{"id":43428,"date":"2015-08-06T05:48:20","date_gmt":"2015-08-06T05:48:20","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43428"},"modified":"2015-08-06T05:48:20","modified_gmt":"2015-08-06T05:48:20","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-ferenczi-sari-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43428","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v \u2013 nagy h\u00e1bor\u00fa: Ferenczi S\u00e1ri"},"content":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (3)<\/strong><\/h2>\n

Nagyon hideg id\u0151k j\u00e1rtak febru\u00e1rban, azt\u00e1n 28-\u00e1n hajnalban egyszerre havazni kezdett, apr\u00f3, kem\u00e9ny, kis fagyott csillagok hullottak mindig s\u0171r\u0171bben.
\nA reggeli vonat meg\u00e9rkezett. \u00c1gneszka kiugrott az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9jjel soha egy vonat sem keltette fel, de ez a f\u00e9lnyolcas a mindennapi \u00e9breszt\u0151je volt.
\nAz ablakba \u00e1llt \u00e9s a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl kikandik\u00e1lva, meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy havazik. A f\u0151hadnagy is el\u0151ker\u00fclt az irod\u00e1b\u00f3l \u00e9s \u00c1gneszka igen mulatott Pietrovits pap\u00e1n, olyan furcs\u00e1n \u00e1s\u00edtott \u00e9s ny\u00fajt\u00f3zkodott. De azt\u00e1n egyszerre elfelejtette \u00fagy a havaz\u00e1st, mint a f\u0151hadnagyot, mert eg\u00e9sz v\u00e1ratlanul valaki sokkal \u00e9rdekesebb sz\u00e1llt ki a kis vicin\u00e1lisb\u00f3l.
\nEgy fiatal n\u0151, m\u00e9gpedig csinos fiatal n\u0151. R\u00f6vid szokny\u00e1t viselt, f\u0171z\u0151s cip\u0151t, kis bund\u00e1t, fej\u00e9n pr\u00e9msapka volt, amelyen kedvesen pihentek meg a feh\u00e9r pelyhek.
\n\u2013 Ki lehet? \u2013 gondolta \u00c1gneszka.
\nA rejt\u00e9lyes idegen azt\u00e1n ott \u00e1llt a f\u0151hadnagy el\u0151tt, \u00e9ppen az \u00c1gneszka ablaka alatt.
\n\u00c1gneszka mag\u00e1ra kapta kend\u0151j\u00e9t, kinyitotta az ablakot, hogy hallja a besz\u00e9lget\u00e9st \u00e9s igen csal\u00f3dott, mikor n\u00e9met sz\u00f3 \u00fct\u00f6tte meg f\u00fcl\u00e9t.
\nEzt persze nem \u00e9rtette, csak azt l\u00e1tta, hogy a f\u0151hadnagy megn\u00e9zte a h\u00f6lgy utaz\u00e1si igazolv\u00e1ny\u00e1t \u00e9s hamar tan\u00e1cskoz\u00e1sba elegyedett vele.
\n\u00c1gneszka egy id\u0151 m\u00falva megunta a sz\u00e1m\u00e1ra n\u00e9ma j\u00e1t\u00e9kot b\u00e1mulni, ink\u00e1bb \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni kezdett, hogy min\u00e9l el\u0151bb lemehessen \u00e9s \u00e9rtes\u00fclj\u00f6n a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l.
\nNagyon sietett, m\u00e9g a rendesen elengedhetetlen szalagj\u00e1t sem k\u00f6t\u00f6tte a f\u00fcle mell\u00e9, csak mag\u00e1ra kapta ruh\u00e1j\u00e1t \u00e9s rohant le a l\u00e9pcs\u0151n, egyenesen neki a f\u0151hadnagynak.
\n\u2013 Pietrovits papa, ki \u0151?
\n\u2013 Micsoda \u0151, galambocska?
\n\u2013 H\u00e1t \u0151, aki most \u00e9rkezett.
\n\u2013 \u00dagy! H\u00e1t m\u00e1r l\u00e1ttad? Leskel\u0151dt\u00fcnk? Az\u00e9rt a korai felkel\u00e9s ? K\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g b\u0171nnek fele, \u00c1gneszka.
\n\u2013 Mondja m\u00e1r gyorsan, ne vicceljen.
\n\u2013 \u0150 egy h\u00f6lgy, aki a reggeli vonattal \u00e9rkezett.
\n\u2013 Minek k\u00ednoz, k\u00e9rem sz\u00e9pen? \u2013 \u00e9s \u00c1gneszka toppintott a l\u00e1b\u00e1val.
\n\u2013 De h\u00e1t mit mondjak neked, aranyos?
\n\u2013 Hogy h\u00edvj\u00e1k, asszony vagy l\u00e1ny?… Honnan j\u00f6tt, hova megy? Most hol van? \u00e9s…
\n\u2013 El\u00e9g, el\u00e9g, egyszerre \u00fagyis csak egy k\u00e9rd\u00e9sre tudok v\u00e1laszolni. A vezet\u00e9knev\u00e9t nem jegyeztem meg, keresztneve Edit, asszony, csinos, \u00f3 nagyon csinos…
\n\u2013 Azt nem k\u00e9rdeztem \u2013 sz\u00f3lt k\u00f6zbe \u00c1gneszka. \u2013 Honnan j\u00f6tt? Gyorsan, gyorsan tov\u00e1bb.
\n\u2013 Pestr\u0151l j\u00f6tt, te k\u00edv\u00e1ncsi kis cica te. Az ur\u00e1hoz megy, az ura W.-ben van, egyel\u0151re ott is marad, tr\u00e9ntiszt, tartal\u00e9kos hadnagy \u00e9s most felhaszn\u00e1lj\u00e1k az alkalmat arra, hogy tal\u00e1lkozzanak. Amint tudod, h\u00e1rom \u00f3r\u00e1n\u00e1l tov\u00e1bb tart, m\u00edg a vonat eld\u00f6c\u00f6g od\u00e1ig, aut\u00f3n az \u00fat alig h\u00fasz perc, az\u00e9rt innen aut\u00f3val akart menni, de az aut\u00f3 t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l vagy mib\u0151l nem v\u00e1rja \u00e9s szeg\u00e9ny kicsi asszony nem mehet tov\u00e1bb. \u00c9n azt tan\u00e1csoltam neki, hogy legyen t\u00fcrelemmel, m\u00edg Juh\u00e1sz felkel \u00e9s \u0151 bizonyosan ad neki kocsit.
\n\u2013 \u00d3, ma sok\u00e1 eltart, m\u00edg a doktor papa felkel, mert nincs beteg\u00fcnk. M\u00e9g v\u00e1rhat kilenc \u00f3r\u00e1ig is.
\n\u2013 Az igaz \u00e9s ez nagyon keserves lesz a szeg\u00e9ny asszonyk\u00e1nak, miut\u00e1n m\u00e1r tegnap reggel \u00f3ta utazik \u00e9s m\u00e1r hat h\u00f3napja nem l\u00e1tta az ur\u00e1t. Ilyenkor sokat jelent m\u00e1sf\u00e9l \u00f3rai v\u00e1rakoz\u00e1s.
\n\u2013 Mondja meg neki, Pietrovits papa, hogy fogadja r\u00e9szv\u00e9temet \u2013 jelentette ki g\u00fanyosan \u00c1gneszka. \u2013 K\u00fcl\u00f6nben jelenleg hol tart\u00f3zkodik?
