Eml\u00e9kezetem viaszfigur\u00e1i, olykor, ha alaktalann\u00e1 gubancol\u00f3dnak is, vissza-visszat\u00e9rnek, \u00e9s n\u00e9ha \u00e9lesebben mutatkoznak, mint azel\u0151tt. Az \u00e9des \u00e9let patakja forr ilyenform\u00e1n asz\u00fav\u00e1, ami megmarad, azt \u00e9rdemes kortyonk\u00e9nt \u00edzlelni, hogy a vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9ntek \u00e9rtelm\u00e9re r\u00e1\u00e9rezz\u00fcnk.<\/p>\n
*<\/p>\n
A r\u00e9gi Koll\u00e9gium \u00e9p\u00fclet\u00e9be mi az udvari kicsi bej\u00e1r\u00f3n \u00e1t jutottunk. A bels\u0151 udvar kicsiny n\u00e9gysz\u00f6g\u00e9t k\u00f6vet\u0151, egyik oldalon nyitott emeleti folyos\u00f3 f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ra eml\u00e9kszem, s arra, hogy v\u00e9g\u00e9ben volt az iskolai k\u00f6nyvt\u00e1r. Ha az ajtaj\u00e1n t\u00e1rva volt az ablak, bemondhattuk az adatainkat, \u00e9s a sokf\u00e9le k\u00f6telez\u0151 olvasm\u00e1nyk\u00e9nt jegyzett k\u00f6nyvekb\u0151l kaptunk egyet. Nem eml\u00e9kszem az els\u0151 k\u00f6nyvt\u00e1ri k\u00f6nyvem c\u00edm\u00e9re. Ann\u00e1l ink\u00e1bb arra, hogy az olvas\u00e1st\u00f3l koszos-rongyoss\u00e1 v\u00e1lt lapjainak b\u00e1rsonyosan meleg volt tapint\u00e1sa. Tal\u00e1n J\u00f3kai valamelyik reg\u00e9nye lehetett. Olyan puha, olyan siralmasan szeg\u00e9nyes volt, mint a mi h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni rongylabd\u00e1nk, amelyet sz\u00e9tszakad\u00e1sig kergett\u00fcnk a N\u00e1das-parti utc\u00e1k por\u00e1ban.<\/p>\n
A „magyar id\u0151ben” a G\u00f6r\u00f6gtemplom utc\u00e1ban laktunk. Gyermekcsapatunk b\u0151rlabd\u00e1j\u00e1t a f\u0151szolgab\u00edr\u00f3 fia hozta, \u00e9s az \u00f3v\u00e1riakkal v\u00edvott m\u00e9rk\u0151z\u00e9seken sem kellett sz\u00e9gyelln\u00fcnk magunk labd\u00e1nk min\u0151s\u00e9g\u00e9\u00e9rt, ink\u00e1bb csak az\u00e9rt, hogy t\u00f6bbsz\u00f6r v\u00e1g\u00f3dott a mi kapunkba, mint az \u00f6v\u00e9kbe. De k\u00f6nyvem ott akkor csak egy volt. A szennyes ruh\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1ltam azt a f\u00fczetet, amely arr\u00f3l sz\u00f3lt, hogy fogs\u00e1gba esett vit\u00e9z magyar j\u00e1r\u0151rkaton\u00e1ink h\u00e1t\u00e1b\u00f3l mik\u00e9nt has\u00edtanak sz\u00edjat az oroszok. Els\u0151 oszt\u00e1lyos koromt\u00f3l est\u00e9nk\u00e9nt felolvastam ap\u00e1mnak az Ellenz\u00e9ket. \u00cdgy azt\u00e1n egyetlen vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n csaknem v\u00e9geztem a szeml\u00e9letes rajzokkal tele propagandaf\u00fczettel, de a katonai szolg\u00e1latb\u00f3l hazat\u00e9rt ap\u00e1m azzal vette ki kezemb\u0151l az izgalmas olvasm\u00e1nyt, hogy az nem nekem val\u00f3. A befejezetlen t\u00f6rt\u00e9netb\u0151l csak annyit tudtam meg, hogy a magyar katon\u00e1kkal alaposan elb\u00e1ntak a rettenetes orosz t\u00e9lben.<\/p>\n
Akkoriban a G\u00f6r\u00f6gtemplom utcai fi\u00fak k\u00f6z\u00f6tt cserk\u00e9szek is voltak, akiknek illett minden nap valamif\u00e9le j\u00f3 cselekedetett v\u00e9ghezvinni\u00fck. \u0150k a Koll\u00e9giumba j\u00e1rtak iskol\u00e1ba. A Koll\u00e9gium t\u00e1gas udvar\u00e1t magas k\u0151fal v\u00e1lasztotta el a Pet\u0151fi utc\u00e1t\u00f3l. Alatta j\u00e1rtam a Tordai \u00fat sark\u00e1n l\u00e9v\u0151 elemibe. Elk\u00e9pzeltem j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsaimat, amint cserk\u00e9szegyenruh\u00e1jukban katon\u00e1sdit j\u00e1tszanak az udvaron. Veress Sanyi, akinek az apja elt\u0171nt a h\u00e1bor\u00faba, \u00e9s ett\u0151l m\u00e1r tizenn\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1ban feln\u0151ttk\u00e9nt viselkedett, egyszer felemelt a k\u0151fal mellett, hogy l\u00e1thassam a cserk\u00e9szeket. De olyan kicsi voltam m\u00e9g, hogy nem l\u00e1ttam t\u00fal a