{"id":43367,"date":"2015-08-05T05:09:35","date_gmt":"2015-08-05T05:09:35","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43367"},"modified":"2015-08-05T05:41:31","modified_gmt":"2015-08-05T05:41:31","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-ferenczi-sari-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43367","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Ferenczi S\u00e1ri"},"content":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (2)<\/strong><\/h2>\n

Juh\u00e1sz gondolkozva ment le a l\u00e9pcs\u0151n, azt\u00e1n bel\u00e9pett az orvosi szob\u00e1ba.
\nMindenki ott volt, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k, Pietrovits f\u0151hadnagy, az \u00e1llom\u00e1s katonai parancsnoka, k\u00e9t sebes\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l m\u00e1r felgy\u00f3gyult \u00e1tutaz\u00f3 tiszt, a doktor mell\u00e9 beosztott k\u00e9t medikus \u00e9s a sz\u00e9p Korcsinszki Adalbert, a sebes\u00fclt legion\u00e1rista, az \u00e1llom\u00e1s kedvence, a legszebb sz\u0151ke fi\u00fa, a gazdag Loengrin.
\nAz inspekci\u00f3s hadnagy sem fek\u00fcdt m\u00e9g le, \u00e9bren tartotta a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g. \u00d6r\u00f6mmel fogadta a doktort.
\n\u2013 Na, dr\u00e1ga doktor \u00far, \u00e9n felfedeztem \u00e9s te elraboltad a le\u00e1nyz\u00f3t, ez, igaz\u00e1n nem j\u00e1rja.
\n\u2013 Ne b\u00e1ntsad a doktor urat, \u2013 mondta Pietrovits f\u0151hadnagy \u2013 olyan kedvesen vezette kez\u00e9nfogva a kis ismeretlent, mintha holmi eg\u00e9sz pici gyermek lenne \u00e9s nem egy virul\u00f3 hajadon. Te doktor \u00far, h\u00e1ny \u00e9ves?
\n\u2013 Tizennyolcadikban van.
\n\u2013 \u00c9s most hova rejtetted ?
\n\u2013 Fenn van az \u00fcres szob\u00e1ban, \u00e1t\u00f6lt\u00f6zik.
\n\u2013 Ah \u00fagy! ilyen sz\u00e9p szomsz\u00e9ds\u00e1got kapunk, csinos a kicsike \u2013 mondta k\u00f6nnyen meg\u00e9rthet\u0151 hangs\u00falyoz\u00e1ssal az egyik beteg tiszt.
\nJuh\u00e1sz komolyan n\u00e9zett r\u00e1, azt\u00e1n egy cs\u00e9sze te\u00e1t k\u00e9rt a szolg\u00e1j\u00e1t\u00f3l.
\n\u2013 Na \u00e9s most mi lesz? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u0151hadnagy, mikor l\u00e1tta, hogy a doktor nyugodtan l\u00e1t neki reggelij\u00e9nek \u00e9s nem sz\u00e1nd\u00e9kozik mes\u00e9lni.
\nA doktor felemelte fej\u00e9t \u00e9s megsz\u00f3lalt melodikus hangj\u00e1n. B\u00e1rmit mondott is, foly\u00e9konyan, kiform\u00e1ltan mondta, el\u0151ad\u00e1sra k\u00e9szen \u00e9s \u00edgy a legl\u00e9nyegtelenebb dolog is fontos, komoly lett az \u0151 sz\u00e1j\u00e1ban.
\n\u2013 El\u0151sz\u00f6r is \u2013 kezdte \u2013 gondunk lesz arra, hogy a holttestet elsz\u00e1ll\u00edts\u00e1k. A fiatal le\u00e1ny d\u00e9lut\u00e1nig itt marad, vel\u00fcnk is fog eb\u00e9delni, ha a gy\u00e1sz\u00e1ra val\u00f3 tekintettel nem \u00f3hajt ink\u00e1bb egyed\u00fcl lenni. Abban az esetben, ha vel\u00fcnk tartana, rem\u00e9nylem, tisztelni fogj\u00e1tok b\u00e1nat\u00e1t \u00e9s \u00fagy b\u00e1ntok vele, mint egy gondjainkra b\u00edzott, \u00e1rtatlan, fiatal le\u00e1nnyal illik, kinek van ugyan valami z\u00e1rdai nevelts\u00e9ge \u00e9s tanults\u00e1ga, de az\u00e9rt m\u00e9gis egy falusi keresked\u0151 f\u00e9lm\u0171velt le\u00e1nya. \u00dagy-e sz\u00e1m\u00edthatok r\u00e1tok ? A d\u00e9lut\u00e1ni vonattal tov\u00e1bb utazik Bielitzbe, ami eredetileg is utaz\u00e1s\u00e1nak v\u00e9gc\u00e9lja volt. A n\u0151v\u00e9re valami \u00fczletben alkalmazott, ott bizonyosan kap foglalkoz\u00e1st \u00c1gneszka is. \u00c9n elk\u00eds\u00e9rem, egyed\u00fcl nem bocs\u00e1thatom \u00fatj\u00e1ra, ha m\u00e1r egyszer idehozta a sors.