\n\u2013 Benn \u00fcl a k\u00f6t\u00f6z\u0151ben, tekintve hogy az orvosi szoba m\u00e9g nincs kitakar\u00edtva. Meg vagy el\u00e9gedve, kicsi bog\u00e1r?
\n\u2013 Meg! \u2013 felelte r\u00f6viden \u00c1gneszka, azt\u00e1n otthagyta a f\u0151hadnagyot, kiszaladt az \u00e1llom\u00e1si \u00e9p\u00fclet m\u00f6g\u00e9, hova a k\u00f6t\u00f6z\u0151 ablakai ny\u00edltak \u00e9s onnan n\u00e9zett be a nagyszob\u00e1ba,
\nA szob\u00e1ban huszonn\u00e9gy szalmazs\u00e1k volt egym\u00e1s mellett a f\u00f6ld\u00f6n, mindeniken l\u00f3sz\u0151rp\u00e1rna \u00e9s egy rendesen \u00f6sszehajtogatott takar\u00f3, az \u00e1tutaz\u00f3 beteg leg\u00e9nys\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra. Miut\u00e1n rendes k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt ez volt a harmadik oszt\u00e1ly\u00fa v\u00e1r\u00f3terem, a szoba k\u00f6zep\u00e9n egy neh\u00e9z fapad volt be\u00e9p\u00edtve lerakod\u00f3helynek. Azon \u00fclt az asszony a t\u00e1sk\u00e1i mellett, l\u00e1bait keresztbe rakta \u00e9s t\u00e9rd\u00e9re k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve, kez\u00e9be helyezte \u00e1ll\u00e1t. A f\u00e1tyol\u00e1t levette, kez\u00e9n nem volt kezty\u0171. \u00c1gneszka j\u00f3l l\u00e1tta, hogy sz\u00e9p, finom, feh\u00e9r keze van \u00e9s nagyon, nagyon csinos arca, de az\u00e9rt neki egy\u00e1ltal\u00e1n nem tetszett.
\nEgy hossz\u00fa asztal \u00e1llt m\u00e9g a szob\u00e1ban, rajta egyszer\u0171 kis steriliz\u00e1tor, \u00fcvegek \u00e9s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u0171szerek. H\u00e1rom katona \u00fclt a fal melletti padon, akik k\u00f6t\u00f6z\u00e9sre v\u00e1rtak \u00e9s k\u00e9t \u00fct\u00f6tt-kopott piszkos baka gubbasztott a sarokban.
\nEgyszerre azonban megv\u00e1ltozott a szoba k\u00e9pe, ny\u00edlott az ajt\u00f3 \u00e9s f\u00fcty\u00f6r\u00e9szve bel\u00e9pett Korcsinszki. \u00c1gneszka l\u00e1tta, hogy f\u00fcty\u00fclt, azt\u00e1n hirtelen abbahagyta, r\u00e1b\u00e1mult az idegen asszonyra \u00e9s nagy tisztelettel k\u00f6sz\u00f6nt. \u00d3, akkor m\u00e1r haragudni kezdett \u00c1gneszka \u00e9s nagyon figyelt Adalbert minden mozdulat\u00e1ra.
\nAz asszony egy pillanatra felemelte fej\u00e9t, b\u00f3lintott, azt\u00e1n ism\u00e9t tenyer\u00e9be helyezte \u00e1ll\u00e1t \u00e9s Korcsinszki sorba bek\u00f6t\u00f6zte a h\u00e1rom k\u00f6nnyen sebes\u00fclt katon\u00e1t.
\nA le\u00e1ny kinn a leshely\u00e9n \u00fagy \u00e9rezte, hogy ez a m\u0171velet ma sokkal tov\u00e1bb tart, mint rendesen, \u00e9s igaza is volt, mert miut\u00e1n elk\u00e9sz\u00fclt a k\u00f6t\u00f6z\u00e9ssel, Korcsinszki m\u00e9g a k\u00e9t \u00e1tutaz\u00f3 katon\u00e1val is besz\u00e9dbe elegyedett, mik\u00f6zben hetyk\u00e9n veregette lovagl\u00f3p\u00e1lc\u00e1j\u00e1val csizm\u00e1ja sz\u00e1r\u00e1t.
\n\u2013 T\u0171rhetetlen, \u2013 gondolta \u00c1gneszka \u2013 s az asszony\u00e9rt csin\u00e1lja mindezt, az\u00e9rt az ut\u00e1latos\u00e9rt.
\nV\u00e9gre kiment Korcsinszki \u00e9s a le\u00e1ny megk\u00f6nnyebb\u00fclt, de az\u00e9rt elhat\u00e1rozta, hogy most m\u00e1r igaz\u00e1n r\u00e9sen lesz. Ott maradt leshely\u00e9n, pedig f\u00e1zni kezdett nagyon \u00e9s a haja is tele lett h\u00f3val.
\nEdit asszony sonk\u00e1szsemly\u00e9t vett ki t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l, sz\u00e9p lassan megette, azt\u00e1n az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett, fel\u00e1llt \u00e9s kiment a perronra.
\n\u00c1gneszka egy pillanat alatt szint\u00e9n ott termett, besurrant az orvosi szob\u00e1ba \u00e9s annak az ablak\u00e1b\u00f3l leskel\u0151d\u00f6tt tov\u00e1bb.
\nAz asszony fel \u00e9s al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lt, azt\u00e1n el\u00e9ker\u00fclt valahonnan Pietrovits f\u0151hadnagy \u00e9s meg\u00e1ll\u00edtotta j\u00e1rk\u00e1l\u00e1s\u00e1ban.
\nEzt l\u00e1tta \u00c1gneszka, de hogy mit besz\u00e9lnek, az, sajnos, nem jutott tudom\u00e1s\u00e1ra.
\nA f\u0151hadnagy megk\u00e9rdezte Edit asszonyt\u00f3l, hogy parancsol-e valamit?
\n\u2013 Nem, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, semmit, \u2013 felelte r\u00e1 \u0151 \u2013 csak nagyon v\u00e1rom a doktor urat, m\u00e1r elm\u00falt kilenc \u00f3ra \u00e9s miut\u00e1n eg\u00e9sz \u00e9jjel utaztam, f\u00e1radt vagyok. Benn \u00fclve, f\u00e9lek, elalszom, az\u00e9rt ink\u00e1bb s\u00e9t\u00e1lok a friss leveg\u0151n.
\n\u2013 Szeg\u00e9ny nagys\u00e1gos asszony. Magam sem \u00e9rtem, hol marad ilyen sok\u00e1ig a doktor \u00far, az igaz, hogy nagyon n\u00e1th\u00e1s, tal\u00e1n azt k\u00far\u00e1lja. Parancsoljon bej\u00f6nni az orvosi szob\u00e1ba, most m\u00e1r rend van ott is \u00e9s tal\u00e1n inn\u00e9k egy cs\u00e9sze te\u00e1t. Ugye nem utas\u00edtja vissza?
\n\u2013 \u00d3, egy\u00e1ltal\u00e1n nem, s\u0151t igen h\u00e1l\u00e1s leszek \u00e9rte.
