{"id":45348,"date":"2015-10-12T05:37:54","date_gmt":"2015-10-12T05:37:54","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45348"},"modified":"2015-10-12T05:37:54","modified_gmt":"2015-10-12T05:37:54","slug":"szvetlana-alekszijevics-a-haboru-nem-noi-mesterseg-5","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=45348","title":{"rendered":"Szvetlana Alekszijevics: A h\u00e1bor\u00fa nem n\u0151i mesters\u00e9g (5)"},"content":{"rendered":"

(Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s. R\u00e9szletek)<\/strong><\/em><\/p>\n

A szoba, ahol \u00fcl\u00fcnk, t\u00e1gas, leveg\u0151s, ak\u00e1r egy szolg\u00e1lati helyis\u00e9g. Nincs f\u00f6l\u00f6sleges holmikkal telezs\u00fafolva. K\u00f6nyvek, f\u0151k\u00e9nt memo\u00e1rok, rengeteg kinagy\u00edtott h\u00e1bor\u00fas f\u00e9nyk\u00e9p, j\u00e1vorszarvas agancson tankos sisak l\u00f3g, a polit\u00farozott asztalk\u00e1n kicsiny tankok, t\u00e1bl\u00e1csk\u00e1kkal: \u201eAz N csapattest harcosait\u00f3l”, \u201eA harckocsiz\u00f3 tiszti iskola n\u00f6vend\u00e9keit\u0151l”… Mellettem a d\u00edv\u00e1nyon h\u00e1rom baba \u201e\u00fcl” – katonai uniformisban. M\u00e9g a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6k \u00e9s a tap\u00e9t\u00e1k is terepsz\u00edn\u0171ek ebben a szob\u00e1ban.
\n\u2013 A szomsz\u00e9dasszonyok \u00e9rtetlenkednek: \u201eMi\u00e9rt csin\u00e1lsz m\u00fazeumot a lak\u00e1sodb\u00f3l?” De \u00e9n m\u00e1r nem tudok ezek n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni \u2013 mondja Nyina Jakovlevna. A kisgyereket \u00e1tk\u00fcldi a szomsz\u00e9d szob\u00e1ba, \u00e9n pedig bekapcsolom a magnetofont.<\/p>\n

Nyina Jakovlevna Visnyevszkaja t\u00f6rzs\u0151rmester, a harminckettes p\u00e1nc\u00e9los dand\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi katon\u00e1ja:
\n\u2013 A p\u00e1nc\u00e9losokhoz nem sz\u00edvesen vettek fel l\u00e1nyt. Azt is mondhatn\u00e1m, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem vettek. \u00c9n hogy ker\u00fcltem oda? Konakovo v\u00e1rosk\u00e1ban laktunk, a kalinyini k\u00f6rzetben. Akkor tettem le a nyolcadikos vizsg\u00e1imat \u00e9s l\u00e9ptem a kilencedik oszt\u00e1lyba. Fogalmunk se volt, mi az a h\u00e1bor\u00fa, valamif\u00e9le j\u00e1t\u00e9knak v\u00e9lt\u00fck. A k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g…
\nT\u00e1rsb\u00e9rletben laktunk. T\u00f6bb csal\u00e1d lakott egy\u00fctt, s naponta mentek el a h\u00e1bor\u00faba az emberek: Petya b\u00e1csi, V\u00e1szja b\u00e1csi… Mindig kik\u00eds\u00e9rt\u00fck \u0151ket, s minket, gyerekeket, elfogott a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g. Eg\u00e9szen a vonatig ment\u00fcnk vel\u00fck, sz\u00f3lt a zene, az asszonyok s\u00edrtak \u2014 ez cseppet sem riasztott minket, ellenkez\u0151leg, nagyon \u00e9lvezt\u00fck. \u00c9s az egyetlen, amit szerett\u00fcnk volna \u2014 felsz\u00e1llni a vonatra \u00e9s elutazni. A h\u00e1bor\u00fa \u2014 \u00fagy k\u00e9pzelt\u00fck \u2014 valahol t\u00e1vol zajlik. Nekem rettent\u0151en tetszettek az egyenruh\u00e1n a gombok, olyan f\u00e9nyesek voltak. \u00c9n m\u00e1r akkor j\u00e1rtam az \u00f6nk\u00e9ntes \u00e1pol\u00f3n\u0151i tanfolyamra, de ezt az eg\u00e9szet aff\u00e9le j\u00e1t\u00e9knak hittem…
