{"id":45209,"date":"2015-10-08T11:46:48","date_gmt":"2015-10-08T11:46:48","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45209"},"modified":"2015-10-08T11:46:48","modified_gmt":"2015-10-08T11:46:48","slug":"szvetlana-alekszijevics-a-haboru-nem-noi-mesterseg-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45209","title":{"rendered":"Szvetlana Alekszijevics: A h\u00e1bor\u00fa nem n\u0151i mesters\u00e9g (1)"},"content":{"rendered":"

Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s (R\u00e9szletek)<\/strong><\/em><\/p>\n

„Csak fogsz egy magnetofont, mint Szvetlana Alekszijevics tette, elm\u00e9sz \u00e9s meghallgatod, hogy maga az \u00e9let mit tud \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l, mit \u0151rz\u00f6tt meg eml\u00e9kezet\u00e9ben. Hogy a t\u00f6rt\u00e9nelmi id\u0151ket \u00e1t\u00e9lt emberek mit \u00e9rtettek meg, mi t\u00f6lti ki gondolataikat… Nem tudhat\u00f3 el\u0151re, milyen eredm\u00e9nye lesz egy-egy ilyen magn\u00f3felv\u00e9telnek, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n lesz-e eredm\u00e9nye… A legfontosabb, hogy legyen benned t\u00fcrelem \u00e9s kitart\u00e1s \u00e9veken \u00e1t \u00e9lni a m\u00e1sok \u00e9let\u00e9t, oly m\u00f3don, hogy a ti\u00e9dnek r\u00e9sz\u00e9v\u00e9, folytat\u00e1s\u00e1v\u00e1 v\u00e1lj\u00e9k. Mindez Szvetlana Alekszijevicsnek siker\u00fclt…” (Alesz Adamovics el\u0151szav\u00e1b\u00f3l)<\/em><\/p>\n


\nMindaz, amit a n\u0151i term\u00e9szetr\u0151l tudunk, legink\u00e1bb a \u201egyeng\u00e9ds\u00e9g-irgalom-gondoskod\u00e1s” fogalomk\u00f6r\u00e9be tartozik. Vannak egy\u00e9b szavak is \u2014 n\u0151v\u00e9r, feles\u00e9g, t\u00e1rs, s a legmagasabbrend\u0171 – anya. De vajon ezekben nem foglaltatik-e benne a gyeng\u00e9ds\u00e9g, irgalom, gondoskod\u00e1s – mint a l\u00e9nyeg\u00fck, elhivatotts\u00e1guk, v\u00e9gs\u0151 \u00e9rtelm\u00fck? A n\u0151 \u00e9letet ad, a n\u0151 oltalmazza az \u00e9letet, a n\u0151 \u00e9s az \u00e9let \u2014 rokon \u00e9rtelm\u0171 fogalmak.
\nA XX. sz\u00e1zad legkegyetlenebb h\u00e1bor\u00faj\u00e1ban a n\u0151 katona lett. Nemcsak a sebes\u00fclteket mentette, \u00e1polta, hanem t\u00e1vcs\u00f6ves pusk\u00e1b\u00f3l l\u0151tt, bomb\u00e1t dobott, hidakat robbantott, felder\u00edt\u00e9sre ment, foglyokat ejtett. A n\u0151 \u00f6lt. Meg\u00f6lte a haz\u00e1j\u00e1ra, a h\u00e1z\u00e1ra, a gyerek\u00e9re elsz\u00e1nt kegyetlens\u00e9ggel r\u00e1t\u00f6r\u0151 ellens\u00e9get. \u201eA n\u0151 nem arra hivatott, hogy \u00f6lj\u00f6n”, mondja ennek a k\u00f6nyvnek egyik n\u0151alakja, e gondolatba s\u0171r\u00edtve a t\u00f6rt\u00e9ntek minden rettenet\u00e9t \u00e9s kegyetlen sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9g\u00e9t. Egy m\u00e1sik fel\u00edrja a romos Reichstag fal\u00e1ra: \u201e\u00c9n, Szofja Kuncevics az\u00e9rt j\u00f6ttem Berlinbe, hogy meg\u00f6ljem a h\u00e1bor\u00fat.” A lehets\u00e9ges legnagyobb \u00e1ldozatot hozt\u00e1k a gy\u0151zelem olt\u00e1r\u00e1n. El\u00e9v\u00fclhetetlen h\u0151stett\u00fck m\u00e9ly \u00e9rtelm\u00e9t a b\u00e9k\u00e9ben eltelt \u00e9vek m\u00falt\u00e1val egyre ink\u00e1bb meg\u00e9rtj\u00fck.
