{"id":34321,"date":"2023-04-10T03:20:46","date_gmt":"2023-04-10T03:20:46","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34321"},"modified":"2023-04-10T04:21:11","modified_gmt":"2023-04-10T04:21:11","slug":"cseke-gabor-szonda-szabolcs-hajonaplo-jozsef-attilaval-teljes-szoveg","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34321","title":{"rendered":"Cseke G\u00e1bor \u2013 Szonda Szabolcs: Haj\u00f3napl\u00f3 J\u00f3zsef Attil\u00e1val (K\u00f6zeledik a K\u00f6lt\u00e9szet Napja\/Cseke Gabira eml\u00e9kez\u00fcnk"},"content":{"rendered":"

„Haj\u00f3sinas koromban, ny\u00e1ron,<\/em>
\n a z\u00f6rg\u0151, vontat\u00f3 Tat\u00e1ron,”<\/em><\/p>\n

Fl\u00f3r\u00e1nak, 1937. m\u00e1rcius<\/strong><\/em><\/p>\n

\n
K\u00f6z\u00f6s h\u00f3dolat J\u00f3zsef Attil\u00e1nak (2005-2014)<\/strong><\/address>\n

 (In memoriam Sz\u00ednk\u00e9p \u2013 RMSZ)<\/strong><\/em><\/p>\n

\"ja1\"<\/a><\/p>\n

<\/h1>\n

 <\/p>\n

Magunk ments\u00e9ge (2014. \u00e1prilis 11.)<\/strong><\/address>\n

Mintegy t\u00edz \u00e9ve t\u00f6rt\u00e9nt, 2004 k\u00e9s\u0151 \u0151sz\u00e9n. Akkor m\u00e9g azt hitt\u00fck: a Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3ra sz\u00fcks\u00e9ge van a rom\u00e1niai magyars\u00e1gnak, ez pedig \u00f6nmag\u00e1ban is el\u00e9gs\u00e9ges ahhoz, hogy fennmarad\u00e1sa biztos\u00edtva legyen. Ezzel a bizakod\u00e1ssal szerkesztett\u00fck az akkoriban meglehet\u0151sen n\u00e9pszer\u0171 \u00e9s val\u00f3ban sz\u00ednes Sz\u00ednk\u00e9p c\u00edm\u0171 h\u00e9tv\u00e9gi irodalmi-kultur\u00e1lis mell\u00e9kletet. Sz\u00e1mos, az\u00f3ta is eml\u00e9kezetes projekt\u00fcnkkel a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt, az eml\u00edtett \u0151sz\u00f6n azon t\u00f6prengt\u00fcnk \u2013 a mell\u00e9kletet szerkeszt\u0151 Szonda Szabolccsal \u2013, mivel is rukkoljunk el\u0151 J\u00f3zsef Attila sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek centen\u00e1rium\u00e1ra, amely 2005. \u00e1prilis 11-\u00e9n lett volna esed\u00e9kes. Rengeteg terv, elk\u00e9pzel\u00e9s k\u00f6zepette l\u00e1tv\u00e1nyosabbn\u00e1l l\u00e1tv\u00e1nyosabb akci\u00f3kat \u00edg\u00e9rt akkoriban a m\u0171vel\u0151d\u00e9si \u00e9let hat\u00e1ron innen \u00e9s hat\u00e1ron t\u00fal, p\u00e1ly\u00e1zatok indultak, nagy volt a s\u00fcrg\u00e9s-forg\u00e1s az eml\u00e9kez\u00e9s vadasparkj\u00e1ban. Legjobb tal\u00e1n az lett volna a r\u00e9sz\u00fcnkr\u0151l, ha nem tartunk l\u00e9p\u00e9st a divattal, \u00e9s kimondottan bens\u0151nk, meggy\u0151z\u0151d\u00e9s\u00fcnk dikt\u00e1lta megid\u00e9z\u00e9s m\u00f3dozatain t\u00f6preng\u00fcnk. Ma sem tudom, j\u00f3l v\u00e1lasztottunk-e, amikor abban maradtunk, hogy k\u00e9tszem\u00e9lyes csapat tagjaik\u00e9nt, \u00e1m m\u00e9gis ink\u00e1bb egy\u00e9nileg kiv\u00e1lasztunk 19\u201319 J\u00f3zsef Attila-verset, amiket k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen k\u00f6zel \u00e9rz\u00fcnk magunkhoz, \u00e9s sz\u00e9ljegyzetekben indokoljuk-fejtj\u00fck ki azt, milyen bels\u0151 visszhangot v\u00e9l\u00fcnk fontosnak r\u00f6gz\u00edteni\u2013tov\u00e1bb\u00edtani az olvas\u00f3 fel\u00e9 a szem\u00e9lyes \u00e1t\u00e9lts\u00e9g jog\u00e1n \u00e9s ok\u00e1n. \u00dagy tervezt\u00fck, hogy a sz\u00fclet\u00e9snap d\u00e1tum\u00e1nak t\u00e1j\u00e1n (Sz\u00ednk\u00e9p, 2005. \u00e1prilis 9\u201310.) tessz\u00fck k\u00f6zz\u00e9 szesz\u00e9lyes, komment\u00e1lt antol\u00f3gi\u00e1nk sz\u00e1nd\u00e9knyilatkozat\u00e1t, majd k\u00e9thetente jelentkez\u00fcnk a 19 r\u00e9szb\u0151l \u00e1ll\u00f3, rovatszer\u0171en fel\u00e9p\u00edtett sorozatunkkal. \u00d6tletgazd\u00e1kk\u00e9nt azt \u00edg\u00e9rt\u00fck, hogy minden alkalommal egy-egy, kisebb-nagyobb m\u00e9rt\u00e9kben egym\u00e1ssal \u201efelesel\u0151”, egym\u00e1sra reag\u00e1l\u00f3 JA-verset aj\u00e1nlunk az olvas\u00f3k figyelm\u00e9be. Sz\u00e1m\u00edt\u00e1saink szerint a sorozat eltartott volna a centen\u00e1riumi esztend\u0151 v\u00e9g\u00e9ig, csakhogy a lap m\u00e1r nem b\u00edrta addig \u201ec\u00e9rn\u00e1val\u201d, s a nyolcadik k\u00f6zl\u00e9s ut\u00e1n (Sz\u00ednk\u00e9p, 2005. j\u00falius 23\u201324.) rovatunknak befellegzett. Mivel nem el\u0151re elk\u00e9sz\u00edtett, hanem k\u00f6zl\u00e9sr\u0151l-k\u00f6zl\u00e9sre megsz\u00fclet\u0151, r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tt anyagr\u00f3l volt sz\u00f3, a folytat\u00e1st \u2013 kifut\u00f3p\u00e1lya hi\u00e1ny\u00e1ban \u2013 m\u00e1r meg se k\u00eds\u00e9relt\u00fck, ami az\u00f3ta is, sok \u00e9ven \u00e1t, tart\u00f3s lelkifurdal\u00e1ssal figyelmeztetett kishit\u0171s\u00e9g\u00fcnkre. Tervezt\u00fck ugyan k\u00e9t \u00edzben is az \u00fajrakezd\u00e9st, de mindez csak terv maradt. Most, az idei sz\u00fclet\u00e9snapon \u2013 k\u00f6lt\u00e9szet\u00fcnk napj\u00e1n \u2013 let\u00f6r\u00f6lt\u00fck a port a m\u00e1r-m\u00e1r elfeledett, elk\u00e9sz\u00fclt anyagr\u00f3l, s ki tudja? Tal\u00e1n ez a kicsikart restit\u00faci\u00f3 meghozza benn\u00fcnk a folytat\u00e1s lek\u00fczdhetetlen ihlet\u00e9t is…<\/p>\n

Cseke G\u00e1bor – Szonda Szabolcs<\/strong><\/em><\/p>\n

\n

 <\/p>\n

\"ja2\"<\/a><\/p>\n

T\u00dcRR ISTV\u00c1N exTAT\u00c1R<\/p>\n

A haj\u00f3 besorol\u00e1sa: TAT\u00c1R\/1914 t\u00edpus\u00fa vontat\u00f3 motorhaj\u00f3
\n\u00c1llapot: akt\u00edv
\nM\u0171szaki adatok:
\n\u00c9p\u00fclt 1914, Deggendorfi Haj\u00f3gy\u00e1r, Deggendorf, D
\nHossz a f\u00fcgg\u00e9lyek k\u00f6z\u00f6tt: 20,8 m
\nSz\u00e9less\u00e9g a f\u0151bord\u00e1n: 4,3 m
\nF\u0151g\u00e9p teljes\u00edtm\u00e9ny: 120 LE<\/p>\n

Haj\u00f3t\u00f6rt\u00e9net
\n1914-TAT\u00c1R, Atlantica Tengerhaj\u00f3z\u00e1si Rt.
\n1930-TAT\u00c1R, Fleishmann Antal, Budapest, HU
\n1955-T\u00dcRR ISTV\u00c1N, MAHAJOSZ.<\/p>\n

1920 nyar\u00e1n J\u00d3ZSEF ATTILA haj\u00f3sinas a VIHAR, T\u00d6R\u00d6K \u00e9s TAT\u00c1R nev\u0171 vontat\u00f3g\u0151z\u00f6s\u00f6k\u00f6n.
\n„Haj\u00f3sinas koromban, ny\u00e1ron,
\na z\u00f6rg\u0151, vontat\u00f3 Tat\u00e1ron,”
\nFl\u00f3r\u00e1nak, 1937. m\u00e1rcius
\n(Horv\u00e1th J\u00f3zsef k\u00f6zl\u00e9se).<\/p>\n

Ismert tulajdonosok:
\nAtlantica Trust Rt, Budapest, HU
\nFleischmann Antal Dunakotr\u00f3 \u00e9s G\u0151zhaj\u00f3z\u00e1si V\u00e1llalat, Budapest, HU
\nMAHAJOSZ Magyar Haj\u00f3fuvaroz\u00f3 Sz\u00f6vetkezet, Baja, HU<\/p>\n

Forr\u00e1s: www..hajoregiszter.hu<\/em><\/p>\n

\n

 <\/p>\n

Haj\u00f3sinask\u00e9nt a \u201eJA\u201d \u00f3ce\u00e1nj\u00e1r\u00f3n (2005. \u00e1prilis 9-10.)<\/strong><\/h1>\n

J\u00f3zsef Attila \u00edrta le, s hagyta h\u00e1tra t\u00f6red\u00e9kk\u00e9nt, \u00e1m tanuls\u00e1gnak:
\nAmikor verset \u00edr az ember, \/ Mindig m\u00e1s volna j\u00f3, \/ A sz\u00e1razf\u00f6ld helyett a tenger, \/ Kocsi helyett haj\u00f3. \/\/ Amikor verset \u00edr az ember, \/ Nem \u00edrni volna j\u00f3. (Amikor verset \u00edr az ember…)
\nA nosztalgia c\u00e9lkeresztj\u00e9ben: a tenger. Merthogy veszett\u00fcl a sz\u00e1razf\u00f6ldh\u00f6z k\u00f6t ma minden: az \u00e9letforma, a sz\u00fcks\u00e9g, az \u00e9lm\u00e9nyek, a kapcsolatok, szerelmek.
\nNo de az \u00e1lmok! A v\u00e1gyak! A fant\u00e1zia szabadon b\u00f3kl\u00e1sz\u00f3 lovai!
\nJ\u00f3zsef Attila legal\u00e1bb megpr\u00f3b\u00e1lta. A haj\u00f3t is, a tengert is. \u201eEgy tavaszon \u00e9s ny\u00e1ron \u00e1t az Atlantica Tengerhaj\u00f3z\u00e1si Rt. Vihar, T\u00f6r\u00f6k \u00e9s Tat\u00e1r nev\u0171 vontat\u00f3g\u0151z\u00f6sein szolg\u00e1ltam” \u2013 \u00edrja a Curriculum vitae-ben. De a tengert is megid\u00e9zte, legal\u00e1bb \u00f6tven vers\u00e9ben. Oda v\u00e1gyott, mint minden magyar (\u201eTengerre, magyar!”) \u00e9s nem magyar \u2013 a sz\u00e1razf\u00f6ldet belak\u00f3 eg\u00e9sz emberis\u00e9g.
\nReng\u0151 csoda Tenger! \/ Fonjad k\u00f6r\u00fcl b\u00e1n\u00f3 dalaiddal \/ \u00c9let ut\u00e1n v\u00e1gy\u00f3 lelkemet. \/ T\u00e9pd ki sz\u00edvem k\u00e9rges rejtek\u00e9b\u0151l \/ Tompa dalok \u00e1rny\u00e9k\u00e9let\u00e9t. \/ Mert gy\u00e1va az ember. (Tengerhez)
\nDe a tenger nem csak v\u00e1gy n\u00e1la, hanem m\u00e9rce, minta, \u0151ser\u0151, amely levez\u00e9nyli \u00e9let\u00fcnket, m\u00e9rve hozz\u00e1 a v\u00e9gtelen \u00fctemet.
\n\u00d6r\u00f6kk\u00f6n h\u00e1borog a tenger \/ \u00f6r\u00f6kk\u00f6n z\u00fagnak a lombok \/ \u00f6r\u00f6kk\u00f6n f\u00e1jdalmas az ember \/ \u00f6r\u00f6kk\u00f6n kicsik a dolgok. (T\u00f6red\u00e9kek)
\nS\u00e1rga f\u00fcvek a homokon \/ Csontos \u00f6reg n\u0151 ez a sz\u00e9l \/ A t\u00f3csa ideges barom \/ A tenger nyugodt, elbesz\u00e9l (S\u00e1rga f\u00fcvek)
\nA s\u00f6t\u00e9t szoba sark\u00e1ban zokog \/ egy tehetetlen, guggol\u00f3 gyerek. \/ S\u00edr, mint a cip\u0151 alatt a homok. \/ Verg\u0151dik, mint a neh\u00e9z tengerek. (Egy kisgyerek s\u00edr)
\nElt\u00f6m a f\u00f6ld \u00e9s elmorzsol a tenger: \/ azt mondj\u00e1k, hogy meghalok. \/ De annyi mindenf\u00e9l\u00e9t hall az ember, \/ hogy erre csak hallgatok. (Azt mondj\u00e1k)
\nGondos gazd\u00e1im nincsenek, \/ nem les a parancsomra f\u00e9reg. \/ Mint a halak s az istenek, \/ tengerben \u00e9s egekben \u00e9lek. (M\u00e1r r\u00e9gesr\u00e9g)
\nNo, \u00e9s a haj\u00f3k! E daccal b\u00fcszke gy\u0151ztesek, melyekkel J\u00f3zsef Attila nagy el\u0151szeretettel sz\u00f6vetkezett, s nem csak mint haj\u00f3inas:
\nHah\u00f3, te g\u00e1lya \/ Rohanj, mint \u00e9g\u0151 \u00fcst\u00f6k\u00f6s az \u00e9jbe, \/ Gy\u0151zelmesen rohanj \/ A nagy Igazs\u00e1g sz\u0171k kik\u00f6t\u0151j\u00e9be… (Az \u0151r\u00fclt haj\u00f3t\u00f6r\u00f6tt)
\nKalap\u00e1l\u00f3, haj\u00f3rak\u00f3 kedvet, \/ Meleg asszonyt, h\u00e1l\u00f3sz\u0151ni is, \/ Hogy \u00e9n, gyarl\u00f3 eszem szerint \u00e9rtelmetlen, \/ Botor tenger\u00e9nek \u00e9rtelmet is adjak. (Komoly lett m\u00e1r)
\nH\u00e1t hol az a tenger, amelyik \/ Ily kedvvel ringatna gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 haj\u00f3t, \/ Mint ez a kormos \u00e9s \u00e9hes t\u00f6meg \/ A lelkesed\u00e9s karcs\u00fa suhan\u00e1s\u00e1t… (T\u00fcntet\u00e9s)
\nNagy hidak vannak, amelyeken el lehet \u00e1lldog\u00e1lni \u00e9s n\u00e9zni \/ a vizet meg a haj\u00f3kat \/ \u00daszk\u00e1lnak ide oda, az utasok meg hangosan f\u00f6lkacagnak \/ Hirtelen elhallgatnak s \u00fagy n\u00e9zik a nagy vizet, amint \/ komolyan elmegy a hull\u00e1mok alatt \/ Azok meg csillognak, mint a peng\u00e9k. (Nagy v\u00e1rosokr\u00f3l besz\u00e9lt a messzi v\u00e1ndor)
\nSik\u00e1ltam haj\u00f3t, r\u00e1ntottam az amp\u00e1t. \/ Okos urak k\u00f6zt j\u00e1tszottam a bamb\u00e1t. (K\u00e9sz a lelt\u00e1r)
\nCsak az olvassa versemet, \/ ki ismer engem \u00e9s szeret, \/ mivel a semmiben haj\u00f3z \/ s hogy mi lesz, tudja, mint a j\u00f3s. (Csak az olvassa…)
\nMa m\u00e1r mindent tudunk J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l. Azt is, amit \u0151 nem tudott, mert benne \u00e9lt \u00f6nmag\u00e1ban, ahonnan, b\u00e1rmennyire j\u00f6v\u0151l\u00e1t\u00f3k\u00e9nt is, k\u00e9ptelen volt marad\u00e9ktalanul kitekinteni.
\nAlkalomsz\u00fclte \u201ehaj\u00f3inasokk\u00e9nt”, a JA- centen\u00e1rium \u00e9v\u00e9ben, az\u00e9rt szeg\u0151dt\u00fcnk el a \u201eJ\u00f3zsef Attila” nevezet\u0171 \u00f3ce\u00e1nj\u00e1r\u00f3ra, hogy a fed\u00e9lzetet felsik\u00e1lva elmondhassuk, a k\u00f6lt\u0151 szavaival:<\/p>\n

