{"id":43540,"date":"2015-08-09T13:10:22","date_gmt":"2015-08-09T13:10:22","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43540"},"modified":"2015-08-09T13:10:22","modified_gmt":"2015-08-09T13:10:22","slug":"szaz-ev-nagy-haboru-ferenczi-sari-5","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=43540","title":{"rendered":"Sz\u00e1z \u00e9v – nagy h\u00e1bor\u00fa: Ferenczi S\u00e1ri"},"content":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (5)<\/strong><\/h2>\n

Eb\u00e9dn\u00e9l k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k nagy titkukat az urakkal, akik nem ismerv\u00e9n az el\u0151zm\u00e9nyeket, kicsit csod\u00e1lkozva n\u00e9ztek Korcsinszkira \u00e9s ut\u00f3bb egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt szegr\u0151l-v\u00e9gre meg is t\u00e1rgyalt\u00e1k az \u00fcgyet, de ott, akkor, hamar lek\u00fczd\u00f6tt\u00e9k meglepet\u00e9s\u00fcket \u00e9s az \u00fajs\u00e1gra \u00e9hes emberek lelkesed\u00e9s\u00e9vel ittak az ifj\u00fa p\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re.
\nKorcsinszkit vej\u00fcknek sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k \u00e9s egyszerre m\u00e1snak, \u00e9rdekesnek, idegennek l\u00e1tt\u00e1k \u00c1gneszk\u00e1t, aki ilyen nagy dolgot tudott el\u00e9rni.
\nJuh\u00e1sz okosan, j\u00f3s\u00e1gosan mosolygott, mint egy igazi apa, teljesen meg volt el\u00e9gedve mag\u00e1val, \u00edme egy n\u0151, akit kih\u00faztam a mocs\u00e1rb\u00f3l \u00e9s megmentettem egy tiszta boldogs\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra \u2013 gondolta nagylelk\u0171en. Neki, mint elsz\u00e1ntan nemessz\u00edv\u0171 f\u00e9rfinak, a legfontosabb volt mindig, ha r\u00e9szt vett az emberi sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k egy-egy felvon\u00e1s\u00e1ban, hogy az \u0151 szerepe kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl az \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00f3 j\u00f3bar\u00e1t\u00e9 legyen \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n mindig valami apote\u00f3zis-f\u00e9l\u00e9ben l\u00e1ssa saj\u00e1t mag\u00e1t.
\nKorcsinszki verg\u0151d\u00f6tt, szenvedett, sz\u00e9gyellte mag\u00e1t, de ha a doktorra n\u00e9zett, egyszerre \u0151 is \u00e1t\u00e9rezte azt a kedves, fel\u00fcletes \u00f6nel\u00e9g\u00fclts\u00e9get, amely a k\u00f6teless\u00e9gteljes\u00edt\u00e9s, a legk\u00e9nyelmesebb emberi boldogs\u00e1g tudat\u00e1b\u00f3l fakad. Magas, fiatal, b\u00fcszke homlok\u00e1n elsimultak a szomor\u00fa r\u00e1ncok, ha arra gondolt, hogy annak a j\u00f3, nemessz\u00edv\u0171 embernek megtarthatta bar\u00e1ts\u00e1g\u00e1t, annak az embernek, kinek tisztess\u00e9ge igaz\u00e1n szepl\u0151tlen volt \u00e9s ki ennek a tisztess\u00e9gnek szent nev\u00e9ben m\u00e1zs\u00e1s s\u00fallyal nehezedett r\u00e1 embert\u00e1rsaira.
\n\u00c1gneszk\u00e1ra alig mert r\u00e1n\u00e9zni Korcsinszki, a kis l\u00e1ny evett, ivott, fecsegett, tr\u00e9f\u00e1lkozott az urakkal. Az elfogults\u00e1gnak legpar\u00e1nyibb nyoma sem l\u00e1tszott meg rajta, kedves volt, mint mindig, de neki m\u00e1r nem tetszett, k\u00ednozta minden szava, gy\u00f6t\u00f6rte a nevet\u00e9se, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesnek tal\u00e1lta kicsit k\u00f6v\u00e9r, gyerekes kez\u00e9t \u00e9s sehogyan sem b\u00edrta bele\u00e9lni mag\u00e1t a gondolatba, hogy ez a r\u00f3zs\u00e1s arc\u00fa, csinos kis lengyel l\u00e1ny az \u0151 menyasszonya.
\nPietrovits papa felk\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte a jegyesp\u00e1rt \u00e9s rendk\u00edv\u00fcl fontosnak \u00e9rezte mag\u00e1t:
\n\u2013 Igaz \u00f6r\u00f6mmel, teljes megnyugv\u00e1ssal b\u00edzzuk r\u00e1d, \u00e9des fiam, a kisl\u00e1nyunk j\u00f6v\u0151j\u00e9t \u2013 mondta besz\u00e9de v\u00e9g\u00e9n. \u2013 R\u00f3zs\u00e1s felh\u0151k fedik el m\u00e9g szemeitek el\u0151l az elj\u00f6vend\u0151 boldogs\u00e1g tiszta eg\u00e9t, de azoknak a felh\u0151knek \u00fcde f\u00e9nye m\u00e1r sejtelmes p\u00edrban \u00e9g arcotokon \u00e9s egy fiatal szerelem eg\u00e9sz tavasz\u00e1t hordj\u00e1tok a sz\u00edvetekben. ‘Minden j\u00f3t k\u00edv\u00e1nok nektek! \u00c9ljen a jegyesp\u00e1r !
\n\u2013 \u00d3 be sz\u00e9p volt \u2013 mondta \u00c1gneszka.
\nViktor papa, az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k a doktor j\u00f3s\u00e1g\u00e1r\u00f3l tartott egy hossz\u00fa besz\u00e9det, Juh\u00e1sz \u00f6r\u00f6mmel k\u00f6sz\u00f6nte meg, kebl\u00e9re \u00f6lelte Korcsinszkit \u00e9s m\u00e1r hitt maga is a legion\u00e1rista boldogs\u00e1g\u00e1ban.
\nAz \u0151 l\u00e1t\u00e1s\u00e1t elhom\u00e1lyos\u00edtotta saj\u00e1t j\u00f3s\u00e1g\u00e1nak tudata, f\u00fcl\u00e9t bet\u00f6mte magasztos gondolatainak h\u00e1rfazen\u00e9je, hogy ne l\u00e1ssa csak az emberek tetteit, ne hallja csak hangosan mondott konvencion\u00e1lis szavaikat \u00e9s semmit se kelljen megsejtenie abb\u00f3l a v\u00e9res, s\u00e1ros, nehezen megj\u00e1rhat\u00f3 \u00fatb\u00f3l, amely ezekt\u0151l a tettekt\u0151l \u00e9s szavakt\u00f3l a lelk\u00fckbe vezet.
\nAz eljegyz\u00e9si eb\u00e9dn\u00e9l mindenki vid\u00e1m volt, \u00c1gneszka arca ragyogott, Korcsinszki teljes\u00edtette k\u00f6teless\u00e9g\u00e9t \u00fagy, mint egy f\u00e9rfihoz illik… Nem gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 mindez?