\n… N\u00e9gy gy\u00f6trelmes esztend\u0151n \u00e1t r\u00f3ttam idegen f\u00e1jdalmak \u00e9s eml\u00e9kek felperzselt orsz\u00e1g\u00fatjait. Szalagra vettem hadviselt n\u0151k – eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyiek, h\u00edrad\u00f3sok, ut\u00e1szok, mesterl\u00f6v\u00e9szek, rep\u00fcl\u0151k, l\u00e9gelh\u00e1r\u00edt\u00f3sok, politikai tisztek, lovasok, tankosok, ejt\u0151erny\u0151s\u00f6k, matr\u00f3zok, k\u00f6zleked\u00e9sir\u00e1ny\u00edt\u00f3k, sof\u0151r\u00f6k, gyalogs\u00e1gi f\u00fcrd\u0151- \u00e9s mosodai r\u00e9szlegekben szolg\u00e1l\u00f3k, szak\u00e1csok, p\u00e9kek – t\u00f6bb sz\u00e1z elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t, \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6ttem partiz\u00e1nn\u0151k \u00e9s a f\u00f6ldalatti h\u00e1bor\u00fa n\u0151i harcosainak tan\u00favallom\u00e1sait… Katonal\u00e1nyaink k\u00f6z\u00f6tt akadtak olyanok, akik harckocsiz\u00f3 z\u00e1szl\u00f3aljakn\u00e1l voltak Komszomol-szervez\u0151k, neh\u00e9zp\u00e1nc\u00e9losokon vezet\u0151k, szerel\u0151k, a gyalogs\u00e1gn\u00e1l g\u00e9ppusk\u00e1s sz\u00e1zadparancsnokok, g\u00e9ppisztolyosok, pedig az orosz nyelvben a \u201etankista”, \u201egyalogos”, \u201eg\u00e9ppusk\u00e1s” szavaknak nincs is n\u0151nem\u00fck, mivel ilyen tev\u00e9kenys\u00e9get n\u0151k soha nem folytattak.
\nCsup\u00e1n a lenini Komszomol mozg\u00f3s\u00edt\u00e1sa nyom\u00e1n mintegy 500 ezer l\u00e1nyt ir\u00e1ny\u00edtottak a hadseregbe, k\u00f6z\u00fcl\u00fck 200 ezer volt Komszomol-tag. A Komszomol \u00e1ltal a hadseregbe k\u00fcld\u00f6tt l\u00e1nyok hetven sz\u00e1zal\u00e9ka harcol\u00f3 alakulatokn\u00e1l szolg\u00e1lt. A h\u00e1bor\u00fas \u00e9vek alatt k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 csapattestekn\u00e9l \u00f6sszesen t\u00f6bb mint 800 ezer n\u0151 teljes\u00edtett frontszolg\u00e1latot. A partiz\u00e1nmozgalom \u00f6sszn\u00e9pi hadvisel\u00e9si forma lett. Egyed\u00fcl Belorusszi\u00e1ban mintegy 60 ezer b\u00e1tor szovjet hazafi harcolt a partiz\u00e1nosztagokban. Minden negyedik belorusz elpusztult, vagy a fronton esett el a fasiszt\u00e1kkal folytatott harcban.