\nAzt\u00e1n bez\u00e1rt\u00e1k az iskol\u00e1t \u00e9s mozg\u00f3s\u00edtottak minket v\u00e9delmi l\u00e9tes\u00edtm\u00e9nyek \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9re. Egy cs\u0171rben helyeztek el, a mez\u0151n. B\u00fcszk\u00e9k voltunk, hogy a h\u00e1bor\u00faval kapcsolatos munk\u00e1ban vehet\u00fcnk r\u00e9szt. Z\u00e1szl\u00f3aljunkba a gyeng\u00e9bb fizikai munk\u00e1ra alkalmasakat sorolt\u00e1k. Reggel nyolct\u00f3l este nyolcig dolgoztunk, tizenk\u00e9t \u00f3r\u00e1t naponta. Tankcsapd\u00e1kat, \u00e1rkokat \u00e1stunk. Csupa tizen\u00f6t-tizenhat \u00e9ves fi\u00fa \u00e9s l\u00e1ny… Egyszer, munka k\u00f6zben ki\u00e1ltoz\u00e1st hallottunk: \u00bbRep\u00fcl\u0151! N\u00e9metek!\u00ab A feln\u0151ttek szaladtak, hogy elrejt\u0151zzenek, mi azonban k\u00edv\u00e1ncsiak voltunk, milyenek a n\u00e9met rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek, milyenek a n\u00e9metek. Mellett\u00fcnk h\u00faztak el, de mi semmit se l\u00e1ttunk. Egy id\u0151 m\u00falva visszafordultak, s most m\u00e1r alacsonyabban rep\u00fcltek. Fekete kereszteket l\u00e1ttunk rajtuk. F\u00e9lelmet nem \u00e9rezt\u00fcnk, ink\u00e1bb csak k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1got. Hirtelen g\u00e9ppusk\u00e1zni kezdtek, pattogtak a sorozatok, \u00e9s szem\u00fcnk l\u00e1tt\u00e1ra buktak fel t\u00e1rsaink, akikkel egy\u00fctt tanultunk \u00e9s egy\u00fctt dolgoztunk. Megdermedt\u00fcnk. K\u00e9ptelenek voltunk felfogni, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Csak \u00e1lltunk \u00e9s n\u00e9zt\u00fcnk, m\u00e1r a feln\u0151ttek is odarohantak hozz\u00e1nk, f\u00f6ldre l\u00f6ktek minket, de m\u00e9g mindig nem volt benn\u00fcnk f\u00e9lelem\u00e9rzet…
\nA n\u00e9metek hamarosan k\u00f6zel nyomultak a v\u00e1roshoz, m\u00e1r alig t\u00edz kilom\u00e9ternyire voltak. Mi, l\u00e1nyok, szaladtunk a katonai parancsnoks\u00e1gra. \u00dagy gondoltuk, menn\u00fcnk kell megv\u00e9deni a v\u00e1rost, helyett\u00fcnk ezt m\u00e1s nem fogja megtenni. Csak azoknak a jelentkez\u00e9s\u00e9t fogadt\u00e1k el, akik er\u0151sek, teherb\u00edr\u00f3k voltak, s mindenekel\u0151tt bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a tizennyolcadikat. Egy sz\u00e1zados a p\u00e1nc\u00e9losokhoz v\u00e1logatott l\u00e1nyokat. Engem, persze, meg se hallgatott, mert csak tizenh\u00e9t \u00e9ves voltam, \u00e9s apr\u00f3 termet\u0171.
\n\u2013 Ha egy gyalogos megsebes\u00fcl \u2014 magyar\u00e1zta \u2014, a f\u00f6ldre esik. Odak\u00faszhatsz hozz\u00e1, a helysz\u00ednen bek\u00f6t\u00f6z\u00f6d, vagy h\u00e1trah\u00fazod a fedez\u00e9kbe. De egy tankista m\u00e1s eset… A b\u00fav\u00f3ny\u00edl\u00e1son \u00e1t ki kell emelni a tankb\u00f3l. Tudod te, micsoda megtermett fick\u00f3k a tankosok? \u00c9s tiszt\u00e1ban vagy vele, hogy amikor felkapaszkodsz a tankba, l\u0151nek, csak \u00fagy repkednek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted a goly\u00f3k, a repeszdarabok? Tudod te, milyen az, amikor egy tank \u00e9g?
\n– \u00c9n tal\u00e1n nem vagyok \u00e9ppen olyan komszomolista, mint a t\u00f6bbi? – kis h\u00edj\u00e1n elb\u0151g\u00f6m magam.
