{"id":45235,"date":"2015-10-09T06:13:43","date_gmt":"2015-10-09T06:13:43","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45235"},"modified":"2015-10-09T10:02:32","modified_gmt":"2015-10-09T10:02:32","slug":"szvetlana-alekszijevics-a-haboru-nem-noi-mesterseg-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45235","title":{"rendered":"Szvetlana Alekszijevics: A h\u00e1bor\u00fa nem n\u0151i mesters\u00e9g (2)"},"content":{"rendered":"

Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s (R\u00e9szletek)<\/strong><\/em><\/p>\n

Lapozom a magnetofonfelv\u00e9telekr\u0151l k\u00e9sz\u00fclt feljegyz\u00e9seket, leveleket olvasok, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom magam el\u00e9 k\u00e9pzelni, milyenek lehettek ezek a l\u00e1nyok, akik negyvenegyben elmentek a visszavonul\u00f3 csapatokkal, ostromolt\u00e1k a katonai parancsnoks\u00e1gokat \u2013 \u00e9rthet\u0151 m\u00f3don, b\u00e1r kisgyerekes hamiskod\u00e1ssal egy-k\u00e9t \u00e9vvel \u00f6reg\u00edtett\u00e9k magukat, hogy kijuthassanak a frontra. \u0150k maguk \u00fagy eml\u00e9keznek, hogy egyszer\u0171 iskol\u00e1sl\u00e1nyok, egyetemist\u00e1k voltak. De egy napon a vil\u00e1g kett\u00e9hasadt sz\u00e1mukra. A m\u00falt \u2013 ami m\u00e9g tegnap volt: az utols\u00f3 becs\u00f6nget\u00e9s az iskol\u00e1ban, \u00faj ruha az \u00e9vz\u00e1r\u00f3 b\u00e1lra, a vak\u00e1ci\u00f3, szakmai gyakorlat egy falusi k\u00f3rh\u00e1zban vagy iskol\u00e1ban, az els\u0151 szerelem, \u00e1lmok a j\u00f6v\u0151r\u0151l… \u00c9s most: a h\u00e1bor\u00fa. Amit h\u00e1bor\u00fanak neveznek, mindenekel\u0151tt a v\u00e1laszt\u00e1s k\u00f6telezetts\u00e9g\u00e9vel szakadt r\u00e1juk. \u00c9s a v\u00e1laszt\u00e1s az \u00e9let \u00e9s a hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt sokuk sz\u00e1m\u00e1ra olyan egyszer\u0171 volt, mint a l\u00e9legzetv\u00e9tel.
\nMegpr\u00f3b\u00e1lom elk\u00e9pzelni, mi volna, ha \u00e9n k\u00e9nyszer\u00fcln\u00e9k hasonl\u00f3 v\u00e1laszt\u00e1sra. \u00daj szemmel n\u00e9zek k\u00f6r\u00fcl a szob\u00e1mban \u2014 el\u0151ttem kedves k\u00f6nyveim, lemezeim, az asztali l\u00e1mp\u00e1m melege, amelyik most nekem vil\u00e1g\u00edt, t\u00fal a falon any\u00e1m ismer\u0151s l\u00e9legz\u00e9se… Mindaz, amit elvesz\u00edthetek. \u00c9s ezek ut\u00e1n m\u00e1r nem pr\u00f3b\u00e1lom bizonygatni, hogy a v\u00e1laszt\u00e1s \u201eolyan egyszer\u0171 volt, mint a l\u00e9legzetv\u00e9tel”, pedig sz\u00e1mukra olyan volt. Csakhogy \u00e9n j\u00f3val id\u0151sebb vagyok, mint azok a l\u00e1nyok…
\nId\u00e9zek a moszkvai Zinaida Ivanovna Palsina h\u00edrad\u00f3s k\u00f6zkatona level\u00e9b\u0151l: \u201e…\u00d6nk\u00e9ntesk\u00e9nt mentem a frontra. Hogy tehettem volna meg, hogy ne menjek? Nem lehetett nem elmenni. Mindenki ment… \u00c9s csakis a frontra… M\u00e1s gondolatom nem volt…”<\/em>
