mintha a figur\u00e1k m\u00e1r\u00f3l holnapra h\u00edzn\u00e1nak kerekre. A terem legv\u00e9g\u00e9n \u00edr\u00f3g\u00e9p kattogott sz\u00fcntelen. Nemez-, poszt\u00f3- \u00e9s b\u00e1rsonymint\u00e1k garmad\u00e1i mellett, mint\u00e1zni val\u00f3 agyagl\u00e1d\u00e1k, pl\u00e1sztolinkock\u00e1k, gipsz\u00f6nt\u0151 vedrek, enyves pap\u00edrlemezek k\u00f6z\u00f6tt bukd\u00e1csolt az ember, m\u00edg egyik ajt\u00f3t\u00f3l a m\u00e1sikig eljutott.<\/p>\n

(…)<\/p>\n

A koron\u00e1z\u00e1s f\u0151pr\u00f3b\u00e1ja az uralkod\u00f3p\u00e1r meg\u00e9rkezte ut\u00e1n, 29-\u00e9re volt bemondva.
\nA kir\u00e1ly nagyon kegyesen fogadott. Azt mondta, eml\u00e9kszik r\u00e1m. Azzal a j\u00f3s\u00e1gos mosollyal mondta, amely \u00e1lland\u00f3an az ajkai k\u00f6r\u00e9 \u00edr\u00f3dott akkor is, ha hallgatott.
\nRokonszenves \u00e9s egyszer\u0171 modora volt.
\nMid\u0151n egy \u00f3ra m\u00falva v\u00e9ge lett \u00e9s magamra maradtam, az olt\u00e1r f\u00f6l\u00f6tti vil\u00e1g\u00edt\u00e1snak egyik 4000 gyerty\u00e1s l\u00e1mp\u00e1ja, amely l\u00e1thatatlanul a szent\u00e9ly f\u00f6l\u00e9 pal\u00e1stk\u00e9nt emelked\u0151 s\u00e1torba volt szerelve, \u00e9s amely a pr\u00f3ba alatt teljes f\u00e9nnyel \u00e9gett, a h\u0151s\u00e9gt\u0151l f\u00f6lrobbant. Par\u00e1nyi \u00fcvegdarabok hulltak le \u00e9s az olt\u00e1rt telesz\u00f3rt\u00e1k apr\u00f3, \u00e9les krist\u00e1lyt\u00f6rmel\u00e9kekkel.
\nElej\u00e9t kellett venni annak, hogy ilyesmi a koron\u00e1z\u00e1s szertart\u00e1sa alatt megt\u00f6rt\u00e9nhess\u00e9k. Az olt\u00e1rjelenetnek, a koron\u00e1z\u00e1s t\u00e9ny\u00e9nek megvil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l lemondani nem volt szabad, \u00e9s decemberben bizony lehetetlen naps\u00fct\u00e9sben bizakodni. \u00edgy h\u00e1t a villanyszak\u00e9rt\u0151 tan\u00e1cs\u00e1ra egy h\u00fcvelyk vastags\u00e1g\u00fa \u00fcveglapot csiszoltak hirtelen, amely alulr\u00f3l teljesen elz\u00e1rta azt a teret, amelyben a villany\u00e9g\u0151k voltak elhelyezve.
\n… K\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n, mid\u0151n a szent koron\u00e1t elhelyezt\u00fck a Loretto-k\u00e1poln\u00e1ban, vettem a hivatalos f\u0151lov\u00e1szmester izenet\u00e9t, hogy azonnal besz\u00e9lni akar velem. F\u00f6lkerestem \u0151t. El\u0151adta, hogy \u0151fels\u00e9ge \u201ek\u00edv\u00e1ns\u00e1ga” szerint az a drap\u00e9ria, mely a v\u00e1rpalota bej\u00e1rata f\u00f6l\u00e9 van f\u00fcggesztve, \u00e9s amely \u00f3ri\u00e1si angyalokkal \u00e9s c\u00edmerrel a v\u00e1r fel\u0151l lez\u00e1rta a Szent Gy\u00f6rgy t\u00e9r d\u00edsz\u00edt\u00e9s\u00e9t, lev\u00e9tess\u00e9k, hogy \u0151fels\u00e9ge parip\u00e1ja a\u00edt\u00f3l visszat\u00e9r\u00e9skor meg ne ijedjen. Azt az ellenvet\u00e9st tettem, hogy ett\u0151l aligha kell f\u00e9lni, mert a d\u00edsz\u00edt\u00e9s csup\u00e1n f\u00f6nn, 15-20 m\u00e9ternyire a f\u00f6ldt\u0151l, a monument\u00e1lis kapu f\u00f6ls\u0151 perem\u00e9n van elhelyezve, hol m\u00e9g ember is csak t\u00e1volr\u00f3l l\u00e1thatja meg. A f\u0151lov\u00e1szmester, aki j\u00f3 l\u00f3\u00e9rt\u0151 volt maga is, v\u00e1llat vont erre, \u00e9s megism\u00e9telte azt, amit el\u0151bb mondott. H\u00e1t ezzel rendben voltunk. Meg\u00edg\u00e9rtem, hogy reggelre lev\u00e9tetek mindent a kapur\u00f3l.