\nAz este lesz\u00e1llt, a vonat bed\u00f6c\u00f6g\u00f6tt az \u00e1llom\u00e1sra, Korcsinszki megcs\u00f3kolta zokog\u00f3 \u00c1gneszkaj\u00e1t, kezet szor\u00edtott az urakkal sorban, \u0151 \u00fajra meg\u00f6lelte \u00e9s fi\u00e1nak sz\u00f3l\u00edtotta!… Nem meghat\u00f3?
\nA vonat elindult az \u00e9jszak\u00e1ban, egy kocsi sark\u00e1ban f\u00e1radtan hunyta le szem\u00e9t a sz\u00e9p, fiatal legion\u00e1rista \u00e9s azt gondolta, hogy r\u00e1n\u00e9zv\u00e9st igaz\u00e1n legjobb lenne elesni a harct\u00e9ren !… Ki tudta ezt \u00e9s mi k\u00f6ze ehhez a doktornak?
\nAz \u00e1llom\u00e1son maradt minden a r\u00e9giben, a tavasz is elj\u00f6tt, elolvadt a nagy h\u00f3, majdnem \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl t\u0171nt el a m\u00e9teres, feh\u00e9r takar\u00f3.
\n\u00c1gneszka tavaszi ruh\u00e1t k\u00e9rt a doktort\u00f3l, megkapta. Kalapot k\u00edv\u00e1nt, v\u00e1laszthatott mag\u00e1nak azt is. Cip\u0151t, harisny\u00e1t, \u00faj szalagokat a haj\u00e1ba, mindent, amit csak akart, most m\u00e1r \u00fagy v\u00e1s\u00e1roltak neki, mint a Korcsinszki menyasszony\u00e1nak. De mindent olyan egyszer\u0171t, kisl\u00e1nyosat, semmit abb\u00f3l, amit \u0151 szeretett volna. Juh\u00e1sznak szigor\u00fa \u00edzl\u00e9se volt \u00e9s \u00c1gneszka el\u00e9gedetlen\u00fcl j\u00f6tt vele haza Bielitzb\u0151l.
\nSokszor egyed\u00fcl \u00fclt a napf\u00e9nyen, gondolkodott a helyzet\u00e9r\u0151l \u00e9s im\u00e1dkozott. Az urak is olyan tart\u00f3zkod\u00f3an b\u00e1ntak vele, Pietrovits papa m\u00e1r nem tegezte, a v\u00f6r\u00f6s hadnagy nem kapott a keze ut\u00e1n, nem j\u00e1tszott hajfonat\u00e1val \u00e9s sohasem fogta \u00e1t t\u00f6bb\u00e9 derek\u00e1t, mert \u0151 most m\u00e1r a Korcsinszki menyasszonya, egy nagy kast\u00e9ly leend\u0151 \u00farn\u0151je, el\u0151kel\u0151 h\u00f6lgy, akire komoly, szent feladatok v\u00e1rnak, mint feles\u00e9gre \u00e9s any\u00e1ra.
\n\u00cdgy mondt\u00e1k neki. Juh\u00e1sz pedig n\u00e9met \u00f3r\u00e1kat adott \u00c1gneszk\u00e1nak \u00e9s a v\u00e1rosb\u00f3l egy csomag komoly k\u00f6nyv \u00e9rkezett sz\u00e1m\u00e1ra.
\n\u00c1gneszka f\u00e9lt a doktort\u00f3l \u00e9s est\u00e9mk\u00e9nt elkeseredetten magolta leck\u00e9j\u00e9t… \u00c1s\u00edtott, ny\u00fajt\u00f3zkodott, azt\u00e1n undorral v\u00e1gta f\u00f6ldh\u00f6z k\u00f6nyv\u00e9t \u00e9s f\u00fczeteit.
\n\u2013 Iszony\u00fa, borzaszt\u00f3, h\u00e1t az\u00e9rt dobtam oda neki a tisztas\u00e1gomat, hogy most n\u00e9met\u00fcl tanuljak? \u2013 gondolta k\u00e9ts\u00e9gbeesetten \u00e9s nagyon \u00f6r\u00fclt, hogy ilyen s\u00falyos szavakban tudta \u00e1tgondolni keser\u0171s\u00e9g\u00e9t.
\nS\u00f3hajtva vette el\u0151 ilyenkor a Pierre Louys k\u00f6nyv\u00e9t \u00e9s \u00fajra meg \u00fajra elolvasta.
\nCryisis \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00f6tt!
\n\u00c1gneszka vele f\u00fcrd\u00f6tt a feh\u00e9r medence \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3, tiszta viz\u00e9ben. Ott \u00e1llt mellette az \u00e1gy el\u0151tt vizesen \u00e9s sz\u00f3ltak Djal\u00e1nak, a rabszolgan\u0151nek :
\n\u201eSz\u00e1r\u00edts meg !”
\nBorzongva \u00fcltek le a hideg m\u00e1rv\u00e1nysz\u00e9kbe \u00e9s \u00fagy parancsolt\u00e1k:
\n\u201eF\u00e9s\u00fclj meg!”
\n\u00c9s amikor arany t\u0171k tartott\u00e1k m\u00e1r hossz\u00fa hajukat a z\u00f6ld szalagok k\u00f6z\u00f6tt, komolyan, halk hangon susogt\u00e1k:
\n\u201eFess\u00e9l ki.”
\nAzt\u00e1n elk\u00e9sz\u00fcltek teljes sz\u00e9ps\u00e9g\u00fckben mind a ketten \u00e9s mosolyogva mondt\u00e1k a hindu n\u0151nek :
\n\u201e\u00c9nekelj nek\u00fcnk!”
\nDjala Crysiis var\u00e1zs\u00e1r\u00f3l \u00e9nekelt, minden tagj\u00e1r\u00f3l k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n. \u00c1gneszka pedig elfelejtette az \u00f6sszes n\u00e9met szavakat, \u00e9s m\u00edg Gal\u00edci\u00e1ra r\u00e1sz\u00e1llt az este, \u0151 mag\u00e1ba sz\u00edvta ennek a k\u00f6nyvnek gonosz var\u00e1zs\u00e1t, amely megm\u00e9rgezte fog\u00e9kony, k\u00f6nnyelm\u0171, kis lelk\u00e9t, olyan cs\u00e1b\u00edt\u00f3nak, ragyog\u00f3nak rajzolta a b\u0171nt \u00e9s minden szerelmet.
\nEgy este azt\u00e1n teljesen k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u00c1gneszka, mert a doktor n\u00e9met \u00f3ra ut\u00e1n azzal a h\u00edrrel lepte meg, hogy nemsok\u00e1ra l\u00e1togat\u00f3ba j\u00f6n a feles\u00e9ge \u00e9s azut\u00e1n, ha hazat\u00e9r, egy h\u00e9t m\u00falva mag\u00e1val viszi \u00c1gneszk\u00e1t is.
