{"id":35637,"date":"2014-10-18T07:57:00","date_gmt":"2014-10-18T07:57:00","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35637"},"modified":"2014-10-18T07:57:00","modified_gmt":"2014-10-18T07:57:00","slug":"kolcsonsorok-ivo-andric","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=35637","title":{"rendered":"K\u00f6lcs\u00f6nsorok: Ivo Andri\u0107"},"content":{"rendered":"

Az \u00e9j – No\u0107<\/strong><\/h2>\n

Nem tudom, mikor sz\u00e1llt le ez az \u00e9j \u00e9s azt hiszem, sosem lesz v\u00e9ge. M\u00e1r elfelejtettem, volt-e valaha is nappal. Egyetlen hatalmas \u00e9j az emberek szem\u00e9n, a vir\u00e1gkelyheken, a lev\u00e9lereken, a foly\u00f3k v\u00edzt\u00fckr\u00e9n. Egybeolvadt a f\u00f6ld az \u00e9ggel, a tenger a sz\u00e1razf\u00f6lddel; az \u00e1lom val\u00f3s\u00e1g, mert az emberek \u00e9s t\u00e1rgyak \u00e1lmai embersz\u00edn\u0171ek. A ritka, messzi csillagok csill\u00e1ma sem v\u00e1ltoztat semmin, tehetelen f\u00e9ny\u00fckt\u0151l az \u00e9j csak s\u0171r\u0171bb, s\u00f6t\u00e9tebb.
\nA l\u00e9lek a t\u00e9r gy\u00e1szszalagos \u00f6zvegye, gondolataink megszeppent \u00e9jjeli pillang\u00f3k.
\nA nap csak eml\u00e9k.<\/p>\n