Haj\u00f3sinas koromban, ny\u00e1ron,
\na z\u00f6rg\u0151, vontat\u00f3 Tat\u00e1ron,
\negy sz\u00e9p napon munk\u00e1tlanul,
\nmint aki \u00f6r\u00f6m\u00f6t tanul,<\/p>\n

b\u00e1multam a Dun\u00e1t, meg\u00e1radt,
\nlibegtetett leveles \u00e1gat,
\n\u00fagy kanyar\u00edtott sok fodort,
\ndeszk\u00e1t harapd\u00e1lt \u00e9s sodort<\/p>\n

olyan sok sz\u00e9p villog\u00f3 dinny\u00e9t
\na s\u00e1rga \u00e1r, hogy el se hinn\u00e9d
\n\u00e9s \u00e9n se hinn\u00e9m el tal\u00e1n,
\nha nem ten\u00e9ked mondan\u00e1m.<\/p>\n

Piros alm\u00e1k is ringat\u00f3ztak,
\nz\u00f6ld paprik\u00e1k bicegve \u00fasztak,
\nmost ez, majd az lett volna j\u00f3.
\nS \u00e1llt \u00e9s b\u00f3lintott a haj\u00f3.
\n(Fl\u00f3r\u00e1nak)<\/p>\n

Ezek a verssorok m\u00e1r a sorspecs\u00e9tel\u0151 1937-es \u00e9vben sz\u00fclettek.
\nMi hellyel-k\u00f6zzel csup\u00e1n hozz\u00e1d\u00f6rg\u00f6l\u0151zt\u00fcnk a k\u00f6lt\u0151 dicsf\u00e9ny\u00e9hez az\u00e1ltal, hogy egy-egy vers\u00e9t \u201ekiloptuk” az \u00f6sszesb\u0151l, s magunkban felragyogtattuk, tengeri k\u00f3borl\u00e1saink bizonys\u00e1gak\u00e9ppen.
\n\u201eHaj\u00f3napl\u00f3nk\u201d mondhatni: a \u201eJ\u00f3zsef Attila” \u00f3ce\u00e1nj\u00e1r\u00f3 \u00e1rboc\u00e1nak t\u00f6v\u00e9ben sz\u00fcletett.<\/p>\n

\n

(01)<\/strong><\/h1>\n

Kik vagyunk, \u00e9s elv\u00e9gre… mi v\u00e9gre? A nagy k\u00e9rd\u00e9sek ilyen pofonegyszer\u0171ek. A v\u00e1lasz pedig mindig m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s. A hozz\u00e1 vezet\u0151 \u00fat: az az igazi! (Cseke G\u00e1bor)<\/em><\/p>\n

\u00c1prilis 11<\/strong><\/h2>\n

A tall\u00f3 kal\u00e1szait h\u00e1nyva
\nS a verebek k\u00f6z\u00e9 belesv\u00e9n
\nNagy sz\u00e9l kapott f\u00f6l egyszer engem
\nHirtelen, \u00e1prilisi est\u00e9n.<\/p>\n

Gyerekeit kereste arra
\nS engem tal\u00e1lt ott \u00e9pp az utban.
\nB\u00f6mb\u00f6lt, \u00f6r\u00fclt, s \u00e9n mosolyogva
\nRengeteg mell\u00e9n elaludtam.<\/p>\n

Vitt falvan, f\u00f6ldeken kereszt\u00fcl,
\nMeghempergetett j\u00f3 s\u00e1rosra,
\nCib\u00e1lva \u00e9s kacagva vitt egy
\nPesti, csatakos k\u00fclv\u00e1rosba.<\/p>\n

Az ucc\u00e1n v\u00edd\u00e1m jasszok l\u00f3gtak
\nS m\u00e9g vid\u00e1mabban verekedtek,
\nKiab\u00e1ltak, kiab\u00e1ltunk \u00e9s
\nA jasszok v\u00e9g\u00fcl berekedtek.<\/p>\n

Mondom, valami nagy \u00fcnnep volt,
\nA h\u00edvek templomokba mentek
\n\u00c9s reszketve, szomor\u00fa k\u00e9zzel
\n\u00c1ldott\u00e1k \u0151ket meg a szentek.<\/p>\n

S hogy a harangok b\u00fagtak, f\u00f6ln\u0151tt
\nA sz\u00edvekben nagy, esti b\u00e9ke.
\nA gyilkos v\u00e9gzett ember\u00e9vel
\nS \u00fagy menek\u00fclt, kalaplev\u00e9ve.<\/p>\n

Rem\u00e9nys\u00e9gnek \u00e9s tulip\u00e1nnak
\nKicsikis deszka alkotm\u00e1nyba
\n1905-ben \u00edgyen
\nIktattak be az alkotm\u00e1nyba.<\/p>\n

A k\u00e1rty\u00e1s munk\u00e1snak fi\u00fak\u00e9nt,
\nS a sz\u00e9p, ifj\u00fa mos\u00f3asszonynak,
\nLigetnek, s\u00e1rnak, v\u00e1gynak, c\u00e9lnak,
\nFejkend\u0151be k\u00f6t\u00f6z\u00f6tt gondnak.<\/p>\n

A szeg\u00e9nyasszony r\u00e9g halott m\u00e1r,
\nDe fi\u00e1t a sz\u00e9l el nem hagyja,
\nEgy\u00fctt ny\u00f6g\u00fcnk az erd\u0151n \u00e9jjel
\nS egy\u00fctt alszunk el virradatra.
\n1925. \u00e1pr. 22.<\/em><\/p>\n

\n

A korai versek (mint az \u00c1prilis 11) nyugodtabb sz\u00f3lama, term\u00e9szetk\u00f6zelis\u00e9gbe old\u00f3d\u00f3 der\u0171je (amelybe csak a sorok k\u00f6z\u00f6tt- m\u00f6g\u00f6tt j\u00e1tszanak bele a val\u00f3s\u00e1g\u00edz\u0171 utal\u00e1sok) ut\u00e1n, 1932-ben, a szoci\u00e1lis \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g m\u00e1r \u00e9rezhet\u0151en kem\u00e9nyebb\u00e9 teszi a versek hangnem\u00e9t, azok\u00e9t is, amelyek nem kimondottan t\u00e1rsadalomkritik\u00e1k vagy ilyen jelleg\u0171 k\u00f6zvetlen \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1sok. A szerz\u0151re jellemz\u0151, m\u00e1r csiszoltan ragyog\u00f3 l\u00edrais\u00e1g \u00e1tsz\u00ednezi a k\u00f6lt\u0151i v\u00e9leked\u00e9st \u00e9s a l\u00e1zad\u00e1st, s mindez r\u00e1olvas\u00e1sszer\u0171, \u00f6sszk\u00e9pre t\u00f6rekv\u0151, a teljess\u00e9get k\u00eds\u00e9rt\u0151 \u00e9s ostroml\u00f3 versvil\u00e1got hoz l\u00e9tre az al\u00e1bbi sz\u00f6vegben, melynek soraib\u00f3l ismer\u0151sen k\u00f6sz\u00f6nt vissza az igen tal\u00e1l\u00f3an \u201e\u00e1trokon\u00edtott” villon-i hangnem \u00e9s alap\u00e1ll\u00e1s \u2013 m\u00e1ig \u00e9rv\u00e9nyes modellk\u00e9nt a k\u00f6lt\u0151nemzed\u00e9kek sz\u00e1m\u00e1ra. (Szonda Szabolcs)<\/em><\/p>\n

A hetedik<\/strong><\/h2>\n

E vil\u00e1gon ha \u00fctsz tany\u00e1t,
\nh\u00e9tszer sz\u0171lj\u00f6n meg az any\u00e1d!
\nEgyszer sz\u0171lj\u00f6n \u00e9g\u0151 h\u00e1zban,
\negyszer jeges \u00e1rad\u00e1sban,
\negyszer bolondok h\u00e1z\u00e1ban,
\negyszer hajl\u00f3, sz\u00e9p b\u00faz\u00e1ban,
\negyszer kong\u00f3 kolostorban,
\negyszer diszn\u00f3k k\u00f6zt az \u00f3lban.
\nF\u00f6ls\u00edr a hat, de mire m\u00e9gy?
\nA hetedik te magad l\u00e9gy!<\/p>\n

Ellens\u00e9g ha el\u0151dbe \u00e1ll,
\nh\u00e9t legyen, kit el\u0151tal\u00e1l.
\nEgy, ki kezdi szabad napj\u00e1t,
\negy, ki v\u00e9gzi szolg\u00e1latj\u00e1t,
\negy, ki n\u00e9pet ingyen oktat,
\negy, kit \u00faszni v\u00edzbe dobtak,
\negy, ki magva erd\u0151s\u00e9gnek,
\negy, kit \u0151se b\u0151gve v\u00e9dett,
\ncsellel, g\u00e1nccsal mind nem el\u00e9g, \u2013
\na hetedik te magad l\u00e9gy!<\/p>\n

Szeret\u0151 ut\u00e1n ha j\u00e1rn\u00e1l,
\nh\u00e9t legyen, ki l\u00e1ny ut\u00e1n j\u00e1r.
\nEgy, ki szivet ad szav\u00e1\u00e9rt,
\negy, ki megfizet mag\u00e1\u00e9rt,
\negy, ki a mereng\u0151t adja,
\negy, ki a szokny\u00e1t kutatja,
\negy, ki tudja, hol a kapocs,
\negy, ki kend\u0151csk\u00e9re tapos, \u2013
\ndongj\u00e1k k\u00f6r\u00fcl, mint h\u00fast a l\u00e9gy!
\nA hetedik te magad l\u00e9gy.<\/p>\n

Ha k\u00f6lten\u00e9l s van r\u00e1 k\u00f6lts\u00e9g,
\nazt a verset heten k\u00f6lts\u00e9k.
\nEgy, ki m\u00e1rv\u00e1nyb\u00f3l rak falut,
\negy, ki mikor sz\u0171lt\u00e9k, aludt,
\negy, ki eget m\u00e9r \u00e9s b\u00f3lint,
\negy, kit a sz\u00f3 nev\u00e9n sz\u00f3l\u00edt,
\negy, ki lelk\u00e9t \u00fcti ny\u00e9lbe,
\negy, ki patk\u00e1nyt boncol \u00e9lve.
\nKett\u0151 vit\u00e9z \u00e9s tud\u00f3s n\u00e9gy, \u2013
\na hetedik te magad l\u00e9gy.<\/p>\n

S ha mindez volt, ahogy \u00edrva,
\nh\u00e9t emberk\u00e9nt sz\u00e1llj a s\u00edrba.
\nEgy, kit tejes kebel ringat,
\negy, ki kem\u00e9ny mell ut\u00e1n kap,
\negy, ki elvet \u00fcres ed\u00e9nyt,
\negy, ki gy\u0151zni seg\u00edt szeg\u00e9nyt,
\negy, ki dolgozik bomolva,
\negy, aki csak n\u00e9z a Holdra:
\nVil\u00e1g s\u00edrk\u00f6ve alatt m\u00e9gy!
\nA hetedik te magad l\u00e9gy.
\n1932<\/em><\/p>\n

\n

(02)<\/strong><\/h1>\n

Egy po\u00e9ta ifj\u00fakori remeke, amelyen megl\u00e1tszik a tan\u00edt\u00f3mester, \u201emag\u00e1nyos, \u00e1rva, b\u00fas Juh\u00e1sz Gyula” lelki rokons\u00e1ga, ihlet\u0151 befoly\u00e1sa. Di\u00e1kkoromban egyetemi szaval\u00f3versenyre neveztem be vele, szavait magamban ism\u00e9telgetve a mennyekben \u00e9reztem magamat, biztosra v\u00e9ve, hogy majd a zs\u0171ri is \u00e9pp \u00edgy el\u00e1jul versmond\u00e1somt\u00f3l. A val\u00f3s\u00e1gban nevets\u00e9gesen sil\u00e1nyul deklam\u00e1ltam, m\u00e9g a selejtez\u0151n kiestem, de a vers ma is v\u00e1ltozatlanul t\u00fcnd\u00f6k\u00f6l bennem. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

R\u00f6g a r\u00f6gh\u00f6z<\/strong><\/h2>\n

J\u00f6jj, testv\u00e9rk\u00e9m, aty\u00e1nk, a bujdos\u00f3 nap
\na t\u00e1vol faluj\u00e1ba ballagott.<\/p>\n

F\u00f6nn m\u00e1r kigyujtj\u00e1k \u00fcveg\u00e9t a holdnak,
\na hamvas, \u00e9gi templomablakot.<\/p>\n

F\u00e9szk\u00e9ben ring a sz\u00e1z cik\u00e1z\u00f3 fecske,
\nsz\u00edvemben minden m\u00e1moros szavad.<\/p>\n

Reszket \u2013 mint ujjunk \u2013 mind a levelecske
\n\u00e9s r\u00f6gh\u00f6z szorul a r\u00f6g \u00e9s tapad.<\/p>\n

Egym\u00e1s mellett mi is r\u00f6g\u00f6k vagyunk most,
\nminket a gy\u00f6nge, friss vet\u00e9s szeret.<\/p>\n

J\u00f6jj, kedvesem, tested lelkembe hullasd,
\nbenn\u00fcnk a f\u00f6ld bar\u00e1zd\u00e1t rejteget.<\/p>\n

Az est s\u00f6t\u00e9t b\u00e1r\u00e1nya ballag\u00f3ba,
\nfeket\u00e9bb hull\u00f3 selyemgyapja m\u00e1r.<\/p>\n

\u00c9s sz\u0151ke hajad mintha mez\u0151 volna,
\nmit teljesen bet\u00f6lt a holdsug\u00e1r.
\n1923. aug. \/ 1934<\/em><\/p>\n

\n

Ritk\u00e1sabb versterm\u00e9st hoz\u00f3 esztend\u0151 hozad\u00e9ka az al\u00e1bbi k\u00f6ltem\u00e9ny, melynek sz\u00f6vegk\u00f6rnyezete t\u00f6bb archaiz\u00e1l\u00f3, r\u00e9gm\u00falt korokba visszar\u00e9ved\u0151, illetve a napi val\u00f3s\u00e1g ihlette, propagandisztikus alkot\u00e1st vonultat fel. Ez a vers mindk\u00e9t v\u00e9glett\u0151l elt\u00e1volodik, k\u00e9pis\u00e9ge r\u00e9v\u00e9n kis, \u00e1m mark\u00e1ns l\u00edrai grafika, mik\u00f6zben \u2013 a refr\u00e9nsor \u00e1ltal is hangs\u00falyozott \u2013 dalszer\u0171s\u00e9ge az egyszer\u0171s\u00e9g m\u00e9lys\u00e9g\u00e9vel itatja \u00e1t a rezign\u00e1lt, m\u00e9gsem pesszimista, ugyanakkor er\u0151s hangulati t\u00f6ltet\u0171 sorokat. A keleti szellemis\u00e9get id\u00e9z\u0151 remekm\u0171 (a vil\u00e1g csak f\u00fcst, ill\u00fazi\u00f3) saj\u00e1tosan szem\u00e9lyes v\u00e9tet\u00e9s\u0171, \u00e1m ugyanolyan m\u00e9rt\u00e9kben az egyetemes ember l\u00e9t\u00e9t is faggatja. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

F\u00fcst<\/strong><\/h2>\n

Kis, nyurga f\u00fcst vir\u00e1gzik hold el\u0151tt.
\nEz\u00fcsttel k\u00f6t meg old, hajlong, led\u0151l.
\n\u00c1ttetszel rajta, \u00e9gi h\u0171v\u00f6ss\u00e9g.<\/p>\n

Sokat szenvedtem, h\u00e1t sov\u00e1ny vagyok,
\nelsz\u00e1llok, mint a k\u00f6znapi bajok \u2013
\n\u00e1ttetszel rajtam, \u00e9gi h\u0171v\u00f6ss\u00e9g.<\/p>\n