\nA f\u0151hadnagy bevezette az asszonyt a szob\u00e1ba \u00e9s \u00c1gneszka egyszerre szemt\u0151l-szembe \u00e1llt vele. Pietrovits bemutatta a le\u00e1nyt, te\u00e1t rendelt a vend\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9s \u00e9ppen bocs\u00e1natot k\u00e9rt, hogy most m\u00e1r mennie kell, mikor bel\u00e9pett Korcsinszki.
\n\u2013 Ejnye be j\u00f3, hogy j\u00f6ssz \u2013 mondta a f\u0151hadnagy. \u2013 Gyere, bemutatlak \u0151nagys\u00e1g\u00e1nak, gondoskodj\u00e1l r\u00f3la, hogy kapjon reggelit, \u00c1gneszka, te is \u00fcgyeskedj\u00e9l.
\n\u00c1gneszka szeme szikr\u00e1t sz\u00f3rt a haragt\u00f3l, elvonult a szoba s\u00f6t\u00e9t sark\u00e1ba \u00e9s onnan vetett d\u00fch\u00f6s pillant\u00e1sokat az asszonyra, aki kettesben \u00fclt Adalberttel az asztal mellett, besz\u00e9lgetett \u00e9s mulatott vele, mik\u00f6zben Torn\u00e1sz kiszolg\u00e1lta \u0151ket. A legion\u00e1rista \u00e9l\u00e9nken mes\u00e9lt valamit, \u00c1gneszka megint egy sz\u00f3t sem \u00e9rtett az eg\u00e9szb\u0151l. Ezen igaz\u00e1n meg kellett pukkadnia.
\nEzalatt a sz\u00e9p lengyel megk\u00e9rdezte a csinos idegent\u0151l, hogy tulajdonk\u00e9ppen mire v\u00e1r?
\nAz asszony el\u0151adta \u00fcgyeit, mire Korcsinszki nevetni kezdett:
\n\u2013 Istenem, de hiszen akkor m\u00e1r r\u00e9gen elmehetett volna nagys\u00e1gos asszony. Mi\u00e9rt nem sz\u00f3lt, mikor el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztunk a k\u00f6t\u00f6z\u0151ben? \u00c9n is befogathatok a kegyed sz\u00e1m\u00e1ra minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl. Nem is \u00e9rtem a f\u0151hadnagy urat, persze nem akar beleelegyedni a v\u00f6r\u00f6skeresztes r\u00e9sz dolgaiba. K\u00e1r, hogy nem fordult mindj\u00e1rt hozz\u00e1m.
\n\u2013 Honnan tudtam volna \u00e9n, hogy minden \u00edgy van ? \u2013 mondta az asszony. \u2013 Vagy tal\u00e1n meg kellett volna sejtenem, hogy \u00f6n az \u00e9n gal\u00edciai v\u00e9dangyalom?
\n\u2013 \u00d3, nagys\u00e1gos asszonyom !… \u2013 Korcsinszki kicsit elpirult, azt\u00e1n a szolg\u00e1hoz fordult. \u2013 Menjen, Tom\u00e1sz, \u00e9s fogasson be a kis kocsiba.
\nEkkor megjelent a v\u00f6r\u00f6s hadnagy, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k \u00e9s a k\u00e9t orvosn\u00f6vend\u00e9k. Most m\u00e1r egy kicsit megk\u00f6nnyebb\u00fclt \u00c1gneszka. A v\u00f6r\u00f6s hadnagy meg is pr\u00f3b\u00e1lt kedveskedni a le\u00e1nynak, de \u0151 minden k\u00f6zeled\u00e9st ridegen utas\u00edtott el \u00e9s \u00edgy a t\u00e1rsas\u00e1g eg\u00e9szen megfeledkezett jelenl\u00e9t\u00e9r\u0151l, ami megint m\u00e9rhetetlen keser\u0171s\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tte el f\u00e9lt\u00e9keny kis lelk\u00e9t.
\nH\u00fasz perc m\u00falva jelentette Tom\u00e1sz, hogy a kocsi el\u0151\u00e1llt, Edit asszony elb\u00facs\u00fazott az urakt\u00f3l, \u00c1gneszk\u00e1nak is kezet ny\u00fajtott \u00e9s v\u00e9gre elment. De az utols\u00f3 gy\u00f6trelem m\u00e9g h\u00e1tra volt a kisl\u00e1ny sz\u00e1m\u00e1ra, mert Adalbert saj\u00e1tkez\u0171leg rakta fel a kocsira az idegen t\u00e1sk\u00e1it, v\u00e1ll\u00e1ra tette \u00fatik\u00f6penyeg\u00e9t, becsavarta l\u00e1b\u00e1t a takar\u00f3ba \u00e9s azt\u00e1n egy hossz\u00fa k\u00e9zszor\u00edt\u00e1s ut\u00e1n v\u00e1ltak csak el.
\nAz asszony vissza is n\u00e9zett, mikor a kocsi m\u00e1r elindult, mosolygott \u00e9s kez\u00e9vel intett Adalbertnek, aki kinn \u00e1llt m\u00e9g az \u00e1llom\u00e1s el\u0151tt, sapk\u00e1j\u00e1t lengetve a t\u00e1voz\u00f3 ut\u00e1n.
\n\u2013 \u00d3, a k\u00edgy\u00f3 ! \u2013 gondolta \u00c1gneszka, azt\u00e1n felszaladt a szob\u00e1j\u00e1ba, mag\u00e1ra z\u00e1rta az ajt\u00f3t, r\u00e1borult az \u00e1gy\u00e1ra \u00e9s zokogott.
\nHi\u00e1ba h\u00edvt\u00e1k! Mert az \u00e1llom\u00e1s k\u00f6rny\u00e9ke reggelt\u0151l estig visszhangzott m\u00e1r a nev\u00e9t\u0151l: \u00c1gneszka, \u00c1gneszka!
\nEg\u00e9sz nap \u00edgy h\u00edvogatt\u00e1k, valakinek mindig volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9ge a sok apa k\u00f6z\u00fcl. Mikor sebes\u00fcltek voltak, azok is nagyon \u00f6r\u00fcltek, ha l\u00e1thatt\u00e1k, ha nevetett \u00e9s ugr\u00e1lt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck.
\n\u00c1gneszk\u00e1nak nem volt semmi dolga \u00e9s semmi gondja, \u0151 mindig k\u00e9zn\u00e9l volt, ha sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k:
\n\u2013 \u00c1gneszka, j\u00f6jj\u00f6n s\u00e9t\u00e1lni!
\n\u2013 Kicsi bog\u00e1r, gyere, mes\u00e9lj !
\n\u2013 Rossz kedvem van, galambocska, vid\u00edtson fel.
\n\u2013 \u00c1gneszka, nem akar kocsik\u00e1zni ?
\n\u2013 Gyere, aranyos, adok csokol\u00e1d\u00e9t.
\n\u2013 Hozz\u00e1m j\u00f6jj\u00f6n ink\u00e1bb \u00e9s annyi cukrot hozatok, hogy m\u00e9g maga sem b\u00edrja megenni.
\n\u2013 Maga h\u0171telen lett hozz\u00e1m, \u00c1gneszka!
\n\u2013 \u00c1gneszka, \u00c1gneszka !
\n\u00c9s \u00c1gneszka kacagott der\u0171sen, cseng\u0151n.
\nEg\u00e9sz nap semmit sem csin\u00e1lt a kisl\u00e1ny, de a doktort\u00f3l az\u00e9rt mindig munk\u00e1t k\u00e9rt.
