{"id":35458,"date":"2014-10-12T08:08:24","date_gmt":"2014-10-12T08:08:24","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35458"},"modified":"2014-10-13T11:48:13","modified_gmt":"2014-10-13T11:48:13","slug":"kolcsonsorok-pero-zubac","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35458","title":{"rendered":"K\u00f6lcs\u00f6nsorok: Pero Zubac"},"content":{"rendered":"

Moszt\u00e1ri es\u0151k \u2013 Mostarske kise<\/strong><\/h2>\n

Egyszer, \u0151sszel, Moszt\u00e1rban szerettem egy T\u00fcnd\u00e9t,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, hol szendereg, kinek a mell\u00e9n,
\nfej\u00e9t venn\u00e9m, fej\u00e9t venn\u00e9m,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, kit\u0151l kapja a cs\u00f3kokat
\nfogait kivern\u00e9m, fogait kivern\u00e9m,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, a gy\u00f6m\u00f6lcs\u00f6t, a m\u00e9g \u00e9retlent
\nki sz\u00fcreteli bennem.<\/p>\n

Mondogattam, k\u00f6ly\u00f6k vagy, csitri vagy,
\nmindenf\u00e9l\u00e9t \u00f6sszehordtam.
\n\u00c9s s\u00edrt a karjaim k\u00f6zt, b\u00e1ntott\u00e1k szavaim,
\nmondogattam, angyal vagy, \u00f6rd\u00f6g vagy,
\ntested \u00e9rett, mi\u00e9rt j\u00e1tszod a sz\u00fczet,
\n\u00e9s Moszt\u00e1r felett eg\u00e9sz \u00e9jjel valami
\nk\u00e9k es\u0151 esett.<\/p>\n

Elt\u0171nt a nap, elt\u0171ntek a madarak, minden elt\u0171nt.
\nK\u00e9rdezte, van-e b\u00e1ty\u00e1m, mit tanulok,
\nhorv\u00e1t vagyok-e, szeretem-e Rilk\u00e9t,
\nmindenf\u00e9l\u00e9t k\u00e9rdezett.
\nK\u00e9rdezte, mindenkivel \u00edgy viselkedn\u00e9k-e,
\nIsten ments,
\nhalkan k\u00e9rdezte, szeretem-e,
\n\u00e9s Moszt\u00e1r felett valami k\u00e9k es\u0151 esett,
\nmagasztosan feh\u00e9r volt a szoba s\u00f6t\u00e9tj\u00e9n
\nde nem akarta,
\nnem akarta vagy nem merte,
\naz \u00f6rd\u00f6g sem tudhatja.<\/p>\n

Az \u0151sz, az ablaksz\u00e1rnyon a b\u00e1gyadt \u0151sz
\naz \u0151 mad\u00e1r-szemei, \u0151zike-combjai,
\nszem\u00f6lcse volt, szem\u00f6lcse volt,
\nmeg nem mondhatom,
\nszem\u00f6lcse volt, lila, alig l\u00e1that\u00f3,
\nvagy csak nekem t\u0171nt \u00fagy.
\nK\u00e9rdezte, horv\u00e1t vagyok-e, van-e bar\u00e1tn\u0151m,
\nszeretem-e Rilk\u00e9t \u2013 mindenf\u00e9l\u00e9t k\u00e9rdezett,
\naz ablakon az es\u0151cseppek kopog\u00e1sa gyerekkorom
\nkar\u00e1csonyi hangulat\u00e1t id\u00e9zte,
\naz Als\u00f3v\u00e1ros felett csendes \u00e9ji dal lebbent,
\nTe, Szulejm\u00e1n, felnevelt any\u00e1d.<\/p>\n

Sz\u00e9tter\u00edtette \u00e9veit a parkett\u00e1n.
\nTel\u00edtett ajkai az \u00e9rett \u0151szibarackot,
\nmellei a kiskuty\u00e1k meleg\u00e9t id\u00e9zt\u00e9k.
\nMondogattam but\u00e1cska vagy, bek\u00e9pzet vagy,
\nT\u00fcnde, T\u00fcnde, tudod-e, az atom korszaka van,
\nDe Gaulle, Gagarin \u00e9s marhas\u00e1gok,
\nmindenf\u00e9l\u00e9t \u00f6sszehordtam,
\ncsak s\u00edrt, csak s\u00edrt.<\/p>\n

