{"id":33304,"date":"2014-08-05T06:09:56","date_gmt":"2014-08-05T06:09:56","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=33304"},"modified":"2014-08-12T05:41:37","modified_gmt":"2014-08-12T05:41:37","slug":"en-petrozsenyi-nagy-pal-76","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=33304","title":{"rendered":"\u00c9n, Petrozs\u00e9nyi Nagy P\u00e1l (76)"},"content":{"rendered":"

\u00d6n\u00e9letrajzi dokumentumreg\u00e9ny<\/strong><\/em><\/p>\n

Megsz\u00fcletik a kisfiam. N\u0151k, alb\u00e9rletek<\/strong><\/h2>\n

1974-ben egyszerre k\u00e9t jelent\u0151sebb esem\u00e9ny is v\u00e1rt r\u00e1m. Az els\u0151: a szeptemberi v\u00e9gleges\u00edt\u0151 vizsga Kolozsv\u00e1ron. Ez k\u00f6telez\u0151 volt, olyan \u00e9rtelemben, hogy e n\u00e9lk\u00fcl a vizsga n\u00e9lk\u00fcl \u00f6t \u00e9v ut\u00e1n m\u00e1r senki sem oktathatott a tan\u00fcgyben. A m\u00e1sodik: gyermek\u00fcnk sz\u00fclet\u00e9se, mely j\u00f3r\u00e9szt m\u00e1r Maj\u00e1n \u00e9s rajtam m\u00falott, \u00e9s mi vigy\u00e1ztunk is, hogy egyel\u0151re ne k\u00f6vetkezz\u00e9k be ilyen fordulat. Azt\u00e1n m\u00e9gis bek\u00f6vetkezett, amit\u0151l m\u00e9g z\u0171r\u00f6sebb\u00e9 v\u00e1ltozott eddig sem gondtalan \u00e9letem.
\nEz id\u0151 t\u00e1jt \u00e9ppen K\u00e1gy\u00e1n tan\u00edtottam. Okt\u00f3berben \u00e1lltam munk\u00e1ba, de m\u00e1r janu\u00e1rban lel\u00e9ptem. Vagy lel\u00e9ptettek? Nem eml\u00e9kszem. El\u00e9g az hozz\u00e1, hogy fogtam magam, \u00e9s hazaugrottam Petrozs\u00e9nyba. Ugyanis ott akartam felk\u00e9sz\u00fclni a v\u00e9gleges\u00edt\u0151 vizsg\u00e1mra, mert a tanul\u00e1shoz csend kell, ugyeb\u00e1r, nyugalom, b\u00e9kess\u00e9g, ami a Petru Groza-i otthonomb\u00f3l alkoholista ap\u00f3somnak \u00e9s l\u00e1rm\u00e1s szomsz\u00e9djaimnak h\u00e1la teljess\u00e9ggel hi\u00e1nyzott. B\u00e1r a petrozs\u00e9nyi \u00e9vek j\u00f3 r\u00e9sz\u00e9re sem eml\u00e9keztem vissza sz\u00edvesen, a v\u00e1roska m\u00e9gis nyugtat\u00f3an hatott r\u00e1m. Az \u00e9gbeny\u00fal\u00f3 hegyek, a f\u00e1k, bokrok, szob\u00e1nk b\u00fatorai, a ketyeg\u0151 \u00f3ra hangja valahogy mindig azt az \u00e9rzetet keltett\u00e9k, mintha el sem telt volna id\u0151k\u00f6zben harminc esztend\u0151. Szok\u00e1s szerint egy h\u00e9tig \u00f6sszevissza csatangoltam a v\u00e1rosban, felkerestem Szuh\u00e1nek b\u00e1csit, Fl\u00f3ri\u00e1nt, a \u0162abrea csal\u00e1dot, Luci h\u00e1z\u00e1t, a r\u00e9gi strandot, azt\u00e1n nekiveselkedtem a munk\u00e1nak. A feladat vil\u00e1gos \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171: semmik\u00e9pp sem szabad megbuknom, mert hova mehetn\u00e9k \u00e9n az iskol\u00e1n