\n– Persze, hogy az vagy. Csak t\u00fals\u00e1gosan kicsi vagy…
\nA bar\u00e1tn\u0151imet, akikkel egy\u00fctt tanultam az \u00e1pol\u00f3n\u0151i tanfolyamon \u00e9s az iskol\u00e1ban – igaz, feln\u0151tt, er\u0151s l\u00e1nyok voltak – besorozt\u00e1k. Elkeser\u00edtett, hogy \u0151k mehetnek, \u00e9n pedig maradok.
\nA sz\u00fcleimnek, term\u00e9szetesen, egy sz\u00f3t se sz\u00f3ltam. Kik\u00eds\u00e9rtem a t\u00e1rsn\u0151imet. A l\u00e1nyok megsajn\u00e1ltak, s elrejtettek a kocsiszekr\u00e9nyben, a ponyva alatt. Nyitott m\u00e1sf\u00e9ltonn\u00e1son utaztunk. Kend\u0151ben \u00fclt\u00fcnk – kinek fekete, kinek k\u00e9k, kinek piros kend\u0151je volt. Sura Kiszeljova a git\u00e1rj\u00e1t is mag\u00e1val hozta. M\u00e1r a fut\u00f3\u00e1rkok k\u00f6z\u00f6tt robogunk, a katon\u00e1k megl\u00e1tnak minket s kiab\u00e1lnak: \u00bbMegj\u00f6ttek a m\u0171v\u00e9szek! M\u0171v\u00e9szek j\u00f6ttek!\u00ab S\u00e9rtve \u00e9rezt\u00fck magunkat. Megy\u00fcnk a frontra harcolni, \u00e9s azt mondj\u00e1k r\u00e1nk: \u00bbm\u0171v\u00e9szek\u00ab.
\nMeg\u00e9rkezt\u00fcnk a t\u00f6rzsh\u00f6z. A sz\u00e1zados sorakoz\u00f3t vez\u00e9nyelt. Utols\u00f3nak \u00e1lltam be a sorba. A l\u00e1nyok a holmijaikkal, \u00e9n csak \u00fagy. Mivel v\u00e1ratlanul utaztam el, semmit se hoztam magammal. Kend\u0151 helyett any\u00e1m kiskab\u00e1tja volt a fejemen. Sura kezembe nyomta a git\u00e1rj\u00e1t: \u00bbTe se \u00e1llj itt minden n\u00e9lk\u00fcl…\u00ab
\nKij\u00f6n a t\u00f6rzsparancsnok, a sz\u00e1zados jelenti:
\n– Alezredes elvt\u00e1rs! Parancs\u00e1ra tizenk\u00e9t l\u00e1ny meg\u00e9rkezett \u00e9s szolg\u00e1latt\u00e9telre jelentkezik.
\nMegn\u00e9zett minket, \u00e9s azt mondja:
\n– De hiszen nem tizenketten, tizenh\u00e1rm\u00e1n vannak. A sz\u00e1zados:
\n– Nem, tizenketten, alezredes elvt\u00e1rs – annyira meg volt gy\u0151z\u0151dve, hogy annyian vagyunk. Amikor h\u00e1trafordult, hogy megsz\u00e1moljon minket, egyb\u0151l r\u00e1mki\u00e1ltott: – Te hogy ker\u00fclsz ide?
\nAzt felelem:
\n– Harcolni akarok, sz\u00e1zados elvt\u00e1rs.
\n– Na, gyere csak ide!
\n– A bar\u00e1tn\u0151mmel j\u00f6ttem…
\n– A bar\u00e1tn\u0151ddel t\u00e1ncolni szok\u00e1s menni. Itt h\u00e1bor\u00fa van. L\u00e9pj k\u00f6zelebb.
\nMint eml\u00edtettem, any\u00e1m kiskab\u00e1tja volt a fejemen, \u00fagy l\u00e9ptem el\u00e9je. Mutatom az \u00f6nk\u00e9ntes \u00e1pol\u00f3n\u0151i bizony\u00edtv\u00e1nyomat, k\u00e9rlelem \u0151ket:
\n\u2013 Higgy\u00e9k el, b\u00e1csik\u00e1k, er\u0151s vagyok, \u00e1pol\u00f3n\u0151k\u00e9nt dolgoztam, v\u00e9rt adtam… K\u00e9rem sz\u00e9pen…
\nMegn\u00e9zt\u00e9k a pap\u00edrjaimat, \u00e9s az alezredes megparancsolta:
\n– K\u00fcldj\u00e9k haza! Az els\u0151 g\u00e9pkocsival, amelyiknek \u00fatba esik!