Elvezettem a R\u00e9zverde utc\u00e1ba, cukr\u00e1szd\u00e1kba,
\nmindenhov\u00e1 vezettem,
\nbarlangokban rejtegettem, g\u00f3r\u00e9ba vittem,
\na hidak alatt b\u00faj\u00f3csk\u00e1ztunk, a Neretva csik\u00f3,
\na r\u00e9gi h\u00edd alatt Crnyanszkit id\u00e9ztem,
\ngy\u00f6ny\u00f6r\u0171, suttogta, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171.<\/p>\n

T\u00e9rdeit rajzoltam a nedves homokba,
\nnevetett, az els\u0151 liliomok tisztas\u00e1ga sug\u00e1rzott
\nvid\u00e1m nevet\u00e9s\u00e9b\u0151l,
\na mecsetekbe vezettem, Karadzsoz-b\u00e9g halott, mi\u00f3ta halott
\na s\u00falyos t\u00fcrb\u00e9 alatt;
\nSantity s\u00edrj\u00e1ra vir\u00e1got vitt,
\nelpityeredett, mint \u00e1ltal\u00e1ban a n\u0151k,
\nmindenhov\u00e1 vezettem.<\/p>\n

Ez a mostani ny\u00e1r, ez valami eg\u00e9szen m\u00e1s,
\nverseket \u00edrogatok,
\negy napilapban f\u00e9l has\u00e1b Pero Zubacnak j\u00e1r
\n\u00e9s semmi t\u00f6bb,
\nakkor Moszt\u00e1r felett eg\u00e9sz \u00e9jjel
\nk\u00e9k es\u0151 esett,
\nmagasztosan feh\u00e9r volt a szoba s\u00f6t\u00e9tj\u00e9n,
\nde nem akarta,
\nnem akarta, vagy nem merte,
\naz \u00f6rd\u00f6g sem tudhatja.<\/p>\n

Se azt az eget, se azokat a fellegeket, se a h\u00e1ztet\u0151ket,
\na halv\u00e1ny napot \u2013 Moszt\u00e1r felett a ki\u00e9hezett fi\u00fat
\nk\u00e9ptelen vagyok feledni,
\nse hajtincseit, kicsiny szam\u00f3ca-nyelv\u00e9t,
\nnevet\u00e9s\u00e9t mely olykor \u00e1tkozottul s\u00e9rt\u0151 volt;
\na Feh\u00e9r Domb k\u00e1poln\u00e1j\u00e1ban azt az im\u00e1t,
\nIsten hatalmas, \u00e1ll\u00edtotta, t\u00fal\u00e9l minket;
\nse a s\u00falyos, k\u00e9k es\u0151t,
\n\u00f3 term\u00e9ketlen \u0151sz, az \u0151 \u0151sze\u2026<\/p>\n

Besz\u00e9lt a filmekr\u0151l, James Dean-r\u0151l,
\nsokmindenr\u0151l besz\u00e9lt,
\nszomork\u00e1san, kicsit s\u00edrdog\u00e1lva a Karenyin-dinaszti\u00e1r\u00f3l;
\nmondta, Cyde Griffiths a hangy\u00e1t se
\ntudn\u00e1 eltaposni,
\nnevettem \u2013 \u0151 gyilkos, gyerek vagy;
\nazt az utc\u00e1t se, azokat az \u00fajs\u00e1g\u00e1r\u00fasokat se a napilap
\nutols\u00f3 kiad\u00e1s\u00e1val, azt a kirakatban l\u00e9v\u0151 f\u00e9ligfonnyadt
\nsz\u0151l\u0151t se tudom elfelejteni,
\nazt a Moszt\u00e1r feletti keser\u0171
\n\u0151szt se,
\nazt az es\u0151t,
\neg\u00e9sz \u00e9jjel cs\u00f3kolt, \u00f6lelt,
\nesk\u00fcsz\u00f6m, semmi t\u00f6bbet,
\nsemmi m\u00e1st nem tett\u00fcnk.<\/p>\n

J\u00f6ttek az \u00fajabb nyarak, j\u00f6ttek az \u00fajabb es\u0151k,
\negyetlen egy lev\u00e9l Ljubljan\u00e1b\u00f3l,
\nmi\u00e9rt onnan,
\na j\u00e1rd\u00e1ra hullott leveleket se, azokat a napokat se
\nnem b\u00edrom, nem tudom
\nkit\u00f6r\u00f6lni.<\/p>\n

