Isten sokf\u00e9le sikert megengedett nekem az \u00e9letben, nyugodtan kijelenthetem: boldog ember vagyok. Szoktam is \u00edgy fogalmazni: \u00e9rdemtelen\u00fcl nagyon szeret engem az Isten. Tisztess\u00e9ges falusi csal\u00e1dban l\u00e1ttam meg a napvil\u00e1got, \u00e9s ak\u00e1r sz\u00f3 szerint is \u00e9rthet\u0151 ez, mert augusztusban, sz\u00fclet\u00e9sem h\u00f3napj\u00e1ban mifel\u00e9nk \u00e1ltal\u00e1ban s\u00fct a nap. \u00dagy is neveltek, mint egy \u00e1tlag falusi fi\u00fat, legfeljebb jobban \u00f3vtak egykes\u00e9gemben, mert biol\u00f3giai okok miatt m\u00e1r nem lehetett testv\u00e9rem. Amikor el\u00e9rtem a h\u00e9t-nyolc \u00e9ves korhat\u00e1rt, a toldalagi v\u00e1s\u00e1rban nekem is megvett\u00e9k a szalmakalapot, mert a sz\u00e9nasz\u00e1r\u00edt\u00e1sn\u00e1l az \u201eigazi f\u00e9rfiak\u201d szalmakalapban dolgoztak. Tizen\u00e9vesen m\u00e9g szegf\u0171t is t\u0171ztem kalapomba, mint a szerelmes leg\u00e9nyek. \u00c9desap\u00e1m sz\u00f3tlan mosolya ezt kett\u0151s apai \u00e9rz\u00e9ssel vette tudom\u00e1sul: m\u00e1r leg\u00e9nykedik egyetlen fia, de komolyan veszi a falusi \u00e9letet.
\nEl\u0151sz\u00f6r csak a lekasz\u00e1lt z\u00f6ld f\u0171 rendj\u00e9t r\u00e1ztam el a r\u00e9ten, ez \u00e1ltal\u00e1ban n\u0151i vagy gyerekmunka volt, azt\u00e1n forgattam a sz\u00e1rad\u00f3 sz\u00e9n\u00e1t \u00e9desap\u00e1mmal egy\u00fctt, majd seg\u00edtettem a szekeret megrakni; egy\u00e9bk\u00e9nt a szek\u00e9rrak\u00e1s f\u00f6ldm\u0171ves emberek m\u0171v\u00e9szi szakmunk\u00e1ja. Aki nem hiszi el, pr\u00f3b\u00e1ljon meg sz\u00e9n\u00e1sszekeret megrakni, az att\u00f3l kezdve m\u00e1sk\u00e9ppen fog az erd\u00e9lyi falusi emberre tekinteni.
\nLassan feln\u0151ttem \u00e9desap\u00e1m mell\u00e9, az egyetlen \u00e9s mindig k\u00e9zn\u00e9l l\u00e9v\u0151 p\u00e9ldak\u00e9pemhez. (Amikor e sorokat \u00edrom, a sok sz\u00e1z \u00e9ves marosv\u00e1s\u00e1rhelyi V\u00e1rtemplom els\u0151 lelkip\u00e1sztora, a legnagyobb erd\u00e9lyi reform\u00e1tus egyh\u00e1zmegye esperese \u00e9s az Erd\u00e9lyi Reform\u00e1tus Egyh\u00e1zker\u00fclet misszi\u00f3i el\u0151ad\u00f3ja vagyok, \u00e9desap\u00e1m pedig P\u00f3k\u00e1ban, f\u00e9lig leb\u00e9nulva, \u00e9vek \u00f3ta fekszik az \u00e1gyban, heti l\u00e1togat\u00e1saim sor\u00e1n legt\u00f6bbsz\u00f6r m\u00e1r meg sem ismer, de az emberi p\u00e9ldak\u00e9p m\u00e9gis \u0151 sz\u00e1momra m\u00e9g ma is, mert embers\u00e9gb\u0151l jobb p\u00e9ld\u00e1t senki sem mutatott nekem.) Egyetlen hi\u00e1nyoss\u00e1gom volt az apa-fi\u00fa verseng\u00e9sben: nem tudtam\/tudok \u00e9nekelni.
