\u2013 Az emberis\u00e9g kilencvenkilenc sz\u00e1zal\u00e9ka sosem veszi \u00e9szre, mikor t\u00e9r le az \u00fatr\u00f3l, mes\u00e9lte a k\u00e1belkocsm\u00e1ban Hajm\u00e1si \u00far, a nyugalmazott karnagy \u00e9s zenetan\u00e1r.
\n\u2013 \u00c1mb\u00e1r l\u00e9teznek hajmereszt\u0151bb statisztik\u00e1k is. Ma sem tudn\u00e1m megmagyar\u00e1zni, mikor \u00e9s mi\u00e9rt tal\u00e1ltuk magunkat hirtelen az ez\u00fcst\u00f6s d\u00e9rruh\u00e1ban pomp\u00e1z\u00f3 sz\u00e9nakazal el\u0151tt. Mintha valamif\u00e9le vastag falon hatolt volna \u00e1t kocsink, l\u00e1t\u00e1si viszonyaink egyik pillanatr\u00f3l a null\u00e1ra romlottak, a sof\u0151r semmit sem mert tenni. Ha f\u00e9kez, f\u00f6lborulunk, ha g\u00e1zra l\u00e9p, elpusztulunk. Vagy ford\u00edtva.
\nAz el\u0151tt\u00fcnk tornyosul\u00f3 takarm\u00e1nyt\u00f6meg t\u00f6v\u00e9ben tal\u00e1ltuk magunkat. A vastag k\u00f6dfal udvariasan od\u00e1bb h\u00faz\u00f3dott, folyos\u00f3 ny\u00edlt a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt, csod\u00e1lkozva
\nforgol\u00f3dtunk, tal\u00e1lgattuk: mi az. Az orsz\u00e1g\u00fat viszonylag f\u00e9nyes d\u00e9lel\u0151ttj\u00e9b\u0151l valami ismeretlen er\u0151 a megk\u00e9rdez\u00e9s\u00fcnk n\u00e9lk\u00fcl p\u00f6ck\u00f6lt \u00e1t benn\u00fcnket a falu szomork\u00e1s alkonyat\u00e1ba. \u2013 Megint sp\u00f3rolj\u00e1k az \u00e1ramot \u2013 \u00e1llap\u00edtotta meg rosszkedv\u0171en a sof\u0151r \u2013, egyetlen utcai l\u00e1mpa sem \u00e9g. \u2013 Igen, de m\u00e9gis majdnem minden l\u00e1that\u00f3 \u2013 rikkantotta Trombit\u00e1s elvt\u00e1rs, az \u00f6r\u00f6k optimista. \u0150 volt a meghallgat\u00f3 bizotts\u00e1g eln\u00f6ke, de a hallgat\u00e1s volt a legkev\u00e9sb\u00e9 jellemz\u0151 r\u00e1, rendszerint csak akkor hallgatott, ha \u00e9ppen nem ivott. Mivel Trombit\u00e1s elvt\u00e1rs mindig ivott, kis sz\u00fcnetekkel, amikoris orr\u00e1val a n\u00e9vad\u00f3 hangszert ut\u00e1nozta, a meghallgat\u00f3 bizotts\u00e1g voltak\u00e9ppen folyton \u0151t hallgatta. Holott az lett volna a feladatunk, hogy kisz\u00e1llv\u00e1n a tervezett munkapontokra, a n\u00e9p egyszer\u0171 gyermekeinek ajk\u00e1r\u00f3l kelt, sokoldal\u00faan gerjedt alkot\u00e1sokat v\u00e9lem\u00e9nyezz\u00fck \u00e9s tov\u00e1bbjuttassuk a Haza Dalnokai verseny k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 (k\u00f6zs\u00e9gi, megyei, orsz\u00e1gos) szakaszaira, ahol azt\u00e1n \u00e9rdemoklev\u00e9llel honor\u00e1lj\u00e1k a kimagasl\u00f3 teljes\u00edtm\u00e9ny\u0171 n\u00f3t\u00e1kat \u00e9s el\u0151ad\u00f3ikat.