Elsz\u00e1llok, el, de a l\u00e1gy remeg\u00e9s
\naz \u00e9let\u00e9rt, vil\u00e1got ringat \u00e9s
\n\u00e1ttetszik rajtad, \u00e9gi h\u0171v\u00f6ss\u00e9g.
\n1930. jan.<\/em><\/p>\n

\n

(03)<\/strong><\/h1>\n

Egy m\u00e1sik, tetten \u00e9rt mester J\u00f3zsef Attil\u00e1n\u00e1l: Pet\u0151fi \u2013 aki, \u00fagy l\u00e1tszik, minden\u00fcv\u00e9 bef\u00e9rk\u0151zik, ahol hiteles \u00e9let\u00e9rz\u00e9sek, gesztusok, tart\u00e1sok fogalmaz\u00f3dnak meg. Az al\u00e1bbi alkot\u00e1sban a versbesz\u00e9d eredeti, az attit\u0171d \u2013 forradalmian romantikus. De lelkes\u00edt\u0151… (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

A b\u00e1trak<\/strong><\/h2>\n

Ki gy\u00e1v\u00e1n v\u00e1rja a hal\u00e1lt,
\nMag\u00e1ba z\u00e1rja azt a f\u00f6ld,
\nMid\u0151n a sz\u00e1j lil\u00e1ra v\u00e1lt
\nS k\u00e9t szeme r\u00e9m\u00fcletre t\u00f6rt.<\/p>\n

Annak nem nyitja a titok
\nBord\u00f3, neh\u00e9z, nagy f\u00fcgg\u00f6ny\u00e9t,
\nCsak aki b\u00e1tran \u00e1llitott
\nEl\u00e9be s b\u00fcszk\u00e9n t\u00e9pi sz\u00e9t.<\/p>\n

\u00d3 nagy, ki b\u00e1tran oda\u00e1llt,
\nHol b\u00fag a n\u00e9ma sejtelem
\nS szolg\u00e1j\u00e1t h\u00edvja, a hal\u00e1lt,
\nAl\u00e1zattal ki megjelen.<\/p>\n

Minden liliom illata
\nH\u0171l\u0151, meleg sziv\u00e9n libeg.
\n\u00d3 szent, ki b\u00e1tran, \u00e1t, oda,
\nIfj\u00fa l\u00e9lekkel halni megy!
\n1923. jan. 23. \/ 1924. dec.<\/em><\/p>\n

\n

Az egy\u00e9n \u00e9let\u00e9t meghat\u00e1roz\u00f3 felismer\u00e9sek ann\u00e1l nagyobb hat\u00e1ssal k\u00e9pesek b\u00edrni, min\u00e9l t\u00f6m\u00f6rebb, s\u0171r\u00edtettebb form\u00e1ban mondatnak ki. Az aforizm\u00e1k ereje l\u00fcktet az al\u00e1bbi versben is, melynek hetyke-provokat\u00edv, m\u00e9gis belenyugv\u00f3 nagyszer\u0171s\u00e9g\u00e9t az antik ritmusk\u00e9pletnek, a fens\u00e9ges lejt\u00e9s\u0171 eposzok sorfajt\u00e1j\u00e1nak k\u00fcl\u00f6n\u00f6s j\u00e1t\u00e9koss\u00e1g\u00fa felhaszn\u00e1l\u00e1sa hangs\u00falyozza \u2013 m\u00e1ig \u00e9rv\u00e9nyes k\u00f6vetkeztet\u00e9s medr\u00e9\u00fcl szolg\u00e1lva itt. A k\u00f6t\u00f6tt forma egyens\u00faly\u00e1nak fellel\u00e9se ez, abban az esztend\u0151ben, amelyre az elborul\u00f3 szerz\u0151i vil\u00e1gk\u00e9p nyomja r\u00e1 b\u00e9lyeg\u00e9t, illetve sug\u00e1rzik ki olyan versekbe, mint a Ki-be ugr\u00e1l… \u00f6nmegtart\u00f3ztat\u00e1s\u00fa borzong\u00e1s\u00fa monol\u00f3gja, a Nagyon f\u00e1j riadt, vad k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9se, illetve a Gyermekk\u00e9 tett\u00e9l, a K\u00e9sz a lelt\u00e1r, az Azt mondj\u00e1k \u00e9s A Dun\u00e1n\u00e1l l\u00e9t- \u00e9s vil\u00e1g\u00f6sszegz\u0151 megnyilatkoz\u00e1sai. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

K\u00e9t hexameter<\/strong><\/h2>\n

M\u00e9rt legyek \u00e9n tisztess\u00e9ges? Kiter\u00edtenek \u00fagyis!
\nM\u00e9rt ne legyek tisztess\u00e9ges! Kiter\u00edtenek \u00fagyis.
\n1936. nov.-dec.<\/em><\/p>\n

\n

(04)<\/strong><\/h1>\n

Min\u00e9l t\u00f6bbsz\u00f6r olvassuk e sorokat, ann\u00e1l nehezebb eld\u00f6nteni, kinek a tekintete n\u00e9z ki m\u00f6g\u00fcl\u00fck: a k\u00fczd\u0151, avagy a h\u00edv\u0151 ember\u00e9? Tudjuk, sokan pr\u00f3b\u00e1lkoztak ezzel is, azzal is \u2013 \u00f6sszeb\u00e9k\u00edteni a szeretetet a harccal. De h\u00e1t szabad? H\u00e1t lehet. M\u00e9gis igaz: \u201eszeretve mind a v\u00e9rpadig”? (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

A legutols\u00f3 harcos<\/strong><\/h2>\n

Valami forr\u00f3, ny\u00e1ri \u00e9jszak\u00e1n
\nGy\u00e1rf\u00fcst \u00f6lelt \u00e1t lomha f\u00f6ldszagot
\nS a legnagyobb l\u00e9lek sz\u00f6kkent bel\u00e9m:
\nAz ucca \u00e9s a f\u00f6ld fia vagyok.<\/p>\n

Ma hat f\u00f6ldr\u00e9szre ny\u00edlik bimbaja \u2013
\nSz\u00e9p sz\u00edvem \u00f3ri\u00e1s, piros vir\u00e1g
\n\u00c9s villamos hull\u00e1mok lengetik
\nVil\u00e1gbeleng\u0151, kit\u00e1rult szag\u00e1t.<\/p>\n

B\u00f6rt\u00f6n, kasz\u00e1rnya, templom nem el\u00e9g,
\nHogy a hegyekr\u0151l ledobja szavam
\n\u00c9s minden ige f\u00f6l\u00f6ttem lebeg
\n\u00c9s minden m\u00e1s sz\u00e1nd\u00e9k sz\u00e1nd\u00e9ktalan.<\/p>\n

Ha \u00e9n s\u00edrok, a vil\u00e1g v\u00e9re hull,
\nHa k\u00e1romkodok, minden tr\u00f3n remeg,
\nHa nevetek, az Isten is \u00f6r\u00fcl
\nS tavaszba sz\u00f6knek akkor a telek!<\/p>\n

Hitem a sors lesz: Sz\u00edvb\u00e9li Urunk
\nAkar csod\u00e1tlan, \u00faj, legszebb csod\u00e1t \u2013
\nKasz\u00e1rny\u00e1t, b\u00f6rt\u00f6nt elrombolnak az
\nArcunkr\u00f3l \u00f6ml\u0151, lelkes lavin\u00e1k.<\/p>\n

Minden j\u00f6vend\u0151 t\u0171z is bennem \u00e9l,
\nHogy az utols\u00f3 harcos \u00e9n legyek.
\nA simogat\u00e1s az \u00e9n lobog\u00f3m
\nS minden megindul, hogyha \u00e9n megyek!<\/p>\n

A lelkesed\u00e9s zeng\u0151 s\u00fcveg\u00e9t
\n\u00c9gig haj\u00edtj\u00e1k a g\u00f6rnyedt napok,
\nHa sz\u00edvetekben a t\u00fck\u00f6r leszek:
\nAz ucca \u00e9s a f\u00f6ld fia vagyok.
\n1923. \u00e1pr. 27. \/ 1924<\/em><\/p>\n

\n

Az Eszm\u00e9letet el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151 versek (pl.: T\u00e9li \u00e9jszaka) \u00e9v\u00e9ben j\u00e1runk: 1933 l\u00edrai term\u00e9se az eszmei letisztul\u00e1st jelz\u0151, olykor visszafogottan indulatos, illetve hideg j\u00f3zans\u00e1g\u00fa alkot\u00e1sok mezsgy\u00e9j\u00e9n \u00e9rik ki, mik\u00f6zben fanyar, \u00f6nir\u00f3ni\u00e1ba hajl\u00f3 humor \u00e9s \u00edzig- v\u00e9rig meg\u00e9lt, izz\u00f3 \u00e9rzelmess\u00e9g (az \u00d3d\u00e1b\u00f3l kisug\u00e1rz\u00f3) egyar\u00e1nt r\u00e1nyomja b\u00e9lyeg\u00e9t. A v\u00e1ratlan, sokkol\u00f3, telital\u00e1latk\u00e9nt hat\u00f3 metafor\u00e1k ideje ez \u2013 no meg az id\u0151szakosan felbukkan\u00f3, a l\u00e9t\u00f6sszegz\u00e9st c\u00e9lz\u00f3 versk\u00e9nyszer\u00e9, amely az al\u00e1bbi sorokat is eredm\u00e9nyezte. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Sz\u00e1mvet\u00e9s<\/strong><\/h2>\n

Ettem-ittam fekete, undok
\nmocskot \u00e9s cs\u00edp\u0151s tr\u00e1gyalevet;
\nember vakmer\u0151bb nem lehet.
\n\u00c1m eddig sohasem voltam boldog.<\/p>\n

Ebben a megv\u00e1ltott vil\u00e1gban
\negy pillanatom nem volt nemes;
\nsem langyos, \u00e9des, kellemes,
\nmint diszn\u00f3nak a pocsoly\u00e1ban.<\/p>\n

Engem sunyis\u00e1gra oktat
\naz erk\u00f6lcs. (R\u00f3lad is ezt hiszem.)
\nHuszonnyolc \u00e9ve \u00e9hezem.
\nRajtam m\u00e1r csak a fegyver foghat.<\/p>\n

Ez\u00e9rt \u00fclnek oly s\u00f6t\u00e9t dolgok,
\noly hatalmak a sz\u00edvemen,
\nhogy szorong l\u00e1gy arc\u00fa kedvesem,
\nha r\u00e1n\u00e9zek; pedig mosolygok.<\/p>\n

Komor \u00e9g alatt \u00fcld\u00f6g\u00e9lek,
\nmint hajl\u00e9ktalan a h\u00edd alatt.
\nMindent\u0151l f\u00f6lmentem magamat,
\nmert nem lesz utols\u00f3 \u00edt\u00e9let.
\n1933. nov. 11.<\/em><\/p>\n

\n

(05)<\/strong><\/h1>\n

Sorsunk ruhak\u00e9nt tapad r\u00e1nk, elny\u0171hetetlen \u00e9s levethetetlen. E gondolat ment\u00e9n zajlik a k\u00f6lt\u0151i \u0151rj\u00e1rat. Megszeml\u00e9lj\u00fck minden oldalr\u00f3l az igazul hat\u00f3 b\u00f6lcsess\u00e9get, de legink\u00e1bb az \u0151rs\u00e9gben \u00e1ll\u00f3 csod\u00e1latos v\u00edzi\u00f3it. Az al\u00e1bbi \u201ek\u00f6nt\u00f6s\u00f6kkel” J\u00f3zsef Attila st\u00edlust (is) teremt mag\u00e1nak. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

K\u00f6nt\u00f6s\u00f6k<\/strong><\/h2>\n

Remegni kell a v\u00e9rs\u00f6t\u00e9t
\nGy\u00f6k\u00e9rz\u0151 B\u00e1nat k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t
\nS tisztelni kell, ki hordja Ember
\n\u00c9s ebfoggal nem t\u00e9pi sz\u00e9t.<\/p>\n

Csal\u00e1n s t\u00f6visb\u0151l j\u00f3lsz\u00f6v\u00f6tt
\n\u00c9s nem libeg a test f\u00f6l\u00f6tt,
\nTapad, szorul, \u00f6lel, fujt \u00e9s mar,
\nAz emberrel szint\u2019 \u00f6sszen\u0151tt.<\/p>\n

\u00c9s n\u00e9ha egyszer\u0171, poros
\n\u00c9s n\u00e9ha meg r\u00f3zs\u00e1s-piros
\n\u00c9s n\u00e9ha szemszin\u0171, meg barna,
\nDe mindig egyform\u00e1n szoros.<\/p>\n

\u00c9s n\u00e9ha p\u00f3kh\u00e1l\u00f3s, avas
\n\u00c9s n\u00e9ha s\u00falyos, mint a vas
\n\u00c9s n\u00e9ha meg aranyszeg\u00e9ly\u0171
\nS csillog, mint messzi k\u00e9k havas.<\/p>\n

Rettegni kell a v\u00e9rs\u00f6t\u00e9t
\nGy\u00f6k\u00e9rz\u0151 B\u00e1nat k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t
\nS tisztelni kell, ki hordja Ember
\n\u00c9s ebfoggal nem t\u00e9pi sz\u00e9t.<\/p>\n

Ki f\u00f6lvette, azon marad
\n\u00c9s benne j\u00e1r \u00e9s nem szabad.
\nElhordja eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9n \u00e1t,
\nM\u00edg teljesen sz\u00e9t nem szakad.
\n1922. m\u00e1j. 17<\/em><\/p>\n

\n

A r\u00e9szletekre val\u00f3 \u00f6sszpontos\u00edt\u00e1s, a \u201ek\u00e9zenfekv\u0151” l\u00e1tv\u00e1ny el\u0151t\u00e9rbe ker\u00fcl\u00e9se, a kev\u00e9sb\u00e9 stiliz\u00e1lt fogalmaz\u00e1sm\u00f3d mind saj\u00e1tja az al\u00e1bbi versnek, illetve az ebben az esztend\u0151ben sz\u00fcletett \u201et\u00e1rsainak”. A vizu\u00e1lis \u00e9lm\u00e9ny meg\u00f6r\u00f6k\u00edt\u00e9se adja a h\u00e1tteret ahhoz a sz\u00f6vegj\u00e1t\u00e9khoz, melynek keret\u00e9ben az els\u0151dleges jelent\u00e9sek \u00f6sszefog\u00f3znak, \u00e9s egy\u00fcttes\u00fckb\u0151l \u2013 a l\u00e1tsz\u00f3lagos egyszer\u0171s\u00e9g leple alatt \u2013 felbukkan a maradand\u00f3 jelk\u00e9p \u00e9s metafora. Nyugodt \u201ezugok” az ilyen versek egy v\u00e9gs\u0151kig zaklatott \u00e9letm\u0171 kiteljesed\u00e9s\u00e9ben. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Tiszazug<\/strong><\/h2>\n

A b\u00e1r\u00e1nybunda \u00e1rnyakat
\nt\u0171level\u0171 f\u00e1k f\u00e9rcelik.
\nSzalad a puli pillanat,
\nfagyon koppantja k\u00f6rmeit.<\/p>\n

H\u00fcmm\u00f6g\u0151n \u00e1h\u00edtgat a n\u00e9p
\ns h\u00e1zacsk\u00e1k gondolkodnak, \u00edm
\nzsuppj\u00e1nak zs\u00edros s\u00fcveg\u00e9t
\nleh\u00fazza ablak\u00e1ra mind.<\/p>\n

K\u00e1r\u00e1l a ty\u00fak keservesen
\naz eresz alatt, mintha m\u00e1r
\nv\u00e9nasszony lelke volna, mely
\nrim\u00e1nkod\u00f3an visszaj\u00e1r.<\/p>\n

Bel\u00fcl is p\u00f6tty\u00f6s \u00e1llatok,
\n\u00fct\u0151d\u00f6tt, k\u00e9kes \u00f6regek
\nguggolnak, mordulnak nagyot,
\ncsup\u00e1n hogy ne merengjenek.<\/p>\n

Mert sok a r\u00e9v\u00fclni val\u00f3,
\nha m\u00e1r az ember nem kap\u00e1l.
\nSz\u00e9p, puha gond a pipasz\u00f3,
\nt\u00f6rt ujjak k\u00f6zt pamutfon\u00e1l.<\/p>\n

S mit \u00e9r a v\u00e9n? A kanalat
\nelejti, cs\u00f6ppent, etetik
\ns ha \u0151 etet, a malacok
\nhabos v\u00f6dr\u00f6st\u00fcl fell\u00f6kik.<\/p>\n

\u00c9s l\u00e1gy a tanya, langy az \u00f3l.
\nCsillagra akasztott hom\u00e1ly!
\nKem\u00e9ny a menny. A gally al\u00f3l
\nbiceg\u0151 cinke s\u00edrdog\u00e1l.
\n1929 nyara<\/p>\n