falon. K\u00e9pzeletemre h\u00e1gva mes\u00e9ltem el, hogy milyen csod\u00e1s a cserk\u00e9sz\u00e9let. K\u00e9s\u0151bb a zenekonzervat\u00f3riumot alap\u00edt\u00f3 Lakatos b\u00e1csi fia biztatott, hogy, amikor elj\u00f6n az ideje, j\u00f3 cselekedeteim\u00e9rt bizony\u00e1ra bevesznek a cserk\u00e9szek k\u00f6z\u00e9. A J\u00f3 Pajt\u00e1sra egyik j\u00f3tev\u0151m fizetett el\u0151, az iskol\u00e1ban a szeg\u00e9nyek kosztj\u00e1n \u00e9ltem. D\u00e9lut\u00e1n ingyenes n\u00e9met\u00f3r\u00e1ra j\u00e1rtam, nagyon szerettem sz\u00e1lk\u00e1s g\u00f3tikus bet\u0171ket rajzolni.<\/p>\n
De azt\u00e1n m\u00e1s id\u0151k j\u00f6ttek, elker\u00fcltem a kerekdombi k\u00fclv\u00e1rosba, \u00e9s m\u00e9g \u00fatt\u00f6r\u0151 sem lehettem, mert kin\u0151ttem a gyerekkorb\u00f3l.<\/p>\n
Sz\u00e9p k\u00f6nyveket kaptam \u00e9s gy\u0171jt\u00f6ttem, oszt\u00e1lyt\u00e1rsaimnak is k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6ztem kincseimb\u0151l. Azt\u00e1n beiratkozhattam a Koll\u00e9gium k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1ba is. Faltam minden olvasnival\u00f3t, becs\u00fcltem a patin\u00e1s k\u00f6nyveket, az \u00f3don falakat. A r\u00e9gi tabl\u00f3kr\u00f3l letekint\u0151 tan\u00e1rokra \u00e9s a v\u00e9gz\u0151s di\u00e1kokra \u00fagy n\u00e9ztem fel, mint a hossz\u00fa \u00e9vekre k\u00fclv\u00e1rosba rekedt Erzs\u00e9bet kisasszony az \u00f3v\u00e1ri templom kifestett szentjeire. – N\u00e1latok melegebb az udvar… – nyitott be a v\u00e9nkisasszony t\u00e9rdig \u00e9r\u0151 h\u00f3takar\u00f3val bor\u00edtott udvarunkra. – F\u0171tj\u00fck! – b\u00f3lintottam a t\u0151lem telhet\u0151 legnagyobb komolys\u00e1ggal, mert a magam is \u00fagy \u00e9reztem, hogy nemcsak az\u00e9rt otthonosabb sz\u00e1momra a Koll\u00e9gium, mert a napi faadagommal, amit el\u0151z\u0151 \u0151sszel \u00f6nk\u00e9ntes munk\u00e1ban a B\u00e1csi-torok k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n gy\u0171jt\u00f6ttem, hat kilom\u00e9tert cammogva, a buszokkal versenyt futva, jeges utakon korcsoly\u00e1zva \u00e9s csicsonk\u00e1zva, kirakatokat, emberi ny\u00fczsg\u00e9st b\u00e1mulva, minden \u00e1ldott nap l\u00e9lekmelegemet is bel\u00e9lehelem, hanem mert ott van az okos emberek titka elrejtve. Ott kell lennie a tan\u00e1rok pillant\u00e1s\u00e1ban, a kopott k\u00f6nyvekben, a s\u00e1rgult k\u00e9pek m\u00f6g\u00f6tt. Igen, az ilyen helyeket f\u0171ti valami fens\u00e9ges gondnok, r\u00e9g\u00f3ta felhalmoz\u00f3d\u00f3, valamikor kik\u00f6b\u00f6zhet\u0151 szeretetrak\u00e1s. Soha el nem k\u00e9stem. Azt hiszem, akkor sem akartam lemaradni egyetlen kis titok, \u00e9s ak\u00e1rmilyen r\u00e9szigazs\u00e1g f\u00f6l\u00f6tti, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 gyermeki, k\u00f6z\u00f6s csod\u00e1lkoz\u00e1sainkr\u00f3l.<\/p>\n
*<\/p>\n
Az iskolaudvar f\u00e1s r\u00e9sz\u00e9n, a homokos talajb\u00f3l k\u00e9t-, vagy h\u00e1romarasznyira kimagasodva, m\u00e1sf\u00e9l m\u00e9ter \u00e1tm\u00e9r\u0151j\u0171, deszk\u00e1val fedett betongy\u0171r\u0171 \u00e1llott. Sz\u00e1raz, faleveleket recsegtet\u0151 \u0151sz volt, gy\u00fcm\u00f6lcssz\u00fcretek ut\u00e1ni unalom. Az egyik sz\u00fcnetben felugrott a betongy\u0171r\u0171re az egyik kisdi\u00e1k, \u00e9s len\u00e9zett minket, alacsonyabban j\u00e1r\u00f3, t\u00edz\u00f3rainkat majszol\u00f3 aljan\u00e9pet. Ott vigyorgott, vih\u00e1ncolt j\u00f3 dolg\u00e1ban, szemtelenkedett minden mozdulat\u00e1val, arcfintor\u00e1val. Mint, amikor kiny\u00edlik az ember zseb\u00e9ben a bicska, n\u00e9h\u00e1nyan ellen\u00e1llhatatlan v\u00e1gyat \u00e9rezt\u00fcnk, hogy ezt a fics\u00fart kital\u00e1lt fens\u0151bbs\u00e9g\u00e9b\u0151l, meg\u00e9rdemeletlen emberi magaslat\u00e1r\u00f3l letasz\u00edtsuk. Mik\u00f6zben