\nJuh\u00e1sz olyankor kicsit zavarba j\u00f6tt, azt\u00e1n adott neki harisny\u00e1t foltozni, k\u00f6tszert varrni, m\u0171szert takar\u00edtani. \u00c1gneszka k\u00f6sz\u00f6nettel fogadta, l\u00e1tsz\u00f3lag sz\u00f6rny\u0171 buzgalommal neki is l\u00e1tott a dolognak, mikor azonban a doktor m\u00e1r h\u00e1tat ford\u00edtott, mindig tal\u00e1lt valakit a szanit\u00e9cek, tisztiszolg\u00e1k vagy sebes\u00fcltek k\u00f6z\u00f6tt, aki \u00f6r\u00f6k\u00f6s titoktart\u00e1s terhe alatt elv\u00e9gezte helyette az \u00f6nk\u00e9nt v\u00e1llalt munk\u00e1t.
\nIlyen okos volt \u00c1gneszka ! De az\u00e9rt \u0151 csak nevetni szeretett, meg dalolni. N\u00e9zni a sz\u00e9p Adalbertet \u00e9s elpirulni, ha a legion\u00e1rista r\u00e1mosolygott.
\nP\u00e1r nap m\u00falva m\u00e1r pomp\u00e1san lehetett sz\u00e1nk\u00f3zni. Majdnem m\u00e9teres h\u00f3 hullott \u00e9s kem\u00e9nyre fagyott a nagy hidegben. M\u00e1rciusban j\u00f6tt el az igazi t\u00e9l!
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 napja volt \u00c1gneszk\u00e1nak. K\u00e9t pap\u00e1ja elvitte sz\u00e1nk\u00f3zni, azt\u00e1n be a kis v\u00e1rosk\u00e1ba, amely t\u00edz percnyire volt az \u00e1llom\u00e1st\u00f3l. Kapott egy p\u00e1r \u00faj cip\u0151t \u00e9s s\u00e9t\u00e1lhatott a piac k\u00f6r\u00fcl kis lengyel bund\u00e1csk\u00e1j\u00e1ban, amely a Korcsinszki aj\u00e1nd\u00e9ka volt. A piszkos gal\u00edciai f\u00e9szket betakarta feh\u00e9ren a h\u00f3 \u00e9s olyan csinos lett apr\u00f3, emeletes h\u00e1zaival, mintha valami \u00f3ri\u00e1s gyermekj\u00e1t\u00e9kszekr\u00e9nyb\u0151l rakt\u00e1k volna ki.
\n\u00c1gneszka f\u00f6l\u00f6tt\u00e9bb \u00e9lvezte a kir\u00e1ndul\u00e1st, m\u00e1r r\u00e9gen nem volt benn a v\u00e1rosban \u00e9s most alig f\u00e9rt a b\u0151r\u00e9be. Az urakat mulattatta j\u00f3kedve, v\u00e9gigj\u00e1rt\u00e1k vele az \u00f6sszes boltokat \u00e9s m\u00e1r alkonyod ott, mire visszat\u00e9rtek az \u00e1llom\u00e1sra.
\n\u00c1gneszka leugrott a sz\u00e1nk\u00f3r\u00f3l \u00e9s szaladt, hogy \u00e9lem\u00e9nyeit elmes\u00e9lje a t\u00f6bbi ap\u00e1knak, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a f\u0171szerkeresked\u0151r\u0151l, Leon Kankolr\u00f3l akart mes\u00e9lni, akin\u00e9l cukrot \u00e9s csokol\u00e1d\u00e9t vettek. Eddig mindig a doktorral volt a v\u00e1rosban \u00e9s kor\u00e1ntsem mulatott olyan j\u00f3l, mint aznap. Leon Kankolt sem ismerte, a k\u00f6v\u00e9r, pirosarc\u00fa, poj\u00e1camodor\u00fa, kicsit rendesen r\u00e9szeg keresked\u0151t. Ma is, mikor bementek hozz\u00e1, mindj\u00e1rt el\u0151szedett egy \u00fcveg vudkit, meg egy poharat. Azt\u00e1n legel\u0151bb \u0151 ivott, majd ism\u00e9t telet\u00f6lt\u00f6tte \u00e9s akkor \u00c1gneszk\u00e1nak ny\u00fajtotta a poh\u00e1rk\u00e1t. Ut\u00e1na j\u00f6tt a f\u0151hadnagy \u00e9s v\u00e9g\u00fcl Korcsinszki. Mikor Korcsinszki letette az, \u00fcres poharat, Kankol \u00fajra megt\u00f6lt\u00f6tte \u00e9s most \u00c1gneszk\u00e1nak kellett legel\u0151bb innia, hogy azt\u00e1n \u00e1tny\u00fajtsa a poharat annak, akit \u0151 v\u00e1laszt a h\u00e1rom f\u00e9rfi k\u00f6z\u00fcl. \u00c1gneszka beledugta nyelve hegy\u00e9t az \u00e9des cseresznyep\u00e1link\u00e1ba \u00e9s nevetve, kipirulva adta oda Korcsinszkinak.
\nEzeket akarta elmes\u00e9lni \u00c1gneszka \u00e9s megmutatni \u00faj cip\u0151j\u00e9t, de mikor berontott az orvosi szob\u00e1ba, iszony\u00fa csal\u00f3d\u00e1s \u00e9rte, mert az asztal mellett, az urak k\u00f6z\u00f6tt, ott \u00fclt egy idegen, fiatal asszony \u00e9s te\u00e1zott.
\nAmint megl\u00e1tta Korcsinszkit, azonnal letette pohar\u00e1t, fel\u00e1llt \u00e9s mindk\u00e9t kez\u00e9t ny\u00fajtotta a fiatalember fel\u00e9.
\n\u2013 Na, v\u00e9gre meg\u00e9rkezett, \u2013 mondta, azt\u00e1n a f\u00e9rj\u00e9hez fordult \u2013 Imris, itt az \u0151rangyalom, neki k\u00f6sz\u00f6nhetem, hogy eljutottam hozz\u00e1d. A m\u00faltkor itt utaztam \u00e1t egy t\u00e9li hajnalon \u00e9s ennek az \u00farnak k\u00f6sz\u00f6nhetem, hogy nem fagytam meg. K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck meg neki.
\n\u00c1gneszka ijedt szemekkel n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl, azt\u00e1n k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve, szerelmesen Korcsinszkira, de hi\u00e1ba, mert mire Juh\u00e1sz bemutatta neki a f\u00e9rjet, a legion\u00e1rista m\u00e1r ledobta k\u00f6penyeg\u00e9t \u00e9s ott \u00fclt az asszony mellett.
\nA kisl\u00e1ny csak \u00e1llt \u00e9s n\u00e9zett, ott felejtette mag\u00e1t kab\u00e1tban, kalapban. A v\u00f6r\u00f6s hadnagy \u00e9szrevette.
\n\u2013 Na, mi az, gyermek, mit b\u00e1mulunk ? \u2013 k\u00e9rdezte, azt\u00e1n v\u00e9gign\u00e9zve \u00c1gneszk\u00e1n, megl\u00e1tta az \u00faj cip\u0151t. \u2013 Ejnye be gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 cipell\u0151je van a le\u00e1nyunknak. Valami remek. Mutassa, kicsike !