\n\u2013 Azt hiszem, kisl\u00e1ny, ez lesz a legjobb. Korcsinszkinak meg\u00edrtam m\u00e1r, \u0151 is \u00f6r\u00fcl a tervnek. A feles\u00e9gem most falun lakik a sz\u00fclein\u00e9l, ott l\u00e1thatsz majd kast\u00e9lyt \u00e9s gazdas\u00e1got. Hozatunk sz\u00e1modra egy nevel\u0151n\u0151t is, aki tan\u00edtani fog sok minden sz\u00e9pre \u00e9s j\u00f3ra. Na, \u00f6r\u00fclsz, \u00c1gneszka?
\nNem, \u00c1gneszka egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00f6r\u00fclt. Hogy \u0151 most falura menjen \u00e9s nevel\u0151n\u0151t kapjon ! Hogy is ne!
\nA doktornak szok\u00e1sa szerint engedelmesen azt mondta:
\n\u2013 Igenis, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m ! \u2013 De azt\u00e1n bez\u00e1rk\u00f3zott szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9s azon t\u00f6prengett, hogyan lehetne mindett\u0151l legk\u00f6nnyebben szabadulni.
\n\u2013 Meg kell sz\u00f6knie, az biztos \u2013 gondolta. \u2013 Valami nagy v\u00e1rosba \u2013 B\u00e9csbe! Ott biztosan boldogulna is, hiszen m\u00e1r tud n\u00e9met\u00fcl is egy keveset. Csak hogy jut el od\u00e1ig?… Nincs p\u00e9nze. Mulats\u00e1gos, hogy a gazdag Korcsinszki menyasszony\u00e1nak nincs p\u00e9nze. Juh\u00e1szt\u00f3l nem k\u00e9rhet, mindj\u00e1rt tudni akarja, mire kell. Szerezni fog teh\u00e1t. De hogyan? No ezen nem akadt fenn, ahogy a kresznadolnai tan\u00edt\u00f3n\u00e9 tehenet szerzett az apj\u00e1t\u00f3l, ahogy a n\u0151k meg szoktak szerezni valamit. De kihez forduljon ?… A v\u00f6r\u00f6s hadnagy jutott esz\u00e9be. A v\u00f6r\u00f6s hadnagy azt mondta, hogy vas\u00e1rnap sokat nyert k\u00e1rty\u00e1n… \u0150 r\u00e9gen tetszett a hadnagynak, az biztos. Most is tetszik, csak leplezi. Annak csak egy kis h\u00edzelg\u00e9s kell! \u00c9s m\u00e9g hozz\u00e1 eg\u00e9sz csinos ember is. Ez igaz\u00e1n pomp\u00e1s eszme!… Azt\u00e1n mennyit k\u00e9rjen t\u0151le ! Sz\u00e1z koron\u00e1t! Annyit csak ad neki, ha k\u00e1rty\u00e1n nyerte \u00fagyis \u00e9s ha a kresznadolnai tan\u00edt\u00f3n\u00e9 egy tehenet kapott az apj\u00e1t\u00f3l, a gorlicei korcsm\u00e1rosn\u00e9 meg k\u00e9t zs\u00e1k lisztet. Ezt biztosan tudta \u00c1gneszka!… A sz\u00e1z korona el\u00e9g lesz B\u00e9csig !… Ott azt\u00e1n \u00fagyis minden m\u00e1sk\u00e9ppen lesz. Sz\u00e1z korona rengeteg p\u00e9nz !…
\n\u00c1gneszka a t\u00fckr\u00e9hez ment, lebontotta haj\u00e1t, \u00e1tf\u00e9s\u00fclte sokszor, am\u00edg f\u00e9nyesen omlott v\u00e1llaira, azt\u00e1n besurrant a hadnagy s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1j\u00e1ba, le\u00fclt az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re \u00e9s v\u00e1rt .
\nT\u00edz \u00f3ra ut\u00e1n, mint rendesen, felj\u00f6ttek az urak, a hadnagy kicsit m\u00e1r ki is nyitotta az ajt\u00f3t, de azt\u00e1n meg\u00e1llt, kez\u00e9ben a kilinccsel \u00e9s visszasz\u00f3lt:
\n\u2013 Szervusz, f\u0151hadnagy \u00far, szeg\u00e9ny, te ma inspekci\u00f3s vagy. No de vigasztal\u00f3dj\u00e1l, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 holdf\u00e9nyes az \u00e9jjel, \u00e1br\u00e1ndozhatsz!
\n\u00c1gneszka hallotta, hogy Pietrovits \u00e1s\u00edt.
\n\u2013 Mennyivel jobb lenne lefek\u00fcdni \u2013 mormogta kelletlen\u00fcl. \u2013 Csak egy \u00e9jszak\u00e1ra, otthon, a j\u00f3, megszokott vackomban.
\n\u2013 De n\u0151 is legyen, mi ? \u2013 nevetett a hadnagy. \u2013 No, j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t, f\u0151hadnagy \u00far !
\nBement a szob\u00e1ba \u00e9s f\u00fcty\u00f6r\u00e9szve l\u00e1mp\u00e1t gy\u00fajtott.
\nAgineszka sz\u00edvdobogva v\u00e1rta meg, m\u00edg vil\u00e1gos lett, azt\u00e1n r\u00e1nevetett a b\u00e1mul\u00f3 hadnagyra, \u00e9s kac\u00e9ran mondta :
\n\u2013 Itt n\u0151 is van \u00e1m, hadnagy \u00far!
\n\u2013 \u00c1gneszka, menjen sz\u00e9pen lefek\u00fcdni, ez igaz\u00e1n ostoba tr\u00e9fa \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem illik mag\u00e1hoz. Mit akar itt !
\n\u2013 Sok mindent \u2013 mondta \u00c1gneszka \u00e9s l\u00f3b\u00e1lta a l\u00e1bait.
\n\u2013 Na, ki vele gyorsan, mit akar ? \u2013 k\u00e9rdezte \u00fajb\u00f3l a hadnagy.
\nA le\u00e1ny fel\u00e1llt, odament a f\u00e9rfihoz, aki m\u00e9g mindig az asztal mellett \u00e1llt zsebre tett kezekkel, belekapaszkodott karj\u00e1ba, hozz\u00e1simult \u00e9s halkan, ostob\u00e1n kezdett h\u00edzelegni:
\n\u2013 \u00dagy-e, \u00e9n tetszem mag\u00e1nak! Tudom, tudom r\u00e9gen. \u00c9n is szeretem \u00e1m mag\u00e1t nagyon. Akarja, hogy a mag\u00e1\u00e9 legyek? Mit ad \u00e9rte? Sz\u00e1z koron\u00e1t ad, \u00fagy-e?
