\u00dagy tartj\u00e1k, hogy az ember \u00e9let\u00fatj\u00e1t, sors\u00e1nak alakul\u00e1s\u00e1t meghat\u00e1rozza, hogy milyen csillagjegy alatt sz\u00fcletett. Ha ez \u00edgy van, tiszta lelkiismerettel \u00e1ll\u00edthatom, hogy nyomor\u00fas\u00e1gos gyermekkorom, ifj\u00fakori magamra hagyatotts\u00e1gom ellen\u00e9re \u00e9n szerencs\u00e9s csillagjegy alatt l\u00e1ttam meg a napvil\u00e1got, 1938. j\u00falius 14-\u00e9n, Sz\u00e9kelyudvarhelyen. Az akkori s\u00falyos vil\u00e1ggazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g nyomor\u00fas\u00e1ga r\u00e1nyomta b\u00e9lyeg\u00e9t eg\u00e9sz \u00e9letemre, de e neh\u00e9z, a fennmarad\u00e1som\u00e9rt folytatott k\u00fczdelem annyira megedzett, hogy sikeresen indultam neki \u201eegyed\u00fcl a vil\u00e1g ellen\u201d, melyb\u0151l h\u00e1la Istennek gy\u0151ztesen ker\u00fcltem ki.
\nApai nagyap\u00e1m a Feh\u00e9r-Nyik\u00f3 k\u00f6z\u00e9ps\u0151 foly\u00e1s\u00e1n\u00e1l megh\u00faz\u00f3d\u00f3 Nagykad\u00e1cs faluban volt k\u00e1ntortan\u00edt\u00f3, mely falunak l\u00e9nyeg\u00e9ben csak a neve Nagy, val\u00f3j\u00e1ban alig hetven h\u00e1zsz\u00e1mot kellett a port\u00e1k kapuj\u00e1ra \u00edrni, de att\u00f3l lett Nagy, hogy t\u00f5le egy kilom\u00e9terre tal\u00e1lhat\u00f3 Kiskad\u00e1cs, s a k\u00e9t Kad\u00e1cs egy\u00fctt alkotott egy kompakt telep\u00fcl\u00e9st, mert a kett\u0151nek egy iskol\u00e1ja, egy temploma, egy kicsi falusi boltja, egy kult\u00farotthona volt, amit az \u00e9n gyermekkoromban Faluh\u00e1z\u00e1nak neveztek. Ennek a k\u00e9t Kad\u00e1csnak volt tan\u00edt\u00f3ja az \u00e9n \u00e1ldott eml\u00e9k\u0171 nagyap\u00e1m. K\u00f6zmegbecs\u00fcl\u00e9snek \u00f6rvend\u0151, h\u00edres k\u00e1ntortan\u00edt\u00f3, aki a falunak igazi l\u00e1mp\u00e1sak\u00e9nt oktatta a gyermekeket, tan\u00edtotta a feln\u0151tteket dalolni, szerepelni, t\u00e1ncolni, mert h\u00edres kult\u00farcsoportja is volt, de tan\u00edtotta gazd\u00e1lkodni, gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1kat oltani, nemes\u00edteni,
\nmindezek mellett id\u00f5t szak\u00edtott az \u00e1ltala l\u00e9trehozott falusi hitelsz\u00f6vetkezet ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1ra is.
\n\u00d6t gyermeke k\u00f6z\u00fcl a legnagyobbik volt az \u00e9n sz\u00fcl\u0151ap\u00e1m, akit semmik\u00e9pp nem nevezhetek \u00e9desap\u00e1mnak, mert val\u00f3j\u00e1ban nem is volt az. Hogy lehet \u00e9desap\u00e1nak nevezni egy olyan sz\u00fcl\u0151t, aki n\u00e9gy\u00e9ves gyermek\u00e9t k\u00e9pes elhagyni?
