{"id":45276,"date":"2015-10-10T05:53:56","date_gmt":"2015-10-10T05:53:56","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45276"},"modified":"2015-10-10T05:53:56","modified_gmt":"2015-10-10T05:53:56","slug":"szvetlana-alekszijevics-a-haboru-nem-noi-mesterseg-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45276","title":{"rendered":"Szvetlana Alekszijevics: A h\u00e1bor\u00fa nem n\u0151i mesters\u00e9g (3)"},"content":{"rendered":"

Nem egyszerre \u00e9s nem k\u00f6nnyen r\u00e1z\u00f3dtak bele a katona\u00e9letbe. Negyvenes l\u00e1bra val\u00f3, v\u00edzhatlan, szurkosv\u00e1szon csizm\u00e1t, vagy hossz\u00fa l\u00e1bsz\u00e1rtekercsekkel \u2014 ahogy \u0151k nevezt\u00e9k: \u201eherny\u00f3kkal” \u2014 \u00e9kes\u00edtett amerikai bakancsot, orm\u00f3tlan katonak\u00f6penyt kellett viselni\u00fck, hajfonataikat lev\u00e1gatt\u00e1k (ezt a vesztes\u00e9get valamennyien \u00fagy emlegett\u00e9k, mint a legkegyetlenebb t\u00e9nyt, amely \u00e9lesen elhat\u00e1rolta serd\u00fcl\u0151l\u00e1ny m\u00faltjukat katonai jelenj\u00fckt\u0151l), hozz\u00e1 kellett szokniuk az egyenruh\u00e1hoz, tiszt\u00e1ban kellett lenni\u00fck azzal, ki milyen rendfokozatot visel, meg kellett tanulniuk megsemmis\u00edteni a megadott c\u00e9lt, koz\u00e1k m\u00f3dra k\u00faszni, kapc\u00e1t feltekerni, huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1kat \u00e1tvirrasztani, m\u00e1sodpercek alatt fel\u00f6lteni a g\u00e1z\u00e1larcot, fut\u00f3\u00e1rkot \u00e1sni… Megismert\u00e9k a h\u00e1bor\u00fanak azt a mindennapi vil\u00e1g\u00e1t, amir\u0151l annak idej\u00e9n, amikor a frontra k\u00e9redzkedtek, sejtelm\u00fck sem volt.
\nAz ifj\u00fakort, a szabad \u00e9letet hagyt\u00e1k ott, sokszor m\u00e9g gyerek m\u00f3dra viselkedtek, \u00e9s most egyszerre szembetal\u00e1lt\u00e1k magukat a katonai fegyelemmel…
\nA moszkvai Antonyina Grigorjevna Bondareva g\u00e1rdahadnagy, pil\u00f3tan\u0151 level\u00e9b\u0151l:
\n\u201eOlyan fiatal l\u00e1nyok voltunk, mint maga, ne gondolja, hogy b\u00e1rmiben is k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zt\u00fcnk. Fegyelem, szolg\u00e1lati szab\u00e1lyzat, rendfokozatok megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9se \u2014 mindezeket a katonai b\u00f6lcsess\u00e9geket nem tudtuk egyb\u0151l elsaj\u00e1t\u00edtani. \u00c1llunk, \u0151rizz\u00fck a rep\u00fcl\u0151g\u00e9peket. A szab\u00e1lyzat el\u0151\u00edrja, hogy ha valaki k\u00f6zeledik, meg kell \u00e1ll\u00edtani: \u00bb\u00c1llj, ki vagy?\u00ab Bar\u00e1tn\u0151m megl\u00e1tta a k\u00f6zeled\u0151 ezredparancsnokot, odaki\u00e1ltja: \u00bb\u00c1lljon meg, ki az? Bocs\u00e1sson meg, k\u00e9rem, de l\u0151ni fogok!\u00ab<\/em>”
\nA l\u00e9gier\u0151k sz\u00e1zadosa, a szint\u00e9n moszkvai Klavgyija Ivanovna Tyerehova mes\u00e9lte:
\n\u201e…A l\u00e1nyok rendes frizur\u00e1val \u00e9rkeztek a rep\u00fcl\u0151s iskol\u00e1ba. J\u00f3magam is felt\u0171z\u00f6tt, fejemet k\u00f6rbefog\u00f3 hajfonatot viseltem. De hogyan fogok hajat mosni? Hol fogom sz\u00e1r\u00edtani? Alig fejezed be a hajmos\u00e1st, riad\u00f3, szaladnod kell. Parancsnokunk, Marina Raszkova megparancsolta, hogy valamennyi hajfonatot le kell v\u00e1gni. A l\u00e1nyok lev\u00e1gt\u00e1k \u00e9s b\u0151gtek. A k\u00e9s\u0151bbi h\u00edres pil\u00f3tan\u0151, Lilja Litvjak semmik\u00e9ppen sem akart megv\u00e1lni a copfj\u00e1t\u00f3l.<\/em>
\nMegyek Raszkov\u00e1hoz:<\/em>
\n\u2014 Parancsnok elvt\u00e1rs, jelentem, teljes\u00edtett\u00fck a parancs\u00e1t, egyed\u00fcl Litvjak tagadta meg a teljes\u00edt\u00e9s\u00e9t.<\/em>
\nMarina Raszkova gyeng\u00e9d n\u0151i term\u00e9szete ellen\u00e9re szigor\u00fa parancsnok tudott lenni. Elzavart:<\/em>
\n\u2014 Mif\u00e9le p\u00e1rtszervez\u0151 vagy, ha azt se tudod el\u00e9rni, hogy a parancsot teljes\u00edts\u00e9k! H\u00e1tra arc, indulj!…<\/em>