\nZseleznovodszkban, ahol a szabads\u00e1gomat t\u00f6lt\u00f6ttem (a megkezdett munka miatt m\u00e1r m\u00e1shova nem mehettem) teljesen v\u00e9letlen\u00fcl megismerkedtem Natalja Ivanovna Szergejeva volt eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katon\u00e1val. Ime, ezeket mondta k\u00fcl\u00f6n\u00f6s csal\u00e1djukr\u00f3l:
\n\u201eNyolc gyerek volt a csal\u00e1dban, az els\u0151 n\u00e9gy mind l\u00e1ny volt, \u00e9n a legid\u0151sebb k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Folyik a h\u00e1bor\u00fa, a n\u00e9met m\u00e1r Moszkva alatt… Egy napon apa elkeseredetten j\u00f6tt haza a munk\u00e1b\u00f3l: \u00bbValamikor annyira \u00f6r\u00fcltem, hogy sorra kisl\u00e1nyaim sz\u00fcletnek… Menyasszonyok… Most pedig minden csal\u00e1db\u00f3l elmegy valaki a frontra, t\u0151l\u00fcnk senki… \u00c9n m\u00e1r \u00f6reg vagyok, nem visznek el, ti l\u00e1nyok vagytok, a fi\u00fak meg kicsik m\u00e9g…\u00ab Nagyon b\u00e1ntotta ez a helyzet a csal\u00e1dunkat.<\/em>
\n\u00c1pol\u00f3n\u0151k\u00e9pz\u0151 tanfolyamot szerveztek a v\u00e1rosunkban, s ap\u00e1m elvitt minket, a h\u00fagommal. Azt mondta: \u00bbEz minden, amit a gy\u0151zelem \u00e9rdek\u00e9ben adhatok… A l\u00e1nyaim…\u00ab”<\/em>
\nEz kor\u00e1ntsem volt egyedi eset. Olvasom a Szivasszkoje v\u00e1rosban \u00e9l\u0151 Antonyina Makszimovna Knyazeva volt h\u00edrad\u00f3s tizedes level\u00e9t: \u201eAny\u00e1mnak nem volt fi\u00fagyermeke, \u00f6t l\u00e1nyt nevelt fel. Szt\u00e1lingr\u00e1dba menek\u00fclt\u00fcnk a front el\u0151l. De amikor Szt\u00e1lingr\u00e1d ostroma megkezd\u0151d\u00f6tt, \u00f6nk\u00e9nt jelentkezt\u00fcnk a frontra… Valamennyien elment\u00fcnk: any\u00e1m \u00e9s mind az \u00f6t l\u00e1ny. Ap\u00e1nk ebben az id\u0151ben m\u00e1r a harct\u00e9ren volt…”<\/em>
\nSemmi sincs a vil\u00e1gon, ami \u00e9rt\u00e9kesebb lenne egy anya ilyen \u00e1ldozat\u00e1n\u00e1l. De vajon bel\u00e1that-e valaki az anyai sz\u00edvbe, megtudhatja-e, hogy mi j\u00e1tsz\u00f3dik le benne? \u201eValamennyi\u00fcnket az az egyetlen k\u00edv\u00e1ns\u00e1g f\u0171t\u00f6tt: jelentkezni a katonai parancsnoks\u00e1gon \u00e9s a frontra k\u00e9rezkedni \u2013 eml\u00e9kezik a minszki Tatyj\u00e1na Jefimovna Szemjonova szakaszvezet\u0151, forgalomir\u00e1ny\u00edt\u00f3. \u2013 Elment\u00fcnk a parancsnoks\u00e1gra, de azt mondt\u00e1k: \u00bbN\u0151jetek fel, l\u00e1nyok, m\u00e9g \u00e9retlenek vagytok…\u00ab Tizenhat-tizenh\u00e9t \u00e9vesek voltunk…<\/em>