\nA hadnagy ler\u00e1zta mag\u00e1r\u00f3l a le\u00e1nyt \u00e9s most m\u00e1r haragosan mondta :
\n\u2013 \u00c1gneszka, maga megbolondult. Maga nem tudja, mit besz\u00e9l. Nekem nem tetszik, \u00e9n mag\u00e1t nem szeretem, maga a Korcsinszki menyasszonya \u00e9s viselkedj\u00e9k \u00fagy, amint egy tisztess\u00e9ges le\u00e1nyhoz illik. Minek kell mag\u00e1nak sz\u00e1z korona? Istenem, nem sz\u00e9gyenli mag\u00e1t idej\u00f6nni hozz\u00e1m \u00e9s sz\u00e1z koron\u00e1\u00e9rt… Menjen, k\u00e9rem, a szob\u00e1j\u00e1ba, ha r\u00f6gt\u00f6n nem megy, megmondom a doktor \u00farnak \u00e9s meg\u00edrom Korcsinszkinak. Ha elgondolom, hogy az a szeg\u00e9ny fi\u00fa szereti mag\u00e1t! Legjobb lenne azonnal tudatni vele, hogy maga milyen finom kis n\u0151. \u00edgy nem fogja feles\u00e9g\u00fcl venni.
\n\u2013 B\u00e1nom is \u00e9n \u2013 felelte \u00c1gneszka \u00e9s r\u00e1ntott egyet a v\u00e1ll\u00e1n.
\nA hadnagy szepl\u0151s arca v\u00f6r\u00f6s lett a haragt\u00f3l :
\n\u2013 H\u00e1t mit akar maga tulajdonk\u00e9pen? \u00c9n azt gondoltam mindig, hogy egy \u00e1rtatlan, j\u00f3 kisl\u00e1ny. Hajland\u00f3 lettem volna elhinni, hogy ezt is csak ostobas\u00e1gb\u00f3l csin\u00e1lta \u00e9s nem tudja, mit besz\u00e9lt. De ilyet! Nem b\u00e1nja! H\u00e1t maga nem szereti azt a fi\u00fat? Feleljen !
\n\u2013 \u00d3, nagyon szeretem, elhiheti \u2013 mondta \u00c1gneszka. \u2013 Maga nem is tudja, hogy mennyire szeretem.
\n\u2013 Na l\u00e1ssa, maga kis csacsi. Menjen, fek\u00fcdj\u00e9k le okosan \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 soha, sohasem szabad ilyesmit tennie. K\u00e9pzelje csak el, hogy milyen nagy szerencse \u00e9rte. Ott szedt\u00fck fel a harmadik oszt\u00e1ly piszkos f\u00f6ldj\u00e9n \u00e9s most az Adalbert menyasszonya. Meggondolta ezt m\u00e1r maga, \u00c1gneszka ? Mag\u00e1nak semmi sz\u00fcks\u00e9ge sz\u00e1z koron\u00e1ra. Biztosan megint puccra kellene. Megvan mag\u00e1nak \u00fagyis mindene. Nem, igaz\u00e1n fel sem b\u00edrom fogni ezt a dolgot… Maga idej\u00f6n hozz\u00e1m \u00e9jnek idej\u00e9n, egyszer\u0171en idej\u00f6n \u00e9s felk\u00edn\u00e1lja mag\u00e1t sz\u00e1z koron\u00e1\u00e9rt… \u00c1gneszka! \u00c1gneszka !… Na de most az egyszer – elfelejtem. Menjen aludni \u00e9s gondolkozz\u00e9k egy kicsit azon a nagy szerencs\u00e9n, amely mag\u00e1t \u00e9rte. Igyekezz\u00e9k min\u00e9l jobbnak lenni, hogy meg is \u00e9rdemelje.
\n\u2013 Hogy teljes\u00edtsem nagy \u00e9s szent k\u00f6teless\u00e9gemet \u2013 gondolta keser\u0171en \u00c1gneszka.
\n\u2013 Meg\u00e9rtett engem ? \u2013 k\u00e9rdezte a hadnagy, aki nagyon meg volt el\u00e9gedve mag\u00e1val, meg a dikci\u00f3j\u00e1val. Eddig csak rekrut\u00e1knak tarthatott mor\u00e1lpr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3t \u00e9s ez most sokkal szebb volt.
\n\u2013 Meg, \u2013 mondta \u00c1gneszka. \u2013 k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m ! J\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t!… \u2013 \u00e9s kisompolygott a szob\u00e1b\u00f3l.
\nMinden nap egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g volt \u00c1gneszka sz\u00e1m\u00e1ra, egy sz\u00fcrke \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g, m\u00edg k\u00e9pzelet\u00e9ben, a messze t\u00e1volban tark\u00e1n, vir\u00e1gosan t\u00e1ncolt az \u00e9let. Elt\u00e1ncolt mellette, m\u00edg \u0151 ott \u00fclt az \u00e1llom\u00e1s el\u0151tt, zseb\u00e9ben a Korcsinszki k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s hang\u00fa, sz\u0171kszav\u00fa levelez\u0151lapj\u00e1val, amely jelentette neki, hogy a v\u0151leg\u00e9nye eg\u00e9szs\u00e9ges \u00e9s k\u00e9ri \u0151t, legyen j\u00f3, fogadjon sz\u00f3t a nemessz\u00edv\u0171 doktorn\u00e9nak, akit\u0151l olyan p\u00e1ratlanul sz\u00e9p cselekedet, hogy \u0151t mag\u00e1val akarja vinni.
\n\u00c1gneszka nem b\u00edrt nyugtalans\u00e1g\u00e1val, v\u00e9re \u0171zte, hajtotta el innen. Mi\u00f3ta a Korcsinszki\u00e9 lett \u00e9s egy pillanatra m\u00e1r-m\u00e1r val\u00f3ra v\u00e1lni l\u00e1tta azt a pomp\u00e1s \u00e1br\u00e1ndot, mellyel m\u00e9g a gorlicei piszkos boltban vigasztalta mag\u00e1t, valah\u00e1nyszor egy asszony\u00e9rt, vagy le\u00e1ny\u00e9rt \u00fcres lett a kassz\u00e1juk, az\u00f3ta nem tudott belet\u00f6r\u0151dni nyugodt sors\u00e1ba.
\n\u0150 nem akarta, hogy Korcsinszki feles\u00e9g\u00fcl vegye, a ragyog\u00f3, d\u00e9delgetett kedvese akart lenni, semmi m\u00e1s. Eg\u00e9sz nap k\u00f6teless\u00e9gekr\u0151l pr\u00e9dik\u00e1ltak neki, mikor \u0151 szeretni akart, \u00e9lni, t\u00e1ncolni, dalolni, cs\u00f3kolni f\u00e9nyben \u00e9s \u00f6r\u00f6mben. A f\u00e9rfiak adj\u00e1k oda \u00e9rte minden\u00fcket, kamatostul, aj\u00e1nd\u00e9kozz\u00e1k vissza neki azt, amit az apja k\u00e9t k\u00e9zzel sz\u00f3rt a k\u00f6rny\u00e9k \u00f6sszes asszonyainak \u00f6l\u00e9be.
\nMinden nap v\u00e1rta szabad\u00edt\u00f3j\u00e1t, azt a mesebeli herceget, akit\u0151l egyel\u0151re megkaphatja sz\u00e1z koron\u00e1j\u00e1t. Bomlott kis agya csak egy m\u00f3dot tudott kital\u00e1lni annak megszerz\u00e9s\u00e9re \u00e9s nem is t\u00f6rte fej\u00e9t m\u00e1s lehet\u0151s\u00e9gen.
