{"id":34521,"date":"2014-09-12T05:14:48","date_gmt":"2014-09-12T05:14:48","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34521"},"modified":"2014-09-12T05:14:48","modified_gmt":"2014-09-12T05:14:48","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-hans-carossa-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34521","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Hans Carossa"},"content":{"rendered":"

Gyimesi napl\u00f3jegyzetek 1916-b\u00f3l \/4.<\/strong><\/h2>\n

December 5.<\/em>
\nD\u00e9lel\u0151tt az ut\u00e1szokn\u00e1l az erd\u0151ben t\u00f6lt\u00f6ttem az id\u0151met. A sebes\u00fclend\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra ki kellett tiszt\u00edtsanak egy ben\u0151tt utat, amelyet majdnem felvett az erd\u0151. Hossz\u00fa-havas fel\u0151l elkezd\u0151dtek a l\u00f6v\u00e9sek, s\u00fcket\u00edt\u0151en b\u0151gnek, visszhangzanak. Amikor visszat\u00e9rtem, hallottam, hogy az oroszok arcvonalunkt\u00f3l balra ism\u00e9t \u00e1tt\u00f6rt\u00e9k az osztr\u00e1k vonalat, \u00e9s ez\u00e9rt a mi \u00e1ll\u00e1saink v\u00e9dtelenn\u00e9 \u00e9s \u00e9rt\u00e9ktelenn\u00e9 v\u00e1ltak. A hegytet\u0151n m\u00e9g csendess\u00e9g van. Egy k\u00fcld\u00f6nc parancsot hozott a menetk\u00e9sz\u00fclts\u00e9gre, a sebes\u00fclteket \u00e9s betegeket k\u00e9sedelem n\u00e9lk\u00fcl Pal\u00e1nk\u00e1ra kell sz\u00e1ll\u00edtani. Mit fogok most Kristllel csin\u00e1lni? M\u00e9g mindig alszik. Valaki mondja is, hogy ezt most lehetetlen elk\u00fcldeni, ezt nem lehet megtenni. A harci zaj k\u00f6zeledik. Rehm \u00e1lland\u00f3an figyel engemet \u00e9s kital\u00e1lja, hogy mi aggaszt. V\u00e9g\u00fcl is megsokallja a hallgat\u00e1st \u00e9s azt mondja: a Somme-n\u00e1l n\u00e9ha rosszabbul n\u00e9zett ki a helyzet\u00fcnk, de a front mindig vissza\u00e1llott. Lent a faluban van k\u00e9t tartal\u00e9k sz\u00e1zadunk, amelyek m\u00e9g nem vettek r\u00e9szt a harcban, mi nem vesz\u00edthet\u00fcnk. Megengedem neki, hogy te\u00e1t f\u0151zz\u00f6n \u00e9s ism\u00e9t bet\u0171zni kezdem Glavina level\u00e9t. [… ]
\nH\u00e1rom \u00f3ra. A l\u00f6v\u00e9sek er\u0151s\u00f6dtek, de mintha az oroszok t\u00fcze most nem volna olyan kem\u00e9ny. Visszamegyek Kristlhez, sz\u00f3l\u00edtom, a v\u00e1llait megr\u00e1zom. Hasztalan. M\u00e9lyen alszik…
\nF\u00e9l n\u00e9gy. A harci zaj mind er\u0151sebb \u00e9s hangosabb lesz. Amikor kin\u00e9zek az ablakon, a napf\u00e9nyt\u0151l val\u00f3s\u00e1ggal vak\u00edt a h\u00f3 \u00e9s a terep n\u00e9h\u00e1ny dombj\u00e1n a h\u00f3 f\u00e9nye olyan er\u0151s, mintha m\u00e1r nem is feh\u00e9r, hanem valami z\u00f6ldes f\u00e9nyt l\u00e1tna az ember. Egy k\u00e9sz\u00fclts\u00e9gben l\u00e9v\u0151 szakaszunk el\u0151rement a vonalba. Most az ellens\u00e9g \u00e9szreveheti. A l\u00f6ved\u00e9kek meg-megcsillan\u00f3 sisakjaik felett robbannak. Egy \u00faj t\u00edpus\u00fa srapnel, amely k\u00e9tsz\u00edn\u0171 f\u00fcst\u00f6t bocs\u00e1t ki, olyan, mintha egy l\u00e1thatatlan toj\u00e1sb\u00f3l fekete \u00e9s v\u00f6r\u00f6s sz\u00e1rny\u00fa madarak keln\u00e9nek ki. Katon\u00e1ink gyorsan haladnak el\u0151re, mintha szaladn\u00e1nak. Hirtelen a falu sz\u00e9l\u00e9n felt\u0171nik egy alig \u00e1lc\u00e1zott porosz \u00e1gy\u00fa \u00e9s meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kezd l\u0151ni, egym\u00e1s ut\u00e1n adja le sort\u00fczeit. A l\u00e9gnyom\u00e1s k\u00f6t\u00f3z\u0151 szob\u00e1nk ablak\u00e1t bet\u00f6rte.