\nEzek ismert sz\u00e1madatok. \u00c1m m\u00f6g\u00f6tt\u00fck sorsok, a h\u00e1bor\u00fa \u00e1ltal kiford\u00edtott, t\u00f6nkretett \u00e9letek \u2014 hozz\u00e1tartoz\u00f3k elveszt\u00e9se, eg\u00e9szs\u00e9g\u00fck t\u00f6nkremenetele, asszonyok mag\u00e1nya, a h\u00e1bor\u00fas \u00e9vek elviselhetetlen eml\u00e9ke – h\u00faz\u00f3dnak meg. Err\u0151l azonban kevesebbet tudunk. R\u00f3luk szeretn\u00e9k mes\u00e9lni, a negyvenegyes esztend\u0151 le\u00e1nyair\u00f3l, asszonyair\u00f3l, azaz \u0151k maguk besz\u00e9lnek magukr\u00f3l, az \u201e\u0151” h\u00e1bor\u00fajukr\u00f3l.
\n\u201eAnnyira \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy valakinek besz\u00e9lhetek err\u0151l, hogy erre is sor ker\u00fclt v\u00e9gre.” (Tamara Illarionovna Davidovics \u0151rmester, g\u00e9pkocsivezet\u0151)<\/strong>
\n\u201eHa mindarr\u00f3l, ami t\u00f6rt\u00e9nt, besz\u00e1molok \u00f6nnek, ism\u00e9t nem tudok majd \u00fagy \u00e9lni, mint a t\u00f6bbiek. Biztosan belebetegszem. \u00c9lve \u00fasztam meg a h\u00e1bor\u00fat, csup\u00e1n megsebes\u00fcltem. De sok\u00e1ig beteg voltam; beteg voltam, am\u00edg azt nem mondtam magamnak, hogy mindent el kell felejteni, m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben sohase gy\u00f3gyulok meg. Sajn\u00e1lom mag\u00e1t, hiszen olyan fiatal, \u00e9s most mindezt meg akarja ismerni…” (Ljubov Zaharovna Novik t\u00f6rzs\u0151rmester, eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katona)<\/strong>
\n\u00c9n a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n sz\u00fclettem, amikor m\u00e1r ben\u0151tte a f\u0171 a l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkokat, elt\u0171ntek a fut\u00f3\u00e1rkok, led\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k a \u201eh\u00e1romr\u00e9teg\u0171 f\u00f6d\u00e9mmel” k\u00e9sz\u00fclt fedez\u00e9keket, rozsdav\u00f6r\u00f6ss\u00e9 sz\u00ednez\u0151dtek az erd\u0151ben elhaj\u00edtott katonasisakok. De vajon a h\u00e1bor\u00fa hal\u00e1los lehelet\u00e9vel nem suhintotta-e meg az \u00e9n \u00e9letemet is? Mi valamennyien m\u00e9g ahhoz a nemzed\u00e9khez tartozunk, amelyikben kinek-kinek megvan a maga sz\u00e1mad\u00e1sa a h\u00e1bor\u00faval. Tizenegy ember hi\u00e1nyzik a rokons\u00e1gomb\u00f3l: ukr\u00e1n nagyap\u00e1m, Petro, any\u00e1m \u00e9desapja, valahol Budapest alatt van eltemetve, belorusz nagyany\u00e1m, Jevdokija, ap\u00e1m \u00e9desanyja, a partiz\u00e1nblok\u00e1d idej\u00e9n pusztult el az \u00e9hs\u00e9g \u00e9s a t\u00edfusz k\u00f6vetkezt\u00e9ben, k\u00e9t t\u00e1voli rokon csal\u00e1domra sz\u00fcl\u0151falumban, Komarovicsiben \u2014 gomeli ter\u00fclet, petrikovi j\u00e1r\u00e1s \u2014 gyerekest\u0151l r\u00e1gy\u00fajtott\u00e1k a cs\u0171rt a fasiszt\u00e1k, ap\u00e1m Iv\u00e1n fiv\u00e9re, \u00f6nk\u00e9ntesk\u00e9nt, negyvenegyben elt\u0171nt… N\u00e9gy esztend\u0151 \u2014 az \u201e\u00e9n” h\u00e1bor\u00fam \u00e9vei. Nemegyszer elfogott a r\u00e9m\u00fclet, nemegyszer levert a f\u00e1jdalom. Hazudni