\nN\u0151i ruh\u00e1k, magas sark\u00fa cip\u0151k… F\u00e1jdalmas dolog volt ezeket zs\u00e1kokba gy\u0171rni. Nappal csizm\u00e1ban, de este, ha csak n\u00e9h\u00e1ny r\u00f6vid percre is, kiv\u00e1gott cip\u0151inkben a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt… Raszkova megl\u00e1tta – n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva felolvast\u00e1k a parancsot: minden n\u0151i holmit becsomagolni \u00e9s hazak\u00fcldeni.<\/em>
\nAz \u00faj rep\u00fcl\u0151t\u00edpussal viszont a b\u00e9keid\u0151ben el\u0151\u00edrt k\u00e9t \u00e9v helyett gyors\u00edtott \u00fctemben, f\u00e9l \u00e9v alatt megismerkedt\u00fcnk. Megk\u00f6vetelt\u00e9k, hogy katon\u00e1nak \u00e9rezz\u00fck magunkat. Nem volt megengedhet\u0151, hogy b\u00e1rmi is elvonja a figyelm\u00fcnket. De vajon k\u00f6nnyen teljes\u00edthet\u0151-e ez? Teheraut\u00f3n visznek minket a f\u00fcrd\u0151be, a v\u00e1roson kereszt\u00fcl, l\u00e1tjuk az utc\u00e1n a n\u0151ket k\u00f6nny\u0171 cip\u0151kben, sz\u00ednes kend\u0151kben… Ezek m\u00e1s \u00e9letet \u00e9lnek, a r\u00e9gi \u00e9let\u00fcket. N\u00e9zem: t\u00e1rsn\u0151im cs\u00fcggedten \u00fclnek k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem…”<\/em>
\nElv\u00e9gezv\u00e9n a hath\u00f3napos vagy h\u00e1romh\u00f3napos \u201egyorstalpal\u00f3” tanfolyamokat, igazolv\u00e1nyt kaptak, \u00e1pol\u00f3n\u0151k, t\u00fcz\u00e9rek, m\u0171szakiak, rep\u00fcl\u0151s\u00f6k lettek. Volt m\u00e1r katonak\u00f6nyv\u00fck, \u00e1m egyel\u0151re m\u00e9g nem voltak katon\u00e1k. Mostanig minden hasonl\u00edtott ahhoz, amit j\u00f3l ismertek: az iskol\u00e1hoz, tanul\u00e1shoz, de nem a h\u00e1bor\u00fahoz, nem a fronthoz, amir\u0151l csup\u00e1n a k\u00f6nyvekb\u0151l nyert, jobb\u00e1ra romantikus elk\u00e9pzel\u00e9seik voltak.
\nVera Vlagyimirovna Sevaldiseva orvos f\u0151hadnagy:
\n\u201e\u0150sszel h\u00edvattak a katonai parancsnoks\u00e1gra. K\u00e9rdezi az ezredes: \u00bbTud ejt\u0151erny\u0151vel ugrani?\u00ab Bevallottam, hogy f\u00e9lek. Hosszasan agit\u00e1lt, l\u00e9pjek be az ejt\u0151erny\u0151s\u00f6kh\u00f6z: sz\u00e9p egyenruha, naponta csokol\u00e1d\u00e9. De nekem gyerekkorom \u00f3ta t\u00e9riszonyom van. M\u00e1sik aj\u00e1nlatot tesz: \u00bbNos, akkor partiz\u00e1nosztaghoz k\u00fcldj\u00fck.\u00ab \u00bbHogy fogok tudni onnan \u00edrni a mam\u00e1mnak Moszkv\u00e1ba?\u00ab Erre piros ceruz\u00e1val r\u00e1\u00edrja a pap\u00edromra: \u00bbsztyeppi frontra. ..\u00ab<\/em>
\nA vonaton bel\u00e9m szeretett egy fiatal sz\u00e1zados. Az eg\u00e9sz \u00e9jszak\u00e1t v\u00e9gig\u00e1llta a vagonunkban. \u0150t m\u00e1r megperzselte a h\u00e1bor\u00fa, t\u00f6bbsz\u00f6r megsebes\u00fclt. N\u00e9zett, n\u00e9zett r\u00e1m \u00e9s azt mondja: \u00bbVerocska, csak arra k\u00e9rem, ne hagyja el mag\u00e1t, ne durvuljon el. \u0150rizze meg a mostani finoms\u00e1g\u00e1t… \u00c9n m\u00e1r sok mindent meg\u00e9rtem…\u00ab<\/em>
\nEgy h\u00f3napig tartott, m\u00edg bar\u00e1tn\u0151mmel eljutottunk a 2. Ukr\u00e1n Front 4. g\u00e1rdahadtesthez. Utol\u00e9rt\u00fck a k\u00f3rh\u00e1zvonatot, a f\u0151seb\u00e9sz kij\u00f6tt n\u00e9h\u00e1ny percre, megn\u00e9zett minket s bevezetett a m\u0171t\u0151be: \u00bbEz itt a m\u0171t\u0151asztaluk…\u00ab Egym\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkeznek a v\u00f6r\u00f6skeresztes aut\u00f3k, nagy Studebakerek; a sebes\u00fclteket hord\u00e1gyakon a f\u00f6ldre rakj\u00e1k. Mi csak annyit k\u00e9rdezt\u00fcnk: \u00bbMelyikkel kezdj\u00fck?”\u00ab \u00bbAkik hallgatnak, azokkal.\u00ab Egy \u00f3ra m\u00falva m\u00e1r a saj\u00e1t m\u0171t\u0151asztalomn\u00e1l \u00e1lltam, oper\u00e1ltam. \u00c9s megkezd\u0151d\u00f6tt… oper\u00e1lsz huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1n \u00e1t, r\u00f6vid szund\u00edt\u00e1s, azt\u00e1n megtorl\u00f3d a szemed, megmosakszol \u2014 \u00e9s vissza a m\u0171t\u0151asztal mell\u00e9. Annyira kimer\u00fclsz, hogy enni se tudsz.<\/em>