\nEgy sz\u00e9p tavaszi est\u00e9n hetyke modor\u00fa, csinos tiszt \u00e9rkezett az \u00e1llom\u00e1sra. Hajnali n\u00e9gy \u00f3rakor sz\u00e1nd\u00e9kozott tov\u00e1bbutazni, a harct\u00e9rr\u0151l j\u00f6tt \u00e9s szabads\u00e1gra ment B\u00e9csbe.
\nVacsor\u00e1n\u00e1l keservesen panaszkodott, hogy a h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se \u00f3ta nem volt otthon \u00e9s az\u00f3ta j\u00f3form\u00e1n nem l\u00e1tott n\u0151t.
\n\u2013 Ez borzaszt\u00f3 \u00e1llapot, \u2013 jegyezte meg \u2013 ahelyett hogy cigarett\u00e1t kap az ember, bizonyisten jobb lenne n\u0151ket…
\nA doktor szigor\u00faan n\u00e9zett r\u00e1, az idegen f\u0151hadnagy el is hallgatott, de azt\u00e1n v\u00e9gign\u00e9zett az urakon, elk\u00f6nyvelte az \u00c1gneszka kac\u00e9r pillant\u00e1s\u00e1t \u00e9s g\u00fanyosan gondolta : \u2013 K\u00f6nny\u0171 nektek, ti adopt\u00e1l\u00e1s \u00fcr\u00fcgye alatt ugyancsak j\u00f3l el vagytok l\u00e1tva.
\nAznap \u00e9jjel a v\u00f6r\u00f6s hadnagy volt inspekci\u00f3s. H\u00e1rom \u00f3ra fel\u00e9 egy vonat ment el \u00e9s \u0151 \u00e9ppen vissza akart t\u00e9rni az irod\u00e1ba, mikor \u00e9szrevette, hogy az \u00c1gneszka szob\u00e1j\u00e1ban vil\u00e1goss\u00e1g van.
\nEl\u0151sz\u00f6r nem \u00e9rtette a dolgot, azt\u00e1n megijedt, hogy tal\u00e1n valami baja van a kisl\u00e1nynak, felment teh\u00e1t az emeletre \u00e9s m\u00e1r kopogni akart az ajtaj\u00e1n, mikor halk besz\u00e9lget\u00e9st \u00e9s elfojtott kacag\u00e1st hallott a szob\u00e1b\u00f3l.
\nErre a folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9re osont \u00e9s ott v\u00e1rta a fejlem\u00e9nyeket.
\nN\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva az idegen tiszt j\u00f6tt ki \u00c1gneszk\u00e1t\u00f3l \u00e9s elt\u0171nt a saj\u00e1t szob\u00e1j\u00e1ban.
\nA hadnagyot v\u00e9gtelen d\u00fch fogta el, az els\u0151 pillanatban Korcsinszkira gondolt \u00e9s azt hitte, okvetlen\u00fcl meg kell fojtania azt a gazembert.
\nM\u00e1r indult is a tiszt szob\u00e1ja fel\u00e9, de az \u00c1gneszka ajtaja el\u0151tt hirtelen meg\u00e1llt, mert esz\u00e9be jutott saj\u00e1t esete, maga el\u0151tt l\u00e1tta \u00c1gneszk\u00e1t nyitott hajjal, amint az \u00e1gya sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt, l\u00e1bait l\u00f3b\u00e1lva, \u00e9s menten lecsillapult az idegen ellen \u00e9rzett rettenetes haragja.
\n\u2013 Haszontalan teremt\u00e9s \u2013 gondolta, \u2013 Bizonyosan vele is \u00fagy tett, mint velem, legjobb, ha holnap mindent elmondok a doktornak \u00e9s Korcsinszki megszabadul t\u0151le. Ezt m\u00e1r igaz\u00e1n nem lehet elt\u0171rni.
\nA hadnagy lement az \u00e1llom\u00e1s el\u00e9 \u00e9s f\u00e9ln\u00e9gy ut\u00e1n megjelent az idegen tiszt is \u00fatrak\u00e9szen. Mikor tal\u00e1lkoztak \u00e9s kezet fogtak, mintegy parancssz\u00f3ra egyszerre n\u00e9ztek fel az \u00c1gneszka ablak\u00e1ra, amely m\u00e9g mindig vil\u00e1gos volt. Az idegen f\u0151hadnagy \u00e1s\u00edtott.
\n\u2013 \u00c1lmos vagy? \u2013 k\u00e9rdezte a hadnagy. \u2013 Persze, keveset aludt\u00e1l.
\n\u2013 Nem olyan nagyon keveset, hiszen t\u00edz \u00f3ra ut\u00e1n m\u00e1r lefek\u00fcdt\u00fcnk.
\n\u2013 Persze, igaz, \u00e9s aki a saj\u00e1t szob\u00e1j\u00e1ba vonult vissza, hogy alv\u00e1ssal t\u00f6ltse az \u00e9jjelt, az bizonyosan ki is pihente mag\u00e1t.
\n\u2013 Mi, mit mondasz ?
\n\u2013 Semmit, csak \u00fagy elgondoltam, hogy milyen is lehet az, mikor az ember elt\u00e9veszti az ajt\u00f3kat \u00e9s \u00fagy v\u00e9letlen\u00fcl egy sz\u00e9p fiatal le\u00e1nyhoz …
\n\u2013 K\u00e9rlek, engedj meg, \u00e9n tiltakozom …
\n\u2013 No, no, megpr\u00f3b\u00e1lsz tiltakozni, ne f\u00e1rasszad magad, l\u00e1ttalak kij\u00f6nni t\u0151le h\u00e1rom \u00f3rakor.
\nAz idegben tiszt megd\u00f6bbent \u00e9s meg\u00e1llt, elk\u00e9sz\u00fclve a legrosszabbra. F\u00e1radtan, unottan legyintett Mi lesz ebb\u0151l? A hadnagy most valami gorombas\u00e1got mond biztosan \u00e9s egy becs\u00fcletbeli \u00fcgy borzaszt\u00f3 lesz \u00edgy hajnalban.
\nDe a hadnagy semmit sem sz\u00f3lt, \u00e9s amennyire az \u00e1llom\u00e1s el\u0151tti l\u00e1mpa gy\u00e9r vil\u00e1g\u00e1n\u00e1l l\u00e1tni lehetett, mintha g\u00fanyosan mosolygott volna egy keveset. Eszerint semmi esetre sem volt d\u00fch\u00f6s, a tiszt teh\u00e1t megnyugodott \u00e9s kezdte el\u0151adni a t\u00f6rt\u00e9nteket:
\n\u2013 Becs\u00fcletszavamra mondom, \u0151 h\u00edvott be, \u00e9s arra is esk\u00fcsz\u00f6m, hogy el\u0151sz\u00f6r ler\u00e1ztam magamr\u00f3l. Semmi kedvem sem volt a dologhoz. Fogalmad sincs r\u00f3la, hogy h\u00edzelgett \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt. Mikor azt\u00e1n m\u00e1r benn voltam n\u00e1la, elmondta nekem, hogyan ker\u00fclt ide, hogy ti nagyon j\u00f3k vagytok hozz\u00e1 \u00e9s \u0151 nagyon szeret benneteket, hogy valami legion\u00e1rist\u00e1tiak a kedvese is volt…
\n\u2013 \u00d3, az \u00e1lnok kis boszorka \u2013 v\u00e1gott szav\u00e1ba a hadnagy.