\nKocsi nem akadt azonnal. Addig beosztottak az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szakaszba. \u00dcltem \u00e9s g\u00e9zb\u0151l tamponokat csin\u00e1ltam. Amint \u00e9szreveszem, hogy valamilyen g\u00e9pkocsi \u00e9rkezik a t\u00f6rzsparancsnoks\u00e1g el\u00e9, futok, elt\u0171n\u00f6k az erd\u0151ben. \u00dcl\u00f6k ott egy \u00f3r\u00e1t, kett\u0151t, a g\u00e9pkocsi elment \u2014 visszaj\u00f6v\u00f6k.
\nIgy ment ez h\u00e1rom napig, amikor azt\u00e1n z\u00e1szl\u00f3aljunk, a harminckettes p\u00e1nc\u00e9los dand\u00e1r els\u0151 z\u00e1szl\u00f3alja, bevet\u00e9sre ker\u00fclt. Mindenki elment az \u00fctk\u00f6zetbe, \u00e9n pedig el\u0151k\u00e9sz\u00edtettem a fedez\u00e9ket a sebes\u00fcltek fogad\u00e1s\u00e1ra. Alig f\u00e9l \u00f3ra telt el, kezdt\u00e9k hozni a sebes\u00fclteket… .\u00c9s a halottakat… Ebben az \u00fctk\u00f6zetben egyik t\u00e1rsn\u0151nk is elesett. R\u00f3lam pedig elfeledkeztek, megszokt\u00e1k, hogy itt vagyok. A parancsnoks\u00e1gnak nem jutottam esz\u00e9be…
\nMost m\u00e1r csak az egyenruha hi\u00e1nyzott. Az otthoni holmik sz\u00e1m\u00e1ra h\u00e1tizs\u00e1kokat kaptunk. Mind vadonat\u00faj volt. Lev\u00e1gtam a h\u00e1tizs\u00e1komr\u00f3l a hevedereket, az alj\u00e1t felfejtettem, \u00e9s k\u00e9szen volt az egyenszokny\u00e1m… Szereztem egy nem t\u00fals\u00e1gosan viseltes gimnasztyork\u00e1t, \u00f6vvel \u00f6sszefogtam a derekamon \u00e9s mentem eldicsekedni a l\u00e1nyoknak. \u00c9ppen, amikor megperd\u00fcltem el\u0151tt\u00fck, bel\u00e9p a fedez\u00e9k\u00fcnkbe a t\u00f6rzs\u0151rmester \u00e9s nyom\u00e1ban j\u00f6n a csapatparancsnok.
\nA t\u00f6rzs\u0151rmester:
\n– Vi-gy\u00e1zz!
\nAz alezredes bel\u00e9p, a t\u00f6rzs\u0151rmester hozz\u00e1 fordul:
\n– Alezredes elvt\u00e1rs, enged\u00e9lyt k\u00e9rek, hogy jelent\u00e9st tegyek! A l\u00e1nyokn\u00e1l rendk\u00edv\u00fcli esem\u00e9ny t\u00f6rt\u00e9nt. Kiadtam nekik a szem\u00e9lyi holmik t\u00e1rol\u00e1s\u00e1ra rendszeres\u00edtett zs\u00e1kokat, \u0151k meg maguk b\u00fajtak bele.
\nEkkor felismert a parancsnok:
\n– Nicsak, a \u201epotyautasunk!” Mit tehet\u00fcnk, t\u00f6rzs\u0151rmester, be kell \u00f6lt\u00f6ztetni a l\u00e1nyokat!
\nA g\u00e9pkocsir\u00f3l, amelyiknek engem haza kellett volna vinnie, t\u00f6bb\u00e9 nem esett sz\u00f3. Megkaptuk az egyenruh\u00e1t. A tankosok t\u00e9rdben dupl\u00e1n varrott, vitorlav\u00e1szon nadr\u00e1got hordtak, nek\u00fcnk meg v\u00e9kony, kartonszer\u0171 anyagb\u00f3l kezesl\u00e1basokat adtak. A f\u00f6ld m\u00e1r annyira \u00f6sszekeveredett a sokf\u00e9le f\u00e9mmel, a k\u00f6vek kiforgatva, mi pedig nem a g\u00e9pben \u00fcl\u00fcnk, hanem ezen a f\u00f6ld\u00f6n k\u00faszunk \u2014 hamarosan lerongyol\u00f3dtunk. Gyakran el\u0151fordult, hogy tal\u00e1lat \u00e9rte a tankot, kigyulladt, \u00e9gett. Ha \u00e9letben marad a tankban \u00fcl\u0151 katona, az \u00e9g\u0151 p\u00e1nc\u00e9losb\u00f3l kell kihoznunk \u0151t, magunk is \u00e9g\u00e9si sebeket szenved\u00fcnk. Rettent\u0151 neh\u00e9z a sebes\u00fcltet, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a p\u00e1nc\u00e9ltoronyban \u00fcl\u0151 g\u00e9ppusk\u00e1st kiemelni a b\u00fav\u00f3ny\u00edl\u00e1son.