\nAz egyik tiszt k\u00f6zben valamit s\u00fagott a m\u00e1sik f\u00fcl\u00e9be, az nevetett is r\u00e1, de a t\u00f6bbiek nagy tisztelettel hallgatt\u00e1k v\u00e9gig a doktort.
\n\u2013 \u00c9n azt hiszem, legjobb, ha az eg\u00e9szre alszom egyet \u2013 mondta a v\u00f6r\u00f6s hadnagy \u00e9s ment, hogy kipihenje az \u00e1tvirrasztott \u00e9jszaka f\u00e1radalmait, miut\u00e1n v\u00e9gre k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ga ki volt el\u00e9g\u00edtve.
\n\u2013 A holttest-\u00fcgyet majd elint\u00e9zem, \u2013 aj\u00e1nlkozott Pietrovits f\u0151hadnagy \u2013 te meg, doktor \u00far, gondolj a kisle\u00e1nnyal, igaz\u00e1n kedves, mikor a te korodban \u00fagy besz\u00e9l az ember egy majdnem tizennyolc \u00e9ves le\u00e1nyr\u00f3l, mint egy \u00f6reg b\u00f6lcs, vagy egy fiatal nagyapa.
\n\u2013 Nem \u00fagy, hanem mint egy nagyon nemessz\u00edv\u0171, igaz\u00e1n j\u00f3 ember \u2013 sz\u00f3lalt meg Korcsinszki, a legion\u00e1rista.
\nKorcsinszki n\u00e9gy h\u00e9t \u00f3ta volt az \u00e1llom\u00e1son. K\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l j\u00f6vet, egy \u00fcd\u00fcl\u0151hely fel\u00e9 utazt\u00e1ban \u00e1llt meg pihenni, de azt\u00e1n \u00fagy megszerette az \u00e1llom\u00e1st \u00e9s ott \u00fagy megszerett\u00e9k \u0151t, hogy ottragadt eg\u00e9sz gy\u00f3gyul\u00e1sa idej\u00e9re. M\u00e1r csak alig-alig bicegett \u00e9s nagy buzgalommal seg\u00e9dkezett Juh\u00e1sznak. Korcsinszki gazdag fi\u00fa volt, de passzi\u00f3b\u00f3l orvosnak k\u00e9sz\u00fclt, Lembergben v\u00e9gezte az egyetemet \u00e9s most boldogan \u00e1llt be tan\u00edtv\u00e1nynak Juh\u00e1szhoz. A doktorra k\u00fcl\u00f6nben is mint minden tekintetben k\u00f6vetend\u0151 eszm\u00e9nyk\u00e9pre n\u00e9zett \u00e9s \u00e9ppen olyan szeretett volna lenni, mint \u0151. Harmincn\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1ban neves orvos, f\u00e9rje egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fiatal asszonynak \u00e9s apja k\u00e9t fi\u00fanak, enn\u00e9l t\u00f6bbet nem k\u00edv\u00e1nt mag\u00e1nak Korcsinszki, az idealista lengyel.
\nJuh\u00e1sz befejezte reggelij\u00e9t \u00e9s kiment az \u00e1llom\u00e1s el\u00e9. Korcsinszki k\u00f6vette. A perronon a reggel \u00e9rkezett legion\u00e1rist\u00e1k \u00e1lltak indulni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 vonatjuk el\u0151tt \u00e9s a doktor \u00e9szrevette, hogy kett\u0151 a tisztek k\u00f6z\u00fcl igen j\u00f3l mulat \u00e9s nevetve n\u00e9z fel az emeletre.
\n\u00c1gneszka! \u2013 jutott r\u00f6gt\u00f6n esz\u00e9be \u00e9s nem kis elkesered\u00e9ssel eltelve a f\u00e9rfiak ellen, kik az ilyen \u00e1rtatlan kis teremt\u00e9st\u0151l sem tudnak nyugodni, indult a l\u00e9pcs\u0151 fel\u00e9, hogy v\u00e9dence ut\u00e1n n\u00e9zzen, mikor \u00fcd\u00e9n, frissen megjelent \u00c1gneszka. \u00c1t\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, nyilv\u00e1n d\u00edszbe, mert most egy lehetetlen z\u00f6ld b\u00e1rsonyruha volt rajta, arany csipk\u00e9kkel. A haj\u00e1t kisl\u00e1nyosan fonatba fonta, de a f\u00fcle mell\u00e9 egy hatalmas szalagcsokrot k\u00f6t\u00f6tt \u00e9s el\u0151l az apr\u00f3 hajakat mind a homlok\u00e1ba s\u00fct\u00f6tte. Kicsit naiv volt, kicsit kih\u00edv\u00f3, kac\u00e9r vagy gyerekes, ki milyen szemmel n\u00e9zte. A doktort kellemetlen\u00fcl \u00e9rintette \u00e9s emberbar\u00e1ti sz\u00edv\u00e9nek eg\u00e9sz meleg\u00e9re sz\u00fcks\u00e9ge volt, hogy elnyomja ezt az \u00e9rz\u00e9st.