\nMiut\u00e1n kocsink nem k\u00e9rt a sz\u00e1las t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kb\u00f3l, a sof\u0151rnek siker\u00fclt kivonnia terepj\u00e1r\u00f3nkat a kazal vonz\u00e1sk\u00f6r\u00e9b\u0151l. Vissza\u00fclt\u00fcnk, \u00e9s a kiutat kerest\u00fck a semmi kis utc\u00e1b\u00f3l. F\u00e9lsz\u00e1z m\u00e9ternyit sem haladtunk, m\u00e1ris elfogyott. Ism\u00e9t kisz\u00e1lltunk, imm\u00e1r d\u00fch\u00f6sen. Egy audi\u00f3vizu\u00e1lis bizotts\u00e1ggal ne pack\u00e1zzon egy fatornyos falu. Trombit\u00e1s elvt\u00e1rs k\u00e9telkedve forgatta n\u00e9pi kulacs\u00e1t, amely bizony ki\u00fcr\u00fclt. K\u00e9nytelen volt aranytartal\u00e9k\u00e1hoz ny\u00falni, kiemelve nagykab\u00e1tja bels\u0151 zseb\u00e9b\u0151l a sz\u00edv\u00e9t is j\u00f3t\u00e9konyan burkol\u00f3 homor\u00fa \u00fcveget, melyet a zseni\u00e1lis n\u00e9p mifel\u00e9nk lapos futuck\u00f3nak bec\u00e9z. \u2013 Nocsak, nocsak! \u2013 h\u00fazta meg a kisflask\u00e1t.
\n\u2013 Tartsunk egy kis terepszeml\u00e9t!
\nNem kellett sokat b\u00f3kl\u00e1sznunk a hamusz\u00edn k\u00f6rnyezetben: kutya morgott, majd mint a mes\u00e9ben, el\u0151tt\u00fcnk termett valaki. \u2013 H\u00e1t megj\u00f6ttek \u2013 mondta m\u00e9rgesen.
\n\u2013 H\u00e1t most kell j\u00f6nni? H\u00e1rom h\u00e9ttel a temet\u00e9s ut\u00e1n? He?!
\nA sof\u0151r r\u00e1vil\u00e1g\u00edtott a zsebl\u00e1mp\u00e1val. Trombit\u00e1s elvt\u00e1rsban benne rekedt a firhang. Egy fura szerzet \u00e1llta el a j\u00e1r\u00e1st, fej\u00e9n vastag kend\u0151, azon fekete b\u00e1r\u00e1nyb\u0151r
\nkucsma, hossz\u00fa kozs\u00f3kja al\u00f3l kil\u00e1tszott piros-k\u00e9k tr\u00e9ningnadr\u00e1gja, melynek sz\u00e1ra negyvenh\u00e1rmas gumicsizm\u00e1ba torkollott. Akkora botja volt, mint a hegyi mok\u00e1nyoknak.
\n\u2013 Pap\u00edrjuk van? \u2013 f\u00f6rmedt Trombit\u00e1s elvt\u00e1rsra, aki most nem b\u00e1nta volna, ha nem \u0151 az audiovizu\u00e1lis bizotts\u00e1g eln\u00f6ke. Hanem csak egyszer\u0171 tag, mint Fucsurika elvt\u00e1rs, akir\u0151l azt rebesgett\u00e9k, hogy abszol\u00fat hall\u00e1s\u00fa, aminek pontosan az ellenkez\u0151j\u00e9t tapasztaltuk, ugyanis amit nem k\u00edv\u00e1nt meghallani, arra abszol\u00fat nemhall\u00f3 volt. Most azonban remegett, mint a gy\u00e1ri ny\u00e1rfalev\u00e9l, mert a kutya \u00e9ppen a bok\u00e1i k\u00f6r\u00fcl forgol\u00f3dott morogva, vagy morgol\u00f3dott forogva.
\nA sof\u0151r l\u00e9lekjelenl\u00e9te d\u00f6nt\u0151nek bizonyult. Magasba emelte \u00fati rendelv\u00e9nyeinket.