\nF\u00e9l \u00f6t. Gyors l\u00e9ptekkel j\u00f6n az \u0151rnagy \u00e9s seg\u00e9dtisztje. Ut\u00e1nuk megsebes\u00fclt n\u00e9metek \u00e9s oroszok. Az egyik orosz, vil\u00e1gos karvalyszem\u0171, halv\u00e1nyz\u00f6ldes barna arc\u00fa, nincs megsebes\u00fclve. Ki kell \u0151t hallgatni, de itt senki sincs, aki tudna oroszul. A k\u00f6zelben l\u00e9v\u0151 bajt\u00e1rsainkt\u00f3l h\u00edvunk egy bosny\u00e1kot, egy lengyelt \u00e9s egy ukr\u00e1nt, akik bizony\u00e1ra meg\u00e9rtik az oroszt, de nem tudnak n\u00e9met\u00fcl. N\u00e9gy nyelven folynak oda-vissza a k\u00e9rd\u00e9sek \u00e9s feleletek. A fiatal fi\u00fat szigor\u00faan vallatj\u00e1k az ezrede \u00e1ll\u00e1sair\u00f3l, katonai erej\u00e9r\u0151l, de gyerekesen egy\u00fcgy\u0171v\u00e9 teszi mag\u00e1t \u00e9s a leg\u00e9rthetetlenebb v\u00e1laszokat adja. Az \u0151rnagyunk k\u00e9t napi \u00e9hs\u00e9gz\u00e1rk\u00e1val fenyegeti meg, ha nem felel rendesen, \u00e9rtelmesen. \u00d6sszerezzen, mintha ostorcsap\u00e1s \u00e9rte volna \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 egy sz\u00f3t sem sz\u00f3l. Der\u00e9k leg\u00e9ny – mormolja az id\u0151s ember \u00e9s t\u00f6bb k\u00e9rd\u00e9st nem tesz fel. Az orosz fel\u00e9l\u00e9nk\u00fcl, hirtelen keresg\u00e9lni kezd a zsebeiben, cs\u00f3v\u00e1lgatja fej\u00e9t \u00e9s rekedtes hangj\u00e1n valamit ukr\u00e1nul mond. A helyzet fesz\u00fclt lesz, v\u00e1rjuk, hogy besz\u00e9lni kezd, a seg\u00e9dtiszt is izgatottan forgatja, k\u00e9sz\u00edti ceruz\u00e1j\u00e1t. De a tolm\u00e1csok egym\u00e1sut\u00e1n felkacagnak \u00e9s mondj\u00e1k, hogy a fogoly a harcban elvesz\u00edtette doh\u00e1ny\u00e1t \u00e9s \u00e1llhatatosan egy p\u00e1r cigarett\u00e1t k\u00e9r. A bosny\u00e1kt\u00f3l megkapja, amit \u00f3hajtott, meggy\u00fajtja a cigarett\u00e1j\u00e1t \u00e9s mivel m\u00e1r senki sem t\u00f6r\u0151dik vele, a k\u00f6zel\u00e9ben l\u00e9v\u0151 sz\u00e9kre le\u00fcl, fej\u00e9t \u00e9s karj\u00e1t leereszti. A cigaretta kez\u00e9b\u0151l kihull, horkol.
\nJ\u00f6n a fut\u00e1r. A t\u00e1mad\u00e1st visszavert\u00e9k. Az ellens\u00e9g ism\u00e9t elvesz\u00edtette azt a ter\u00fcletet, amelyet kor\u00e1bban elfoglalt. A harc sz\u00ednhely\u00e9t elhagyt\u00e1k. A v\u00f6lgy felett egy sereg holl\u00f3 rep\u00fcl v\u00e9gig. A fiatal oroszt durv\u00e1n fel\u00e9bresztik az indul\u00e1sra. Az \u0151rnagy parancsot ad, hogy holnap d\u00e9lut\u00e1nig tov\u00e1bbra is a Hossz\u00fa-havason kell maradnom.
