Ragad\u00f3s decemberi, janu\u00e1ri napokon a postal\u00e1da volt az egyed\u00fcli t\u00e1rgy, ami \u00e9rdekelte. Szinte belebetegedett abba, hogy van. A kar\u00e1csony el\u0151tti \u00e9s ut\u00e1ni id\u0151szak kikezdte a lelk\u00e9t. V\u00e1gyta a m\u00e1sikat, mint sohasem, mert azok a ragad\u00f3s, fagyos, r\u00f6vid napok, ahogy m\u00faltak, egyik a m\u00e1sik ut\u00e1n, lassan, v\u00e9gtelen\u00fcl, \u00e9s nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi.
\nKi a fene k\u00fcld\u00f6tt volna neki levelet?
\nNem volt senkije, csak az \u00fcres postal\u00e1d\u00e1ja, amibe sohase j\u00f6tt lev\u00e9l, de \u00fagy j\u00e1rt az utc\u00e1kon, hogy valaki, egy titokzatos valaki megl\u00e1ssa a sz\u00e9p haj\u00e1t, a sz\u00e9p l\u00e1b\u00e1t. Ez a titokzatos valaki hirtelen bel\u00e9 szeressen, k\u00f6vesse az utc\u00e1n, megn\u00e9zze a c\u00edm\u00e9t, \u00e9s k\u00fcldj\u00f6n egy levelet, amit azt\u00e1n kibont, v\u00e1laszol r\u00e1, \u00e9s az ablakn\u00e1l \u00e1llva v\u00e1rja, hogy j\u00f6jj\u00f6n, hogy becs\u00f6ngessen.
\nVagy p\u00e9ld\u00e1ul az a krumpli pucol\u00f3s mese, amit kisl\u00e1ny kora \u00f3ta a fej\u00e9ben hordott: ha sp\u00f3rol\u00f3san h\u00e1mozza a h\u00e9j\u00e1t, akkor majd csak egyszer beleszeret valaki.
\nAm\u00edg ott lakott, szinte mindig ilyen volt a t\u00e9l k\u00f6zepe: alig volt napf\u00e9ny.
\nR\u00e1fagyott a k\u00f6d, \u00e1csorgott a h\u00e1z el\u0151tt, talajhoz ragadt a cip\u0151je, v\u00e1rta a post\u00e1st.
\nLegf\u0151k\u00e9pp \u00e1csorgott, n\u00e9ha s\u00e9t\u00e1lt egy darabot.
\nSzombat, vas\u00e1rnap is voltak s\u00e9t\u00e1k, azok is a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl, vagy kisebb k\u00f6r\u00f6k a szomsz\u00e9dos panelh\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt a sz\u00e1raz, z\u00f6rg\u0151 bog\u00e1ncsokkal, kal\u00e1szba sz\u00f6kkent, kiaszott f\u00fcvekkel szeg\u00e9lyezett betonj\u00e1rd\u00e1kon.
\nA panelh\u00e1zak csipkef\u00fcgg\u00f6ny\u00f6s ablakai v\u00edzszintes \u00e9s f\u00fcgg\u0151leges b\u0171v\u00f6lete vonzotta, f\u0151leg a konyhaiak\u00e9, hol a cigiz\u0151 f\u00e9rfiak megb\u00fajtak, csak ott doh\u00e1nyozhattak, mert asszonyaik ott enged\u00e9lyezt\u00e9k nekik. Gondolta, h\u00e1tha van k\u00f6z\u00f6tt\u00fck egy-egy szomor\u00fa szem\u0171, elv\u00e1lni akar\u00f3, m\u00e9g, vagy m\u00e1r egyed\u00fcl \u00e9l\u0151, aki megl\u00e1tja, \u00e9s k\u00f6zelebbr\u0151l meg akarja ismerni.
\nA j\u00e1rd\u00e1k a buszok \u00e9rkez\u00e9seikor megteltek hazasiet\u0151 emberekkel, k\u00fcl\u00f6nben siv\u00e1rak voltak, csak egyn\u00e9h\u00e1ny bicikliz\u0151, taknyosra fagyott kisfi\u00fa, vagy \u00fczletbe siet\u0151 csal\u00e1dtag tark\u00edtotta.
\nDe az\u00e9rt nem volt teljesen egyed\u00fcl.