*<\/p>\n

A kertben a rettenet \u00e9s az \u00e9j. Iszony\u00fa dolgok t\u00f6rt\u00e9nnek; elhalnak a r\u00fcgyek, moh\u00e1ba hullanak a magok \u00e9s rothadnak, k\u00fczdelem minden talpalatnyi f\u00f6ld\u00e9rt. A n\u00e9ma esem\u00e9nyek \u00e1tkok, de mindent befed a s\u00falyos \u00e9j, a titkok bar\u00e1tja, \u00e9s semmit se l\u00e1tni.
\nMintha Isten elfeledkezett volna teremtm\u00e9nyeir\u0151l, ez a mi s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00fcnk az \u0150 tette, pedig csak ha gondolna r\u00e1nk, gondolata a legf\u00e9nyesebb napk\u00e9nt ragyogna. H\u00e1t az Isten is feled\u00e9keny? Soha nem virrad?
\nA kert egy sark\u00e1ban, mint \u0151sszel \u00e1ltal\u00e1ban, sokfajta n\u00f6v\u00e9ny n\u0151 egy\u00fctt, \u00f6sszefon\u00f3dva, rendszertelen\u00fcl, a sz\u00e9l \u00e9s a v\u00edz akarata szerint, ahol minden piciny sors f\u00f6l\u00e9 emelkedik a Napraforg\u00f3. Meztelen sz\u00e1ron magas, sz\u00edv\u00f3s gavall\u00e9r, de m\u00e1r lekonyul\u00f3, tal\u00e1n abba az ir\u00e1nyba, ahol az utols\u00f3 napsug\u00e1r elt\u0171nt. Mell\u00e9re esett az egykor \u00e9kes feje, kisz\u00edvta a forr\u00f3s\u00e1g, a szenved\u00e9ly, a d\u00edszes mund\u00e9rb\u00f3l szinte semmi sem maradt, az arany kalpag szirmai m\u00e1ra m\u00e1r hervadtak, ragad\u00f3sak. Sz\u00e1m\u00e1ra legnehezebb az \u00e9j, de a legb\u00e1trabban viseli. \u0150, minden hajnal h\u0151 szerelmese, a nap szerzetese \u00e9s a t\u0171z elk\u00f6telezette, mennyei kalandor, elhal, bomlik a s\u00f6t\u00e9tben, de \u0151t a rem\u00e9ny sosem hagyja el \u00e9s nem kev\u00e9sb\u00e9 hetyke mint az utols\u00f3 nap, mikor a napsug\u00e1r \u00e9rte \u00e9s feje k\u00f6r\u00fcl a m\u00e9hek d\u00f6ngics\u00e9ltek.
\nK\u00f6zvetlen alatta \u00e9l a S\u00e1rga tulip\u00e1n; az \u00e9j a vir\u00e1gz\u00e1sban \u00e9rte, a m\u00e9g ki nem bomlott kelyhet \u00e9rte a fagy \u00e9s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, keskeny levelei kifakultak, mint az alagsorban sarjad\u00f3 vir\u00e1gok. \u2013 A reggel nem v\u00e1ltotta be ig\u00e9ret\u00e9t, a f\u00e9ny nem cs\u00f3kolta level\u00e9t, a sz\u00e9l nem hozott pollent; megcsalt a s\u00e1rga tulip\u00e1n, szomor\u00faan, keseregve hervad el az \u00e9jben, mint a gy\u00f6trelmeiket visel\u0151 asszonyok. A sosem volt \u00f6n\u00e1ll\u00f3 Kakasc\u00edmer hervad el els\u0151k\u00e9nt. A ker\u00edt\u00e9s mellett hever, senki sem veszi \u00e9szre a s\u00f6t\u00e9tben. Az egykor, m\u00edg nappal volt, a gomblyukakban b\u00fcszk\u00e9n, pomp\u00e1san vir\u00edt\u00f3 Piros szekf\u0171 most szinte l\u00e1thatalan, szirmai bez\u00e1rultak, hogy elrejts\u00e9k \u00e9l\u00e9nk sz\u00edn\u00fcket, mintha tagadn\u00e1, hogy valaha is, mint pazar vir\u00e1g l\u00e9tezett. Bizarr m\u00f3don azt hiszi, hogy ez a teljes \u00e9j csak f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s, a napot lehetne helyettes\u00edteni, csak \u00e9ppen nem tudni, milyen m\u00f3don. K\u00fcl\u00f6nben is, ezt m\u00e1r r\u00e9gen megj\u00f3solta.
\nA Rezeda fiatal, szorgos h\u00e1ziasszony, h\u00e1ztart\u00e1s\u00e1t a s\u00f6t\u00e9tben vezeti \u00e9s legjobb bel\u00e1t\u00e1sa szerint igyekszik a nyomorhoz alkalmazkodni. \u00c9s alig \u00e9szlelhet\u0151en, m\u00e9g mind\u00e9g illatos.
\nA Termetes Iboly\u00e1k, melyek soha semmibe nem avatkoznak, de sziv\u00e9lyesek \u00e9s meg\u00e9rt\u0151ek, megvakulnak \u00e9s szeml\u00e9lve k\u00e9k szemeikkel a szerencs\u00e9tlen Napraforg\u00f3t, melybe titokban szerelmesek, b\u00e1natukban elpusztulnak.
\nA ker\u00edt\u00e9s t\u00f6v\u00e9ben sz\u00e9tsz\u00f3rt d\u00fas level\u0171 Tulip\u00e1nok magasak, mint mind\u00e9g. Ki tudja, honnan sz\u00edvj\u00e1k az \u00e9ltet\u0151 nedvet \u00e9s hogyan l\u00e9teznek nap n\u00e9lk\u00fcl. Nekik soha, semmi se f\u00e1j, j\u00f3l \u00e9rzik magukat, b\u00fcszk\u00e9k, de vir\u00e1guk tr\u00e1gyaillat\u00fa.
\nA gyep k\u00f6z\u00f6tt megh\u00faz\u00f3d\u00f3, vir\u00e1ghullad\u00e9kb\u00f3l \u00e9l\u0151 Fekete bog\u00e1r \u00e1lland\u00f3an a neh\u00e9z id\u0151kre panaszkodik. Szerinte az \u00e9j istencsap\u00e1s, ami az \u00e1rtatlanokat is, a b\u0171n\u00f6s\u00f6kkel egy\u00fctt s\u00fajtja.
\n\u201eElegem van mindenb\u0151l, mormogja, amint a nap, ak\u00e1r csak a felh\u0151 m\u00f6g\u00e9 b\u00fajik, \u00e9s mindannyian egy\u00fctt kiab\u00e1lj\u00e1k: Nap, nap, napocska, hol vagy?! Elhervadunk, kivesz\u00fcnk a k\u00f6dben, fagyban; napocska, bar\u00e1tunk, megment\u0151nk, merre vagy? Na tess\u00e9k! \u00cdgy j\u00e1r az, aki a tort\u00e1ra habot k\u00e9r.\u201d (A Fekete bog\u00e1r sok ismert k\u00f6zmond\u00e1ssal t\u00e1massza al\u00e1 gondolatait.)
\nA Napraforg\u00f3r\u00f3l m\u00e1sk\u00e9nt sem besz\u00e9l, mint olyan bek\u00e9pzelt h\u00f3lyagr\u00f3l, aki megkapta a mag\u00e1\u00e9t, \u00e9s \u00fagy egy\u00e1ltal\u00e1n mindenki a maga m\u00f3dj\u00e1n hib\u00e1s. A fekete bog\u00e1r \u00e1lland\u00f3n gy\u0171jt\u00f6geti a morzs\u00e1kat, t\u00e1rolja od\u00faj\u00e1ban \u00e9s \u00e1tkozza sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek pillanat\u00e1t.
\nA vir\u00e1gok k\u00f6z\u00f6tt, minden talpalatnyi f\u00f6ld\u00f6n, m\u00e9lyen gy\u00f6kerezve, selymes f\u0171 n\u0151. Most kifakult \u00e9s a neh\u00e9z id\u0151kben csak teng\u0151dik, de sok van bel\u0151le \u00e9s m\u00e9g akkor is, ha taposs\u00e1k, irtj\u00e1k, \u00fajra \u00e9led, amint j\u00f6nnek a jobb id\u0151k.
\n\u00cdgy l\u00e9legzik a kert \u00e9jjel.<\/p>\n