\u00cdrt, k\u00e9rdezi mit csin\u00e1lok, hogyan \u00e9lek,
\nvan-e bar\u00e1tn\u0151m,
\negy\u00e1ltal\u00e1n gondolok-e r\u00e1, arra az \u0151szre
\naz es\u0151re,
\nazt \u00edrja, Istenre esk\u00fcdve, nem v\u00e1ltozott,
\nugyanolyan,
\nhiggyek neki, kacagjak
\nKrisztust r\u00e9gren, nagyon r\u00e9gen el\u00e1tkoztam,
\n\u00e9s t\u00fals\u00e1gosan nem is \u00e9rdekel,
\nesk\u00fcd\u00f6zve, esk\u00fc n\u00e9lk\u00fcl,
\nm\u00e1sk\u00e9nt nem lehet, k\u00e1r hazudni.<\/p>\n

Besz\u00e9ltem neki Lermontovr\u00f3l, Chagallr\u00f3l,
\nsok mindenr\u0151l besz\u00e9ltem,
\nkopott Zweig k\u00f6nyvet cipelt mag\u00e1val,
\nd\u00e9lut\u00e1n olvasgatta,
\nhaj\u00e1ban volt a rejtett ny\u00e1r, a napsug\u00e1r,
\ncs\u00f6ppnyi tenger,
\naz els\u0151 \u00e9jjel a b\u0151re is mintha s\u00f3s lett volna,
\nhalak szunnyadtak ereiben;
\nnevett\u00fcnk, b\u00e1mulva a h\u00eddr\u00f3l cigarett\u00e1\u00e9rt
\nugr\u00e1ndoz\u00f3 gyerekeket,
\nnevett\u00fcnk, elm\u00falt a ny\u00e1r, \u0151k meg ugr\u00e1lnak \u2013 persze gyerekek,
\nmondta: \u00e9let\u00fckbe ker\u00fclhet, t\u00fcd\u0151gyullad\u00e1st kaphatnak…<\/p>\n

Azut\u00e1n j\u00f6ttek a hallgat\u00e1s percei, hosszan, nagyon hosszan,
\nszabadon kalandozhattak gondolataim,
\nmegfejthettem Spinoz\u00e1t,
\n\u00f3r\u00e1khosszat nyugodtam
\nb\u00e1m\u00e9szkodhattam,
\nkavicsokat dob\u00e1lhattam,
\nel is mehettem ak\u00e1rhov\u00e1, valahov\u00e1 messzire,
\nmeg is halhattam volna \u00f6l\u00e9ben, mag\u00e1nyosan,
\nelhagyatottan,
\nmad\u00e1rr\u00e1, v\u00edzz\u00e9, szikl\u00e1v\u00e1 is v\u00e1ltozhattam
\nvolna,
\ncsaponghattam\u2026<\/p>\n

Hossz\u00fa, t\u00f6r\u00e9keny, halv\u00e1ny ujjai voltak, de f\u00fcrg\u00e9k,
\nb\u00faj\u00f3csk\u00e1ztunk \u00e9s katicabogarat j\u00e1tszottunk,
\nT\u00fcnde, gyere el\u0151, a szikla m\u00f6g\u00f6tt vagy,
\nnem vagyok vak,
\nne bolond\u00edts, gyere, ne csintalankodj,
\nelfenekellek;
\nmikor \u0151 keresett \u2013 a foly\u00f3 medr\u00e9be is
\nrejt\u0151zhettem \u2013 megtal\u00e1lt volna,
\nazt mondta, r\u00f6gt\u00f6n r\u00e1m\u00e9rez,
\nj\u00f3l ismer.
\nSosem hittem neki,
\nval\u00f3sz\u00edn\u0171 kukucsk\u00e1lt ujjai k\u00f6z\u00fcl.
\nSzerette a geszteny\u00e9t, a Rond\u00f3n v\u00e1s\u00e1roltuk,
\nfelvitte a szob\u00e1ba, c\u00e9rn\u00e1ra f\u0171zte,
\nszerette a r\u00f3zs\u00e1kat, azon az \u0151sz\u00f6n, el\u00e1rasztottam,
\ndobozba gy\u0171jt\u00f6tte a hervadtakat.<\/p>\n