\nZsmerinka \u00e1llom\u00e1son kegyetlen bombat\u00e1mad\u00e1st kaptunk. A szerelv\u00e9ny meg\u00e1llt, mi szertesz\u00e9t szaladtunk. Helyettes politikai tiszt\u00fcnknek tegnap oper\u00e1ltuk a vakbel\u00e9t, ma itt szalad vel\u00fcnk. Eg\u00e9sz \u00e9jszaka az erd\u0151ben rejt\u0151zt\u00fcnk, a szerelv\u00e9nyt sz\u00e9tvert\u00e9k, apr\u00f3 forg\u00e1csokra. Kora reggel n\u00e9met rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek jelentek meg, sikl\u00f3rep\u00fcl\u00e9ssel kezdt\u00e9k \u00e1tf\u00e9s\u00fclni az erd\u0151t. Hova legy\u00e9l? Nem b\u00fajhatsz a f\u00f6ldbe, mint a vakondok. \u00c1t\u00f6leltem egy ny\u00edrfa t\u00f6rzs\u00e9t, \u00e1llok: \u00bb\u00d3, any\u00e1m-any\u00e1csk\u00e1m!… Lehet, hogy meghalok? Ha t\u00fal\u00e9lem, nem lesz n\u00e1lam boldogabb ember a f\u00f6ld\u00f6n…\u00ab B\u00e1rkinek mes\u00e9ltem k\u00e9s\u0151bb, hogyan kapaszkodtam a ny\u00edrf\u00e1ba, kinevetett. Ott \u00e1llok, teljes magass\u00e1gomban, a ny\u00edrfa feh\u00e9r… Akad enn\u00e9l jobb c\u00e9lpont?…<\/em>
\nA gy\u0151zelem napj\u00e1t B\u00e9csben \u00e9rtem meg. Az \u00e1llatkertbe ment\u00fcnk, nagyon k\u00edv\u00e1nkoztam az \u00e1llatkertbe. Elutazhattam volna megn\u00e9zni a koncentr\u00e1ci\u00f3s t\u00e1borokat. Nem szerettem volna odamenni….”<\/em>
\n… \u201eK\u00e9nyesked\u0151 ‘turgenyevi kisasszonynak” nevezi \u00f6nmag\u00e1t a leningr\u00e1di Szofja Konsztantyinovna Dubnyakova eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katona arra az ellentmond\u00e1sra c\u00e9lozva, mely a n\u0151i term\u00e9szetet szembe\u00e1ll\u00edtja mindazzal, amit a n\u0151 a h\u00e1bor\u00faban v\u00e9ghezvinni, \u00e1t\u00e9lni, megl\u00e1tni k\u00e9nyszer\u00fcl. Ezeknek a l\u00e1nyoknak a harct\u00e9ren m\u00e1s emberr\u00e9 kellett v\u00e1lniuk, m\u00e1sfajta \u00e9rz\u00e9svil\u00e1got, m\u00e1s hall\u00e1st, m\u00e1s l\u00e1t\u00e1st kellett megszokniuk.
\n\u201eAzt mondt\u00e1k nek\u00fcnk, hogy a fej- \u00e9s gyomorsebes\u00fcl\u00e9sek a legs\u00falyosabbak. Bomb\u00e1z\u00e1skor, g\u00e9ppusk\u00e1z\u00e1skor igyekezt\u00fcnk v\u00e9deni a gyomrunkat \u00e9s a fej\u00fcnket. Szerezt\u00fcnk valami roncs aut\u00f3b\u00f3l egy \u00fcl\u00e9sp\u00e1rn\u00e1t, az al\u00e1 b\u00fajtunk, fej\u00fcnket a t\u00e9rd\u00fcnk k\u00f6z\u00e9 dugtuk…<\/em>
\nMindm\u00e1ig eml\u00e9kszem az els\u0151 sebes\u00fcltemre. Eml\u00e9kszem az arc\u00e1ra… Ny\u00edlt t\u00f6r\u00e9se volt a combcsont k\u00f6z\u00e9ps\u0151 harmad\u00e1n. K\u00e9pzelheti, ki\u00e1ll a csont, szil\u00e1nkos t\u00f6r\u00e9s, minden kifordulva. Elm\u00e9letben tudtam, mit kell tennem, de amikor odak\u00fasztam hozz\u00e1 \u00e9s megl\u00e1ttam, rosszul lettem, h\u00e1nyinger fogott el. Egyszer csak azt hallom: \u00bbIgy\u00e1l egy kis vizet, n\u0151v\u00e9rke…\u00ab Az a sebes\u00fclt sz\u00f3lt hozz\u00e1m. Mintha ma t\u00f6rt\u00e9nt volna, olyan \u00e9l\u00e9nken \u00e9l eml\u00e9kezetemben ez a k\u00e9p. Ahogy kimondta, magamhoz t\u00e9rtem. \u00bb\u00d3h – gondolom -, a k\u00e9nyesked\u0151 turgenyevi kisasszony! Ott haldoklik mellette a s\u00falyos sebes\u00fclt, \u0151 meg, a gyeng\u00e9d lelk\u0171 teremt\u00e9s, \u00e1juldozik…\u00bb Felnyitottam a ment\u0151csomagot, bek\u00f6t\u00f6ztem a seb\u00e9t \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fcltem att\u00f3l, hogy tettem a dolgomat, els\u0151seg\u00e9lyben r\u00e9szes\u00edtettem egy r\u00e1szorul\u00f3t.<\/em>