\n\u2013 B\u00e9k\u00e9t hagyjon, ha j\u00f3t akar \u2013 mondta d\u00fch\u00f6sen \u00c1gneszka, azt\u00e1n halkan k\u00e9rdezte : \u2013 Mit akarnak ezek itt?
\n\u2013 Micsoda ezek?
\n\u2013 H\u00e1t ez az asszony! \u2013 suttogta d\u00fch\u00f6sen a le\u00e1ny.
\nA hadnagy r\u00e1n\u00e9zett az idegen h\u00f6lgyre, aki nagyon \u00e9l\u00e9nken diskur\u00e1lt Korcsinszkival \u00e9s nevetni kezdett:
\n\u2013 Elj\u00f6ttek megk\u00f6sz\u00f6nni a kocsit, amelyet Adalbert bocs\u00e1jtott \u0151nagys\u00e1ga rendelkez\u00e9s\u00e9re m\u00faltkor, mikor \u00e1tutazott a kora hajnalon. \u00c9n igen kedvesnek tal\u00e1lom r\u00e9sz\u00fckr\u0151l ezt a l\u00e1togat\u00e1st. Maga nem, kis aranyos, vagy tal\u00e1n f\u00e9lt\u00e9keny?
\n\u2013 B\u00e9k\u00e9t hagyjon, maga ki\u00e1llhatatlan \u2013 sziszegte \u00c1gneszka, de azt\u00e1n fojtogatni kezdte tork\u00e1t a keser\u0171s\u00e9g, orrcimp\u00e1ja veszedelmesen remegett. K\u00f6nnyek gy\u0171ltek szem\u00e9be \u00e9s kiszaladt a szob\u00e1b\u00f3l.
\n\u2013 Kicsi csacsi \u2013 gondolta a hadnagy \u00e9s igen j\u00f3l mulatott a dolgon.
\nEgy f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva elmentek az idegenek \u00e9s miut\u00e1n ezt a szokatlan esem\u00e9nyt kell\u0151k\u00e9ppen megbesz\u00e9lt\u00e9k az urak, keresni kezdt\u00e9k \u00c1gneszk\u00e1t.
\n\u2013 \u00c1gneszka! \u00c1gneszka ! \u2013 kiab\u00e1lt\u00e1k, mint a gyerekek, akik elvesztett\u00e9k j\u00e1t\u00e9kszer\u00fcket.
\n\u2013 \u00c1gneszka ! \u00c1gneszka ! \u2013 de \u00c1gneszka nem j\u00f6tt el\u0151.
\n\u2013 Bizonyosan elbujt valahov\u00e1 duzzogni, \u2013 jegyezte meg egy id\u0151 m\u00falva a hadnagy \u2013 nagyon haragos volt a kicsi bog\u00e1r. B\u00e1ntotta az idegen h\u00f6lgy jelenl\u00e9te, aki egy \u00f3r\u00e1ra ig\u00e9nybe vette \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00fcnket. Legjobban szerette volna kikaparni a szem\u00e9t, de a Loengrin\u00e9t is, f\u00e9lt\u00e9keny volt, mondhatom.
\n\u2013 Csak nem olyan ostoba \u2013 mondta Korcsinszki, de azt\u00e1n el\u0151vette kis villanyl\u00e1mp\u00e1j\u00e1t \u00e9s \u00c1gneszka keres\u00e9s\u00e9re indult.<\/p>\n

A szob\u00e1j\u00e1ban nem volt, a konyh\u00e1ban sem, a doktor szob\u00e1j\u00e1t is \u00fcresen tal\u00e1lta, az irod\u00e1t szint\u00e9n, de mikor benyitott a k\u00f6t\u00f6z\u0151szob\u00e1ba, heves zokog\u00e1st hallott az egyik sarokb\u00f3l.
\nV\u00e9gigj\u00e1rtatta kis l\u00e1mp\u00e1j\u00e1nak f\u00e9nyk\u00e9v\u00e9j\u00e9t a nagy szob\u00e1n, amelynek egyik matrac\u00e1n fek\u00fcdt \u00c1gneszka \u00e9s s\u00edrt.
\nKorcsinszki odaszaladt.
\n\u2014 \u00c1gneszka, \u00c1gneszka, mi baja? Sz\u00f3ljon, kisl\u00e1ny, ki b\u00e1ntotta?
\n\u00c1gneszka nem felelt, keservesen, szenved\u00e9lyesen s\u00edrt, kis test\u00e9t r\u00e1zta a zokog\u00e1s, el-elcsuklott a hangja \u00e9s hallszott, hogy eg\u00e9sz belsej\u00e9t fel\u00e1ztatt\u00e1k m\u00e1r a k\u00f6nnyek.
\nKorcsinszki lehajolt hozz\u00e1 \u00e9s meg\u00e9rintette a v\u00e1ll\u00e1t.
\n\u2013 \u00c1gneszka, k\u00e9rem …
\nDe a le\u00e1ny ler\u00e1zta kez\u00e9t v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l, felkapta fej\u00e9t \u00e9s szenved\u00e9lyesen, lihegve, fuldokolva mondta:
\n\u2013 Hagyjon b\u00e9k\u00e9t, mindennek maga az oka… menjen, menjen. Meg akarok halni, engedjen meghalni… maga gonosz, \u2013 Azt\u00e1n \u00fajra a matracra dobta mag\u00e1t \u00e9s m\u00e9g er\u0151sebben zokogott.
\nKorcsinszki mell\u00e9je \u00fclt a matrac sz\u00e9l\u00e9re:
\n\u2013 De \u00c1gneszka, kicsike, mi baja? Maga a mi kisl\u00e1nyunk \u00e9s jaj annak, aki b\u00e1ntotta. Legyen okos, \u00c1gneszka. Mondja, mit v\u00e9tettem? Minek vagyok az oka?
\n\u2013 Mindennek, mindennek maga az oka, \u2013 zokogta a le\u00e1ny \u2013 maga gonosz, maga sz\u00edvtelen.
\n\u2013 De \u00e9des \u00c1gneszka, egy \u00f3r\u00e1val ezel\u0151tt m\u00e9g a legjobb bar\u00e1tok voltunk. Tudtommal az\u00f3ta semmi gonoszs\u00e1got sem k\u00f6vettem el. No, \u00c1gneszka, szedje \u00f6ssze mag\u00e1t sz\u00e9pen.
\nKorcsinszki simogatni kezdte az \u00c1gneszka haj\u00e1t, de \u0151 ell\u00f6kte kez\u00e9t.
\n\u2013 Hagyjon el, hagyjon el. Menjen, nem akarom l\u00e1tni.
\n\u2013 De mi\u00e9rt, az Isten\u00e9rt? Maga az \u00e9n j\u00f3 kisl\u00e1nyom …
\n\u2013 \u00c9n nem vagyok a maga l\u00e1nya \u2013 mondta \u00c1gneszka, azt\u00e1n fel\u00fclt, let\u00f6r\u00fclte k\u00f6nnyeit \u00e9s nagyon hat\u00e1rozott hangon folytatta: \u2013 Menjen ki \u00e9s hagyjon b\u00e9k\u00e9n, ha mondom. Mag\u00e1hoz sohasem sz\u00f3lok t\u00f6bb\u00e9 ez \u00e9letben. Menjen ahhoz az ut\u00e1latos asszonyhoz, \u00fagyis azt szereti, engem nem szeret, engem senki sem szeret a vil\u00e1gon.