\nHa a cip\u00e9sznek nincs j\u00f3 cip\u00f5je, a szab\u00f3nak j\u00f3 nadr\u00e1gja, \u00fagy a tan\u00edt\u00f3nak sem volt egyform\u00e1n j\u00f3 gyermeke mind az \u00f6t. Igaz, az \u00e9n ap\u00e1mon k\u00edv\u00fcl a t\u00f6bbiek mind j\u00f3l felk\u00e9sz\u00fclt, h\u00edres emberekk\u00e9 v\u00e1ltak, de az \u00f5 \u00e9let\u00fatja a bukaresti Orvosi Egyetemen rossz v\u00e1g\u00e1nyra szaladt. M\u00e1r a sz\u00e9kelykereszt\u00fari Unit\u00e1rius Gimn\u00e1ziumban kit\u0171nt \u00e9les esz\u00e9vel, \u00fagyannyira, hogy annak elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n sim\u00e1n bes\u00e9t\u00e1lt az Orvosi Egyetemre, s ez lett a veszte. Abban az id\u0151ben a bukaresti egyetemen csak a d\u00fasgazdagok, nagym\u00f3d\u00faak gyerekei tanultak, akik m\u00e1r csal\u00e1di helyzet\u00fckb\u0151l kiindulva szokva voltak a k\u00f6nnyelm\u0171, d\u0151zs\u00f6l\u00e9ssel tele \u00e9letm\u00f3dhoz, akikn\u00e9l nem sz\u00e1m\u00edtott a p\u00e9nz, s ha szorult a helyzet, a diplom\u00e1t is megv\u00e1s\u00e1rolt\u00e1k j\u00f3 p\u00e9nz\u00e9rt.
\nEgy tan\u00edt\u00f3 gyermeke ezt nem engedhette meg mag\u00e1nak, hisz alig \u00e9ltek egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra a sz\u0171k\u00f6s fizet\u00e9sb\u0151l, amit valamennyire megp\u00f3tolt a k\u00e1ntoriz\u00e1l\u00e1s\u00e9rt kapott kepe, meg a k\u00e1ntori birtokon termett gabona.
\nAmint teltek az \u00e9vek, ap\u00e1m ilyen-olyan indokkal egyre t\u00f6bb p\u00e9nzt k\u00f6vetelt rom\u00e1n kifejez\u00e9ssel tele\u00edrt leveleiben, s mivel nagyap\u00e1m egy sz\u00f3t nem tudott rom\u00e1nul, igyekezett eleget tenni a k\u00e9r\u00e9seknek. A sok p\u00e9nzk\u00f6vetel\u00e9s oda vezetett, hogy az utols\u00f3, nagy nehezen megv\u00e1s\u00e1rolt birtokdarabot is el kellett adnia, nehogy a szeg\u00e9ny tan\u00edt\u00f3-csemete hi\u00e1nyt szenvedjen az egyetemen. Csakhogy ap\u00e1m akkor m\u00e1r r\u00e9g nem l\u00e1togatta a kurzusokat, eg\u00e9sz \u00e9jszak\u00e1kat a vigad\u00f3ban t\u00f6lt\u00f6tt,
\naminek az lett a v\u00e9ge, hogy v\u00e9glegesen eltan\u00e1csolt\u00e1k az egyetemr\u00f5l. Ekkor m\u00e1r harmad\u00e9ves volt. Mivel kit\u00fbn\u00f5 diagnoszta is volt, nagyon sok mindent megtanult az alatt a k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00e9v alatt, s \u00edgy siker\u00fclt elhelyezkednie Sz\u00e9kelyudvarhelyen a j\u00e1r\u00e1si k\u00f3rh\u00e1zn\u00e1l, ahol dr. Szilasy Andr\u00e1s bar\u00e1tja j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l a szakorvos mellett a boncteremben seg\u00e9dkezhetett, \u00edgy nem
\nkellett tov\u00e1bbra is a sz\u00fclei nyak\u00e1n \u00e9l\u0151sk\u00f6dnie. Itt ismerkedett meg sz\u00fcl\u00f5any\u00e1mmal, aki szint\u00e9n nem \u00e9desany\u00e1m, hiszen
\n\u00f5 is elhagyott benn\u00fcnket, k\u00e9t testv\u00e9remmel egy\u00fctt.
