{"id":35413,"date":"2014-10-10T05:14:48","date_gmt":"2014-10-10T05:14:48","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35413"},"modified":"2014-10-10T05:14:48","modified_gmt":"2014-10-10T05:14:48","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-borisz-noszik-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35413","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Borisz Noszik"},"content":{"rendered":"

\u201eTestv\u00e9re minden szenved\u0151nek”<\/strong><\/h2>\n

\u0150sz, t\u00e9l, tavasz, ny\u00e1r. . . T\u00e1bor \u00e9s megint csak t\u00e1bor. . . \u00c1mde k\u00f6zeledett a szabadul\u00e1s. A l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkokban cs\u00fccs\u00fcl\u0151 emberek t\u00f6bb\u00e9 nem voltak hajland\u00f3k egym\u00e1sra l\u0151ni. Oroszorsz\u00e1gban kit\u00f6rt a forradalom, amely megr\u00e1zta a vil\u00e1got…<\/p>\n

J\u00falius k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1n a Schweitzer h\u00e1zasp\u00e1r arr\u00f3l \u00e9rtes\u00fclt, hogy r\u00f6videsen mindannyiukat vagy majdnem mindannyiukat kicser\u00e9lik francia foglyokkal, \u00e9s Sv\u00e1jcon \u00e1t hazautazhatnak.<\/p>\n

J\u00falius 12-\u00e9n \u00e9jf\u00e9lkor felkeltett\u00e9k a foglyokat, s k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k vel\u00fck: s\u00fcrg\u00f6nyileg parancs \u00e9rkezett, azonnal fel kell k\u00e9sz\u00fclni\u00fck a t\u00e1voz\u00e1sra, mert a csere megt\u00f6rt\u00e9nik. Minden sz\u00f6rny\u0171 siets\u00e9gben zajlott le. Napkeltekor a foglyok kicipelt\u00e9k csomagjaikat az udvarra, ellen\u0151rz\u00e9sre. Schweitzer enged\u00e9lyt kapott arra, hogy a \u201eKult\u00farfiloz\u00f3fia” Garaisonban \u00edrt fejezeteit mag\u00e1val vihesse: m\u00e1r el\u0151z\u0151leg bemutatta \u0151ket a t\u00e1bor cenzor\u00e1nak, aki egyes lapokat lepecs\u00e9telt. Az \u0151rs\u00e9g \u0151rmestere nyugodt lehetett: ez a doktor kor\u00e1ntsem \u00fagy \u201efecsegett a politik\u00e1r\u00f3l”, mint \u0151 maga meg azok az \u00fajs\u00e1gok, amelyek ell\u00e1tt\u00e1k szellemi t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kkal. Az utols\u00f3 pillanatban, amikor az \u0151r m\u00e1r kinyitotta a menet el\u0151tt a kaput, Schweitzer doktor, aki senki j\u00f3s\u00e1g\u00e1r\u00f3l nem feledkezett meg, felszaladt a t\u00e1borparancsnokhoz, hogy elb\u00facs\u00fazz\u00e9k t\u0151le. A j\u00f3lelk\u0171 nyugalmazott rend\u0151r szomor\u00faan \u00fclt a ki\u00fcr\u00fclt t\u00e1bor irod\u00e1j\u00e1ban . . . M\u00e9g sok\u00e1ig leveleztek – az id\u0151s rend\u0151r \u00e9s felvil\u00e1gosult foglya. Level\u00e9ben Saint-R\u00e9my hajdani parancsnoka Schweitzert \u201eMon cher pensionaire”-nek titul\u00e1lta (kedves kosztosom).<\/p>\n