elrugaszkodtunk a homokos talajr\u00f3l, m\u00e1sok a magasban \u00e1g\u00e1l\u00f3hoz hasonulni akartak. \u00c9s \u00edgy mi, a t\u00e1mad\u00f3k, \u00e9s a v\u00e9d\u0151k csaknem egyszerre ugrottunk a kerek emelv\u00e9nyre. Mi tasz\u00edtottuk, az ut\u00f3bbiak v\u00e9dt\u00e9k a kisdi\u00e1kot. A ny\u00fczsg\u00e9sre k\u00f6zelebb l\u00e9pett az oszt\u00e1ly minden tanul\u00f3ja, pillanatok alatt kialakult az egym\u00e1snak h\u00e1ttal \u00f6sszeszorul\u00f3 betongy\u0171r\u0171t v\u00e9d\u0151k \u00e9s a t\u00e1mad\u00f3k csoportja. T\u00e9pt\u00fck egym\u00e1st veszett\u00fcl. Felejtett\u00fck a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni k\u00f6zismert jelmondatot: Hajba, mert a ruha dr\u00e1ga!<\/em> Gombok gurultak szertesz\u00e9t, reccsen\u00e9sekkel fel-felsikoltott egy-egy kiskab\u00e1t, ing, r\u00f6vidnadr\u00e1g. \u00d6kl\u00f6k \u00fctk\u00f6ztek, jajsz\u00f3k, d\u00fch\u00f6s sziszeg\u00e9s, k\u00e9jes zih\u00e1l\u00e1s t\u00f6lt\u00f6tte be a betongy\u0171r\u0171 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9t. \u00c9s a dulakod\u00e1s nem sz\u0171nt meg akkor sem, amikor elfoglaltuk a magaslatot. Leszorult ellenfeleink, ak\u00e1r a h\u00e9tk\u00f6znapokon \u00e1t g\u00e1tl\u00e1stalanul t\u00f6rtet\u0151 sz\u00fcleik, cs\u00f6k\u00f6ny\u00f6sen helyet k\u00edv\u00e1ntak szor\u00edtani maguknak az alantass\u00e1 alakul\u00f3 t\u00f6meg f\u00f6l\u00f6tt. J\u00e1t\u00e9kunk az \u00e9letet ut\u00e1nozta, az \u00e9let pedig Mad\u00e1chcsal m\u00e1r akkor figyelmeztetett, hogy nem m\u00e1s, mint „a k\u00fczd\u00e9s maga”. A t\u00edzperces sz\u00fcnetet jelz\u0151 cseng\u0151 hangja vetett v\u00e9get a k\u00fczdelemnek, demokratikus h\u0151siess\u00e9g\u00fcnket mutat\u00f3 szocialista-r\u00f3zs\u00e1s arccal vonultunk be a tanterembe.<\/p>\n \u00c9s azut\u00e1n minden sz\u00fcnetben folytattuk a dulakod\u00e1st. M\u00e1s oszt\u00e1lybeliek is csatlakoztak a k\u00fczdelemhez. A tan\u00e1rok mosolyogva n\u00e9zt\u00e9k az ablakb\u00f3l a P\u00e1l utcai fi\u00fakhoz hasonl\u00f3 harcunkat.<\/p>\n A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n az igazgat\u00f3s\u00e1g k\u00f6rlev\u00e9lben megtiltotta a betongy\u0171r\u0171 ostrom\u00e1t, mert a pedellus felszedte annak deszkabor\u00edt\u00f3j\u00e1t, \u00e9s lemutatott a t\u00e1tong\u00f3 m\u00e9lys\u00e9gbe: – Ha ide valamelyikt\u00f6k beesik, Munty\u00e1n lovai h\u00fazz\u00e1k ki!<\/p>\n Munty\u00e1n \u00e9s fiai<\/em> temetkez\u00e9si v\u00e1llalat\u00e1nak koromfekete lovait mindny\u00e1jan ismert\u00fck, hiszen a k\u00f6zeli H\u00e1zsong\u00e1rd dombj\u00e1ra, s\u0171r\u0171n j\u00e1rtak abban az id\u0151ben, egykedv\u0171 b\u00fcszkes\u00e9ggel h\u00fazt\u00e1k, a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni nincstelens\u00e9gt\u0151l hirtelen elhal\u00e1lozott, az id\u0151sek \u00e9s a gyerekek kopors\u00f3j\u00e1t szomor\u00faan ringat\u00f3, hal\u00e1ld\u00edszes gy\u00e1szkocsit.<\/p>\n Az \u00f3r\u00e1k k\u00f6z\u00f6tti sz\u00fcnetekben a betongy\u0171r\u0171 k\u00f6zel\u00e9ben ezut\u00e1n a szolg\u00e1latos tan\u00e1r vigy\u00e1zott. K\u00e9s\u0151bb betemett\u00e9k a kutat. A k\u00fczd\u0151knek m\u00e1s k\u00fczd\u0151tereket kellett keresni\u00fck.