\nDe m\u00e9g egy k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga volt: a kir\u00e1ly \u00fagy k\u00edv\u00e1n a templom el\u0151tt parip\u00e1j\u00e1ra \u00fclni, hogy ne kelljen el\u0151bb kengyelbe tenni a l\u00e1b\u00e1t, \u00e9s e c\u00e9lra csin\u00e1ltassak m\u00e9g az \u00e9jjel valami l\u00e9pcs\u0151s zs\u00e1molyf\u00e9l\u00e9t, amelyr\u0151l a l\u00e1b\u00e1t k\u00f6zvetlen\u00fcl \u00e1tvethesse a nyergen.
\nEz m\u00e1r nehezebben megval\u00f3s\u00edthat\u00f3 parancs volt. K\u00e9ts\u00e9gtelen volt ugyan, hogy b\u00e1rmi emelv\u00e9ny mell\u00e9 pontosan oda lehet \u00e1ll\u00edtani az olyan t\u00f6k\u00e9letesen idom\u00edtott \u00e1llatot, amilyenek a b\u00e9csi Marstall lovai. De a koron\u00e1zott magyar kir\u00e1lynak a templom f\u0151bej\u00e1rata el\u0151tt, az eg\u00e9sz \u00fcnnepl\u0151 sokadalom el\u0151tt kell l\u00f3ra \u00fclnie. M\u00e1rmost oda egy l\u00e9pcs\u0151s kis emelv\u00e9nyt tenni, mely nyilv\u00e1n csak arra szolg\u00e1l, hogy a kir\u00e1ly nyeregbe \u00fclj\u00f6n, ez olyan szokatlan \u00e9s furcsa megold\u00e1s lett volna, amely n\u00e1lunk, annyi lovas ember szem\u00e9ben, bizony\u00e1ra el\u0151nytelen magyar\u00e1zatokra adott volna okot. \u00edgy teh\u00e1t m\u00e1s megold\u00e1st kellett tal\u00e1lni. Megbesz\u00e9lve gyorsan a m\u0171vezet\u0151 \u00e9p\u00edt\u0151mesterrel, \u00f6sszecsaptunk h\u00e1t egy alacsony, g\u00e1rgyaszer\u0171 falacsk\u00e1t, mely a j\u00e1rda sz\u00e9l\u00e9n, a kapu baldachinja mindk\u00e9t oldal\u00e1n h\u00faz\u00f3dott el jobbra \u00e9s balra is, \u00e9s ebbe volt azt\u00e1n bel\u00fclr\u0151l n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9pcs\u0151fok elrejtve. Ez is el\u00e9g szokatlan volt, de a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00fagy vette, hogy a t\u00f6rpe fal a templom elz\u00e1r\u00e1s\u00e1ra szolg\u00e1l.
\nRettent\u0151en heveny\u00e9szett dolog volt ez, de elk\u00e9sz\u00fclt m\u00e9gis, mivel nem l\u00e9v\u00e9n fagy, a beton valahogy megk\u00f6t\u00f6tt reggelre.
\nK\u00e9s\u0151n t\u00e9rtem haza. Alig aludtam egy keveset, mert m\u00e1snap m\u00e1r nagyon kor\u00e1n a templomban akartam lenni, minden utols\u00f3 r\u00e9szletet m\u00e9g egyszer \u00e1tvizsg\u00e1lni.
