{"id":33745,"date":"2014-08-18T04:53:00","date_gmt":"2014-08-18T04:53:00","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=33745"},"modified":"2014-08-18T04:53:00","modified_gmt":"2014-08-18T04:53:00","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-szep-erno","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=33745","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Sz\u00e9p Ern\u0151"},"content":{"rendered":"

A s\u00e1nta fiatal ember napl\u00f3ja<\/strong><\/h2>\n

Egy kicsit neh\u00e9z levelet kaptam. R\u00e1 volt ragasztva r\u00e9zs\u00fat a keskeny kis postai c\u00e9dula, hogy Aj\u00e1nlott. A bor\u00edt\u00e9kban a lev\u00e9l mellett \u00f6sszehajtott pap\u00edrszeleteket tal\u00e1ltam, ugyanebb\u0151l a lev\u00e9lpap\u00edrfajt\u00e1b\u00f3l. A lev\u00e9lben gyakorlott f\u00e9rfi\u00edr\u00e1s volt, de n\u0151nem\u0171en v\u00e9kony bet\u0171kb\u0151l. Azt mondja a lev\u00e9l, bocs\u00e1ssak meg ez\u00e9rt a mer\u00e9nylet\u00e9rt, de \u0151, aki nekem ezt a levelet \u00edrja, a mai vil\u00e1gban egy meg\u00e9rt\u0151 lelket keres, amely mint egy f\u00f6lvev\u0151 \u00e1llom\u00e1s f\u00f6lveszi az \u0151 s\u00f3haj\u00e1t. \u0150, azt mondja, civil, s\u00e1nta \u00e9s bankhivatalnok. Fiatal \u00e9s mag\u00e1nyos ember. Van egy sz\u00e9pen bek\u00f6t\u00f6tt \u00fcres k\u00f6nyve, abba egy-egy este, mikor nagyon neh\u00e9z a sz\u00edve, bele\u00edrja az \u0151 \u00e9let\u00e9t. Ebb\u0151l az \u0151 napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l m\u00e1solt le nekem annyit, amennyivel gondolja tal\u00e1n nem f\u00e1raszt el t\u00fals\u00e1gosan s k\u00e9r, hogy olvassam el. Az a tudat, hogy elolvasom, amit \u0151 \u00edrt, nagyon j\u00f3l esik neki. V\u00e1laszt nem v\u00e1r, vissza nem k\u00e9ri, semmit nem akar egyebet, azt mondja, csak \u00e9ppen hogy kegyeskedjek elolvasni. A nev\u00e9t nem \u00edrta a lev\u00e9l al\u00e1. Csak azt \u00edrta: Budapest, 1916. m\u00e1jus 24. – N. N.<\/em>
\nElolvastam a lev\u00e9lpap\u00edrra le\u00edrt napl\u00f3darabokat. \u00c9n nem tudom kif\u00e9le vagyok e f\u00f6ld\u00f6n, k\u00f6lt\u0151 vagy szerz\u0151, vagy \u00edr\u00f3, vagy munkat\u00e1rs, vagy tud\u00f3s\u00edt\u00f3, \u00e9n nem tudom. Ember vagyok, kaptam valamit, odaadom a t\u00f6bbi embernek. Kirakom ezeket a f\u00e9l lev\u00e9lpap\u00edrokat, tess\u00e9k, \u00fagy ahogy j\u00f6nnek egym\u00e1s ut\u00e1n.<\/em><\/p>\n

–<\/p>\n

Ma letettem a monoklit, t\u00f6bbet nem teszem f\u00f6l. D\u00e9lben a v\u00e1lt\u00f3oszt\u00e1lyr\u00f3l \u00e1tj\u00f6tt egy fi\u00fa traccsolni, r\u00e1m n\u00e9zett \u00e9s elvigyorogta mag\u00e1t: „Mi az, m\u00e1r a szemedre is s\u00e1nta vagy?” Az eg\u00e9sz terem elkezdett r\u00f6h\u00f6gni, a diktafon-kisasszony is kacagott. Az els\u0151 pillanatban neki akartam ugrani a fi\u00fanak, hogy felpofozom. Azt\u00e1n csak azt ny\u00f6gtem: h\u00fclye! De azt hiszem senki se hallotta. Lehajtottam a fejem \u00e9s \u00fagy csin\u00e1ltam, mintha dolgozn\u00e9k. K\u00e9t h\u00f3nap \u00f3ta hordok monoklit, egy kicsit impon\u00e1ltam is vele. Hetekig k\u00e9sz\u00edtettem el\u0151 a t\u00e1rsas\u00e1got, hunyor\u00edtottam, nyomkodtam \u00e9s t\u00f6r\u00f6lgettem a balszememet, azt mondtam, \u00e9rzem, hogy meggyeng\u00fclt. Valaki m\u00e9g mondta is, vegy\u00e9l monoklit, j\u00f3l is fog \u00e1llni neked. Az orrom mellett egy piros bev\u00e1g\u00e1s van a monoklit\u00f3l. Rem\u00e9lem, egy p\u00e1r nap alatt elm\u00falik.<\/p>\n