\nKorcsinszki nevets\u00e9gesnek tal\u00e1lta a l\u00e1tv\u00e1nyt, elmosolyodott, de azt\u00e1n esz\u00e9be jutott a le\u00e1ny helyzete \u00e9s meghat\u00f3dva mutatkozott be neki.
\n\u00c1gneszka mosolyogva n\u00e9zett r\u00e1, azt\u00e1n lopva, huncutul a perronon \u00e1ll\u00f3 tisztekre, v\u00e9g\u00fcl pedig kereken, tiszt\u00e1n, \u00e1rtatlanul a doktorra.
\n\u2013 Legion\u00e1rist\u00e1k, \u00fagy-e, legion\u00e1rist\u00e1k? M\u00e9g sohasem l\u00e1ttam legion\u00e1rist\u00e1kat \u2013 mondta lelkesedve \u00e9s a tisztekre mutatott.
\n\u2013 \u00c9n is legion\u00e1rista vagyok, kisasszony \u2013 fordult hozz\u00e1 Korcsinszki.
\n\u2013 A legion\u00e1rist\u00e1k mind h\u0151s\u00f6k, a szeg\u00e9ny papa mondta \u2013 lelkesedett a le\u00e1ny.
\nKorcsinszkit mulattatta a dolog, a tiszteket is, kik minden sz\u00f3t hallottak.
\n\u2013 \u00c9n \u2013 jelentette ki \u00c1gneszka \u2013 igen szeretem a legion\u00e1rist\u00e1kat. \u2013 F\u00e9lig lehunyt pill\u00e1ja al\u00f3l k\u00f6r\u00fclj\u00e1rtatta szem\u00e9t az idegen tiszteken, azt\u00e1n b\u00e1mulattal eltelve megpihentette Korcsinszkin, v\u00e9g\u00fcl pedig szel\u00edden k\u00e9rdezte a doktort\u00f3l:
\n\u2013 \u00dagy-e nem tetszik haragudni, ami\u00e9rt nem aludtam \u00e9s lej\u00f6ttem? Fenn olyan egyed\u00fcl voltam.
\nD\u00e9lut\u00e1n elutazott \u00c1gneszka a doktorral \u00e9s este nagyban folyt a tarokk a kis orvosi szob\u00e1ban. A hadnagy j\u00e1tszott, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k, Pietrovits f\u0151hadnagy \u00e9s az egyik orvosn\u00f6vend\u00e9k. A t\u00f6bbiek kibiceltek \u00e9s k\u00f6zbe-k\u00f6zbe, a gal\u00edciai szok\u00e1sokhoz h\u00edven, vudkit k\u00e9rtek a tisztiszolg\u00e1kt\u00f3l. Korcsinszki a vas\u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt, git\u00e1rj\u00e1t pengette \u00e9s n\u00e9ha dalolt hozz\u00e1. Kicsit idegenszer\u0171 \u00e9s el\u0151kel\u0151 volt ebben a t\u00e1rsas\u00e1gban, de az\u00e9rt \u0151 volt a k\u00f6zkedvenc, mindenki v\u00e1gyott bar\u00e1ts\u00e1g\u00e1ra, hiszen f\u00fcggetlen volt \u00e9s nagyon gazdag.
\nF\u00e9lnyolcra j\u00e1rt az id\u0151, a szolg\u00e1k vacsor\u00e1hoz kezdtek ter\u00edteni, Pietrovits f\u0151hadnagy \u00e1ltal\u00e1nos der\u00fclts\u00e9g, kiab\u00e1l\u00e1s, asztalcsapkod\u00e1s k\u00f6zben elfogta az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k huszonegyes\u00e9t \u00e9s Korcsinszki \u00e9ppen gy\u0151zelmi indul\u00f3t vert ki a git\u00e1rj\u00e1n, mikor egyszerre aut\u00f3t\u00fclk\u00f6l\u00e9st hallottak, azt\u00e1n kiny\u00edlt az ajt\u00f3 \u00e9s bel\u00e9ptek \u00c1gneszka meg a doktor.
\nA tarokk abbanmaradt, a huszonegyfog\u00e1s elvesztette minden var\u00e1zs\u00e1t, Korcsinszki letette a git\u00e1rt \u00e9s mindenki v\u00e1rakoz\u00e1steljesen n\u00e9zett a doktorra.
\nJuh\u00e1sz els\u0151sorban is arra felelt, amit egyik k\u00edv\u00e1ncsian r\u00e1szegzett szemp\u00e1r sem k\u00e9rdezett t\u0151le:
\n\u2013 Az \u0151rnagy aut\u00f3j\u00e1val tal\u00e1lkoztunk a v\u00e1rosban, az hozott haza, \u00edgy j\u00f6hett\u00fcnk ilyen kor\u00e1n.
\n\u2013 Na \u00e9s azt\u00e1n? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u0151hadnagy.
\n\u2013 Majd k\u00e9s\u0151bben besz\u00e9l\u00fcnk r\u00f3la \u2013 mondta Juh\u00e1sz \u00e9s \u00c1gneszk\u00e1hoz fordult, aki szer\u00e9nyen \u00e1llt az ajt\u00f3ban.
