H\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1lt J\u00e1k\u00f3b H\u00e1r\u00e1mban L\u00e1b\u00e1nn\u00e1l, a nagyb\u00e1tyj\u00e1n\u00e1l, hogy feles\u00e9g\u00fcl vehesse a gazda kisebbik l\u00e1ny\u00e1t, R\u00e1helt. Furcsa egyess\u00e9g volt ez, hiszen befogadta \u0151t, mint j\u00f3 rokon, de tudta, hogy b\u00e1rmilyen szigor\u00fa felt\u00e9telt szabhat a marad\u00e1s \u00e1rak\u00e9nt, mert a fi\u00fa olyan nagy hib\u00e1t v\u00e9tett, amit soha sem bocs\u00e1thatnak meg neki az \u00f6v\u00e9i. Nem el\u00e9g, hogy egy t\u00e1l lencs\u00e9\u00e9rt megvette b\u00e1tyj\u00e1t\u00f3l az els\u0151sz\u00fcl\u00f6tts\u00e9gi jogot, m\u00e9g az atyai \u00e1ld\u00e1st is elorozta t\u0151le. L\u00e1b\u00e1n nem nagyon szerette a s\u00f3gor\u00e1t, Izs\u00e1kot, \u00edgy azt\u00e1n ink\u00e1bb csak kuncogott a t\u00f6rt\u00e9nteken, mintsem vel\u00fck bosszankodott volna. Az meg, hogy a k\u00e9t fiatal – m\u00e1rmint J\u00e1k\u00f3b \u00e9s R\u00e1hel, a gazda kisebbik l\u00e1nya – els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra egym\u00e1sba szerettek, csup\u00e1n arra eml\u00e9keztette, hogy a fi\u00fa sz\u00fcleivel is valami hasonl\u00f3 t\u00f6rt\u00e9nt egy ember\u00f6lt\u0151vel el\u0151bb. Apja fia – gondolta, \u00e9s ezen is csak mosolygott. A szolg\u00e1latk\u00e9nt kiszabott h\u00e9t esztend\u0151 meg olyan hossz\u00fa id\u0151nek t\u0171nt, ami alatt b\u00e1rmi megt\u00f6rt\u00e9nhet.
\nDe nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Legal\u00e1bbis olyan nem, ami megk\u00e9rd\u0151jelezte volna a meg\u00e1llapod\u00e1st. J\u00e1k\u00f3b olyan nagy hozz\u00e1\u00e9rt\u00e9ssel \u0151rizgette, terelgette, gondozta a ny\u00e1jat, hogy \u00e9vr\u0151l \u00e9vre csak szaporodott a juhok \u00e9s kecsk\u00e9k sz\u00e1ma, s egyre nagyobb haszna lett bel\u0151l\u00fck a gazd\u00e1nak. A hetedik \u00e9v v\u00e9g\u00e9n, amikor a fi\u00fa oda\u00e1llt a nagyb\u00e1tyja el\u00e9, hogy elsz\u00e1moljon a szolg\u00e1lat\u00e1val, nem tehetett m\u00e1st L\u00e1b\u00e1n, mint hogy \u00f6sszeh\u00edvja a h\u00e1za n\u00e9p\u00e9t, \u00e9s bejelentse az esk\u00fcv\u0151t. Le is zajlott a szertart\u00e1s annak rendje-m\u00f3dja szerint. A lef\u00e1tyolozott menyasszony arc\u00e1t senki se l\u00e1tta, legkev\u00e9sb\u00e9 a v\u0151leg\u00e9ny, de h\u00e1t \u00edgy volt ez rendj\u00e9n, \u00edgy k\u00edv\u00e1nta meg a hagyom\u00e1ny. A n\u00e1szn\u00e9p arc\u00e1ra ki\u00fclt a boldog mosoly. Nyilv\u00e1n a menyasszony\u00e9ra is, de azt eltakarta a s\u0171r\u0171 f\u00e1tyol.