nem fogok: ez az \u00fat nem volt sz\u00e1momra k\u00f6nny\u0171. H\u00e1nyszor szerettem volna elfelejteni, amit hallottam! El akartam felejteni, de m\u00e1r nem voltam k\u00e9pes r\u00e1. V\u00e9gig napl\u00f3t vezettem, ezt is felhaszn\u00e1lom az elbesz\u00e9l\u00e9semben. Feljegyeztem benne, amit \u00e9reztem, amit \u00e1t\u00e9ltem, benne van kutat\u00e1saim \u00fatvonala \u2014 t\u00f6bb mint sz\u00e1z v\u00e1ros, telep\u00fcl\u00e9s, falu az orsz\u00e1g legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb sarkaiban. Igaz, sok\u00e1ig haboztam: jogom van-e le\u00edrni ebben a k\u00f6nyvben, hogy \u201e\u00e9n \u00e9rzem”, \u201e\u00e9n gy\u00f6tr\u0151d\u00f6m”, \u201e\u00e9n k\u00e9telkedem”? Mit jelentenek az \u00e9n \u00e9rz\u00e9seim, gy\u00f6tr\u0151d\u00e9seim az \u0151 \u00e9rz\u00e9seik \u00e9s gy\u00f6trelmeik mellett? Fog-e \u00e9rdekelni valakit az \u00e9n \u00e9rz\u00e9seim, k\u00e9ts\u00e9geim \u00e9s kutat\u00e1saim napl\u00f3ja? De min\u00e9l t\u00f6bb anyag halmoz\u00f3dott fel az irattart\u00f3mban, ann\u00e1l hat\u00e1rozottabb\u00e1 v\u00e1lt a meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy b\u00e1rmely dokumentum csak akkor v\u00e1lhat teljes \u00e9rt\u00e9k\u0171v\u00e9, ha ismerj\u00fck nemcsak azt, amit tartalmaz, hanem azt is, aki el\u00e9nk t\u00e1rta. Nem l\u00e9tezik k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s tan\u00fas\u00e1gt\u00e9tel, valamennyiben megtal\u00e1lhat\u00f3 annak a szem\u00e9lynek bevallott vagy titkolt indulata, akinek a keze a tollat vezette a pap\u00edron. \u00c9s ez az indulat sok \u00e9v m\u00falt\u00e1n \u2014 szint\u00e9n dokumentum.
\n\u00dagy ad\u00f3dott, hogy a h\u00e1bor\u00faval kapcsolatos eml\u00e9keink, s valamennyi elk\u00e9pzel\u00e9s\u00fcnk a h\u00e1bor\u00far\u00f3l – f\u00e9rfi eml\u00e9k, f\u00e9rfi elk\u00e9pzel\u00e9s. Ez \u00e9rthet\u0151 is: t\u00falnyom\u00f3r\u00e9szt f\u00e9rfiak harcoltak a h\u00e1bor\u00faban – \u00e1m ez egy\u00fattal annak beismer\u00e9se is, hogy ismereteink a h\u00e1bor\u00far\u00f3l nem teljesek. Igaz, a Nagy Honv\u00e9d\u0151 H\u00e1bor\u00faban r\u00e9szt vett n\u0151kr\u0151l is jelentek meg k\u00f6nyvek, jelent\u0151s memo\u00e1rirodalom is l\u00e9tezik, s ez azt bizony\u00edtja, hogy t\u00f6rt\u00e9nelmi jelens\u00e9ggel van dolgunk. Az emberi t\u00f6rt\u00e9nelem folyam\u00e1n soha m\u00e9g ennyi n\u0151 nem vett r\u00e9szt h\u00e1bor\u00faban. A r\u00e9gi korokban voltak legend\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lt szem\u00e9lyek, mint Nagyezsda Durova, a lovas katona, Vaszilisza Kozsina, a partiz\u00e1nl\u00e1ny, a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00faban is akadtak n\u0151k a V\u00f6r\u00f6s Hadsereg soraiban, de ezek t\u00f6bbs\u00e9ge \u00e1pol\u00f3n\u0151v\u00e9r vagy orvos volt. A Nagy Honv\u00e9d\u0151 H\u00e1bor\u00fa szolg\u00e1ltatta az els\u0151 p\u00e9ld\u00e1t a n\u0151k t\u00f6meges r\u00e9szv\u00e9tel\u00e9re haz\u00e1juk v\u00e9delm\u00e9ben.