\nDe \u00e9n el\u00e9rtem, amit akartam, bevettek. A bar\u00e1tn\u0151mmel egy\u00fctt l\u00f6v\u00e9szkik\u00e9pz\u00e9sre szerett\u00fcnk volna menni, de azt mondt\u00e1k: \u00bbForgalomir\u00e1ny\u00edt\u00f3k lesztek. Nincs id\u0151 a kik\u00e9pz\u00e9setekre.\u00ab Any\u00e1m napokig str\u00e1zs\u00e1lt az \u00e1llom\u00e1son, v\u00e1rva, hogy mikor visznek el minket. Megl\u00e1tott, amikor az alakulatunkhoz vonultunk, pirogot [h\u00fassal vagy lekv\u00e1rral t\u00f6lt\u00f6tt s\u00fctem\u00e9ny – a szerk.] s egy tucat toj\u00e1st nyomott a kezembe, azt\u00e1n el\u00e1jult…”<\/em>
\nJefroszinyja Grigorjevna Breusz orvos-sz\u00e1zados visszaeml\u00e9kez\u00e9s\u00e9b\u0151l:
\n\u201e…Csupa l\u00e1ny volt a csal\u00e1dban \u2014 n\u00e9gy l\u00e1ny. Egyed\u00fcl \u00e9n ker\u00fcltem k\u00f6z\u00fcl\u00fck a frontra. Ap\u00e1m boldog volt, hogy l\u00e1nya a fronton van, v\u00e9di a haz\u00e1t. Kora reggel ment apa a parancsnoks\u00e1gra. Az\u00e9rt ment, hogy \u00e1tvegye a katonai szolg\u00e1lati igazol\u00e1somat, \u00e9s tudatosan v\u00e1lasztotta a reggeli id\u0151pontot, hogy az eg\u00e9sz falu l\u00e1ssa: a l\u00e1nya a fronton harcol…”<\/em>
\nJevgenyija Szergejevna Szapronova g\u00e1rda-szakaszvezet\u0151, rep\u00fcl\u0151g\u00e9p-szerel\u0151, sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1b\u00f3l, Jelecb\u0151l ker\u00fclt a frontra. Az a nap eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9re megmaradt eml\u00e9kezet\u00e9ben:
\n\u201eArra k\u00e9rtem any\u00e1mat, ne s\u00edrjon. Nem volt \u00e9jszaka, de s\u00f6t\u00e9t volt, s k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk szakadatlan s\u00edr\u00e1s-r\u00edv\u00e1s hallatszott. Az \u00e9desany\u00e1k, akik frontra indul\u00f3 l\u00e1nyaikat kik\u00eds\u00e9rt\u00e9k, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten zokogtak. Az \u00e9n any\u00e1m nem s\u00edrt, csak \u00e1llt k\u0151v\u00e9 meredten. Nem mintha nem sajn\u00e1lt volna engem. Tartotta mag\u00e1t, f\u00e9lt, hogy kit\u00f6r bel\u0151lem a zokog\u00e1s. Hiszen m\u00e9g kisl\u00e1ny voltam, otthon k\u00e9nyeztettek. Most fi\u00fasra ny\u00edrt\u00e1k a hajamat, csak egy kicsiny f\u00fcrt\u00f6t hagytak meg. Sz\u00fcleim nem akartak elengedni, de bennem csak egyetlen sz\u00e1nd\u00e9k \u00e9lt: a frontra, a frontra! A manaps\u00e1g m\u00fazeumban l\u00e1that\u00f3 akkori plak\u00e1tok -\u00bbHaza-\u00e9desany\u00e1d h\u00edv!\u00ab, \u00bbMit tett\u00e9l a front\u00e9rt?\u00ab \u2013 r\u00e1m nagyon nagy hat\u00e1st gyakoroltak. \u00dagy gondoltam, hogy elegend\u0151, ha az \u00e9ltesebb asszonyok maradnak itt, a h\u00e1torsz\u00e1gban, nekem a fronton van a helyem.<\/em>
\nA h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9re m\u00e1r az eg\u00e9sz csal\u00e1dom harcolt. Ap\u00e1m, any\u00e1m, n\u0151v\u00e9rem \u2014 a vas\u00fatn\u00e1l \u00e1lltak szolg\u00e1latba. K\u00f6zvetlen az arcvonal m\u00f6g\u00f6tt j\u00e1rtak, a vas\u00fatvonalakat \u00e1ll\u00edtott\u00e1k helyre. A Gy\u0151zelem\u00e9rt \u00e9rdem\u00e9rmet valamennyien megkaptuk: apa, anya, a n\u0151v\u00e9rem \u00e9s \u00e9n…”<\/em>
