J\u00f6n a gyermeknap, \u00e9s \u00e9n azon gondolkodom, mit kaptunk, \u00e9s mit adunk.<\/p>\n
Sok id\u0151t kaptunk \u2013 azt hiszem, ez a legl\u00e9nyegesebb. A Ceau\u015fescu-diktat\u00far\u00e1ban nem volt divat az \u00f6regotthon, divat volt viszont a seg\u00edt\u0151 nagysz\u00fcl\u0151. Mindenki m\u00e1s\u00e9rt \u00e9lt a nagysz\u00fcleivel, de sokakat ismerek, akik vel\u00fck \u00e9ltek, \u00e9s egy nyolcvan \u00e9ves embert nyilv\u00e1n nem lehet kiz\u00f6kkenteni a ritmus\u00e1b\u00f3l. Az a szertart\u00e1soss\u00e1g, az a lass\u00fas\u00e1g, az a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyess\u00e9g, mely k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck hull\u00e1mzott, \u00e9s amely gyakran ideges\u00edt\u0151 volt, bel\u00e9nk \u00e9p\u00fclt valamik\u00e9ppen. Ha le\u00fcl\u00f6k besz\u00e9lgetni, nem v\u00e1gok folyamatosan a m\u00e1sik szav\u00e1ba, nem v\u00e1ltogatom a l\u00e1baimat, nem klattyogok a cip\u0151mmel. Meghallgatom, v\u00e1laszolok. Nem volt minden karny\u00fajt\u00e1snyira. Egy inform\u00e1ci\u00f3\u00e9rt meg kellett k\u00fczdeni \u2013 azt hiszem, nyugodtan haszn\u00e1lhatom ezt a sz\u00f3t, ha \u00f6sszehasonl\u00edtom a m\u00e1t a tegnappal. Nem volt egy\u00e9rtelm\u0171, hogy \u00e9n a k\u00f6vetkez\u0151 tizedm\u00e1sodpercben kider\u00edtem, ki az, akinek a filmj\u00e9t n\u00e9zem, vagy akinek a k\u00f6nyv\u00e9t olvasom. Id\u0151t kellett fektetnem a kutat\u00e1sba, \u00e9s senki nem siettetett, mert hi\u00e1ba is siettetett volna. Nem a k\u00e9perny\u0151 el\u0151tt \u00e9lt\u00fcnk.<\/p>\n
M\u00e9ly szomor\u00fas\u00e1ggal t\u00f6lt el, hogy milyen ritk\u00e1n l\u00e1tok fociz\u00f3, b\u00faj\u00f3csk\u00e1z\u00f3, gumiz\u00f3 gyerekeket. Rem\u00e9lem, vannak m\u00e9g, de n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt, amikor a tan\u00e1r\u2013di\u00e1k meccsen k\u00e9t fi\u00fa akadt csup\u00e1n, aki tudott mit kezdeni a labd\u00e1val, m\u00e9g ink\u00e1bb meggy\u0151z\u0151dtem afel\u0151l, hogy valami nagyon megv\u00e1ltozott. Nem tudom megv\u00e1ltoztatni a vil\u00e1got: nem gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lhetem vissza a youtube-ot meg a Facebook-ot oda, ahonnan j\u00f6ttek. Az igazs\u00e1g az, hogy nem is akarn\u00e1m, hiszen mindkett\u0151vel remek\u00fcl elvagyok. De am\u00edg megtehettem, minden eb\u00e9d ut\u00e1n nagyokat besz\u00e9lgettem a ly\u00e1nyommal: \u00fagy k\u00e1v\u00e9zgattunk, mintha mindketten feln\u0151ttek lett\u00fcnk volna.<\/p>\n
Ha kisakkozzuk az alkalmat, most is adok id\u0151t ezeknek a besz\u00e9lget\u00e9seknek, mert ilyenkor szem\u00e9lyess\u00e9gek \u00e9s vil\u00e1gok cser\u00e9l\u0151dnek vagy ink\u00e1bb keverednek egym\u00e1ssal. Soha nem szorgalmaztam, hogy az eg\u00e9sz napja foglalt legyen, t\u00e1nc\u00f3r\u00e1r\u00f3l angol \u00f3r\u00e1ra, onnan meg v\u00edv\u00e1sra rohanjon, azt\u00e1n pedig t\u00edzesre tanuljon, mert \u00e9ppen az ilyen tev\u00e9kenys\u00e9gek fut\u00f3szalagj\u00e1r\u00f3l hull le az ember. Ugyanakkor \u00e9rzem, ahogy az id\u0151 ig\u00e9nye visszalopakodik a gyorsas\u00e1gba. A gyerekek kuty\u00e1t s\u00e9t\u00e1ltatnak, bar\u00e1tn\u0151kkel vagy bar\u00e1tokkal besz\u00e9lgetnek, ifire vagy biciklit\u00far\u00e1ra j\u00e1rnak. Ott is neteznek, de nem mindig el\u00e9g nekik, hogy egy szob\u00e1ban klikkelgessenek. Az ember v\u00e1ltozik, bizonyos ig\u00e9nyei azonban megmaradnak. A gyermeknap m\u00e1s, mint a n\u0151nap. A n\u0151 \u2013 n\u0151 marad; a gyermekb\u0151l feln\u0151tt lesz, az a feln\u0151tt, akit mi tett\u00fcnk olyann\u00e1, amilyenn\u00e9 v\u00e1lik. Sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges esetekt\u0151l eltekintve t\u00e9nyleg sok m\u00falik rajtunk, akik tegnap m\u00e9g a m\u00e1s gyermekei voltunk, \u00e9s ezt a tapasztalatot soha nem fogjuk tudni elfelejteni. \u00c9s nem foghatunk mindent \u201ea vil\u00e1gra\u201d. A vil\u00e1g \u2013 mi vagyunk.<\/p>\n