\nAmikor Puskin a Szovremennyikben lek\u00f6zli Nagyezsda Durova feljegyz\u00e9seinek egy r\u00e9szlet\u00e9t, az el\u0151sz\u00f3ban azt \u00edrja: \u201eMilyen okok k\u00e9sztett\u00e9k ezt az el\u0151kel\u0151, nemesi csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3, fiatal l\u00e1nyt, hogy otthagyja a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zat, megtagadja a nem\u00e9t, olyan feladatokat \u00e9s k\u00f6telezetts\u00e9geket v\u00e1llaljon mag\u00e1ra, amelyek a f\u00e9rfiakat is elriasztj\u00e1k, hogy jeleskedj\u00e9k a harcmez\u0151k\u00f6n – m\u00e9ghozz\u00e1 nem is ak\u00e1rmilyeneken? A nap\u00f3leoni hadj\u00e1rat csataterein! Mi \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte erre? Titkos csal\u00e1di b\u00e1ntalmak? Szerelem?…” Csup\u00e1n egy hihetetlen sorsr\u00f3l volt sz\u00f3, s ennek a tal\u00e1nynak sokf\u00e9le megold\u00e1sa lehetett. Eg\u00e9szen m\u00e1s elb\u00edr\u00e1l\u00e1s al\u00e1 esik, amikor nyolcsz\u00e1zezer n\u0151 szolg\u00e1l a hadseregben. \u00c9s m\u00e9g enn\u00e9l is t\u00f6bb k\u00e9rte, hogy k\u00fcldj\u00e9k a frontra. Az\u00e9rt fogtak fegyvert, mert \u201emi \u00e9s a Haza – sz\u00e1munkra ez egyet jelent”. (K. Sz. Tyihonovics l\u00e9gv\u00e9delmi t\u00fcz\u00e9r) \u00c9s az\u00e9rt engedt\u00e9k \u0151ket a frontra, mert a t\u00f6rt\u00e9nelem m\u00e9rleg\u00e9n az volt a t\u00e9t, az volt a k\u00e9rd\u00e9s: lenni vagy nem lenni a n\u00e9pnek, az orsz\u00e1gnak.<\/p>\n

Mit gy\u0171jt\u00f6tt\u00fcnk \u00f6ssze ebben a k\u00f6nyvben, \u00e9s milyen elv szerint? Nem h\u00edres mesterl\u00f6v\u00e9sz l\u00e1nyokat \u00e9s nem dicsf\u00e9nyt\u0151l \u00f6vezett pil\u00f3tan\u0151ket vagy partiz\u00e1nasszonyokat sz\u00f3laltattunk meg, r\u00f3luk m\u00e1r sokat \u00edrtak, s \u00e9n ezeket a neveket k\u00e9szakarva ker\u00fcltem el. \u201eEgyszer\u0171 katonal\u00e1nyok vagyunk, amilyenb\u0151l tizenkett\u0151 egy tucat” – hallottam nemegyszer. De h\u00e1t \u00e9n \u00e9ppen hozz\u00e1juk igyekeztem, \u0151ket kerestem. \u00c9ppen az \u0151 tudatukban maradt fenn mindaz, amit \u2014 magasr\u00f6pt\u0171en \u2014 n\u00e9pi eml\u00e9kezetnek szoktunk nevezni. \u201eHa a mi asszonyszem\u00fcnkkel n\u00e9zed a h\u00e1bor\u00fat, azt a borzaszt\u00f3n\u00e1l is borzaszt\u00f3bbnak l\u00e1tod” \u2014 mondotta Alekszandra Ivanovna Misutyina szakaszvezet\u0151, eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katona. Ezek a szavak, amelyek egy egyszer\u0171 asszony sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l hangzottak el, aki v\u00e9gigharcolta a h\u00e1bor\u00fat, azt\u00e1n f\u00e9rjhez ment, h\u00e1rom gyereket sz\u00fclt, s most az unok\u00e1it dajk\u00e1lja, egy\u00fattal kifejezik a k\u00f6nyv alapeszm\u00e9j\u00e9t.