\nA kutya abbahagyta a v\u00e1mellen\u0151rz\u00e9st, a n\u00e9mber pedig intett:
\n\u2013 Gyer\u00fcnk. Megmutatom, azt\u00e1n vigy\u00e9k.
\nRosszat sejtve k\u00f6vett\u00fck, egy kid\u0151lt kispun \u00e1t a gazos udvaron v\u00e9gig, s megtorpantunk a kast\u00e9lyszer\u0171s\u00e9g bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l, melyet k\u00e9toldalt nyirokmarta t\u00e9glat\u00f6rmel\u00e9k bor\u00edtott. \u2013 A szalonban van \u2013 kalauzolt az embernek l\u00e1tsz\u00f3 asszony, s amint be\u00e9rt\u00fcnk, petr\u00f3leuml\u00e1mp\u00e1t gy\u00fajtott. Ekkor l\u00e1ttam, hogy egyfel\u0151l a mennyezetet t\u00f6redezett sz\u00e1rny\u00fa angyalk\u00e1k hada n\u00e9pes\u00edti be, m\u00e1sfel\u0151l \u00fagy tal\u00e1ltam, hogy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s h\u00e1zigazd\u00e1nk rosszul karbantartott bajsza roppant el\u0151nytelen\u00fcl mutatna a Haza Dalnokai versenynek m\u00e1r a k\u00f6zs\u00e9gi szakasz\u00e1n is.
\n\u2013 Na, ez az \u2013 r\u00e1ntotta le a leplet valamir\u0151l, t\u00fcssz\u00f6gtet\u0151 porfelh\u0151t kavarva.
\nEgy pian\u00edn\u00f3 \u00e1rv\u00e1lkodott a szalon k\u00f6zep\u00e9n.
\n\u2013 Nincs valami innival\u00f3? \u2013 \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt naiv b\u00e1jjal Trombit\u00e1s elvt\u00e1rs. A n\u00e9mber vonogatni kezdte a v\u00e1ll\u00e1t, azt\u00e1n a sarokban t\u00f6mb\u00f6s\u00f6d\u0151 palackboz\u00f3tb\u00f3l kiemelt egy z\u00f6ldes sz\u00ednezet\u0171 f\u00e9lliteres \u00fcveget. \u2013 Maga is az er\u0151set szereti, ugye.
\n\u0150 is ilyen volt… \u2013 pityeredett el minden \u00e1tmenet n\u00e9lk\u00fcl. Majd kit\u00e9pte a dug\u00f3t, nyelt kett\u0151t, \u00e9s odaadta Trombit\u00e1s elvt\u00e1rsnak. \u2013 Ne mondja, hogy m\u00e9reg.
\nFucsurika elvt\u00e1rs billenty\u0171zgetni kezdett. Csak elv\u00e9tve j\u00f6tt ki, nem is hang, hanem felv\u00e1ltva n\u00e9mi elfojtott t\u00falvil\u00e1gi s\u00f3haj \u00e9s hajnalt\u00e1ji sz\u00f6rcs\u00f6g\u00e9s egyikm\u00e1sik billenty\u0171 al\u00f3l. \u2013 Teljesen haszn\u00e1lhatatlan \u2013 ki\u00e1ltotta Trombit\u00e1s elvt\u00e1rsnak, aki pedig nem volt s\u00fcket.
\n\u2013 Nem \u00e9rdekel, csak vigy\u00e9k el \u2013 ki\u00e1ltotta vissza a n\u00e9mber. \u2013 \u00c9n t\u00f6bb\u00e9 nem \u0151rz\u00f6m!
\nTan\u00e1cstalanul topogtunk. Nyilv\u00e1n ostoba f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s \u00e1ldozatai vagyunk. Mik\u00e9nt magyar\u00e1zzuk meg ennek az \u00f6nk\u00e9ntes vagyon\u0151rnek, aki elhalt gazd\u00e1j\u00e1t gy\u00e1szolja, hogy nem mi vagyunk az \u00f6r\u00f6k\u00f6s\u00f6k? Egyetlen szavunkat sem hinn\u00e9 el, miut\u00e1n ilyen v\u00e1ratlanul \u2013 de milyen szerencs\u00e9tlen\u00fcl! \u2013 ide tal\u00e1ltunk.