\nM\u00e1r eg\u00e9szen bes\u00f6t\u00e9tedett, amikor a mellettem l\u00e9v\u0151 szob\u00e1ba Kristlhez ben\u00e9zek. Felkelt.
\n– Oroszok vannak itt?
\n– Igen, foglyok. De m\u00e1r elvitt\u00e9k \u0151ket.
\n– \u00c9rtem, foglyok, ism\u00e9telgeti bizalmatlanul, de Bruszilov t\u00e1bornok \u00e9ppen most haladt el el\u0151tt\u00fcnk egy kivil\u00e1g\u00edtott kocsival?
\nN\u00e9h\u00e1ny perccel kor\u00e1bban egy kis magyar sz\u00e1nocska haladt el ablakunk alatt, k\u00e9t apr\u00f3 \u00e9g\u0151 f\u00e1kly\u00e1val. Ez lehetett a kivil\u00e1g\u00edtott kocsi. Mindezt alaposan elmagyar\u00e1ztam neki \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, hogy felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1somat el is fogadta. Ugyancsak tudt\u00e1ra adtam, hogy holnap Pal\u00e1nk\u00e1ra kell mennie, ahonnan hazautazhat. De az \u00f6r\u00f6mnek semmi jel\u00e9t sem adta, azt mondta, hogy ott idegen emberek vannak.
\nV\u00e9g\u00fcl nagyon hat\u00e1rozottan adtam tudt\u00e1ra, hogy most aludnia kell, mert amikor holnap er\u0151teljesen r\u00e1lehelek, hogy fel\u00e9bredjen, f\u00e9lelem n\u00e9lk\u00fcl ki kell mennie, te\u00e1t kell innia \u00e9s feh\u00e9r kenyeret ennie marmal\u00e1d\u00e9val, nyugodt \u00e9s j\u00f3 hangulatban kell legyen. Megpr\u00f3b\u00e1lta vigy\u00e1zzba v\u00e1gni mag\u00e1t \u00e9s \u201eigenis, doktor”-t v\u00e1laszolni. Csak n\u00e9h\u00e1nyszor meg kellett arc\u00e1t simogatnom \u00e9s m\u00e1r aludt is. […]<\/p>\n

December 6., d\u00e9lid\u0151ben<\/em>
\nAz \u00fctk\u00f6zet hajnalban kezd\u0151d\u00f6tt \u00e9s \u00fagy old\u00f3dott meg, mint egy egyenlet, kilenc \u00f3rakor m\u00e1r nincsenek oroszok Mih\u00e1lysz\u00e1ll\u00e1son, visszavert\u00e9k Mont\u00e9 Ardelle-re [Erd\u0151el\u0171-hegy, 1588 m – A. I.] A parancsot teljes\u00edtett\u00fck, m\u00e1r kilenc \u00f3ra el\u0151tt megj\u00f6ttek a magyar tisztek, hogy \u00e1ll\u00e1sainkkal megismerkedjenek \u00e9s azokat holnap z\u00e1szl\u00f3aljukkal \u00e1tvegy\u00e9k.
