{"id":34586,"date":"2014-09-14T05:34:21","date_gmt":"2014-09-14T05:34:21","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34586"},"modified":"2014-09-14T05:34:21","modified_gmt":"2014-09-14T05:34:21","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-simone-de-beauvoir","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=34586","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Simone de Beauvoir"},"content":{"rendered":"

Egy j\u00f3 h\u00e1zb\u00f3l val\u00f3 \u00faril\u00e1ny eml\u00e9kei<\/strong><\/h2>\n

Der\u00fclt nyugalmam f\u00f6l\u00f6tt azonban \u00e1tmenetileg beborult az \u00e9g a h\u00e1bor\u00fa utols\u00f3 \u00e9v\u00e9ben.
\nNagyon hidegre fordult a t\u00e9l, \u00e9s nem volt sz\u00e9n; a rosszul f\u0171t\u00f6tt lak\u00e1sban hi\u00e1ba tapasztottam fagyt\u00f3l dagadt kezemet a f\u0171t\u0151testre. Megkezd\u0151d\u00f6tt a korl\u00e1toz\u00e1sok id\u0151szaka. A keny\u00e9r sz\u00fcrke volt vagy t\u00fal feh\u00e9r. Kaka\u00f3 helyett reggelente \u00edzetlen leveseket kaptunk. Any\u00e1m toj\u00e1s n\u00e9lk\u00fcli r\u00e1ntottat csin\u00e1lt meg margarinos s\u00fctem\u00e9nyt, amelyben szacharin p\u00f3tolta a cukrot; fagyasztott h\u00fast \u00e9s l\u00f3bifszteket ett\u00fcnk meg hervadt f\u0151zel\u00e9keket: csics\u00f3k\u00e1t, c\u00e9kl\u00e1t, hamis artics\u00f3k\u00e1t. A bortakar\u00e9koss\u00e1g \u00e9rdek\u00e9ben Lili n\u00e9ni f\u00fcg\u00e9b\u0151l erjesztett italt kotyvasztott, undor\u00edt\u00f3 f\u00fcgebort. Az \u00e9tkez\u00e9sekb\u0151l kiveszett a r\u00e9gi vid\u00e1ms\u00e1g. \u00c9jszaka gyakran \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttek a szir\u00e9n\u00e1k; odakint elaludtak az utcai l\u00e1mp\u00e1k \u00e9s f\u00e9nyek; siet\u0151s l\u00e9pteket lehetett hallani es a t\u00f6mbparancsnok inger\u00fclt hangj\u00e1t, amint kiab\u00e1l: L\u00e1mpa. K\u00e9tszer vagy h\u00e1romszor any\u00e1nk levitt benn\u00fcn pinc\u00e9be; mivel azonban ap\u00e1m makacsul \u00e1gyban maradt, v\u00e9g\u00fcl \u0151 sem mozdult. A fels\u0151bb emeletek egyes lak\u00f3i a mi el\u0151szob\u00e1nkban kerestek v\u00e9delmet; teleraktuk karossz\u00e9kekkel, s azokban szuny\u00f3k\u00e1ltak. N\u00e9ha az ismer\u0151s\u00f6k, akiket a riad\u00f3 visszatartott, szokatlan \u00f3r\u00e1kig elny\u00fajtottak egy-egy bridzspartit. \u00c9lveztem ezt a rendetlens\u00e9get, az els\u00f6t\u00e9t\u00edtett ablakok m\u00f6g\u00f6tt a v\u00e1ros n\u00e9mas\u00e1g\u00e1t, majd hirtelen \u00e9bred\u00e9s\u00e9t, ahogy lef\u00fajt\u00e1k a riad\u00f3t. Csak az bosszantott, hogy nagysz\u00fcleim, akik P\u00e1rizs d\u00e9li perem\u00e9n laktak, az \u00f6t\u00f6dik emeleten, komolyan vett\u00e9k a vakl\u00e1rm\u00e1t; lerohantak a pinc\u00e9be, \u00e9s m\u00e1snap reggel el kellett menn\u00fcnk hozz\u00e1juk, megbizonyosodni arr\u00f3l, nem t\u00f6rt\u00e9nt-e bajuk. A \u201ek\u00f6v\u00e9r Berta” els\u0151 l\u00f6v\u00e9seire nagypapa szent\u00fcl hitte, hogy a n\u00e9metek mindj\u00e1rt a nyakunkon vannak, s feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s e\u00e1ny\u00e1t elk\u00fcldte Charit\u00e9-sur-Loire-ba; \u0151 maga, ha elj\u00f6n a napja, gyalog menek\u00fcl Longjumeau-ba. Nagymam\u00e1t annyira kimer\u00edtette f\u00e9rje