\nA sztavropoli ker\u00fcletb\u0151l \u00e9rkezett Olga Mitrofanovna Ruzsickaja eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szakaszvezet\u0151 levele: \u201eGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 napra virradtunk, amikor a frontra indultam. A leveg\u0151 \u00e1ttetsz\u0151 volt, eg\u00e9szen apr\u00f3szem\u0171 es\u0151 szit\u00e1it. Oly sz\u00e9p volt! Reggel kil\u00e9pek a h\u00e1zb\u00f3l, meg\u00e1ll\u00f3k: lehets\u00e9ges, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem j\u00f6v\u00f6k ide vissza? Any\u00e1m zokogott. \u00c1t\u00f6lel, \u00e9s nem akar engedni. \u00c9n m\u00e1r megyek, utol\u00e9r, nem enged… \u00c9n szil\u00e1rdan hittem, hogy visszaj\u00f6v\u00f6k, hogy nem halok meg. Hogy is halhatn\u00e9k meg? Hogyan volna lehets\u00e9ges, hogy meg\u00f6lnek, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem leszek?…”<\/em>
\nGalina Dmitrijevna Zapolszkaj\u00e1t a h\u00e1bor\u00fa a hadseregben tal\u00e1lta. Telefonosk\u00e9nt dolgozott. Csapatteste Boriszovban \u00e1llom\u00e1sozott, a v\u00e1rost mindj\u00e1rt az els\u0151 h\u00e9ten el\u00e9rte a h\u00e1bor\u00fa. Sz\u00fclei a k\u00f6zelben laktak, m\u00f3dj\u00e1ban \u00e1llt volna hazamenni \u00e9s vel\u00fck egy\u00fctt a h\u00e1torsz\u00e1gba \u00e1ttelepedni. \u0150 azonban m\u00e1sk\u00e9nt hat\u00e1rozott, \u00e9ppen \u00fagy, mint a bar\u00e1tn\u0151i.
\n\u201eA csapattestemmel telep\u00fcltem \u00e1t Boriszovb\u00f3l<\/em> \u2014 mes\u00e9li Galina Dmitrijevna \u2014 Mogiljovba. A n\u00e9metek bomb\u00e1zt\u00e1k a v\u00e1rost, f\u0151k\u00e9nt a rep\u00fcl\u0151teret. Nek\u00fcnk pedig ott kellett a telefon\u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9st biztos\u00edtani. \u00c9jjel-nappal bomb\u00e1z\u00e1sok \u00e9s bomb\u00e1z\u00e1sok. Csapataink visszavonulnak…<\/em>
\nA h\u00edrad\u00f3s parancsnok felsorakoztatott benn\u00fcnket. Mi nem voltunk katon\u00e1k, \u00f6nk\u00e9ntes polg\u00e1ri alkalmazottak voltunk. Azt mondja: \u00bbNos, l\u00e1nyok, kegyetlen h\u00e1bor\u00fa kezd\u0151d\u00f6tt el. Neh\u00e9z dolgotok lesz. Most m\u00e9g nem k\u00e9s\u0151, aki akar, hazamehet. Aki itt akar maradni a fronton, l\u00e9pjen ki…\u00bb A l\u00e1nyok egy emberk\u00e9nt el\u0151re l\u00e9ptek. H\u00faszan voltunk. Valamennyien k\u00e9szen \u00e1lltunk a haza v\u00e9delm\u00e9re. \u00c9jjel-nappal dolgoztunk, teljes huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1kat. A katon\u00e1k odahozz\u00e1k a csajk\u00e1t a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9khez, bekapjuk az \u00e9telt, szuny\u00f3k\u00e1lunk egy keveset ott a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kekn\u00e9l, \u00e9s \u00fajb\u00f3l a munka. Hajmos\u00e1sra se jutott id\u0151, \u00edgy h\u00e1t megk\u00e9rtem a t\u00e1rsaimat: \u00bbL\u00e1nyok, v\u00e1gj\u00e1tok le a copfomat…\u00ab”<\/em>
