Lehets\u00e9ges, hogy egy meghitt csal\u00e1di \u00e9letet \u00e9l\u0151 szem\u00e9vel n\u00e9zve, a mi munk\u00e1nk k\u00e9nyelmetlens\u00e9gekkel teli, zaklatott, hektikus mindennapokat eredm\u00e9nyez. Tagadhatatlan, hogy sokszor kisz\u00e1m\u00edthatatlan az \u00e9let\u00fcnk, ugyanakkor ez tal\u00e1n, ami a legt\u00f6bb izgalmat is hozza a mindennapokba. Amint arr\u00f3l m\u00e1r sz\u00f3ltam, az els\u0151, ami megsz\u0171nik, amikor az ember vil\u00e1gcsavarg\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik, az a saj\u00e1t id\u0151nk. Mindig azt az id\u0151t kell magunk\u00e9nak elfogadnunk, amelyik z\u00f3n\u00e1j\u00e1ban \u00e9ppen vagyunk. \u00c9s ez feh\u00e9r \u00e9jszak\u00e1kat, de \u00e9ppen \u00fagy akt\u00edv hajnalokat, kalandv\u00e1gy\u00f3 d\u00e9lel\u0151tt\u00f6ket vagy mozgalmas d\u00e9lut\u00e1nokat jelenthet. Hajlamosak vagyunk belef\u00e1sulni az \u00e9let\u00fcnkbe. Mindenbe. Ez az emberi term\u00e9szet egyik velej\u00e1r\u00f3ja a jelek szerint. Az egyformas\u00e1gba \u00e9s a sorozatos v\u00e1ltoz\u00e1sokba is. A mi feladatunk ezen v\u00e1ltoztatni. Akkor is, ha egy kis tany\u00e1n \u00e9lj\u00fck le az \u00e9letet, ahol \u00f6r\u00fclni lehet a reggeli napsug\u00e1rnak, a ny\u00e1ri es\u0151nek, a t\u00e9li havaz\u00e1snak \u00e9s a term\u00e9szet k\u00f6zels\u00e9g\u00e9nek. Akkor is, ha nyughatatlan vil\u00e1gv\u00e1rosokban hajtjuk nyugalomra a fej\u00fcnket, \u00e9s a szir\u00e9na zaja \u00e9s a t\u00fclk\u00f6l\u00e9s m\u00e1r nemhogy nem zavar\u00f3, hanem \u00e1lombaringat\u00f3. Akkor is, ha \u00f3ce\u00e1nra n\u00e9z \u00e9pp az ablakunk, amikor felkel\u00fcnk, \u00e9s akkor is, amikor a szem\u00e9tt\u00e1rol\u00f3s bels\u0151 udvarra, ahonnan a szomsz\u00e9d\u00e9k veszeked\u00e9se is \u00e1thallatszik csendesebb est\u00e9ken.
\nSokan azt hiszik, ha egyszer kijutott nekem az, hogy este Manhattan tornyainak f\u00e9nye vil\u00e1g\u00edtja be a sz\u0171k lakomat, nehezen tudn\u00e1m m\u00e1sutt a sz\u00e9ps\u00e9get megtal\u00e1lni. Csak a legbeavatottabb bar\u00e1tok tudj\u00e1k igaz\u00e1n, mennyire nem \u00edgy van ez. \u00c9s hogy mennyire kedves a reggel any\u00e1m h\u00e1z\u00e1nak ablak\u00e1n a f\u00e1kra kin\u00e9zni \u00e9s t\u00e1volban a n\u00e9meti templom torny\u00e1t f\u00fcrk\u00e9szni, \u00e9s hogy sosem feledem a piros r\u00f3zs\u00e1kat ont\u00f3 r\u00f3zsaf\u00e1ra ny\u00edl\u00f3 ablakot nagyany\u00e1m gyermekkoromb\u00e9li h\u00e1z\u00e1ban sem, amelyen a j\u00e1tszani csalogat\u00f3 gerl\u00e9k \u00e9s perleked\u0151 verebek hangzavara hallatszott be ny\u00e1ri reggeleken.