Tarasconba vitt\u00e9k \u0151ket, ahol egy pajt\u00e1ban kellett megv\u00e1rniuk a vonat \u00e9rkez\u00e9s\u00e9t. A doktor \u00e9s a feles\u00e9ge alig \u00e1llt a l\u00e1b\u00e1n, s megint igen sok csomagjuk volt – k\u00f6nyvek, m\u0171szerek, k\u00e9ziratok… Amikor a vonat meg\u00e9rkezett, egy szerencs\u00e9tlen nyomor\u00e9k, akit a t\u00e1borban kezelt, aj\u00e1nlkozott, hogy seg\u00edt vinni Schweitzer t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t. Neki nem volt csomagja, nem volt semmije, \u00e9s a t\u0171z\u0151 napon a doktorral egy\u00fctt vitte a holmikat. Mik\u00f6zben egym\u00e1s mellett l\u00e9pdeltek a z\u00fazott k\u0151vel bor\u00edtott p\u00e1lyaudvaron, a doktor ennek az embernek az eml\u00e9k\u00e9re \u00fajabb h\u00e1lafogadalmat tett, a sok k\u00f6z\u00fcl egyet. Megfogadta, hogy valah\u00e1nyszor \u00e1llom\u00e1son csomagokkal agyonterhelt embereket l\u00e1t, seg\u00edts\u00e9g\u00fckre siet. Fogadalm\u00e1t eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben meg is tartotta, b\u00e1r egy alkalommal p\u00e1lyaudvari tolvajnak n\u00e9zt\u00e9k, aki egy szeg\u00e9ny \u00f6regasszony b\u0151r\u00f6ndj\u00e9t akarja ellopni.<\/p>\n

Megkezd\u0151d\u00f6tt az utaz\u00e1s a h\u00e1bor\u00fas Eur\u00f3p\u00e1n \u00e1t. Az egyik \u00e1llom\u00e1son egy h\u00f6lgyekb\u0151l meg urakb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 bizotts\u00e1g sz\u00edv\u00e9lyes fogadtat\u00e1sban r\u00e9szes\u00edtette, gazdagon ter\u00edtett asztalhoz invit\u00e1lta \u0151ket… A t\u00f6bbi elz\u00e1szi t\u00e1n nem is gondolt r\u00e1, hogy valami t\u00e9ved\u00e9s t\u00f6rt\u00e9nhetett, de Schweitzer, mik\u00f6zben \u00e9hs\u00e9g\u00e9t csillap\u00edtotta, \u00e9szrevette, hogy vend\u00e9gszeret\u0151 h\u00e1zigazd\u00e1ikat valami zavarba hozta – tal\u00e1n a vend\u00e9gek elz\u00e1szi dialektusa. Err\u0151l j\u00f6ttek r\u00e1 ugyanis, hogy nem \u0151k azok a vend\u00e9gek, akiket fogadni \u00e9s megvend\u00e9gelni akartak. A megsz\u00e1llt \u00c9szak-Franciaorsz\u00e1gb\u00f3l \u00e9rkez\u0151 menek\u00fclt franci\u00e1kat v\u00e1rt\u00e1k, akiket a n\u00e9metek intern\u00e1l\u00e1suk ut\u00e1n Sv\u00e1jcon \u00e1t k\u00fcldtek vissza, s akiket majd D\u00e9l-Franciaorsz\u00e1gban telep\u00edtenek le. Amikor az \u00e1llom\u00e1son bejelentett\u00e9k, hogy vonat \u00e9rkezik intern\u00e1ltakkal, a menek\u00fcltek ell\u00e1t\u00e1s\u00e1r\u00f3l gondoskod\u00f3 bizotts\u00e1g azt hitte, hogy ez a csoport futott be, t\u00e9ved\u00e9s\u00e9t csak abb\u00f3l vette \u00e9szre, hogy a vend\u00e9gek francia helyett elz\u00e1szi t\u00e1jsz\u00f3l\u00e1sban besz\u00e9ltek. Schweitzer megmagyar\u00e1zta a helyzetet, \u00e9s az eg\u00e9sz azzal v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt, hogy v\u00e9g\u00fcl a bizotts\u00e1gi maga is j\u00f3t nevetett rajta.<\/p>\n

Ahogy a vonat Sv\u00e1jc fel\u00e9 k\u00f6zeledett, \u00fagy hosszabbodott. Az \u00e1llom\u00e1sokon \u00fajabb meg \u00fajabb vagonokat kapcsoltak hozz\u00e1. A v\u00e9g\u00e9hez k\u00e9t vagont kapcsoltak, de ezek m\u00e1s kateg\u00f3ri\u00e1j\u00fa foglyokkal voltak tele: cig\u00e1nyokkal, kos\u00e1rfon\u00f3kkal, \u00fcstfoltoz\u00f3kkal, k\u00f6sz\u00f6r\u0171s\u00f6kkel meg csavarg\u00f3kkal. \u0150ket szint\u00e9n kicser\u00e9lt\u00e9k, vagy r\u00e1ad\u00e1sk\u00e9nt adt\u00e1k valakik\u00e9rt: a civiliz\u00e1lt \u00e1llamok m\u00e1r nyilv\u00e1nval\u00f3an ismert\u00e9k az \u00e9l\u0151l\u00e9nyek csere\u00e9rt\u00e9k\u00e9t.<\/p>\n