\n\u00c1gneszk\u00e1nak ism\u00e9t megeredtek a k\u00f6nnyei \u00e9s Korcsinszki most m\u00e1r nem tudta, nevessen-e vagy bosszankodj\u00e9k.
\n\u2013 De, \u00c1gneszka, \u00e9n igaz\u00e1n nem \u00e9rtem mag\u00e1t. H\u00e1t ez a baja, ilyen kicsi csacsi maga? A hadnagynak nem akartam elhinni. Azt sem tudom, mit mondjak mag\u00e1nak. Eddig mindig okos, j\u00f3 kisl\u00e1ny volt, ilyet nem v\u00e1rtam mag\u00e1t\u00f3l. Felejts\u00fck el, az lesz a legjobb. Nem gondolja, \u00c1gneszka? T\u00f6r\u00fclje le sz\u00e9pen a k\u00f6nnyeit \u00e9s menj\u00fcnk a t\u00f6bbiekhez. Na, j\u00f6jj\u00f6n. M\u00e1r \u00fagyis csak egyp\u00e1r napig leszek itt, azt\u00e1n berukkolok ism\u00e9t \u00e9s nem bosszantom t\u00f6bb\u00e9.
\n\u00c1gneszka egyenesen \u00fclt a matracon, Korcsinszki fel\u00e9je fordult \u00e9s leh\u00fazta kez\u00e9t arc\u00e1r\u00f3l. Csak egy kis villanyl\u00e1mpa vil\u00e1g\u00edtott, amely ott \u00e9gett mellett\u00fck. Szemben\u00e9ztek egym\u00e1ssal \u00e9s \u00c1gneszka dagadt, kis\u00edrt arccal, v\u00f6r\u00f6s orral ijedten szipogta:
\n\u2013 Maga el akar menni? Istenem, Istenem, \u00e9n olyan boldogtalan vagyok.
\n\u2013 Ugyan, ugyan, kicsike !… Na, legyen most m\u00e1r j\u00f3 \u00e9s j\u00f6jj\u00f6n, az urak azt fogj\u00e1k gondolni, hogy mindketten elment\u00fcnk \u2013 mondta Korcsinszki, azt\u00e1n megfogta a le\u00e1ny kez\u00e9t, hogy felseg\u00edtse; de abban a pillanatban, eg\u00e9szen v\u00e1ratlanul, \u00c1gneszka elr\u00e1ntotta kez\u00e9t, k\u00e9t karj\u00e1t a legion\u00e1rista nyaka k\u00f6r\u00e9 fonta \u00e9s szenved\u00e9lyesen suttogta:
\n\u2014 Szeretlek, szeretlek !
\nKorcsinszki le akarta r\u00e1zni mag\u00e1r\u00f3l, de \u00c1gneszka teljes erej\u00e9b\u0151l belekapaszkodott \u00e9s elkezdte cs\u00f3kolni az ajk\u00e1t. A fi\u00fa elkapta a fej\u00e9t. \u00c1gneszka hozz\u00e1simult \u00e9s egy \u00fcgyes mozdulattal egyszerre az \u00f6l\u00e9be k\u00faszott.
\nKorcsinszki k\u00fczd\u00f6tt a le\u00e1nnyal:
\n\u2013 \u00c1gneszka, hagyjon! \u00c1gneszka, mit akar?
\n\u2013 Szeretlek, szeretlek ! M\u00e9g sohasem \u00e9reztem, amit most \u00e9rezek, Istenem! Tudom v\u00e9gre, mi az szeretni. L\u00e1tod, szerelmem… \u2013 id\u00e9zte \u00c1gneszka kedvenc k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l, azt\u00e1n k\u00e9t kez\u00e9be kapta a legion\u00e1rista fej\u00e9t, ujjait haj\u00e1ba m-lyesztette, ajk\u00e1t ajk\u00e1ra tette \u00e9s \u00fagy besz\u00e9lt hozz\u00e1.
\n\u2013 De, \u00c1gneszka \u00e9des, nem szabad, engedjen el, engedjen el \u2013 mondta Korcsinszki ijedten.
\n\u2013 \u00c9n engedjelek? Soha, soha sem engedlek el t\u00f6bb\u00e9 !
\n\u00c1gneszka cs\u00f3kolni kezdte a leglon\u00e1rist\u00e1t hevesen, forr\u00f3n, hosszan. A l\u00e1mp\u00e1t v\u00e9letlen\u00fcl lel\u00f6kte l\u00e1b\u00e1val, s\u00f6t\u00e9t lett a szob\u00e1ban, m\u00e9g k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dott Korcsinszkihoz, akinek v\u00e9dekez\u00e9se most \u00f6lel\u00e9s lett, egy pillanatra elvesztette fej\u00e9t \u00e9s mag\u00e1hoz szor\u00edtotta a le\u00e1nyt.
\n\u2014 \u00dagy, \u00fagy, \u00f6lelj csak, f\u00e9lek egyed\u00fcl \u2013 susogta \u00c1gneszka.
\nOlyan volt, mint egy kis megvadult cica, kitanult, ravasz \u00e9s m\u00e9g \u00e1rtatlan, alig fel\u00e9bredt n\u0151i \u00f6szt\u00f6n\u00e9nek ellen\u00e1llhatatlan erej\u00e9vel kapaszkodott bele abba, akit szeretett.
\n\u2013 \u00c1gneszka, kicsi le\u00e1ny, eressz el, \u00e9des, kis \u00c1gneszk\u00e1m, l\u00e9gy j\u00f3, n\u00e9zd… K\u00e9rlek, eressz el, nem lehet, eressz el, aranyos \u00c1gneszka, eressz, eressz… \u2013 k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt \u00fajra Korcsinszki, meleg lett a hangja, tompa, simogat\u00f3, minden megv\u00e1ltozott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck, a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g m\u00e1s lett, mint rendesen, az ablakon besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9ny is idegen, \u0151k abban a t\u00e1voli vil\u00e1gban voltak m\u00e1r, hova egy \u00f6lel\u00e9sben jut el k\u00e9t ember \u00e9s honnan visszaj\u00f6nni csak egy\u00fctt lehet.
\n\u2013 Eressz el, kicsi le\u00e1ny, eressz el! \u2013 ny\u00f6gte Korcsinszki elfojtottan, szerelmesen, mintha csak azt mondta volna: im\u00e1dlak, im\u00e1dlak! \u00c9s ez a l\u00e1gy, beh\u00edzelg\u0151 hang volt csak az \u00f6v\u00e9 igaz\u00e1n, az, amit mondott, m\u00e1r nem, azt \u00fagy mondta, mintha egy g\u00e9pezet dikt\u00e1lta volna, a Korcsinszki Adalbert k\u00f6teless\u00e9g\u00e9rzet\u00e9nek alig-alig m\u0171k\u00f6d\u0151 g\u00e9pezete. Ez a k\u00f6teless\u00e9g\u00e9rzet m\u00e9g egyszer \u00e9s utolj\u00e1ra v\u00e1llon ragadta \u0151t \u00e9s Korcsinszki fel is akart \u00e1llni, de m\u00e1r nem volt ereje hozz\u00e1.