\nAlig m\u00falt el hajnali n\u00e9gy \u00f3ra, amikor elhajtattam hazulr\u00f3l.
\nA koroms\u00f6t\u00e9t v\u00e1ros \u00e9lettelen volt. Semmi hang, semmi nesz. Csak a fi\u00e1kerlovak l\u00e9p\u00e9se csattogott egyed\u00fcl a bakacsin \u00e9jjelben, csak egy-egy l\u00e1mpa pislogott itt-ott… Mennyi f\u00e9ny, mennyi d\u00edsz, mennyi pompa vonul ma f\u00f6l!… Magam is arannyal kih\u00e1nyt d\u00edszmagyarban. \u00c9s kihajolva a kocsiablakon, \u00f6nk\u00e9ntelen ahhoz a sok ezer testv\u00e9remhez sz\u00e1llott el a gondolatom, kik odakinn a l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkokban, s\u00e1rban, h\u00f3ban t\u00f6ltik el ezt a hideg, nedves t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1t.<\/p>\n

(…)<\/p>\n

Bizony\u00e1ra nagyon hosszan tartott a szertart\u00e1s. Meddig, nem tudn\u00e1m megmondani. Nem tudn\u00e1m, mert abban a k\u00e1pr\u00e1zatos mesek\u00f6rnyezetben az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t nem \u00e9rz\u00e9kelte senki – zene, \u00e9nek, t\u00f6mj\u00e9nf\u00fcstnek felsz\u00e1ll\u00f3 \u00e9s eloszl\u00f3 fellegei, orgonab\u00fag\u00e1s odabenn, messzir\u0151l olykor \u00e1gy\u00fasz\u00f3 tomp\u00e1n, n\u00e9ma, \u00e1tcsoportosul\u00f3 d\u00edszruh\u00e1s alakok, offici\u00e1l\u00f3 p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k a ritu\u00e1l\u00e9 mozdulatlans\u00e1g\u00e1ban -, mintha valami folyton v\u00e1ltoz\u00f3 \u00e9s m\u00e9gis \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 \u00e1lomban \u00e9lt volna az ember id\u0151tlen id\u0151ket. Majdnem v\u00e1ratlan fel\u00e9bred\u00e9sk\u00e9nt hatott, mid\u0151n mindez v\u00e9get \u00e9rt.
\nA kir\u00e1lyi p\u00e1r a sekresty\u00e9be vonult vissza.
\nAz \u00fcnnepl\u0151 sokadalom indult ki a t\u00e9rre.
\nMid\u0151n a templomban megapadt a t\u00f6meg, a palotah\u00f6lgyek lassan lej\u00f6ttek a bal oldali karzat l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n. Ekkor vehettem \u0151ket jobban szem\u00fcgyre. Ahogy \u00edgy egyenk\u00e9nt-p\u00e1ronk\u00e9nt, fokr\u00f3l fokra sz\u00e1llva k\u00f6zeledtek a k\u00f6zb\u00fcls\u0151 j\u00e1r\u00f3 fel\u00e9, csupa ez\u00fcst-aranyruh\u00e1kban, sk\u00f3fiumos szokny\u00e1kban, \u00e9rct\u00fcz\u0171 csipk\u00e9ben – ak\u00e1r r\u00e9gi nagyasszonyok elevenedtek volna meg -, v\u00e1ltak elhalad\u00f3, tovat\u0171n\u0151 val\u00f3s\u00e1gg\u00e1. Csal\u00e1di \u00e9kszerek, gy\u00e9m\u00e1ntok \u00e9s gy\u00f6ngy\u00f6k, smaragdok \u00e9s rubintok l\u00e1ncai t\u0171zdeltek feh\u00e9r izz\u00e1s\u00fa vagy sz\u00ednesen \u00e9g\u0151 csillagsorokat a hajukba, a ment\u00e9k pr\u00e9mj\u00e9re. Az orgona halkan g\u00f6rg\u0151 hangcs\u00f6rgedez\u00e9ssel k\u00eds\u00e9rte a l\u00e9p\u00e9s\u00fcket, ameddig hosszan elny\u00fal\u00f3 csoportjaik sz\u00e1zszoros sz\u00e9ps\u00e9gben kihaladtak v\u00e9gre mind…
\nA templom teljesen ki\u00fcr\u00fclt.