\nAmikor m\u00e1r eleget ettek, ittak, t\u00e1ncoltak, \u00e9s a nap is nyugov\u00f3ra t\u00e9rt, J\u00e1k\u00f3b elk\u00f6sz\u00f6nt a t\u00f6bbiekt\u0151l \u00e9s visszavonult a s\u00e1tr\u00e1ba. A n\u00e1szs\u00e1torba, mert tudta, hogy a szok\u00e1shoz h\u00edven ezen az \u00e9jszak\u00e1n abban a s\u00e1torban lesz \u00f6v\u00e9 az im\u00e1dott n\u0151, R\u00e1hel, aki\u00e9rt h\u00e9t hossz\u00fa \u00e9ven \u00e1t szolg\u00e1lt. H\u00e9t hossz\u00fa \u00e9vig s\u00f3v\u00e1rgott a cs\u00f3kja, a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 teste ut\u00e1n. Most v\u00e9gre beteljesedik az \u00e1lma – gondolta, \u00e9s k\u00e9jesen elny\u00fajt\u00f3zott a frissen kik\u00e9sz\u00edtett kecskeb\u0151r takar\u00f3n.
\n\u00c9s lebbent a s\u00e1tor ajt\u00f3 takar\u00f3ja. Ott \u00e1llt a k\u00eds\u00e9r\u0151k imbolyg\u00f3 f\u00e1klyaf\u00e9ny\u00e9ben L\u00e1b\u00e1n, jobbj\u00e1n a lef\u00e1tyolozott ar\u00e1val. Bel\u00e9ptek egy\u00fctt, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt az apa:
\n– \u00cdme az ara, aki\u00e9rt h\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1lt\u00e1l. Most m\u00e1r a ti\u00e9d. Viseld gondj\u00e1t \u00e9s szeresd, hogy panaszsz\u00f3 ne hagyhassa el ajk\u00e1t! Fogadd \u00e1gyadba, \u00fcltesd asztalodhoz, legyetek egy\u00fctt egy \u00faj csal\u00e1d! – Ezzel odak\u00eds\u00e9rte a le\u00e1nyt J\u00e1k\u00f3b \u00e1gy\u00e1hoz, megfordult, \u00e9s sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u00e1vozott a s\u00e1torb\u00f3l. A k\u00eds\u00e9r\u0151k leengedt\u00e9k az ajt\u00f3takar\u00f3t.
\nA f\u00e9rfi egy ideig csak simogatta, cs\u00f3kolgatta, bec\u00e9zgette a le\u00e1nyt a f\u00e1tyolon kereszt\u00fcl, azt\u00e1n vad indulattal let\u00e9pte r\u00f3la az \u00fcnnepi ruh\u00e1val egy\u00fctt, \u00e9s \u00e1gy\u00e1ba fektette. A l\u00e1ny sz\u00f3tlanul t\u0171rte a babusgat\u00e1st, de azt\u00e1n kiss\u00e9 suta, t\u00e9velyg\u0151 mozdulatokkal maga is viszonozta az \u00f6lel\u00e9st, m\u00edg egy\u00e9 nem v\u00e1lt a test\u00fck.
\nAhogy m\u00faltak az \u00e9jszakai \u00f3r\u00e1k, s m\u00e1r a kakassz\u00f3 is harsant hajnal fel\u00e9, \u00fajra, meg \u00fajra fellobbant a v\u00e1gy t\u00fcze benn\u00fck. A l\u00e1ny cs\u00f3kja is egyre hevesebb lett, s nemcsak elviselte a f\u00e9rfi szerelm\u00e9t, hanem maga is forr\u00f3 v\u00e1ggyal b\u00fajt az \u00f6lel\u0151 karokba. Mire felbukkant a napkorong a v\u00f6r\u00f6sl\u0151 horizont f\u00f6l\u00f6tt, k\u00e1ba \u00e1lomba mer\u00fclten ny\u00fajt\u00f3ztak egym\u00e1s karjaiban.
\nJ\u00e1k\u00f3b \u00e9bredt el\u0151bb, mert megszokta a korai hajt\u00e1st, a ny\u00e1j ellen\u0151rz\u00e9s\u00e9t. Most \u00e9ppen erre nem volt gondja, de megszokta, hogy \u00fajra gondolja, s megtervezze a napi teend\u0151it. Most meg az is, hogy \u00fajra \u00e1t\u00e9lje ezt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9jszak\u00e1t. Minden rendj\u00e9n is lett volna, csak azt nem \u00e9rtette, mi\u00e9rt volt oly nagy csendben a m\u00e1skor fecseg\u0151, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 csicserg\u0151 le\u00e1ny. Hi\u00e1nyzott neki R\u00e1hel kacaja, vid\u00e1m \u00e9v\u0151d\u00e9se. Odafordult h\u00e1t hozz\u00e1, hogy \u00e9des cs\u00f3kkal \u00e9bresztgesse kedves\u00e9t, de nyomban megfagyott ereiben a v\u00e9r.