–<\/p>\n

Herk\u00e9ly \u00e9s Gross bej\u00f6ttek ma b\u00facs\u00fazni a tartal\u00e9kos hadnagyi ruh\u00e1jukban. Iszony\u00fa rosszul \u00e9reztem magam. Megvet\u00e9st \u00e9s sz\u00e1nalmat \u00e9reztem magam ir\u00e1nt a szem\u00fckb\u0151l. Nem is n\u00e9ztek r\u00e1m olyan melegen, mint a t\u00f6bbire, \u00fagy l\u00e1ttam. A kez\u00fcket is \u00fagy adt\u00e1k ide, csak \u00e9ppen hogy belel\u00f3gatt\u00e1k a kezembe \u00e9s elkapt\u00e1k. Lehet, hogy nem is gondoltak r\u00e1m semmit, \u00e9szre sem vettek izgalmukban s ez f\u00e1j legjobban. Ez azt teszi: te nem is \u00e9lsz, te f\u00e9reg, neked semmi k\u00f6z\u00f6d az eg\u00e9szhez. Ezt a k\u00e9t koll\u00e9g\u00e1t titokban len\u00e9ztem mindig, mert teljesen m\u0171veletlenek voltak, nem tudtam vel\u00fck semmir\u0151l sem besz\u00e9lni. Most h\u0151s\u00f6k lesznek \u00e9s mit \u00e9r az, hogy \u00e9n az Oper\u00e1ba j\u00e1rtam \u00e9s nyelveket tudok? Szeg\u00e9ny fi\u00fak, mi lesz vel\u00fck?<\/p>\n

–<\/p>\n

Roppant keser\u0171 napjaim vannak. Soha nem \u00e9reztem \u00edgy a nyomor\u00e9ks\u00e1got, mint most. Az \u00e9let mindig be volt z\u00e1rva el\u0151ttem \u00e9s a hal\u00e1l is olyan, mint egy \u00fcnnep\u00e9ly, ahova nem h\u00edvtak meg. Mindennek elveszett az \u00e9rt\u00e9ke. Sz\u00e9gyellek a h\u00e1bor\u00far\u00f3l besz\u00e9lni, sz\u00e9gyellek izgulni \u00e9rte, sz\u00e9gyellem mondani, hogy borzadok t\u0151le, sz\u00e9gyellem mondani, hogy len\u00e9zem mint kult\u00farember. Mindig csak a f\u00f6ldre n\u00e9zek \u00e9s l\u00e1tom a jobb l\u00e1bamon a vastagtalp\u00fa \u00e9s magas sark\u00fa cip\u0151met, ezt az \u00f6r\u00f6k cip\u0151t, ezt a dr\u00e1ga \u00e9s undok \u00e9s hi\u00fa ortop\u00e9d-munk\u00e1t.<\/p>\n

–<\/p>\n

Gross h\u0151si hal\u00e1lt halt.<\/p>\n

–<\/p>\n

Nem tudok sz\u00f3rakozott lenni, az intelligencia a fejemben minden l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l eszm\u00e9leten van, en suite szenvedek. Minden l\u00e9legzetem: \u00e9n, \u00e9n, \u00e9n. Nem mehetek a t\u00f6megekkel. \u00dagy szeretn\u00e9k valakire feln\u00e9zni haldokolva, azt mondani, isten veled testv\u00e9r, \u00e9s meghalni. A h\u00e1bor\u00fa \u00e9pp\u00fagy, ahogy az \u00e1llamok bajainak, \u00fagy sok nyomorult \u00e9s boldogtalan egy\u00e9nnek is egy borzaszt\u00f3 megold\u00e1s, de biztos megold\u00e1s. Nekem? Itt s\u00e9t\u00e1lhatok ez\u00fcstfej\u0171 botommal \u00e9s gondolkozhatom. Ezel\u0151tt sokszor j\u00f3l esett a gondolkoz\u00e1s, mostan\u00e1ban ut\u00e1lok gondolkozni.<\/p>\n