\nM\u00e9g nem \u00e9rte el a h\u00e1bor\u00fa Buzuluk v\u00e1rost, a kujbisevi k\u00f6rzetben, amikor Lenocska Jakovleva jelentkezett a frontra. \u201eM\u00e9g nem L\u00e9n\u00e1nak, hanem Lenocsk\u00e1nak h\u00edvnak, de te m\u00e1r a frontra akarsz menni. Essen meg a sz\u00edved az \u00e9desany\u00e1don…”<\/em> – pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k lebesz\u00e9lni a szomsz\u00e9dok. De h\u00e1t le lehetett besz\u00e9lni ezeket a l\u00e1nyokat? Hogyan is \u00e9nekelte meg Julija Drunyina:
\nGyermekkoromb\u00f3l egy piszkos vagonba<\/em>
\nJ\u00f6ttem, hogy \u00e1poljam katon\u00e1k seb\u00e9t,<\/em>
\nA messzi aknad\u00f6rejt t\u00e1n meg sem hallotta<\/em>
\nA sokat szenvedett negyvenegyes \u00e9v.<\/em>
\nNyirkos fedez\u00e9kbe az iskolapadb\u00f3l,<\/em>
\n(Sz\u00e9ps\u00e9ges H\u00f6lgy helyett szitoksz\u00f3, gorombas\u00e1g),<\/em>
\nMert hozz\u00e1m olyan k\u00f6zelr\u0151l soha senki nem sz\u00f3lt,<\/em>
\nmint Oroszorsz\u00e1g.<\/em>
\n(Konczek J\u00f3zsef ford\u00edt\u00e1sa)
\nJelena Pavlovna Jakovleva t\u00f6rzs\u0151rmester, \u00e1pol\u00f3n\u0151 mes\u00e9li:
\n\u201e…Amikor \u00fajb\u00f3l, m\u00e1r nem tudom h\u00e1nyadszor jelentkezt\u00fcnk, a katonai parancsnok majdhogynem kidobott benn\u00fcnket: \u00bbM\u00e9g ha valami k\u00e9pzetts\u00e9getek volna! Eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi, vagy sof\u0151r… V\u00e9gt\u00e9re is, mihez \u00e9rtetek? Mit fogtok csin\u00e1lni a hadseregben?…\u00ab Nem \u00e9rtett\u00fck meg, hogy zavarn\u00e1nk mi az embereket a munk\u00e1juk v\u00e9gz\u00e9s\u00e9ben. Fel sem mer\u00fclt benn\u00fcnk a k\u00e9rd\u00e9s, hogy mit fogunk csin\u00e1lni. Harcolni akartunk, \u00e9s k\u00e9sz. Azt mi nem fogtuk fel, hogy harcolni annyit jelent, hogy valami konkr\u00e9t, sz\u00fcks\u00e9ges dolgot csin\u00e1lni. A parancsnok elk\u00e9pesztett minket a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9vel.<\/em>
\nN\u00e9h\u00e1nyadmagammal \u00e1pol\u00f3n\u0151k\u00e9pz\u0151 tanfolyamra mentem. Azt mondt\u00e1k nek\u00fcnk, hogy hat h\u00f3nap a tanulm\u00e1nyi id\u0151. \u00dagy gondoltuk, ez t\u00fals\u00e1gosan sok, ez nek\u00fcnk nem felel meg. De voltak h\u00e1rom h\u00f3napos tanfolyamok is. Igaz, mi a h\u00e1rom h\u00f3napot is soknak tartottuk. Ezek a tanfolyamok \u00e9ppen a befejez\u00e9s\u00fckh\u00f6z k\u00f6zeledtek. Megk\u00e9rt\u00fck, hogy engedjenek benn\u00fcnket levizsg\u00e1zni. M\u00e9g egy h\u00f3napig folyt a tan\u00edt\u00e1s. \u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt a k\u00f3rh\u00e1zba j\u00e1rtunk gyakorlati foglalkoz\u00e1sra, nappal tanultunk. Amint letett\u00fck a vizsg\u00e1kat, \u00e1tir\u00e1ny\u00edtottak minket a katonai parancsnoks\u00e1gra. \u00edgy h\u00e1t alig valamivel t\u00f6bb mint egy h\u00f3napig tartott a kik\u00e9pz\u00e9s\u00fcnk.<\/em>