A sv\u00e1jci hat\u00e1ron a t\u00e1virati jelent\u00e9sre kellett v\u00e1rni. V\u00e9gre megj\u00f6tt a t\u00e1virat, s k\u00f6z\u00f6lte, hogy a m\u00e1sik oldalr\u00f3l szint\u00e9n befutott a vonat, \u00edgy elkezd\u0151dhetett a csere.<\/p>\n

J\u00falius 15-\u00e9n reggel a vonat meg\u00e9rkezett Z\u00fcrichbe, \u00e9s itt a Schweitzer h\u00e1zasp\u00e1rt nagy csod\u00e1lkoz\u00e1sukra \u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00fckre Arnold Meyer, a teol\u00f3gia professzora \u00e9s R\u00f3bert Kaufmann \u00e9nekm\u0171v\u00e9sz fogadta, aki Lambar\u00e9n\u00e9t a h\u00e1bor\u00fa eg\u00e9sz ideje alatt ell\u00e1tta filoz\u00f3fiai k\u00f6nyvekkel. A bar\u00e1tok m\u00e1r napok \u00f3ta, s\u0151t hetek \u00f3ta v\u00e1rt\u00e1k itt a doktort meg a feles\u00e9g\u00e9t. Ut\u00e1na k\u00f6vetkezett a n\u00e9met hat\u00e1r \u00e9s Konstanz. Itt el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tt\u00e1k azt, amir\u0151l addig csak hallottak: az utc\u00e1kon s\u00e1padt, beesett arc\u00fa emberek j\u00e1rk\u00e1ltak, akik alig tudt\u00e1k vonszolni magukat az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l.<\/p>\n

Konstanzban Helene sz\u00fclei v\u00e1rt\u00e1k \u0151ket. Neki megengedt\u00e9k, hogy r\u00f6gt\u00f6n Strasbourg-ba utazz\u00e9k sz\u00fcleivel. A doktornak a t\u00f6bbi intern\u00e1lttal egy\u00fctt m\u00e9g egy napig Konstanzban kellett maradnia, am\u00edg az \u00f6sszes formalit\u00e1sok elint\u00e9z\u0151dtek.
\nCsak m\u00e1snap \u00e9jjel \u00e9rkezett Strasbourg-ba A v\u00e1ros kihalt \u00e9s els\u00f6t\u00e9t\u00edtett volt a l\u00e9git\u00e1mad\u00e1sokt\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem miatt. Az utc\u00e1kon nem volt vil\u00e1g\u00edt\u00e1s. Semmi f\u00e9ny a h\u00e1zak ablakaiban. Bresslau\u00e9k a k\u00fclv\u00e1rosban laktak, ahov\u00e1 Schweitzer ezen az \u00e9jszak\u00e1n sehogy sem tudott eljutni. Izgatottan j\u00e1rk\u00e1lt a s\u00f6t\u00e9t v\u00e1rosban, ahol any-nyi bar\u00e1tja \u00e9lt – koll\u00e9g\u00e1k, tan\u00edtv\u00e1nyok, tan\u00e1rai. V\u00e9g\u00fcl megpillantotta a Collegium Wilhelmitanum s\u00f6t\u00e9t \u00e9p\u00fclett\u00f6mbj\u00e9t, \u00e9s sz\u00edve hangosabban kezdett dobogni. Mellette volt h\u0171 bar\u00e1tj\u00e1nak, Fischern\u00e9nek a h\u00e1za. A sz\u00e9tmarcangolt Eur\u00f3pa bolyong\u00f3 fia \u00f6t\u00e9vi h\u00e1ny\u00f3d\u00e1s ut\u00e1n e h\u00e1z kapuj\u00e1n kopogtatott.<\/p>\n