–<\/p>\n

Ma d\u00e9lut\u00e1n z\u00e1r\u00e1s ut\u00e1n olyan gyerekess\u00e9get csin\u00e1ltam. A Szabads\u00e1g-t\u00e9ren mentem \u00e9s \u00fagy mentem, hogy a jobb l\u00e1bam a j\u00e1rda sz\u00e9l\u00e9n volt, a ball\u00e1bam lenn az \u00fattesten. V\u00e9gigmentem \u00edgy a j\u00e1rd\u00e1n \u00e9s vissza is s\u00e9t\u00e1ltam \u00e9s a botom folyton forgattam a leveg\u0151ben. M\u00e9g f\u00fcty\u00f6r\u00e9sztem is. Teljesen \u00fagy j\u00e1rtam, mint akiknek korrekt l\u00e1buk van. Azt\u00e1n meguntam \u00e9s le\u00fcltem egy padra. Nevel\u0151n\u0151k stikkeltek a padokon, a vir\u00e1g\u00e1gyak k\u00f6zt kis pubik \u00e9s b\u00e9bik karik\u00e1t hajtottak, labd\u00e1ztak, hanc\u00faroztak. Egyik b\u00e9binek a labd\u00e1ja el\u00e9m gurult, a vastag kis b\u00e9bi szalad ut\u00e1na, lehajoltam, hogy f\u00f6ladjam neki, a b\u00e9bi \u00e9ppen a l\u00e1bam el\u0151tt bukott fel, behunyta a szemeit \u00e9s \u00fagy s\u00edrt, mintha el akarna \u00e1julni, hirtelen kinyitotta a szem\u00e9t \u00e9s feln\u00e9zett a cip\u0151mre \u00e9s elhallgatott \u00e9s b\u00e1multa. Oly szerencs\u00e9tlen vagyok \u00e9s m\u00e9g azzal is k\u00ednozom magam, hogy ilyen esem\u00e9nyeket feljegyzek magamnak. Viszont mindig j\u00f3l esik magamr\u00f3l \u00edrni, erre r\u00e1j\u00f6ttem.<\/p>\n

–<\/p>\n

Ha egyenruh\u00e1ban j\u00e1rhatn\u00e9k legal\u00e1bb, am\u00edg a h\u00e1bor\u00fa van. Ha venn\u00e9k egy tiszt\u00edtott tiszti ruh\u00e1t a Teleki t\u00e9ren \u00e9s felvarratn\u00e9k r\u00e1 k\u00e9t csillagot, mint f\u0151hadnagy \u00e9s venn\u00e9k a hadfelszerel\u00e9si \u00fczletben egy Signum Laudist \u00e9s s\u00e9t\u00e1ln\u00e9k olyan helyen, ahol abszol\u00fat nem tal\u00e1lkozhatom ismer\u0151s\u00f6kkel, a Ferencv\u00e1rosban vagy \u00dajpesten. Sajn\u00e1ln\u00e1nak \u00e9s impon\u00e1ln\u00e9k \u00e9s akad n\u0151, aki belemenne egy kalandba velem. Nem, hiszen az igazi tiszteket, akik s\u00e1ntik\u00e1lnak, szint\u00e9n nem sajn\u00e1lj\u00e1k, vagy ha igen, az is mit \u00e9r? A n\u0151knek nem \u00e9rdekes. \u00c9s azok a szeg\u00e9ny s\u00e1nta tisztek, akikkel vel\u00fck \u00e9rzek, nem \u00e9reznek velem. \u0150k katon\u00e1k. Csak a l\u00e1buk s\u00e1nt\u00edt, \u00e9n a lelkemben s\u00e1nt\u00edtok. M\u00e9g a k\u00f6zkaton\u00e1k, akik a h\u00e1bor\u00faban megs\u00e1ntultak, m\u00e9g azok sem n\u00e9znek \u00fagy vissza r\u00e1m, mint bar\u00e1tjukra vagy sorst\u00e1rsukra.<\/p>\n

