\u201e\u00c9n ahhoz a nemzed\u00e9khez tartozom, melynek tagjai olvasnak ott, ahov\u00e1 a kir\u00e1ly is gyalog j\u00e1r.\u201d Ez a mondat egy el\u0151ad\u00e1son cs\u00faszott ki bel\u0151lem, \u00e9s az\u00f3ta t\u00f6prengek rajta, mint Andrei Pippidi rom\u00e1n t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sznek a pap\u00edrv\u00e1g\u00f3 k\u00e9sr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 jegyzet\u00e9n. Az egy t\u00e1rgy ir\u00e1nti nosztalgi\u00e1t fogalmazott meg, az \u00e9n \u00e1ll\u00edt\u00e1som egy hely szelleme ir\u00e1ntit.<\/p>\n
Banalit\u00e1snak t\u0171nik, de egy\u00e1ltal\u00e1n nem az. Egy mai okostelefon k\u00f6nnyen kezelhet\u0151, \u00e9s r\u00e1kapcsol\u00f3dhat a netre \u2013 nagyon ki kell menni a vil\u00e1gb\u00f3l, hogy ne legyen wifi, \u00e9s az ember ne n\u00e9zhesse meg a leveleit. Mik\u00f6zben \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00fcnk, nem a vil\u00e1g sor\u00e1n t\u00f6rj\u00fck a fej\u00fcnket, nem is Romain Gary vagy Baricco k\u00f6nyveit lapozgatjuk, hanem klikkelget\u00fcnk \u00e9s klikkelget\u00fcnk \u00e9s klikkelget\u00fcnk f\u00e1radhatatlanul.<\/p>\n
Megv\u00e1ltozik (\u00e9s m\u00e1r meg is v\u00e1ltozott), hogy mit gondolunk a kult\u00far\u00e1r\u00f3l, mert megv\u00e1ltozott a kikapcsol\u00f3d\u00e1s fogalma. Az ok nagyon egyszer\u0171: nem lehet kikapcsol\u00f3dni. \u00c9n m\u00e9g ahhoz a nemzed\u00e9khez tartozom, amelyik nem nettel \u00e9s neten n\u0151tt fel, a ly\u00e1nyom azonban m\u00e1r ahhoz, amelyik el sem tudja k\u00e9pzelni, milyen lehetett net n\u00e9lk\u00fcl feln\u0151ni.<\/p>\n
Ha elmegyek a sz\u00ednh\u00e1zba vagy az oper\u00e1ba (\u00e9s koncerteken vagy b\u00e1rhol m\u00e1sutt nyilv\u00e1n hasonl\u00f3 a helyzet), ugyanezt tapasztalom. Mindig megcs\u00f6rren egy mobil, mindig l\u00e1tok egy fiatal embert, amint \u00e9ppen a telefonj\u00e1t matatja. Nem tudja \u00e1tadni mag\u00e1t az \u00e9lm\u00e9nynek, nem tud teljesen ott lenni. Mindig k\u00e9t helyen van legal\u00e1bb, szellemileg mindenk\u00e9ppen.<\/p>\n
Egyetemi szemin\u00e1riumaimon ism\u00e9t csak ez megy. A di\u00e1kok nem mobiloznak folyamatosan, de nem is csin\u00e1lnak \u00fcgyet abb\u00f3l, ha esemest kell \u00edrniuk \u00e9ppen. Err\u0151l a kellr\u0151l nagyon neh\u00e9z lenne elmagyar\u00e1zni nekik, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem annyira musz\u00e1j.<\/p>\n
\u00c9vsz\u00e1zadokig azon alapult a kult\u00fara, hogy id\u0151t kell sz\u00e1nni arra, amivel foglalkozunk. Feltessz\u00fck a lemezt, \u00e9s egy \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl csendben vagyunk. \u00d3r\u00e1kig ott vagyunk egy k\u00f6nyvben, hogy mire feln\u00e9z\u00fcnk bel\u0151le, m\u00e1r magunk sem tudjuk, mi a val\u00f3s\u00e1g: Macondo vagy Kolozsv\u00e1r, Dosztojevszkij hom\u00e1lyos Szentp\u00e9terv\u00e1ra vagy Marosv\u00e1s\u00e1rhely, Brobdingnag vagy Zilah. A maiak viszont folyamatosan feln\u00e9znek, klikkelgetnek a linkek k\u00f6z\u00f6tt: nem is vil\u00e1g m\u00e1r, amelyik nincs sokan.<\/p>\n
Az \u00e9rdekes az, hogy tov\u00e1bbra is t\u00f6bb reg\u00e9nyt v\u00e1s\u00e1rolnak, mint novell\u00e1sk\u00f6tetet, ami m\u00e9giscsak arr\u00f3l \u00e1rulkodik, hogy a mai nemzed\u00e9k is jobban szeret egy olyan vil\u00e1got, melyet hosszan belakhat, mint egy olyat, amelyik r\u00f6vid ideig m\u0171k\u00f6dik csup\u00e1n. A t\u00f6bbnyire egy-m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1s st\u00fadi\u00f3el\u0151ad\u00e1soknak nagy a keletje, de senki nem \u00fclne be t\u00edz percre a sz\u00ednh\u00e1zba. \u00c9s Zsobok, az a kis kalotaszegi falu, ahol csak ilyen-olyan dombokon j\u00f6n be a t\u00e9rer\u0151, sok kolozsv\u00e1ri mened\u00e9ke lett.<\/p>\n
Az emberek rohannak, de belef\u00e1radnak; sok ember k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lnek, de szeretik ritk\u00edtani a l\u00e1that\u00e1rt; folyamatosan klikkelgetnek, azt\u00e1n hirtelen azt mondj\u00e1k, el\u00e9g. A paradigma megv\u00e1ltozott, a kult\u00fara szint\u00e9n, az ember v\u00e1gya azonban m\u00e9g mindig az, hogy \u00fcld\u00f6g\u00e9ljen a tengerparton, \u00e9s ne csak youtube-on l\u00e1ssa a hull\u00e1mz\u00e1st.<\/p>\n