\n…Amikor ide\u00e9rkezt\u00fcnk, fogalmunk se volt, kinek mi a rangja. A t\u00f6rzs\u0151rmester folyton oktatott benn\u00fcnket, hogy mi most katon\u00e1k vagyunk, feszesen kell j\u00e1rnunk, a k\u00f6peny begombolva, minden feljebbval\u00f3nak k\u00f6telesek vagyunk tisztelegni.
\nFiatal l\u00e1nyok voltunk, a katon\u00e1k gyakran megtr\u00e9f\u00e1ltak benn\u00fcnket. Egyszer elk\u00fcldtek te\u00e1\u00e9rt az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szakasz r\u00e9sz\u00e9re. Megyek a szak\u00e1cshoz. V\u00e9gigm\u00e9r:
\n– Mit akarsz? Mondom:
\n– Te\u00e1t.
\n– A tea m\u00e9g nincs k\u00e9sz.
\n– Hogyhogy?
\n– Mosakszanak a szak\u00e1csok a kond\u00e9rokban. Majd ha megmosakodtak, megf\u0151zz\u00fcka te\u00e1t…
\nKomolyan vettem, amit mond, fogtam a kann\u00e1imat, megyek visszafel\u00e9. Az orvosba
\n\u00fctk\u00f6z\u00f6m.
\n\u2014 Hogyhogy \u00fcresek a kann\u00e1id? Mondom:
\n\u2014 Nincs k\u00e9sz a tea, a szak\u00e1csok mosakszanak a kond\u00e9rokban. A fej\u00e9hez kapott:
\n\u2014 Mif\u00e9le szak\u00e1csok mosakszanak a kond\u00e9rokban?
\nVisszaj\u00f6tt velem, j\u00f3l megadta a szak\u00e1csnak; telet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a k\u00e9t kann\u00e1t te\u00e1val.
\nViszem a te\u00e1t, szembe j\u00f6n a politikai oszt\u00e1ly vezet\u0151je \u00e9s a dand\u00e1rparancsnok. Egyb\u0151l eszembe jut, mire oktattak. Minden feljebbval\u00f3nak tisztelegni kell, mivel mi csak k\u00f6zkaton\u00e1k vagyunk. Ezek meg ketten j\u00f6nnek. Hogy tudok mind a kett\u0151nek tisztelegni? Megyek, \u00e9s t\u00f6r\u00f6m a fejem. Mell\u00e9j\u00fck \u00e9rek, leteszem a k\u00e9t kann\u00e1mat, mindk\u00e9t kezem a sapkaellenz\u0151h\u00f6z kapom \u00e9s meghajlok az egyik fel\u00e9 is, a m\u00e1sik fel\u00e9 is. \u0150k csak j\u00f6ttek, nem is vettek \u00e9szre, hirtelen csod\u00e1lkozva lec\u00f6vekeltek:
\n\u2014 T\u00e9ged meg ki tan\u00edtott az ilyen tiszteletad\u00e1sra?
\n\u2014 A t\u00f6rzs\u0151rmester tan\u00edtott, \u00e9s azt mondta, hogy mindenkinek tisztelegni kell. Maguk meg egy\u00fctt j\u00f6nnek, ketten…
\nNek\u00fcnk, l\u00e1nyoknak, minden t\u00fals\u00e1gosan bonyolult volt a hadseregben. Nagyon nehezen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztett\u00fck meg a rangjelz\u00e9seket. Mikor a sereghez ker\u00fclt\u00fcnk, m\u00e9g apr\u00f3 rombuszok, k\u00fapok, has\u00e1bok voltak a parolikon, pr\u00f3b\u00e1ld kital\u00e1lni, kinek mi a rangja. Megb\u00edznak \u2014 vidd ezt a csomagot a sz\u00e1zadosnak. Am\u00edg oda\u00e9rsz, m\u00e9g a \u201esz\u00e1zados” sz\u00f3 is kirep\u00fcl a fejedb\u0151l. Bel\u00e9pek:
\n\u2014 B\u00e1csika! B\u00e1csika, k\u00e9rem… Engem a b\u00e1csika k\u00fcld\u00f6tt, ezzel…
\n\u2014 Mif\u00e9le b\u00e1csika?