\n

(06)<\/strong><\/h1>\n

Sz\u00edvesen magam\u00e9v\u00e1 tenn\u00e9m ezt az \u00f6nmag\u00e1ba fordul\u00f3, term\u00e9szetesen kiny\u00edl\u00f3 \u00e9s becsuk\u00f3d\u00f3 egyszer\u0171s\u00e9get. De valahogy minden pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1nzat: nem l\u00e9legzet, csup\u00e1n liheg\u00e9s. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Egyszer\u0171 vers<\/strong><\/h2>\n

Mikor m\u00e1r minden s\u00f6t\u00e9t \u00e9s felszakad k\u00f6r\u00f6tt\u00fcnk lil\u00e1n az \u00e9g, akkor
\nszeretn\u00e9m l\u00e1tni a szemedet.
\nMikor l\u00e1tlak, csak a szemedet n\u00e9zem \u00e9s szeretn\u00e9m megcs\u00f3kolni
\nkezedet mer\u00e9szen.
\nSzeretn\u00e9m megcs\u00f3kolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy
\nnem fogom megcs\u00f3kolni a kezedet.
\n1922. j\u00fan.<\/em><\/p>\n

\n

\u00c9lm\u00e9ny \u00e9s \u00e9rz\u00e9s versbe emel\u00e9s\u00e9nek, l\u00edr\u00e1v\u00e1 l\u00e9nyeg\u00edt\u00e9s\u00e9nek tal\u00e1n \u00edgy \u00e9rdemes t\u00f6rt\u00e9nnie: a sorokb\u00f3l \u00e1rad\u00f3, keresetlen nyugalom \u2013 ak\u00e1r ihletett perc, ak\u00e1r hosszabb folyamatok gondolatis\u00e1g\u00e1nak letisztul\u00e1sa \u2013 egym\u00e1shoz rendeli a k\u00f6zelit \u00e9s a t\u00e1volit, a t\u00e1rgyi \u00e9s a kozmikus elemeket, hogy azok \u00f6sszesimuljanak egy, a megszokottb\u00f3l a k\u00fcl\u00f6nlegesbe \u00e1tlebeg\u0151 mozdulatban \u2013 nem v\u00e9letlen, hogy ugyanebben az esztend\u0151ben sz\u00fcletik a Tedd a kezed homlokomra… kezdet\u0171 \u201edal” is. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Ringat\u00f3<\/strong><\/h2>\n

Holott n\u00e1ddal ringat,
\nholott csobog\u00e1ssal,
\nk\u00e9kell\u0151 der\u0171vel,
\ntavi cs\u00f3kol\u00e1ssal.<\/p>\n

Lehet, hogy szerelme
\nf\u00f6lder\u00fcl majd m\u00e1ssal,
\nde az is ringassa
\nilyen ringat\u00e1ssal.
\n1928 tavasza<\/em><\/p>\n

\n

(07)<\/strong><\/h1>\n

Ikon ez, misztikusan s\u00falyos \u00e9s utol\u00e9rhetetlen\u00fcl malaszttal teljes. Nem im\u00e1ds\u00e1g, nem is misei hangzat, nem orgonab\u00fag\u00e1s, nem is szents\u00e9gtelens\u00e9g. De zeng\u0151 foh\u00e1sz m\u00e9gis, hit \u00e9s hitetlens\u00e9g egym\u00e1sra utalt szerelme. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Pap a templomban<\/strong><\/h2>\n

Fejem forr\u00f3, de b\u00fcszke templom,
\nNagy orgon\u00e1ja b\u00fagva zeng,
\nS\u00f6t\u00e9t v\u00e9r hull a k\u0151re lent
\nS\u00f6t\u00e9t olt\u00e1rr\u00f3l, r\u00e9gi temp\u00f3n.<\/p>\n

T\u00f6mj\u00e9nek k\u00e1ba f\u00fcstje leng
\n\u00c9s ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gve \u00e9s sohajt\u00f3n
\nEgy l\u00e9lek s\u00edr a templomajt\u00f3n
\nB\u00fas \u00e9neket, istentelent.<\/p>\n

Egy \u0151r\u00fclt fest\u0151 r\u00e9g-id\u0151be
\nArck\u00e9pet festett \u2013 haja sz\u0151ke \u2013
\nOlt\u00e1rk\u00e9p\u00fcl a csonttemplomnak.<\/p>\n

El\u0151tte ott \u00e1ll a Hal\u00e1l.
\nNagy cs\u00f6nd lesz. \u00c9s a v\u00e9n, komor pap
\nHalkan, csud\u00e1san pr\u00e9dik\u00e1l.
\n1922. okt.<\/em><\/p>\n

\n

Az ekkor sz\u00fcletett sz\u00f6vegek \u00f6nmagukban jelzik: zaklatott, v\u00e9gletek f\u00e9mjelezte id\u0151szak ez a k\u00f6lt\u0151 \u00e9let\u00e9ben: szabadversek \u00e9s igen tal\u00e1l\u00f3an jelentkez\u0151 \u00f6nr\u00edmek sora, r\u00f6vid, pattog\u00f3 str\u00f3f\u00e1k (\u00dclni, \u00e1llni, \u00f6lni, halni) egyr\u00e9szt, nyugodt \u00e1raml\u00e1s\u00fa, a fesz\u00fclts\u00e9get elsim\u00edt\u00f3, term\u00e9szetk\u00f6zelis\u00e9get sug\u00e1rz\u00f3 alkot\u00e1sok m\u00e1sr\u00e9szt. Ugyanakkor, a k\u00e9t p\u00f3lus k\u00f6zt, ism\u00e9t a sz\u00e1mvet\u00e9s k\u00e9nyszer\u00e9t hordoz\u00f3, olykor l\u00e1zad\u00f3 hangv\u00e9tel\u0171 versek, sok esetben Villonra eml\u00e9keztet\u0151 felvet\u00e9sben. Mint az al\u00e1bbi is, amelyben a visszapillant\u00e1s \u00e9s az \u00f6sszegz\u00e9s sz\u00f3\u00e1rny\u00e9k\u00e1ban meglapul \u2013 bizarr j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsk\u00e9nt \u00e9s kezes fenevadk\u00e9nt \u2013 a l\u00e9t-metafor\u00e1v\u00e1 \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fcl\u0151 oroszl\u00e1n. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Az oroszl\u00e1n id\u00e9z\u00e9se<\/strong><\/h2>\n

Volt fogam k\u00f6zt m\u00e1r szivar,
\ncsukl\u00f3mban meg\u00e1llt a k\u00e9s,
\nmosdatott habos vihar,
\nalv\u00f3 sz\u00e1mba sz\u00e1llt a l\u00e9gy,
\nn\u00e9ni szunnyadt \u00e1gyamon,
\nsz\u00e9pet \u00e1lmodott szeg\u00e9ny.
\nTiszteltek, ha v\u00e9rt k\u00f6h\u00f6gtem,
\nm\u00e9gse k\u00f6ptem h\u00f3ba \u00e9n.
\nVoltam von\u00edt\u00f3 kaj\u00e1n:
\nhalljunk h\u00e1t nevetni holtat,
\nvagy a holt is \u00e9l tal\u00e1n?
\nErre ittam j\u00f3 borocsk\u00e1t,
\nr\u00e1gtam f\u0151tt malaclapock\u00e1t,
\nkezet fogtam balkezemmel,
\nmegp\u00f6ngettem szemfogam,
\nisteneim mind eladtam,
\nez a ruha m\u00e1s\u00e9 rajtam,
\nkereshet pipogya ember,
\naz \u00e9n megnyurgult szivemmel,
\nt\u00fckr\u00f6m m\u00f6g\u00f6tt szerelemmel,
\noroszl\u00e1nra v\u00e1rok \u00e9n \u2013<\/p>\n

Els\u0151 \u00edzben cip\u0151m f\u00e9ny\u00e9t
\nk\u00e9nyes\u00edtse b\u00fas s\u00f6r\u00e9nye,
\nm\u00e1sod\u00edzben cir\u00f3gasson,
\nk\u00f6rme torkomat kit\u00e9pje,
\nbehunyt szemmel v\u00e9gignyaljon
\nharmad\u00edzben az \u00e1gyamon,
\np\u00e1rtalanul \u00e9s \u00fcv\u00f6ltve
\n\u0151rizze a ravatalom.
\n1926 nyara<\/em><\/p>\n

\n

(08)<\/strong><\/h1>\n

K\u00f6lt\u0151i leckefelmond\u00e1sb\u00f3l: jeles! Olyan verse ez J\u00f3zsef Attil\u00e1nak, hogy az impresszionist\u00e1k is megnyalhatn\u00e1k ut\u00e1na mind a t\u00edz ujjukat. Az inas mestermunk\u00e1ja, amivel hazav\u00e1gja a Mestereket. M\u00e1r\u2013m\u00e1r elhiszem: milyen sz\u00e9p is szenvedni! (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

T\u00e1vol zongora mellett<\/strong><\/h2>\n

A hangok \u00f6mlenek a zongor\u00e1b\u00f3l,
\nMint illatos te\u00e1b\u00f3l sz\u00e1ll a g\u0151z.
\nLassan sim\u00edtja arcomat a m\u00e1mor
\n\u00c9s bennem most sz\u00e1z \u00e9let kerget\u0151z.<\/p>\n

M\u00e1rt\u00e1nak hangja jut eszembe mostan,
\nOly b\u00e1rsonyos volt s ez nem az \u00f6v\u00e9.
\nSzeg\u00e9ny, talizm\u00e1nt t\u0151le nem is hoztam.
\nSzemem mered a zongora f\u00f6l\u00e9.<\/p>\n

A cs\u00f3kos ajka itt remeg el\u0151ttem,
\n\u00d3 jaj, hogy t\u0151le messze elvet\u0151dtem,
\n\u00d3 jaj, eml\u00e9ke m\u00e9rt olyan er\u0151s?<\/p>\n

Hov\u00e1 kell mennem? Nem enyh\u00edt a T\u00e1vol.
\n\u00c9s hangok \u00f6mlenek a zongor\u00e1b\u00f3l,
\nMint illatos te\u00e1b\u00f3l sz\u00e1ll a g\u0151z.
\n1922. \u00e1pr. 11.<\/em><\/p>\n

\n

Az ilyenszer\u0171 verseiben m\u00e9lys\u00e9gesen emberi J\u00f3zsef Attila, az \u00e9rz\u0151-\u00e9rt\u0151 \u00e9s alkot\u00f3 ember, ezekben az \u00edr\u00e1sokban, melyeknek soraib\u00f3l (itt) rezign\u00e1lt vagy (m\u00e1s hely\u00fctt) boldog nyugalom sug\u00e1rzik, az alig \u00e9szrevehet\u0151, felfoghat\u00f3 mozzanatokban le\u00fcleped\u0151, gondolati-\u00e9rzelmi kavarg\u00e1s ut\u00e1ni \u00e1llapot, a b\u00f6lcs csend vagy ak\u00e1r a \u201enagy sz\u00fcrkes\u00e9g” meg\u00e9rz\u00e9se. Ism\u00e9telten is j\u00f3 tal\u00e1lkozni ezzel a sz\u00f6veggel, j\u00f3lesik felfedezni benne \u2013 t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt \u2013 az Eszm\u00e9let-beli megfogalmaz\u00e1sok el\u0151k\u00e9p\u00e9t (\u201ehas\u00edtott fa”, \u201esov\u00e1nyan \u0171l\u00f6k”), egy-egy ritka sz\u00e9ps\u00e9g\u0171, gazdag jelent\u00e9s-egy\u00fcttest mag\u00e1ba s\u0171r\u00edt\u0151 verssort (pl.: \u201evil\u00e1g, k\u00f3r\u00f3 vir\u00e1gja, messzis\u00e9g”), vagy \u00e9pp meglelni, a harmadik versszakban, az igen diszkr\u00e9t, de ann\u00e1l finomabb erotik\u00e1j\u00fa utal\u00e1st. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Mi\u00f3ta elment\u00e9l<\/strong><\/h2>\n

Mi\u00f3ta elment\u00e9l, itt h\u0171v\u00f6sebb
\na sajt\u00e1r, a tej, a balta nyele,
\npuffanva hull a has\u00edtott fa le
\ns dermed feh\u00e9ren, ahogy leesett.<\/p>\n

A tompa f\u00f6ld\u00f6n \u00f6lt\u00f6zik a sz\u00e9l,
\nkapkod s kezei meg-meg\u00e1llanak,
\nleejti kebl\u00e9r\u0151l az \u00e1gakat,
\nd\u00fch\u00f6dten hull a t\u00f6r\u00e9keny lev\u00e9l.<\/p>\n

\u00d3, azt hittem m\u00e1r, l\u00e1gy v\u00f6lgyben vagyok,
\nk\u00e9t melled \u00f3v meg \u00e9szak s d\u00e9l fel\u0151l,
\na hajnal ny\u00edlik hajam f\u00fcrtjib\u0151l
\ns a talpamon az alkonyat ragyog!…<\/p>\n

Sov\u00e1nyan \u0171l\u00f6k, n\u00e9zem, hogy vir\u00edtsz,
\nvil\u00e1g, k\u00f3r\u00f3 vir\u00e1gja, messzis\u00e9g.
\nK\u00e9k szirmaidban elhamvad az \u00e9g.
\nA nagy sz\u00fcrk\u00fclet lassan elbor\u00edt.
\n1928. szept. 13.<\/em><\/p>\n

\n

(09)<\/strong><\/h1>\n

R\u00e1olvas\u00e1sok nagymestere. Amelyek k\u00f6zvetlen, \u00e9let\u00e9t szel\u00edd vizekre terel\u0151 hat\u00e1sa ha el is maradt, ezek jegy\u00e9ben fogant versei a m\u0171faj jeles darabjai. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Szerelmes kisz\u00f3l\u00e1s<\/strong><\/h2>\n

Kegyetlen b\u00e1nat marja meg sziv\u00e9t,
\nMosolyg\u00f3, m\u00e9ly szem\u00e9t apassza, t\u00f6rje,
\nD\u00fas bronzhaj\u00e1t a v\u00e1gy cib\u00e1lja sz\u00e9t,
\nLelk\u00e9t sorvaszt\u00f3 forr\u00f3s\u00e1g gy\u00f6t\u00f6rje,
\nAjk\u00e1t a k\u00edn harapja \u00f6ssze, m\u00e9g
\nIm\u00e1s, kulcsolt kez\u00e9t is ejtse \u00f6lbe!
\nMag\u00e1nyos \u00e9j g\u00e1zolja \u00e1t esz\u00e9t
\n\u00c9s jajgat\u00f3 szerelmi \u0151r\u00fcletben
\nAz \u00e9n nevem sik\u00edtsa vad besz\u00e9d:
\n\u00d3, h\u00edvjon akkor, h\u00edvjon engem, engem!
\n1922 v\u00e9g\u00e9n<\/em><\/p>\n

\n

A r\u00e1olvas\u00e1s indulatos lend\u00fclete itt a mitikus k\u00e9pek \u201ehull\u00e1mt\u00f6r\u0151ivel\u201d \u00fctk\u00f6zik \u2013 b\u00e1r tompul, l\u00e9nyeg\u00e9t nem vesz\u00edti, l\u00e1zad\u00e1s van itt is, m\u00e1r a c\u00edmben. Tal\u00e1n a hangneme m\u00e1s, tal\u00e1n a kifejezett t\u00f6bbessz\u00e1m: szeret\u0151k, l\u00e1nyok, fi\u00fak. M\u00e9gis a hat\u00e1rozott \u00e9rz\u00e9s az olvas\u00f3ban: m\u00e9lyen egyessz\u00e1m els\u0151 szem\u00e9ly\u0171 k\u00f6zlend\u0151 ez a sorokban, elemi erej\u0171 az elcs\u00f6ndes\u00fcl\u00e9sben is, remek r\u00e9sz\u2013eg\u00e9sz egym\u00e1sbaj\u00e1tsz\u00e1ssal a l\u00e1nyok \u00e9s fi\u00fak dal\u00e1nak megfogalmaz\u00e1s\u00e1n\u00e1l. Kis \u00e9s nagy univerzum \u00edgy kapaszkodik \u00f6ssze a mindent \u00e1tj\u00e1r\u00f3 szerelemben. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Szeret\u0151k l\u00e1zad\u00e1sa<\/strong><\/h2>\n