\nN\u00e9zem mostan\u00e1ban a h\u00e1bor\u00fas filmeket: eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi l\u00e1ny az els\u0151 vonalban, megy, takaros\u00e1n, tiszt\u00e1n, nem \u00e1m vattanadr\u00e1gban, hanem szokny\u00e1ban, katonasapk\u00e1ja f\u00e9lrecsapva a frufruj\u00e1n… Na nem: hazugs\u00e1g!… H\u00e1tracipelni a t\u0171zvonalb\u00f3l a sebes\u00fclteket, ilyeneknek?!… K\u00faszni a f\u00f6ld\u00f6n, csinos kis szokny\u00e1csk\u00e1ban, mikor k\u00f6r\u00f6s-k\u00f6r\u00fcl csak f\u00e9rfiak vannak! \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva szokny\u00e1t nek\u00fcnk csak a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9n adtak, d\u00edszegyenruh\u00e1nak. Akkor kaptunk el\u0151sz\u00f6r n\u0151i als\u00f3nem\u0171t is f\u00e9rfi als\u00f3k helyett. Azt se tudtuk, hova legy\u00fcnk az \u00f6r\u00f6mt\u0151l. Kigomboltuk a gimnasztyork\u00e1nk fels\u0151 gombj\u00e1t, hogy mindenki l\u00e1ssa…”<\/em>
\nA 48-asok veter\u00e1nj\u00e1nak, a minszki Anna Ivanovna Beljajnak a visszaeml\u00e9kez\u00e9seib\u0151l:
\n\u201eBomb\u00e1z\u00e1s. Mindenki rohan a v\u00edzmos\u00e1sba. \u00c9n is futok. Valahonnan ny\u00f6g\u00e9st hallok: \u00bbSeg\u00edts\u00e9g…\u00ab De csak szaladok… Percek telnek el, mire ocs\u00fadok, \u00e9rzem a v\u00e1llamon az els\u0151seg\u00e9ly-t\u00e1sk\u00e1t. \u00c9s m\u00e9g valamit \u00e9rzek… sz\u00e9gyent. M\u00e1r nem t\u00f6r\u0151d\u00f6m az im\u00e9nti r\u00e9m\u00fclettel. Futok vissza: megl\u00e1tom a sebes\u00fclt katon\u00e1t, mell\u00e9 hajolok, bek\u00f6t\u00f6z\u00f6m. Azt\u00e1n a m\u00e1sodikat, harmadikat…”<\/em>
\nOlga Vasziljevna Korzs lovassz\u00e1zadn\u00e1l teljes\u00edtett eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szolg\u00e1latot. Olyasvalami rend\u00edtette meg, ami m\u00e1sokat m\u00e1r r\u00e9g nem rend\u00edtett meg – a halott ember l\u00e1tv\u00e1nya. A tizenh\u00e9t \u00e9ves l\u00e1ny ezt egy \u00e9letre megjegyezte:
\n\u201eA h\u00e1bor\u00fa alatt azt hittem: soha semmit se felejtek el. De az ember felejt… Erre a l\u00e1tv\u00e1nyra azonban a legapr\u00f3bb r\u00e9szletekig visszaeml\u00e9kszem… Annyira fiatal volt, rokonszenves fi\u00fa. \u00c9s holtan fekszik. Elk\u00e9pzeltem a temet\u00e9s\u00e9t, katonai tiszteletad\u00e1ssal. De ilyesmir\u0151l sz\u00f3 sincs, fogj\u00e1k \u00e9s a cserj\u00e9sbe vonszolj\u00e1k. Ki\u00e1ss\u00e1k a s\u00edrt… Kopors\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl, minden n\u00e9lk\u00fcl bekaparj\u00e1k a f\u00f6ldbe, r\u00f6gt\u00f6n be is temetik. Ragyogott a nap, nem is ak\u00e1rhogyan, \u00e9s \u0151r\u00e1 is… Ny\u00e1r volt. K\u00f6penye se volt, semmi, \u00fagy temett\u00e9k el, gimnasztyork\u00e1ban, csizmanadr\u00e1gban, m\u00e9g minden \u00faj volt rajta, l\u00e1that\u00f3an nemr\u00e9g vonult be. \u00edgy fektett\u00e9k s\u00edrba \u00e9s temett\u00e9k be. A s\u00edr nem volt valami m\u00e9ly, \u00e9ppen csak annyira \u00e1st\u00e1k ki, hogy belef\u00e9rjen. Kicsiny seb, de hal\u00e1los \u2013 a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1n \u00e9rte, alig v\u00e9rzett, \u00e9s ott fekszik a fi\u00fa, mintha \u00e9lne, csak s\u00e1padtabb a szokottn\u00e1l.<\/em>
\nAz \u00e1gy\u00faz\u00e1s ut\u00e1n megkezd\u0151d\u00f6tt a bomb\u00e1z\u00e1s. Tal\u00e1lat \u00e9rte a l\u0151szeres l\u00e1d\u00e1t, a t\u00f6lt\u00e9nyek felrobbantak, sz\u00e9tcsap\u00f3dtak a n\u00e9gy \u00e9gt\u00e1j fel\u00e9… Fej\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt k\u00f6r\u00f6ztek a rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek. Legal\u00e1bb a halottainkat tudn\u00e1nk tisztess\u00e9gesen a f\u00f6ldbe tenni. Hogyan temett\u00fck a beker\u00edt\u00e9sben az embereket? K\u00f6zvetlen\u00fcl a fedez\u00e9k mellett, ahol b\u00fajtunk, elkapartuk \u0151ket, \u00e9s k\u00e9sz. Apr\u00f3 halom maradt a s\u00edr hely\u00e9n. Ha ut\u00e1nunk n\u00e9metek, vagy g\u00e9pkocsik t\u00e9vednek erre, egykett\u0151r\u00e9 letaposs\u00e1k. Jeltelen, lapos f\u00f6ld marad ut\u00e1nuk. Sokszor az erd\u0151be, f\u00e1k t\u00f6v\u00e9be temett\u00fck elesett bajt\u00e1rsainkat… Ott mindj\u00e1rt, a t\u00f6lgyek, a ny\u00edrf\u00e1k al\u00e1…<\/em>