–<\/p>\n

Milyen modern m\u0171l\u00e1bak vannak. Apr\u00f3 keresztvassal ell\u00e1tott vaskarik\u00e1k, mint a s\u00ed-rudak talpa. A katon\u00e1\u00e9k szinte v\u00edgan l\u00e1tszanak menni. Vannak eg\u00e9sz \u00e9s f\u00e9l m\u0171l\u00e1bak, n\u00e9met tal\u00e1lm\u00e1ny, igen praktikus \u00e9s k\u00f6nnyed dolgok. Tal\u00e1n egy f\u00e9l m\u0171l\u00e1bbal \u00e9n is jobban j\u00e1rhatn\u00e9k s nem volna ilyen felt\u0171n\u0151. A Leipzigerben l\u00e1ttam fotogr\u00e1fi\u00e1kat hadim\u0171l\u00e1bakr\u00f3l, csoda. Olyan, mintha divat lenne, vagy sport, vagy gyerekj\u00e1t\u00e9k. L\u00e1ttam egy n\u00e9met ul\u00e1nus-kapit\u00e1nyt m\u0171l\u00e1bbal l\u00f3h\u00e1ton. Hogy bele\u00e9lt\u00e9k magukat az emberek a bajukba, legal\u00e1bb \u00fagy n\u00e9z ki. Mennyien vagyunk m\u00e1r Eur\u00f3p\u00e1ban. Mintha az \u00e9n kedvem\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt volna az eg\u00e9sz dolog, hogy vigasztal\u00f3djak \u00e9s ne \u00e9rezzem magam olyan elhagyatottnak ebben a csap\u00e1sban. De \u00e9n nem \u00f6r\u00fcl\u00f6k a m\u00e1sok sors\u00e1nak \u00e9s a m\u00e1sok helyzet\u00e9be nem tudom magamat bele\u00e9lni. N\u00e9ha \u00fagy \u00e9rzem, hogy nem is igaz, hogy m\u00e1sok is b\u00e9n\u00e1k, \u00e9s csak a magam \u00e9let\u00e9n t\u00f6prengek. Mintha most is csak \u00e9n egyed\u00fcl lenn\u00e9k ilyen. \u00c9s mindig szenvedek \u00e9s azt hiszem azzal, hogy szenvedek, el\u0151kel\u0151bb vagyok ezekn\u00e9l \u00e9s a legt\u00f6bb \u00e9p embern\u00e9l is.<\/p>\n

–<\/p>\n

A mai szomor\u00fa este. Przemysl elesett \u00e9s az eg\u00e9sz Budapest milyen siv\u00e1r \u00e9s cs\u00fcggedt volt. A Pilseniben vacsor\u00e1ztam, kevesen voltak, alig besz\u00e9ltek, mindenkinek a szem\u00e9ben benne volt Przemysl. M\u00e9g a h\u00f6lgyek is komolyak voltak. Az \u00fcres sz\u00e9keken mintha halottak \u00fcltek volna. Az utc\u00e1n hideg volt \u00e9s a villamosok olyan borzalmasan csikartak a s\u00edneken. Elmehettem volna als\u00f3zni a fi\u00fak k\u00f6z\u00e9, de \u00fagy r\u00e1m j\u00f6tt, hogy magamban bolyongjak a Dunaparton \u00e9s hazaj\u00f6jjek. Lek\u00f6ny\u00f6k\u00f6ltem a korl\u00e1tra \u00e9s n\u00e9ztem a Dun\u00e1t. A vizet \u00fagy csavarta a sz\u00e9l. A k\u00f6zhangulatra gondoltam \u00e9s az orsz\u00e1g sors\u00e1ra, hogy mi j\u00f6het ezut\u00e1n. Hirtelen \u00e9szrevettem, hogy csak sz\u00e9d\u00edtem magam \u00e9s ez \u00fagy f\u00e1jt. A szemem megmelegedett \u00e9s k\u00f6nnyeztem egy kicsit, ami k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl k\u00e9t \u00e9v \u00f3ta nem fordult el\u0151. Mit \u00e9rek a legnagyobb szerencs\u00e9tlens\u00e9ggel is, ha az eny\u00e9m m\u00e9g nagyobb. L\u00e1ttam, hogy ak\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9nhet a vil\u00e1gon, \u00e9n a s\u00edrig s\u00e1ntik\u00e1lok \u00e9s beles\u00e1ntik\u00e1lok a s\u00edrba. \u00dagy k\u00edv\u00e1ntam meghalni. Olyan helyen, ahol nem ismertek s ahol a temet\u0151ben az idegenek nem tudj\u00e1k, hogy ki volt az, aki itt fekszik. K\u00e9pzel\u0151dtem, hogy egy f\u00e9nyes vez\u00e9rkar el\u0151tt \u00e1llok \u00e9s diplomat\u00e1k \u00fclnek k\u00f6r\u00f6sk\u00f6r\u00fcl. K\u00e9rdezt\u00e9k a v\u00e9lem\u00e9nyemet \u00e9s \u00e9n azt mondtam, hogy mondj\u00e1k meg nekem, mi\u00e9rt lettem \u00e9n s\u00e1nta \u00e9s ezen seg\u00edtsenek, mert \u00e9n ezt nem \u00e9rtem \u00e9s \u00e9n hib\u00e1tlan akarok lenni, els\u0151sorban ez \u00e9rdekel, azut\u00e1n majd besz\u00e9l\u00fcnk a k\u00fclpolitik\u00e1r\u00f3l \u00e9s a strat\u00e9giai helyzetr\u0151l. Kivezettek \u00e9s letasz\u00edtottak a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n. Lebukd\u00e1csoltam, mindenem f\u00e1jt \u00e9s kimondhatatlan \u00f6nut\u00e1lat vett el\u0151. \u00c9s k\u00f6zben mintha egy gyermekhang verg\u0151d\u00f6tt volna a sz\u00edvemben: \u00c9nmiattam van az eg\u00e9sz vil\u00e1g, \u00e9n boldog akarok lenni!<\/p>\n