Elj\u00f6n az az \u00e9jjel, melynek
\nminden csillaga sz\u00edvig \u00e9g el.
\nF\u00f6ll\u00e1zadt szeret\u0151k szaladnak
\nlobog\u00f3 hajakkal, zen\u00e9kkel.
\nN\u00f3t\u00e1zva hozza mind a partig
\ng\u00f6rnyeszt\u0151 piros dr\u00e1gas\u00e1g\u00e1t.
\nMegt\u00e1rul morogva a tenger
\ns kincseiket mind bedob\u00e1lj\u00e1k.
\n– Gy\u0151zt\u00e9l, elj\u00f6tt\u00fcnk szerelemmel,
\n\u00edzedet visszahoztuk n\u00e9ked,
\nnosza fogadd bilincseinket,
\nk\u00f6t\u00f6zd be f\u00e1j\u00f3 sz\u00edvver\u00e9sed.
\nNosza fogadd h\u00e1t koron\u00e1nkat,
\na harangot, sapk\u00e1nkon a cs\u00f6rg\u0151t,
\negy zacsk\u00f3 liszt\u00fcnk s egy mar\u00e9k
\nelb\u00fasult, ragaszkod\u00f3 sz\u00f6ll\u0151t.
\nFogadd most-t\u00e9pett \u00e1gainkat,
\nvedd j\u00f3lcsin\u00e1lt szersz\u00e1mainkat.
\nFogadd sepr\u0151nket, t\u00e1ny\u00e9runkat,
\nde \u00e1gyunk helyett, nesze, magunkat.
\nS f\u00fcst\u00f6lg\u0151, parazsas homlokkal
\nfi\u00fak \u00e9s l\u00e1nyok leguggolnak,
\nf\u00f6l\u00f6tt\u00fck reszketve ereszkednek
\np\u00e1rtalanul nagy, teli holdak.
\nS a v\u00edz a sok vad aj\u00e1nd\u00e9kt\u00f3l
\nkij\u00f6n \u00e9rt\u00fck, el\u00f6nti \u0151ket,
\nhanem hi\u00e1ba z\u00fag, z\u00fag\u00e1sa
\ner\u0151sb\u00edti az \u00e9nekl\u0151ket.
\nA l\u00e1nyok dal\u00e1t: Tenger vagyunk,
\nkeser\u0171 s\u00f3 vagytok ti benn\u00fcnk –
\na fi\u00fak dal\u00e1t: Partok vagyunk,
\nkeser\u0171 tenger vagytok benn\u00fcnk. –
\nS a v\u00edz habz\u00f3, kibomlott konty\u00e1n
\nragyog\u00f3 holtakat ringat csengve
\n\u00e9s h\u00e1borogv\u00e1n eml\u00e9kezik
\naz elcs\u00f6ndes\u00fclt szerelemre.
\n1926. j\u00fan.<\/em><\/p>\n

\n

(10)<\/strong><\/h1>\n

A c\u00edm maga m\u00e1ris remekm\u0171. Ha csak ezt \u00edrta volna is, sz\u00e1zas, hogy felfigyelek r\u00e1. De megsz\u00fcletett a vers is. Minden szav\u00e1t m\u00e9rlegelem, majd elfogadom. \u00c9s most m\u00e1r tudom, hogy mindenki \u00e1rtatlan, de senki sem v\u00e9tlen. Ha ez itt, ma valakinek mond valamit… (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Vill\u00e1mok szeret\u0151je<\/strong><\/h2>\n

\u00d6rd\u00f6g r\u00f6h\u00f6g \u00e9s Isten s\u00edr bel\u0151le,
\nPap \u00e9s csib\u00e9sz a vill\u00e1mok szeret\u0151je.
\nMindig besz\u00e9l: \u201cMondd, testv\u00e9rem, nem alszol?\u201d
\nS legszebb \u00e1lm\u00e1ban keny\u00e9rh\u00e9jat majszol.
\nB\u00faz\u00e1t vet s hideg csillagokat gyoml\u00e1l,
\nKorg\u00f3bban korog h\u00fasz d\u00fch\u00f6dt gyomorn\u00e1l.
\nHord\u00f3kra \u00e1ll \u00e9s templomokba t\u00e9r be,
\nDe vasgerinc\u00fc \u00e9s m\u00e9g nincsen t\u00e9rde.
\nHa sz\u00e9p id\u0151 van, a f\u00f6ldeken fekszik,
\nCsak ritk\u00e1n b\u00e9k\u00edt, csak ritk\u00e1n verekszik.
\nDe fergetegben hegyormokon \u00e1llva
\nVill\u00e1msziv\u00e9t az \u00e9jszak\u00e1ba v\u00e1gja.
\nS mig ember, barom, fa szelidd\u00e9 retten,
\nBoldogan s\u00edr a megt\u00e1rult egekben.
\n1924. jan. 28.<\/em><\/p>\n

\n

Ha van olyan, hogy izz\u00f3 rezign\u00e1ci\u00f3, ennek a versnek tal\u00e1n ez a hangsz\u00edne. Mint amikor vissza kell pillantani, de amit n\u00e9zni k\u00e9ne, az testk\u00f6zelben simul a jelenhez. A kerek, feszes, n\u00e9hol szenvtelennek hat\u00f3 t\u00f6m\u00f6r versmondatok m\u00f6g\u00f6tt sajg\u00f3 felismer\u00e9sek \u00f6sv\u00e9nyei futnak szertesz\u00e9t, a robban\u00f3 f\u00e1jdalommal m\u00e9gis elb\u00edr az \u00f6nuralom itt. \u00c9s nem ak\u00e1rmilyen ez: sz\u00e9pp\u00e9 oldja a traum\u00e1t, \u00e9lhet\u0151v\u00e9 a k\u00ednz\u00f3t, bens\u0151 gazdags\u00e1gg\u00e1 a szenved\u00e9st. Gyermeki keresetlens\u00e9ggel mondva ki a v\u00e9gsz\u00f3t: a szeretet akkor maradand\u00f3, ha c\u00e9lja van \u00e9s v\u00e1laszt kap az id\u0151ben. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Gyermekk\u00e9 tett\u00e9l<\/strong><\/h2>\n

Gyermekk\u00e9 tett\u00e9l. Hi\u00e1ba n\u00f6vesztett
\nharminc csikorg\u00f3 t\u00e9len \u00e1t a k\u00edn.
\nNem tudok j\u00e1rni s nem \u00fclhetek veszteg.
\nHozz\u00e1d vonszolnak, l\u00f6knek tagjaim.
\nSz\u00e1mban tartalak, mint kutya a k\u00f6lyk\u00e9t
\ns menek\u00fcln\u00e9k, hogy meg ne fojtsanak.
\nAz \u00e9veket, mik sorsom \u00f6sszet\u00f6rt\u00e9k,
\nre\u00e1m zud\u00edtja minden pillanat.
\nEtess, n\u00e9zd \u2013 \u00e9hezem. Takarj be \u2013 f\u00e1zom.
\nOstoba vagyok \u2013 foglalkozz velem.
\nHi\u00e1nyod \u00e1tj\u00e1r, mint huzat a h\u00e1zon.
\nMondd, \u2013 t\u00e1vozzon t\u0151lem a f\u00e9lelem.
\nRe\u00e1m n\u00e9zt\u00e9l s \u00e9n mindent elejtettem.
\nMeghallgatt\u00e1l \u00e9s elakadt szavam.
\nTedd, hogy ne legyek ily k\u00e9rlelhetetlen;
\nhogy tudjak \u00e9lni, halni egymagam!
\nAny\u00e1m kivert \u2013 a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n fek\u00fcdtem \u2013
\nmagamba bujtam volna, nem lehet \u2013
\nalattam k\u0151 \u00e9s \u00fcress\u00e9g f\u00f6l\u00f6ttem.
\n\u00d3h, hogy alhatn\u00e9k! N\u00e1lad z\u00f6rgetek.
\nSok ember \u00e9l, ki \u00e9rz\u00e9ketlen, mint \u00e9n,
\nkinek szem\u00e9b\u0151l m\u00e9gis k\u00f6nny ered.
\nNagyon szeretlek, hisz magamat szint\u00e9n
\nnagyon meg tudtam szeretni veled.
\n1936. m\u00e1j.<\/em><\/p>\n

\n

(11)<\/strong><\/h1>\n

Nagyon el tudok csud\u00e1lkozni azon, ahogyan J\u00f3zsef Attila a sz\u00e9ps\u00e9get a legegyszer\u0171bb \u00e9s legh\u00e9tk\u00f6znapibb szavakba k\u00e9pes \u00f6lt\u00f6ztetni. Titka cs\u00f6ppet sem rejt\u00e9lyes: figyelj\u00fck j\u00f3l a t\u00e1rs\u00edt\u00e1sait! (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Csud\u00e1lkozunk az \u00e9leten<\/strong><\/h2>\n

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
\nDe ha szomjazom, akkor friss patak,
\nAz \u00e9n kedvesem az egeknek ny\u00edlhat,
\nDe megcs\u00f3kolni csak nekem szabad.
\nHaja szurokkal elkevert arany,
\nHarmatos erd\u0151k az \u0151 szemei,
\nK\u00fcsz\u00f6be el\u00e9 ter\u00edtn\u00e9m magam
\nL\u00e1bt\u00f6rl\u0151k\u00e9ppen, de nem engedi.
\nSzavunk zug\u00e1ban megbuvik a cs\u00f3k,
\nTestv\u00e9reih\u00f6z lopva j\u00f6n ide…
\nMez\u0151 \u00e1lmodhat \u00f6ssze annyi j\u00f3t –
\nAz \u00e9n kedvesem a f\u00fcvek szive.
\nEste a cs\u00f3kok megsz\u00f6knek vel\u00fcnk
\nS v\u00e9gigfutv\u00e1n a vil\u00e1gi teren,
\nA hajnali \u00e9gre lehevered\u00fcnk
\n\u00c9s csak csud\u00e1lkozunk az \u00e9leten.
\n1924 els\u0151 fele<\/em><\/p>\n

\n

Az 1934-es \u00e9v, az Eszm\u00e9let meg\u00edr\u00e1s\u00e1nak esztendeje egyfajta \u201em\u00e1gnes\u201d a k\u00f6lt\u0151 \u00e9letm\u0171v\u00e9ben: maga k\u00f6r\u00e9 vonz az \u00e9rtelmez\u00e9s ment\u00e9n j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny kor\u00e1bbi verset vagy versciklust (p\u00e9ld\u00e1ul az \u00e1lomszer\u0171en lebegtetett, k\u00fcl\u00f6nlegesen saj\u00e1tos l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d\u00fa Med\u00e1li\u00e1k, a hideg j\u00f3zans\u00e1g\u00fa, szik\u00e1r humor\u00fa Sz\u00e1mvet\u00e9s, az \u00e9lesen tiszta gondolatis\u00e1g\u00fa T\u00e9li \u00e9jszaka), illetve egy sor k\u00e9s\u0151bbi alkot\u00e1st, amelyek mindegyike mintha \u00fajabb, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s meg\u00e9rz\u00e9seket hordoz\u00f3 l\u00e9t- \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szet\u00f6sszegz\u00e9s lenne, mik\u00f6zben n\u00e9melyikben nem tan\u00e1csok, hanem az emberi \u00e9letre \u00e1ltal\u00e1ban \u00e9rv\u00e9nyes megl\u00e1t\u00e1sok fogalmaz\u00f3dnak meg. \u00c9s k\u00f6zben zajlik a k\u00f6lt\u0151 \u201ekiegyez\u00e9se\u201d az \u00e9gi hatalommal… Ebben a fokozott gondolatis\u00e1g\u00fa, m\u00e9gis emberk\u00f6zelben zajl\u00f3 szem\u00e9lyes \u00e9s alkot\u00f3i \u00f6n\u00e9rtelmez\u0151 folyamatban kap helyet egy l\u00e1tsz\u00f3lag k\u00f6nnyed \u00e9s nyugodt (tal\u00e1n mert v\u00e1gyott) hangulatk\u00e9p, melynek egyik r\u00e9szlete d\u00f6bbenetesen el\u0151legezi meg az \u00e9let \u00e9s a p\u00e1lya lez\u00e1rult\u00e1t. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n<\/strong><\/h2>\n

Cseveg az oll\u00f3. N\u00e9ne
\nnyesi a p\u00e1zsitot,
\nguggol. H\u00e1tulr\u00f3l n\u00e9zve
\nis l\u00e1tni, \u00e1sitott.
\nR\u00e1di\u00f3 ny\u00fczs\u00f6g. Sz\u00e1rnyak
\ndongnak az \u00fcvegen.
\nL\u00e1gy szell\u0151k t\u00e1ncot j\u00e1rnak
\na puha f\u00fcveken.
\nAz id\u0151 semmit j\u00e1tszik,
\nlangy t\u00f3csa most, meg\u00e1llt.
\nHogy elleng, abb\u00f3l l\u00e1tszik,
\nhogy remeg a vir\u00e1g.
\n\u00c9n sem tudom m\u00e1r r\u00e9gen,
\nalszom? vagy dolgozom?
\nMegterit feles\u00e9gem
\nsz\u00e9p feh\u00e9r abroszon.
\nAz eget is a t\u00e1jon
\nv\u00e1szonf\u00e9ny lepi el.
\nCsillog, mert \u00fcvegt\u00e1lon
\n\u00fcl, a f\u00f6ldieper.
\nBoldog vagyok? A kedves
\nmellettem varrogat
\ns hallgatjuk, amint elmegy
\negy vak tehervonat.
\n1934 nyara<\/em><\/p>\n

\n

(12)<\/strong><\/h1>\n

Az \u00e9hs\u00e9g mint l\u00e9tforma \u00e9s mint ihletforr\u00e1s magasan uralja a k\u00f6lt\u00e9szetet. Mint mindent, ezt is ki lehet b\u00edrni. De a val\u00f3di koplal\u00e1s enn\u00e9l j\u00f3val kem\u00e9nyebb… (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

H\u00e9t napja<\/strong><\/h2>\n

Tint\u00e1ba m\u00e1rtom tollamat
\n\u00c9s tiszta, k\u00e9k \u00e9gbe magamat.
\nF\u00e9lrer\u00e1ngatom a harangk\u00f6telet,
\nFalbaverdesem szeg\u00e9ny fejemet.
\nKi l\u00e1tja meg, hogy m\u00e1r l\u00e1tszanak
\nKil\u00f3g\u00f3 nyelv\u00fcnk\u00f6n az ig\u00e9rt utak,
\nHogy nincsen hi\u00e1ba semmi \u00e9s a minden
\nNem siklott ki f\u00f6lt\u00e9pett ereinken,
\nHogy krist\u00e1ly szeretne lenni a patk\u00e1ny is
\nS a darabk\u00e1bb ut\u00e1lja m\u00e1r a darabk\u00e1t is,
\nHogy magadat tiszt\u00e1n tal\u00e1lod meg m\u00e1sban
\n\u00c9s nyugalom van a sz\u00fcks\u00e9ges rohan\u00e1sban,
\nHogy lehelet\u00fcnkt\u0151l kigy\u00falnak a h\u00e1zak,
\n\u00c9s engesztel\u0151 v\u00edzzel m\u00e1r locsolgatn\u00e1nak,
\nHogy h\u00eddak robbannak a szeg\u00e9nyemberekben?!
\n\u00d3, bar\u00e1taim, h\u00e9t napja nem ettem.<\/p>\n

\n

Nem id\u0151szakos sz\u00e1mvet\u00e9s, jelzi ezt minden sora, minden szava. T\u00fal m\u00e1r mindenen mintha, innen valamin, ami riaszt\u00f3, de megb\u00e9k\u00e9l\u00e9st is hozhat: ez az a pont, ahol az al\u00e1bbi sorok megfogannak. A megnyugv\u00e1s \u00e9he ez, ha a v\u00e9gs\u0151\u00e9 is: s b\u00e1r konkr\u00e9tumokat sorol a vers, nem m\u00e9rhet\u0151 a megfoghat\u00f3hoz. Mik\u00f6zben csendes utal\u00e1sai r\u00e9v\u00e9n beilleszkedik a magyar k\u00f6lt\u00e9szet nagy \u201elelt\u00e1rverseinek\u201d egy\u00fcttes\u00e9be \u2013 v\u00f6. Pet\u0151fi S\u00e1ndor: Egy gondolat b\u00e1nt engemet…, Arany J\u00e1nos: Epil\u00f3gus. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

K\u00e9sz a lelt\u00e1r<\/strong><\/h2>\n

Magamban b\u00edztam eleit\u0151l fogva –
\nha semmije sincs, nem is ker\u00fcl sokba
\nez az embernek. Semmik\u00e9pp se t\u00f6bbe,
\nmint az \u00e1llatnak, mely elhull \u00f6r\u00f6kre.
\nHa f\u00e9ltem is, a helyemet meg\u00e1lltam –
\nsz\u00fclettem, elvegy\u00fcltem \u00e9s kiv\u00e1ltam.
\nMeg is fizettem, kinek ahogy m\u00e9rte,
\nki ingyen adott, azt szerettem \u00e9rte.
\nAsszony ha j\u00e1tszott velem hitegetve:
\nhittem igaz\u00e1n – hadd teljen a kedve!
\nSik\u00e1ltam haj\u00f3t, r\u00e1ntottam az amp\u00e1t.
\nOkos urak k\u00f6zt j\u00e1tszottam a bamb\u00e1t.
\n\u00c1rultam forg\u00f3t, kenyeret \u00e9s k\u00f6nyvet,
\nujs\u00e1got, verset – mikor mi volt k\u00f6nnyebb.
\nNem dics\u0151 harcban, nem szel\u00edd k\u00f6t\u00e9len,
\nde \u00e1gyban v\u00e9gzem, n\u00e9ha ezt rem\u00e9lem.
\nAk\u00e1rhogyan lesz, imm\u00e1r k\u00e9sz a lelt\u00e1r.
\n\u00c9ltem – \u00e9s ebbe m\u00e1s is belehalt m\u00e1r.
\n1936. nov. – dec.<\/em><\/p>\n