*<\/p>\n

K\u00e9rdezitek, mi van az emberekkel.
\n\u0150sid\u0151kt\u0151l fogva sorj\u00e1znak a pr\u00f3bat\u00e9telek, az emberek v\u00e9tkeztek, a n\u00f6v\u00e9nyek elhaltak, az \u00e1rtatlanok szenvedtek, a k\u00f6lt\u0151k titokzatosan, alig \u00e9rthet\u0151 k\u00e9pekben besz\u00e9ltek, \u00edgy teh\u00e1t, amikor a n\u00f6v\u00e9nyekr\u0151l besz\u00e9lek, mi\u00e9rt k\u00e9rditek t\u0151lem sz\u00e1mon az embereket?<\/p>\n

Ford\u00edtotta: Feh\u00e9r Ill\u00e9s<\/strong><\/p>\n

Ne znam, kada je pala ova no\u0107 i ne pomi\u0161ljam, da \u0107e se ikada svr\u0161iti. Zaboravio sam, da je ikad bio dan. Jedna i velika vje\u010dna no\u0107 na o\u010di ljudi i \u010da\u0161ke cvjetova, u paru\u0161ke li\u0161\u0107a, nad ogledala rijeka. Nebo i zemlju je spojila, more i kopno izjedna\u010dila; san je java, jer ljudi i stvari imaju boju ljudskih snova. I sjaj rijetkih dalekih zvijezda ne mijenja ni\u0161ta, od njina mirnog nemo\u0107nog sjaja no\u0107 je jo\u0161 ja\u010da, tama jo\u0161 tamnija.<\/em>
\n Du\u0161a je svijeta udovica sa crnim velom, a misli ljudske upla\u0161eni no\u0107ni leptiri.<\/em>
\n Dan je tek uspomena.<\/em><\/p>\n