\nKristl – amikor r\u00e1leheltem – tizenegy \u00f3rakor azonnal felkelt \u00e9s moh\u00f3 \u00e9tv\u00e1ggyal evett. De amikor azt mondtam neki, hogy holnap egy orvosi bizony\u00edtv\u00e1nnyal ell\u00e1tva Pal\u00e1nk\u00e1ra kell mennie, hogy onnan hazat\u00e9rhessen Bayerbe, arca merev grimaszba torzult, azt\u00e1n csak \u00f6sszeszedte mag\u00e1t \u00e9s sz\u00e9p szavakkal arra k\u00e9rt, hogy itt maradhasson. Majdnem azt kellett higgyem, hogy az otthon eml\u00e9ke elhom\u00e1lyosodott benne. Minden v\u00e1ltoztat\u00e1st\u00f3l megijedt \u00e9s \u00fagy cs\u00fcng\u00f6tt tekintet\u00fcnk\u00f6n, mintha az jelenten\u00e9 sz\u00e1m\u00e1ra az eg\u00e9sz vil\u00e1got De mit tehetn\u00e9k itt egy ilyen beteg term\u00e9szettel, itt, ahol a l\u00e9g tele van b\u0171zzel \u00e9s f\u00fcsttel? \u00c9s mit sz\u00f3lna mindehhez az \u0151rnagy \u00e9s Leverenz? Kaab gyorsan megjegyzi, nyugodjunk csak meg, mert ha Kristl valamit is \u00e9rt a beteg\u00e1pol\u00e1shoz, akkor n\u00e9h\u00e1ny napot seg\u00edthet \u00e9s maradhat. \u201eKi vagyok k\u00e9pezve beteghordoz\u00f3nak – t\u00f6rt ki lelkesen Kristl -, nagyon j\u00f3l tudok k\u00f6t\u00f6zni, kar- \u00e9s l\u00e1bs\u00edneket is tudok csin\u00e1lni.” Meg\u00edg\u00e9rtem, hogy a dolgon gondolkodni fogok \u00e9s megbesz\u00e9lem az ezred- \u00e9s sz\u00e1zadparancsnokkal. A tov\u00e1bbiakban ki van \u00edrva betegnek, megfigyel\u00e9s alatt \u00e1ll, naponta k\u00e9tszer kell n\u00e1lam jelentkeznie. Raabbal j\u00e1r egy\u00fctt, \u00fcvegeket, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 eszk\u00f6z\u00f6ket mosogat el, g\u00e9zk\u00f6t\u00e9seket teker fel, megk\u00eds\u00e9rli mag\u00e1t hasznoss\u00e1 tenni.<\/p>\n

Este. D\u00e9lut\u00e1n kopogtat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl egy fiatalember l\u00e9pett be, magyar n\u00e9pviseletben \u00e9s mindenfel\u00e9 bar\u00e1ts\u00e1gosan mosolyogva an\u00e9lk\u00fcl, hogy sz\u00ednes, zsin\u00f3rokkal k\u00f6r\u00fcltekert barna nemezkalapj\u00e1t levenn\u00e9, k\u00f6rbej\u00e1r, egy sz\u00f3t sem sz\u00f3l, n\u00e9zi a falakat, tekintet\u00e9vel v\u00e9gigsimogatja a szekr\u00e9nyt, k\u00e9pet, t\u00fckr\u00f6t, az ablakot, azt\u00e1n m\u00e9ly benyom\u00e1st kelt\u0151 kifejez\u00e9ssel n\u00e9z minket \u00e9s \u00fagy t\u0171nik, mintha v\u00e9gtelen sok mondanival\u00f3ja lenne. Az \u0151rnagy d\u00fch\u00f6s lesz. hogy zavarj\u00e1k, hirtelen felugrik \u00e9s r\u00e1sz\u00f3l, hogy t\u00e1vozzon innen. A fi\u00fa an\u00e9lk\u00fcl, hogy csod\u00e1lkozna vagy bosszankodna, k\u00f6zelebb megy, felh\u00fazza ruh\u00e1j\u00e1nak ujj\u00e1t \u00e9s n\u00e9m\u00e1n egy hossz\u00fa, m\u00e9ly \u00e9s m\u00e9g mindig nagyon v\u00f6r\u00f6s forrad\u00e1sos sebet mutat nek\u00fcnk. \u00c9s am\u00edg az \u0151rnagy tov\u00e1bb p\u00f6rlekedik, elindul, az ajt\u00f3b\u00f3l m\u00e9g egyszer mosolyogva visszatekintve kimegy. Alighogy kil\u00e9pett, mintha a f\u0151n\u00f6k\u00fcnk megb\u00e1nta volna d\u00fchkit\u00f6r\u00e9s\u00e9t. Az. enyh\u00fcl\u00e9st gyorsan kihaszn\u00e1lva el\u0151adtam neki az \u00e9n probl\u00e9m\u00e1mat, mondv\u00e1n, hogy Kristl m\u00e1r nem alkalmas gyalogosnak, haza kell k\u00fcldeni, vagy megpr\u00f3b\u00e1lni valami m\u00e1s beoszt\u00e1sban haszn\u00e1lni. \u201eMire lehetne felhaszn\u00e1lni? – Betegsz\u00e1ll\u00edt\u00e1sra. – Van erre kik\u00e9pz\u00e9se? – Igen!”