–<\/p>\n

Sabin\u00e1val \u00fcltem m\u00falt \u00e9jjel a Palais de Danseban. B\u00e1jos kis n\u0151, s oly j\u00f3 le\u00e1ny, \u00f3r\u00e1kig el\u00fclt velem az \u00e9jjel is diskur\u00e1lni. H\u00e1rom koron\u00e1\u00e9rt vir\u00e1got vettem neki, de csak k\u00e9t-k\u00e9t poh\u00e1r malag\u00e1t ittunk. Ig\u00e9nytelen velem szemben \u00e9s igaz\u00e1n szimpatiz\u00e1l. Bizalmasabban besz\u00e9l velem, mint a titk\u00e1rral \u00e9s szereti nekem mes\u00e9lni az \u00e9let\u00e9t. N\u00e1cit, a parkett\u00e1ncost ut\u00e1lja, de olyan \u00e9lvezettel t\u00e1ncol vele. Tal\u00e1n az\u00e9rt vonz\u00f3dik hozz\u00e1m, \u00f6ntudatlanul is, mert sejti, hogy aki maga is szerencs\u00e9tlen, annak t\u00f6bb sz\u00edve van az \u0151 \u00e9lete ir\u00e1nt. El\u00e9rhetn\u00e9m, hogy a bar\u00e1tn\u0151m legyen. De \u00e9rezhet valaha ir\u00e1ntam olyan szerelmet, amit \u00e9n szerelemnek nevezek? \u00c9jszaka h\u00e1rom \u00f3ra van most is, fenn vagyok a napl\u00f3mba firk\u00e1lni, majd leragad a szemem. Mi vonz, hogy szerencs\u00e9tlens\u00e9gemr\u0151l mindig firk\u00e1ljak? Olyan hat\u00e1rozatlan hivat\u00e1st \u00e9rzek sokszor, mintha nem is magamnak \u00edrn\u00e1m, mintha jelent\u00e9st \u00edrn\u00e9k saj\u00e1t \u00e9letemr\u0151l valakinek, aki v\u00e1rja ezt \u00e9s mintha az \u00e9n nyomorult napl\u00f3mat is biztosan felfedezn\u00e9k majd, mint a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 Baschkirtsheff M\u00e1ri\u00e1\u00e9t \u00e9s az eg\u00e9sz m\u0171velt vil\u00e1g s\u00f3hajtozna rajta.<\/p>\n

