A d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban \u00e9rkeztem ki az \u00e1llom\u00e1sra. A peronon v\u00e1rakoz\u00f3 t\u00f6meg k\u00f6z\u00fcl, megvillant n\u00e9h\u00e1ny ismer\u0151s arc, \u00e1m f\u00e1rads\u00e1gom miatt, jobbnak tal\u00e1ltam, ha egyed\u00fcl utazom. A v\u00e1rosb\u00f3l haza igyekez\u0151 emberek moraj\u00e1b\u00f3l, csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3 hatolt \u00e1t \u00e9rthet\u0151en a tudatomon, de sz\u00e1momra nem volt jelent\u0151s\u00e9g\u00fck. A k\u00f6zelemben \u00e1ll\u00f3kat n\u00e9ztem. Nem k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gb\u00f3l, csup\u00e1n t\u00e9tlens\u00e9gb\u0151l, hogy elpazaroljam az id\u0151met a vonat \u00e9rkez\u00e9s\u00e9ig.
\nAz els\u0151k k\u00f6z\u00f6tt \u00fcltem fel. Mag\u00e1nyra v\u00e1gy\u00f3an egy teljesen \u00fcres \u00fcl\u00e9st v\u00e1lasztottam, azonban p\u00e1r m\u00e1sodperc m\u00falt\u00e1n, a f\u00fclk\u00e9be \u00fajabb utasok j\u00f6ttek. \u00c9s mintha homlokomra lett volna \u00edrva, hogy magamra akarok maradni, mert vagy \u00e1tmentek a f\u00fclk\u00e9n, vagy m\u00e1s \u00fcl\u00e9sekben foglaltak helyet. Nyugalmat \u00edgy sem tal\u00e1lhattam, de bel\u00e1ttam, hogy a helyzet sem ezt a c\u00e9lt szolg\u00e1lja. A t\u00fals\u00f3 oldal, szemk\u00f6zti \u00fcl\u00e9s\u00e9re szomsz\u00e9d falusi iskol\u00e1sok (megismertem Zolit, aki a falunk ifj\u00fas\u00e1gi csapat\u00e1ban focizott) f\u00e9szkel\u0151dtek be, k\u00f6zben nagyokat kacagtak. Nekem m\u00e9gis az lett felt\u0171n\u0151, hogy a r\u00f6h\u00f6g\u00e9s\u00fck k\u00f6z\u00e9 kutyaugat\u00e1s vegy\u00fclt. Vid\u00e1ms\u00e1gukat \u00e9ppen ez okozta, mivel az egyik l\u00e1ny a kezeiben, egy jap\u00e1n pincsit szorongatott. Zoli bar\u00e1tkozni pr\u00f3b\u00e1lt vele, \u00e1m a simogat\u00e1s sor\u00e1n, a kutyus belemart az ujja begy\u00e9be. A bossz\u00fas\u00e1g fokoz\u00e1s\u00e1\u00e9rt, Zoli tov\u00e1bb ingerelte. Az \u00f6leb fogait csattogtatva akart kiszabadulni gazdija kez\u00e9b\u0151l, \u00e9s r\u00e1ugrani a zaklat\u00f3j\u00e1ra. A l\u00e1ny kiss\u00e9 idegesnek t\u0171nt, id\u0151k\u00e9nt kihajolt az \u00fcl\u00e9sb\u0151l, \u00e9s \u00e1tb\u00e1mult az \u00fcvegezett ajt\u00f3kon, mintha lesni valakit a folyos\u00f3kon. Mindezek ellen\u00e9re nevetett a t\u00f6bbiekkel, pillant\u00e1sait n\u00e9ha r\u00e1m vette, \u00e9s amikor elkaptam azokat, elpirulva fordult f\u00e9lre.
\n– Ismered azt a szemk\u00f6zti sr\u00e1cot? – k\u00e9rdezte Zolit\u00f3l, kiss\u00e9 halkan.
\n– Annak a focista G\u00e9z\u00e1nak a testv\u00e9re – felelte Zoli. – Ez szokott \u00edrni az \u00fajs\u00e1gokban. Rendes alak, csak nehezen bar\u00e1tkozik.
\n– Olyan csendes \u00e9s megviselt, de m\u00e9g \u00edgy is j\u00f3l n\u00e9z ki.
\n– Nem csoda. Azt mondj\u00e1k, nappal az erd\u0151n dolgozik, s \u00e9jjel \u00edrja a cikkeket.