\n– Lea! – ki\u00e1ltott f\u00f6l szinte b\u00e9nultan a felismer\u00e9st\u0151l. – Te hogy ker\u00fclsz ide?
\n– Ne b\u00e1nts! – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt a l\u00e1ny. – Nem \u00e9n akartam \u00edgy, hanem az ap\u00e1m. Tudom, hogy te a h\u00fagomat akartad, de \u0151 \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy \u00e9n legyek az ar\u00e1d.
\n– Az ap\u00e1d? – emelte \u00e9gnek a karj\u00e1t a f\u00e9rfi. – Nem az ap\u00e1d fek\u00fcdt eg\u00e9sz \u00e9jjel az \u00e1gyamban, nem az ap\u00e1d \u00e1llt velem az olt\u00e1r el\u0151tt.
\n– Azt mondta, meg\u00f6l, ha megmukkanok.
\n– \u00d3, egek! \u00c9s a cs\u00f3k, az \u00f6lel\u00e9s, hogy asszonny\u00e1 tettelek?…
\n– Az nem volt hazugs\u00e1g – s\u00fct\u00f6tte le szem\u00e9rmesen a szem\u00e9t a le\u00e1ny. – Tudom, hogy R\u00e1helt akartad, de \u00e9n is szeretlek, az\u00e9rt v\u00e1llaltam ezt a cser\u00e9t. Most m\u00e1r az asszonyod vagyok, ezt nem lehet visszaford\u00edtani. \u00cdg\u00e9rem, hogy s\u00edrig h\u0171 szolg\u00e1l\u00f3d leszek. \u00d6lj meg, ha megszegn\u00e9m a fogadalmamat!
\n– Aljas \u00e1rul\u00e1s! Meg\u00e9rdemeln\u00e9d, hogy itt, most megtegyem – sz\u00f3rt vill\u00e1mokat J\u00e1k\u00f3b szeme. – Most mit kezdjek veled? A legutols\u00f3 szolg\u00e1l\u00f3d is sz\u00e1zszor szebb n\u00e1lad. Ha r\u00e1dn\u00e9zek elfog az undor, meg a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s. \u00c9rted szolg\u00e1ltam h\u00e9t hossz\u00fa \u00e9ven \u00e1t? Azonnal menj vissza ap\u00e1dhoz, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 ne ker\u00fclj a szemem el\u00e9!
\n– Ne tedd ezt velem – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt Lea. – Ap\u00e1m kitagad, ha visszat\u00e9rek hozz\u00e1, \u00e9s a b\u00e1ty\u00e1im meg\u00f6lnek, hogy lemoss\u00e1k nev\u00fckr\u0151l a sz\u00e9gyent.
\n– Mi k\u00f6z\u00f6m hozz\u00e1? A megcsalt, a becsapott, a k\u00e1rhozott \u00e9n vagyok. \u00d6lt\u00f6zz azonnal, \u00e9s t\u0171nj el a szemem el\u0151l!
\nLea szepegve \u00f6lt\u00f6zni kezdett. Minden ruhadarab felv\u00e9tele el\u0151tt f\u00e9lszegen J\u00e1k\u00f3bra n\u00e9zett, h\u00e1tha megenyh\u00fcl a vad indulat. A f\u00e9rfi azonban elfordult t\u0151le, \u00e9s karj\u00e1t az \u00e9g fel\u00e9 emelve perlekedett.
\n– Ha nem \u0171z\u00f6l el, \u00e1gyasodnak adom a legszebb szolg\u00e1l\u00f3mat – k\u00e9rlelte s\u00edrva Lea. – Velem ak\u00e1r le se fek\u00fcdj t\u00f6bb\u00e9.
\n– Menj, ne is l\u00e1ssalak! – mutatott az ajt\u00f3ra a f\u00e9rfi. – hozz\u00e1d nincs t\u00f6bb szavam.