\n\u2013 Most menjen fel sz\u00e9pen a szob\u00e1j\u00e1ba, \u00c1gneszka. A szak\u00e1csn\u00e9 visz mag\u00e1nak vacsor\u00e1t, azt\u00e1n fek\u00fcdj\u00e9k le azonnal. Bizonyosan nagyon f\u00e1radt.
\n\u2013 Dobre noc \u2013 k\u00edv\u00e1nt engedelmesen j\u00f3\u00e9jszak\u00e1t \u00c1gneszka, k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett a szob\u00e1ban, Korcsinszkira r\u00e1 is mosolygott, azt\u00e1n ment.
\n\u2013 Dr\u00e1ga doktor \u00far, besz\u00e9lj m\u00e1r \u2013 mondta t\u00fcrelmetlen\u00fcl a f\u0151hadnagy, mikor \u00c1gneszka betette maga m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t. \u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nt? Meg\u00f6l a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g.
\n\u2013 R\u00f6gt\u00f6n, r\u00f6gt\u00f6n, a dolog sem nem olyan \u00f6rvendetes, sem nem olyan mulats\u00e1gos, mint hiszitek.
\nJuh\u00e1sz levetette k\u00f6p\u00f6nyeg\u00e9t, megk\u00e9rdezte, hogy a d\u00e9lut\u00e1ni posta nem hozott-e neki levelet, azt\u00e1n le\u00fclt az asztal mell\u00e9, ujjait haj\u00e1ba m\u00e9lyesztette \u00e9s elgondolkozva h\u00fazta \u0151ket kereszt\u00fcl egyn\u00e9h\u00e1nyszor selymes s\u00f6r\u00e9ny\u00e9n.
\nA szob\u00e1ban m\u00e1r \u00f3ri\u00e1si volt a fesz\u00fclts\u00e9g \u00e9s mindenki \u0151t n\u00e9zte.
\n\u2013 Na tudod, doktor \u00far, ami sok, az sok, \u2013 sz\u00f3lalt meg Pietrovits \u2013 ez m\u00e1r emberk\u00ednz\u00e1s, ha meg akarsz \u00f6lni, \u00f6lj meg egyszerre, de ne apr\u00f3 r\u00e9szletekben. Nem tal\u00e1lt\u00e1tok meg az \u00e1ll\u00edt\u00f3lagos n\u0151v\u00e9rt?…
\n\u2013 Aki \u00fczletben van \u2013 vihogta az egyik tiszt.
\n\u2013 Mondtam m\u00e1r, hogy ami t\u00f6rt\u00e9nt, egy\u00e1ltal\u00e1n nem mulats\u00e1gos \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e9gre a doktor. Halkan besz\u00e9lt, gyorsan, mint aki t\u00fal akar esni min\u00e9l el\u0151bb kellemetlen mondanival\u00f3j\u00e1n.
\n\u2013 \u00c1gneszka testv\u00e9r\u00e9t megtal\u00e1ltuk, a kisl\u00e1ny pontosan meg tudta mondani c\u00edm\u00e9t. \u00c1gneszka mindj\u00e1rt meg is ismerte a n\u0151v\u00e9r\u00e9t, aki el\u0151bb nagyon megijedt, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt elk\u00e9sz\u00fclve erre a l\u00e1togat\u00e1sra, azt\u00e1n s\u00edrni kezdett, k\u00e9s\u0151bb pedig igen \u00f6r\u00fclt a kis hug\u00e1nak. J\u00f3 le\u00e1ny lehet szeg\u00e9ny !… Na \u00e9s v\u00e9g\u00fcl bevallotta, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem olyan az \u00e9letm\u00f3dja, hogy mag\u00e1n\u00e1l tarthatn\u00e1 a n\u0151v\u00e9r\u00e9t.
\n\u2013 \u00dczletben van sz\u00f3val \u2013 jegyezte meg ism\u00e9t halkan a tiszt.
\nA v\u00f6r\u00f6s hadnagy nevetett, a m\u00e1sik beteg tiszt is. Korcsinszki belecsapott a git\u00e1rj\u00e1ba \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen n\u00e9zett r\u00e1juk.
\nJuh\u00e1sz \u00fagy tett, mintha nem hallotta volna \u00e9s folytatta mondanival\u00f3it:
\n\u2013 A le\u00e1ny s\u00edrt \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy mentsem meg \u00c1gneszk\u00e1t. Nehez\u00e9re eshetett a vallom\u00e1s \u00e9s tal\u00e1n nehezen v\u00e1lt meg a h\u00fag\u00e1t\u00f3l is. Ez az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9net, amint m\u00e1r megjegyeztem volt, egy\u00e1ltal\u00e1n nem olyan mulats\u00e1gos, mint az urak hiszik, sokkal k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesebb ann\u00e1l, hogysem mulats\u00e1gos lehetne. \u00c9n pedig mit tehettem volna egyebet, visszahoztam \u00c1gneszk\u00e1t.
\n\u2013 \u00c9s a kisl\u00e1ny tudja, mir\u0151l van sz\u00f3 ? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u0151hadnagy.
\n\u2013 Azt hiszem, igen, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt.
\n\u2013 Nagyon el volt keseredve szeg\u00e9nyke, mikor el kellett v\u00e1lnia a n\u00e9nj\u00e9t\u0151l? \u2013 \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt Korcsinszki.