\n\u00c9desap\u00e1m sz\u00e9p hang\u00fa, \u00edgy mondt\u00e1k: j\u00f3 \u00e9nekes f\u00e9rfi volt. Falusi sz\u00ednj\u00e1tsz\u00f3 el\u0151ad\u00e1sok sz\u00fcnet\u00e9ben hallgat\u00f3kat \u00e9nekelt a sz\u00ednpadon k\u00e9t felvon\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s \u00e9n nagyon b\u00fcszke voltam r\u00e1 a taps alatt. Templomi \u00fcnnep\u00e9lyek sor\u00e1n, harm\u00f3niumk\u00eds\u00e9rettel vagy an\u00e9lk\u00fcl hitvall\u00f3 \u00e9nekeket, zsolt\u00e1rokat \u00e9nekelt. B\u00e1rmennyire hihetetlennek t\u0171nik, de igaz, holdvil\u00e1gon kasz\u00e1lta a l\u00f3her\u00e9t, mert harmatosan jobban lehetett kasz\u00e1lni, \u00e9s szerelmes fiatalasszonyok ki\u00fcltek a szemben l\u00e9v\u0151 kertbe, hogy k\u00e9t rend k\u00f6z\u00f6tti sz\u00fcnetben \u00e9desap\u00e1m \u00e9nek\u00e9t hallgass\u00e1k. Ebben az egyben sohasem lehett\u00fcnk \u201evet\u00e9lyt\u00e1rsak\u201d, mert engem nem \u00e1ldott meg az Isten zenei hall\u00e1ssal, sz\u00e9p \u00e9nekhanggal, \u00e9s ez\u00e9rt nem is gondoltam, hogy egykor majd az \u00e9nekl\u00e9sem\u00e9rt ker\u00fcl\u00f6k rend\u0151rk\u00e9zre. De az \u00e9let mindig tartogat meglepet\u00e9seket.
\nKonyak elvt\u00e1rs \u00f6sszet\u00e9vesztett Mario del Monac\u00f3val, ez akkor nekem fel sem t\u0171nt. Azt gondolta, \u00e9n is \u00e9nekes vagyok, mert azt k\u00e9rdezte t\u0151lem, hogy azon a Metropol pinc\u00e9ben tartott sz\u00e9kely est\u00e9n mit \u00e9nekelt\u00fcnk. Enn\u00e9l egyszer\u0171bb \u00e9s bonyolultabb k\u00e9rd\u00e9st sohasem tettek m\u00e9g fel nekem, hiszen egyszer\u0171en azt mondhattam volna: \u00e9n semmit, mert \u2013 sajnos \u2013 nem tudok \u00e9nekelni, \u00e9s \u00f6ssze tetszett t\u00e9veszteni engem Mario del Monac\u00f3val. De ha ezt felelem neki, akkor k\u00e9t h\u00f3nappal meghosszabb\u00edtom kihallgat\u00e1som idej\u00e9t, mert legal\u00e1bb nyolc h\u00e9tre lett volna sz\u00fcks\u00e9g, am\u00edg meg\u00e9rti, hogy Mario del Monaco nem egy rom\u00e1niai \u00e9nekes. \u00c9n a bonyolult v\u00e1laszlehet\u0151s\u00e9get v\u00e1lasztottam, \u00e9s m\u0171v\u00e9szi tehets\u00e9gem\/tehets\u00e9gtelens\u00e9gem ir\u00e1nti k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re azt feleltem: sokat. H\u00e1t, m\u00e9gis ez volt a rosszabbik v\u00e1lasz, mert erre \u00fajb\u00f3l megny\u00edlt a titokzatos asztalfi\u00f3k, el\u0151ker\u00fclt a h\u00f3feh\u00e9r \u00edvpap\u00edr, emelkedett a goly\u00f3stoll, \u00e9s halkan fel\u00e9m fordult mind a k\u00e9t szem\u00e9tkos\u00e1r. Az egyik szem\u00e9tkos\u00e1rnak \u00f6r\u00fcltem, \u00e9s lelkemben kacsintottam is neki: ma este \u00fajb\u00f3l egy\u00fctt fogunk dolgozni. A m\u00e1sik szem\u00e9tkos\u00e1r fontos mozdulattal visszacsukta az \u00edr\u00f3asztal fi\u00f3kj\u00e1t, megl\u00f3b\u00e1lta szemem el\u0151tt az ajt\u00f3kulcsot, \u00e9s sokat sejtet\u0151, j\u00f3l kigondolt, a totalit\u00e1rius szocializmus ep\u00edt\u00e9s\u00e9hez elengedhetetlen\u00fcl fontos mondat\u00e1val adta tudtomra p\u00e1rtfeladatom fontoss\u00e1g\u00e1t:
\n\u2013 Erre a pap\u00edrra le\u00edrod, hogy miket \u00e9nekeltetek ott a Metropolban Mindeniket le\u00edrod, \u00e9rtetted?