\nDe nem k\u00fcldtek benn\u00fcnket a frontra, k\u00f3rh\u00e1zba helyeztek. Ez negyvenegy augusztus v\u00e9g\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt. Febru\u00e1rban pedig elj\u00f6ttem a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, pontosabban megsz\u00f6ktem, dezert\u00e1ltam \u2013 nem nevezhetj\u00fck m\u00e1sk\u00e9nt. Pap\u00edrok n\u00e9lk\u00fcl, minden n\u00e9lk\u00fcl sz\u00f6ktem, egyenesen egy k\u00f3rh\u00e1zvonatra. Csak egy c\u00e9dul\u00e1t hagytam: \u00bb\u00dcgyeletre nem j\u00f6v\u00f6k. A frontra mentem.\u00ab \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt…”<\/em>
\nHogyan tal\u00e1lhat szavakat erre az ember? Tolsztoj \u00edgy nevezte: a hazafis\u00e1g rejtett hev\u00fclete. \u0150k egyszer\u0171bben besz\u00e9lnek az \u00e9rz\u00e9seikr\u0151l: \u201eMi\u00e9rt kellene kielemezn\u00fcnk, egyszer\u0171en ilyenek voltunk. Minket arra neveltek, hogy a haza \u00e9s mi \u2014 az egy \u00e9s ugyanaz”. Nek\u00fcnk ezt kell meg\u00e9rten\u00fcnk, ebben kell eligazodnunk, mivel mi az \u0151 gyerekeik, unok\u00e1ik vagyunk!<\/p>\n

Hallgatom \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom elk\u00e9pzelni… Nem, nem magamat k\u00e9pzelem a hely\u00fckbe. Milyen jogon besz\u00e9ln\u00e9k \u00e9n itt magamr\u00f3l? Ha m\u00e9gis egym\u00e1s mell\u00e9 helyezem az \u201e\u00e9n” \u00e9s az \u201e\u0151k” n\u00e9vm\u00e1sokat, csup\u00e1n az\u00e9rt teszem, hogy ne csak le\u00edrjam, de \u00e1t is \u00e9ljem a vel\u00fck t\u00f6rt\u00e9nteket. Elk\u00e9pzelem, magam el\u0151tt l\u00e1tom, ahogy bem\u00e1lh\u00e1znak a katon\u00e1k bag\u00f3f\u00fcst\u00f6s vagonjaiba \u2014 fiatal l\u00e1nyok, fi\u00fasra ny\u00edrva, egyenruh\u00e1s\u00e1n, sut\u00e1n, esetlen\u00fcl a bok\u00e1ig \u00e9r\u0151 katonak\u00f6penyben, ahogy rejteni pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k egym\u00e1s el\u0151tt a k\u00f6nnyeiket, az anyai bec\u00e9z\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1t: hogyisne – hiszen a frontra mennek!
\n\u0150k maguk mes\u00e9lik most, hogy az id\u0151sebbek csendben, elgondolkozva mentek a frontra, m\u00edg \u0151k, a fiatalok, nevetg\u00e9ltek, \u00e9nekeltek. Ha \u00e9rdekl\u0151dni kezdesz, hogyan is mentek a frontra, mire eml\u00e9keznek legink\u00e1bb, furcs\u00e1nak \u00e9rzed, de ugyanazt a v\u00e1laszt kapod: \u00e9nekelt\u00e9k a kedvenc dalaikat. Mit tudtak a h\u00e1bor\u00far\u00f3l? Mit is lehet tudni tizenh\u00e9ttizennyolc \u00e9ves korban a h\u00e1bor\u00far\u00f3l?