\n(…)
\nAntonyina Fjodorovna Valerzsanyinova h\u00edrad\u00f3sl\u00e1ny Szt\u00e1lingr\u00e1d alatt harcolt. Mik\u00f6zben a szt\u00e1lingr\u00e1di \u00fctk\u00f6zetek neh\u00e9zs\u00e9geir\u0151l besz\u00e9lt, sok\u00e1ig nem tudta k\u00f6r\u00fcl\u00edrni akkori \u00e9rzelmeit, azt\u00e1n hirtelen egyetlen k\u00e9pi l\u00e1tom\u00e1sba s\u0171r\u00edtette \u0151ket: \u201eEml\u00e9kszem az egyik \u00fctk\u00f6zetre. Sokan estek el. Sz\u00e9t voltak dob\u00e1lva, mint a krumpli, amikor az eke kiforgatja a f\u00f6ldb\u0151l. Hatalmas, sz\u00e9les mez\u0151… Ahogyan el\u0151nyomultak, \u00fagy is estek el… \u0150ket is, mint a krumplit… M\u00e9g a l\u00f3, ez a szokatlanul \u00e9rz\u00e9keny \u00e1llat, amelyik menet k\u00f6zben f\u00e9lve teszi le a l\u00e1b\u00e1t, nehogy emberre l\u00e9pjen, m\u00e9g a l\u00f3 se f\u00e9lt a halottakt\u00f3l…” Valentyina Pavlovna Kozsemjakina egykori partiz\u00e1nl\u00e1ny pedig a k\u00f6vetkez\u0151 r\u00e9szleteket \u0151rizte meg eml\u00e9kezet\u00e9ben: a h\u00e1bor\u00fa els\u0151 napjai… csapataink s\u00falyos harcok k\u00f6zepette visszavonulnak; az eg\u00e9sz falu kik\u00eds\u00e9rte a visszavonul\u00f3 katon\u00e1kat, \u0151 is ott \u00e1ll az \u00e9desanyj\u00e1val. \u201eElmegy mellett\u00fcnk egy \u00e9kesebb katona, megtorpan a kunyh\u00f3nk el\u0151tt, \u00e9s m\u00e9lyen, m\u00e9lys\u00e9gesen, szinte a f\u00f6ldig hajol any\u00e1m el\u0151tt: \u00bbBocs\u00e1ss meg, n\u00e9n\u00e9m!… A kisl\u00e1nyt mentsd meg! Hallod, mentsd meg a le\u00e1nyk\u00e1t!\u00ab \u00c9n akkor tizenhat \u00e9ves voltam, hossz\u00fa-hossz\u00fa copfom volt…” Egy m\u00e1sik eset is esz\u00e9be jut: hogy s\u00edrt az els\u0151 sebes\u00fcltj\u00fck f\u00f6l\u00f6tt, \u00e1m az, haldokolva, azt mondja neki: \u201emagadat \u00f3vjad, kisl\u00e1ny. Neked m\u00e9g gyereket kell sz\u00fcln\u00f6d… L\u00e1m, mennyi f\u00e9rfi odalett…”