\n\u2014 A k\u00e9k nadr\u00e1gos, z\u00f6ld gimnasztyork\u00e1s…
\nNem tudtuk megjegyezni, hogy ez hadnagy, amaz sz\u00e1zados, m\u00e1sk\u00e9ppen eml\u00e9kezt\u00fcnk r\u00e1juk: csinos, vagy cs\u00fanya, v\u00f6r\u00f6s haj\u00fa, vagy magas… \u00bbJa, az a magas!\u00ab – mondtuk.
\nK\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r l\u00e1ttam meg\u00e9gett kezesl\u00e1basokat, meg\u00e9gett kezeket, arcokat, meg\u00e9rtettem, mi a h\u00e1bor\u00fa. Kiugr\u00e1lnak az emberek az \u00e9g\u0151 p\u00e1nc\u00e9losb\u00f3l, minden \u00e9g rajtuk, r\u00e1ad\u00e1sul gyakran a karjuk, vagy a l\u00e1buk is \u00e1tl\u0151ve, csontjuk elt\u00f6rve. Ezek voltak a legs\u00falyosabb sebes\u00fcltjeink. Fekszik, \u00e9s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g: \u00edrd meg az any\u00e1mnak, \u00edrd meg a feles\u00e9gemnek \u2014 meghalok… Felt\u00e1madt benn\u00fcnk valami, ami t\u00f6bb volt puszta f\u00e9lelemn\u00e9l.
\nAmikor a tankosok engem szedtek fel a sebes\u00fclt l\u00e1bammal \u00e9s elvittek a Kirovgr\u00e1d k\u00f6rny\u00e9ki Zsoltoj faluba, a paraszt n\u00e9nik\u00e9, akinek a kunyh\u00f3j\u00e1ban volt a dand\u00e1r seg\u00e9lyhelye, jajvesz\u00e9kelni kezdett:
\n\u2014 Ej, micsoda fiatal leg\u00e9nyke! A tankosok nevettek:
\n\u2014 Nem leg\u00e9nyke ez, n\u00e9nik\u00e9m, hanem le\u00e1nyka! Mell\u00e9m \u00fclt \u00e9s alaposan megn\u00e9zett.
\n\u2014 L\u00e1nyka volna? Csakugyan l\u00e1nyka? Olyan, mintha leg\u00e9nyke volna…
\nHajam leny\u00edrva, kezesl\u00e1basban vagyok, tankista sisak a fejemen \u2014 leg\u00e9nyke!… Az \u00f6regasszony \u00e1tengedte nekem a fekhely\u00e9t a kemencepadon, a malacot is lev\u00e1gta, hogy hamarabb fel\u00e9p\u00fcljek… \u00c9s egyre csak sajn\u00e1lt:
\n\u2014 Nem volt el\u00e9g f\u00e9rfiember, hogy m\u00e1r a gyerekeket viszik… l\u00e1nyk\u00e1kat! Tizennyolc \u00e9vesen, Kurszk mellett, a Harci \u00c9rdemek\u00e9rt \u00e9rdem\u00e9remmel \u00e9s a V\u00f6r\u00f6s Csillag renddel, tizenkilenc \u00e9vesen \u2014 a Honv\u00e9d\u0151 H\u00e1bor\u00fa \u00e9rdemrend m\u00e1sodik fokozat\u00e1val t\u00fcntettek ki. Amikor felt\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k az alakulatot, megj\u00f6ttek az \u00fajoncok, csupa fiatal fi\u00fa, elcsod\u00e1lkoztak. Semmiben sem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztem t\u0151l\u00fck, \u0151k is tizennyolc-tizenkilenc \u00e9vesek voltak, g\u00fanyosan \u00e9rdekl\u0151dtek: \u00bbHol szerezted a kit\u00fcntet\u00e9seidet?… Net\u00e1n csat\u00e1ban is volt\u00e1l?\u00ab Vagy megpr\u00f3b\u00e1lnak ugratni: \u00bbMondd csak, \u00e1t\u00fcti a goly\u00f3 a tank p\u00e1nc\u00e9lj\u00e1t?\u00ab
\nEgyik\u00fcket k\u00e9s\u0151bb, a csatat\u00e9ren, goly\u00f3z\u00e1por k\u00f6zepette k\u00f6t\u00f6ztem be. Scsegolov\u00e1tihnak h\u00edvt\u00e1k, megjegyeztem a nev\u00e9t. A l\u00e1ba volt \u00e1tl\u0151ve. Mik\u00f6zben s\u00ednbe tettem, megk\u00f6vetett:
\n– Bocs\u00e1ss meg, n\u0151v\u00e9rke, hogy a m\u00faltkor megb\u00e1ntottalak…
\nAkkoriban keveset tudtunk a szerelemr\u0151l. Ha egy\u00e1ltal\u00e1n volt, iskolai szerelem volt, az pedig – gyerekszerelem.