\n\u2013 Tulajdonk\u00e9ppen nem, nagyon s\u00edrt ugyan, de azt\u00e1n hamar megvigasztal\u00f3dott. Egy\u00e1ltal\u00e1n k\u00fcl\u00f6n\u00f6s szenved\u00e9lyes \u00e9s m\u00e9gis hideg, kis sz\u00edve lehet. Olyan odaad\u00e1ssal tud zokogni, beleveti m\u00e1s\u00e1t a b\u00e1nat\u00e1ba, azt\u00e1n hirtelen\u00fcl \u00e9s v\u00e1ratlanul elt\u0171nik szomor\u00fas\u00e1ga, V\u00e9gre az apja csak ma halt meg \u00e9s m\u00e1r tal\u00e1n r\u00e1 sem gondol t\u00f6bb\u00e9. K\u00fcl\u00f6nben ki tudja, ki tud bel\u00e1tni egy sz\u00edvbe ? K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen egy fiatal le\u00e1ny sz\u00edv\u00e9be, akit kiismerni sohasem lehet. No de ez nem tartozik ide, \u00e9n visszahoztam, mert nem tehettem egyebet \u00e9s most egyel\u0151re itt is kell maradnia. Okos kis teremt\u00e9s, azt hiszem, alkalmazkod\u00f3 \u00e9s j\u00f3 is. Ha m\u00f3domban lesz, majd elhelyezem valahol, hogy tanuljon m\u00e9g valami hasznos dolgot. Am\u00edg azonban itt kell maradnia, nagyon k\u00e9rlek mindny\u00e1jatokat, b\u00e1njatok vele \u00fagy, mint egy fiatal le\u00e1nnyal, kinek j\u00f6v\u0151je, sorsa szent el\u0151ttetek, mint a n\u0151v\u00e9retekkel, mint egy boldogtalan \u00e9s elhagyatott kisle\u00e1nnyal.
\n\u2013 \u0150 lesz a mi le\u00e1nyunk ! \u2013 lelkesedett a f\u0151hadnagy. \u2013 Az \u00e1llom\u00e1s le\u00e1nya! \u2013 Azt\u00e1n lassan, sz\u00e9gyenl\u0151sen beleny\u00falt a zseb\u00e9be, kivette t\u00e1rc\u00e1j\u00e1t \u00e9s h\u00fasz koron\u00e1t tett le a doktor el\u00e9.
\n\u2013 Tess\u00e9k, itt van a le\u00e1nyunknak. Azt hiszem, mindenekel\u0151tt arr\u00f3l kell gondoskodnunk, hogy valami m\u00e1s ruh\u00e1t kapjon lehetetlen \u00f6lt\u00f6z\u00e9kei helyett, amelyeken nagyon megl\u00e1tszik, hogy n\u0151v\u00e9r\u00e9t\u0151l \u00f6r\u00f6k\u00f6lte \u0151ket. Sz\u00f3val az \u00faj ruh\u00e1ra!
\n\u2013 \u00c9ljen \u2013 mondta Korcsinszki \u00e9s \u0151 is a t\u00e1rc\u00e1ja ut\u00e1n ny\u00falt.
\nA v\u00f6r\u00f6s hadnagy is el\u0151vette a p\u00e9nz\u00e9t, azt\u00e1n l\u00e1tszott, hogy sok\u00e1 tanakodik az adom\u00e1ny nagys\u00e1g\u00e1r\u00f3l, egy \u00f6tkoron\u00e1s, meg egy t\u00edzkoron\u00e1s pap\u00edrp\u00e9nz fek\u00fcdt egym\u00e1s mellett, de v\u00e9g\u00fcl nagylelk\u0171en a t\u00edzkoron\u00e1sra hat\u00e1rozta el mag\u00e1t.
\nAz \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k meg a k\u00e9t medikus is hozz\u00e1j\u00e1rultak a gy\u0171jt\u00e9shez,
\nA. k\u00e9t tiszt egym\u00e1sra n\u00e9zett, az egyik igent intett, a m\u00e1sik helyesl\u0151leg’ b\u00f3lintott hozz\u00e1 \u00e9s mindketten a zseb\u00fckbe ny\u00faltak.
\nCsend volt ism\u00e9t a szob\u00e1ban, az urak sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl, restelkedve adtak, amint a f\u00e9rfiak szoktak. Juh\u00e1sz meghatottan n\u00e9zte \u0151ket, azt\u00e1n tr\u00e9f\u00e1lkozva mondta:
\n\u2013 \u00dcdv\u00f6zl\u00f6m az \u00c1gneszka h\u00e9t \u00faj pap\u00e1j\u00e1t.
\n\u2013 \u00c9ljen \u2013 sz\u00f3lott a v\u00f6r\u00f6s hadnagy.
\n\u2013 Mi meg t\u00e9ged, a f\u0151aty\u00e1t \u2013 mondta Pietrovits. Majd kisz\u00f3lt a szolg\u00e1juknak : \u2013 Vino, vudki, \u2013 parancsolta. \u2013 Hogy igyunk is valamit.
\n\u2013 \u00c9ljen, \u00e9ljen \u2013 \u00e9s \u00f6sszekoccantak a poharak.