\nAz\u00f3ta nem j\u00e1rok erd\u0151be. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen oda nem, ahol \u00f6reg t\u00f6lgyek vagy ny\u00edrf\u00e1k n\u0151nek… Nem tudok le\u00fclni a t\u00f6v\u00fckbe…”<\/em>
\nEz a kegyetlen eml\u00e9k \u00fagy \u00e9l benn\u00fck, mint egy f\u00e1jdalomki\u00e1lt\u00e1s. Ha besz\u00e9lni kezdenek r\u00f3la, sz\u00e9p csendesen kezdik, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r szinte \u00fcv\u00f6ltenek. Azt\u00e1n csak \u00fclnek, let\u00f6rten, zavartan. Te pedig b\u0171n\u00f6snek \u00e9rzed magad, tudod, hogy amint kiteszed a l\u00e1bad, nyugtat\u00f3t vesznek be. A kisl\u00e1nyuk vagy a fiuk k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve n\u00e9z r\u00e1d, jeleket ad: \u201eNem lehetne abbahagyni? \u00c1rt neki, ha felizgatja mag\u00e1t…” Egyetlen ments\u00e9ged van, hogy a magn\u00f3szalag meg\u0151rzi eleven hangjukat, s legyen b\u00e1r gyenge, t\u00f6r\u00e9keny ez a hang, m\u00e9gis maradand\u00f3bb a leger\u0151teljesebb emberi eml\u00e9kezetn\u00e9l, vagy a pap\u00edrra \u00edrt sorokn\u00e1l. Neh\u00e9z \u00fclni \u00e9s hallgatni ezeket a t\u00f6rt\u00e9neteket, de elmondani \u0151ket m\u00e9g nehezebb.
\nMarija Petrovna Szmirnova (Kuharszkaja) eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katona, a Nemzetk\u00f6zi V\u00f6r\u00f6skereszt legmagasabb kit\u00fcntet\u00e9s\u00e9nek \u2014 a Florence Nightingale arany\u00e9remnek \u2014 a tulajdonosa a Leningradszkij nev\u0171 sz\u0171zf\u00f6ldi telep\u00fcl\u00e9sr\u0151l k\u00fcld\u00f6tt levelet:
\n\u201eAmikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam sebes\u00fcltet, el\u00e1jultam. Azt\u00e1n ez elm\u00falt. Amikor el\u0151sz\u00f6r k\u00fasztam goly\u00f3z\u00e1porban sebes\u00fclt harcos\u00e9rt, olyan k\u00e9ts\u00e9gbeesetten kiab\u00e1ltam, hogy szinte t\u00falharsogtam a harci zajt. K\u00e9s\u0151bb ezt is megszoktam…<\/em>
\nNegyvenkett\u0151 december huszon\u00f6t\u00f6dik\u00e9n csapattestem, az \u00f6tvenhatodik hadsereg h\u00e1romsz\u00e1znegyvenh\u00e1rmas hadoszt\u00e1lya elfoglalt Szt\u00e1lingr\u00e1d k\u00f6zel\u00e9ben egy magaslatot. A n\u00e9metek elhat\u00e1rozt\u00e1k, hogy b\u00e1rmibe ker\u00fclj\u00f6n is, visszaszerzik. Megkezd\u0151d\u00f6tt az \u00fctk\u00f6zet. J\u00f6ttek r\u00e1nk a n\u00e9met tankok, de t\u00fcz\u00e9rs\u00e9g\u00fcnk meg\u00e1ll\u00edtotta \u0151ket. A n\u00e9metek visszah\u00faz\u00f3dtak, a senki f\u00f6ldj\u00e9n azonban ottmaradt sebes\u00fclten Kosztya Hudov t\u00fcz\u00e9rhadnagy. Az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katon\u00e1k megpr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k kihozni, de meg\u00f6lt\u00e9k \u0151ket. Akkor k\u00e9t sebes\u00fclt felkutat\u00f3 farkaskutya (akkor l\u00e1ttam \u0151ket el\u0151sz\u00f6r) k\u00faszott a sebes\u00fclt\u00e9rt, de \u0151ket is meg\u00f6lt\u00e9k. Fel\u00e1lltam, kiegyenesedtem, levettem a f\u00fclessapk\u00e1mat, el\u0151bb halkan, azt\u00e1n egyre hangosabban \u00e9nekelni kezdtem a mi kedves, r\u00e9gi dalunkat. Elk\u00eds\u00e9rtelek a hadba… Egyszerre mindk\u00e9t oldalon csend lett \u2014 a mienk\u00e9n is, a n\u00e9metek\u00e9n is. Odamentem Koszty\u00e1hoz, lehajoltam, r\u00e1tettem a sz\u00e1nk\u00f3ra, \u00e9s megindultam vele, vissza a mieinkhez. Megyek \u00e9s arra gondolok: \u00bbCsak ne a h\u00e1tamba, ink\u00e1bb a fejembe l\u0151jenek.\u00ab De egyetlen l\u00f6v\u00e9s sem esett, am\u00edg el nem \u00e9rtem \u00fajb\u00f3l a mieinket…<\/em>