\nAz \u00e1thelyez\u00e9s j\u00f3v\u00e1hagy\u00f3dik, Leverenzzel telefonon azonnal rendezik, aki j\u00f3kedv\u00e9ben van \u00e9s mondja, hogy Kristlnek kar\u00e1csonyi szabads\u00e1got sz\u00e1nd\u00e9kszik adni \u00e9s sz\u00e1m\u00e1ra a vaskereszt is folyamatban van.<\/p>\n

B\u00e1lv\u00e1nyospatak, 1916. december 7.<\/em>
\nAmikor tizenkett\u0151kor minket felv\u00e1ltottak, t\u00e1bort bontottunk, hogy a Tatros ir\u00e1ny\u00e1ban lefel\u00e9 a B\u00e1lv\u00e1nyos v\u00f6lgy\u00e9be menetelj\u00fcnk, Gyimesb\u00fckk k\u00f6zel\u00e9be. A sz\u00e1zadok a hegyi utakon vonultak. Mi h\u00e1rman: az. \u0151rnagy, a sz\u00e1rnyseg\u00e9dje \u00e9s \u00e9n hosszan mellett\u00fck lovagoltunk, n\u00e9ha a befagyott Hidegs\u00e9gen. Egy \u00f6sszet\u00f6rt j\u00e9gt\u00f6mb vak\u00edt\u00f3-csillog\u00f3 f\u00e9ny\u00e9t\u0151l a h\u00e1rom l\u00f3 hirtelen megriadt es megugrott\u00e1k magukat, hogy az \u00e1rokb\u00f3l kijussanak, de azt\u00e1n lecsendesedtek.
\nK\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben lovainkat nem k\u00edm\u00e9lve er\u0151s trappban, n\u00e9ha galoppban lovagoltunk. Ha lassan ment\u00fcnk a j\u00e9gen, a lovak nem \u00e9rezt\u00e9k biztons\u00e1gban magukat, de \u00e9lvezt\u00e9k, ha patk\u00f3ikat teljes er\u0151vel csattogtathatj\u00e1k \u00e9s gyorsan haladunk. Egy sebes\u00fclt katon\u00e1hhoz \u00e9rt\u00fcnk, akinek k\u00f6t\u00e9se felold\u00f3dott \u00e9s v\u00e9rzett, meg\u00e1llottam n\u00e1la, majd egyed\u00fcl lovagoltam tov\u00e1bb. A felh\u0151foszl\u00e1nyok felemelkedtek az \u00e9g fel\u00e9, h\u00f3szag \u00e9rz\u0151d\u00f6tt. M\u00e1r kezdtek l\u00e1tszani a gyimesb\u00fckki h\u00e1zak, amikor a patak m\u00e1sik oldal\u00e1n egy sor megrakott parasztszekeret pillantottam meg, amint velem szembe j\u00f6ttek. Az els\u0151 fogat ismer\u0151snek t\u0171nt, engedtem lovamat odamenni \u00e9s t\u00e9nyleg, felismertem a sz\u00e9p, ez\u00fcstsz\u00fcrke szarv\u00fa \u00f6kr\u00f6ket, mellett\u00fck a d\u00e9lceg tart\u00e1s\u00fa n\u0151vel, aki most t\u00f6bb csal\u00e1d \u00e9l\u00e9n t\u0171nt fel. Utols\u00f3nak menek\u00fclt el, most els\u0151nek t\u00e9rt vissza. A kisgyermek pokr\u00f3cba csavarva, b\u0151r\u00f6kkel letakarva a szek\u00e9ren aludt, a le\u00e1nyka vigy\u00e1zott re\u00e1 \u00e9s az \u00f6regember j\u00e9gcsapos szak\u00e1ll\u00e1val vonszolta mag\u00e1t ut\u00e1nuk. A parton, eg\u00e9szen k\u00f6zel a patakhoz ment a gyermek, vastag keszty\u0171je volt, h\u00f3na alatt a k\u00e9pet vitte, amelynek \u00f6sszet\u00f6rt \u00fcvege alatt ez\u00fcst h\u00e1tt\u00e9rben, piros ruh\u00e1ban \u00e1ld\u00e1st oszt\u00f3 gyermekj\u00e9zus volt l\u00e1that\u00f3. Odaki\u00e1ltottam egy magyar k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9ssel. Isten hozta – felelt tiszta hangon az anya \u00e9s k\u00f6zelebb j\u00f6tt, hogy valamit k\u00e9rdezzen. K\u00e9nytelen voltam minden k\u00fcls\u0151 \u00e9s bels\u0151 hall\u00e1somat \u00f6sszeszedni, hogy meg\u00e9rthessem. El\u0151sz\u00f6r is azt