\nStachak Jacentit eltemett\u00e9k \u00e9s \u00c1gneszka ott maradt az \u00e1llom\u00e1son. Megkapta \u00faj ruh\u00e1j\u00e1t, s\u00f6t\u00e9tk\u00e9ket feh\u00e9r gall\u00e9rral \u00e9s egyszer\u0171 kis kab\u00e1tk\u00e1t hozz\u00e1.
\nSenkinek sem jutott esz\u00e9be, hogy feket\u00e9t kellene viselnie \u00e9s \u00c1gneszka nem k\u00e9rte a gy\u00e1szruh\u00e1t.
\nStachak Jacentit elf\u00f6ldelt\u00e9k \u00e9s elfeledt\u00e9k az \u00faj ap\u00e1k \u00e9s sohasem jutott esz\u00fckbe, hogy sz\u00e1monk\u00e9rj\u00e9k \u00c1gneszk\u00e1t\u00f3l azt a term\u00e9szetes b\u00e1natot, amely sohasem csillant meg a szem\u00e9ben. \u0150k nem csod\u00e1lkoztak azon, hogy a kisl\u00e1ny nem szomor\u00fa! Mi\u00e9rt is lett volna az? Nekik Stachak Jacenti semmit sem jelentett, mi\u00e9rt siratn\u00e1 h\u00e1t ez a virul\u00f3 teremt\u00e9s, az \u00e1llom\u00e1s le\u00e1nya, az \u0151 gyermek\u00fck? Ezek az eg\u00e9szs\u00e9ges, fiatal egoizmussal teli f\u00e9rfiak, kiket a sors m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta elszak\u00edtott csal\u00e1djukt\u00f3l, szerelm\u00fckt\u0151l, otthonukt\u00f3l, szerett\u00e9k \u00c1gneszka \u00fcde sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t \u00e9s h\u00e1l\u00e1sok voltak minden der\u0171s, cseng\u0151 kacag\u00e1s\u00e1\u00e9rt.
\nMindannyian term\u00e9szetesnek tal\u00e1lt\u00e1k, hogy \u00c1gneszka nem szomor\u00fa !… De a doktor, a m\u00e9lyrel\u00e1t\u00f3 emberbar\u00e1t?… \u00d3 a doktorral m\u00e1sk\u00e9nt \u00e1llt a dolog’. A doktor, de csak a doktor, gyakran tal\u00e1lta \u00c1gneszk\u00e1t egy sarokban gubbasztva, b\u00fasan, egyed\u00fcl.
\nJuh\u00e1sz olyankor megsimogatta fej\u00e9t \u00e9s gyeng\u00e9den k\u00e9rdezte, hogy mi baja?\u2014 A szeg\u00e9ny pap\u00e1ra gondoltam \u2013 felelte s\u00edrva \u00c1gneszka, mert \u0151 tudta, hogyan kell viselkednie, \u00e9s sokkal okosabb volt \u00e9s sokkal kev\u00e9sb\u00e9 gyermek, mint a pap\u00e1i gondolt\u00e1k.
\nSzerett\u00e9k \u00c1gneszk\u00e1t nagyon, k\u00e9nyeztett\u00e9k \u00e9s. d\u00e9delgett\u00e9k.
\n\u2013 \u0150 a mi \u00e1rva, csicserg\u0151 kis vadmadarunk, hozz\u00e1nk sodorta a h\u00e1bor\u00fa vihara, most a mienk \u00e9s nem adjuk senkinek \u2013 \u00edgy mondta Pietrovits Mikl\u00f3s tartal\u00e9kos f\u0151hadnagy \u00far.
\nNagyon kedves volt, mikor egy este, a v\u00e1rosb\u00f3l j\u00f6vet, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k egy nagy dobozzal h\u00f3na alatt jelent meg az orvosi szob\u00e1ban \u00e9s azt\u00e1n sok selyempapir k\u00f6z\u00fcl, a doboz m\u00e9ly\u00e9b\u0151l egy feh\u00e9r bl\u00fazt hal\u00e1sztak ki k\u00f6v\u00e9r ujjai. Tal\u00e1n ez volt az els\u0151 n\u0151i ruhadarab, amelyet \u00e9let\u00e9ben vett.
\n\u00dcgyetlen\u00fcl tartotta magasra, valami diadalmas f\u00e9lszegs\u00e9ggel, azt\u00e1n b\u00fcszk\u00e9n n\u00e9zett v\u00e9gig az urakon \u00e9s odaadta \u00c1gneszk\u00e1nak.
\n\u2013 Nesze, aranyos galambom, neked hoztam.
\n\u00c1gneszka ujjongva szaladt el, hogy megpr\u00f3b\u00e1lj az urak az ajt\u00f3ban \u00e1lltak \u00e9s \u00fagy kiab\u00e1ltak ut\u00e1na :
\n\u2013 Gyorsan j\u00f6jj\u00f6n vissza !
\n\u2013 Biztosan j\u00f3 lesz !
\n\u2013 Siessen, \u00c1gneszka !