s\u00falyos r\u00e9m\u00fclete, hogy belebetegedett. Kezel\u00e9se miatt vissza kellett hozni P\u00e1rizsba; mivel azonban bomb\u00e1z\u00e1s eset\u00e9n nem tudta volna odahagyni \u00f6t\u00f6dikemeleti lak\u00e1s\u00e1t, hozz\u00e1nk k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Amikor egy \u00e1pol\u00f3n\u0151 k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben meg\u00e9rkezett, kipirult arca, \u00fcres tekintete megr\u00e9m\u00edtett: nem tudott besz\u00e9lni, \u00e9s nem ismert meg. \u0150 foglalta el a szob\u00e1mat, s mi, Louise, a h\u00fagom meg \u00e9n, a szalonban tany\u00e1ztunk. Lili n\u00e9ni meg nagypapa is n\u00e1lunk ettek. Nagypapa zeng\u0151 hangon pr\u00f3f\u00e9t\u00e1lt \u00fajabb szerencs\u00e9tlens\u00e9geket, vagy hirtelen bejelentette, hogy a szerencse az \u00f6l\u00e9be hullott. Katasztrof\u00e1lis pesszimizmus\u00e1nak ugyanis m\u00e1sik oldala extravag\u00e1ns der\u0171l\u00e1t\u00e1s volt. Verduni bank\u00e1r kor\u00e1ban spekul\u00e1ci\u00f3i cs\u0151dbe vitt\u00e9k, s ez elnyelte nemcsak az \u0151 t\u0151k\u00e9j\u00e9t, de m\u00e9g j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny ember\u00e9t. Az\u00e9rt egy pillanatra sem rend\u00fclt meg hite saj\u00e1t j\u00f3 csillag\u00e1ban \u00e9s j\u00f3 \u00f6szt\u00f6n\u00e9ben. Akkor egy cip\u0151gy\u00e1r igazgat\u00f3ja volt, mely a hadirendel\u00e9sek k\u00f6vetkezt\u00e9ben el\u00e9g j\u00f3l ment; ez a szer\u00e9ny v\u00e1llalkoz\u00e1s azonban nem el\u00e9g\u00edtette ki nagy \u00fcgyek, nagy eszm\u00e9k, nagy p\u00e9nzek ut\u00e1ni \u00e9tv\u00e1gy\u00e1t. Balszerencs\u00e9re semmif\u00e9le t\u0151ke f\u00f6l\u00f6tt nem rendelkezhetett feles\u00e9ge \u00e9s gyermekei beleegyez\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl: ez\u00e9rt megpr\u00f3b\u00e1lt pap\u00e1ra t\u00e1maszkodni Egy sz\u00e9p napon kis aranyrudat hozott, melyet az alkimista a szeme el\u0151tt k\u00e9sz\u00edtett \u00f3lomb\u00f3l: ez a titok mindannyiunkat milliomosokk\u00e1 tesz, ha hajland\u00f3k vagyunk kis el\u0151leget adni feltal\u00e1l\u00f3j\u00e1nak. Papa mosolygott, nagypap\u00e1t a guta korny\u00e9kezte. mama \u00e9s Lili ellene fordultak, mmdenki kiab\u00e1lt. Az ilyen jelenet gyakran ism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt. Kimer\u00fclve, mama \u00e9s Louise hamar „fent voltak”; „\u00f6sszesz\u00f3lalkoztak”, s\u00f6t el\u0151fordult, hogy a mama a pap\u00e1val vitatkozott; szidott benn\u00fcnket, h\u00fagomat meg engem, s nyaklevest adott, ha idegei \u00fagy parancsolt\u00e1k. M\u00e1r nem voltam \u00f6t\u00e9ves. Elm\u00falt \u00e1z id\u0151, amikor sz\u00fcleim \u00f6sszevesz\u00e9se megingatta az eget f\u00f6l\u00f6ttem – m\u00e1r nem t\u00e9vesztettem \u00f6ssze a t\u00fcrelmetlens\u00e9get az igazs\u00e1gtalans\u00e1ggal. M\u00e9gis, ha \u00e9jszaka az \u00fcveges ajt\u00f3n, mely az eb\u00e9dl\u0151t elv\u00e1lasztotta a szalont\u00f3l, \u00e1thallatszott a harag gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u0151 zsivaja, neh\u00e9z sz\u00edvvel b\u00fajtam el takar\u00f3m alatt. \u00dagy gondoltam a m\u00faltra, mint az elveszett Paradicsomra. \u00dajj\u00e1sz\u00fcletik-e? A vil\u00e1g imm\u00e1r nem l\u00e1tszott biztons\u00e1gosnak.