\n\u00c1gneszka \u00e1tfonta nyak\u00e1t, megbujt az \u00f6l\u00e9ben, forr\u00f3 kis arc\u00e1t arc\u00e1hoz szor\u00edtotta, \u00e9des, k\u00e9nyeztet\u0151 szavakkal sz\u00f3l\u00edtgatta \u00e9s egyre csak azt suttogta :
\n\u2013 Ne hagyj el, ne hagyj el, szeretlek!
\nAzt\u00e1n lassan megengedett az \u00f6lel\u00e9se, m\u00e1r nem szor\u00edtotta, mag\u00e1hoz a legion\u00e1rist\u00e1t, fiatal karja l\u00e1gyan pihent a nyaka k\u00f6r\u00fcl \u00e9s szomjasan, b\u00e1gyadtan nyitotta fel\u00e9je ajkait.
\nKorcsinszki m\u00e1r nem v\u00e9dekezett, v\u00e1ratlanul omlott r\u00e1 ez a meleg, szerelmes, selymes kis macska, aki \u00fagy cs\u00e1b\u00edtott, mint egy kitanult n\u0151 \u00e9s \u00fagy hullott az \u00f6l\u00e9be, mint egy r\u00f3zsasz\u00edn, tavaszi vir\u00e1g. Mag\u00e1hoz szor\u00edtotta a le\u00e1nyt vadul, megsimogatta haj\u00e1t, arc\u00e1t \u00e9s a nagy, idegen s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g betakarta \u0151ket.
\n\u2014 \u00c1gneszka, \u00c1gneszka, kicsi \u00c1gneszk\u00e1m!
\nEste a szob\u00e1j\u00e1ban \u00fclt Korcsinszki egyed\u00fcl. A vacsor\u00e1hoz nem ment le, azt izente, feje f\u00e1j, csak \u00fclt a s\u00f6t\u00e9tben \u00e9s n\u00e9zett maga el\u00e9, vagy fel \u00e9s al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lt nyugtalanul.
\nT\u00edz \u00f3rakor j\u00f6ttek fel a t\u00f6bbiek \u00e9s akkor behallatszott hozz\u00e1 \u00c1gneszka cseng\u0151 kacag\u00e1sa. \u00d6sszerezzent, mintha h\u00fas\u00e1ba v\u00e1gtak volna, nem \u00e9rtette, keser\u0171s\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tte el, egy elrontott \u00e9let siv\u00e1r k\u00e9pe jelent meg el\u0151tte \u00e9s a hal\u00e1lra gondolt, mint egyetlen \u00e9s utols\u00f3 mened\u00e9k\u00e9re.
\nEz a gondolat azonban nem volt komoly, Korcsinszki b\u00fcszk\u00e9n kapta fel a fej\u00e9t. Ha baj, csak nekem baj. \u2013 Mindegy, m\u00e1r nem lehet rajta seg\u00edteni \u2013 mondta hangosan.
\nAzt\u00e1n megv\u00e1rta, m\u00edg minden elcsendesedett \u00e9s akkor \u00e1tment a doktorhoz.
\nJuh\u00e1sz az \u00edr\u00f3asztala mellett \u00fclt, egy petr\u00f3leuml\u00e1mpa \u00e9gett el\u0151tte, kedvesen vil\u00e1g\u00edtva meg feles\u00e9ge k\u00e9p\u00e9t, kis fiait, meg az \u0151 komoly fej\u00e9t. M\u00e1sk\u00e9ppen f\u00e9lhom\u00e1ly volt a szob\u00e1ban, csak ez a kis f\u00e9nysziget \u00e9lt \u00e9s vil\u00e1g\u00edtott az \u00e9jszak\u00e1ban. Lefekv\u00e9s el\u0151tt minden este levelet \u00edrt a doktor haza. Erre nem gondolt Korcsinszki, csak akkor jutott esz\u00e9be, mikor az ajt\u00f3csuk\u00f3d\u00e1sra megfordult Juh\u00e1sz \u00e9s letette toll\u00e1t.
\n\u2013 Na, mi az, hogy vagyunk? M\u00e9g mindig f\u00e1j a fejed? Orvoss\u00e1g\u00e9rt j\u00f6tt\u00e9l? \u2013 k\u00e9rdezte a doktor. \u2013 Meg akartalak l\u00e1togatni, csak m\u00e9g nem fejeztem be a levelemet.
\n\u2013 Bocs\u00e1ss meg, doktor \u00far, hogy zavarlak, de fontos mondanival\u00f3m van.
\n\u2013 K\u00e9rlek, foglalj helyet.
\nJuh\u00e1sz egy sz\u00e9kre mutatott az \u00edr\u00f3asztal mellett. Korcsinszki le\u00fclt, azt\u00e1n v\u00e9gigj\u00e1rtatta tekintet\u00e9t a doktor kis fiainak k\u00e9p\u00e9n, a feles\u00e9ge nyugodt, sz\u00e9p, komoly arc\u00e1n, a s\u0171r\u0171n tele\u00edrt lev\u00e9lpapiroson \u00e9s egyszerre nagyon sz\u00e9gyelte, hogy \u0151 fel fogja d\u00falni ezt a b\u00e9k\u00e9s csal\u00e1di egy\u00fcttl\u00e9tet, amely \u00e9lt, mosolygott a k\u00e9peken, a lev\u00e9lben, a doktor szem\u00e9ben, hogy \u00f6sszekapcsolja \u0151ket a nagy t\u00e1vols\u00e1gon \u00e1t is, a petr\u00f3leuml\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9ben.
\nHallgatva \u00fclt egy ideig, nem tudta, hogyan fogjon bele a k\u00ednos vallom\u00e1sba \u00e9s m\u00e1r jobban szeretett volna elszaladni messze, hogy soha egyetlen sz\u00f3t se kelljen elmondania abb\u00f3l, ami t\u00f6rt\u00e9nt.
\nA doktor figyelmesen vizsg\u00e1lta Korcsinszki arc\u00e1t.
\n\u2013 Nos, fiam, mi baj? S\u00e1padt vagy \u00e9s szomor\u00fa, halljuk mi t\u00f6rt\u00e9nt, tal\u00e1n tudok rajtad seg\u00edteni.
\n\u2013 Olyan neh\u00e9z neked szomor\u00fas\u00e1got okozni, doktor \u00far \u2013 mondta halkan Korcsinszki.
\nSzemben \u00fcltek egym\u00e1ssal, Juh\u00e1sz komolyan n\u00e9zett a legion\u00e1rist\u00e1ra, a nagy k\u00f6teless\u00e9gtud\u00f3, \u00f6nmag\u00e1val \u00e9s a vil\u00e1ggal megel\u00e9gedett ember ingerl\u0151 \u00f6ntudat\u00e1val, \u00e9s ha mag\u00e1nak nem is tudott r\u00f3la vil\u00e1gosan sz\u00e1mot adni, Korcsinszkit is bosszanthatta a doktor nemesen eln\u00e9z\u0151 pillant\u00e1sa, mert egyszerre fel\u00e9bredt eg\u00e9sz bety\u00e1rbecs\u00fclete \u00e9s nyugodtan, foly\u00e9konyan, \u00fagy amint mag\u00e1ban kiform\u00e1lta, elmondta a t\u00f6rt\u00e9nteket. Mikor azt\u00e1n mindent bevallott m\u00e1r, egyszerre \u00f6sszet\u00f6rt ism\u00e9t. Nem mert a doktorra n\u00e9zni, nem mert a szob\u00e1ban k\u00f6r\u00fcltekinteni, mert tele volt a leveg\u0151 is azzal, hogy \u0151 \u00e9s \u00c1gneszka !… Borzaszt\u00f3 !