\nAny\u00e1m Sz\u00e9kelyudvarhelyen egy \u00e1rvah\u00e1zi \u00fcln\u00f6k egyetlen l\u00e1nya, elv\u00e1lt asszony, aki szint\u00e9n rabja volt az alkoholnak. Amint sorra a vil\u00e1gra j\u00f6tt\u00fcnk, r\u00f6viddel sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n elvittek nagysz\u00fcleinkhez p\u00e1r napra, \u00e9s v\u00e9gleg ottfelejtettek mindh\u00e1rmunkat. Hogy m\u00e9g jobban elt\u00e1volodhassanak t\u00f5l\u00fcnk, Medgyesen kozmetikai \u00fczletet nyitottak, ami persze nemsok\u00e1ra bebukott, mert a kev\u00e9s befolyt \u00f6sszeget nem \u00e1rubeszerz\u00e9sre ford\u00edtott\u00e1k, hanem eldorb\u00e9zolt\u00e1k.
\nNagysz\u00fcleim el\u0151tt a medgyesi v\u00e1llalkoz\u00e1sukat sikeresnek t\u00fcntett\u00e9l fel, aminek az lett sz\u00e1munkra a szomor\u00fa k\u00f6vetkezm\u00e9nye, hogy a csal\u00e1d egyes\u00edt\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben nagyap\u00e1m odavitt minket is. Ekkor a n\u0151v\u00e9rem \u00f6t, \u00e9n n\u00e9gy, a kisebbik fi\u00fatestv\u00e9rem egy\u00e9ves volt. Tal\u00e1n ez volt \u00e9letemnek a legszomor\u00fabb szakasza, \u00e9s b\u00e1r n\u00e9gy \u00e9ves voltam, ma is tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem azokra a borzaszt\u00f3, borg\u0151z\u00f6s \u00e9jszakai sz\u00fcl\u0151i veszeked\u00e9sekre, kiab\u00e1l\u00e1sokra, ami mell\u00e9 sok-sok \u00e9hez\u00e9s t\u00e1rsult. Mert\u00a0any\u00e1m napokig nem f\u0151z\u00f6tt semmit, \u0151k reggelt\u0151l-estig a kocsm\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k az id\u0151t. Ha a j\u00f3sz\u00edv\u0171 szomsz\u00e9dok nem sajn\u00e1ltak volna meg n\u00e9ha, \u00e9hhal\u00e1l \u00e1ltal pusztultunk volna el mindh\u00e1rman. Sz\u00fcleim igen sokszor m\u00e9g \u00e9jszaka sem j\u00f6ttek haza, ber\u00fagva a kozmetikai \u00fczletben aludtak. Mi ilyenkor eg\u00e9sz \u00e9jszaka a kapuban \u00e1llva minden arra j\u00e1r\u00f3t\u00f3l k\u00e9rdezgett\u00fck: b\u00e1csi, n\u00e9ni, nem l\u00e1tta \u00e9desany\u00e1nkat? Annyira f\u00e9lt\u00fcnk a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1ban, hogy az \u00e9jszak\u00e1inkat ink\u00e1bb az utc\u00e1n, a kapuban t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck.
\nAzt\u00e1n bek\u00f6vetkezett, amire sz\u00e1m\u00edtani lehetett (de nem kisgyermek \u00e9sszel). M\u00e1r \u00f6t\u00f6dik napja voltunk magunkra \u00e9jjel-nappal. Elfogyott minden tartal\u00e9kunk, a szomsz\u00e9dok hoztak n\u00e9ha egy kev\u00e9s ezt-azt, amit az \u00f6t\u00e9ves n\u0151v\u00e9rem meg \u00e9n azonnal felfaltunk, de arra m\u00e1r nem gondoltunk, hogy az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l az \u00e1gyb\u00f3l m\u00e1r felkelni sem tud\u00f3 egy\u00e9ves \u00f6cs\u00e9nknek is adjunk n\u00e9h\u00e1ny falatot, a szomsz\u00e9dok meg nem t\u00f6r\u00f5dtek azzal, hogy hol van a kisebbik.
\nMintha az Isten k\u00fcldte volna, az \u00f6t\u00f6dik napon estefel\u00e9 l\u00e1togat\u00f3ba \u00e9rkezett hozz\u00e1nk ap\u00e1nk testv\u00e9re Kolozsv\u00e1rr\u00f3l, aki akkor az unit\u00e1rius teol\u00f3gi\u00e1n volt egyetemista. Annyira elhanyagolt, legyeng\u00fclt, borzaszt\u00f3 \u00e1llapotban tal\u00e1lt minket, hogy s\u00edrva fakadt. A kisebbik testv\u00e9remet csak az azonnali k\u00f3rh\u00e1zi kezel\u00e9s mentette meg az \u00e9hhal\u00e1lt\u00f3l, \u00e9s mindh\u00e1rmunkat az, hogy teol\u00f3gus b\u00e1ty\u00e1nk v\u00e9g\u00fcl hazavitt Nagykad\u00e1csba, a nagysz\u00fcleinkhez.