\nAmi\u00f3ta a vil\u00e1g megny\u00edlt el\u0151ttem, ezek a sz\u00e9ps\u00e9gek nemhogy elhalv\u00e1nyultak volna, de \u00e9l\u00e9nkebbek, m\u00e9g dr\u00e1g\u00e1bbak lettek. \u00c9s mell\u00e9j\u00fck \u00edr\u00f3dik a sok-sok \u00faj k\u00e9p, mad\u00e1rcsicserg\u00e9s, hajnal vagy \u00e9pp f\u00fclledt \u00e9jszaka. Sok-sok \u00faj mese. Hosszabbak-r\u00f6videbbek. Ezekb\u0151l a pillanatokb\u00f3l \u00e1ll az \u00e9let\u00fcnk. A mes\u00e9kb\u0151l, amelyek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk \u00e9lnek, vel\u00fcnk, \u00e9s csak be kell engedn\u00fcnk magunkba \u0151ket.<\/p>\n
Ha az ember naponta m\u00e1s-m\u00e1s id\u0151z\u00f3n\u00e1ban van \u00e9pp, \u00e9s nem szeretn\u00e9 a szervezet\u00e9t az \u0151r\u00fcletbe kergetni, mindenk\u00e9pp legaj\u00e1nlatosabb akkor \u00e9s \u00fagy aludni, amikor azt a szervezete megk\u00edv\u00e1nja \u00e9s a lehet\u0151s\u00e9gei megengedik. A londoni pihen\u0151nk a v\u00e1rost\u00f3l t\u00e1vol, a vid\u00e9ki Anglia bar\u00e1ts\u00e1gos \u00e9s rusztikus kisv\u00e1rosi r\u00e9sz\u00e9n van, Copthorne-ban. \u00c9s ha hajnalban hatkor j\u00f6n az embernek, hogy reggelizzen, a legjobb, ha ahelyt v\u00e9g\u00e9re is j\u00e1r a dolognak. A rom\u00e1n pinc\u00e9rn\u0151 eltakar\u00edtotta el\u0151lem a t\u00e1ny\u00e9rokat, \u00e9s mikor az ez\u00fcst kann\u00e1b\u00f3l kit\u00f6lt\u00f6tte a k\u00e1v\u00e9mat a csinos porcel\u00e1ncs\u00e9sz\u00e9be, azzal a kezemben elindultam \u00e1t a hallon a kert ir\u00e1ny\u00e1ba. A sarokban csendesen pihent m\u00e9g a zongora a nagy fali\u00f3ra alatt, a kandall\u00f3 pedig hidegen b\u00f3biskolt.
\n\u2013 J\u00f3 reggelt, j\u00f3 reggelt! \u2013 integettem oda vid\u00e1man a recepci\u00f3s fi\u00fanak, \u00e9s miut\u00e1n elolvastam a nev\u00e9t, el\u00e9gedetten \u00e1llap\u00edtottam meg:
\n\u2013 Mennyire j\u00f3, hogy a vil\u00e1g k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pontjain belefutok egy-egy Adnanba, \u00e9s mind olyan kedves \u00e9s seg\u00edt\u0151k\u00e9sz.
\n\u2013 Mindenk\u00e9ppen, uram \u2013 hajtott fejet el\u0151ttem Adnan a pult m\u00f6g\u00fcl \u2013 Tehetek valamit \u00d6n\u00e9rt ezen a korai reggelen.
\n\u2013 Azt hiszem, hossz\u00fa t\u00e1vra lek\u00f6telezne, ha lenne olyan sz\u00edves \u00e9s az ajt\u00f3t, ami a t\u00e9li vend\u00e9gl\u0151 teraszon \u00e1t vezet a kertbe, kinyitn\u00e1 nekem.
\n\u2013 A legnagyobb \u00f6r\u00f6mmel! \u2013 \u00e9s a b\u0151rhuzatos kanap\u00e9kkal \u00e9s fotelekkel berendezett hallon \u00e1t m\u00e1ris a vil\u00e1gos, a kertre ny\u00edl\u00f3 sokablakos z\u00e1rt teraszra nyitottunk be, \u00e9s csikorogva fordult a kulcs a z\u00e1rban, mikor Adnan kiengedett a kertbe.