\nIsm\u00e9t csak a karmazsinsz\u0151nyeg \u00e9s a piros b\u00e1rsony v\u00f6r\u00f6sl\u00f6tt mindenfel\u0151l, mint a kapuk megny\u00edltakor, de most, miut\u00e1n az a sok vak\u00edt\u00f3 pompa kivonult bel\u0151le, majdnem komornak tetszett minden.
\n\u00c9s akkor e b\u00edbor\u00f6b\u00f6l ny\u00edl\u00e1s\u00e1ban oldalt megjelentek a f\u00f6lavatand\u00f3 \u201eequites aurati”, az \u201earanysarkanty\u00fas lovagok”.
\nVagy \u00f6tvenen lehettek.
\nCsupa frontharcos tiszt. Csukasz\u00fcrke egyenruh\u00e1k. Kopottak. Fol-dozottak. Elny\u0171tt b\u0151r\u00f6vek, megb\u00e1mult sz\u00edjak. A f\u00e1radt bakancsokon megl\u00e1tszott, mennyit kef\u00e9lt\u00e9k er\u0151szakosan, hogy kif\u00e9nyesedjenek valahogy. Az \u00e9l\u00fck\u00f6n mank\u00f3sok, fal\u00e1bosak. S\u00e1nt\u00edtva, kopogva, neh\u00e9z l\u00e9legz\u00e9ssel. A harct\u00e9r trag\u00e9di\u00e1ja \u00f6ml\u00f6tt be az ajt\u00f3n, lepte el az olt\u00e1r el\u0151tti t\u00e9rs\u00e9get, hol m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny perccel azel\u0151tt minden csupa ragyog\u00f3 csillog\u00e1s volt.
\nN\u00e9h\u00e1nyan, a nyomor\u00e9kabbak sz\u00e9kekre omlottak. Az \u00e9pek – azok, kiket megk\u00edm\u00e9lt a sors – merev, katon\u00e1s vigy\u00e1zz\u00e1ll\u00e1sban sorakoztak. A bl\u00faza mindnek telis-teli volt vit\u00e9zs\u00e9gi \u00e9remmel, signummal, rendjellel. Sz\u00f3tlanok mind. Egym\u00e1ssal sem besz\u00e9ltek, \u00e9s a szem\u00fck mered\u0151 egykedv\u0171s\u00e9ggel n\u00e9zett maga el\u00e9. Azoknak a tekintete ez, kik nap nap ut\u00e1n n\u00e9znek farkasszemet a hal\u00e1llal…
\nVal\u00f3ban a Divina Comedi\u00e1ba ill\u0151 fordulat! Csak m\u00e1s sorrendben: A Pdradiso el\u0151bb, azut\u00e1n az Inferno.
\nSorban \u00e1lltak \u00e9s v\u00e1rtak. Nem n\u00e9ztek se jobbra, se balra, ak\u00e1rha roham el\u0151tt v\u00e1rt\u00e1k volna a parancsot…
\nA kir\u00e1ly visszaj\u00f6tt. Koron\u00e1s\u00e1n, pal\u00e1stosan. Elfoglalta az el\u0151reh\u00fazott tr\u00f3nt. Elhangzott az els\u0151 n\u00e9v.
\nKett\u00e9roppant, sz\u00fcrke emberroncs t\u00e1p\u00e1szkodott f\u00f6l k\u00e9t fekete mank\u00f3ra. A tisztiszolg\u00e1ja elkapta, hogy el ne v\u00e1g\u00f3dj\u00e9k. Az t\u00e1mogatta \u00e1t n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9snyire. Ott a tr\u00f3nl\u00e9pcs\u0151n \u00f6sszeomlott, mik\u00f6zben Szent Istv\u00e1n pallosa h\u00e1romszor \u00e9rint\u00e9 a v\u00e1ll\u00e1t. Azut\u00e1n valahogy f\u00f6lemelt\u00e9k, \u00e9s a szolg\u00e1j\u00e1val nagy nehezen kit\u00e1ntorgott a templomb\u00f3l.
\nNem v\u00e1rtam be a lovagg\u00e1 \u00fct\u00e9s v\u00e9g\u00e9t, dolgom is volt odak\u00fcnt, \u00e9s t\u00e1n szabadulni akartam e lid\u00e9rcnyom\u00e1sos l\u00e1tom\u00e1s al\u00f3l. Kimentem a t\u00e9rre.<\/p>\n

(…)<\/p>\n

Nagy k\u00e9s\u0151re mentem haza.