*<\/em><\/p>\n

Nad vrtom je u\u017eas i no\u0107. Doga\u0111aju se strahovite stvari; mru pupovi, prosipa se sjeme u mahovinu i trune, biju se bitke za grumen zemlje. Nijemi doga\u0111aji su jednaki glasnoj kletvi, ali je nad svima gluha, te\u0161ka no\u0107, prijateljica tajne, i ne vidi se ni\u0161ta.<\/em>
\n Kao da je Bog zaboravio svoje stvorove i Njegov je zaborav na\u0161a tama, a samo da jednom pomisli na nas, obasjala bi Njegova misao kao najsvjetliji dan. Zar i Bog zaboravlja? Zar nikad ne\u0107e svanuti?<\/em>
\n U jednom kutu vrta, gdje, kao \u0161to biva u jesen, raste najraznoli\u010dnije cvije\u0107e zajedno, isprepleteno i bez reda, kako je koga vjetar nanio ili voda naplavila, di\u017ee se nad svim sitnim sudbinama Suncokret. Visok i \u017eilav kavalir na ogoljeloj mi\u0161i\u0107avoj stabljici, koja se ve\u0107 dobro pognula, valjda prema onoj strani, gdje je sunce poslednji put za\u0161lo. Na grudi mu je pala negda lijepa glava ispijena od ognjene strasti, a od njegova divnog mundira ostalo je jo\u0161 veoma malo, latice zlatnog \u0161ljema danas su trule i ljepljive. Njemu je no\u0107 najte\u017ea, ali on je najsr\u010danije podnosi. On, vatreni ljubavnik svih zora, sve\u0107enik sunca i poklonik ognja, nebeski avanturist, gine i propada u mraku, ali ga nada nikad ne napu\u0161ta, a prkos mu nije manji nego poslednjeg dana, kad je sjalo krepko jesenje sunce i oko glave mu zujale p\u010dele.<\/em>
\n Odmah pod njim je \u017duta lala; nju je zatekla no\u0107 u cvatu, na jo\u0161 nerascvalu \u010da\u0161ku pala je studen i tama, i njen je uski list dobio blijedu, samrtni\u010dku boju cvije\u0107a, koje raste u podrumima. \u2013 Jutro nije odr\u017ealo obe\u0107anje, svijetlo nije cjelivao list, i vjetar nije donio pelud; prevarena je \u017euta lala i uvenut \u0107e u no\u0107i s malo \u017ealbe i tuge, kako ve\u0107 podnose \u017eene svoje velike i male jade. Labole\u017e, koji nikada u \u017eivotu nije bio samostalan, klonu prvi. Pao je i sad le\u017ei nevoljno za plotom; niko ne\u0107e vidjeti, kako \u0107e pognuti u tami. Crveni karanfil, koji je nekad, kad bje\u0161e dan, bio ohol i plodan i crvenio se u zapu\u0107cima tisu\u0107a ljudi, sad je malen i nevidljiv, uvukao latice, da sakrije crvenu boju, i kao da bi najvolio, da se nikad nije ni crvenio. On ima \u010dudno mi\u0161ljenje, da je sva ta no\u0107 i jad samo jedan nesporazum i da bi se sunce dalo nadomjestiti, sad ve\u0107 ne znam na koji na\u010din. Uostalom on da je ve\u0107 odavno to prorekao.<\/em>
\n Rezebe, bri\u017ene mlade doma\u0107ice, vode svoje ku\u0107anstvo u mraku i nastoje da se, kako najbolje umiju, prilagode bijedi. I jo\u0161 uvijek miri\u0161u jedva osjetno.<\/em>
\n Krupne Ljubice, koje se ne mije\u0161aju nikad ni u \u0161to, ali imaju mnogo srca i razumijevanja za sve, \u0161to se zbiva, obnevide\u0161e i umrije\u0161e od tuge gledaju\u0107i plavim o\u010dima nesre\u0107ni Suncokret, u kog su uvijek bile potajno zaljubljene.<\/em>
\n Tulipani, \u0161to rastu uz ogradu, visoki su i tusti kao i prije. Ko zna, otkud oni vuku sok i kako uspijevaju bez sunca. Njih o\u010dito ne boli nikad ni\u0161ta, dobro im je i oholi su, ali im cvijet zaudara na \u0111ubre.<\/em>
\n Crna buba, \u0161to stanuje u jednom busenu rondoa i \u017eivi od otpadaka cvije\u0107a, tu\u017ei se bez prestanka na te\u0161ka vremena. Po njenu mi\u0161ljenju je ova no\u0107 kazna bo\u017eja, koja poga\u0111a evo i nedu\u017ene zajedno s krivcima.<\/em>
\n \u201eI bili su dodijali, mrmlja ona, \u010dim bi sunce za\u0161lo samo za obla\u010dak, a oni svi u jedan glas: Sunce, sunce, sunce, gdje si?! Uvenusmo, izgibosmo od vlage i studeni; gdje si da nas izbavi\u0161 i pridigne\u0161, sunce, brate na\u0161? Eto im sad! Tako je, ko tra\u017ei hljeba na poga\u010du.\u201c (Crna buba zna mnogo poslovica i njima podupire obi\u010dno svoje tvrdnje.)<\/em>
\n O Suncokretu ne govori druk\u010dije nego kao o usijanoj glavi, koja je dobila ono, \u0161to je tra\u017eila, a i ostali su svi, vi\u0161e ili manje krivi. Crna buba sabira po vazdan mrvice po rondou i vu\u010de u svoju jamu pod busenom i po vazdan proklinje \u010das i sat, kad se je rodila.<\/em>
\n A oko svega cvije\u0107a na svakom busi\u0107u slobodne zemlje raste sitna trava, koja duboko krije \u017eile. Ona je ublijedjela i tavori sada crna vremena, ali nje je mnogo i ona \u0107e se, pa ma kako ga\u017eena i ni\u0161tena, podi\u0107i i klisnuti u vis, \u010dim do\u0111e bolje vrijeme.<\/em>
\n Tako izdi\u0161e vrt u no\u0107i.<\/em><\/p>\n