\nBocs\u00e1ssa meg nekem az ut\u00f3kor, de ezt a p\u00e1rtfeladatot nem tudtam \u00e9n akkor a bez\u00e1rt vallat\u00f3szob\u00e1ban a szocializmus k\u00e9tes \u00e9rt\u00e9k\u0171, magas sz\u00ednvonal\u00e1n elv\u00e9gezni. M\u00e9g sincs lelkiismeret-furdal\u00e1som, mert szer\u00e9ny meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem szerint nem ez\u00e9rt a mulaszt\u00e1s\u00e9rt omlott \u00f6ssze a KGST, \u00e9s vele egy\u00fctt a keleti t\u00f6mb.
\nCsak egyetlen \u00e9rdekess\u00e9g\u00e9rt sajn\u00e1lom, hogy m\u00e1sodik titkosrend\u0151ri jelent\u00e9sem is, az els\u0151h\u00f6z hasonl\u00f3an, j\u00f3l meghat\u00e1rozott \u00edvben sz\u00e1llt az elm\u00fal\u00e1s \u00fatj\u00e1n: ez is a szem\u00e9tkos\u00e1rban k\u00f6t\u00f6tt ki, darabokra szaggatva. De ez a m\u00e1sodik, nagy horderej\u0171 szocialista rend\u0151ri tett m\u00e1r nem volt meglepet\u00e9s a kedvesebbik szem\u00e9tkos\u00e1rnak, sem a n\u00e9gy\u00f3r\u00e1s bez\u00e1rts\u00e1g ut\u00e1n egy cigaretta elsz\u00edv\u00e1s\u00e1ra v\u00e1gy\u00f3d\u00f3 fiatalember sz\u00e1m\u00e1ra. Ha megmaradt volna ez a nagyon fontos kordokumentum, m\u00e1sodik titkosrend\u0151rs\u00e9gi jelent\u00e9sem, ma sapienti\u00e1s egyetemist\u00e1k dolgozatot \u00edrhatn\u00e1nak \u00f6sszehasonl\u00edt\u00f3 kult\u00fara szakon, hogy mekkora k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van az akkori huszon\u00e9ves \u00e9s a mostani huszon\u00e9ves gener\u00e1ci\u00f3 zenekult\u00far\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tt. \u00cdgy nem \u00e9n lettem ennek a kutat\u00e1snak fontos \u00e9s biztos lev\u00e9lt\u00e1ri adatk\u00f6zl\u0151je.
