Amikor Putaj, a Kis Buddha kamaszodott, \u00e9s persze m\u00e9g sov\u00e1nyka volt, sokat k\u00e9rdezett a szerelemr\u0151l. Hogy mes\u00e9ljek.
\nH\u00e1t mes\u00e9ltem, mert mi\u00e9rt is ne:
\nEgyszer a bar\u00e1taim sz\u00fclet\u00e9snapomra hoztak nekem sok sz\u00e1z gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, teny\u00e9rnyi lepk\u00e9t. Nem Afrik\u00e1b\u00f3l vagy D\u00e9l-Amerik\u00e1b\u00f3l csemp\u00e9szt\u00e9k, hanem itt teny\u00e9sztett\u00e9k \u0151ket, inkub\u00e1torokban, valami alf\u00f6ldi tany\u00e1n. A bar\u00e1taim mondt\u00e1k, a haszn\u00e1lati utas\u00edt\u00e1sban az volt, hogy csak egyre kell vigy\u00e1zni: nem szeretik, s\u0151t n\u00e9ha ki se b\u00edrj\u00e1k, ha rosszra gondolunk.
\nCsod\u00e1latos nap volt. K\u00f6rbe-k\u00f6rbe r\u00f6pk\u00f6dtek a pillang\u00f3k, soha nem \u00fctk\u00f6ztek egym\u00e1snak. Csak n\u00e9ha sz\u00e1lltak le az \u00e9tel\u00fcnkre, a sz\u00fclet\u00e9snapi tort\u00e1mra legink\u00e1bb – p\u00f6rge nyelv\u00fckkel nyalt\u00e1k a cukros kaka\u00f3t. A vir\u00e1gokat is megtisztelt\u00e9k, amiket n\u0151kt\u0151l kaptam, mert \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k jelezni a szeretet\u00fcket. Akkor is, ha tudt\u00e1k, hogy nem szerethetem \u0151ket, mert egy asszony t\u00f6lti be a lelkemet, akit csak ritk\u00e1n l\u00e1thatok, de akkor se \u00e9rinthetek.
\nHa hallgattunk – pl\u00e1ne csukott szemmel -, fergeteges volt a suhog\u00e1s. N\u00e9ha szell\u0151nek t\u0171nt, azt\u00e1n viharnak, \u00e9s voltak percek, amikor ork\u00e1n \u0151rj\u00f6ng\u00f6tt a szob\u00e1ban.
\nAzt\u00e1n szinte v\u00e9ge lett: szell\u0151t susogtak a lepkesz\u00e1rnyak. \u00c9s egyszercsak f\u00e9lni kezdtem, mert balj\u00f3s cs\u00f6nd b\u00fajt a szell\u0151 m\u00e9ly\u00e9n. El is aludtam, mint rendesen, ha f\u00e9lek.
\nAzt \u00e1lmodtam, hogy a ravasz hal\u00e1l, akit annyiszor legy\u0151ztem, sz\u00fcrke k\u00f6dfelh\u0151 k\u00e9p\u00e9ben t\u00fcntet el a vil\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s a szerelmem sohasem tudja meg, hogy nem vagyok t\u00f6bb\u00e9. Nem is gondol r\u00e1m, \u00edgy azt\u00e1n a lelkem nem melegedhet az aur\u00e1j\u00e1ban, a b\u0151re f\u00f6l\u00f6tt lebegve, ha f\u00e1zom a semmiben.
\nSok\u00e1ig aludtam. Mire meg\u00e9bredtem, a bar\u00e1taim m\u00e1r elmentek. A h\u00fagom a szoba k\u00f6zep\u00e9n \u00e1llt, pusztult lepk\u00e9k gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sz\u0151nyeg\u00e9n. Zokogott szeg\u00e9ny.
\nK\u00e9s\u0151bb azt mondta, nem engem siratott, hanem k\u00e9ts\u00e9gbe volt esve, mert nem tudta eld\u00f6nteni, hogy illik-e lepk\u00e9ket porsz\u00edv\u00f3val eltakar\u00edtani, vagy egyenk\u00e9nt kell hajolni \u00e9rt\u00fck.
\nV\u00e9g\u00fcl az lett, hogy egy zs\u00e1kban lehordta \u0151ket a patakra. K\u00e9s\u0151bb mes\u00e9lte, hogy a v\u00edzen is lepkesz\u0151nyegg\u00e9 ter\u00fcltek, ami csigalassan k\u00faszott lefel\u00e9. Nyilv\u00e1n a tengerig. \/\u00c9S 141107\/<\/p>\n