*<\/em><\/p>\n

Vi me pitate za ljude.<\/em>
\n Oduvijek je bivalo da su isku\u0161enja silazila na svijet i da je \u010dovjeku zlo \u010dinio, da je cvije\u0107e venulo i da su nevini stradali, da su pjesnici govorili jezikom tajnovitim u polujasnim slikama, pa kad vam govorim o cvije\u0107u, za\u0161to me pitate za ljude?<\/em><\/p>\n

Ivo Andri\u0107<\/em>
\nDolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. \u2013 Beograd, 13 mart 1975.<\/em><\/p>\n

A ford\u00edt\u00f3 megjegyz\u00e9se:<\/strong><\/p>\n

Ivo Andri\u0107 (Andrity Ivo) a d\u00e9lszl\u00e1v irodalom tragikus alakja. Boszni\u00e1ban, Travnikban sz\u00fcletett, horv\u00e1t sz\u00fcl\u0151k gyermeke, de az egyetemei \u00e9vek befejez\u00e9se ut\u00e1n szerbnek vallotta mag\u00e1t. M\u0171veiben Bosznia sors\u00e1r\u00f3l, szerb\u00fcl \u00edrt.
\nAz \u00e9rtelmetlen d\u00e9lszl\u00e1v h\u00e1bor\u00fa ideol\u00f3gusai saj\u00e1t sz\u00e1juk \u00edze szerint magyar\u00e1zz\u00e1k\/t\u00e1k. Bosny\u00e1k r\u00e9szr\u0151l hivatalos \u201e\u00e9rtelmis\u00e9giek\u201d szerint m\u0171vei gyal\u00e1zz\u00e1k a bosny\u00e1kokat \u00e9s BoszniaHercegovin\u00e1t. Ez az \u00e1ll\u00edt\u00e1s legal\u00e1bb annyira \u00e9rtelmetlen, mint maguk a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, melyek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban zajlanak jelen pillanatban is az esem\u00e9nyek. Engedj\u00e9k meg, hogy ezzel kapcsolatban felh\u00edvjam figyelm\u00fcket \u0110uro Damjanovi\u0107: K\u00e9p a h\u00e1bor\u00fab\u00f3l (Slika iz rata) c. vers\u00e9re \u00e9s egy interj\u00fara:\u00a0(http:\/\/www.slobodnaevropa.org\/content\/most_rse_ivo_andric_u_krivom_ogledalu\/2314866.html)<\/p>\n

Interj\u00fa Feh\u00e9r Ill\u00e9ssel (2)<\/strong><\/h2>\n

\u00c9s el\u00e9rkezett a m\u00e1sodik k\u00e9rd\u00e9s\u00fcnk ideje is, amely a k\u00f6vetkez\u0151:
\n2. Milyen sz\u00e1nd\u00e9kkal ind\u00edtottad a blogodat \u00e9s mit tal\u00e1lhat benne az olvas\u00f3?<\/strong><\/p>\n