K\u00e9rdeztem, mi a v\u00e9lem\u00e9nye a vil\u00e1gr\u00f3l,
\nhisz-e a kommunizmusban, cser\u00e9lne-e
\nNatasa Rosztovval, \u00f6ssze-vissza k\u00e9rdezgettem,
\nolykor egy\u00fcgy\u0171en, hogyne tudtam volna;
\nk\u00e9rdeztem, szeretne-e egy kisfi\u00fat,
\nmondjuk sz\u0151k\u00e9t,
\nsz\u00f6kdelt m\u00e1moros \u00f6r\u00f6m\u00e9ben \u2013 igen, igen,
\nazut\u00e1n, egyszerre, nagyon szomor\u00fa lett,
\nhalott gy\u00fcm\u00f6lccs\u00e9 v\u00e1lt:
\nnem \u00e9s nem, n\u00e9zd csak, t\u00e1n a Jupiterr\u0151l
\ncs\u00f6ppent ide,
\nki az a Pero Zubac, hogy pont \u0151
\nnem valaki m\u00e1s,
\n\u00e1, dehogy, mintha legal\u00e1bbis Brando lenne
\nvagy valaki eff\u00e9le.<\/p>\n

Mondogattam, buta vagy, okos vagy,
\n\u00f6rd\u00f6g vagy, angyal vagy,
\nmindenf\u00e9l\u00e9t \u00f6sszehordtam.
\nSemmit sem hitt el.
\nTi f\u00e9rfiak sz\u00fcletett hazugok vagytok,
\nzsiv\u00e1nyok vagytok,
\nsokmindent mondott.
\n\u00c9s Moszt\u00e1r felett valami k\u00e9k es\u0151 esett\u2026<\/p>\n

T\u00e9nyleg szerettem T\u00fcnd\u00e9t,
\negy \u0151sz\u00f6n,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, hol szendereg, kinek a mell\u00e9n,
\nfej\u00e9t venn\u00e9m, fej\u00e9t venn\u00e9m,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, kit\u0151l kapja a cs\u00f3kokat
\nfogait kivern\u00e9m, fogait kivern\u00e9m,
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, a m\u00e9g \u00e9retlent,
\nki sz\u00fcreteli bennem.<\/p>\n

(1965. okt\u00f3ber 8.)<\/em><\/p>\n

Ford\u00edtotta: Feh\u00e9r Ill\u00e9s<\/strong>
\nU Mostaru sam voleo neku Svetlanu jedne jeseni,<\/em>
\njao kad bih znao sa kim sada spava,<\/em>
\nne bi joj glava, ne bi joj glava,<\/em>
\njao kad bih znao ko je sada ljubi,<\/em>
\nne bi mu zubi, ne bi mu zubi,<\/em>
\njao kad bih znao ko to u meni bere kajsije<\/em>
\njo\u0161 nedozrele.<\/em><\/p>\n

Govorio sam joj ti si deri\u0161te, ti si balavica,<\/em>
\nsve sam joj govorio.<\/em>
\nI plakala je na moje ruke, na moje re\u010di,<\/em>
\ngovorio sam joj ti si an\u0111eo, ti si \u0111avo,<\/em>
\ntelo ti zdravo \u0161to se pravi\u0161 svetica,<\/em>
\na padale su svu no\u0107 neke modre ki\u0161e<\/em>
\nnad Mostarom.<\/em><\/p>\n

Nije bilo sunca, nije bilo ptica, ni\u010deg nije bilo.<\/em>
\nPitala me je imam li brata, \u0161ta studiram,<\/em>
\njesam li Hrvat, volim li Rilkea,<\/em>
\nsve me je pitala.<\/em>
\nPitala me je da li bih mogao sa svakom tako<\/em>
\nsa\u010duvaj Bo\u017ee,<\/em>
\nda li je volim, tiho je pitala,<\/em>
\na padale su nad Mostarom neke modre ki\u0161e,<\/em>
\nona je bila rasko\u0161no bela u sobnoj tmini<\/em>
\nal’ nije htela to da \u010dini,<\/em>
\nnije htela il’ nije smela,<\/em>
\nvrag bi joj znao.<\/em><\/p>\n

Jesen je, ta mrtva jesen na oknima<\/em>
\nnjene o\u010di ptica, njena bedra srna,<\/em>
\nimala je mlade\u017e, mlade\u017e je imala,<\/em>
\nne smem da ka\u017eem,<\/em>
\nimala je mlade\u017e, mali ljubi\u010dast,<\/em>
\nili mi se \u010dini.<\/em>
\nPitala me je da li sam Hrvat, imam li devojku,<\/em>
\nvolim li Rilkea – sve me je pitala,<\/em>
\na na oknu su ko bo\u017ei\u0107ni zvon\u010di\u0107i moga detinjstva<\/em>
\nzvonile kapi<\/em>
\ni no\u0107na pesma tekla tihano niz Donju Mahalu,<\/em>
\nEj, Sulejmana othranila majka.<\/em><\/p>\n