\nMad\u00e1rcsivitel\u00e9st\u0151l volt hangos a m\u00e1jusi hajnal, \u00e9s buja z\u00f6ld volt minden. A kert k\u00f6zel es\u0151 gyep\u00e9n faasztalok \u00e9s sz\u00e9kek itt\u00e1k a friss harmatot, a f\u0171sz\u00e1lak pedig \u00fcd\u00e9re most\u00e1k a cip\u0151met, amint \u00e1tv\u00e1gtam a p\u00e1zsiton \u00e9s a patak fel\u00e9 vettem az ir\u00e1nyt. A patak valahonnan a sz\u00e1llod\u00e1ra n\u00e9z\u0151 erd\u0151b\u0151l eredhet, \u00e9s csak az\u00e9rt hozhatt\u00e1k be ide a kertbe, hogy hidat lehessen f\u00f6l\u00e9 \u00e9p\u00edteni, kicsiny fapall\u00f3t, ami alatt a vadr\u00e9c\u00e9k sz\u00edvesen elh\u00e1pognak csendes reggeleken. A v\u00edz innens\u0151 partj\u00e1n \u00f3ri\u00e1si vadrebarbara levelek legyezt\u00e9k a hajnali szell\u0151t, oda\u00e1t pedig v\u00e1rt a bukszusokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 labirintus \u00e9s a rhododendronok. Az angolkert oldal\u00e1n egy k\u0151l\u00f3ca is \u00e1lling\u00e1lt, de nem cs\u00e1b\u00edtott le\u00fclni, sokkal ink\u00e1bb a mad\u00e1rcsicserg\u00e9sbe \u00e9s hajnali \u00fcdes\u00e9gbe csomagolt kert vonzott. Percekig j\u00e1rtam fel \u00e9s al\u00e1, k\u00f6rbe az apr\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyeken, k\u00f6vettem a bar\u00e1ts\u00e1gos \u00fatveszt\u0151 sz\u00f6gletes kanyarjait, \u00e9s mintha nem tudn\u00e1m, hogy nincs illata, minden rhododendron vir\u00e1got magamhoz h\u00fazva meg\u00e9rintettem az arcommal. Egyik bokor feh\u00e9ren omlott al\u00e1, mint egy menyasszonyi f\u00e1tyol, a m\u00e1sik r\u00f3zsasz\u00ednben pomp\u00e1zott, a s\u00e1rg\u00e1kat \u00e9s a narancssz\u00edn\u0171t pedig a felj\u00f6v\u0151 napsugarak tett\u00e9k t\u00fcnd\u00f6kl\u0151ekk\u00e9. A kertb\u0151l visszatekintve a patak t\u00faloldal\u00e1ra, a m\u00e9g pihen\u0151 sz\u00e1lloda rusztikus k\u00e9pe t\u00e1rult el\u00e9m, vid\u00e1m ablakaival \u00e9s meghitt hangulat\u00fa mes\u00e9k eml\u00e9keivel.
\nMiel\u0151tt visszamentem volna a kertre ablakot t\u00e1rt szob\u00e1mba, m\u00e9g egy kicsit elid\u0151ztem az egyik asztaln\u00e1l a harmatos sz\u00e9ken elk\u00f6ltve a feketek\u00e1v\u00e9t. Amikor a nap m\u00e1r annyira felj\u00f6tt, hogy \u00e9breszteni kezdte a \u00e9letet a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl, csendesen visszasziv\u00e1rogtam a szob\u00e1mba, \u00fatkozben megk\u00f6sz\u00f6nve Adnannak, hogy sz\u00e9pp\u00e9 tette a napomat. A kicsi tavon pedig a h\u00e1z hatty\u00faja a t\u00f3 k\u00f6zep\u00e9re \u00e1ll\u00edtott tutajr\u00f3l beletottyant a v\u00edzbe a vadkacs\u00e1k k\u00f6z\u00e9\u2026<\/p>\n