\nMost m\u00e1r sokkal nyugodtabban ment\u00fcnk egym\u00e1s mellett a kapu fel\u00e9, a k\u00e9tszer n\u00e9gy\u00f3r\u00e1s kihallgat\u00e1s \u00e9ppen egy nyolc\u00f3r\u00e1s munkanapot jelentett, \u00e9s ezt szemtelen\u00fcl be is \u00edrt\u00e1k az \u0151 munkak\u00f6nyv\u00e9be, az eny\u00e9mbe nem. Igaz, ebb\u0151l a nyolc\u00f3r\u00e1s egy\u00fcttl\u00e9tb\u0151l az volt a legszebb, hogy hat \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1t \u0151 nem tart\u00f3zkodott a szob\u00e1mban, de \u00e9ppen olyankor volt az az \u00e9rz\u00e9sem, hogy egyed\u00fcl t\u00f6bb vagyok, mint ketten. A kapusszoba el\u0151tt m\u00e1r el\u0151vettem h\u00e1rom \u00f3r\u00e1ja egyre jobban megk\u00edv\u00e1nt cigarett\u00e1mat, fejbiccentve k\u00f6sz\u00f6ntem a m\u00e1r j\u00f3 ismer\u0151s, t\u00far\u00f3szag\u00fa, mez\u0151s\u00e9gi leg\u00e9nynek, de nem v\u00e1laszolt. Bar\u00e1taim mes\u00e9lt\u00e9k k\u00e9s\u0151bb, hogy nem ugyanazt a rend\u0151rt \u00e1ll\u00edtott\u00e1k mindennap a kapuhoz, de szerintem nincs igazuk, mert minden kedden este ugyanolyan t\u00far\u00f3szag\u00fa volt a titkosrend\u0151rs\u00e9g kapusa.
\nMost nem f\u00e9ltem az esti hazas\u00e9t\u00e1l\u00e1st\u00f3l, m\u00e1r j\u00f3 ismer\u0151s volt a hazatart\u00f3 alkoholista is, gyakori tal\u00e1lkoz\u00e1sunkra val\u00f3 tekintettel ak\u00e1r k\u00f6sz\u00f6nhett\u00fcnk volna egym\u00e1snak, csak \u0151 nehezen mondta ki az \u201er” bet\u0171t, \u00e9n pedig nem vettem ki a sz\u00e1mb\u00f3l a Snagovot, mert h\u00e1rom \u00f3ra mulaszt\u00e1st kellett bep\u00f3tolni. Igyekeztem is, hogy ne maradjak le ki nem hallgatott kolleg\u00e1imt\u00f3l. A m\u00e1sodik elsz\u00edvott\/bep\u00f3tolt cigaretta ut\u00e1n Konyak elvt\u00e1rs eml\u00e9k\u00e9re megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9nekelni az \u00faton, de hang nem j\u00f6tt ki a torkomon, valamit elloptak az \u00e9nemb\u0151l, m\u00e9g azt is, ami benne sem volt: az \u00e9nekl\u00e9st. Akkor \u00e9jjel d\u00f6nt\u00f6ttem el v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen \u2013 nem leszek \u00e9nekes.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Az elt\u00e9r\u00edtett felvon\u00f3. A S\u00farlott Gr\u00e1dics irodalmi k\u00f6r antol\u00f3gi\u00e1ja 2005-2010. V\u00e1logatta \u00e9s \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtotta B\u00f6l\u00f6ni Domokos. Kedei Zolt\u00e1n rajzaival. Szerkeszt\u0151: B\u00f6g\u00f6zi Attila. Kriterion K\u00f6nyvkiad\u00f3 Kolozsv\u00e1r, 2011<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Isten sokf\u00e9le sikert megengedett nekem az \u00e9letben, nyugodtan kijelenthetem: boldog ember vagyok. Szoktam is \u00edgy fogalmazni: \u00e9rdemtelen\u00fcl nagyon szeret engem az Isten. Tisztess\u00e9ges falusi csal\u00e1dban l\u00e1ttam meg a napvil\u00e1got, \u00e9s ak\u00e1r sz\u00f3 szerint is \u00e9rthet\u0151 ez, mert augusztusban, sz\u00fclet\u00e9sem h\u00f3napj\u00e1ban mifel\u00e9nk \u00e1ltal\u00e1ban s\u00fct a nap.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[],"class_list":["post-37375","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-jegyzet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37375","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=37375"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37375\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=37375"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=37375"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=37375"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}