Ona je prostrla svoje godine po parketu.<\/em>
\nNjene su usne bile pune kao zrele breskve,<\/em>
\nnjene su dojke bile tople ko mali psi\u0107i.<\/em>
\nGovorio sam joj da je glupava, da se pravi va\u017ena,<\/em>
\nSvetlana, Svetlana, zna\u0161 li ti da je atomski vek,<\/em>
\nDe Gol, Gagarin i koje\u0161tarije,<\/em>
\nsve sam Joj govorio,<\/em>
\nona je plakala, ona je plakala.<\/em><\/p>\n

Vodio sam je po Kujund\u017eiluku, po a\u0161\u010dinicama,<\/em>
\nsvuda sam je vodio,<\/em>
\nu pe\u0107ine je skrivao, na \u010dardak je nosio,<\/em>
\npod mostovima se igrali \u017emurke, Neretva \u017edrebica,<\/em>
\npod starim mostom Crnjanskog joj govorio,<\/em>
\n\u0161to je divan, \u0161aputala je, \u0161to je divan.<\/em><\/p>\n

Kolena joj crtao u vla\u017enom pesku,<\/em>
\nsmejala se tako vedro, tako nevino,<\/em>
\nko prvi ljiljani,<\/em>
\nu d\u017eamije je vodio, Kara\u0111oz-beg mrtav, premrtav<\/em>
\npod te\u0161kim turbetom;<\/em>
\nna grob \u0160anti\u0107ev cve\u0107e je odnela,<\/em>
\nmalo plakala, kao i sve \u017eene,<\/em>
\nsvuda sam je vodio.<\/em><\/p>\n

Sada je ovo leto, sad sam sasvim drugi,<\/em>
\npi\u0161em neke pesme,<\/em>
\nu jednom listu pola stupca za Peru Zupca<\/em>
\ni ni\u0161ta vi\u0161e,<\/em>
\na padale su svu no\u0107 nad Mostarom neke<\/em>
\nmodre ki\u0161e,<\/em>
\nona je bila rasko\u0161no bela u sobnoj tmini<\/em>
\nal’ nije htela to da \u010dini,<\/em>
\nnije htela, il’ nije smela,<\/em>
\nvrag bi joj znao.<\/em><\/p>\n

Ni ono nebo, ni ono obla\u010dje, ni one krovove,<\/em>
\nbledunjavo sunce – izgladnelog de\u010daka nad Mostarom<\/em>
\nne umem zaboraviti,<\/em>
\nni njenu kosu, njen mali jezik kao jagodu,<\/em>
\nnjen smeh \u0161to je umeo zaboleti kao kletva;<\/em>
\nonu molitvu u kapeli na Bijelom Bregu,<\/em>
\nBog je veliki, govorila je, nad\u017eive\u0107e nas;<\/em>
\nni one te\u0161ke, modre ki\u0161e,<\/em>
\no jesen besplodna, njena jesen…<\/em><\/p>\n

Govorila je o filmovima, o D\u017eemsu Dinu,<\/em>
\nsve je govorila,<\/em>
\nmalo tu\u017eno, malo pla\u010dljivo o Karenjini;<\/em>
\ngovorila je Klajd Grifits ne bi umeo ni<\/em>
\nmrava zgaziti,<\/em>
\nsmejao sam se – on je ubica, ti si dete;<\/em>
\nni one ulice, one prodavce poslednjeg izdanja<\/em>
\n„Oslobo\u0111enja”, ni ono gro\u017e\u0111e polusvelo<\/em>
\nu izlozima ne umem zaboraviti,<\/em>
\nonu besplodnu gorku jesen nad<\/em>
\nMostarom,<\/em>
\none ki\u0161e,<\/em>
\nljubila me je po cele no\u0107i, grlila me<\/em>
\ni ni\u0161ta vi\u0161e, majke mi,<\/em>
\nni\u0161ta drugo nismo.<\/em><\/p>\n

Posle su opet bila leta, posle su opet bile ki\u0161e,<\/em>
\njedno jedino malo pismo iz Ljubljane,<\/em>
\notkuda tamo,<\/em>
\nni ono li\u0161\u0107e po trotoarima, ni one dane,<\/em>
\nja vi\u0161e ne mogu, ja vi\u0161e ne umem<\/em>
\nizbrisati.<\/em><\/p>\n