k\u00edv\u00fcl dolgozni, amikor az \u00e9gvil\u00e1gon semmihez, de semmihez nem \u00e9rtek. \u00dagy t\u0171nik, a najma is felfogta a t\u00e9t nagys\u00e1g\u00e1t, mert m\u00e9g biztatott is nagy n\u00e9ha, \u00e9s minden reggel pont nyolc \u00f3rakor behozta szob\u00e1mba a k\u00e1v\u00e9mat. Agyserkent\u0151nek. H\u00e1t nem meghat\u00f3? Pont a nagyany\u00e1m, aki eddig minden velem kapcsolatos dologra len\u00e9z\u0151en legyintett. A vizsg\u00e1hoz hozz\u00e1tartozott egy k\u00e9thetes el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151 is, amit ugyancsak a Babes\u2013Bolyai egyetemen tartottak. Sz\u00edvesen mell\u0151ztem volna, de k\u00f6telez\u0151 volt. Ekkor osztott\u00e1k ki a vizsgadolgozatok t\u00e9m\u00e1it. Nekem a novell\u00e1r\u00f3l kellett \u00e9rtekeznem. Kolozsv\u00e1ri tart\u00f3zkod\u00e1somkor megl\u00e1togattam r\u00e9gi ismer\u0151s\u00f6met, Makkai J\u00e1nost is, aki id\u0151k\u00f6zben Kolozsv\u00e1rra, \u00e9desapja pedig D\u00e9v\u00e1ra k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Kicsi a vil\u00e1g, nem? De hogy a l\u00e9nyeg l\u00e9nyeg\u00e9r\u0151l sem feledkezzem meg, gyorsan bevallom: a v\u00e9gleges\u00edt\u0151 vizsg\u00e1m is siker\u00fclt.<\/p>\n

A fiam nem sokkal ezut\u00e1n, okt\u00f3ber 14-\u00e9n sz\u00fcletett. Ett\u0151l kezdve \u00faj fordulatot vett az \u00e9let\u00fcnk. Kezdem azzal, hogy a gyerek \u00e9jjeli s\u00edr\u00e1sa miatt Maj\u00e1val egy\u00fctt nem sokat aludtunk. Olyankor bizony fel kellett kelni, \u00e9s elringatni a kisbab\u00e1t. F\u00fcrdet\u00e9s. Ezt az any\u00f3som v\u00e1llalta, mit v\u00e1llalta, kisaj\u00e1t\u00edtotta mag\u00e1nak.
\n\u2013 Helytelen \u2013 berzenkedtem gyakran ez ellen. \u2013 Nem olyan nagy kunszt az. K\u00fcl\u00f6nben is tan\u00e1csos, ha egy apa is megtanul b\u00e1nni a bab\u00e1val.
\nFalra h\u00e1nyt bors\u00f3 volt. Szinte hozz\u00e1 sem \u00e9rhettem Egihez. A pelenk\u00e1z\u00e1st\u00f3l az etet\u00e9sig nagyj\u00e1b\u00f3l mindent az any\u00f3som v\u00e9gzett el helyett\u00fcnk.
\n\u2013 Itt \u00e9n vagyok a szak\u00e9rt\u0151, \u00e9s legyetek nyugodtak, j\u00f3l v\u00e9gzem a munk\u00e1mat.
\nEbben nem is k\u00e9telkedtem tekintettel arra, hogy az any\u00f3som a k\u00f6zponti k\u00f3rh\u00e1z gyerekoszt\u00e1ly\u00e1n dolgozott.
\n\u2013 Igen, igen, az\u00e9rt n\u00e9ha \u00e9n is karomba vehetem a saj\u00e1t fiamat.
\nEgyszer meg is tettem, mire hogy reag\u00e1lt? Er\u0151szakkal akarta kih\u00fazni a karomb\u00f3l.
\n\u2013 Teszed le r\u00f6gt\u00f6n! J\u00e9zusom, m\u00e9g kiejti a kez\u00e9b\u0151l! \u2013 r\u00e9m\u00fcld\u00f6z\u00f6tt az alacsony termet\u0171 sz\u00e9kely asszonyka.