\n\u2013 K\u00e9rlek, \u2013 folytatta a m\u00e1sik \u2013 \u00e9n csak ism\u00e9tlem, amit \u0151 mondott. \u0150 \u00e1ll\u00edt\u00f3lag im\u00e1dta is azt a fi\u00fat, de, sajnos, visszament a harct\u00e9rre. \u201eNagyon sokat b\u00fasultam \u00e9s s\u00edrtam eleinte, \u2013 \u00edgy mes\u00e9lte a kisle\u00e1ny \u2013 de azt\u00e1n j\u00f6tt a hadnagy \u00far, \u0151 m\u00e1r r\u00e9gen szeretett, nekem is tetszett \u00e9s az \u00f6v\u00e9 lettem.”
\n\u2013 Igaz\u00e1n hallatlan. Ez egy val\u00f3s\u00e1gos kis sz\u00f6rnyeteg. Hogy mi milyen \u00f6kr\u00f6k voltunk mindannyian, \u00e9l\u00fcnk\u00f6n a doktorral!… Most \u00e9n esk\u00fcsz\u00f6m neked, hogy soha egy ujjal sem ny\u00faltam hozz\u00e1. \u0150 a legion\u00e1rista menyasszonya volt, az a fi\u00fa belebolondult \u00e9s hebehurgy\u00e1n eljegyezte. Mi mindannyian d\u00e9delgett\u00fck \u00e9s szerett\u00fck \u00c1gneszk\u00e1t, de \u00fagy, mint egy b\u00e1jos kisle\u00e1nyt \u00e9s m\u00e9g egy tiszt\u00e1talan gondolattal sem k\u00f6zeledt\u00fcnk fel\u00e9je, \u0151 pedig most… Ez hihetetlen! Mit k\u00e9pzel az a kis n\u0151 tulajdonk\u00e9ppen \u00e9s mit akar, azt szeretn\u00e9m tudni! No de mes\u00e9lj tov\u00e1bb, elhiheted, hogy a dolog igen \u00e9rdekel. \u00c9s te elhitted ezeket az \u0151r\u00fclt hazugs\u00e1gokat?
\nAz idegen tiszt nagyon megk\u00f6nnyebb\u00fclt, hogy ilyenform\u00e1n m\u00e1r bizonyosan nem lesz kellemetlens\u00e9ge \u00e9s buzg\u00f3n folytatta:
\n\u2013 Persze, hogy elhittem. K\u00e9rlek, mit is!… Ti itt vagytok sokan f\u00e9rfiak, k\u00f6ztetek \u00e9l egy csinos kis teremt\u00e9s, aki m\u00e9g nem is takar\u00e9koskodik kegyeivel, nem term\u00e9szetes-e teh\u00e1t, ha elfogadj\u00e1tok, amit a sors k\u00edn\u00e1l. \u00c9n sajn\u00e1lom, ami t\u00f6rt\u00e9nt, sajn\u00e1ltam, mihelyst megt\u00f6rt\u00e9nt. Tudod, az ilyesmikkel hogyan szokott lenni. \u0150 v\u00e9gre is a ti\u00e9tek.
\n\u2013 Mondtam m\u00e1r, hogy t\u00e9vedsz \u2013 mondta inger\u00fclten a hadnagy.
\n\u2013 Ami t\u00e9ged illet, term\u00e9szetesen meg vagyok r\u00f3la gy\u0151z\u0151dve, de viszont te is hidd, hogy eg\u00e9sz bizonyosan nem \u00e9n voltam az els\u0151, aki \u00f6lembe vettem \u00c1gneszka kisasszonyt. K\u00fcl\u00f6nben is nagyon megzsarolt, sz\u00e1z koron\u00e1t akart az \u00fcgy\u00e9rt minden\u00e1ron. Ilyen dr\u00e1g\u00e1n m\u00e9g nem fizettem meg n\u0151i b\u00e1jakat soha.
\n\u2013 \u00c9s te adt\u00e1l neki?
\n\u2013 Mondtam m\u00e1r, kedves bar\u00e1tom, hogy nagyon b\u00e1ntam a dolgot \u00e9s ez l\u00e1gysz\u00edv\u0171v\u00e9 tett. A harct\u00e9ren h\u00f3napok \u00f3ta nem volt alkalmam k\u00f6nnyelm\u0171sk\u00f6dni, \u0151 meg olyan sz\u00edvett\u00e9p\u0151n k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt \u00e9s zokogott, hogy nem tudtam ellen\u00e1llni. Azt mes\u00e9lte, hogy egy rossz \u00fatra t\u00e9vedt n\u0151v\u00e9re van, aki beteg, annak akarja k\u00fcldeni. T\u0151letek nem k\u00e9rhet, mert ti nem is tudtok Francisk\u00e1r\u00f3l \u00e9s \u0151 nem meri a dolgot bevallani.
\n\u2013 Na meg\u00e1llj, raffin\u00e1lt kis kutya, holnap majd elint\u00e9zem a dolgodat \u2013 mondta a hadnagy \u00e9s ism\u00e9t feln\u00e9zett az \u00c1gneszka ablak\u00e1ra, de a szoba m\u00e1r s\u00f6t\u00e9t volt.
\nN\u00e9gy \u00f3rakor elutazott az idegen tiszt, a hadnagy pedig bement a petr\u00f3leumszag\u00fa irod\u00e1ba, hogy m\u00e9g aludj\u00e9k egy keveset reggelig.
\nA k\u00e9t hadnagy t\u00f6bbsz\u00f6r feln\u00e9zett \u00c1gneszka ablak\u00e1ra, de azt m\u00e9gsem l\u00e1thatt\u00e1k, ami a szob\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9nt. Nem l\u00e1thatt\u00e1k Agneszk\u00e1t, kez\u00e9ben a r\u00e9gen \u00f3hajtott sz\u00e1zkoron\u00e1ssal, melyet mint m\u00e9rhetetlen kincset d\u00e9delgetett \u00e9s \u00fagy szor\u00edtotta sz\u00edv\u00e9hez, mint ragyog\u00f3 j\u00f6v\u0151j\u00e9nek biztos z\u00e1log\u00e1t.
\nAzt\u00e1n csomagolni kezdett gyorsan. Felvette legjobb ruh\u00e1j\u00e1t, a t\u00f6bbit belegy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lte rozoga utaz\u00f3kosar\u00e1ba, gondatlanul, \u00f6ssze-vissza, hiszen ezek az egyszer\u0171 rongyocsk\u00e1k m\u00e1r semmit sem jelentettek sz\u00e1m\u00e1ra, aki a csipk\u00e9k, selymek \u00e9s usz\u00e1lyok vil\u00e1g\u00e1ba indult.