\nA kal\u00f3z f\u00fclk\u00e9be l\u00e9p\u00e9sekor, teljesen elcsendes\u00fcltek, a l\u00e1ny hirtelen mozdulattal a p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1 dugta a kuty\u00e1t. K\u00f6ny\u00f6rg\u0151en r\u00e1m n\u00e9zett, mintha att\u00f3l tartana, hogy el fogom \u00e1rulni a kal\u00f3znak. Eszemben sem volt, ink\u00e1bb mosolyogtam a cselekedet\u00e9n, ami \u0151t is meggy\u0151zte, \u00e9s m\u00e1r b\u00e1trabban n\u00e9zett r\u00e1m. Titokban arra gondoltam, hogy irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 a pincsi helyzete, sz\u00edvesen lenn\u00e9m a hely\u00e9ben: kellemesen meglapulni a l\u00e1ny mellein\u00e9l, \u00e9s hallgatni heves sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t, amit most a leleplez\u00e9s miatti f\u00e9lelme okoz.
\nA kal\u00f3z a jegyeiket ellen\u0151rizte, amikor Zoli elpisszentette mag\u00e1t. A pincsi azonnal \u00e9rz\u00e9kelte az ellens\u00e9ges hangot, \u00e9s morogva verg\u0151d\u00f6tt a p\u00f3l\u00f3 alatt, keresve a kib\u00fav\u00f3t. A l\u00e1ny zavartan kapott hozz\u00e1 kezeivel, \u00e9s menteget\u0151z\u00e9sbe kezdett, hogy az oszt\u00e1lyt\u00e1rs\u00e1t\u00f3l kapta aj\u00e1nd\u00e9kba, \u00e9s nem volt, ahogy hazavigye. A kal\u00f3z arc\u00e1n semmi jele nem volt a szigornak, elmosolyodva bepislantott a l\u00e1ny p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1:
\n– Harap? – k\u00e9rdezte, tal\u00e1n k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171en, majd fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lva tov\u00e1bb \u00e1llt.
\nA l\u00e1ny megvet\u0151en n\u00e9zett Zolira, majd er\u0151sen a bok\u00e1j\u00e1ba r\u00fagott.
\n– Te, l\u00fcke, kifizetted volna, ha megb\u00fcntetnek?
\n– \u00c9n csak sz\u00f3lni akartam, vigy\u00e1zz, nehogy leharapja a bimb\u00f3kat? – v\u00e9dte meg mag\u00e1t a fi\u00fa, titkolva a f\u00e1jdalm\u00e1t.
\n– Mib\u0151l gondolod, hogy vannak bimb\u00f3k?
\n– Szokott lenni, ha csak ki nem ny\u00edltak!? – jegyezte meg Zoli, \u00e9rz\u0151dve a hangj\u00e1n, hogy nem gondolta komolyan.
\nFelt\u0171n\u0151en mosolyogtam az esem\u00e9nyeken, mert a l\u00e1ny is fel\u00e9m fordult, \u00e9s visszamosolygott. M\u00e1r nem zavarta, hogy a tekintet\u00fcnk \u00f6sszetal\u00e1lkozik. \u00c9reztem, valami melegs\u00e9g \u00e1tj\u00e1rja a bels\u0151met, \u00e9s hogy nem is akarom a mag\u00e1nyt, s\u0151t nehezteltem, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1son megval\u00f3sul el\u0151bbi v\u00e1gyam: magamra maradok. De m\u00e1r nem akartam!
\nLesz\u00e1ll\u00e1skor az ajt\u00f3b\u00f3l visszafordultam, hosszasan n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1sra, \u00e9s tudtuk, hogy holnap is lesz egy potyautas a vonaton\u2026
\nA szerelem.<\/p>\n
A szerz\u0151nek nemr\u00e9g megjelent pr\u00f3zak\u00f6tet\u00e9b\u0151l (Elrejtett n\u00e9vjegyek. Pallas-Akad\u00e9mia, Cs\u00edkszereda, 2014)<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban \u00e9rkeztem ki az \u00e1llom\u00e1sra. A peronon v\u00e1rakoz\u00f3 t\u00f6meg k\u00f6z\u00fcl, megvillant n\u00e9h\u00e1ny ismer\u0151s arc, \u00e1m f\u00e1rads\u00e1gom miatt, jobbnak tal\u00e1ltam, ha egyed\u00fcl utazom. A v\u00e1rosb\u00f3l haza igyekez\u0151 emberek moraj\u00e1b\u00f3l, csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3 hatolt \u00e1t \u00e9rthet\u0151en a tudatomon, de sz\u00e1momra nem volt jelent\u0151s\u00e9g\u00fck. A k\u00f6zelemben \u00e1ll\u00f3kat n\u00e9ztem.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-37839","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37839","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=37839"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/37839\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=37839"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=37839"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=37839"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}