\nItt van, p\u00e9ld\u00e1ul, Marija Vasziljevna Tyihomirova felcser visszaeml\u00e9kez\u00e9se. A h\u00e1bor\u00fa kit\u00f6r\u00e9se el\u0151tt egy h\u00f3nappal fejezte be az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szakiskol\u00e1t, a leningr\u00e1di ter\u00fclet egyik falusi k\u00f3rh\u00e1z\u00e1ba helyezt\u00e9k. \u00c9ppen csak meg\u00e9rkezett \u00e9s elhelyezkedett, amikor:
\n\u201e…H\u00edvattak a katonai parancsnoks\u00e1gra \u00e9s k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k: \u00bbK\u00e9t \u00f3ra \u00e1ll rendelkez\u00e9s\u00e9re, szedje \u00f6ssze a holmij\u00e1t, a frontra k\u00fcldj\u00fck.\u00ab \u00d6sszeszedtem, mindent beraktam egy kis t\u00e1sk\u00e1ba.<\/em>
\n\u2014 Mit vitt mag\u00e1val a h\u00e1bor\u00faba?<\/em>
\n\u2013 Cukork\u00e1t.<\/em>
\n\u2014 Tess\u00e9k?<\/em>
\n\u2013 Egy t\u00e1ska cukork\u00e1t. Ott a faluban, ahova helyeztek, fizet\u00e9semel\u00e9st kaptam. P\u00e9nzem volt, az eg\u00e9szen csokol\u00e1d\u00e9s drazs\u00e9t meg cukork\u00e1t v\u00e1s\u00e1roltam, tele lett vele a t\u00e1ska. A tetej\u00e9re tettem a tanfolyam tabl\u00f3j\u00e1t, rajta volt az \u00f6sszes l\u00e1ny.<\/em>
\nVisszamentem a parancsnoks\u00e1gra. Azt k\u00e9rdezi a parancsnok: \u00bbHova ir\u00e1ny\u00edtsam mag\u00e1t?\u00ab Erre \u00e9n: \u00bbA bar\u00e1tn\u0151m hova megy?\u00ab Egy\u00fctt ker\u00fclt\u00fcnk ide, a leningr\u00e1di ter\u00fcletre, \u0151 a tizen\u00f6t kilom\u00e9terre fekv\u0151 szomsz\u00e9d faluban dolgozott. A parancsnok nevet: \u00bb\u0150 ugyanezt k\u00e9rdezte.\u00ab”<\/em>
\nA minszki ter\u00fcletr\u0151l, Berjozino j\u00e1r\u00e1si sz\u00e9khelyr\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 Tamara Illarionovna Davidovics g\u00e9pkocsivezet\u0151 \u0151rmester az al\u00e1bbi esetet \u0151rizte meg eml\u00e9kezet\u00e9ben:
\n\u201e…Elv\u00e9geztem a hath\u00f3napos g\u00e9pkocsivezet\u0151i tanfolyamot. Nem n\u00e9zt\u00e9k, hogy tan\u00edt\u00f3n\u0151 vagyok (a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tt tan\u00edt\u00f3k\u00e9pz\u0151be j\u00e1rtarn). Kinek van sz\u00fcks\u00e9ge tan\u00edt\u00f3ra a h\u00e1bor\u00faban? Katon\u00e1kra van sz\u00fcks\u00e9g. Sokan voltunk l\u00e1nyok, eg\u00e9sz g\u00e9pkocsi-z\u00e1szl\u00f3alj. \u00c9s egyszer, a tanfolyamon… Valahogy k\u00e9ptelen vagyok erre k\u00f6nnyek n\u00e9lk\u00fcl viszaeml\u00e9kezni. Tavasz volt. L\u0151gyakorlatr\u00f3l t\u00e9rt\u00fcnk haza. N\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1l iboly\u00e1t tal\u00e1ltam. Let\u00e9ptem \u0151ket. Kedves kis csokor volt, a szuronyomhoz er\u0151s\u00edtettem. Igy mas\u00edrozok tov\u00e1bb. Meg\u00e9rkezt\u00fcnk a t\u00e1borba. A parancsnok sorakoztat minket, s kisz\u00f3l\u00edt engem. Kil\u00e9pek… Elfelejtettem, hogy a pusk\u00e1mon ott az ibolyacsokor. \u0150 pedig szidni kezdett: \u00bbA katona dolga, hogy katona legyen, ne holmi vir\u00e1gjukkal foglalkozz\u00e9k…\u00ab K\u00e9ptelens\u00e9gnek \u00e9rezte, hogy ebben a helyzetben egy\u00e1ltal\u00e1n lehet vir\u00e1gokkal t\u00f6r\u0151dni. De nem dobtam el az iboly\u00e1t. Sz\u00e9p csendben levettem \u00e9s a zsebembe s\u00fcllyesztettem. Ez\u00e9rt az iboly\u00e1\u00e9rt h\u00e1rom soronk\u00edv\u00fcli szolg\u00e1latot r\u00f3ttak r\u00e1m b\u00fcntet\u00e9s\u00fcl…<\/em>