\nM\u00e9g abban az \u00e9vben t\u00fcd\u0151gyullad\u00e1sban meghalt nagyap\u00e1nk, \u00edgy szeg\u00e9ny nagyany\u00e1nk gondjaira maradtunk, sajnos nem sok\u00e1ig, mert r\u00e1 k\u00e9t \u00e9vre \u00f5t is elsz\u00f3l\u00edtotta mell\u0151l\u00fcnk a Mindenhat\u00f3. Egyed\u00fcl nem b\u00edrt annyit varrni, hogy h\u00e1rmunkat gondozni tudjon bel\u0151le. A sok \u00e9jszak\u00e1z\u00e1s meg n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9s \u00e1ldozat\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. Amikor m\u00e1r nagybeteg volt, az orsz\u00e1gban tart\u00f3zkod\u00f3 k\u00e9t fia felvitte a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi klinik\u00e1ra, de seg\u00edteni m\u00e1r nem tudtak rajta, ott halt meg. A gy\u00f3gy\u00edthatatlan r\u00e1k v\u00e9gzett vele. Amint a t\u00f6rt\u00e9nelem, \u00fagy a mi szomor\u00fa sorsunk is megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt. Mert ezen, ar\u00e1nylag r\u00f6vid id\u0151 alatt mi h\u00e1rman \u00fajra csak magunkra maradtunk. Ekkor a n\u0151v\u00e9rem m\u00e1r harmadik, \u00e9n m\u00e1sodik oszt\u00e1lyos voltam, az \u00f6cs\u00e9nk meg \u00f3vod\u00e1s. A nappalok nem voltak annyira borzaszt\u00f3ak, de az \u00e9jszak\u00e1k ann\u00e1l k\u00eds\u00e9rtetiesebbek. \u00dajra a szomsz\u00e9dok kegyelemkenyer\u00e9re szorultunk, de volt olyan is, aki kihaszn\u00e1lva szorult helyzet\u00fcnket, a budapesti rokonokt\u00f3l kapott, falusi viszonylatban luxuscikknek sz\u00e1m\u00edt\u00f3 j\u00e1t\u00e9kszereinket csalta el egy-egy darabka keny\u00e9r ellen\u00e9ben. Adtuk sz\u00edvesen, mert az \u00e9hs\u00e9g a legnagyobb \u00far. Ezt csak az tudja, akinek r\u00e9sze volt benne…<\/p>\n
A szerz\u0151 \u00f6n\u00e9letrajzi \u00edr\u00e1s\u00e1nak ind\u00edt\u00f3 r\u00e9szlete.<\/em> \u00dagy tartj\u00e1k, hogy az ember \u00e9let\u00fatj\u00e1t, sors\u00e1nak alakul\u00e1s\u00e1t meghat\u00e1rozza, hogy milyen csillagjegy alatt sz\u00fcletett. Ha ez \u00edgy van, tiszta lelkiismerettel \u00e1ll\u00edthatom, hogy nyomor\u00fas\u00e1gos gyermekkorom, ifj\u00fakori magamra hagyatotts\u00e1gom ellen\u00e9re \u00e9n szerencs\u00e9s csillagjegy alatt l\u00e1ttam meg a napvil\u00e1got, 1938. j\u00falius 14-\u00e9n, Sz\u00e9kelyudvarhelyen. Az akkori s\u00falyos vil\u00e1ggazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g nyomor\u00fas\u00e1ga r\u00e1nyomta b\u00e9lyeg\u00e9t eg\u00e9sz \u00e9letemre, de e neh\u00e9z, a fennmarad\u00e1som\u00e9rt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-42600","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/42600","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=42600"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/42600\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=42600"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=42600"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=42600"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\nForr\u00e1s: \u00c1talvet\u0151, 2012\/1<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"