\nEgyik\u00fck sem hallotta, hogy kocsi \u00e1llt meg az \u00e1llom\u00e1s el\u0151tt \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny pillanat m\u00falva a szomsz\u00e9d lengyel f\u00f6ldbirtokost meg a feles\u00e9g\u00e9t vezette Juh\u00e1sz az orvosi szoba fel\u00e9, kik a f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva indul\u00f3 vonattal akartak Bielitzbe utazni.
\n\u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nt ? \u2013 k\u00e9rdezte a gr\u00f3f, mikor megl\u00e1tta a kiab\u00e1l\u00f3 \u00e9s gesztikul\u00e1l\u00f3 urakat.
\n\u2013 Semmi, \u2013 nevetett a doktor \u2013 csak a le\u00e1nyunk kapott \u00faj ruh\u00e1t.
\n\u2013 A le\u00e1nyuk?
\nBenn a szob\u00e1ban tea mellett Juh\u00e1sz elmondta \u00c1gneszka t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Kisv\u00e1rtatva azt\u00e1n ny\u00edlott az ajt\u00f3, \u00c1gneszka bedugta a fej\u00e9t \u00e9s azt mondta:
\n\u2013 Kukk, pap\u00e1k, itt vagyok.
\nAz urak felugr\u00e1ltak \u00e9s el\u00e9be szaladtak, a le\u00e1ny ism\u00e9t becsukta az ajt\u00f3t, de az urak felr\u00e1ntott\u00e1k \u00e9s beh\u00fazt\u00e1k a szob\u00e1ba a nevet\u0151 \u00c1gneszk\u00e1t.
\n\u2013 Olyanok, mint a gyerekek \u2013 jegyezte meg mosolyogva a doktor.
\nA v\u00f6r\u00f6s hadnagy fogta a le\u00e1ny k\u00e9t kez\u00e9t \u00e9s \u00fagy hint\u00e1ztatta maga el\u0151tt.
\n\u2013 Jaj, be csinos valaki ! \u2013 mondta.
\n\u2013 \u00dagy-e ? De az\u00e9rt ne szor\u00edtsa t\u00f6nkre a csukl\u00f3mat, meg sem engedi, hogy megk\u00f6sz\u00f6njem a bl\u00fazomat. Ahelyett hogy dics\u00e9ri, jobb lenne, ha venne egyet maga is. Vil\u00e1gosk\u00e9ket! J\u00f3? \u00edg\u00e9rje meg! \u2013 kac\u00e9rkodott \u00c1gneszka. \u2013 Azt\u00e1n r\u00e1\u00fct\u00f6tt a hadnagy kez\u00e9re. \u2013 Menjen m\u00e1r, ha mondom! Viktor pap\u00e1t kell megjutalmaznom!
\nEgyet perd\u00fclt \u00e9s ott \u00e1llt az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k el\u0151tt:
\n\u2013 Viktor papa, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a bl\u00fazt, maga aranyos. Most kap egy puszit.
\n\u2013 No de ilyet, ez\u00e9rt igaz\u00e1n \u00e9rdemes ruh\u00e1zni a mez\u0151k liliom\u00e1t! \u2013 mondta a hadnagy.
\n\u00c1gneszka megcir\u00f3gatta a f\u0151n\u00f6k \u00far nem \u00e9ppen frissen borotv\u00e1lt \u00e1ll\u00e1t \u00e9s l\u00e1bujjhegyre \u00e1llt, hogy megadja az \u00edg\u00e9rt cs\u00f3kot, de ezt m\u00e1r a doktor is sokalta \u00e9s k\u00f6zbesz\u00f3lt:
\n\u2013 J\u00f6jj\u00f6n, \u00c1gneszka, hadd mutassam be.
\n\u00c1gneszka csak most l\u00e1tta meg az idegeneket, egyszerre elkomolyodott \u00e9s zavartan, elpirulva pukkenizett a gr\u00f3fn\u00e9 el\u0151tt.
\nA gr\u00f3fn\u00e9 lorgnonj\u00e1n \u00e1t vizsg\u00e1lta a le\u00e1nyt, n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9rd\u00e9st int\u00e9zett hozz\u00e1, kezty\u0171s kez\u00e9vel megveregette arc\u00e1t, azt\u00e1n n\u00e9met\u00fcl azt mondta a doktornak, hogy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, nemes sz\u00edvre vall\u00f3 cselekedet, amit a le\u00e1nnyal tesznek, de Lieber Freund, tal\u00e1n m\u00e9gis jobb lenne elhelyezni valami int\u00e9zetben, vagy \u00e1rvah\u00e1zban. Bielitzben p\u00e9ld\u00e1ul van egy menhely szeg\u00e9ny le\u00e1nyok sz\u00e1m\u00e1ra, ahol kit\u0171n\u0151 szobal\u00e1nyokat nevelnek bel\u0151l\u00fck, a meine Pepi is onnan ker\u00fclt ki.
\nAz urak \u00f6sszen\u00e9ztek \u00e9s egyszerre ut\u00e1lt\u00e1k a gr\u00f3fn\u00e9t ez\u00e9rt a kijelent\u00e9s\u00e9\u00e9rt.