\nA v\u00e1ros \u00fajra a rendes h\u00e1bor\u00fas k\u00e9p\u00e9t \u00f6lt\u00f6tte f\u00f6l.
\nMinthogy az uralkod\u00f3p\u00e1r elt\u00e1vozott m\u00e1r d\u00e9lut\u00e1n, az este olyan volt, mint minden m\u00e1s t\u00e9li este. Az uralkod\u00f3p\u00e1r elt\u00e1voz\u00e1sa minden \u00f6r\u00f6met kioltott. A v\u00e1roson mindj\u00e1rt k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pletyk\u00e1k keltek sz\u00e1rnyra; mint v\u00e9szes \u00f3meneket sugdost\u00e1k halkan, hogy a koron\u00e1t ferd\u00e9n tett\u00e9k a kir\u00e1ly fej\u00e9re, hogy az esk\u00fcn\u00e9l megbotlott… Minderr\u0151l \u00e9n mit sem mondhatok. Egy dolog t\u00f6rt\u00e9nt, amit a babona felkapott volna, de amelyr\u0151l azt hiszem, alig tudott valaki. Az a h\u00fcvelykvastag \u00fcveglap, amely az olt\u00e1r f\u00f6l\u00f6tti s\u00e1tor vil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1t elz\u00e1rta, a h\u0151s\u00e9gt\u0151l kett\u00e9repedt, \u00e9s alighogy a templom v\u00e9gleg ki\u00fcr\u00fclt, csap\u00f3b\u00e1rd \u00e9llel lezuhant az olt\u00e1rra. Err\u0151l azonban n\u00e9h\u00e1nyunkon k\u00edv\u00fcl, akiknek m\u00e1snap dolgunk akadt a templomban, m\u00e1s nem \u00e9rtes\u00fclhetett s \u00edgy azut\u00e1n nem hallott senki r\u00f3la.
\nK\u00e9s\u0151bb az es\u0151 is megeredt. H\u00f3pih\u00e9k is sz\u00e1lltak itt-ott a cseppek k\u00f6z\u00f6tt, feh\u00e9rlettek csillagk\u00e9nt egy pillanatig az aszfalton, azut\u00e1n s\u00e1rr\u00e1 olvadva elt\u0171ntek a mindent befogad\u00f3 sz\u00fcrkes\u00e9gben.
\n\u00c9s m\u00e1r akkor, m\u00e9g mag\u00e1n azon az est\u00e9n az eg\u00e9sz koron\u00e1z\u00e1s minden pomp\u00e1ja, d\u00edsze, \u00f6r\u00f6me \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9ge mintha nem lett volna egy\u00e9b, mint r\u00e9gen elm\u00falt, f\u00e9lig m\u00e1r el is felejtett \u00e1lom…<\/p>\n

[Forr\u00e1s: B\u00e1nffy Mikl\u00f3s: Eml\u00e9kez\u00e9sek. Irodalmi \u00e9s m\u0171v\u00e9szeti \u00edr\u00e1sok. Polis K\u00f6nyvkiad\u00f3, Kolozsv\u00e1r, 2012.]<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az 1916-iki koron\u00e1z\u00e1s Kilenc fel\u00e9 j\u00e1rt az id\u0151. H\u0171v\u00f6s novemberi este.\u00a0N\u00e9h\u00e1ny perccel el\u0151bb olyan volt a f\u0151v\u00e1ros k\u00e9pe, mint m\u00e1s h\u00e1bor\u00fas est\u00e9ken; az utca ilyenkor a legcs\u00f6ndesebb: a sz\u00ednh\u00e1zba vagy vacsor\u00e1ra indul\u00f3k elt\u0171n\u00e9se, az esti rikkancsok eln\u00e9mul\u00e1sa ut\u00e1n. A j\u00e1rd\u00e1kon n\u00e9h\u00e1ny megk\u00e9sett ember haladt el, az \u00fattesten \u00e1rva konflisl\u00f3 f\u00e1radt pat\u00e1i csattogtak. Egy\u00e9b semmi.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,137],"tags":[],"class_list":["post-31541","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31541","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=31541"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31541\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=31541"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=31541"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=31541"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}