k\u00e9rdezte, hogy Hossz\u00fahavason h\u00e1zak mentek-e t\u00f6nkre? Felt\u0171n\u0151en \u00f6rvendett, amikor azt feleltem, hogy nem. Azt\u00e1n azt k\u00e9rdezte, hogy kik ellen harcoltunk? Amikor azt mondtam, \u201eoroszok”, kacagott \u00e9s \u00fagy v\u00e9lekedett, hogy akkor \u0151k nem is kellett volna elmenek\u00fcljenek, az oroszok nem b\u00e1ntott\u00e1k a falusi embereket \u00e9s a n\u0151k ir\u00e1nt is nagyobb tisztelettel voltak, mint a rom\u00e1nok. Amikor tov\u00e1bb akartam lovagolni, a kocsib\u00f3l kivett egy kis zacsk\u00f3t \u00e9s egy mar\u00e9k sz\u00e1r\u00edtott k\u00f6rt\u00e9t adott. Nekem semmim se volt egyebem, amivel nemes gesztus\u00e1t viszonozzam, csak egy friss komisz-kenyerem. De gondoltam, \u00e9ppen ezzel fogom \u0151ket meg\u00f6rvendeztetni, hiszen l\u00e1ttam, hogy mindenik\u00fck milyen s\u00e1padt \u00e9s er\u0151tlen, biztos, hogy ki\u00e9hezettek. Ki\u00e1ltott\u00e1k a gyermeket, aki \u00f3vatosan egy k\u0151re helyezte a gyermekj\u00e9zus k\u00e9p\u00e9t \u00e9s boldogan szaladt, hogy
\nmegkapja r\u00e9sz\u00e9t. Egy kisebb patak v\u00f6lgy\u00e9ben v\u00e1r re\u00e1m Rehm. M\u00e9g egyszer k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, a karav\u00e1n \u00e9pp \u00e1thaladt Hidegs\u00e9gpatak\u00e1n, az esti napf\u00e9nyben f\u00e9nyesen csillogott a k\u00e9p ez\u00fcst h\u00e1ttere. F\u00e9l \u00f6tkor el\u00e9rt\u00fck sz\u00e1ll\u00e1sainkat. Ez ism\u00e9t egy paraszth\u00e1z, alacsony falakkal, sz\u0151ttesekkel bor\u00edtva. Tizenegy kilom\u00e9terre vagyunk a front m\u00f6g\u00f6tt, a lakosok \u00e9pp \u00fagy dolgoznak, mint b\u00e9keid\u0151ben.<\/p>\n

[Forr\u00e1s: Antal Imre: T\u00f6rt\u00e9nelmi esem\u00e9nyek Gyimes vid\u00e9k\u00e9n a r\u00e9gm\u00faltt\u00f3l napjainkig. Pallas-Akad\u00e9mia, Cs\u00edkszereda, 2005.]<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Gyimesi napl\u00f3jegyzetek 1916-b\u00f3l \/4. December 5. D\u00e9lel\u0151tt az ut\u00e1szokn\u00e1l az erd\u0151ben t\u00f6lt\u00f6ttem az id\u0151met. A sebes\u00fclend\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra ki kellett tiszt\u00edtsanak egy ben\u0151tt utat, amelyet majdnem felvett az erd\u0151. Hossz\u00fa-havas fel\u0151l elkezd\u0151dtek a l\u00f6v\u00e9sek, s\u00fcket\u00edt\u0151en b\u0151gnek, visszhangzanak. Amikor visszat\u00e9rtem, hallottam, hogy az oroszok arcvonalunkt\u00f3l balra ism\u00e9t \u00e1tt\u00f6rt\u00e9k az osztr\u00e1k vonalat, \u00e9s ez\u00e9rt a mi \u00e1ll\u00e1saink v\u00e9dtelenn\u00e9 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13,137],"tags":[],"class_list":["post-34521","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34521","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=34521"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34521\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=34521"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=34521"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=34521"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}