\nSz\u00e9pen megf\u00e9s\u00fclte sz\u0151ke haj\u00e1t, felt\u0171zte kalapj\u00e1t, azt\u00e1n j\u00f3l megn\u00e9zte mag\u00e1t kis t\u00fckr\u00e9ben minden oldalr\u00f3l. V\u00e9gre sohasem tudni, m\u00e1r \u00fatk\u00f6zben is akadhat valami nagyszer\u0171 kalandja.
\nMikor el\u00e9g sz\u00e9pnek tal\u00e1lta mag\u00e1t, kit\u00e9pett egy lapot n\u00e9met sz\u00f3szedet\u00e9b\u0151l, azt\u00e1n nevetve dobta f\u00e9lre a f\u00fczetet, melyb\u0151l n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ja m\u00e9g k\u00e9ts\u00e9gbeesetten magolta leck\u00e9j\u00e9t.
\nCsak egy pillanatig gondolkozott \u00c1gneszka \u00e9s gyorsan \u00edrni kezdett kusza bet\u0171ivel a kit\u00e9pett irkalapra:
\n\u201e\u00c9n most elmegyek. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, amit velem tettek. Sajn\u00e1lom, hogy el kell hagynom magukat, de itt tov\u00e1bb nem maradhatok. Ne keressenek, ha visszahozn\u00e1nak, ism\u00e9t megsz\u00f6kn\u00e9k. Van sok p\u00e9nzem, sz\u00e1z korona, a hadnagy \u00far adta, aki tegnap \u00e9rkezett. Adalbertet cs\u00f3kolom, \u0151 \u00e9des volt, szeretem nagyon. \u00c9n nem akarok a feles\u00e9ge lenni, \u00e9n olyan akarok lenni, mint a n\u0151v\u00e9rem, a Franciska, aki rossz \u00fatra t\u00e9rt, de az\u00e9rt eg\u00e9szen m\u00e1s, olyan, mint Crysis. A k\u00f6nyvemet itt hagyom, adj\u00e1k eml\u00e9kbe Adalbertnek. Ebb\u0151l is l\u00e1thatja, hogy milyen nagyon im\u00e1dom \u0151t. Ha szeret Adalbert, j\u00f6jj\u00f6n ut\u00e1nam, a c\u00edmemet megtudja Francisk\u00e1t\u00f3l. Ne haragudjanak !
\n\u00c1gneszka”
\nA levelet az asztalon hagyta, mell\u00e9je tette az Aphrodit\u00e9t, de m\u00e9g egyszer \u00e9s utolj\u00e1ra, csak \u00fagy tal\u00e1lomra felcsapta:
\n\u201eCrysis kez\u00e9be vette legyez\u0151j\u00e9t \u00e9s hanyag l\u00e9ptekkel elt\u00e1vozott.”
\nEzt olvasta \u00c1gneszka, felkacagott \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, becsapta a k\u00f6nyvet, egy cs\u00f3kot dobott fel\u00e9je, azt\u00e1n az ablakhoz ment \u00e9s len\u00e9zett a perronra. L\u00e1tta a k\u00e9t hadnagy s\u00f6t\u00e9t alakj\u00e1t a l\u00e1mpa mellett \u00e9s egy pillanat alatt k\u00e9sz volt haditerv\u00e9vel.
\nEgyszer\u0171en lelop\u00f3dzik a barak mell\u00e9, a kosara nem neh\u00e9z, k\u00f6nnyen elviszi od\u00e1ig, ott megh\u00faz\u00f3dik addig, m\u00edg az idegen f\u0151hadnagy besz\u00e1llt, a v\u00f6r\u00f6s hadnagy meg a vonatot vizsg\u00e1lja \u00e9s akkor felugrik valamelyik kocsiba.
\n\u00c1gneszka kez\u00e9be vette kis t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, eloltotta a l\u00e1mp\u00e1t, felkapta utaz\u00f3kosar\u00e1t, az egyetlen darabot, melyet elvitt a Gorlic\u00e9b\u0151l mag\u00e1val hozott holmik k\u00f6z\u00fcl, azt\u00e1n \u00f3vatosan v\u00e9gigosont a s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n \u00e9s le a l\u00e9pcs\u0151n. A perronon p\u00e1r pillanatra egy ir\u00e1nyban \u00e1llt a hadnagyokkal egy t\u00e1volabbi l\u00e1mpa alatt, kicsit megijedt \u00e9s \u00f3vatosan, l\u00e9pett bele a halav\u00e1ny f\u00e9nyk\u00f6rbe, de az urak \u00e9ppen akkor n\u00e9ztek fel m\u00e1r els\u00f6t\u00e9t\u00fclt ablak\u00e1ra \u00e9s \u00edgy nem l\u00e1tt\u00e1k elsuhan\u00f3 alakj\u00e1t. Mire arra fordultak, m\u00e1r biztons\u00e1gban volt \u00c1gneszka \u00e9s elt\u0171nt m\u00e9g az ut\u00e1na t\u00e1ncol\u00f3, nyugtalan kis \u00e1rny\u00e9ka is, melyet m\u00e1r a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e1mpa kergetett \u00e1rul\u00f3nak a nyom\u00e1ba.
\nM\u00e1snap reggel kis\u00fclt minden \u00e9s a doktor emberbar\u00e1ti sz\u00edve kem\u00e9ny d\u00f6f\u00e9st kapott. Feld\u00faltan \u00fclt az \u00c1gneszka szob\u00e1j\u00e1ban, kez\u00e9ben a lev\u00e9llel, red\u0151kbe vonta homlok\u00e1t, idegesen simogatta selymes haj\u00e1t \u00e9s hallgatta a v\u00f6r\u00f6s hadnagy elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t.
\n\u2013 Mindannyian f\u00e9lreismert\u00fck, \u00c1gneszka kihaszn\u00e1lt \u00e9s kij\u00e1tszott minket. Raffin\u00e1lt, gonosz kis kutya, cs\u00fany\u00e1n becsapott \u2013 fejezte be el\u0151ad\u00e1s\u00e1t a hadnagy.
\nA doktort nagyon b\u00e1ntotta az, amit a hadnagy mondott. V\u00e9gre is k\u00f6nny\u0171 egy gyalogs\u00e1gi tisztnek bevallani, cinikus mosollyal, hogy egy tizennyolc \u00e9ves le\u00e1ny kij\u00e1tszotta \u00e9s becsapta, de hogy \u00e1ll ezzel szemben egy emberismer\u0151 pszichi\u00e1ter, \u0151, doktor Juh\u00e1sz P\u00e9ter.
\n\u2013 K\u00e9rlek sz\u00e9pen, hagyj magamra. Gondolkoznom kell a teend\u0151k\u00f6n \u2013 mondta leverten.