\nA l\u00e1ny zokogva elrohant, a f\u00e9rfi meg a fej\u00e9t k\u00e9t tenyer\u00e9be rejtve f\u00f6l-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lva jajvesz\u00e9kelt. Egyre csak azt hajtogatta: „mi\u00e9rt b\u00fcntetsz ily kegyetlen\u00fcl, Uram?”
\nN\u00e9h\u00e1ny perc, vagy t\u00e1n egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g telt el \u00edgy, majd lebbent a bej\u00e1rati ponyva, s bel\u00e9pett L\u00e1b\u00e1n h\u00e1rom j\u00f3l megtermett, izmos fi\u00e1val az oldal\u00e1n.
\n– Hallom, nem tetszett a n\u00e1sz\u00e9jszaka – mondta k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s helyett.
\n– Nagyon nem tetszett – ugrott el\u00e9 J\u00e1k\u00f3b. – Aljas \u00e9s hazug vagy, kihaszn\u00e1ltad a rokoni j\u00f3hiszem\u0171s\u00e9gemet. H\u00e9t \u00e9vi h\u0171s\u00e9ges szolg\u00e1latom\u00e9rt cser\u00e9be a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9s kedves, csacsog\u00f3 ar\u00e1m helyett az \u00e1gyamba csemp\u00e9szted a randa, kancsal \u00e9s p\u00f6sze, ficertes l\u00e1b\u00fa, himl\u0151helyes id\u0151sebbik l\u00e1nyodat, akit senki m\u00e1sra nem tudt\u00e1l volna r\u00e1s\u00f3zni. Nemhogy m\u00e1tkap\u00e9nzt nem kapt\u00e1l volna \u00e9rte, de ingyen se vitte volna el a kutya se. Sz\u00edvem szerint meg\u00f6ln\u00e9lek ez\u00e9rt.
\n– \u00c1llj meg, v\u00e1ndor! – kapta el a fi\u00fa kez\u00e9t L\u00e1b\u00e1n. – N\u00e1lunk az a szok\u00e1s, hogy addig nem adjuk f\u00e9rjhez az ifjabbik l\u00e1nyt, m\u00edg f\u00e9rjet nem kap a n\u00e9nje. Ezt j\u00f3l tudod, te is. Azt is tudod, hogy a k\u00e9r\u0151nek illik megfizetni a m\u00e1tkap\u00e9nzt, hiszen az el\u0151bb eml\u00edtetted. Te mennyit is fizett\u00e9l \u00e9rte?
\n– H\u00e1zadba fogadt\u00e1l, mint j\u00f3 rokon. H\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1ltam neked ingyen, R\u00e1hel\u00e9rt.
\n– Az\u00e9rt a l\u00e1ny\u00e9rt jobb \u00e1rat is kaphattam volna.
\n– Az \u00e9n munk\u00e1m\u00e9rt is adtak volna nagyobb b\u00e9rt b\u00e1rmelyik gazd\u00e1n\u00e1l. Kihaszn\u00e1ltad a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gomat. Ha nem lenn\u00e9l a rokonom, meg kellene, hogy \u00f6ljelek ez\u00e9rt. \u00cdgy k\u00edv\u00e1nja a becs\u00fclet.
\n– Hadd \u00f6ljem \u0151t meg \u00e9n! – l\u00e9pett hozz\u00e1 a legid\u0151sebb fi\u00fa. – A h\u00fagom\u00e9rt, meg a te becs\u00fcleted\u00e9rt, ap\u00e1m. Tudod, a rabszolg\u00e1k\u00e9rt, meg a j\u00f6ttmentek\u00e9rt nem kell sz\u00e1mot adni.
\n– Engem nevezel j\u00f6ttmentnek, j\u00f3 rokon? Nem vagyok-e any\u00e1m testv\u00e9r\u00e9nek a f\u00f6ldj\u00e9n?