Pi\u0161e mi, pita me \u0161ta radim, kako \u017eivim,<\/em>
\nimam li devojku,<\/em>
\nda li ikad pomislim na nju, na onu jesen,<\/em>
\nna one ki\u0161e,<\/em>
\nona je i sad, ka\u017ee, ista, kune se Bogom<\/em>
\npotpuno ista,<\/em>
\nda joj verujem, da se smejem<\/em>
\ndavno sam, davno, prokleo Hrista<\/em>
\na i do nje mi ba\u0161 nije stalo,<\/em>
\nklela se, ne klela,<\/em>
\nmora se tako, ne vrede la\u017ei.<\/em><\/p>\n

Govorio sam joj o Ljermontovu, o \u0160agalu,<\/em>
\nsve sam joj govorio,<\/em>
\nvukla je sa sobom neku staru Cvajgovu knjigu,<\/em>
\n\u010ditala popodne,<\/em>
\nu kosi joj bilo zapretano leto, \u017eutilo sunca,<\/em>
\nmalo mora,<\/em>
\nprve joj no\u0107i i ko\u017ea bila pomalo slana,<\/em>
\nribe zaspale u njenoj krvi;<\/em>
\nsmejali smo se de\u010dacima \u0161to ska\u010du<\/em>
\ns mosta za cigarete,<\/em>
\nsmejali se jer nije leto, a oni ska\u010du – ba\u0161 su deca,<\/em>
\ngovorila je: mogu umreti, mogu dobiti upalu plu\u0107a…<\/em><\/p>\n

Onda su dolazile njene \u0107utnje, duge, preduge,<\/em>
\nmogao sam slobodno misliti o svemu,<\/em>
\nrazbistriti Spinozu,<\/em>
\nsate i sate mogao sam komotno gledati<\/em>
\ndruge,<\/em>
\nbacati oblutke dole, niz stenje,<\/em>
\nmogao sam sasvim oti\u0107i nekud, oti\u0107i daleko,<\/em>
\nmogao sam umreti onako sam u njenom krilu,<\/em>
\nsamlji od sviju,<\/em>
\nmogao sam se pretvoriti u pticu, u vodu,<\/em>
\nu stenu,<\/em>
\nsve sam mogao…<\/em><\/p>\n

Prste je imala duga\u010dke, krhke, beskrvne a hitre,<\/em>
\nigrali smo se buba-mara i skrivalice,<\/em>
\nSvetlana iza\u0111i, eto te pod stenom,<\/em>
\nnisam valjda \u0107orav,<\/em>
\nnisam ja blesav, hajde, \u0161ta se kani\u0161,<\/em>
\ndobi\u0107e\u0161 batine;<\/em>
\nkad je ona tra\u017eila – mogao sam pobe\u0107i<\/em>
\nu samu reku – na\u0161la bi me,<\/em>
\nnamiri\u0161e me, ka\u017ee, odmah,<\/em>
\npozna me dobro.<\/em>
\nNisam joj nikad verovao,<\/em>
\nvaljda je stalno \u0107urila kroz prste.<\/em>
\nVolela je kestenje, kupili smo ga po Rondou,<\/em>
\nnosila ga u sobu, ve\u0161ala o kon\u010di\u0107e,<\/em>
\nvolela je ru\u017ee, one jesenje, ja sam joj donosio,<\/em>
\nkad svenu stavljala ih je u neku kutiju.<\/em><\/p>\n

Pitao sam je \u0161ta misli o ovom svetu,<\/em>
\nveruje li u komunizam, da li bi se menjala<\/em>
\nza Nata\u0161u Rostovu, sva\u0161ta sam je pitao,<\/em>
\nponekad glupo, znam ja to i te kako;<\/em>
\npitao sam je da li bi volela malog sina,<\/em>
\nrecimo plavog,<\/em>
\nskakala je od ushi\u0107enja – ho\u0107e, ho\u0107e,<\/em>
\na onda, najednom, padala je u neke tuge<\/em>
\nko mrtvo vo\u0107e:<\/em>
\nne sme i ne sme, vidi ti njega, kao da je ona<\/em>
\npala s Jupitera,<\/em>
\nko je to, recimo, Zubac Pera, pa da ba\u0161 on<\/em>
\na ne neko drugi,<\/em>
\ntaman posla, kao da je on u najmanju ruku<\/em>
\nBrando ili takvi.<\/em><\/p>\n

Govorio sam joj ti si glupa, ti si pametna,<\/em>
\nti si \u0111avo, ti si an\u0111eo,<\/em>
\nsve sam joj govorio.<\/em>
\nNi\u0161ta mi nije verovala.<\/em>
\nVi ste mu\u0161karci ro\u0111eni la\u017eovi,<\/em>
\nvi ste hulje,<\/em>
\nsva\u0161ta je govorila.<\/em>
\nA padale su nad Mostarom neke modre ki\u0161e…<\/em><\/p>\n