–<\/p>\n

Ma megint majd meg\u0151r\u00fcltem, minden ok n\u00e9lk\u00fcl, \u00fagy r\u00e1m j\u00f6tt minden. Mi\u00e9rt vagyok a vil\u00e1gon? F\u00e1j mindenkinek a hal\u00e1la, a megsebes\u00fcl\u00e9se, a gy\u00e1szruh\u00e1k \u00e9s a lapok, rettenetes. Pedig m\u00e1r senki sem besz\u00e9l a h\u00e1bor\u00far\u00f3l. A korz\u00f3n \u00fcltem egy kicsit d\u00e9lben \u00e9s nem akartam hinni, hogy t\u00e9nyleg \u00f6r\u00fclnek, akik ott fel- \u00e9s al\u00e1 udvaroltak, vicceltek, r\u00f6h\u00f6gtek. \u00dagy csod\u00e1lkoztam a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gen \u00e9s \u00fagy undorodtam mindenkit\u0151l. A nap is \u00fagy s\u00fct\u00f6tt \u00e9s a f\u00e1knak mintha z\u00f6ld kontyuk lett volna. Szemtelens\u00e9g, gondoltam. Cs\u00fanya roham j\u00f6tt r\u00e1m hirtelen, \u00e9lni! \u00e9lni!! \u00c9lni!!! Felugrani egy hadi\u00f6zvegy ut\u00e1n az elrohan\u00f3 villamosra. Teniszezni!! T\u00e1ncolni egy maj\u00e1lison! Menyasszonyomat d\u00e9lcegen vezetni az orgona harsog\u00e1s\u00e1ban az olt\u00e1r el\u00e9! Jaj istenem. Ha k\u00f6lt\u0151 lenn\u00e9k, vagy nagy \u00edr\u00f3talentumom volna, hogy le\u00edrjam, hogy mi nekem az \u00e9let \u00e9s a vil\u00e1g. Senki nem k\u00edv\u00e1ncsi r\u00e1, hogy mi van az \u00e9n fejemben \u00e9s lelkemben. Pedig \u00e9n is ember vagyok \u00e9s n\u00e9ha lefekv\u00e9skor ha elt\u0171n\u0151d\u00f6k alv\u00e1s el\u0151tt, \u00fagy vehetem, mintha egyed\u00fcl \u00e9n \u00e9ln\u00e9k a vil\u00e1gon. Ha ezt ki tudn\u00e1m fejezni, mint a k\u00f6lt\u0151k! Csak azt \u00edrn\u00e1m tal\u00e1n: \u00e9n s\u00e1nta vagyok, \u00e9n s\u00e1nta vagyok, \u00e9n s\u00e1nta vagyok, \u00e9n s\u00e1nta vagyok, ezerszer vagy egy milli\u00f3szor egym\u00e1sut\u00e1n \u00edrn\u00e1m le, mert mit mondhatok egyebet?! Mi lenne ha a vil\u00e1gra j\u00f6nne egy nagy k\u00f6lt\u0151, olyan mint Dante vagy Shakespeare \u00e9s egy trag\u00e9di\u00e1t \u00edrna \u00e9nr\u00f3lam, miut\u00e1n kis koromban ilyen v\u00e9gzetes malheur t\u00f6rt\u00e9nt velem. Az irodalmat nagyon szeretem, megint sokat olvasok, ami p\u00e9nzem ebben a dr\u00e1gas\u00e1gban jut, k\u00f6nyvekre megy. F. h\u00f3ban 32,50 koron\u00e1t adtam ki k\u00f6nyvre. Most lettem k\u00e9sz az Absturz-cal Gontsarofft\u00f3l, holnap el\u00f6lr\u0151l kezdem. A szemem, \u00e9rzem, romlik. Napr\u00f3l-napra \u00e9rzem, hogy finomabb ember vagyok \u00e9s napr\u00f3l-napra rem\u00e9nytelenebb leszek. Nincs kivel besz\u00e9lnem magamr\u00f3l, csak magammal. \u00c9s a k\u00f6nyveimmel. R\u00e1j\u00f6ttem lassan, hogy az irodalom nem a gondtalan arisztokrat\u00e1k luxuscikke, hanem a nyomorultak sz\u00f6vets\u00e9gese. Mi \u00e9rtj\u00fck, mindenf\u00e9le szenved\u0151k \u00e9s olvasotts\u00e1gunkkal nem lesz\u00fcnk el\u0151kel\u0151bbek, csak finomabbak \u00e9s idegenebbek az emberek k\u00f6zt. Pl\u00e1ne \u00e9n!<\/p>\n