Feh\u00e9r Ill\u00e9s:<\/strong> – P\u00e1r \u00e9ve megjelent k\u00e9tnyelv\u0171 m\u0171ford\u00edt\u00e1sk\u00f6tetem: Ez\u00fcst h\u00edd \u2013 srebrni most (v\u00e1logat\u00e1s a XX. sz\u00e1zad magyar szerelmes verseib\u0151l) megjelen\u00e9se ut\u00e1n m\u00e1sok aj\u00e1nlott\u00e1k: ind\u00edtsak blogot a k\u00f6tet n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben \u2013 \u201eMa m\u00e1r a neten folyik az \u00e9let\u201d felki\u00e1lt\u00e1ssal. Az eredeti Ez\u00fcst h\u00edd \u2013 Srebrni most blog jelenleg is l\u00e9tezik (http:\/\/illes.blog.rs) . Nem akarom t\u00f6r\u00f6lni, mert sokat k\u00f6sz\u00f6nhetek ennek a blognak, de komoly gondjaim voltak a szerkeszt\u00e9ssel \u00e9s imm\u00e1r saj\u00e1t szak\u00e1llamra egy \u00fajabb Ez\u00fcst h\u00edd \u2013 Srebrni most szerkeszt\u00e9s\u00e9be fogtam.
\nAz eredend\u0151 ind\u00edt\u00e9k mellett \u201evegyes felv\u00e1gottat\u201d akartam k\u00edn\u00e1lni. Vegyes felv\u00e1gott? Igen, mert biok\u00e9mukus vagyok \u2013 ergo, illene tudom\u00e1nyos munk\u00e1mb\u00f3l ered\u0151 ismereteket is terjeszteni, \u00e9s mert hivat\u00e1som mellett m\u0171ford\u00edt\u00e1ssal is foglalkozom, a biok\u00e9mia \u00e9ljen egy\u00fctt a versekkel. Meg tal\u00e1n egy\u00e9b gondolataimat is megoszthatom a nyilv\u00e1noss\u00e1ggal.<\/p>\n

\u00cdgy is kezd\u0151d\u00f6tt. De blogom egyre ink\u00e1bb versorinet\u00e1lt\u00e1 v\u00e1lt. A k\u00e9tnyelv\u0171s\u00e9gb\u0151l \u2013 n\u00e9pszer\u0171s\u00edtem, terjesztem a magyar \u00e9s szerb k\u00f6lt\u00e9szetet, t\u00f6bbnyelv\u0171s\u00e9g lett. B\u00e1rmelyik nyelven is \u00edr\/t a k\u00f6lt\u0151, amennyiben l\u00e9tezik ugyanazon versnek magyar \u00e9s szerb ford\u00edt\u00e1sa, akkor belef\u00e9r blogomba. Ha kifejezetten \u201ebosszant\u201d, hogy egy-egy vers magyar vagy szerb v\u00e1ltozata nem l\u00e9tezik, akkor \u201eerk\u00f6lcstelenkedek\u201d \u2013 angolr\u00f3l, n\u00e9metr\u0151l \u00e9s oroszr\u00f3l is k\u00e9pes vagyok – \u00e1tt\u00e9telesen – ford\u00edtani.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az \u00e9j – No\u0107 Nem tudom, mikor sz\u00e1llt le ez az \u00e9j \u00e9s azt hiszem, sosem lesz v\u00e9ge. M\u00e1r elfelejtettem, volt-e valaha is nappal. Egyetlen hatalmas \u00e9j az emberek szem\u00e9n, a vir\u00e1gkelyheken, a lev\u00e9lereken, a foly\u00f3k v\u00edzt\u00fckr\u00e9n. Egybeolvadt a f\u00f6ld az \u00e9ggel, a tenger a sz\u00e1razf\u00f6lddel; az \u00e1lom val\u00f3s\u00e1g, mert az emberek \u00e9s t\u00e1rgyak \u00e1lmai […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[122,7],"tags":[],"class_list":["post-35637","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-interju","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35637","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=35637"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/35637\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=35637"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=35637"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=35637"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}