\n

(13)<\/strong><\/h1>\n

A k\u00f6lt\u0151 mag\u00e1nya akkora, hogy m\u00e1r csak az istenben rem\u00e9l bar\u00e1tot, ap\u00e1t, meghallgat\u00e1st. Oly h\u00e1l\u00e1s lenne egy ilyen megold\u00e1s\u00e9rt, hogy sors\u00e1ban \u0151 maga is megisten\u00fclne. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Istenem<\/strong><\/h2>\n

Dolgaim el\u0151l rejtegetlek,
\nIstenem, \u00e9n nagyon szeretlek.
\nHa rikkancs volna mesters\u00e9ged,
\nseg\u00edtn\u00e9k kiab\u00e1lni n\u00e9ked.
\nHogyha meg sz\u00e1nt\u00f3vet\u0151 lenn\u00e9l,
\nseg\u00edtn\u00e9k akkor is mindenn\u00e9l.
\nA lovaidat is szeretn\u00e9m
\n\u00e9s sz\u00e9pen, okosan vezetn\u00e9m.
\nVagy ink\u00e1bb ekeszarvat fogva
\nsz\u00e1ntan\u00e9k \u00e9n is a nyomodba,
\na szikre figyeln\u00e9k, hogy ottan
\na vasat m\u00e9g m\u00e9lyebbre nyomjam.
\nHa cs\u0151sz voln\u00e1l, hogy \u00f3vd a sarjat,
\n\u00e9n zavarn\u00e1m a fele varjat.
\nS b\u00e1rmi eff\u00e9le volna munk\u00e1d,
\nvelem azt soha meg nem unn\u00e1d.
\nHa nevetn\u00e9l, \u00e9n is \u00f6r\u00fcln\u00e9k,
\nvacsora ut\u00e1n mell\u00e9d \u00fcln\u00e9k,
\npip\u00e1mat egy kicsit elk\u00e9rn\u00e9d
\ns \u00e9n hosszan, mindent elbesz\u00e9ln\u00e9k.
\n1925. \u00e1pr. \/ 1934<\/em><\/p>\n

\n

\u201eNe f\u00e9lj ostob\u00e1nak lenni\u201d \u2013 olvashatn\u00e1nk \u00edgy is a kezd\u0151sort, ha az ostobas\u00e1got itt az \u00e9rtelme(zhete)tlen dolgok egyetlen kezel\u00e9si (\u00e9rtelmez\u00e9si?) m\u00f3dj\u00e1nak tekinten\u00e9nk. Mag\u00e1nyos tett, de csak \u00edgy lehets\u00e9ges az ellentmond\u00e1sok fesz\u00edt\u0151 \u00f6rv\u00e9ny\u00e9ben, a gondolatok t\u00e9p\u0151-szaggat\u00f3 vihar\u00e1ban, v\u00e9lt-rem\u00e9lt k\u00f6z\u00e9p\u00faton, ahol \u201enem lehet soha nem igaz szavad\u201d. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

L\u00e9gy ostoba<\/strong><\/h2>\n

L\u00e9gy ostoba. Ne f\u00e9lj. A sz\u00e9p szabads\u00e1g
\ncsak ostobas\u00e1g. Eszm\u00e9ink k\u00f6z\u00f6tt
\nrabon ugr\u00e1lunk, mint az \u00fcld\u00f6z\u00f6tt
\nmajom, ki t\u00e9pi ketrec\u00e9nek r\u00e1cs\u00e1t.
\nL\u00e9gy ostoba. A j\u00f3s\u00e1g \u00e9s a b\u00e9ke
\ncsak ostobas\u00e1g. Ami rend lehet,
\nmajd \u00edgy \u00fclepszik le sz\u00edved felett,
\nmint medr\u00e9ben a foly\u00f3 s\u00f6pred\u00e9ke.
\nL\u00e9gy ostoba. Hogy megsz\u00f3lnak, ne reszkess,
\nb\u00e1r nem gy\u0151zhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
\nL\u00e9gy oly ostoba, mint majd a hal\u00e1l.
\nNem lehet soha nem igaz szavad –
\nj\u00f3 leszel, er\u0151s, b\u00e9k\u00e9s \u00e9s szabad
\nvend\u00e9g mult s j\u00f6v\u0151 asztalain\u00e1l.
\n1935. aug. 6.<\/em><\/p>\n

\n

(14)<\/strong><\/h1>\n

A k\u00e9pzelet ily felajzott ugrabugr\u00e1ja megnyugtat: a fiatal J\u00f3zsef Attila tudja, hogy k\u00e9pes a v\u00e9gtelenben k\u00f3sz\u00e1lni, s ezt nem is rejti v\u00e9ka al\u00e1. Val\u00f3di salto mortale, amit itt kereszt\u00fclvisz. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Oly friss<\/strong><\/h2>\n

Oly friss-\u00edz\u0171 az \u00e9g, \u00e9n tudom, \u00e9n tizenkilenc esztend\u0151s vagyok
\nA szebbik bipl\u00e1non mindenki hallja a torony\u00f3ra \u00fct\u00e9seit,
\naz \u00e9hesnek k\u00f6rte a csillag is, ott m\u00e1r eb\u00e9delnek, de
\nMagyarorsz\u00e1gon m\u00e9g nincsen r\u00e1di\u00f3
\nMinden emberben ketrecek \u00e9lnek, ezek esznek vagy \u00e9nekelnek
\n\u00c9s egyik emberben ac\u00e9lb\u00f3l vannak a m\u00e1sikban pedig
\nfuruly\u00e1kb\u00f3l
\nHa alszom, hozz\u00e1m k\u00e9pest mi lesz a harmat
\nEg\u00e9szen ostoba csak egy van s az az el\u00e9gett itat\u00f3spap\u00edr,
\n– szeg\u00e9nyke vizet se l\u00e1tott
\nNe haragudj, j\u00f3\u00edze van az \u00e9gnek
\n\u00c9s a sz\u00fanyogok am\u00fagyis meghalnak \u00e9hs\u00e9g\u00fckben.
\n1924. szept. [?]<\/em><\/p>\n

\n

A l\u00e1tsz\u00f3lag kifel\u00e9 ir\u00e1nyul\u00f3, val\u00f3j\u00e1ban a bens\u0151 vil\u00e1got p\u00e1szt\u00e1z\u00f3, \u00f6nmegsz\u00f3l\u00edt\u00f3 JA-versek egyik t\u00f6k\u00e9letes p\u00e9ld\u00e1ja. Szentenciaszer\u0171 sorok, mintha a kopog\u00f3 t\u00f6m\u00f6rs\u00e9g ellens\u00falyozni tudn\u00e1 mindazt a gondolati-lelki el\u0151t\u00f6rt\u00e9netet, amelynek ez a vers a z\u00e1rlata, k\u00f6vetkeztet\u00e9se lehetne. Az int\u00e9sek sorozat\u00e1ba, az elgondolkodtat\u00f3 konkl\u00fazi\u00f3k \u00f6sszk\u00e9p\u00e9be csup\u00e1n a v\u00e1laszt\u00e1si lehet\u0151s\u00e9g ver n\u00e9mi \u00e9ket a vers z\u00e1rlat\u00e1ban. Ha van, ha lehet t\u00e9nyleges opci\u00f3 mindebben… (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Tudod, hogy nincs bocs\u00e1nat<\/strong><\/h2>\n

Tudod, hogy nincs bocs\u00e1nat,
\nhi\u00e1ba h\u00e1t a b\u00e1nat.
\nL\u00e9gy, ami lenn\u00e9l: f\u00e9rfi.
\nA f\u0171 kin\u0151 ut\u00e1nad.
\nA b\u0171n az nem lesz k\u00f6nnyebb,
\nhi\u00e1ba hull a k\u00f6nnyed.
\nHogy bizonys\u00e1g vagy erre,
\nlegal\u00e1bb azt k\u00f6sz\u00f6njed.
\nNe v\u00e1dolj, ne fogadkozz,
\nne l\u00e9gy komisz magadhoz,
\nne h\u00f3dolj \u00e9s ne h\u00f3dits,
\nne csatlakozz a hadhoz.
\nMaradj f\u00f6l\u00f6slegesnek,
\na titkokat ne lesd meg.
\nS ezt az emberis\u00e9get,
\nhisz ember vagy, ne vesd meg.
\nEml\u00e9kezz, hogy h\u00f6r\u00f6gt\u00e9l
\ns hi\u00e1ba k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gt\u00e9l.
\nHamis tan\u00fav\u00e1 lett\u00e9l
\nsaj\u00e1t igaz p\u00f6r\u00f6dn\u00e9l.
\nAty\u00e1t hivt\u00e1l elesten,
\nembert, ha nincsen isten.
\nS romlott k\u00f6lk\u00f6kre lelt\u00e9l
\npszichoanalizisben.
\nHitt\u00e9l a k\u00f6nny\u00fc sz\u00f3knak,
\nfizetett p\u00e1rtfog\u00f3knak
\ns l\u00e1sd, soha, soha senki
\nnem mondta, hogy te j\u00f3 vagy.
\nMegcsaltak, \u00fagy szerettek,
\ncsalt\u00e1l s igy nem szerethetsz.
\nMost h\u00e1t a t\u00f6lt\u00f6tt fegyvert
\nszoritsd \u00fcres szivedhez.
\nVagy vess el minden elvet
\ns m\u00e9g rem\u00e9lj h\u0171 szerelmet,
\nhisz mint a kutya hinn\u00e9l
\nabban, ki b\u00edzna benned.
\n1937. j\u00fal. – aug.<\/em><\/p>\n

\n

(15)<\/strong><\/h1>\n

Most mondj\u00e1tok meg: honnan ismerte ilyen j\u00f3l a n\u0151ket \u2013 19 \u00e9ves kor\u00e1ban?! \u00c9s mi volt az a jel, amib\u0151l kiolvasta, hogy a N\u0151 lesz a v\u00e9gzete \u2013 a lelket megfojt\u00f3, mindenre r\u00e1teleped\u0151 \u00e9rzelmi f\u00fcgg\u0151s\u00e9g, dominancia? (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

N\u0151 a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt<\/strong><\/h2>\n

A t\u00fck\u00f6r el\u0151tt \u00f6lt\u00f6zik. Csupasz,
\nAk\u00e1r a frissen megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclt penge.
\nNem l\u00e1tta f\u00e9rfi, m\u00e9gis belesz\u00farja
\nKegyetlen t\u00fckre minden f\u00e9rfi-szembe.
\nA t\u00fck\u00f6r el\u0151tt \u00f6lt\u00f6zik. Gyapj\u00fa
\nKelm\u00e9t neki n\u00f6veszt a f\u00e9rfi ny\u00e1ja.
\nSzoknyak\u00e9nt veszi mag\u00e1ra a poklot
\nS az \u00e9g fodork\u00e9nt hull\u00e1mzik al\u00e1ja.
\nHaj\u00e1ra aggat m\u00e9ly rejtelmeket,
\nVagy hajnalb\u00f3l k\u00f6ti ragyog\u00f3 konty\u00e1t
\nS a f\u00e9rfier\u0151 roppant v\u00e1sznait
\nUjjai apr\u00f3 szallagokra bontj\u00e1k.
\nF\u00fcl\u00f6nf\u00fcgg\u0151\u00fcl sz\u00edv\u00fcnket veszi,
\nNem hallott zen\u00e9t csak neki zen\u00e9ljen
\n\u00c9s nyelve alatt j\u00e9ghegyeket hordoz,
\nHogy forr\u00f3s\u00e1g\u00e1t elvermelje m\u00e9lyen.
\nLelkiismeret\u00fcnket gy\u00fajtja f\u00f6l,
\nHogy szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t v\u00e9le bekormozza,
\nT\u00edz manik\u0171r\u00f6z\u00f6tt m\u00e9regfog\u00e1t \u00e9s
\nAjk\u00e1t v\u00e9r\u00fcnkkel festi meg pirosra.
\nS m\u00e1r k\u00e9szen van \u00e9s nincsen rajta m\u00e1s.
\n\u00c1, dehogy! t\u00e1n csak egy vir\u00e1gsz\u00e1l \u00e9ppen!
\nAnnyira egyszer\u0171en indul el,
\nHogy sz\u0151nyeg\u00e9re: holt agyunkra l\u00e9pjen.
\n1924. jan.<\/em><\/p>\n

\n

A N\u0151 a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt c\u00edm\u0171 vers ut\u00e1n tizenh\u00e1rom \u00e9vvel sz\u00fcletett az al\u00e1bbi sz\u00f6veg, de nem csup\u00e1n ez indokolja a m\u00e1s hangnemet \u00e9s megk\u00f6zel\u00edt\u00e9st benne. M\u00edg az el\u0151bbit fenntart\u00e1sokkal lehetne szerelmes versnek tekinteni (b\u00e1r t\u00e9ny, hogy a sokarc\u00fa szerelem fogalomk\u00f6r\u00e9be l\u00e9lektanilag ak\u00e1r ez a viszonyul\u00e1sm\u00f3d, a t\u00e1volod\u00e1ssal k\u00f6zeled\u00e9s, az \u00e9rdesebb kifejez\u00e9s ment\u00e9n sarjad\u00f3 \u00e9rzelmi megnyilv\u00e1nul\u00e1s is beletartozhat), addig ut\u00f3bbi, a Rejtelmek egy\u00e9rtelm\u0171en az. A finoman csend\u00fcl\u0151, \u00e1m ann\u00e1l intenz\u00edvebb ragaszkod\u00e1s dala, t\u0171nt k\u00fczdelmek nyomait tal\u00e1n hordoz\u00f3, de azokat er\u0151s vonzalomba \u00e1gyaz\u00f3 vallom\u00e1s, amely az id\u0151 m\u00e9rleg\u00e9re b\u00edzza a kapcsolat es\u00e9lyeit, de a v\u00e9letlenre nem. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Fl\u00f3ra (r\u00e9szlet)<\/strong><\/h2>\n

2. Rejtelmek<\/strong><\/em><\/p>\n

Rejtelmek ha zengenek,
\n\u0151rt \u00e1llok, mint mes\u00e9kbe\u2019.
\nBebujtatt\u00e1l engemet
\ntalpig neh\u00e9z h\u0171s\u00e9gbe.<\/p>\n

Sz\u00f3l a szell\u0151, sz\u00f3l a v\u00edz,
\nelpirulsz, ha meg\u00e9rted.
\nSz\u00f3l a szem \u00e9s sz\u00f3l a sz\u00edv,
\nfolyamodnak te\u00e9rted.<\/p>\n

\u00c9n is \u00edrom \u00e9nekem:
\nha m\u00e1r szeretlek t\u00e9ged,
\ntedd k\u00f6nny\u00fcv\u00e9 \u00e9nnekem
\nezt a neh\u00e9z h\u0171s\u00e9get.
\n1937. febr. \u2013 m\u00e1rc.<\/em><\/p>\n

\n

(16)<\/strong><\/h1>\n

Simogat \u00e9s szorongat a k\u00f6lt\u0151 keze: gy\u00f6tr\u0151dve j\u00e1rk\u00e1lja k\u00f6r\u00fcl zs\u00e1km\u00e1ny\u00e1t, pedig tudja, hogy a val\u00f3di \u00e1ldozat szint\u00e9n \u0151 maga. Gyilkoss\u00e1 lenni, a szenved\u00e9ly sz\u00e1rny\u00e1n annyi, mint oly nagy dolgot v\u00e9ghezvinni, ami j\u00f3v\u00e1tehetetlen, ami az \u00e9gbe ki\u00e1lt. Nem most, majd egyszer, amikor minden k\u00f6t\u00e9l szakad… (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