\nM\u00e1sik alkalommal \u0151rs\u00e9gben \u00e1llok. K\u00e9t \u00f3ra m\u00falt\u00e1n megj\u00f6tt a v\u00e1lt\u00e1s, \u00e9n azonban nem mentem el. Mondom a bajt\u00e1rsamnak: \u00bbVedd \u00e1t t\u0151lem a nappali \u0151rs\u00e9get, \u00e9n meg most maradok.\u00ab Hajland\u00f3 voltam v\u00e9gig\u00e1llni az eg\u00e9sz \u00e9jszak\u00e1t, virradatig, csak hogy hallhassam a madarakat.<\/em>
\nAmikor a frontra vez\u00e9nyeltek minket, v\u00e9gigvonultunk az utc\u00e1n, az emberek sorfalat \u00e1lltak: asszonyok, \u00f6regek, gyerekek. S\u00edrtak: \u00bbMennek a l\u00e1nyok a frontra.\u00ab Egy z\u00e1szl\u00f3aljnyi fiatal l\u00e1ny vonult… Utazunk a katonavonaton, de milyen tudattal? Egyel\u0151re m\u00e9g gyermekivel. A vagon el\u0151ter\u00e9ben \u00e1llok egy m\u00e1sik l\u00e1nnyal. A fi\u00fak invit\u00e1lnak minket: \u00bb\u00c9hesek vagytok, l\u00e1nyok, ugye. Gyertek, van k\u00e9tszers\u00fclt\u00fcnk.\u00ab De mi elutas\u00edtjuk: \u00bbNem megy\u00fcnk.\u00ab Meg kell \u0151rizn\u00fcnk a f\u00fcggetlens\u00e9g\u00fcnket…”<\/em>
\n…B\u00e1rhogy legyen is, de ez a k\u00f6nnyelm\u0171, cukork\u00e1val teli t\u00e1ska \u00e9s az iboly\u00e1k miatt kapott h\u00e1rom soron k\u00edv\u00fcli szolg\u00e1lat sokkal jobban megmozgatja az \u00e9n mai k\u00e9pzeletemet, mint a felrobbantott katonavonatok, lel\u0151tt rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek, ki\u00e9gett ellens\u00e9ges technikai eszk\u00f6z\u00f6k, zs\u00e1km\u00e1nyolt tr\u00f3fe\u00e1k sz\u00e1madatai. Ma m\u00e1r tudjuk, hogy pontosan annyi katonavonatot, rep\u00fcl\u0151g\u00e9pet, technikai eszk\u00f6zt semmis\u00edtett\u00fcnk meg, amennyi sz\u00fcks\u00e9ges volt a gy\u0151zelemhez. A ma ember\u00e9re nem a hadmozdulatok le\u00edr\u00e1sa, hanem a h\u00e1bor\u00fat visel\u0151 emberek \u00e9let\u00e9nek apr\u00f3 r\u00e9szletei hatnak megind\u00edt\u00f3 er\u0151vel. A h\u00e1bor\u00fa megn\u00f6velte az \u00e9let minden t\u00e9ny\u00e9nek, a mindennapok apr\u00f3 t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seinek a jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t; a re\u00e1lis \u00e9let \u00e9s benne a l\u00e9tez\u00e9s egybeolvad\u00f3 folyamatt\u00e1 v\u00e1lt.<\/p>\n

Markos Mikl\u00f3s ford\u00edt\u00e1sa<\/strong><\/em><\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: Els\u0151 r\u00e9sz<\/a><\/strong><\/p>\n

(Forr\u00e1s: Szovjet Irodalom, 1985\/3. sz.* Volt egy Szovjet Irodalom<\/a>\u00a0)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s (R\u00e9szletek) Lapozom a magnetofonfelv\u00e9telekr\u0151l k\u00e9sz\u00fclt feljegyz\u00e9seket, leveleket olvasok, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom magam el\u00e9 k\u00e9pzelni, milyenek lehettek ezek a l\u00e1nyok, akik negyvenegyben elmentek a visszavonul\u00f3 csapatokkal, ostromolt\u00e1k a katonai parancsnoks\u00e1gokat \u2013 \u00e9rthet\u0151 m\u00f3don, b\u00e1r kisgyerekes hamiskod\u00e1ssal egy-k\u00e9t \u00e9vvel \u00f6reg\u00edtett\u00e9k magukat, hogy kijuthassanak a frontra. \u0150k maguk \u00fagy eml\u00e9keznek, hogy egyszer\u0171 iskol\u00e1sl\u00e1nyok, egyetemist\u00e1k voltak. De egy napon […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-45235","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45235","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=45235"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45235\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=45235"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=45235"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=45235"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}