<\/p>\n A tov\u00e1bbiakban csak kevesen tal\u00e1ltak igaz\u00e1n kedv\u00fckre val\u00f3 c\u00e9lt az eszmebarik\u00e1dokon, a h\u00e9tk\u00f6znapi k\u00fczdelemt\u0151l sokakat elkedvetlen\u00edtett a t\u00f6rtet\u0151k hada \u00e9s a m\u00f6g\u00f6ttes besz\u00e9d, amely a diadalord\u00edt\u00e1sn\u00e1l is hat\u00e9konyabb fegyver, mert mire az \u00e1ldozat meg\u00e9rti, hogy ki a t\u00e1mad\u00f3: menthetetlen. A k\u00fczd\u00e9s pedig a cserk\u00e9szek l\u00e1nglobog\u00e1sos t\u00e1bort\u00fcz\u00e9hez hasonlatosan par\u00e1zsk\u00e9nt izzik egy darabig, hamu alatt is dohog, zs\u00f6rt\u00f6l\u0151dik, de v\u00e9g\u00fcl semmiv\u00e9 zsugorodik az elm\u00fal\u00e1sban. Akik ma makacsul \u0151rzik a Koll\u00e9gium m\u00faltj\u00e1t \u00e9s csal\u00e1di meleg\u00e9t, r\u00e9gi t\u00fcz\u00fcnk vigy\u00e1z\u00f3i, \u00faj, csepered\u0151 l\u00e1ngok ist\u00e1pol\u00f3i. Mindny\u00e1jan szeretn\u00e9nk az ut\u00e1nunk k\u00f6vetkez\u0151kre olyan b\u00f6lcsen letekinteni, mint azt a r\u00e9gv\u00e9gzettek tabl\u00f3inak s\u00e1rgult f\u00e9nyk\u00e9pein re\u00e1nk maradt iskolakoptat\u00f3 el\u0151deink tett\u00e9k a maguk valami\u00e9rt mindig t\u00fcnem\u00e9nyes idej\u00e9ben.<\/p>\n *<\/p>\n Van, aki arra sz\u00fcletik, hogy csupa egy\u00e9b dolgokat pr\u00f3b\u00e1ljon \u00e9let\u00e9ben, mint azt, amit ismer\u0151sei r\u00f3la valaha is elk\u00e9pzeltek. T\u00f6r\u00f6k Bandi olyan k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e9s felt\u0171n\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl m\u00e1szott ki tanterm\u00fcnk Bethlen b\u00e1sty\u00e1ra n\u00e9z\u0151 ablak\u00e1n, hogy az oszt\u00e1ly nagy r\u00e9sze \u00e9szre sem vette. Ann\u00e1l a korai ny\u00e1rn\u00e1l szebbet m\u00e9g nem \u00e9rtem, nem is ism\u00e9tl\u0151dhet meg az, ha \u00fajj\u00e1sz\u00fcletn\u00e9k sem. A harmadik ablak, a padsorok v\u00e9g\u00e9n rendszerint nyitva \u00e1llott. Onnan kaptuk az odafigyel\u00e9st\u0151l izzadt h\u00e1tunkba a meleg fuvallatokat, a gy\u00f6ng\u00e9d \u00f6szt\u00f6k\u00e9l\u00e9st, hogy az \u00f3ra v\u00e9g\u00e9t jelz\u0151 csenget\u00e9sig valahogyan kib\u00edrjuk az akaratos feln\u0151ttek r\u00e1nk k\u00fcld\u00f6tt k\u00e9pvisel\u0151j\u00e9nek tan\u00e1ri szigor\u00fas\u00e1ggal gyakorolt sanyargat\u00e1sait. T\u00f6r\u00f6k Bandi ar\u00e1nyosan fejlett, ruganyos, enyh\u00e9n sz\u0151ke \u00e9s felt\u0171n\u0151en j\u00f3k\u00e9p\u0171 fi\u00fa volt. Kim\u00e1szott az ablakon, hazament \u00e9s sz\u00e1j\u00e1ban egy alm\u00e1val, a vill\u00e1mh\u00e1r\u00edt\u00f3t haszn\u00e1lva t\u00e9rt vissza az oszt\u00e1lyba. \u00d3r\u00e1k ut\u00e1n t\u00f6bben is elid\u0151zt\u00fcnk t\u00e1gasnak hitt udvarukon. Apj\u00e1ban a j\u00f3s\u00e1g, mint biztat\u00f3 tekintetben a mosoly, \u00f6nbizalmunkat meleg\u00edtve p\u00e1szt\u00e1zott minket.<\/p>\n Az \u00f3r\u00e1k nagy r\u00e9sze unalmas volt. Ilyen-olyan tan\u00e1rok v\u00e1ltakoztak a katedr\u00e1n, l\u00e9lek n\u00e9lk\u00fcl magyar\u00e1ztak valamit vagy feleltetek, t\u00f6bbnyire csak h\u00fazt\u00e1k az id\u0151t, azt hiszem m\u00e9g n\u00e1lunkn\u00e1l is jobban v\u00e1rt\u00e1k a sz\u00fcnetjelz\u0151 cseng\u0151 hangj\u00e1t. A sz\u00fcnetekben T\u00f6r\u00f6k Bandi rendszerint kiment a katedr\u00e1ra, a kr\u00e9takoptat\u00e1st\u00f3l megsz\u00fcrk\u00fclt t\u00e1bl\u00e1nak t\u00e1maszkodva a fej\u00e1ll\u00e1st gyakorolta, majd l\u00e1bait a nyaka k\u00f6r\u00e9 fonva b\u00e1mul\u00f3i k\u00f6r\u00e9ben sanyargatta mag\u00e1t. Ilyenkor irt\u00f3zatos sz\u00f6rnysz\u00fcl\u00f6tth\u00f6z hasonl\u00edtott. Csom\u00f3ba gy\u0171jt\u00f6tt testr\u00e9szei k\u00f6z\u00f6tt, oldalra hajtott fejjel, l\u00f3g\u00f3 nyelvvel, hibbant tekintettel r\u00f6h\u00f6gtette az oszt\u00e1lyt. Becsenget\u00e9s ut\u00e1n is ebben a helyzetben maradt, \u00e9s tenyer\u00e9re t\u00e1maszkodva indult az ajt\u00f3 fel\u00e9. A pisszen\u00e9stelen cs\u00f6ndben benyit\u00f3 tan\u00e1rn\u0151, kez\u00e9t mell\u00e9re kapva h\u00e1trah\u0151k\u00f6lt. Arca hirtelen s\u00e1ppads\u00e1g\u00e1t a m\u00e9reg gyorsan pirosra festette. A tan\u00e1rn\u0151k \u00e1ltal a fi\u00fakkal szemben legink\u00e1bb bev\u00e1lt pedag\u00f3giai m\u00f3dszer szerint \u00fagy tett, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Am\u00edg apr\u00f3l\u00e9kosan telepakolta a tan\u00e1ri asztalt a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l el\u0151hal\u00e1szott holmijaival, T\u00f6r\u00f6k Bandi kom\u00f3tosan hely\u00e9re m\u00e1szott. Lehet, hogy a tan\u00e1rn\u0151 viselked\u00e9s\u00e9n meghat\u00f3dva folytatta tanulm\u00e1nyait k\u00e9s\u0151bb a tan\u00edt\u00f3k\u00e9pz\u0151ben.