\nK\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt borult \u00e1rny\u00e9kba, mert k\u00e9pzeletem meg\u00e9rlel\u0151d\u00f6tt. A k\u00f6nyveken, \u201ekomm\u00fcnik\u00e9ken”, ellesett besz\u00e9lget\u00e9seken \u00e1t felder\u00fclt el\u0151ttem a h\u00e1bor\u00fa val\u00f3s\u00e1ga: a hideg, a s\u00e1r, a f\u00e9lelem, a kiontott v\u00e9r, a f\u00e1jdalom, a hal\u00e1ltusa. Bar\u00e1taink, rokonaink pusztultak a fronton. A t\u00falvil\u00e1g \u00edg\u00e9rete ellen\u00e9re fuldokoltam a borzalomt\u00f3l, ha azokra gondoltam, akik szeretik egym\u00e1st, \u00e9s a hal\u00e1l \u00f6r\u00f6kre elv\u00e1lasztja \u0151ket a f\u00f6ld\u00f6n. N\u00e9ha el\u0151tt\u00fcnk mondott\u00e1k:”Szerencs\u00e9j\u00fckre gyerekek! Nem \u00e9rthetik . . .” Magamban tiltakoztam: \u201eA feln\u0151ttek nem tudnak r\u00f3lunk semmit!” Valami v\u00e9gletes keser\u0171s\u00e9gben mer\u00fcltem el, s akkori meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem szerint senki sem ismerhetett s\u00f6t\u00e9tebb k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st. „Mi\u00e9rt ez a sok szenved\u00e9s?” – faggattam magam. Grillere-en a n\u00e9met foglyok meg egy beteges k\u00f6v\u00e9rs\u00e9ge miatt felmentett belga menek\u00fclt a konyh\u00e1ban ettek, a francia munk\u00e1sokkal egy\u00fctt: nagyon j\u00f3l meg\u00e9rtett\u00e9k egym\u00e1st. V\u00e9g\u00fcl is a n\u00e9metek is emberek: \u0151k is v\u00e9reznek \u00e9s meghalnak. Mi\u00e9rt? Elkezdtem k\u00e9ts\u00e9gbeesetten im\u00e1dkozni, hogy ez a borzalom v\u00e9get \u00e9rjen. A b\u00e9k\u00e9t fontosabbnak tartottam, mint a gy\u0151zelmet. A l\u00e9pcs\u0151n felfele menve, besz\u00e9lgettem mam\u00e1val; azt mondotta, a h\u00e1bor\u00fa tal\u00e1n hamarosan v\u00e9get \u00e9r: \u201e\u00d3! \u2014 feleltem lelkesen \u2014 csak \u00e9rne m\u00e1r v\u00e9get! mindegy, hogyan: csak \u00e9rjen v\u00e9get!” Mama hirtelen meg\u00e1llt, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten n\u00e9zett r\u00e1m: \u201eHogy mondhatsz ilyet! Franciaorsz\u00e1gnak gy\u0151znie kell!” Elsz\u00e9gyelltem magam, nemcsak az\u00e9rt, mert kimondtam valami borzalmast, de mert egy\u00e1ltal\u00e1n elgondoltam. Pedig nehezen tudtam elfogadni, hogy b\u0171n\u00f6s lehet a gondolat. Lak\u00e1sunk alatt, szemben a b\u00e9k\u00e9s Dome-mal, ahol Dardelle \u00far szokott domin\u00f3zni, zajos k\u00e1v\u00e9h\u00e1z ny\u00edlt, a Rotonde. Kifestett, r\u00f6vid haj\u00fa n\u0151k, furcs\u00e1n \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt f\u00e9rfiak t\u00e9rtek be oda. \u201eMeszticek \u00e9s defetist\u00e1k f\u00e9szke” \u2014 mondotta papa. K\u00e9rdeztem t\u0151le, kik azok a defetist\u00e1k. \u201eRossz franci\u00e1k, akik azt hiszik, Franciaorsz\u00e1g vesz\u00edthet” \u2014 felelte. Nem \u00e9rtettem. A gondolatok saj\u00e1t tetsz\u00e9s\u00fck szerint j\u00f6nnek-mennek a fej\u00fcnkben, az ember nem sz\u00e1nd\u00e9kosan hiszi azt, amit hisz. Mindenesetre ap\u00e1m felh\u00e1borodott hangja, any\u00e1m megbotr\u00e1nkoz\u00f3 tekintete arr\u00f3l gy\u0151ztek meg, hogy nem szabad sietve s hangosan kimondani minden nyugtalan sz\u00f3t.