\nNem gy\u0151ztek benn\u00fcnket egyenruh\u00e1val, mindig v\u00e9res volt. Az els\u0151 sebes\u00fcltem Belov f\u0151hadnagy, az utols\u00f3 Szergej Petrovics Trofimov, aknavet\u0151s szakaszvezet\u0151 volt. Ezerkilencsz\u00e1zhetvenben elj\u00f6tt hozz\u00e1m vend\u00e9gs\u00e9gbe, megmutattam a l\u00e1nyaimnak a fej\u00e9t, ahol sebes\u00fcl\u00e9se hely\u00e9n m\u00e9g most is j\u00f3kora forrad\u00e1s l\u00e1that\u00f3. \u00d6sszesen n\u00e9gysz\u00e1znyolcvanegy sebes\u00fcltet hoztam ki a t\u0171zvonalb\u00f3l. Egy \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 egyszer \u00f6sszesz\u00e1molta: egy eg\u00e9sz l\u00f6v\u00e9szz\u00e1szl\u00f3alj…”<\/em>
\n(…)
\nVera Szafronovna Davidova k\u00f6zvetlen\u00fcl a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tt fejezte be tanulm\u00e1nyait a Moszkvai T\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz- \u00e9s Lev\u00e9lt\u00e1rosk\u00e9pz\u0151 F\u0151iskol\u00e1n. Negyvenegy j\u00falius hatodik\u00e1n kapta k\u00e9zhez a diplom\u00e1j\u00e1t. R\u00f6gt\u00f6n jelentkezett a frontra. Diverzi\u00f3s csoporttal az ellens\u00e9g h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9 k\u00fcldt\u00e9k, v\u00e9gigj\u00e1rta Belorusszia \u00f6sszes partiz\u00e1n\u00fatvonal\u00e1t. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n az SZKP KB P\u00e1rtt\u00f6rt\u00e9neti Int\u00e9zet\u00e9ben dolgozott.
\n\u201eT\u00f6rt\u00e9n\u00e9szk\u00e9nt sok\u00e1ig foglalkoztam a h\u00e1bor\u00faval \u2014 mes\u00e9lte Vera Szafronovna. \u2014 Term\u00e9szetesen azt a k\u00e9rd\u00e9st is feltettem magamnak: mi k\u00e9sztette arra a n\u0151ket, hogy elmenjenek a h\u00e1bor\u00faba. Azt hiszem, ez nemzeti jellemvon\u00e1sunk. K\u00e9ptelen egy anya gyereket f\u00fcrdetni, eb\u00e9det k\u00e9sz\u00edteni, amikor l\u00e1tja, hogy pusztul az orsz\u00e1ga, pusztul a n\u00e9pe. M\u00e1sodszor pedig, a h\u00e1bor\u00fa kezdet\u00e9nek idej\u00e9n m\u00e1r nagy szerepet j\u00e1tszott n\u00e1lunk az emancip\u00e1ci\u00f3, a n\u0151k egyenjog\u00fas\u00edt\u00e1sa a f\u00e9rfiakkal.<\/em>
\nMi, p\u00e9ld\u00e1ul, a h\u00e1bor\u00fa m\u00e1sodik napj\u00e1n elszaladtunk a f\u0151iskol\u00e1r\u00f3l a katonai parancsnoks\u00e1gra: \u00bbVigyenek minket a frontra!\u00ab K\u00f6zben el sem tudtuk k\u00e9pzelni, milyen a front, eszik-e vagy issz\u00e1k? Term\u00e9szetesen elzavartak minket: \u00bbMenjetek, tegy\u00e9tek le az \u00e1llamvizsg\u00e1tokat.\u00ab<\/em>
\nLevizsg\u00e1ztunk \u00e9s megint elment\u00fcnk jelentkezni a frontra. Fiatal l\u00e1nyok voltunk, menni akartunk. Holott, mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151dik – a h\u00e1bor\u00fa nem n\u0151i \u00bbmesters\u00e9g\u00ab. A f\u00e9rfi v\u00e1ltoztatta azz\u00e1. A n\u0151 azonban sohasem tudott alkalmazkodni ehhez a \u00bbmesters\u00e9ghez\u00ab. Pedig sok tekintetben kitart\u00f3bb a f\u00e9rfin\u00e1l. Hajl\u00e9konyabb, jobb alkalmazkod\u00f3 k\u00e9pess\u00e9ggel rendelkezik. Ennek az az oka, hogy a n\u0151 – anya. Meg kell v\u00e9denie, fel kell nevelnie gyermek\u00e9t. Erre tan\u00edtotta a term\u00e9szet. Mindezek ellen\u00e9re sem tudott hozz\u00e1szokni a h\u00e1bor\u00fahoz.<\/em>
\nNegyvenkett\u0151ben \u00e1tment\u00fcnk a frontvonalon, s meg\u00e1lltunk valami temet\u0151n\u00e9l. Tudtuk, hogy a n\u00e9metek \u00f6t kilom\u00e9terre vannak t\u0151l\u00fcnk. \u00c9jszaka volt, sz\u00fcnet n\u00e9lk\u00fcl l\u00f6v\u00f6ld\u00f6zt\u00e9k f\u00f6l vil\u00e1g\u00edt\u00f3 \u00e9s ejt\u0151erny\u0151s rak\u00e9t\u00e1ikat. Ezek a rak\u00e9t\u00e1k sok\u00e1ig \u00e9gnek, messze bevil\u00e1g\u00edtj\u00e1k a k\u00f6rny\u00e9ket. Szakaszparancsnokom a temet\u0151 sz\u00e9l\u00e9hez vezetett, megmutatta, honnan eregetik a rak\u00e9t\u00e1kat, merre van a cserj\u00e9s, amelyik m\u00f6g\u00fcl el\u0151b\u00fajhatnak a n\u00e9metek. Nem f\u00e9lek a halottakt\u00f3l, gyerekkorom \u00f3ta nem riaszt a temet\u0151, de huszonk\u00e9t \u00e9ves voltam, el\u0151sz\u00f6r \u00e1lltam \u0151rs\u00e9gben, \u00e9s ez alatt a k\u00e9t \u00f3ra alatt meg\u0151sz\u00fcltem. Reggel fedeztem fel els\u0151 \u0151sz hajsz\u00e1laimat, egy eg\u00e9sz cs\u00edkot. \u00c1lltam \u00e9s meredten n\u00e9ztem a cserj\u00e9st, hajlongott, mozgott, \u00fagy l\u00e1tszott, mintha j\u00f6nn\u00e9nek a n\u00e9metek…<\/em>