\nAz asszonyi eml\u00e9kezet k\u00e9pes megragadni a h\u00e1bor\u00fa \u00e1ltal kiv\u00e1ltott emberi \u00e9rzelmeknek azt a vonulat\u00e1t, amelyik gyakorta elker\u00fcli a f\u00e9rfiak figyelm\u00e9t. M\u00edg a f\u00e9rfi a h\u00e1bor\u00fat annak cselekv\u0151 r\u00e9szesek\u00e9nt \u00e9lte meg, addig a m\u00e1sik nem, n\u0151i pszichol\u00f3gi\u00e1ja k\u00f6vetkezt\u00e9ben, m\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rezte \u00e9s viselte el az esem\u00e9nyeket: a bomb\u00e1z\u00e1s, a hal\u00e1l, a szenved\u00e9s – sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e9g nem jelentette teljes eg\u00e9sz\u00e9ben a h\u00e1bor\u00fat. A n\u0151k – ism\u00e9t csak pszichol\u00f3giai \u00e9s fiziol\u00f3giai saj\u00e1toss\u00e1gaik folyt\u00e1n – er\u0151teljesebben meg\u00e9rezt\u00e9k a h\u00e1bor\u00fa \u00e1ltal okozott fizikai \u00e9s mor\u00e1lis t\u00falterhel\u00e9st, nehezebben viselt\u00e9k el a h\u00e1bor\u00fa \u201ef\u00e9rfi”-l\u00e9tform\u00e1j\u00e1t is. \u00c9s mindaz, ami eml\u00e9kezet\u00fckben megmaradt, amit magukkal hoztak ebb\u0151l a gyilkos pokolb\u00f3l, m\u00e1ra egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 szellemi kinccs\u00e9, az emberi lehet\u0151s\u00e9gek kimer\u00edthetetlen tapasztalat\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltozott, amit nem engedhet\u00fcnk a feled\u00e9sbe mer\u00fclni.
\n…Gyakorta tal\u00e1ltam csal\u00e1dokn\u00e1l tele\u00edrt, s a gyerekekre, unok\u00e1kra hagyott, v\u00e9konyka iskolai f\u00fczeteket \u00e9s vastag jegyzett\u00f6mb\u00f6ket. Ezt a nagyapai vagy nagyanyai hagyat\u00e9kot nem sz\u00edvesen adt\u00e1k idegen k\u00e9zbe. T\u00f6bbnyire egyform\u00e1n menteget\u0151ztek: \u201eSzeretn\u00e9nk, ha megmaradna a gyerekeinknek, eml\u00e9k\u00fcl…”, \u201eK\u00e9sz\u00edtek \u00f6nnek m\u00e1solatot, de az eredetit hadd \u0151rizzem meg a fiamnak…”
\nPersze nem mindenki k\u00e9sz\u00edtett feljegyz\u00e9seket. Sok eml\u00e9k elv\u00e9sz, nyomtalanul a semmibe mer\u00fcl. Elfelejt\u0151dik. Ha az emberek nem felejtik el a h\u00e1bor\u00fat, l\u00e1bra kap a gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u00e9s. De ha megfeledkeznek r\u00f3la, \u00faj h\u00e1bor\u00fa kezd\u0151dik. Igy v\u00e9lekedtek r\u00e9gente.