<\/p>\n J\u00f3 torn\u00e1sz volt, azt\u00e1n az \u00c1llami Magyar Opera kiv\u00e1l\u00f3 balett-t\u00e1ncosa. A mulat\u00f3helyeken bemutatott szemf\u00e9nyveszt\u00e9sekkel, var\u00e1zslatokkal tark\u00edtott m\u0171sora v\u00e1rosunk szenz\u00e1ci\u00f3i k\u00f6z\u00e9 tartozott. Mi\u00e9rt halt meg olyan fiatalon ez az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 vid\u00e1m, eg\u00e9szs\u00e9ges, sportos fi\u00fa? A sors bosszant\u00f3an kisz\u00e1m\u00edthatatlan cselekedetei k\u00f6z\u00e9 sorolhatjuk ezt is. A f\u00e9l v\u00e1rossal egy\u00fctt megd\u00f6bbenve k\u00eds\u00e9rt\u00fck ki a H\u00e1zsong\u00e1rdba.<\/p>\n Sok\u00e1ig azt hittem, hogy mindny\u00e1junkat a Koll\u00e9gium szelleme \u0151riz \u00e9s tart \u00f6ssze. Pedig mind\u00f6ssze h\u00e1rom tan\u00e9ven \u00e1t lehett\u00fcnk egy\u00fctt. \u00c9s ezek alatt a gyorsan perg\u0151 \u00e9vek alatt megtanultuk, hogy mindenik\u00fcnk hordoz valami egyedis\u00e9get, valami m\u00e1sok \u00e1ltal megb\u00e1mulni val\u00f3t, olyat, ami egym\u00e1st\u00f3l megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet minket, \u00e9s amely \u00f6sszetartoz\u00e1sunkat akkort\u00f3l kezd\u0151d\u0151en \u00f6r\u00f6k\u00f6ss\u00e9 tette.<\/p>\n Akkor a sokf\u00e9le iskolareform k\u00f6z\u00fcl az egyik azt parancsolta, hogy el\u00e9gedj\u00fcnk meg a h\u00e1rom gimn\u00e1ziumi oszt\u00e1llyal. A negyedikesekkel egy\u00fctt felv\u00e9telizhett\u00fcnk valamelyik k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1ba. T\u00f6bb\u00fcnknek – f\u0151iskol\u00e1kon, egyetemi v\u00e9gzetts\u00e9gen t\u00fal – ma is a koll\u00e9giumban t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vek jelentik mindazt, amit eml\u00e9kezet\u00fcnkben iskol\u00e1nak<\/em> nevezhet\u00fcnk.<\/p>\n *<\/p>\n Az alkot\u00f3 ember iskol\u00e1ja olyan apr\u00f3s\u00e1gokkal kezd\u0151dik, mint a Koll\u00e9gium \u00d6nk\u00e9pz\u0151 K\u00f6re. Az udvarra ny\u00edl\u00f3 bej\u00e1ratot haszn\u00e1lhatt\u00e1k a tanul\u00f3k, a Pet\u0151fi utcai f\u0151bej\u00e1rattal szemben, ahol a tan\u00e1rok \u00e9s a vend\u00e9gek j\u00e1rtak. Az udvari bej\u00e1rat el\u0151tt ny\u00fczsg\u00f6tt a n\u00e9p. A Koll\u00e9gium tanul\u00f3i itt keveredtek az alagsorb\u00f3l megb\u00e1mulni val\u00f3 j\u00f3kedvvel, \u00e9s kiv\u00e1l\u00f3 mesters\u00e9g\u00fck tudat\u00e1ban f\u00f6l\u00e9nyesked\u00e9sre hajlamos g\u00e9piparist\u00e1kkal. Mindk\u00e9t iskol\u00e1nak tekint\u00e9lyes igazgat\u00f3ja volt. A Koll\u00e9gium igazgat\u00f3ja ritk\u00e1n mutatkozott, a G\u00e9pipari k\u00f6pc\u00f6s igazgat\u00f3j\u00e1nak gunyoros megjegyz\u00e9sei, bar\u00e1ti pofk\u00e9nt csattanva pillanatnyi cs\u00f6ndet var\u00e1zsoltak a bej\u00e1rat k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. Ezt a h\u00e9tk\u00f6znapi hangulatot mindazoknak le kellett vetk\u0151zni\u00fck, akik az udvar m\u00e1sik fel\u00e9ben l\u00e9v\u0151 ig\u00e9nytelen f\u00f6ldszintes \u00e9p\u00fclet ajtaj\u00e1n a tan\u00edt\u00e1s ut\u00e1nra kijel\u00f6lt id\u0151ben bel\u00e9ptek az \u00f6nk\u00e9pz\u0151k\u00f6ri egy\u00fcttl\u00e9tek szob\u00e1j\u00e1ba, ahol az alkot\u00f3kat megillet\u0151 magasztos hangulat uralkodott. Ide kevesen j\u00e1rtak, mert ez nem volt k\u00f6telez\u0151. Egy nevel\u0151 fel\u00fcgyelete alatt az als\u00f3sok k\u00f6z\u00fcl alkot\u00e1sra vagy maguk mutogat\u00e1s\u00e1ra hajlamos fi\u00fak