\nA f\u00e9rfi, term\u00e9szet\u00e9n\u00e9l fogva m\u00e1sk\u00e9nt n\u00e9zi a dolgokat. A bar\u00e1tn\u0151m l\u00e1nya, p\u00e9ld\u00e1ul, nemr\u00e9g megs\u00e9rt\u0151d\u00f6tt a f\u00e9rj\u00e9re: \u00bbElfelejtette, hogy t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt ezen a napon h\u00e1zasodtunk \u00f6ssze. M\u00e1r nem szeret…\u00ab Val\u00f3j\u00e1ban csup\u00e1n nem tulajdon\u00edt neki jelent\u0151s\u00e9get: ez volt, ez elm\u00falt, ez m\u00e1r sz\u00e1m\u00e1ra mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 dolog. A f\u00e9rfi \u00e9rzelmi \u00e1t\u00e9l\u00e9si szintje elt\u00e9r a n\u0151\u00e9t\u0151l. Amikor a n\u0151k h\u00e1bor\u00fabeli magatart\u00e1s\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk, ezt felt\u00e9tlen\u00fcl figyelembe kell venni, meg kell \u00e9rteni n\u0151i pszichol\u00f3gi\u00e1nkat…<\/em>
\nM\u00e9gis, sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges helyzetekben, ez a gyeng\u00e9d, \u00e9rzelmes teremt\u00e9s er\u0151sebbnek, kitart\u00f3bbnak bizonyult a f\u00e9rfin\u00e1l. Harminc-negyven kilom\u00e9teres utat tesz\u00fcnk meg… A lovak kid\u0151lnek, a f\u00e9rfiak kid\u0151lnek, de a n\u0151 vonul tov\u00e1bb \u00e9s \u00e9nekel. Fiatal l\u00e1nyok vonszolt\u00e1k, cipelt\u00e9k h\u00e1tra a csatat\u00e9rr\u0151l a megtermett f\u00e9rfiakat, akik sebes\u00fclten m\u00e9g nehezebbek lettek. Neh\u00e9z ezt ma elhinni…”<\/em>
\n…Nyina Vlagyimir \u00f3vna Koveljonova \u0151rmester, eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyis egy l\u00f6v\u00e9szsz\u00e1zadn\u00e1l, \u00edgy eml\u00e9kezik:
\n\u201eNem tartottak alkalmasnak frontszolg\u00e1latra: t\u00fals\u00e1gosan fiatal voltam, alig t\u00f6lt\u00f6ttem be a tizenhatot, m\u00e9g messze a tizenh\u00e9tt\u0151l. De beh\u00edvt\u00e1k t\u0151l\u00fcnk a felcsern\u0151nket. Amikor megkapta a beh\u00edv\u00f3j\u00e1t, nagyon s\u00edrt, kicsi gyerek\u00e9t kellett volna otthon hagynia. Elmentem a katonai parancsnoks\u00e1gra: \u00bbVigyenek engem helyette…\u00ab<\/em>
\nA katon\u00e1k mindig f\u00e9lretettek nekem valamit \u2014 ki egy k\u00e9tszers\u00fcltet, ki egy darabka cukrot. Sajn\u00e1ltak. Nem tudtam, hogy \u00bbkatyus\u00e1nk\u00ab is van, letakarva \u00e1llt m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk. Egyszerre t\u00fczelni kezdett. K\u00f6r\u00f6s-k\u00f6r\u00fcl d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s, csatazaj, minden \u00e9g… Annyira megr\u00e9m\u00fcltem, \u00fagy f\u00e9ltem a robban\u00e1sokt\u00f3l, a t\u0171zt\u0151l, a l\u00e1rm\u00e1t\u00f3l, hogy elter\u00fcltem a pocsoly\u00e1ban, a t\u00e1bori sapk\u00e1mat is elvesztettem. A fi\u00fak hahot\u00e1znak: \u00bbMi van, Nyinocska? Mi van veled, kedves?\u00ab<\/em>
\nGyalogs\u00e1gi roham… Mire eml\u00e9kszem legink\u00e1bb? A ropog\u00e1sra… Kezd\u0151dik a k\u00e9zitusa: \u00e9s egyszerre recseg\u00e9st, ropog\u00e1st hallok, emberi csontok roppannak, t\u00f6rnek. A harcosokkal egy\u00fctt indulsz rohamra, csak egy kicsit h\u00e1tr\u00e1bb, de nyugodtan mondhatod: az oldalukon. L\u00e1tod magad el\u0151tt valamennyi\u00fcket…<\/em>