\n… A n\u0151 v\u00e1dolja a fasizmust… Egyik\u00fck itt \u00fcl el\u0151ttem, mes\u00e9li, hogy az \u00e9desanyja, k\u00f6zvetlen\u00fcl a h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se el\u0151tt, nem engedte el egyed\u00fcl a nagyanyj\u00e1hoz, mondv\u00e1n, hogy m\u00e9g kicsi. \u00c9s ez a \u201ekicsi” l\u00e1ny k\u00e9t h\u00f3nap m\u00falva elment a frontra. Eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katona lett, bej\u00e1rta a h\u00e1bor\u00fa csatatereit Szmolenszkt\u00f3l Pr\u00e1g\u00e1ig. Huszonk\u00e9t \u00e9ves kor\u00e1ban ker\u00fclt haza, vele egykor\u00fa t\u00e1rsn\u0151i m\u00e9g kisl\u00e1nyoknak sz\u00e1m\u00edtottak, \u0151 pedig m\u00e1r sokat l\u00e1tott, sokat tapasztalt ember volt. H\u00e1romszor sebes\u00fclt meg, ezek egyike nagyon s\u00falyos, mellkasi sebes\u00fcl\u00e9s volt, k\u00e9tszer kapott l\u00e9gnyom\u00e1st; a m\u00e1sodik ut\u00e1n, mire ki\u00e1st\u00e1k a beomlott fut\u00f3\u00e1rok t\u00f6rmel\u00e9ke al\u00f3l, meg\u0151sz\u00fclt. De h\u00e1t az \u00e9let folytat\u00f3dott, n\u0151 volt, \u00fajb\u00f3l meg kellett tanulnia k\u00f6nny\u0171 ruh\u00e1kat, cip\u0151ket viselni, f\u00e9rjhez menni, gyereket sz\u00fclni. A f\u00e9rfi, m\u00e9g ha nyomor\u00e9kk\u00e9nt t\u00e9rt is meg a h\u00e1bor\u00fab\u00f3l, hamarosan csal\u00e1dot alap\u00edtott. \u00c1m a n\u0151k h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni sorsa dr\u00e1maibb m\u00f3don alakult. A h\u00e1bor\u00fa elrabolta ifj\u00fas\u00e1gukat \u00e9s elrabolta a f\u00e9rfiakat: kort\u00e1rsaik k\u00f6z\u00fcl csak nagyon kevesen t\u00e9rtek haza a frontr\u00f3l. Statisztikai adatok n\u00e9lk\u00fcl is tudt\u00e1k, j\u00f3l eml\u00e9keztek r\u00e1, hogyan fek\u00fcdtek a s\u00falyos f\u00e9rfitestek kazlai a feld\u00falt mez\u0151k\u00f6n, s nem lehetett elhinni, nem lehetett megb\u00e9k\u00fclni a gondolattal, hogy ezek a matr\u00f3zk\u00f6penyes, deli ifjak t\u00f6bb\u00e9 nem \u00e1llnak talpra, hogy \u00f6r\u00f6kre ottmaradnak, k\u00f6z\u00f6s s\u00edrba temetve. Ap\u00e1k, f\u00e9rjek, fiv\u00e9rek; v\u0151leg\u00e9nyek. \u201eAnnyi volt a sebes\u00fclt, hogy \u00fagy l\u00e1tszott, az eg\u00e9sz vil\u00e1g sebes\u00fcltekb\u0151l \u00e1ll…” (Anasztaszija Szergejevna Demcsenko \u0151rmester, \u00e1pol\u00f3n\u0151)<\/strong>
\nMost m\u00e1r l\u00e1tjuk, kezdj\u00fck h\u00e1t: milyenek is voltak a negyvenegyes \u00e9v le\u00e1nyai, hogyan indultak a frontra? J\u00e1rjuk v\u00e9gig vel\u00fck egy\u00fctt az \u00fatjukat.
\n(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

MARKOS MIKL\u00d3S fordit\u00e1sa<\/strong><\/em><\/p>\n

(Forr\u00e1s: Szovjet Irodalom, 1985\/3. sz.* Volt egy Szovjet Irodalom<\/a>\u00a0)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s (R\u00e9szletek) „Csak fogsz egy magnetofont, mint Szvetlana Alekszijevics tette, elm\u00e9sz \u00e9s meghallgatod, hogy maga az \u00e9let mit tud \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l, mit \u0151rz\u00f6tt meg eml\u00e9kezet\u00e9ben. Hogy a t\u00f6rt\u00e9nelmi id\u0151ket \u00e1t\u00e9lt emberek mit \u00e9rtettek meg, mi t\u00f6lti ki gondolataikat… Nem tudhat\u00f3 el\u0151re, milyen eredm\u00e9nye lesz egy-egy ilyen magn\u00f3felv\u00e9telnek, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n lesz-e eredm\u00e9nye… A legfontosabb, hogy legyen benned […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-45209","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45209","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=45209"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45209\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=45209"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=45209"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=45209"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}