Stvarno sam voleo tu Svetlanu<\/em>
\njedne jeseni,<\/em>
\njao, kad bih znao sa kim sada spava,<\/em>
\nne bi mu glava, ne bi mu glava,<\/em>
\njao, kad bih znao ko je sada ljubi,<\/em>
\nne bi mu zubi, ne bi mu zubi,<\/em>
\njao, kad bih znao ko to u meni<\/em>
\nbere kajsije, jo\u0161 nedozrele.<\/em><\/p>\n

(8. oktobar 1965.)<\/em><\/p>\n

Forr\u00e1s: Ez\u00fcst h\u00edd – Srebrni most<\/strong><\/a><\/p>\n

Interj\u00fa Feh\u00e9r Ill\u00e9ssel (1)<\/strong><\/h2>\n

Feh\u00e9r Ill\u00e9s nagyon elfoglalt ember. Azon t\u00fal, ami munk\u00e1j\u00e1b\u00f3l nyilv\u00e1nval\u00f3an l\u00e1tszik, a blogja naponta friss\u00fcl. Teh\u00e1t naponta minimum egy ford\u00edt\u00e1ssal elk\u00e9sz\u00fcl – vagy a magyar k\u00f6lt\u00e9szetb\u0151l, vagy a d\u00e9lszl\u00e1v irodalomb\u00f3l. Ez\u00e9rt a vele tervezett interj\u00fat most id\u0151ben elapr\u00f3zzuk, s \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk, hogy valah\u00e1nyszor k\u00f6zl\u00fcnk t\u0151le egy-egy ford\u00edt\u00e1st, feltesz\u00fcnk egy \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9st, v\u00e1lasz\u00e1t pedig a ford\u00edt\u00e1s\u00e1val egy\u00fctt k\u00f6z\u00f6lj\u00fck.<\/em>
\nFeh\u00e9r Ill\u00e9s jelezte, hogy az els\u0151k\u00e9nt bemutatott Pero Zubacnak van egy sz\u00e1m\u00e1ra igen kedves verse, a Mostarske kise – Moszt\u00e1ri es\u0151k, amit f\u00f6lt\u00e9tlen\u00fcl szeretne a K\u00e1f\u00e9 f\u0151nix olvas\u00f3inak figyelm\u00e9be aj\u00e1nlani. Most megk\u00e9rdezz\u00fck: mi\u00e9rt?<\/em><\/strong><\/p>\n