\nHaboz\u00f3 pacifizmusom nem akad\u00e1lyozott meg abban, hogy b\u00fcszke legyek sz\u00fcleim hazafiass\u00e1g\u00e1ra. A r\u00e9mh\u00edrekt\u0151l s a \u201ek\u00f6v\u00e9r Berta”-t\u00f3l riadtan az int\u00e9zet legt\u00f6bb tanul\u00f3ja az iskola\u00e9v v\u00e9ge el\u0151tt elhagyta P\u00e1rizst. Egyed\u00fcl maradtam az oszt\u00e1lyban egy nagy, tizenk\u00e9t \u00e9ves, ostoba l\u00e1nnyal; le\u00fclt\u00fcnk a hatalmas, \u00fcres asztalhoz, szemben Gontran kisasszonnyal, aki f\u0151leg velem foglalkozott. Eg\u00e9sz k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9lveztem ezeket az \u00f3r\u00e1kat, mert \u00fcnnep\u00e9lyesek voltak, mint a nyilv\u00e1nos el\u0151ad\u00e1sok, s meghittek, mint a mag\u00e1n\u00f3r\u00e1k. Egyszer, mikor mam\u00e1val \u00e9s a h\u00fagommal meg\u00e9rkezt\u00fcnk a rue Jacobba, az eg\u00e9sz \u00e9p\u00fcletet \u00fcresen tal\u00e1ltuk: mindenki lement a pinc\u00e9be. Ezen a kalandon sokat nevett\u00fcnk. B\u00e1tors\u00e1gunkkal, lend\u00fclet\u00fcnkkel k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl bebizony\u00edtottuk, hogy kiv\u00e9teles emberek vagyunk. Nagymama jobban lett, hazament. A vak\u00e1ci\u00f3 alatt \u00e9s \u0151sszel sokat hallottam k\u00e9t \u00e1rul\u00f3r\u00f3l, akik el akart\u00e1k adni Franciaorsz\u00e1got N\u00e9metorsz\u00e1gnak: Malvy \u00e9s Caillaux. Nem l\u0151tt\u00e9k agyon \u0151ket, ahogy illett volna, de t\u00falj\u00e1rtak az esz\u00fck\u00f6n. November 11-\u00e9n mama ellen\u0151rz\u00e9se mellett gyakoroltam a zongor\u00e1n, mikor megsz\u00f3laltak a fegyversz\u00fcnet harangjai. Papa \u00fajra civilbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Mama fiv\u00e9re, alighogy leszerelt\u00e9k, meghalt spanyoln\u00e1th\u00e1ban. De \u00e9n \u0151t nem nagyon ismertem, s amint mama k\u00f6nnyei felsz\u00e1radtak, a boldogs\u00e1g, legal\u00e1bb sz\u00e1momra, \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett…<\/p>\n

[Forr\u00e1s: Simone de Beauvoir: Egy j\u00f3 h\u00e1zb\u00f3l val\u00f3 \u00faril\u00e1ny eml\u00e9kei. Forum Kiad\u00f3, \u00dajvid\u00e9k, 1965]<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy j\u00f3 h\u00e1zb\u00f3l val\u00f3 \u00faril\u00e1ny eml\u00e9kei Der\u00fclt nyugalmam f\u00f6l\u00f6tt azonban \u00e1tmenetileg beborult az \u00e9g a h\u00e1bor\u00fa utols\u00f3 \u00e9v\u00e9ben. Nagyon hidegre fordult a t\u00e9l, \u00e9s nem volt sz\u00e9n; a rosszul f\u0171t\u00f6tt lak\u00e1sban hi\u00e1ba tapasztottam fagyt\u00f3l dagadt kezemet a f\u0171t\u0151testre. Megkezd\u0151d\u00f6tt a korl\u00e1toz\u00e1sok id\u0151szaka. A keny\u00e9r sz\u00fcrke volt vagy t\u00fal feh\u00e9r. Kaka\u00f3 helyett reggelente \u00edzetlen leveseket kaptunk. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6,137],"tags":[],"class_list":["post-34586","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34586","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=34586"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/34586\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=34586"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=34586"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=34586"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}