\nAz olvas\u00f3 k\u00e9pzeljen mell\u00e9 egy nagy szem\u0171, ijedt kisl\u00e1nyt, akit folyton nevelt, m\u00e9g ilyenkor a s\u00e9t\u00e1k k\u00f6zben, a nem l\u00e9tez\u0151 apja helyett is.<\/p>\n
Csengettek egy janu\u00e1ri k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1non, de kinn t\u00f6ks\u00f6t\u00e9t volt m\u00e1r, \u00edgy meg kellett k\u00e9rdeznie, hogy ki az, de senki sem v\u00e1laszolt. K\u00e9rdezte egyszer, k\u00e9tszer, h\u00e1romszor, \u00e9rezte, az ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt \u00e1ll valaki. Tudta, nem az, akire v\u00e1r, mert f\u00e9lt t\u0151le.
\nBeler\u00fagott az ajt\u00f3ba bel\u00fclr\u0151l, hogy elijessze, mint egy vad\u00e1llatot, azt\u00e1n hirtelen megnyitotta, magam fel\u00e9 r\u00e1ntva, de nem volt ott senki, csak egy zs\u00e1k alma.<\/p>\n
Febru\u00e1rban \u00fagy gondolta moziba megy, egyed\u00fcl.
\nOlyan szar filmet m\u00e9g nem l\u00e1tott, de ott volt, \u00e9s ez egy b\u00e1tor kezdetnek bizonyult saj\u00e1t maga el\u0151tt, \u00e9s rem\u00e9nnyel t\u00f6lt\u00f6tte el a f\u00e9rfital\u00e1l\u00e1s fel\u00e9.
\nA filmv\u00e1szon hirtelen els\u00f6t\u00e9t\u00fclt, valaki eleml\u00e1mp\u00e1t gy\u00fajtva bejelentette, nincs \u00e1ram, de p\u00e1r perc m\u00falva azt is, hogy az eg\u00e9sz v\u00e1rosban sincs, \u00e9s mindenki hagyja el a termet.
\nHoldf\u00e9ny, aut\u00f3f\u00e9nyek mellett v\u00e1rta meg a buszt, \u00e9s mint egy r\u00fches kutya \u00fagy sietett hazafel\u00e9 a meg\u00e1ll\u00f3t\u00f3l, hogy senki sem l\u00e1ssa. A gyertyaf\u00e9nyes ablakban a csipkef\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00f6tt a kisl\u00e1ny\u00e1t l\u00e1tta.<\/p>\n
Elj\u00f6tt a m\u00e1rcius. S\u00fct\u00f6tt a nap, esett az es\u0151, f\u00fajt a sz\u00e9l, mikor, milyen volt a kedve.
\nBuszra v\u00e1rt, meglend\u00fclt a leveg\u0151, perd\u00fclt egyet, haj\u00e1t, kab\u00e1tj\u00e1t kellett megfognia. M\u00e9g a szokny\u00e1ja is megremegett a kab\u00e1tja alatt.
\n\u00dagy kapta el a kalapot, mint a menyasszonyi csokrot egy esk\u00fcv\u0151n, ha fel\u00e9je rep\u00fclne, gyorsan, meglepetten, k\u00f6r\u00fcln\u00e9zve, r\u00f6vidke \u00f6r\u00f6mmel az arc\u00e1n.
\nL\u00e1tta, hogy a gazd\u00e1ja a t\u00f6m\u00f6tt buszba ugrott, haja barna volt. A busz ajtaja becsap\u00f3dott, az arc fel\u00e9je fordult, d\u00fch\u00f6sen, de mivel neki val\u00f3 volt, \u00f3ri\u00e1si mosolyra v\u00e1ltott, szem\u00e9vel \u0151t n\u00e9zte, ahogy a j\u00e1rm\u0171 t\u00e1volodott.<\/p>\n
\u2012 Maga darabokban hordja haza a f\u00e9rfit?\u2012 k\u00e9rdezte valaki, egy jelent\u00e9ktelen valaki.<\/p>\n
N\u00e9ha olyakat k\u00e9rdeztek, hogy van-e l\u00e1togat\u00f3ja.<\/p>\n
A kalap az el\u0151szob\u00e1ban egy polcon pihent. A gazd\u00e1j\u00e1t v\u00e1rta.<\/p>\n