versik\u00e9ket, napl\u00f3t, fogalmazv\u00e1nyokat olvastak fel, m\u00e1sok heged\u0171j\u00fck\u00f6n cincogtak. Egy m\u00e9lyhang\u00fa, \u00f6regember arc\u00fa fi\u00fa szomor\u00fa n\u00e9pdalt adott el\u0151 vontatott hangon. Minden m\u0171vinek, kicsin\u00e1ltnak hatott a III. C oszt\u00e1ly val\u00f3s \u00e9letet t\u00fckr\u00f6z\u0151 fali\u00fajs\u00e1gj\u00e1n megjelen\u0151 \u00edr\u00e1saihoz, rigmusaihoz \u00e9s karikat\u00far\u00e1ihoz k\u00e9pest. A III. C-ben, a Koll\u00e9gium legrosszabb oszt\u00e1lya<\/em> c\u00edm\u00e9hez h\u00edven nem sokan figyeltek a tan\u00e1rok magyar\u00e1zataira. \u00d3r\u00e1k alatt olvasott az oszt\u00e1ly. Faltuk a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n elterjedt ponyvairodalmat. Tom Mix, \u00e9s Buffalo Bill voltak a kedvenceink. A moziban v\u00e9ge\u00e9rhetetlen\u00fcl Tom Mix lovas t\u00f6rt\u00e9neteit \u00e9s Zoro igazs\u00e1gteremt\u0151 tetteit b\u00e1multuk. Tucatnyi f\u00fczet cser\u00e9lt gazd\u00e1t minden sz\u00fcnetben, volt, aki naponta k\u00e9t f\u00fczetet is elolvasott az \u00f3r\u00e1k alatt.<\/p>\n A fergeteges olvas\u00e1s eredm\u00e9nyek\u00e9ppen, \u00e9s mert a piff-puff f\u00fczetut\u00e1np\u00f3tl\u00e1s egyre ink\u00e1bb akadozott, k\u00e9nytelenek voltunk olvasm\u00e1nyaink mint\u00e1j\u00e1ra \u00fajakat alkotni. Az iskol\u00e1b\u00f3l hazafel\u00e9 az \u00e1llom\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1ba tart\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt Bustya volt a k\u00f6zpont. Sz\u00f6gletes mozg\u00e1s\u00fa, suta fi\u00fa volt. Egyike azoknak, akiknek a fej\u00e9t Sebess J\u00f3ska tornat\u00e1runk facsattogtat\u00f3j\u00e1val el\u0151szeretettel puh\u00edtotta annak rem\u00e9ny\u00e9ben, hogy a bord\u00e1sfal mellett \u0151ket legal\u00e1bb a fej\u00e1ll\u00e1sra k\u00e9pess\u00e9 tegye.<\/p>\n M\u00f3dszere nem v\u00e1lt be, de valamik\u00e9ppen hasznos lehetett, mert t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt Busty\u00e1nak a k\u00e9pzelet\u00e9t t\u00e1g\u00edtotta, a nagy haj\u00fa sz\u0151ke Csillagnak pedig a szervez\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t fejlesztette.<\/p>\n „Lovas poroszk\u00e1l a pr\u00e9ri ismeretlen vid\u00e9k\u00e9n. Nyeli az \u00fat fullaszt\u00f3 por\u00e1t, tikkadtan, f\u00e1radt szem\u00e9t f\u00e9lig lehunyva n\u00e9z maga el\u00e9, \u00f6sszen\u0151tt a nyereggel, a l\u00f3val, a vid\u00e9kkel, amely zord, kegyetlen \u00e9s szigor\u00fa, mint a hal\u00e1l. A kegyetlen\u00fcl t\u0171z\u0151 Nap sugarai, mint megannyi v\u00e9gtelen\u00fclt kaktusz t\u00f6vise agy\u00e1ba sz\u00farnak \u00e9s el\u00e9getnek minden k\u00e9ts\u00e9get, megalkuv\u00e1st serkent\u0151 gondolatot. Csak a bossz\u00fat fortyogtatj\u00e1k kopony\u00e1j\u00e1ban, amelyre megesk\u00fcd\u00f6tt, s amit feledni nem tud, nem akar. Gy\u00edk motoz \u00e9s tovairamlik lova l\u00e1ba el\u0151l, az \u00fatsz\u00e9li sz\u00e1raz avarban keres mened\u00e9ket. Ny\u00e1r van, s\u00fct\u0151kemence a pr\u00e9ri. Aki ilyenkor \u00fatra kel: beteg, b\u00e1tor vagy esztelen. A gy\u00edk el\u0151l hirtelen megugrott derest szor\u00edtva a lovas f\u00f6locs\u00fadik, \u00e9s v\u00e1gt\u00e1ra biztatja az \u00e1llatot.<\/em><\/p>\n El\u0151tte h\u00f3fedte cs\u00facsok. Az alig kivehet\u0151 messzes\u00e9g el\u0151tt apr\u00f3 telep\u00fcl\u00e9s k\u00f6rvonalait sejti. F\u00e1rads\u00e1ga sz\u00fclte d\u00e9lib\u00e1b az. Az \u00fcld\u00f6z\u0151\u00e9 vagy az \u00fcld\u00f6z\u00f6tt\u00e9? A lovas szem\u00e9be h\u00fazza sz\u00e9les karim\u00e1j\u00fa kalapj\u00e1t, sz\u00fcrk\u00e9set k\u00f6p az ajk\u00e1ra rakodott port\u00f3l, arc\u00e1r\u00f3l les\u00f6pri a v\u00e1gta a s\u00f3s izzads\u00e1got.”