\n\u00c9n persze nem hagytam, de \u0151 sem, \u00edgy r\u00e1ncig\u00e1ltuk egy ideig jobbra-balra Egik\u00e9t. V\u00e9g\u00fcl ki engedett? Term\u00e9szetesen \u00e9n, nehogy m\u00e9g a saj\u00e1t k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9semmel szak\u00edtsuk kett\u00e9 a fiamat. Salamoni \u00edt\u00e9letre eml\u00e9keztet\u0151 epiz\u00f3d. Abban is majdnem kett\u00e9v\u00e1gtak egy csecsem\u0151t, ha az anya le nem mond r\u00f3la. \u00cdgy mondtam le \u00e9n is \u00e9letem folyam\u00e1n t\u00f6bbsz\u00f6r is Egir\u0151l. A b\u00e9kess\u00e9g, Egi vagy az anyja kedv\u00e9\u00e9rt.
\nA legmegoldhatatlanabb probl\u00e9m\u00e1t m\u00e9gsem az any\u00f3som, hanem az ap\u00f3som jelentette sz\u00e1\u00admomra. K\u00e9pzelj\u00fcnk magunk el\u00e9 egy \u00f6szt\u00f6v\u00e9r, hossz\u00fa kar\u00fa, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 borotv\u00e1latlan g\u00e9plakatost, aki h\u00e1rom m\u0171szakban figyeli \u00e9s jav\u00edtja a konzervgy\u00e1r g\u00e9peit. Amint befejezi a munk\u00e1t, azon\u00adnal beveti mag\u00e1t a cseh\u00f3ba, \u00e9s addig nyakal, ameddig vagy kidobj\u00e1k, vagy elfogy a doh\u00e1nya. Akkor hazad\u00fcl\u00f6ng\u00e9l valahogy, asztalhoz \u00fcl, kicsit turk\u00e1l az \u00e9telben el-elszund\u00edtva ek\u00f6zben. Ha b\u00e9k\u00e9n hagyj\u00e1k, semmi galiba, bet\u00e1ntorog a szob\u00e1j\u00e1ba, bekapcsolja a t\u00e9v\u00e9j\u00e9t vagy r\u00e1di\u00f3j\u00e1t, \u00e9s m\u00e1r h\u00fazza is a l\u00f3b\u0151rt ser\u00e9nyen. A baj akkor kezd\u0151dik, ha letolja a feles\u00e9ge. Ezt az egyet nem t\u0171ri, s egy-k\u00e9t pofon k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben hamar el\u00e9gt\u00e9telt vesz a kicsi asszonyon. Az meg hallgat, sz\u00e9gyelli, \u00e9s titokban v\u00e1ltozatlanul tov\u00e1bb szereti. Ez, ugye, kiss\u00e9 m\u00e1sfajta k\u00e9p, mint amit Su\u00adciu hadnagynak festettem le annak idej\u00e9n a csal\u00e1dr\u00f3l. De h\u00e1t akkor hazudtam, mert egy pap fia is hazudik, illet\u0151leg neki is hazudnia kell<\/em> id\u0151nk\u00e9nt. Az az egy viszont igaz volt, hogy egy alkalommal \u00fagy v\u00e1gtam kup\u00e1n az \u00f6reget, hogy a cing\u00e1r g\u00e9plakatos nyikkan\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl ter\u00fclt el a sz\u0151nyegen. Folytat\u00e1sk\u00e9nt hadd id\u00e9zzek ez\u00fattal a N\u0151s\u00fcl\u00f6k<\/em> c\u00edm\u0171 elbesz\u00e9l\u00e9semb\u0151l.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00d6n\u00e9letrajzi dokumentumreg\u00e9ny Megsz\u00fcletik a kisfiam. N\u0151k, alb\u00e9rletek 1974-ben egyszerre k\u00e9t jelent\u0151sebb esem\u00e9ny is v\u00e1rt r\u00e1m. Az els\u0151: a szeptemberi v\u00e9gleges\u00edt\u0151 vizsga Kolozsv\u00e1ron. Ez k\u00f6telez\u0151 volt, olyan \u00e9rtelemben, hogy e n\u00e9lk\u00fcl a vizsga n\u00e9lk\u00fcl \u00f6t \u00e9v ut\u00e1n m\u00e1r senki sem oktathatott a tan\u00fcgyben. A m\u00e1sodik: gyermek\u00fcnk sz\u00fclet\u00e9se, mely j\u00f3r\u00e9szt m\u00e1r Maj\u00e1n \u00e9s rajtam m\u00falott, \u00e9s mi […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-33304","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/33304","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=33304"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/33304\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=33304"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=33304"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=33304"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}