\nEml\u00e9kszem, amikor beker\u00edtettek minket… Minden oldalr\u00f3l szor\u00edtanak \u00e9s szor\u00edtanak. \u00dagy hat\u00e1rozunk: vagy kit\u00f6r\u00fcnk \u00e9jjel, vagy elpusztulunk… Azt gondoltuk, val\u00f3sz\u00edn\u0171bb, hogy elpusztulunk. Nem tudom, elmondjam-e, vagy ne…
\n\u00dcl\u00fcnk, v\u00e1rjuk az \u00e9jszak\u00e1t, hogy legal\u00e1bb megk\u00eds\u00e9relj\u00fck az \u00e1tt\u00f6r\u00e9st. \u00c9s Misa T… \u2013 az \u00fctegparancsnokunk ugyanis megsebes\u00fclt, \u00e9s Misa helyettes\u00edtette \u2014, tizenkilenc \u00e9ves lehetett, nem t\u00f6bb… azt mondja nekem:
\n– Te legal\u00e1bb pr\u00f3b\u00e1ltad m\u00e1r?
\n– Mit? – k\u00e9rdezem, \u00e9s rettent\u0151en \u00e9hes vagyok.
\n– Nem mit, hanem valakit…
\n– Ne-e-em…
\n– M\u00e9g \u00e9n sem. Meghalsz, \u00e9s azt se tudod, milyen a szerelem… Ma \u00e9jjel meg\u00f6lnek minket…
\n– Megbolondult\u00e1l?! – csak most jutott el a tudatomig, hogy mir\u0151l besz\u00e9l.
\nNem az volt a k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151, hogy meg\u00f6lnek, hanem, hogy meghalunk an\u00e9lk\u00fcl, hogy ismern\u00e9nk az \u00e9letet, hogy valamit is tapasztaltunk volna. Ez volt a legrettenetesebb. K\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk meghalni az \u00e9let\u00e9rt, amit val\u00f3j\u00e1ban nem is ismert\u00fcnk.”
\n\u00c9s ism\u00e9t visszat\u00e9r a legf\u00e1jdalmasabb, a legk\u00ednz\u00f3bb k\u00e9rd\u00e9shez.
\n\u201e…A tankcsapatok eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi szolg\u00e1latosai gyorsan pusztultak el. Nek\u00fcnk nem volt hely\u00fcnk a tankban. Kapaszkodsz fent, a p\u00e1nc\u00e9lon, \u00e9s csak egyetlen gondolatod van: nehogy belegabalyodjon a l\u00e1bad a herny\u00f3talpba. \u00c9s figyelned kell, hol gyulladt ki egy tank… Oda kell rohannod, k\u00fasznod… \u00d6ten voltunk bar\u00e1tn\u0151k a fronton: Ljuba Jaszinszkaja, Sura Kiszeljova, Tonya Bobkova, Zina Latis \u00e9s \u00e9n. Konakov\u00f3i l\u00e1nyok \u2014 \u00edgy h\u00edvtak minket a tankosok. A t\u00f6bbiek mind elestek…
\nAz \u00fctk\u00f6zet el\u0151est\u00e9j\u00e9n, amelyikben Ljuba Jaszinszkaj\u00e1t meg\u00f6lt\u00e9k, egym\u00e1st \u00e1t\u00f6lelve besz\u00e9lgett\u00fcnk. Negyvenh\u00e1romban t\u00f6rt\u00e9nt. Hadoszt\u00e1lyunk el\u00e9rte a Dnyepert. Egyszercsak azt mondja: \u00bbTudod, \u00e9n ebben az \u00fctk\u00f6zetben meghalok… \u00c9rzem… El\u0151bb a t\u00f6rzs\u0151rmestern\u00e9l j\u00e1rtam tiszta feh\u00e9rnem\u0171\u00e9rt, sajn\u00e1lkozott, hogy nemr\u00e9g kaptam. Gyere velem reggel, k\u00e9rj\u00fck meg ketten.\u00ab Pr\u00f3b\u00e1lom megnyugtatni: \u00bbK\u00e9t \u00e9ve egy\u00fctt harcolunk. Minket m\u00e1r nem fog a goly\u00f3.\u00ab Reggel m\u00e9giscsak r\u00e1besz\u00e9lt, hogy menjek vele a t\u00f6rzs\u0151rmesterhez. Kik\u00f6ny\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk k\u00e9t rend \u00faj feh\u00e9rnem\u0171t. \u00c9s az \u0151 sz\u00e9p, vadonat\u00faj als\u00f3 inge… H\u00f3feh\u00e9r volt, itt olyan zsin\u00f3rral k\u00f6t\u0151d\u00f6tt… Csupa v\u00e9r lett az eg\u00e9sz… Ahogy \u00f6sszekeveredett ez a k\u00e9t sz\u00edn, a feh\u00e9r a v\u00f6r\u00f6s v\u00e9rrel – sohase fogom elfelejteni. \u0150 ezt el\u0151re meg\u00e9rezte…