\nNem eg\u00e9szen egy \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6ttem a harct\u00e9ren; haza\u00e9rkeztem Tul\u00e1ba, \u00e9s folyton csak kiab\u00e1ltam. \u00c9jjel any\u00e1m \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem \u00fclnek az \u00e1gyam mellett \u00e9s zokognak…” Sajn\u00e1lt\u00e1k \u00e9s \u00f3vt\u00e1k \u0151ket, m\u00e1r amennyire sajn\u00e1lni \u00e9s \u00f3vni lehetett valakit abban a helyzetben. \u00c1m a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek hat\u00e1s\u00e1ra olykor az \u00e9rzelmek is oly m\u00e9rt\u00e9kben megv\u00e1ltoztak, hogy a sajn\u00e1lat hely\u00e9be a k\u00edm\u00e9letlens\u00e9g l\u00e9pett. Mint p\u00e9ld\u00e1ul abban az esetben, amelyikre Jekatyerina Mihajlovna Rabcsajeva eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi k\u00f6zkatona eml\u00e9kszik vissza:<\/em>
\n\u201eAz els\u0151 sebes\u00fcltemet vittem h\u00e1tra, rogyadozott a l\u00e1bam. Vonszolom \u00e9s suttogok: \u00bbCsak meg ne haljon… Csak meg ne haljon…\u00ab Bek\u00f6t\u00f6z\u00f6m \u00e9s s\u00edrok, valamit motyogok neki, sajn\u00e1lom \u0151t. A parancsnok megy \u00e9l mellett\u00fcnk. R\u00e1m kiab\u00e1lt, s\u0151t haragj\u00e1ban olyasmit mondott, sz\u00f3val, ahogy a f\u00e9rfiak ilyen esetekben besz\u00e9lnek…<\/em>
\n\u2014 Mi\u00e9rt kiab\u00e1lt mag\u00e1val?<\/em>
\n\u2014 Mert nem volt szabad sajn\u00e1lkozni, sir\u00e1nkozni. Az ember elgyeng\u00fcl t\u0151le, \u00e9s ott a sok sebes\u00fclt…”<\/em>
\nNatalja Ivanovna Szergejeva \u00e1pol\u00f3n\u0151 szint\u00e9n err\u0151l besz\u00e9l:
\n\u201eEgyenesen a csatat\u00e9rr\u0151l hozt\u00e1k be hozz\u00e1nk a sebes\u00fclteket. Magam voltam k\u00e9tsz\u00e1z sebes\u00fclttel egy cs\u0171rben. M\u00e1r nem eml\u00e9kszem, hogy hol t\u00f6rt\u00e9nt… Melyik faluban… Annyi \u00e9v eltelt… Eml\u00e9kszem, n\u00e9gy napja nem aludtam, nem \u00fcltem le, mindegyik kiab\u00e1lt: \u00bbN\u0151v\u00e9r… n\u0151v\u00e9rke… kedvesk\u00e9m, seg\u00edts!…\u00ab Egyikt\u0151l a m\u00e1sikhoz futottam, s egyszerre megbotlottam, elestem, \u00e9s ott helyben elszunnyadtam. Kiab\u00e1l\u00e1sra riadtam. A parancsnok, egy fiatal hadnagy, szint\u00e9n sebes\u00fclt, felemelkedett, \u00e9p oldal\u00e1ra t\u00e1maszkodva kiab\u00e1lt: \u00bbCsend legyen! Parancsolom, hogy csend legyen!\u00ab L\u00e1tta, hogy kimer\u00fcltem, azok meg egyre csak sz\u00f3longatnak, hogy \u00bbN\u0151v\u00e9r, … n\u0151v\u00e9rke…\u00ab Felugrottam, futottam \u2014 magam se tudom, hova, hogyan. Es el\u0151sz\u00f6r, mi\u00f3ta a fronton vagyok, s\u00edrva fakadtam…”<\/em>
\n(Folytatjuk)<\/p>\n

\nMARKOS MIKL\u00d3S fordit\u00e1sa<\/strong><\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek:\u00a0Els\u0151 r\u00e9sz<\/a>, M\u00e1sodik r\u00e9sz<\/a><\/strong><\/p>\n

(Forr\u00e1s: Szovjet Irodalom, 1985\/3. sz.* Volt egy Szovjet Irodalom<\/a>\u00a0)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Nem egyszerre \u00e9s nem k\u00f6nnyen r\u00e1z\u00f3dtak bele a katona\u00e9letbe. Negyvenes l\u00e1bra val\u00f3, v\u00edzhatlan, szurkosv\u00e1szon csizm\u00e1t, vagy hossz\u00fa l\u00e1bsz\u00e1rtekercsekkel \u2014 ahogy \u0151k nevezt\u00e9k: \u201eherny\u00f3kkal” \u2014 \u00e9kes\u00edtett amerikai bakancsot, orm\u00f3tlan katonak\u00f6penyt kellett viselni\u00fck, hajfonataikat lev\u00e1gatt\u00e1k (ezt a vesztes\u00e9get valamennyien \u00fagy emlegett\u00e9k, mint a legkegyetlenebb t\u00e9nyt, amely \u00e9lesen elhat\u00e1rolta serd\u00fcl\u0151l\u00e1ny m\u00faltjukat katonai jelenj\u00fckt\u0151l), hozz\u00e1 kellett szokniuk az egyenruh\u00e1hoz, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-45276","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45276","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=45276"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45276\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=45276"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=45276"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=45276"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}