–<\/p>\n

Estefel\u00e9 elvittem a ligetbe egy fiakkeren Sabin\u00e1t. Egy \u00f3r\u00e1ig kocsik\u00e1ztunk, mindenf\u00e9le bolonds\u00e1gokat mondott el a Casino n\u0151ir\u0151l, egy kicsit mulattam rajta. Eperfagylalt-sz\u00edn\u0171 selyemharisny\u00e1ja volt, egyik l\u00e1b\u00e1t \u00e1ttette a m\u00e1sikon, szinte t\u00e9rdig feltakarta mag\u00e1t \u00e9s \u00fagy \u00fclt, dac\u00e1ra hogy k\u00e9rtem, hogy ne csin\u00e1ljon felt\u0171n\u00e9st. Azt mondta, f\u00fcty\u00fcl\u00f6k az eg\u00e9sz tisztess\u00e9ges band\u00e1ra! – \u00e9s \u00fagy maradt. Be akart menni a Gerbeaudba, vagy a Kolegerszkybe, \u00e9n nem akartam kisz\u00e1llni, \u00e9n csak kocsizni akartam, csak kocsiban \u00fcln\u00f6m esik j\u00f3l. M\u00e9rges lett \u00e9s orden\u00e1r\u00e9 volt hozz\u00e1m, hazavittem. Nem b\u00edrom m\u00e1r a t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t. A mulat\u00f3helyekt\u0151l is irt\u00f3zom m\u00e1r. Azt hiszem huszon\u00f6t \u00e9vvel megv\u00e9n\u00fcltem.<\/p>\n

–<\/p>\n

Egy r\u00e1nc van a homlokomon, v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyes r\u00e1nc, ma figyeltem meg a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zban a t\u00fck\u00f6rben. A k\u00f6zep\u00e9n megy, v\u00edzszintesen, jobbfel\u00e9 elhajlik \u00e9s lefel\u00e9 halad. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl annak a folytonos gondolatomnak a nyoma ez, hogy b\u00e9na vagyok. Olyan \u00e9l\u00e9nken \u00e9s v\u00e9gzetesen \u00e9reztem ma eg\u00e9sz \u00e9letemet. Kin\u00e9ztem az utc\u00e1ra \u00e9s l\u00e1ttam egy p\u00e1r z\u00e1szl\u00f3t, azut\u00e1n nem l\u00e1ttam semmit, csak \u00e9letemet, mintha egyetlenegy nagyon hossz\u00fa \u00e9s cs\u00fcggedt nap lenne az \u00e9let \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n els\u00f6t\u00e9tedik.<\/p>\n

–<\/p>\n

Tele vagyunk m\u00e1r n\u0151kkel. Nem \u00e9rdekelnek, f\u00e9lek \u00e9s unok r\u00e1juk n\u00e9zni. Hedvig kisasszony, aki k\u00e9t hete j\u00f6tt, mindennap \u00e9szrevesz, megt\u00e1mad, er\u0151szakolja az ismerets\u00e9get. T\u00falfess le\u00e1ny, energikus, kem\u00e9ny arca van, makacs szemei vannak, nem sz\u00e9p. K\u00fcl\u00f6nben el nem mozdul a Standardt\u00f3l, eg\u00e9sz nap veri, \u0151r\u00fclt amb\u00edci\u00f3val \u00e9s d\u00fchhel dolgozik. Vastag aranygy\u0171r\u0171 van az ujj\u00e1n, azt mondja v\u0151leg\u00e9nye volt, de elesett. Azt hiszem spekul\u00e1l velem, szeg\u00e9ny.<\/p>\n

Forr\u00e1s: Nyugat, 1916. 16. sz\u00e1m<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A s\u00e1nta fiatal ember napl\u00f3ja Egy kicsit neh\u00e9z levelet kaptam. R\u00e1 volt ragasztva r\u00e9zs\u00fat a keskeny kis postai c\u00e9dula, hogy Aj\u00e1nlott. A bor\u00edt\u00e9kban a lev\u00e9l mellett \u00f6sszehajtott pap\u00edrszeleteket tal\u00e1ltam, ugyanebb\u0151l a lev\u00e9lpap\u00edrfajt\u00e1b\u00f3l. A lev\u00e9lben gyakorlott f\u00e9rfi\u00edr\u00e1s volt, de n\u0151nem\u0171en v\u00e9kony bet\u0171kb\u0151l.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132,137],"tags":[],"class_list":["post-33745","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/33745","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=33745"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/33745\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=33745"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=33745"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=33745"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}