\n– Itt hontalan vagy, akit a becsapott b\u00e1tyja \u00e1tka \u00fcld\u00f6z. R\u00e9gen halott lenn\u00e9l, ha ap\u00e1m be nem fogad. \u00c9s az is leszel, mihelyt leveszi r\u00f3lad \u00f3v\u00f3 kez\u00e9t. \u00c9zsau, a b\u00e1ty\u00e1d \u00e9pp \u00fagy rokonom, mint te, s b\u00e1r egy t\u00e1l lencs\u00e9\u00e9rt eloroztad t\u0151le a jogot, sz\u00e1munkra m\u00e9g most is \u0151 az els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt.
\n– Nagy dolog. – nevetett f\u00f6l keser\u0171en J\u00e1k\u00f3b. – T\u00edz perccel id\u0151sebb n\u00e1lam.
\n– M\u00e9gis \u0151t illeti az els\u0151sz\u00fcl\u00f6tts\u00e9gi jog, mint ahogy Lea lett az els\u0151 asszonyod – \u00e1llt k\u00f6z\u00e9j\u00fck b\u00e9k\u00edt\u0151en L\u00e1b\u00e1n. – Te lett\u00e9l az els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt, s megkaptad az els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt le\u00e1nyt. Nem b\u00e1nom, no, legyen ti\u00e9d a szolg\u00e1l\u00f3ja is. Ha ezt elfogadod, besz\u00e9lhet\u00fcnk R\u00e1helr\u0151l. K\u00fcl\u00f6nben a b\u00e1ty\u00e1d h\u00edr\u00fcl vette az esk\u00fcv\u0151t. A minap elk\u00fcldte hozz\u00e1m egyik ember\u00e9t, hogy adjalak ki neki. A Jord\u00e1n foly\u00f3ig kellett volna, hogy k\u00eds\u00e9rjelek, ott vettek volna \u00e1t t\u0151lem a szolg\u00e1i. \u00c9n meg ehelyett az olt\u00e1r el\u00e9 k\u00eds\u00e9rtelek. Val\u00f3ban elvetem\u00fclt, rossz rokonod vagyok. De v\u00e9g\u00fcl is m\u00e9g semmi sincs veszve, itt v\u00e1r az ember a csordak\u00fat mellett. Egyetlen sz\u00f3ra itt lehet. \u00dczenjek neki?
\n– V\u00e1rj! – l\u00e9pett h\u00e1tra a fi\u00fa – hadd gondolkozzak egy kicsit! Azt mondod, Le\u00e1val adod a legszebb szolg\u00e1l\u00f3j\u00e1t is?
\n– Adom, b\u00e1r az eredeti alkuban ez nem szerepel.
\n– Igaz, de nem is Le\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt az alku.
\n– \u00c9zsau embere t\u00fcrelmetlen. K\u00fcldtem ugyan neki k\u00f3stol\u00f3t a lakodalmi vacsor\u00e1b\u00f3l, de nagy\u00e9tk\u0171 az az ember, f\u00e9lek, hogy egyszerre f\u00f6lfalta az eg\u00e9szet.
\n– R\u00e1helt is hozz\u00e1m adn\u00e1d? \u00c9s a m\u00e1tkap\u00e9nz?
\n– Megegyez\u00fcnk, j\u00f3 rokon. Tudod mit? \u0150t is neked adom \u00fajabb h\u00e9t \u00e9vi szolg\u00e1lat\u00e9rt. Itt a kezem, csapj bele! – s fel\u00e9 ny\u00fajtotta nyitott tenyer\u00e9t.
\n– F\u00e9lek, hogy \u00fajra becsapsz. Van m\u00e9g t\u00f6bb l\u00e1nyod, akit nem ismerek?
\n– Ugyan, fiam, nincs mit\u0151l tartanod, hiszen tegnap \u00f3ta a csal\u00e1domhoz tartozol. Ti\u00e9d lesz R\u00e1hel \u00e9s az \u0151 legszebb szolg\u00e1l\u00f3ja is.
\n– \u00dajabb h\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1ljak neked? – bizonytalanodott el J\u00e1k\u00f3b. – Nagyon hossz\u00fa id\u0151.
\n– Az ember v\u00e1r a csordak\u00fatn\u00e1l – sz\u00f3lt s\u00fcrget\u0151en L\u00e1b\u00e1n m\u00e1sik fia.