<\/em><\/p>\n A De\u00e1k Ferenc utc\u00e1n sz\u00fcnetet kell tartanunk az „alkot\u00e1sban”, a kicsi \u00e1rny\u00e9kos Bolyai utc\u00e1ban valaki \u00e1tveszi a sz\u00f3t, hogy v\u00e9gre cselekm\u00e9nyess\u00e9 tegye a t\u00f6rt\u00e9netet.<\/p>\n „Ekkor d\u00f6rd\u00fclt el az els\u0151 l\u00f6v\u00e9s. A goly\u00f3 a lovas cowboykalapj\u00e1nak tetej\u00e9t s\u00farolta. Tom nyekkenve elter\u00fclt a f\u00f6ld\u00f6n. Lova idegesen felnyer\u00edtett. Egy k\u00f6v\u00e9r asszonys\u00e1ghoz hasonlatos kaktusz m\u00f6g\u00fcl vigyorg\u00f3 alak l\u00e9pett a sz\u00ednre. Forg\u00f3pisztoly\u00e1b\u00f3l m\u00e9g k\u00e9t l\u00f6v\u00e9st adott le, de ez nem v\u00e1ltoztatott a korad\u00e9lut\u00e1ni tespedts\u00e9gen. Szell\u0151 sem rezd\u00fclt. A leter\u00edtett lovas hanyatt fek\u00fcdt a porban, \u00e9s a k\u00f6zeled\u0151 rabl\u00f3t megnyugtat\u00f3an, rebben\u00e9stelen szemmel az op\u00e1losan k\u00e9k magass\u00e1got figyelte.”<\/em><\/p>\n A vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sig a h\u0151s sorsa meglep\u0151en \u00fagy alakult, hogy mindig gy\u0151ztesk\u00e9nt ker\u00fclt ki a csetepat\u00e9kb\u00f3l, amelyek szikl\u00e1s hegyek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s vadreg\u00e9nyes telep\u00fcl\u00e9sek f\u0151utc\u00e1in zajlottak, a szok\u00e1sos gyakori pisztolyp\u00e1rbajokkal \u00e9s kocsmai vereked\u00e9sekkel tark\u00edtva. M\u00e1snapra feledt\u00fck h\u0151s\u00fcnket, \u00fajabbakat tal\u00e1ltunk ki, \u00e9s m\u0171veink a sz\u00e1jhagyom\u00e1nyokhoz hasonl\u00f3an terjedtek, gyarapodtak, cizell\u00e1l\u00f3dtak. \u00c9s sorra eleny\u00e9sztek, elt\u0171ntek a pubert\u00e1skori m\u00e1sf\u00e9le lelkesed\u00e9sek t\u0171z\u00e9ben.<\/p>\n K\u00e9s\u0151bb pedig elfeledkezt\u00fcnk ezekr\u0151l, mert mindny\u00e1junknak az \u00e9let \u00e1ltal s\u00fcrgetett magunkat kellett megalkotnunk.<\/p>\n *<\/p>\n Mikvik tan\u00e1r \u00far apr\u00f3cska, hirtelenharag\u00fa ember volt. Rend\u00fcletlen\u00fcl hitt annak az igazgat\u00f3s\u00e1gi v\u00e9lem\u00e9nynek, amely a kit\u00fcntet\u0151 „legrosszabb oszt\u00e1ly” c\u00edmet akasztotta tanterm\u00fcnk ajtaj\u00e1ra.<\/p>\n F\u00f6ldrajzot tan\u00edtott. Ehhez t\u00e9rk\u00e9p \u00e9s n\u00e1dp\u00e1lca j\u00e1rt. Miut\u00e1n az oszt\u00e1lynapl\u00f3t \u00e9s a t\u00e9rk\u00e9pet a tan\u00e1ri asztalra helyezte, gyorsan v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1ltatta n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1t a h\u00e1tunkon. Mint d\u00fch\u00f6s husz\u00e1rtiszt az oszlopokra helyezet t\u00f6ksorok k\u00f6z\u00f6tt, egyet jobbra, egyet balra s\u00f3zva haladt el\u0151re a h\u00e1rom padsor k\u00f6z\u00f6tt. Nem sz\u00e1molta az \u00e1ldozatokat, nem \u00e9rdekelte, hogy kit \u00e9rt a fej\u00e9n, kit a h\u00e1t\u00e1n \u00e9s kit ker\u00fclt el suhog\u00f3 n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ja. A „meg\u00e9rdemelt” b\u00fcntet\u00e9s az eg\u00e9sz oszt\u00e1lynak sz\u00f3lt, k\u00e9s\u0151bb pedig, amikor leker\u00fclt a megb\u00e9lyegz\u0151 oszt\u00e1lymin\u0151s\u00edt\u0151 t\u00e1bla ajt\u00f3nkr\u00f3l, akkor abban a hiedelemben apr\u00edtotta d\u00edszes t\u00e1rsas\u00e1gunkat, hogy az effajta fegyelmez\u00e9s f\u00f6ldrajz \u00f3r\u00e1ja jav\u00e1ra v\u00e1lik. N\u00e1la is k\u00f6zepes tanul\u00f3 voltam, de ak\u00e1rhogyan is er\u0151ltetem az eszem, egyetlen tan\u00edt\u00e1s\u00e1t, megjegyz\u00e9s\u00e9t sem jegyeztem meg, haz\u00e1m hegy- \u00e9s v\u00edzrajz\u00e1t, az eur\u00f3pai \u00e9s a vil\u00e1gf\u00f6ldrajzot sem t\u0151le tanultam. Nem az\u00e9rt, mintha k\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen haragudtam volna r\u00e1, hiszen az ablakmelletti sorban \u00fclve, n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1t\u00f3l elh\u00faz\u00f3dhattam, feleltet\u00e9sei sem \u00e9rtek v\u00e1ratlanul, a k\u00edv\u00e1nt sz\u00e1madatokat \u00e9s f\u00f6ldrajzi neveket rendre, minden \u00f3r\u00e1j\u00e1ra \u00fagy magoltam be, hogy m\u00e9lyebb nyomot agytekerv\u00e9nyeimben sok\u00e1ig ne hagyjon. Nem a tant\u00e1rgy, hanem a tan\u00e1r \u00e9rdekess\u00e9ge szerint v\u00e1lasztottunk kedvenc tanulnival\u00f3t.