\nA sof\u0151r ez\u00fattal is okosabbnak bizonyult a meghallgat\u00f3 bizotts\u00e1gn\u00e1l.
\n\u2013 Ide curukkolok, s felrakjuk egy perc alatt \u2013mutatta a nyany\u00e1nak. \u2013 Addig maga h\u00edvjon seg\u00edts\u00e9get, mert az elvt\u00e1rsak nem emelhetnek. L\u00e9v\u00e9n hogy hekszensusszuk van, negyvenn\u00e9gy \u00f3ta.
\nA n\u00e9mber b\u00f3lintott, majd kuty\u00e1st\u00f3l kibotork\u00e1lt az udvarr\u00f3l. \u2013 Na most, hamar! \u2013 dirig\u00e1lt a vezet\u0151. \u2013 Be az aut\u00f3ba, s nyom\u00e1s!
\nV\u00e1runk m\u00e9g egy kicsit. A kuty\u00e1s, bajszos v\u00e9nasszony t\u00e1volod\u00f3ban. \u00dcgyesen az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba startolunk, v\u00e9gtelenn\u00e9 ny\u00fal\u00e1nkozik a latyakos falusi utc\u00e1cska.
\nV\u00e9g\u00fcl eljutunk az orsz\u00e1g\u00fati felj\u00e1r\u00f3hoz, melyet m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem takar k\u00f6d, az aszfaltot a tavasziasra fordult id\u0151 meleg sugarai nyaldoss\u00e1k, ami Trombit\u00e1s elvt\u00e1rsb\u00f3l el\u0151csalja a Tavaszi sz\u00e9l vizet \u00e1raszt kezdet\u0171 vir\u00e1g\u00e9nek rom\u00e1n v\u00e1ltozat\u00e1t, nagykab\u00e1tj\u00e1b\u00f3l pedig a kast\u00e9lybeli z\u00f6ldes sz\u00ednezet\u0171 f\u00e9lliteres
\nflask\u00f3t, \u00e9s minden olyan sz\u00e9p lesz, mint nemr\u00e9gen.
\nA sof\u0151r azt\u00e1n kider\u00edtette, hogy mind\u00f6ssze kilenc kilom\u00e9ternyire tal\u00e1lhat\u00f3 az a helys\u00e9g, ahol m\u00e1r nagyon v\u00e1rnak benn\u00fcnket, a Dalol a Haza verseny k\u00f6zs\u00e9gi
\nszakasz\u00e1nak zs\u0171riz\u00e9s\u00e9re.
\nK\u00f6dr\u0151l, n\u00e9mberr\u0151l, pian\u00edn\u00f3r\u00f3l t\u00f6bb\u00e9 nem esett sz\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk.<\/p>\n
* A szerz\u0151nek nemr\u00e9giben megjelent, Mosolyg\u00f3 kis p\u00f6tty\u00f6s szov\u00e1tai pisztr\u00e1ng cim\u0171 pr\u00f3zak\u00f6tet\u00e9b\u0151l<\/strong><\/p>\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u2013 Az emberis\u00e9g kilencvenkilenc sz\u00e1zal\u00e9ka sosem veszi \u00e9szre, mikor t\u00e9r le az \u00fatr\u00f3l, mes\u00e9lte a k\u00e1belkocsm\u00e1ban Hajm\u00e1si \u00far, a nyugalmazott karnagy \u00e9s zenetan\u00e1r. \u2013 \u00c1mb\u00e1r l\u00e9teznek hajmereszt\u0151bb statisztik\u00e1k is. Ma sem tudn\u00e1m megmagyar\u00e1zni, mikor \u00e9s mi\u00e9rt tal\u00e1ltuk magunkat hirtelen az ez\u00fcst\u00f6s d\u00e9rruh\u00e1ban pomp\u00e1z\u00f3 sz\u00e9nakazal el\u0151tt. Mintha valamif\u00e9le vastag falon hatolt volna \u00e1t kocsink, l\u00e1t\u00e1si viszonyaink […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-34246","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34246","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=34246"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34246\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=34246"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=34246"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=34246"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}