\n\u2013 Amint parancsolod, de k\u00e9rlek, doktor \u00far, ne vedd lelkedre a dolgot, igaz\u00e1n nem \u00e9rdemli meg. Mi mindent megtett\u00fcnk \u00c1gneszk\u00e1\u00e9rt, az \u00e9let t\u00e1lc\u00e1n k\u00edn\u00e1lta neki a szerencs\u00e9t, szebb sorsot nem is \u00e1lmodhatott volna mag\u00e1nak ann\u00e1l, amely r\u00e1 v\u00e1rt. \u0150 nem fogadta el, k\u00e9zzel-l\u00e1bbal kap\u00e1l\u00f3dzott ellene, legyen az akarata szerint. Vissza csak nem hozhatod, kellemetlens\u00e9ged lenne vele l\u00e9pten-nyomon. Er\u0151szakkal m\u00e9g soha senkit sem lehetett a j\u00f3 \u00faton megtartani. A v\u00e9re hajtotta, a n\u00e9nje is ilyen, \u00fagy l\u00e1tszik, m\u00e1r erre sz\u00fclettek.
\n\u2013 Persze, a v\u00e9r, a hajlam ! \u2013 elm\u00e9lkedett Juh\u00e1sz. \u2013 El\u0151sz\u00f6r j\u00f6tt Korcsinszki, azt\u00e1n veled pr\u00f3b\u00e1lta meg, v\u00e9g\u00fcl a hadnagy !…De most m\u00e1r vajjon mi lesz bel\u0151le, szeg\u00e9nyb\u0151l „?
\n\u2013 \u00dagy, h\u00e1t Korcsinszki is ilyenform\u00e1n j\u00e1rt vele? \u2013 \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt a hadnagy. \u2014 Gondolhattam volna \u00e9s az a j\u00f3, naiv fi\u00fa b\u0171nb\u00e1n\u00f3an eljegyezte. Majdnem hihetetlen. Ilyenek vagytok ti, idealist\u00e1k. Milyen j\u00f3, hogy Korcsinszki megszabadult t\u0151le, k\u00e9pes lett volna feles\u00e9g\u00fcl venni a romlott kis f\u0171szeresl\u00e1nyt, mert bolond f\u0151vel engedett cs\u00e1b\u00edt\u00e1sainak. Pomp\u00e1s. \u00dcgyes kis b\u00e9ka a mi \u00c1gneszk\u00e1nk ! Ne is agg\u00f3dj \u00e9rte, doktor \u00far, az ilyenek mindig boldogulnak. K\u00fcl\u00f6nben pedig neked igaz\u00e1n senkid \u00e9s semmid az a l\u00e1ny.
\nA hadnagy menni k\u00e9sz\u00fclt.
\n\u2013 K\u00e9rlek al\u00e1san, \u2013 sz\u00f3lt ut\u00e1na a doktor \u2013 l\u00e9gy olyan sz\u00edves \u00e9s egyel\u0151re ne sz\u00f3lj semmit az uraknak. Magam akarom k\u00f6z\u00f6lni vel\u00fck, ha m\u00e1r tiszt\u00e1n l\u00e1tom a helyzetet.
\nEz m\u00e1r nagy csap\u00e1s volt a hadnagyra n\u00e9zv\u00e9st. Ennyi mondanival\u00f3t elhallgatni neh\u00e9z \u00e9s keserves feladat. \u00c1lmos is volt, de tudta, hogy lehetetlen elaludni, am\u00edg ilyen s\u00falyos titok nyomja a lelk\u00e9t. A napon \u00fclve \u00e1s\u00edtozott, sz\u00edvta egyik cigarett\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n \u00e9s mag\u00e1ban szidta er\u0151sen a doktort.
\nNo de nem kellett nagyon sok\u00e1 v\u00e1rnia. Egy f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva megjelent Juh\u00e1sz, m\u00e1r visszanyerve teljes lelki egyens\u00faly\u00e1t.
\n\u2013 Igaz bizony, \u2013 jegyezte meg halkan a f\u0151hadnagy \u2013 \u00c1gneszka elment!
\nM\u00e1r t\u00f6bb\u00e9 nem voltak erk\u00f6lcsb\u00edr\u00e1k, az \u00e1ll-m\u00e1sf\u0151n\u00f6k megjegyz\u00e9se sz\u00edven tal\u00e1lta \u0151ket \u00e9s egyszerre egy csom\u00f3 gy\u00e1szol\u00f3 apa \u00fclt csak egy\u00fctt, elvesztett gyermek\u00fck neve csend\u00fclt f\u00fcl\u00fckbe \u00e9s sok vid\u00e1m nevet\u00e9s.
\n\u00c1gneszka ! \u00c1gneszka !
\nElhagyott lett az \u00e1llom\u00e1s, egy n\u00e9v hi\u00e1nyzott a leveg\u0151b\u0151l \u00e9s egy sz\u0151ke haj az aranysugaras \u00e1prilisb\u00f3l.
\nRossz volt, gonosz volt, elvetem\u00fclt!
\nH\u00e1t a jellem\u00e9t szerett\u00e9k \u0151k? Nem, nem! A nevet\u0151 arc\u00e1t, simogat\u00f3 kez\u00e9t, cseng\u0151 kacag\u00e1s\u00e1t, hossz\u00fa hajfonat\u00e1t, r\u00f6pk\u00f6d\u0151 szokny\u00e1csk\u00e1j\u00e1t, \u00c1gneszk\u00e1t sz\u00f3val, aki elhagyta \u0151ket.
\nLeverten sz\u00e9ledtek el az elhagyott ap\u00e1k \u00e9s sz\u00e1mukra most m\u00e1r az eg\u00e9sz tavasz csak a Viktor papa szomor\u00faan d\u00f6rm\u00f6g\u0151 hangj\u00e1val volt tele:
\n\u2014 \u00c1gneszka elment!<\/p>\n

Forr\u00e1s: Budapest, az Athenaeum Irodalmi \u00e9s Nyomdai R.-T. Kiad\u00e1sa, 1920<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek:\u00a0\u00c1gneszka elment (1)<\/a>;\u00a0\u00c1gneszka elment (2)<\/a>;\u00a0\u00c1gneszka elment (3)<\/a>; \u00c1gneszka elment (4)<\/a><\/strong><\/p>\n

 <\/p>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00c1gneszka elment (5) Eb\u00e9dn\u00e9l k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k nagy titkukat az urakkal, akik nem ismerv\u00e9n az el\u0151zm\u00e9nyeket, kicsit csod\u00e1lkozva n\u00e9ztek Korcsinszkira \u00e9s ut\u00f3bb egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt szegr\u0151l-v\u00e9gre meg is t\u00e1rgyalt\u00e1k az \u00fcgyet, de ott, akkor, hamar lek\u00fczd\u00f6tt\u00e9k meglepet\u00e9s\u00fcket \u00e9s az \u00fajs\u00e1gra \u00e9hes emberek lelkesed\u00e9s\u00e9vel ittak az ifj\u00fa p\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,137],"tags":[],"class_list":["post-43540","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-szaz-ev-nagy-haboru"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43540","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=43540"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/43540\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=43540"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=43540"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=43540"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}