<\/p>\n Mikviken k\u00edv\u00fcl nem lehetett kedvenc tan\u00e1runk az a fiatalember sem, aki a maga dolgozataival volt elfoglalva, s\u0171r\u0171n \u00edratott vel\u00fcnk dolgozatot, amit a padra ny\u00edltan, a padra kitett tank\u00f6nyvb\u0151l pusk\u00e1ztunk. Szatyi azzal r\u00f6h\u00f6gtette az oszt\u00e1lyt, hogy szemtelen\u00fcl ny\u00e1vog\u00f3 hangj\u00e1n hangosan \u00edgy okoskodott: – Nyomdahib\u00e1val, vagy an\u00e9lk\u00fcl m\u00e1soljam a m\u00e1sodik t\u00e9telt?! Mikviken \u00fagy \u00e1lltunk bossz\u00fat, hogy a hidegebb \u0151sz bek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9sekor egyik-m\u00e1sik mer\u00e9szebb t\u00e1rsunk s\u0171r\u0171 kacar\u00e1saink k\u00f6zepette v\u00e9gigk\u00f6h\u00f6gte a f\u00f6ldrajz\u00f3r\u00e1t.<\/p>\n Azon a t\u00e9len szam\u00e1rk\u00f6h\u00f6g\u00e9s-szer\u0171 betegs\u00e9g t\u00f6rt r\u00e1m, fulladozva, olyan hangosan k\u00f6h\u00f6gtem, hogy az \u00f6reg Mikvik d\u00fch\u00f6sen kirakott a tanteremb\u0151l. S\u00e9rt\u0151d\u00f6tten bolyongtam a n\u00e9ptelen foly\u00f3sokon, kedvemre \u00e1lldog\u00e1lhattam a patin\u00e1s tabl\u00f3k el\u0151tt. B\u00fcntet\u00e9sem \u00f3r\u00e1ja m\u00e1ig \u00e9r\u0151 tanuls\u00e1ggal, szavakkal nem kifejezhet\u0151 meleg \u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el, amely ragaszkod\u00e1somat az \u0151si iskol\u00e1hoz v\u00e9glegesen meghat\u00e1rozta. G\u00f6nczi, Kandrai, K\u00e1ntor \u00e9s m\u00e1s r\u00e9gi tan\u00e1rok k\u00e9pe mellett, minden tabl\u00f3n ott \u00e1llt Mikvik f\u00e9nyk\u00e9pe is. Tan\u00edtv\u00e1nyaik der\u0171s, okos \u00e9s valamik\u00e9ppen a mi\u00e9nkhez hasonl\u00f3 arc\u00e1n ott vir\u00edtott a boldog iskolai \u00e9vek var\u00e1zsf\u00e9nye. Az ilyen tabl\u00f3k alatt az ember hinni tud a saj\u00e1t j\u00f6v\u0151j\u00e9ben is.<\/p>\n *Fenti eml\u00e9kez\u0151 \u00edr\u00e1s\u00e1val m\u00e9ltatjuk az augusztus 30-\u00e1n 80. \u00e9let\u00e9v\u00e9t t\u00f6lt\u00f6tt \u00edr\u00f3t, az Ifj\u00famunk\u00e1s egykori szerkeszt\u0151j\u00e9t, az \u00c1ghegy \u00e9s a Magyar Liget c\u00edm\u0171 sv\u00e9dorsz\u00e1gi magyar lapok szerkeszt\u0151j\u00e9t<\/em>.<\/p>\n Forr\u00e1s: Ami eszembe jut. Kispr\u00f3zai \u00edr\u00e1sok. [A Koll\u00e9giumi t\u00f6rt\u00e9netek-b\u0151l] Magyar Elektronikus K\u00f6nyvt\u00e1r<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Eml\u00e9kezetem viaszfigur\u00e1i, olykor, ha alaktalann\u00e1 gubancol\u00f3dnak is, vissza-visszat\u00e9rnek, \u00e9s n\u00e9ha \u00e9lesebben mutatkoznak, mint azel\u0151tt. Az \u00e9des \u00e9let patakja forr ilyenform\u00e1n asz\u00fav\u00e1, ami megmarad, azt \u00e9rdemes kortyonk\u00e9nt \u00edzlelni, hogy a vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9ntek \u00e9rtelm\u00e9re r\u00e1\u00e9rezz\u00fcnk.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-44297","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-nincs-kategorizalva"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/44297","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=44297"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/44297\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=44297"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=44297"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=44297"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}