\nNemr\u00e9g tudtam meg Tonya Bobkova hal\u00e1l\u00e1nak pontos t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Test\u00e9vel fogta fel az aknarepeszt, amely szerelmes\u00e9t tal\u00e1lta volna. Rep\u00fclnek a repeszdarabok – vajon a m\u00e1sodperc t\u00f6red\u00e9ke alatt hogyan siker\u00fclhetett neki?… Megmentette Petya Bojcsevszkij hadnagy \u00e9let\u00e9t, mert szerette \u0151t. A f\u00e9rfi \u00e9letben maradt.
\nPetya Bojcsevszkijjel harminc \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb tal\u00e1lkoztam, Krasznodarb\u00f3l \u00e9rkezett a frontharcos-tal\u00e1lkoz\u00f3nkra, ezt az eg\u00e9szet \u0151 mes\u00e9lte el nekem. Egy\u00fctt utaztunk Boriszovba, \u00e9s megkerest\u00fck a mez\u0151t, ahol Tonya \u00e9let\u00e9t vesztette. Petya egy mar\u00e9k f\u00f6ldet vett a s\u00edrj\u00e1r\u00f3l, s k\u00e9s\u0151bb meg\u00edrta nekem, hogy ezt a f\u00f6ldet \u00e9desanyja s\u00edrdombj\u00e1n temette el. Azt
\n\u00edrta: \u00bbK\u00e9t any\u00e1m volt, egyik, aki a vil\u00e1gra hozott, a m\u00e1sik Tonya, aki megmentette az \u00e9letemet…\u00ab<\/p>\n

MARKOS MIKL\u00d3S fordit\u00e1sa<\/strong><\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek:\u00a0Els\u0151 r\u00e9sz<\/a>, M\u00e1sodik r\u00e9sz<\/a>, Harmadik r\u00e9sz<\/a>, Negyedik r\u00e9sz<\/a><\/strong><\/p>\n

(Forr\u00e1s: Szovjet Irodalom, 1985\/3. sz.* Volt egy Szovjet Irodalom<\/a>\u00a0)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Dokumentum-elbesz\u00e9l\u00e9s. R\u00e9szletek) A szoba, ahol \u00fcl\u00fcnk, t\u00e1gas, leveg\u0151s, ak\u00e1r egy szolg\u00e1lati helyis\u00e9g. Nincs f\u00f6l\u00f6sleges holmikkal telezs\u00fafolva. K\u00f6nyvek, f\u0151k\u00e9nt memo\u00e1rok, rengeteg kinagy\u00edtott h\u00e1bor\u00fas f\u00e9nyk\u00e9p, j\u00e1vorszarvas agancson tankos sisak l\u00f3g, a polit\u00farozott asztalk\u00e1n kicsiny tankok, t\u00e1bl\u00e1csk\u00e1kkal: \u201eAz N csapattest harcosait\u00f3l”, \u201eA harckocsiz\u00f3 tiszti iskola n\u00f6vend\u00e9keit\u0151l”… Mellettem a d\u00edv\u00e1nyon h\u00e1rom baba \u201e\u00fcl” – katonai uniformisban. M\u00e9g a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6k […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-45348","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45348","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=45348"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/45348\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=45348"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=45348"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=45348"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}