\u00dcdv\u00f6zl\u00e9s<\/strong><\/h2>\n

Ma \u00fajfent \u00fcdv\u00f6z\u00f6l szivem
\nA szomor\u00fas\u00e1g enyhiben.
\nMa sz\u00e1ll szerelmem bronzhajadra,
\nMint holdsug\u00e1r pajkos patakra.
\nMa b\u00fas torokbul hull a sz\u00f3,
\nMint holt f\u00f6l\u00f6tt a puskasz\u00f3.
\nMa nem fogyn\u00e9k ki \u00e9n a cs\u00f3kbul:
\nGalamb szemelne friss kacs\u00f3kbul.
\nMa \u00edm el\u0151dbe t\u00e9rdelek,
\nSzerelmesen k\u00f6sz\u00f6ntelek.
\nDe f\u00e9rfis\u00e1gom harcra int,
\nCsit\u00edtom, f\u00f6lpattan megint.
\nS oly b\u00fas szivem, hogy m\u00e9g meg\u00f6llek.
\nNem ma, ne f\u00e9lj, ma \u00fcdv\u00f6z\u00f6llek.
\n1922. nov. 9.<\/em><\/p>\n

\n

Itt az \u00fcdv\u00f6zl\u00e9s nemcsak sz\u00f3 szerinti (m\u00edg az els\u0151 versben sz\u00e9les metaforikus k\u00f6rt \u00edr le a fogalom), hanem egyenesen hommage. Nem visszafogott, de nem is b\u00f3kol\u00f3; J\u00f3zsef Attila j\u00f3 \u00e9rz\u00e9kkel hajt f\u0151t \u00fagy a neves \u00edr\u00f3t\u00e1rs el\u0151tt, hogy k\u00f6zben a saj\u00e1t l\u00edrai univerzum\u00e1t, annak hangulat\u00e1t, szellemi-lelki-t\u00e1rgyi k\u00f6rnyezet\u00e9t \u00e9s t\u00e1gabb kontextus\u00e1t emeli be ebbe. Thomas Mann m\u00e9gsem \u00fcr\u00fcgye ennek, hanem kiv\u00e1lt\u00f3ja: erre utal az utols\u00f3, eleg\u00e1nsan elismer\u0151 sor. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Thomas Mann \u00fcdv\u00f6zl\u00e9se<\/strong><\/h2>\n

Mint gyermek, aki m\u00e1r pihenni v\u00e1gyik
\n\u00e9s el is jutott a nyugalmas \u00e1gyig
\nm\u00e9g megk\u00e9rlel, hogy: \u201eNe menj el, mes\u00e9lj\u201d \u2013
\n(igy nem sz\u00f6kik r\u00e1 hirtelen az \u00e9j)
\ns mig kis szive nagyon szorongva dobban,
\nt\u00e1n \u0151 se tudja, mit is kiv\u00e1n jobban,
\na mes\u00e9t-e, vagy azt, hogy ott legy\u00e9l:
\nigy k\u00e9r\u00fcnk: \u00dclj le k\u00f6z\u00e9nk \u00e9s mes\u00e9lj.
\nMondd el, mit szokt\u00e1l, b\u00e1r mi nem feledj\u00fck,
\nmes\u00e9lj arr\u00f3l, hogy itt vagy vel\u00fcnk egy\u00fctt
\ns egy\u00fctt vagyunk veled mindannyian,
\nkinek emberhez m\u00e9lt\u00f3 gondja van.
\nTe j\u00f3l tudod, a k\u00f6lt\u0151 sose l\u00f3dit:
\naz igazat mondd, ne csak a val\u00f3dit,
\na f\u00e9nyt, amelyt\u0151l vil\u00e1glik agyunk,
\nhisz egym\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl s\u00f6t\u00e9tben vagyunk.
\nAhogy Hans Castorp madame Chauchat test\u00e9n,
\nhadd l\u00e1ssunk \u00e1t magunkon itt ez est\u00e9n.
\nP\u00e1rn\u00e1s szavadon \u00e1t nem \u00fct a zaj –
\nmes\u00e9lj arr\u00f3l, mi a sz\u00e9p, mi a baj,
\nemelv\u00e9n sziv\u00fcnk a gy\u00e1szt\u00f3l a v\u00e1gyig.
\nMost temett\u00fck el szeg\u00e9ny Kosztol\u00e1nyit
\ns az embers\u00e9gen, mint rajta a r\u00e1k,
\nnem egy sz\u00f6rny-\u00e1llam iszonyata r\u00e1g
\ns mi borzadozva k\u00e9rdezz\u00fck, mi lesz m\u00e9g,
\nhonnan uszulnak r\u00e1nk uj ordas eszm\u00e9k,
\nf\u0151-e uj m\u00e9reg, mely k\u00f6z\u00e9nk hatol –
\nmeddig lesz hely, hol f\u00f6lolvashatol?…
\nArr\u00f3l van sz\u00f3, ha te sz\u00f3lsz, ne lohadjunk,
\nde mi f\u00e9rfiak f\u00e9rfiak maradjunk
\n\u00e9s n\u0151k a n\u0151k – szabadok, kedvesek
\n– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
\nFoglalj helyet. Kezdd el a mes\u00e9t sz\u00e9pen.
\nMi hallgatunk \u00e9s lesz, aki csak \u00e9ppen
\nn\u00e9z t\u00e9ged, mert \u00f6r\u00fcl, hogy l\u00e1t ma itt
\nfeh\u00e9rek k\u00f6zt egy eur\u00f3pait.
\n1937. jan. eleje<\/em><\/p>\n

\n

(17)<\/strong><\/h1>\n

K\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s a fagy hon\u00e1ba, az ez\u00fcst \u00e9letbe, a t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1ba. Amelyben minden cs\u00f6ndes, m\u00e1r-m\u00e1r mozdulatlan, \u00e1ttetsz\u0151, \u00fcveg-, csont- \u00e9s h\u00e1rtyaszer\u0171, v\u00e9gzetesen megf\u00e1radt \u00e9s elveszett. Vagy tal\u00e1n m\u00e9gsem? (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Ez\u00fcst \u00e9let<\/strong><\/h2>\n

1
\nNe b\u00e1ntsatok, ha most rossz vagyok,
\nHa most kicsit halkabban \u00e9lek.
\nHalkabban \u00e9lnek a felh\u0151k is,
\nMeg a halottak, meg a r\u00e9tek.
\nGy\u0151zni \u00e9pp oly sz\u00e9p, mint a vir\u00e1g,
\nDe \u00e9n az ucc\u00e1kon l\u0151d\u00f6rg\u00f6k,<\/p>\n

Vagy es\u0151t hallgatok szob\u00e1mban
\nS nagyon hallgatok, hogyha d\u00f6rg\u00f6tt.
\nEz\u00fcst\u00f6s lesz majd nagy szivetek,
\nB\u00e1rha a gy\u0151z\u0151k ti maradtok,
\nZ\u00e1szl\u00f3tok is ez\u00fcstt\u00e9 \u0151sz\u00fcl
\nS egyszer gy\u0151zni is elf\u00e1radtok.
\nCsatazaj m\u00f6g\u00f6tt elj\u00f6n halkan
\nHozz\u00e1tok is az ez\u00fcst \u00e9let.
\nNagyon halkan \u00e9lnek a felh\u0151k,
\nMeg a halottak, meg a r\u00e9tek.<\/p>\n

2
\nNagycs\u00f6nd\u0171, komoly kis\u00e9rtet kis\u00e9r
\nS hov\u00e1 l\u00e9pek, kib\u00fa a f\u00f6ld al\u00f3l –
\nAz \u00e1rny\u00e9kom, mely minden\u00fctt k\u00f6vet
\nS tal\u00e1lkozunk is egyszer valahol.
\nOlyan sz\u00e9p dolog elf\u00e1radni \u00e9s
\nPihenni, mit nem ad se harc, se m\u00e1s,
\nKedves \u00e1rny\u00e9kban leheverni, le
\nS benn\u00fcnk eleve ott a f\u00e1rad\u00e1s.
\nBenn\u00fcnk eleve ott a f\u00e1rad\u00e1s,
\nMely a sz\u0171z h\u00f3nak testv\u00e9re lehet –
\nHa nagyon f\u00e1zik m\u00e1r a f\u00f6ld, lehull,
\nCsak hull a h\u00f3 s \u00faj tavaszig befed.
\nEgy t\u00e9lest\u00e9n a f\u00f6ldet cs\u00f6ndesen
\nBetakarta a f\u00e1radts\u00e1g, a szent,
\nAz \u00e9n szavammal egy\u00fctt, hisz az is
\nV\u00e9gtelen hideg vil\u00e1gban kereng.
\n1925. \u00e1pr. 23.<\/em><\/p>\n

\n

Mintha az Ez\u00fcst \u00e9let kit\u00e1gulna \u2013 ahogyan a felvev\u0151g\u00e9p v\u00e1lt sz\u00f6get vagy \u00e1ll\u00e1st \u2013 a T\u00e9li \u00e9jszaka soraiban, a szem\u00e9lyest\u0151l a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi t\u00e9r fel\u00e9, mik\u00f6zben a k\u00e9t sz\u00f6veg k\u00e9pi vil\u00e1ga sok helyen hasonl\u00f3 kromatik\u00e1j\u00fa vagy szimbolik\u00e1j\u00fa elemekb\u0151l \u00e9p\u00edtkezik. De a T\u00e9li \u00e9jszaka sok szempontb\u00f3l az \u00e9rett, tapasztalt k\u00f6lt\u0151 verse, olyan mesteri f\u00e9lsorokkal, sorokkal \u2013 \u00e9s a benn\u00fck h\u00faz\u00f3d\u00f3 k\u00e9pekkel \u2013, amelyek \u00f6nmagukban is meg\u00e1lln\u00e1k a hely\u00fcket. A sz\u00f6vegind\u00edt\u00f3 (\u00f6n)felsz\u00f3l\u00edt\u00e1st k\u00f6vet\u0151en le\u00edr\u00e1s \u00e9s gondolati vers \u00f6tv\u00f6z\u0151dik itt eggy\u00e9 (\u201eT\u00fcnd\u00f6klik, mint a gondolat maga, \/ at\u00e9li \u00e9jszaka.\u201d), dinamikusan \u00e9s szervesen, magabiztosan \u00e9s g\u00f6rd\u00fcl\u00e9kenyen, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 rajzolat\u00fa k\u00e9pekkel. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

T\u00e9li \u00e9jszaka<\/strong><\/h2>\n

L\u00e9gy fegyelmezett!
\nA ny\u00e1r
\nellobbant m\u00e1r.
\nA sz\u00e9les, szenes g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6k felett
\negy kev\u00e9s k\u00f6nny\u0171 hamu remeg.
\nCsendes vid\u00e9k.
\nA l\u00e9g
\nfinom \u00fcveg\u00e9t
\nmegkarcolja p\u00e1r hegyes cserje\u00e1g.
\nSz\u00e9p embertelens\u00e9g. Csak egy kis darab
\nv\u00e9kony ez\u00fcstrongy – valami szalag –
\ncs\u00fcng kem\u00e9nyen a bokor oldal\u00e1n,
\nmert annyi mosoly, \u00f6lel\u00e9s f\u00f6nnakad
\na vil\u00e1g \u00e1g-bog\u00e1n.
\nA t\u00e1volban a b\u00fctyk\u00f6s v\u00e9n hegyek,
\nmint elnehez\u00fclt kezek,
\nmeg-megrebbenve tartogatj\u00e1k
\naz alkonyi t\u00fczet,
\na p\u00e1rolg\u00f3 tany\u00e1t,
\nv\u00f6lgy kerek cs\u00f6ndj\u00e9t, piheg\u0151 moh\u00e1t.
\nHazat\u00e9r a f\u00f6ldm\u00edves. Neh\u00e9z,
\nminden tagja a f\u00f6ldre n\u00e9z.
\nCammog v\u00e1ll\u00e1n a megrepedt kapa,
\nv\u00e9rzik a nyele, v\u00e9rzik a vasa.
\nMintha a l\u00e9tb\u0151l ballagna haza
\negyre nehezebb tagjaival,
\negyre nehezebb szersz\u00e1maival.
\nM\u00e1r f\u00f6lsz\u00e1ll az \u00e9j, mint k\u00e9m\u00e9nyb\u0151l a f\u00fcst,
\nszikr\u00e1z\u00f3 csillagaival.
\nA k\u00e9k, vas \u00e9jszak\u00e1t m\u00e1r hozza h\u00f6mp\u00f6ly\u00f6gve
\nlassudad harangkondul\u00e1s.
\n\u00c9s mintha a sz\u00edv \u00f6r\u00f6kr\u0151l-\u00f6r\u00f6kre
\n\u00e1llna s valami m\u00e1s,
\ntal\u00e1n a t\u00e1j l\u00fcktetne, nem az elmul\u00e1s.
\nMintha a t\u00e9li \u00e9j, a t\u00e9li \u00e9g, a t\u00e9li \u00e9rc
\nvolna harang
\ns nyelve a f\u00f6ld, a kov\u00e1csolt f\u00f6ld, a leng\u0151 neh\u00e9z.
\nS a sz\u00edv a hang.
\nCseng\u00e9s eml\u00e9ke sz\u00e1ll. Az elme hallja:
\n\u00dcll\u0151t csapott a t\u00e9l, hogy megvasalja
\na p\u00e1ntos \u00e9gbolt l\u00f3g\u00f3 ajtaj\u00e1t,
\nmelyen a gy\u00fcm\u00f6lcs, a b\u00faza, f\u00e9ny \u00e9s szalma,
\ncsak d\u0151lt a ny\u00e1ron \u00e1t.
\nT\u00fcnd\u00f6klik, mint a gondolat maga,
\na t\u00e9li \u00e9jszaka.
\nEz\u00fcst s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g n\u00e9mas\u00e1ga
\nholdat lakatol a vil\u00e1gra.
\nA hideg \u0171r\u00f6n holl\u00f3 rep\u00fcl \u00e1t
\ns a cs\u00f6nd kih\u0171l. Hallod-e, csont, a cs\u00f6ndet?
\n\u00d6sszekoccannak a molekul\u00e1k.
\nMilyen vitrinben csillognak
\nily t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1k?
\nA fagyra t\u0151rt emel az \u00e1g
\ns a pusztas\u00e1g
\nfekete s\u00f3haja lebben – –
\nvarjucsapat ing-leng a k\u00f6dben.
\nT\u00e9li \u00e9jszaka. Benne,
\nmint k\u00fcl\u00f6n kis t\u00e9li \u00e9j,
\negy tehervonat a s\u00edks\u00e1gra \u00e9r.
\nF\u00fcstj\u00e9ben, tengve
\negy \u00f6lnyi v\u00e9gtelenbe,
\nkeringenek, kih\u00fanynak csillagok.
\nA teherkocsik fagyos tetej\u00e9n,
\nmint kis eg\u00e9rke, surran \u00e1t a f\u00e9ny,
\na t\u00e9li \u00e9jszaka f\u00e9nye.
\nA v\u00e1rosok f\u00f6l\u00f6tt
\na t\u00e9l m\u00e9g g\u0151z\u00f6l\u00f6g.
\nDe villog\u00f3 v\u00e1g\u00e1nyokon,
\nv\u00e1rosba fut a k\u00e9k fagyon
\na s\u00e1rga \u00e9jszaka f\u00e9nye.
\nA v\u00e1rosban fel\u00fcti m\u0171hely\u00e9t,
\ngy\u00e1rtja a k\u00ednok sz\u00far\u00f3 fegyver\u00e9t
\na merev \u00e9jszaka f\u00e9nye.
\nA v\u00e1ros perem\u00e9n,
\nmint lucskos szalma, hull a l\u00e1mpaf\u00e9ny,
\nkiss\u00e9 od\u00e1bb
\na sarkon reszket egy z\u00f6rg\u0151 kab\u00e1t,
\negy ember, \u00fcld\u00f6g\u00e9l,
\n\u00f6sszeh\u00faz\u00f3dik, mint a f\u00f6ld, hi\u00e1ba,
\nr\u00e1l\u00e9p a l\u00e1b\u00e1ra a t\u00e9l…
\nHol a hom\u00e1lyb\u00f3l el\u0151hajol
\negy rozsdalevel\u0171 fa,
\nm\u00e9rem a t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1t.
\nMint birtok\u00e1t
\na tulajdonosa.
\n1933. jan.<\/em><\/p>\n

\n

(18)<\/strong><\/h1>\n

A lesz\u00e1mol\u00e1s fokozatosan megy v\u00e9gbe J\u00f3zsef Attil\u00e1ban. Az els\u0151 fokozat: valami s\u00fcket, f\u00f6l\u00f6sleges cs\u00f6nd. Amely m\u00f6g\u00fcl loppal kioson az \u00e9let. Ink\u00e1bb \u00e9let\u00e9rz\u00e9s, m\u00e9g nem eszm\u00e9let. Az majd csak egy \u00e9vtized m\u00falva \u00e9rkezik. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