Nem minden neh\u00e9zs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl jutott el azut\u00e1n Gunsbachba sem, mivel a helys\u00e9g a hadm\u0171veleti \u00f6vezetben fek\u00fcdt. A vonat most csup\u00e1n Colmarig j\u00e1rt. A Vog\u00e9zek fel\u00e9 vezet\u0151 15 kilom\u00e9teres utat gyalog kellett megtennie, \u00e9s ez bizony szomor\u00fa gyalogl\u00e1s volt. A Vog\u00e9zek magaslatain ellens\u00e9ges \u00fctegek \u00e1lltak, az utat szalm\u00e1val fedett dr\u00f3takad\u00e1lyok rejtett\u00e9k. Az \u00fat ment\u00e9n g\u00e9ppuskaf\u00e9szkek, sz\u00e9tl\u0151tt h\u00e1zak. Schweitzer gyermekkora j\u00f3l ismert hegyeire pillantott, \u00e9s nem ismerte meg \u0151ket: ott, ahol egykor csod\u00e1latos b\u00fckkerd\u0151k lombjai susogtak, most szennyes, kopasz foltok \u00e9ktelenkedtek vagy meg\u00e9gett fat\u00f6rzsek meredtek az \u00e9gnek. Schweitzer re\u00e1liskol\u00e1s kor\u00e1b\u00f3l ismerte ezt az \u00fatszakaszt Munstert\u0151l kezdve, a hegyek k\u00f6z\u00f6tt kanyarg\u00f3 vid\u00e1m erdei utat, amely mindig mad\u00e1rdalt\u00f3l volt hangos. Most sz\u00fcntelen\u00fcl tompa \u00e1gy\u00fad\u00f6rg\u00e9s d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt: l\u0151tt\u00e9k az embereket, otthonukat, f\u00e9rfiakat, n\u0151ket, gyermekeketj\u00f3sz\u00e1gokat… A falucsk\u00e1ban katon\u00e1k, tisztek, parasztok ny\u00fczs\u00f6gtek; Gunsbach az utols\u00f3 lakott helys\u00e9g volt a l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkok el\u0151tt. Ludwig Schweitzer, az \u00f6reg lelkip\u00e1sztor annyira hozz\u00e1szokott az eg\u00e9szhez, hogy m\u00e1r alig eml\u00e9kezett arra, hogy mikor is \u00e9lt h\u00e1z\u00e1ban a tiszt urak n\u00e9lk\u00fcl. M\u00e1r annyira k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s volt a vesz\u00e9llyel szemben, hogy az \u00e1gy\u00faz\u00e1s alatt le sem ment a t\u00f6bbiekkel a pinc\u00e9be, hanem fent maradt a dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1ban. Csak \u00fclt ott, \u00e9s v\u00e1rt. Vajon mit v\u00e1rt ez az id\u0151s, nyugodt ember? Azt, hogy a fia hazat\u00e9r nyomor\u00fas\u00e1gos bolyong\u00e1s\u00e1b\u00f3l? Hogy v\u00e1ratlanul elj\u00f6n \u00e9rte a hal\u00e1l, mint ahogy hallgatag feles\u00e9g\u00e9\u00e9rt is elj\u00f6tt? Hogy az \u00e1gy\u00fad\u00f6rg\u00e9s elcsendesedik, s az emberek v\u00e9gre megnyugodhatnak?<\/p>\n

A parasztok elgy\u00f6t\u00f6rt, komor arccal j\u00e1rk\u00e1ltak az utc\u00e1kon. Oldalukat g\u00e1z\u00e1larc verdeste – az emberek f\u00e9ltek a g\u00e1zt\u00e1mad\u00e1st\u00f3l. A l\u00f6v\u00f6ld\u00f6z\u00e9s l\u00e9pten-nyomon az \u00f3v\u00f3helyre kergette \u0151ket. Sz\u00f6rny\u0171 sz\u00e1razs\u00e1g volt. A gabona ki\u00e9gett. A r\u00e9tek is kiasztak, nem volt \u00e9rdemes kasz\u00e1lni, az ist\u00e1ll\u00f3kban \u00e9hes barmok b\u0151gtek. A Vog\u00e9zek felett viharfelh\u0151k sz\u00e1lltak el, de nem hoztak es\u0151t, csup\u00e1n szelet. A sz\u00e9l porfelh\u0151ket kavart. Schweitzernek \u00fagy t\u0171nt, hogy bel\u0151l\u00fck az \u00e9hs\u00e9g iszonyatos k\u00eds\u00e9rtete n\u00e9z r\u00e1.<\/p>\n