Feh\u00e9r Ill\u00e9s: \u2013 Hogy mi minden f\u00e9r 24 n\u00e9gy \u00f3r\u00e1ba, az k\u00fcl\u00f6n mese. Maradjunk annyiban \u2013 meghalni sincs id\u0151m. Az olvas\u00f3t viszont a k\u00f6lt\u00e9szet \u00e9rdekli \u2013 maradjunk a k\u00f6lt\u00e9szetn\u00e9l m\u00e9g akkor is, ha biok\u00e9mikus vagyok. Hogy egy biok\u00e9mikus, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag tudom\u00e1nyos munk\u00e1s, minden k\u00f6telezetts\u00e9ge mellett szabad idej\u00e9nek egy r\u00e9sz\u00e9t mi\u00e9rt \u00e1ldozza olyan munk\u00e1ra mint a m\u0171ford\u00edt\u00e1s, mely eleve sikertelens\u00e9gre \u00edt\u00e9ltetett?
\nAtt\u00f3l kezdve, hogy meg\u00e9rtettem a sz\u00fcsziphoszi legenda val\u00f3di \u00e9rtelm\u00e9t, a t\u00f6rekv\u0151 embert jellemezve gyakran folyamodok Hillary-hoz. Mikor a neves alpinist\u00e1t megk\u00e9rdezt\u00e9k, mi\u00e9rt indult el a Mount Everest megh\u00f3d\u00edt\u00e1s\u00e1ra, csak ennyit mondott: ” Mert ott van! ”
\nMoszt\u00e1ri es\u0151k… Pero Zubacnak k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl a legismertebb, legszebb verse. Egyik kort\u00e1rs ismer\u0151s\u00f6m, elolvasva ford\u00edt\u00e1somat, megjegyezte: k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a szerb\u00fcl nem tud\u00f3 olvas\u00f3k nev\u00e9ben. Mi viszont ezen a versen n\u0151tt\u00fcnk fel.
\n1972-ben \u201eker\u00fclt kezembe\u201d a vers \u2013 akkor m\u00e1r bosny\u00e1kf\u00f6ld\u00f6n \u00e9ltem. \u00c9s egy Svetlan\u00e1nak kezdtem udvarolni. Fura egy Svetlana volt, az idill nem sok\u00e1ig tartott, de a verssorok sz\u00e1momra m\u00e9g mindig ig\u00e9z\u0151ek.
\nA k\u00f6lt\u0151 nem is Moszt\u00e1rban, hanem \u00dajvid\u00e9ken \u00edrta, Svetlana (T\u00fcnde) pedig m\u00e9g csak nem is l\u00e9tezett. Err\u0151l \u00edgy vallott Zubac:
\n– Azt sem tudom, hogyan jutott eszembe ez a n\u00e9v. \u00dajvid\u00e9ken \u00edrtam, az egyetemista \u00e9veim alatt felgy\u0171lt \u00e9rz\u00e9sek k\u00eds\u00e9rtettek. Egy \u00e9jjel, a Ifj\u00fas\u00e1gi Szervezet irod\u00e1j\u00e1ban hoztam \u00f6ssze, a Sug\u00e1r\u00faton, amit akkor Tito marsallnak h\u00edvtak, ma Mihajlo Pupin. Egyetlen p\u00e9ld\u00e1nyban g\u00e9peltem, mert nem tal\u00e1ltam indig\u00f3t. M\u00e9g az \u00e9jjel bor\u00edt\u00e9kba tettem \u00e9s reggel Z\u00e1gr\u00e1bba post\u00e1ztam. Ha v\u00e9letlen\u00fcl elveszett volna, ebb\u0151l semmi sem marad.
\nAmi a ford\u00edt\u00e1st illeti: t\u00f6k\u00e9letes ford\u00edt\u00e1s nem l\u00e9tezik. Ez sem az. A szerb nyelvben h\u00e1rom nem l\u00e9tezik. \u00c9s ebben a versben a k\u00f6lt\u0151 hihetetlen finoms\u00e1ggal alkalmazza a nyelv saj\u00e1toss\u00e1gait. Az els\u0151 szakasz n\u00e9h\u00e1ny sora t\u00f6bbsz\u00f6r ism\u00e9tl\u0151dik:<\/p>\n

jao kad bih znao sa kim sada spava,<\/em>
\nne bi joj glava, ne bi joj glava,<\/em>
\njao kad bih znao ko je sada ljubi,<\/em>
\nne bi mu zubi, ne bi mu zubi,<\/em><\/p>\n

\u00f3, ha tudn\u00e1m, hol szendereg, kinek a mell\u00e9n,<\/em>
\nfej\u00e9t venn\u00e9m, fej\u00e9t venn\u00e9m,<\/em>
\n\u00f3, ha tudn\u00e1m, kit\u0151l kapja a cs\u00f3kokat<\/em>
\nfogait kivern\u00e9m, fogait kivern\u00e9m,<\/em><\/p>\n

Az eredeti sz\u00f6vegben az els\u0151 k\u00e9t sor n\u0151nem\u0171, teh\u00e1t egy\u00e9rtelm\u0171en a l\u00e1ny fej\u00e9t venn\u00e9, a harmadik sor h\u00edmnem\u0171, a fi\u00fa fogait vern\u00e9 ki. T\u00f6bbsz\u00f6ri olvas\u00e1s ut\u00e1n sem \u00e9rzem, hogy ezt az \u00e1rnyalatot hi\u00e1nytalanul vissza tudtam-e adni.<\/p>\n

*
\nK\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9rd\u00e9s\u00fcnk \u2013 egy k\u00f6vetkez\u0151 alkalommal.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Moszt\u00e1ri es\u0151k \u2013 Mostarske kise Egyszer, \u0151sszel, Moszt\u00e1rban szerettem egy T\u00fcnd\u00e9t, \u00f3, ha tudn\u00e1m, hol szendereg, kinek a mell\u00e9n, fej\u00e9t venn\u00e9m, fej\u00e9t venn\u00e9m, \u00f3, ha tudn\u00e1m, kit\u0151l kapja a cs\u00f3kokat fogait kivern\u00e9m, fogait kivern\u00e9m, \u00f3, ha tudn\u00e1m, a gy\u00f6m\u00f6lcs\u00f6t, a m\u00e9g \u00e9retlent ki sz\u00fcreteli bennem.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[122,4],"tags":[],"class_list":["post-35458","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-interju","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35458","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=35458"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35458\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=35458"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=35458"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=35458"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}