\n\u2014 Tal\u00e1n m\u00e9gis k\u00e1r lenne \u00e9rte \u2013 jegyezte meg a doktor \u00e9s megsimogatta szem\u00e9vel \u00c1gneszk\u00e1t, aki halkan, kipirulva besz\u00e9lgetett Korosinszkival.
\nA gr\u00f3fn\u00e9 is odan\u00e9zett, azt\u00e1n g\u0151g\u00f6sen \u00e9s tart\u00f3zkod\u00f3n mondta:
\n\u2013 Wie sie denken!
\nA vonat j\u00f6tt, tov\u00e1bb indult a t\u00e9li alkonyatban \u00e9s a gr\u00f3f szemben \u00fclt a feles\u00e9g\u00e9vel egy els\u0151oszt\u00e1ly\u00fa f\u00fclk\u00e9ben.
\n\u2013 Mit sz\u00f3l ahhoz a b\u0171b\u00e1jos kis vadvir\u00e1ghoz? \u2013 k\u00e9rdezte a feles\u00e9g\u00e9t\u0151l. \u2013 Igazi lengyel sz\u00e9ps\u00e9g. Sz\u0151ke, k\u00e9kszem\u0171, karcs\u00fa, hajl\u00e9kony… az ajka milyen piros, mint a cseresznye, igen, \u00e9ppen mint a cseresznye, kicsit duzzog\u00f3 a sz\u00e1ja, ha nem nevet. Csak a lengyel n\u0151knek van ingerl\u0151, \u00e9des sz\u00e1juk. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 teremt\u00e9s lesz bel\u0151le. \u00c9s milyen huncut, \u00e9lettel teli kis boszorka.
\n\u2013 Affekt\u00e1lt \u00e9s kac\u00e9r, minden kom\u00e9dia n\u00e1la \u2013 mondta a gr\u00f3f n\u00e9. \u2013 Milyen \u00e9rdekes, hogy a f\u00e9rfiak ezt sohasem veszik \u00e9szre, mindig figyelmeztetni kell \u0151ket r\u00e1 \u00e9s akkor sem hiszik el. Maga eg\u00e9szen szerelmes bele, Leonard. Nem sz\u00e9gyenli, hogy minden raffin\u00e1lt kis fruska befonja \u00f6t perc alatt!
\n\u2013 Na hallja, \u00e9desem, ez igaz\u00e1n sok. Affekt\u00e1lt, kac\u00e9r, raffin\u00e1lt, mondja maga. Gyermek, \u00e1rtatlan, naiv kis teremt\u00e9s, higyje el nekem.
\n\u2013 Engedje meg bar\u00e1tom, \u00e9n ehhez jobban \u00e9rtek. Az a l\u00e1ny nagyon kitanult. Persze, ezt maga nem veszi \u00e9szre \u00e9s azok az urak sem. \u00c9n megfigyeltem, mikor bej\u00f6tt, mikor r\u00e1\u00fct\u00f6tt annak a v\u00f6r\u00f6s embernek a kez\u00e9re, aki a karj\u00e1t r\u00e1ncig\u00e1lta, mikor cs\u00f3kot k\u00edn\u00e1lt annak a k\u00f6v\u00e9r nem tudom kinek \u00e9s k\u00f6zben azt a csinos fi\u00fat n\u00e9zte, azt az iz\u00e9… hogy is h\u00edvj\u00e1k?… valami Adalbert. Az k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9p fi\u00fa, igazi \u00far, nekem van szemem.
\n\u2014 A legion\u00e1rista tetszik mag\u00e1nak? Az egy felfujt, elbizakodott majom. Ami pedig a kisl\u00e1nyt illeti, ma ch\u00e9re, mag\u00e1t az befoly\u00e1solja, amit a n\u0151v\u00e9r\u00e9r\u0151l hallott \u00e9s ez nem sz\u00e9p.
\n\u2014 Igaz\u00e1n nem \u00e9rdemli meg az eg\u00e9sz dolog, hogy ennyit t\u00e1rgyaljuk \u2014 mondta a gr\u00f3fn\u00e9 \u00e9s beleburkol\u00f3dzott a bund\u00e1j\u00e1ba.
\nA f\u00e9rje azt gondolta, hogvy az asszonyok mind irigyek \u00e9s tov\u00e1bb utaztak Bielitz fel\u00e9.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

\u00c1gneszka elment (1)<\/strong><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (2) Juh\u00e1sz gondolkozva ment le a l\u00e9pcs\u0151n, azt\u00e1n bel\u00e9pett az orvosi szob\u00e1ba. Mindenki ott volt, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k, Pietrovits f\u0151hadnagy, az \u00e1llom\u00e1s katonai parancsnoka, k\u00e9t sebes\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l m\u00e1r felgy\u00f3gyult \u00e1tutaz\u00f3 tiszt, a doktor mell\u00e9 beosztott k\u00e9t medikus \u00e9s a sz\u00e9p Korcsinszki Adalbert, a sebes\u00fclt legion\u00e1rista, az \u00e1llom\u00e1s kedvence, a legszebb sz\u0151ke fi\u00fa, a gazdag Loengrin. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,137],"tags":[],"class_list":["post-43367","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43367","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=43367"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43367\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=43367"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=43367"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=43367"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}