Az emberek meg\u00e1ll\u00edtott\u00e1k az utc\u00e1n, megismert\u00e9k, \u00e9s szomor\u00fa h\u00edreket k\u00f6z\u00f6ltek vele.<\/p>\n

– George? M\u00e9g harcol. Fritz pedig m\u00e1r hazaj\u00f6tt, vakon, g\u00e1zm\u00e9rgez\u00e9ssel, otthon \u00fcl. H\u00e1t Karlus Bcgnert nem l\u00e1tta? Hazaj\u00f6tt. Szerencsefia : f\u00e9l l\u00e1ba odaveszett, de \u00e9l. Strasbourg-ban volt \u00fczlet\u00fck, t\u00f6nkrementek, most mindenki ahhoz l\u00e1t, amihez tud. A tan\u00edt\u00f3? Nem tudjuk. Menj ki a nagypapa s\u00edrj\u00e1hoz – oda egy bomba esett.. .<\/p>\n

A templomot, ahol Schillinger nagyapa lelk\u00e9szkedett, bomba verte sz\u00e9t. A felvil\u00e1gosod\u00e1s hatalmas erej\u0171 \u201egy\u00fcm\u00f6lcsei” minden\u00fctt ott \u00e9ktelenkedtek a templom k\u00f6r\u00fcl. A kis cintermet meg az udvart l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkok szelt\u00e9k \u00e1t. Egy\u00e9bk\u00e9nt a felvil\u00e1gosod\u00e1s id\u0151s bajnok\u00e1nak s\u00edrja csoda folyt\u00e1n, de valahogy \u00e9ps\u00e9gben maradt.<\/p>\n

Albert kereste kedves tan\u00e1r\u00e1t, Wehmannt is, de arr\u00f3l \u00e9rtes\u00fclt, hogy szeretett tan\u00e1ra nem tudta elviselni az \u00e9hez\u00e9st \u00e9s a bajokat, csap\u00e1sokat – v\u00e9gzett mag\u00e1val.<\/p>\n

A gunsbachi h\u00e1zban, hol most der\u00e9k tiszt urak harsogtak, s csendesen \u00fclt \u00edr\u00f3asztala mellett az \u00f6reg lelk\u00e9sz, m\u00e9g ott \u00e9lt az anya szelleme, az any\u00e1\u00e9, ki mindig hallgatag teremt\u00e9s volt. M\u00e1r nem volt a h\u00e1zban, de m\u00e9gis ott volt. Ott \u00e9lt a gyermekek eml\u00e9kezet\u00e9ben, jellem\u00fckben, legid\u0151sebb fia hajthatatlan akarat\u00e1ban. Az anyja szelleme \u00e9lt benne. De teste megadta mag\u00e1t. Schweitzer rem\u00e9nykedett, hogy a hazai v\u00f6lgy leveg\u0151je majd meggy\u00f3gy\u00edtja, de Gunsbachban m\u00e9g rosszabbul lett. Augusztus v\u00e9g\u00e9n bel\u00e1zasodott, k\u00ednz\u00f3 f\u00e1jdalmai voltak. \u0150 maga \u00e1llap\u00edtotta meg a diagn\u00f3zist: azonnal m\u0171teni kell! Hat kilom\u00e9tert v\u00e1nszorgott Helen\u00e9re t\u00e1maszkodva Golmarig. Nem az els\u0151 \u00fatja volt ez, amikor feles\u00e9ge v\u00e1ll\u00e1ra t\u00e1maszkodott, de a legk\u00ednz\u00f3bb volt valamennyi k\u00f6z\u00fcl. Hat kilom\u00e9tert tettek meg a Colmarba vezet\u0151 \u00faton, amikor felvette \u0151ket egy parasztszek\u00e9r, s elvitte az \u00e1llom\u00e1sig. Szeptember 1-\u00e9n Stoltz professzor megoper\u00e1lta Strasbourg-ban.<\/p>\n