K\u00f6db\u0151l, cs\u00f6ndb\u0151l<\/strong><\/h2>\n

Nem v\u00e1rom m\u00e1r az \u00e9letet.
\nVagyok \u00fagy, ahogyan lehet.
\nS ha nem lehet, akkor sehogy,
\nHa sok a nap, h\u00e1t sok\u00e1 fogy.
\nK\u00e9t szememb\u0151l a nap kiv\u00e9sz.
\nM\u00e1r csup\u00e1n a l\u00e1mp\u00e1ba n\u00e9z.
\nHa t\u0171z lobog, h\u00e1t majd el\u00e9g.
\nHa v\u00e9r \u00f6mlik, h\u00e1t van el\u00e9g.
\nAki megb\u00e1nt, \u00e9n nem b\u00e1ntom.
\nAki sajn\u00e1l, nem sajn\u00e1lom.
\n\u00d6r\u00fclhetnek a hadnagyok.
\nMert \u00e9n m\u00e1r \u00e9hes sem vagyok.
\nT\u00f6rt\u00e9nt valami \u00e9nvelem,
\nDe nem hal\u00e1l s nem t\u00fcrelem.
\nR\u00fagtak itten, r\u00fagtak ottan
\nS egyszer m\u00e9gsem k\u00e1romkodtam.
\nEgyszer megl\u00e1ttam a k\u00f6d\u00f6t
\nA nagy f\u00e9nyess\u00e9gek m\u00f6g\u00f6tt.
\n\u00c9s meghallottam egyszer \u00e9n,
\nHogy t\u00fal harcom vad z\u00f6rej\u00e9n,
\nAk\u00e1rha lent, ak\u00e1rha f\u00f6nt,
\nA szeg\u00e9ny\u00e9 csup\u00e1n a cs\u00f6nd.
\nA k\u00f6d, a cs\u00f6nd sosem ragyog.
\n\u00c9n m\u00e1r k\u00f6db\u0151l, cs\u00f6ndb\u0151l vagyok.
\nAmi \u00e9nbennem botork\u00e1l,
\nElbukik egy vak \u00e1rokn\u00e1l.
\nIszonyatos, nagy bosszu ez,
\nV\u00e1rni, v\u00e1rni, mig v\u00e9ge lesz.
\nS tudni, vannak \u00edgy m\u00e9g t\u00f6bben,
\nMignem valaki megd\u00f6bben,
\nMig valaki f\u00f6l nem ordit,
\nK\u00f6db\u0151l, cs\u00f6ndb\u0151l f\u00f6l a holdig,
\nF\u00f6l a pestishez mag\u00e1hoz!
\nAki irt\u00f3zattal \u00e1tkoz,
\nMeg\u00e1tkoz ebtart\u00f3t, ebet
\nS legel\u0151sz\u00f6r is engemet.
\n1925. \u00e1pr.<\/em><\/p>\n

\n

Tal\u00e1n a legismertebb J\u00f3zsef Attila-alkot\u00e1s: veretes foglalata a k\u00f6lt\u0151i \u00e9letm\u0171 sarokk\u00f6veinek, gondolati tekintetben \u00e9s a versbesz\u00e9d, sz\u00f6vegalkot\u00e1s szempontj\u00e1b\u00f3l is: megker\u00fclhetetlen vers, kihagyhatatlan ebb\u0151l a v\u00e1logat\u00e1sb\u00f3l. Egyfajta l\u00edrai \u00f6n\u00e9letrajz is, \u00e1m enn\u00e9l j\u00f3val t\u00f6bb: az \u00e1ltal\u00e1nos emberre n\u00e9zve \u00e1llap\u00edt meg, a saj\u00e1t l\u00e9ten \u00e1tsz\u0171rve, d\u00f6bbenetesen \u00e9rv\u00e9nyes dolgokat, minden id\u0151kre vonatkoz\u00f3an. A versszerkezet tartalmi letisztults\u00e1ga, \u00e9rz\u00e9kenyen m\u00e9ly \u00e9rtelmeket hordoz\u00f3 kompoz\u00edci\u00f3ja pedig mintha az egyik, benne szerepl\u0151 t\u00e9telt t\u00fckr\u00f6zn\u00e9: \u201eAk\u00e1r egy halom has\u00edtott fa, \/ hever egym\u00e1son a vil\u00e1g, \/ szor\u00edtja, nyomja, \u00f6sszefogja \/ egyik dolog a m\u00e1sik\u00e1t \/ s \u00edgy mindenik determin\u00e1lt.\u201d (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

Eszm\u00e9let<\/strong><\/h2>\n

1
\nF\u00f6ldt\u0151l eloldja az eget
\na hajnal s tiszta, l\u00e1gy szav\u00e1ra
\na bogarak, a gyerekek
\nkip\u00f6r\u00f6gnek a napvil\u00e1gra;
\na leveg\u0151ben semmi p\u00e1ra,
\na csill\u00f3 k\u00f6nny\u0171s\u00e9g lebeg!
\nAz \u00e9jjel r\u00e1sz\u00e1lltak a f\u00e1kra,
\nmint kis lepk\u00e9k, a levelek.<\/p>\n

2
\nK\u00e9k, piros, s\u00e1rga, \u00f6sszekent
\nk\u00e9peket l\u00e1ttam \u00e1lmaimban
\n\u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, ez a rend –
\negy sz\u00e1ll\u00f3 porszem el nem hibbant.
\nMost hom\u00e1lyk\u00e9nt sz\u00e1ll tagjaimban
\n\u00e1lmom s a vas vil\u00e1g a rend.
\nNappal hold k\u00e9l bennem s ha kinn van
\naz \u00e9j – egy nap s\u00fct idebent.<\/p>\n

3
\nSov\u00e1ny vagyok, csak kenyeret
\neszem n\u00e9ha, e l\u00e9ha, locska
\nlelkek k\u00f6zt ingyen keresek
\nbizonyosabbat, mint a kocka.
\nNem d\u00f6rg\u00f6l\u0151dzik s\u00fclt lapocka
\nsz\u00e1mhoz s sz\u00edvemhez kisgyerek –
\n\u00fcgyeskedhet, nem fog a macska
\negyszerre kint s bent egeret.<\/p>\n

4
\nAk\u00e1r egy halom has\u00edtott fa,
\nhever egym\u00e1son a vil\u00e1g,
\nszor\u00edtja, nyomja, \u00f6sszefogja
\negyik dolog a m\u00e1sik\u00e1t
\ns \u00edgy mindenik determin\u00e1lt.
\nCsak ami nincs, annak van bokra,
\ncsak ami lesz, az a vir\u00e1g,
\nami van, sz\u00e9thull darabokra.<\/p>\n

5
\nA teherp\u00e1lyaudvaron
\n\u00fagy lapultam a fa t\u00f6v\u00e9hez,
\nmint egy darab cs\u00f6nd; sz\u00fcrke gyom
\n\u00e9rt sz\u00e1mhoz, nyers, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s-\u00e9des.
\nHoltan lestem az \u0151rt, mit \u00e9rez,
\ns a hallgatag vag\u00f3nokon
\n\u00e1rny\u00e1t, mely r\u00e1ugrott a f\u00e9nyes,
\nharmatos sz\u00e9nre konokon.<\/p>\n

6
\nIm itt a szenved\u00e9s bel\u00fcl,
\n\u00e1m ott k\u00edv\u00fcl a magyar\u00e1zat.
\nSebed a vil\u00e1g – \u00e9g, hev\u00fcl
\ns te lelkedet \u00e9rzed, a l\u00e1zat.
\nRab vagy, am\u00edg a sz\u00edved l\u00e1zad –
\n\u00fagy szabadulsz, ha k\u00e9nyed\u00fcl
\nnem raksz magadnak olyan h\u00e1zat,
\nmelybe h\u00e1zi\u00far telep\u00fcl.<\/p>\n

7
\n\u00c9n f\u00f6ln\u00e9ztem az est al\u00f3l
\naz egek fogaskerek\u00e9re –
\ncsill\u00f3 v\u00e9letlen sz\u00e1laib\u00f3l
\nt\u00f6rv\u00e9nyt sz\u0151tt a mult sz\u00f6v\u0151sz\u00e9ke
\n\u00e9s megint f\u00f6ln\u00e9ztem az \u00e9gre
\n\u00e1lmaim g\u0151zei al\u00f3l
\ns l\u00e1ttam, a t\u00f6rv\u00e9ny sz\u00f6ved\u00e9ke
\nmind\u00edg f\u00f6lfeslik valahol.<\/p>\n

8
\nF\u00fclelt a csend – egyet \u00fct\u00f6tt.
\nF\u00f6lkereshetn\u00e9d ifj\u00fas\u00e1god;
\nnyirkos cementfalak k\u00f6z\u00f6tt
\nk\u00e9pzelhetsz egy kis szabads\u00e1got –
\ngondoltam. S h\u00e1t amint f\u00f6l\u00e1llok,
\na csillagok, a G\u00f6nc\u00f6l\u00f6k
\n\u00fagy f\u00e9nylenek f\u00f6nt, mint a r\u00e1csok
\na hallgatag cella f\u00f6l\u00f6tt.<\/p>\n

9
\nHallottam s\u00edrni a vasat,
\nhallottam az es\u0151t nevetni.
\nL\u00e1ttam, hogy a mult meghasadt
\ns csak k\u00e9pzetet lehet feledni;
\ns hogy nem tudok m\u00e1st, mint szeretni,
\ng\u00f6rnyedve terheim alatt –
\nminek is kell fegyvert veretni
\nbel\u0151led, arany \u00f6ntudat!<\/p>\n

10
\nAz meglett ember, akinek
\nsz\u00edv\u00e9ben nincs se anyja, apja,
\nki tudja, hogy az \u00e9letet
\nhal\u00e1lra r\u00e1ad\u00e1sul kapja
\ns mint tal\u00e1lt t\u00e1rgyat visszaadja
\nb\u00e1rmikor – ez\u00e9rt \u0151rzi meg,
\nki nem istene \u00e9s nem papja
\nse mag\u00e1nak, sem senkinek.<\/p>\n

11
\nL\u00e1ttam a boldogs\u00e1got \u00e9n,
\nl\u00e1gy volt, sz\u0151ke \u00e9s m\u00e1sf\u00e9l m\u00e1zsa.
\nAz udvar szigor\u00fa gy\u00f6p\u00e9n
\nimbolygott g\u00f6nd\u00f6r mosolyg\u00e1sa.
\nLed\u0151lt a puha, langy t\u00f3cs\u00e1ba,
\nhunyorgott, r\u00f6ffent m\u00e9g fel\u00e9m –
\nma is l\u00e1tom, mily t\u00e9tov\u00e1zva
\nbabr\u00e1lt pih\u00e9i k\u00f6zt a f\u00e9ny.<\/p>\n

12
\nVas\u00fatn\u00e1l lakom. Erre sok
\nvonat j\u00f6n-megy \u00e9s el-eln\u00e9zem,
\nhogy’ sz\u00e1llnak f\u00e9nyes ablakok
\na lengedez\u0151 sz\u00f6sz-s\u00f6t\u00e9tben.
\nIgy iramlanak \u00f6r\u00f6k \u00e9jben
\nkivil\u00e1g\u00edtott nappalok
\ns \u00e9n \u00e1llok minden f\u00fclke-f\u00e9nyben,
\n\u00e9n k\u00f6ny\u00f6kl\u00f6k \u00e9s hallgatok.
\n1933-1934 tele<\/em><\/p>\n

\n

(19)<\/strong><\/h1>\n

Minden csupa-csupa boml\u00e1s: k\u00edv\u00fclr\u0151l sz\u00e9p, bel\u00fclr\u0151l f\u00f6l\u00f6sleges. Ki\u00fcr\u00fclt. Nem e vil\u00e1gra val\u00f3k h\u00f6kkent vil\u00e1g\u00e9szlel\u00e9se: a dolgok a hely\u00fck\u00f6n, m\u00e1r-m\u00e1r magukt\u00f3l, k\u00f6nnyed\u00e9n m\u0171k\u00f6dnek, de rajtunk k\u00edv\u00fcl, nem vel\u00fcnk, nem nek\u00fcnk…. (Cs. G.)<\/em><\/p>\n

Ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n a szob\u00e1ban<\/strong><\/h2>\n

Fuldoklik m\u00e1r a sz\u00e9ternyedt szoba.
\nA polituros asztal \u00e9s a sz\u00e9kek
\nV\u00e9n arca k\u00e9ks\u00f6t\u00e9t hom\u00e1lyba r\u00e9ved.
\nV\u00e1r r\u00e1m a l\u00e9pcs\u0151 villog\u00f3 foga.
\nDe lenn a f\u00fcrd\u0151-strandon, a Dun\u00e1n,
\nPiroscs\u00edkos, vizes trik\u00f3k fesz\u00fclnek. –
\nJ\u00f3 \u00e1ra van a k\u00f6nny\u00fc t\u00fcllnek,
\nA friss sz\u00e9l futkos fodrai ut\u00e1n.
\nNem volna rossz az \u00f3don \u00d3bud\u00e1ba,
\nIngujjba lenni, vagy nem is ruh\u00e1ba.
\nKis korcsm\u00e1ban a s\u00f6rt issz\u00e1k. – Tal\u00e1n
\nHa \u00e9n is inn\u00e9k, habzana a sz\u00e1m.
\nSz\u00e1radt a sz\u00e1mpadl\u00e1sa \u00e9s a nyelvem.
\nJaj, inni kell, de akkor f\u00f6l kell kelnem.
\n1922<\/em><\/p>\n

\n

Ahogyan a keserny\u00e9s, lemond\u00f3 ki\u00e1br\u00e1ndults\u00e1g a vers kezdeti r\u00e9sz\u00e9nek els\u0151 olvasatra \u00fcnnep\u00e9lyes hangv\u00e9tel\u00e9vel egym\u00e1sba leng, az teszi mesterm\u0171v\u00e9 ezt a verset. Minden egy\u00e9b ennek rendel\u0151dik al\u00e1 benne, \u00edgy ny\u00fajtja, \u00e9lesen \u00e9s fellebbezhetetlen\u00fcl, egy olyan \u00e9let summ\u00e1j\u00e1t, amely az egy\u00e9ni \u00e9s t\u00e1rsas mag\u00e1ny k\u00f6zti \u201eforg\u00f3szeles\u201d senkif\u00f6ldj\u00e9n tal\u00e1lna haz\u00e1ra \u2013 otthontalan otthonra \u2013 ezzel a m\u00e9lyen megr\u00e1z\u00f3 vallom\u00e1ssal. (Sz. Sz.)<\/em><\/p>\n

(Ime, h\u00e1t megleltem haz\u00e1mat…)<\/strong><\/h2>\n

Ime, h\u00e1t megleltem haz\u00e1mat,
\na f\u00f6ldet, ahol nevemet
\nhib\u00e1tlanul irj\u00e1k f\u00f6l\u00e9bem,
\nha eltemet, ki eltemet.
\nE f\u00f6ld befogad, mint a persely.
\nMert nem kell (mily sajn\u00e1latos!)
\na h\u00e1bor\u00fab\u00f3l visszamaradt
\nh\u00faszfilll\u00e9res, a vashatos.
\nSem a vasgy\u0171r\u0171, melybe v\u00e9sve
\na sz\u00e9p sz\u00f3 \u00e1ll, hogy uj vil\u00e1g,
\njog, f\u00f6ld. – T\u00f6rv\u00e9ny\u00fcnk h\u00e1bor\u00fas m\u00e9g
\ns szebbek az arany karik\u00e1k.
\nEgyed\u00fcl voltam \u00e9n sok\u00e1ig.
\nMajd elj\u00f6ttek hozz\u00e1m sokan.
\nMagad vagy, mondt\u00e1k; b\u00e1r vel\u00fck
\nvoltam volna \u00e9n boldogan.
\nIgy \u00e9ltem s voltam \u00e9n hi\u00e1ba,
\nmeg\u00e1llapithatom magam.
\nBolondot j\u00e1tszottak velem
\ns m\u00e1r hal\u00e1lom is hasztalan.
\nMi\u00f3ta \u00e9ltem, forg\u00f3sz\u00e9lben
\npr\u00f3b\u00e1ltam \u00e1llni helyemen.
\nNagy nevets\u00e9g, hogy nem v\u00e9tettem
\nt\u00f6bbet, mint v\u00e9tettek nekem.
\nSz\u00e9p a tavasz \u00e9s sz\u00e9p a ny\u00e1r is,
\nde szebb az \u0151sz s legszebb a t\u00e9l,
\nannak, ki t\u0171zhelyet, csal\u00e1dot,
\nm\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp m\u00e1soknak rem\u00e9l.
\n1937. nov.<\/em><\/p>\n

\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

„Haj\u00f3sinas koromban, ny\u00e1ron, a z\u00f6rg\u0151, vontat\u00f3 Tat\u00e1ron,” Fl\u00f3r\u00e1nak, 1937. m\u00e1rcius K\u00f6z\u00f6s h\u00f3dolat J\u00f3zsef Attil\u00e1nak (2005-2014)  (In memoriam Sz\u00ednk\u00e9p \u2013 RMSZ)<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[133,4],"tags":[],"class_list":["post-34321","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szabad-szombat-antologia","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34321","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=34321"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34321\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=34321"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=34321"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=34321"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}