\n\u2013 Borzaszt\u00f3! \u2013 mondta Juh\u00e1sz is, mint a szeg\u00e9ny fi\u00fa gy\u00f6tr\u0151 gondolatainak megsemmis\u00edt\u0151 visszhangja. Azt\u00e1n elhallgatott a doktor, \u00f6ssze kellett mag\u00e1t szednie, \u0151 sohasem j\u00f6tt indulatba, most is uralkodni akart a haragj\u00e1n, amely r\u00e1nehezedett a gondolataira \u00e9s goromba szemreh\u00e1ny\u00e1sokat k\u00e9sz\u00fclt dikt\u00e1lni neki.
\nMire ism\u00e9t megsz\u00f3lalt, m\u00e1r nyugodt volt a hangja \u00e9s szokott diszkr\u00e9ten nyomat\u00e9kos modor\u00e1ban mondta :
\n\u2013 \u00c9n vagyok az oka annak, ami t\u00f6rt\u00e9nt. Nekem tudnom kellett volna, hogy egy fiatal le\u00e1nyt nem b\u00edzhatok ennyi k\u00f6nnyelm\u0171 f\u00e9rfi becs\u00fclet\u00e9rz\u00e9s\u00e9re, akik…
\n\u2013 Doktor \u00far, k\u00e9rlek, \u2013 v\u00e1gott szav\u00e1ba szenved\u00e9lyesen Korcsinszki \u2013 csak ezt ne mondd, csak ezt ne. Ett\u0151l f\u00e9ltem, ez f\u00e1j a legjobban. Tudod, mennyire szeretlek t\u00e9ged. Nekem senkim sincs a vil\u00e1gon, \u00fagy tisztellek, mint fi\u00fak az apjukat, jobban szeretlek, mintha b\u00e1ty\u00e1m voln\u00e1l… Doktor \u00far, ne mondjad azt, csak azt ne. \u00c9n nem okolom \u00c1gneszk\u00e1t, azt \u00e1ll\u00edtja, szeret, bel\u00e9m kapaszkodott, de bizonyosan nem tudta, mit akar, nekem kellett volna er\u0151snek lennem. Elvesztettem a fejemet, doktor \u00far, hidd el, olyan kev\u00e9s dolgom volt m\u00e9g n\u0151kkel \u00e9s most egy ilyen sz\u00e9p, fiatal teremt\u00e9s az \u00f6lembe… Nem, nem is akarok r\u00e1gondolni. De azzal teljesen tiszt\u00e1ban vagyok, hogy mit kell tennem. V\u00e1llalom a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket. Holnap este elmegyek innen, bevonulok az ezredemhez, nem l\u00e1tom t\u00f6bb\u00e9 \u00c1gneszk\u00e1t, de esk\u00fcsz\u00f6m, ha \u00e9lve hazaker\u00fcl\u00f6k, feles\u00e9g\u00fcl veszem. Ezzel tartozom neki, magamnak \u00e9s nektek is mindny\u00e1jatoknak.
\n\u2013 Te feles\u00e9g\u00fcl veszed azt a le\u00e1nyt?
\n\u2013 Igen, \u00e9n feles\u00e9g\u00fcl veszem. Mi\u00e9rt ne. Tudod, hogy gazdag vagyok, teljesen f\u00fcggetlen, senkim sincs a vil\u00e1gon, h\u00fasz\u00e9ves koromban nagykor\u00fas\u00edtottak, azt teszem, amit akarok. \u0150 j\u00f3, kedves kis teremt\u00e9s, szeret engem, bizonyosan boldogok lesz\u00fcnk egy\u00fctt.
\nKorcsinszki nagyon elsz\u00e1ntan, b\u00e1tran besz\u00e9lt, de az\u00e9rt m\u00e9rhetetlen, elfojtott keser\u0171s\u00e9g volt a hangj\u00e1ban \u00e9s a doktor meghatottan n\u00e9zte \u0151t.
\n\u2013 Szeg\u00e9ny fi\u00fa, \u2013 mondta \u2013 de hiszen te csak huszonk\u00e9t \u00e9ves vagy.
\n\u2013 N\u00e9zd, doktor \u00far, ne besz\u00e9lj\u00fcnk err\u0151l. \u00c9n holnap megmondom a le\u00e1nynak… sz\u00f3val \u00e9n holnap eljegyzem \u00c1gneszk\u00e1t \u00e9s este elutazom. Miel\u0151tt elmenn\u00e9k, megcsin\u00e1lom a v\u00e9grendeletemet, \u00e1tadom neked, ha el tal\u00e1lok esni, minden vagyonom az \u00f6v\u00e9. Most csak arra k\u00e9rlek, tartsd magadn\u00e1l addig, tan\u00edttassad, adj meg neki mindent, b\u00e1nj vele \u00fagy, mint az \u00e9n menyasszonyommal, azt akarom, hogy igazi \u00fari h\u00f6lgy v\u00e1lj\u00e9k bel\u0151le, mert… mert szeretn\u00e9m, ha szeretni tudn\u00e1m egyszer. Igen, \u2013 mondta keser\u0171 kacag\u00e1ssal \u2013 \u00e9n feles\u00e9g\u00fcl veszem Staehak \u00c1gneszk\u00e1t! Mi\u00e9rt ne jusson a mi nagy, komoly kast\u00e9lyunkba egyszer egy f\u0171szeres le\u00e1nya is, akit bolond fejjel, \u00e9sz n\u00e9lk\u00fcl… \u00d3 \u00e9n csapnival\u00f3 \u0151r\u00fclt!
\nN\u00e9h\u00e1nyszor v\u00e9gigment a szob\u00e1n, azt\u00e1n ism\u00e9t ott \u00e1llt Juh\u00e1sz el\u0151tt.
\n\u2013 Bocs\u00e1ss meg, doktor \u00far, \u00e9s gondold meg, hogy n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1val ezel\u0151tt m\u00e9g eg\u00e9szen m\u00e1snak k\u00e9pzeltem a j\u00f6v\u0151met. Azt hittem, orvos leszek \u00e9s azt\u00e1n elveszek feles\u00e9g\u00fcl egy nagyon okos, nagyon sz\u00e9p n\u0151t. Olyat, mint a te feles\u00e9ged, vagy az a fiatal asszony, aki ma j\u00e1rt itt. Istenem, az csak ma volt, szinte hihetetlen.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek:\u00a0\u00c1gneszka elment (1)<\/a>; \u00c1gneszka elment (2)<\/a>;<\/strong><\/p>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (3) Nagyon hideg id\u0151k j\u00e1rtak febru\u00e1rban, azt\u00e1n 28-\u00e1n hajnalban egyszerre havazni kezdett, apr\u00f3, kem\u00e9ny, kis fagyott csillagok hullottak mindig s\u0171r\u0171bben. A reggeli vonat meg\u00e9rkezett. \u00c1gneszka kiugrott az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9jjel soha egy vonat sem keltette fel, de ez a f\u00e9lnyolcas a mindennapi \u00e9breszt\u0151je volt. Az ablakba \u00e1llt \u00e9s a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl kikandik\u00e1lva, meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,137],"tags":[],"class_list":["post-43428","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43428","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=43428"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43428\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=43428"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=43428"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=43428"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}