Schweitzer a k\u00f3rh\u00e1zban fek\u00fcdt, s komor gondolatok foglalkoztatt\u00e1k. Feles\u00e9ge gyermeket v\u00e1rt. Astrasbourg-i egyetem z\u00e1rva volt, neki pedig meg kellett \u00e9lnie. Ezenk\u00edv\u00fcl m\u00e9g ad\u00f3ss\u00e1gai is voltak – tartozott a P\u00e1rizsi Evang\u00e9likus Misszi\u00f3s T\u00e1rsas\u00e1gnak meg bar\u00e1tainak is, akik a h\u00e1bor\u00fa \u00e9veiben seg\u00edtett\u00e9k. Neh\u00e9z id\u0151k k\u00f6vetkeztek. Aligha akadhatott valaki is eg\u00e9sz Eur\u00f3p\u00e1ban, aki egy, a lambar\u00e9n\u00e9ihez hasonl\u00f3 v\u00e1llalkoz\u00e1st t\u00e1mogatott volna. \u0150 pedig a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon fek\u00fcdt megoper\u00e1lva, s Lambar\u00e9n\u00e9re gondolt! Eur\u00f3pa gy\u00e1sza, romjai meg a saj\u00e1t rendezetlen \u00fcgyei k\u00f6zepette most azon t\u00f6prengett, hogy seg\u00edteni akart a szenved\u0151 gaboniakon, \u00e9s seg\u00edtett is rajtuk – de most t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem tud seg\u00edteni. A t\u00f6megek j\u00f3zan esze (az, amit Hegel el\u0151\u00edt\u00e9letek gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9nek nevezett) azt er\u0151s\u00edtgette, hogy ennek most nincs itt az ideje… Saj\u00e1t esze azt v\u00e1laszolta: mivel ez a foglalkoz\u00e1s megfelel az igazs\u00e1g parancs\u00e1nak, ez\u00e9rt mindig itt lesz az ideje. \u201eAz igazs\u00e1g \u00f3r\u00e1ja \u2014 tegnap \u00e9s ma, \u00e9s holnap \u00e9s mindig. . .”<\/p>\n

Amikor Schweitzer felgy\u00f3gyult, Strasbourg polg\u00e1rmestere, ugyanaz a Schwander, m\u00e9g egyetemistakori r\u00e9gi bar\u00e1tja, felaj\u00e1nlott neki egy orvosi \u00e1ll\u00e1st a k\u00f6zk\u00f3rh\u00e1zban. K\u00e9t n\u0151i k\u00f3rtermet kapott a b\u0151rgy\u00f3gy\u00e1szaton. K\u00e9t h\u00f3nappal a fegyversz\u00fcnet ut\u00e1n t\u00f6lt\u00f6tte be 44. \u00e9v\u00e9t. Sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n feles\u00e9ge egy l\u00e1nyt sz\u00fclt neki, akit Ren\u00e1nak neveztek el.<\/p>\n

El\u00e9rkezett az 1919-es esztend\u0151. Schweitzer a strasbourg-i k\u00f6zk\u00f3rh\u00e1zban dolgozott, s bizony\u00e1ra m\u00e9g feles\u00e9g\u00e9nek sem merte bevallani, hogy sokat gondol Lambar\u00e9n\u00e9re…<\/p>\n

\/Forr\u00e1s: Borisz Noszik: Albert Schweitzer. Kossuth k\u00f6nyvkiad\u00f3, 1979\/<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u201eTestv\u00e9re minden szenved\u0151nek” \u0150sz, t\u00e9l, tavasz, ny\u00e1r. . . T\u00e1bor \u00e9s megint csak t\u00e1bor. . . \u00c1mde k\u00f6zeledett a szabadul\u00e1s. A l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkokban cs\u00fccs\u00fcl\u0151 emberek t\u00f6bb\u00e9 nem voltak hajland\u00f3k egym\u00e1sra l\u0151ni. Oroszorsz\u00e1gban kit\u00f6rt a forradalom, amely megr\u00e1zta a vil\u00e1got… J\u00falius k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1n a Schweitzer h\u00e1zasp\u00e1r arr\u00f3l \u00e9rtes\u00fclt, hogy r\u00f6videsen mindannyiukat vagy majdnem mindannyiukat kicser\u00e9lik francia foglyokkal, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[126,137],"tags":[],"class_list":["post-35413","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-riport","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35413","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=35413"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35413\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=35413"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=35413"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=35413"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}