\n– Nem b\u00e1nom, no -mondta az ifj\u00fa f\u00e9rj. – Isten akarta, hogy \u00edgy legyen – s belecsapott ap\u00f3sa tenyer\u00e9be. – K\u00eds\u00e9rd vissza a s\u00e1tramba a l\u00e1nyodat.
\n– \u00c9n hozom \u0151t – b\u00f3lintott r\u00e1 L\u00e1b\u00e1n – te meg a legszebb ruh\u00e1dba \u00f6lt\u00f6z\u00f6l, \u00e9s \u00e1tk\u00eds\u00e9red a lakodalmas h\u00e1zba, hogy mindenki l\u00e1sson, s folytatj\u00e1tok az \u00fcnnepet. Egy h\u00e9ten \u00e1t tart a lakodalom, becs\u00fcld meg ifj\u00fa asszonyod! T\u00e1ncolj, vigadj, \u00f6r\u00fclj az \u00faj csal\u00e1dodnak! Azt\u00e1n k\u00e9sz\u00fclj az \u00faj szolg\u00e1latra, az \u00faj asszonyod\u00e9rt! \u00c9s ne feledd, hogy az \u00e9v telt\u00e9vel elv\u00e1rom az els\u0151 unok\u00e1t.
\nJ\u00e1k\u00f3b szorgalmas p\u00e1sztornak bizonyult. Nemcsak a birk\u00e1k \u00e9s kecsk\u00e9k sz\u00e1m\u00e1t gyarap\u00edtotta, hanem h\u00fasz \u00e9v m\u00falt\u00e1n a n\u00e9gy asszony f\u00e9rjek\u00e9nt tizenk\u00e9t gyermekkel aj\u00e1nd\u00e9kozta meg L\u00e1b\u00e1n csal\u00e1dj\u00e1t.<\/p>\n
*<\/p>\n
L\u00e1m, l\u00e1m itt a megold\u00e1s a n\u00e9pess\u00e9gfogy\u00e1s visszaford\u00edt\u00e1s\u00e1ra – gondolta Kiss P\u00e9ter P\u00e1l, a politikus. – N\u00e9gy asszony, tizenk\u00e9t gyerek. Nem is rossz ar\u00e1ny. Ha az \u00f3korban bev\u00e1lt ez a csal\u00e1dmodell, m\u0171k\u00f6dnie kell a modern Eur\u00f3p\u00e1ban is.
\nA n\u00e9gy asszonnyal nincs is k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb gond, hiszen \u0151 is n\u00e9gyszer n\u0151s\u00fclt. Igaz, nem egyszerre, hanem sorban vette el \u0151ket egym\u00e1s ut\u00e1n. Azt\u00e1n ahogy \u00f6regedtek, mindig fiatalabbra cser\u00e9lte az \u00e9ppen aktu\u00e1lis feles\u00e9get, de mindenkinek ez volt a legjobb megold\u00e1s. A n\u0151 p\u00e9nzt kapott, kocsit, meg lak\u00e1st, \u0151 meg \u00faj szerelmet. Irigyelt\u00e9k is \u00e9rte a frakci\u00f3t\u00e1rsak. Csup\u00e1n a tizenk\u00e9t gyerek nem j\u00f6tt \u00f6ssze, de v\u00e9gt\u00e9re is minden modellnek lehetnek apr\u00f3bb hib\u00e1i. Ehhez v\u00e1rj\u00e1k majd a m\u00f3dos\u00edt\u00f3 ind\u00edtv\u00e1nyokat.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
H\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1lt J\u00e1k\u00f3b H\u00e1r\u00e1mban L\u00e1b\u00e1nn\u00e1l, a nagyb\u00e1tyj\u00e1n\u00e1l, hogy feles\u00e9g\u00fcl vehesse a gazda kisebbik l\u00e1ny\u00e1t, R\u00e1helt. Furcsa egyess\u00e9g volt ez, hiszen befogadta \u0151t, mint j\u00f3 rokon, de tudta, hogy b\u00e1rmilyen szigor\u00fa felt\u00e9telt szabhat a marad\u00e1s \u00e1rak\u00e9nt, mert a fi\u00fa olyan nagy hib\u00e1t v\u00e9tett, amit soha sem bocs\u00e1thatnak meg neki az \u00f6v\u00e9i.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-37743","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37743","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=37743"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37743\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=37743"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=37743"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=37743"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}