\u00dcltem a H\u00c9V-en, \u00e9s b\u00e1multam ki az ablakon. N\u00e9ztem az \u0151sz sz\u00edneit, a s\u00ednek mellett fut\u00f3 f\u00e1k megt\u00e9p\u00e1zott lombjait, \u00e9s szerettem volna olyannak l\u00e1tni \u0151ket mint m\u00e1skor is, de k\u00e9ptelen voltam r\u00e1. J\u00f6tt velem, k\u00e9retlen k\u00f6vetett a reggel ny\u0171g\u00f6s \u00e9bred\u00e9se, f\u00e1radtan figyeltem a korai arcokat. Visszhangzott m\u00e9g bennem valami, tal\u00e1n egy rossz \u00e1lomlenyomat, amire nem is eml\u00e9keztem, csak az a nyomaszt\u00f3, b\u00e1gyadt hangulat maradt, amit\u0151l k\u00e9ptelen voltam szabadulni.<\/p>\n
A k\u00f6vetkez\u0151 meg\u00e1ll\u00f3ban a felsz\u00e1ll\u00f3k k\u00f6z\u00fcl k\u00e9t fiatal fi\u00fa k\u00f6zeledett a velem szemben l\u00e9v\u0151 \u00fcl\u00e9sek fel\u00e9, majd t\u00e1sk\u00e1jukat hagyagul mell\u00e9m v\u00e1gva folytatt\u00e1k a besz\u00e9lget\u00e9st.<\/p>\n
– De \u00edgy volt, \u00e9n meg tudok neked esk\u00fcdni erre. Komolyan \u00edgy volt, a kibaszott Szentendrei k\u00f6zep\u00e9n, befel\u00e9. Pont az el\u0151ttem l\u00e9v\u0151 aut\u00f3 volt – mondta a fiatalabb.<\/em> K\u00f6zelebb hajoltam hozz\u00e1juk, \u00e9s r\u00e1n\u00e9ztem az id\u0151sebbre, „t\u00e9nyleg \u00fagy volt!” – mondtam neki, \u00e9s \u00fajra kin\u00e9ztem az ablakon.<\/p>\n T\u00e9nyleg \u00fagy volt.<\/em> \u00c9n l\u00e1ttam azt a b\u00e1tors\u00e1got, l\u00e1ttam azt az er\u0151t, l\u00e1ttam, ahogyan h\u00e1rom l\u00e1bon futott el\u0151ttem az \u00e9lni-akar\u00e1s. Valamikor tavasszal t\u00f6rt\u00e9nt. A szakad\u00f3 es\u0151ben araszoltam a k\u00fcls\u0151 s\u00e1vban, amikor a mellettem l\u00e9v\u0151 aut\u00f3 el\u00e9 a semmib\u0151l ugrott oda a nagytest\u0171 n\u00e9metjuh\u00e1sz. Mire el\u00e9m \u00e9rt m\u00e1r csak h\u00e1rom l\u00e1ba volt, \u00e9s \u00fagy rohant a Szentendrei \u00fatba jobbr\u00f3l torkoll\u00f3 mell\u00e9kutc\u00e1n v\u00e9gig, mintha nem \u00e9rte volna semmi baj. Azt mondj\u00e1k, a harct\u00e9ren szerzett sz\u00fart \u00e9s l\u0151tt sebek f\u00e1jdalma id\u0151nk\u00e9nt elillan, mert annyira er\u0151s a sokk, hogy az m\u00e1r kiesik az \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 tartom\u00e1nyb\u00f3l. Mintha m\u00e9g kij\u00e1tszhat\u00f3 lenne az id\u0151, \u00e9s \u00e9ppen az a v\u00e9gzetes pillanat mos\u00f3dna nyom n\u00e9lk\u00fcl a semmibe. Az a pillanat olyan volt, mint az a harct\u00e9ri f\u00e1jdalom: \u00e9szrev\u00e9tlen v\u00e1lt megt\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9. A fi\u00fak felkapt\u00e1k a t\u00e1sk\u00e1jukat, \u00e9s lesz\u00e1lltak, l\u00e1ttam, ahogyan az id\u0151sebb m\u00e9g visszan\u00e9z fel\u00e9m, miel\u0151tt elindultak menetir\u00e1nyba. B\u00e1multam ki az ablakon, \u00e9s azon gondolkodtam, vajon mikor f\u00e9szkelt bel\u00e9m, ez a b\u00e9n\u00edt\u00f3 sz\u00e9gyen\u00e9rzet, ez a vigasztalan magam-marcangol\u00e1s. Megt\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r m\u00e1skor is, hogy elragadott \u00e9s nem engedett, tehetetlen\u00fcl verg\u0151dtem napokig, hetekig, h\u00f3napokig \u00e9s csak lassan, eg\u00e9szen lassan kopott ki bel\u0151lem de akkor sem nyomtalan, id\u0151nk\u00e9nt visszat\u00e9rt, \u00e9s v\u00e1ratlanul s\u00falytott le r\u00e1m.<\/p>\n Eszembe jutott egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net, \u00fajra \u00f6sszeszorult a gyomrom, pedig majd’ t\u00edz \u00e9v is eltelt az\u00f3ta.<\/p>\n Nekem Erd\u00e9ly v\u00e1rakoz\u00e1s volt \u00e9s v\u00e1gyakoz\u00e1s, izgatottan v\u00e1rtam, hogy l\u00e1bamra csatolhassam az \u00fajonnan v\u00e1s\u00e1rolt felszerel\u00e9st, hogy vigyen a lend\u00fclet a havas hegyekr\u0151l lefel\u00e9. Neked belet\u00f6r\u0151d\u00e9s volt, egy utaz\u00e1s, amit \u00e9n akartam. \u00dclt\u00fcnk az aut\u00f3ban, a bakancsok \u00e9s a meleg holmi t\u00e1sk\u00e1kba \u00e9s b\u0151r\u00f6nd\u00f6kbe gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lve lapultak a csomagtart\u00f3ban, a s\u00edtalpak a lehajtott \u00fcl\u00e9seken kereszt\u00fcl vetve a b\u0151r\u00f6nd\u00f6k tetej\u00e9n. Te sokadj\u00e1ra is v\u00e9giggondoltad t\u00e9nyleg bek\u00e9sz\u00edtett\u00fcnk-e mindent, \u00e9n, mint hossz\u00fa utak el\u0151tt mindig, szertart\u00e1sos \u00e1h\u00edtattal, sz\u00f3tlanul b\u00e1multam magam el\u00e9, mik\u00f6zben gondolatban a mindens\u00e9get k\u00e9rtem, vigy\u00e1zza utunkat. Figyeltem a H\u00c9V-re felsz\u00e1ll\u00f3kat, \u00e9s a m\u00e1sok l\u00e1thatatlan l\u00e1bnyom\u00e1n j\u00e1r\u00f3 t\u00e1voz\u00f3kat, azt a sokf\u00e9les\u00e9get magam k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s egyre jobban f\u00e1ztam. \u00d6sszeh\u00faztam a kab\u00e1tomat magamon, \u00e9s \u00e9reztem, hogy el\u00f6nt az a zsibbaszt\u00f3, f\u00e9nytelen, k\u00e9ts\u00e9gbeesett mag\u00e1ny. Mint akkor.<\/p>\n \u00d6t \u00e9vesen, \u00f6reges, cs\u00edkos pizsam\u00e1ban \u00fcltem az \u00fcres k\u00f3rh\u00e1zfolyos\u00f3ra kirakott beteg\u00e1gyon, any\u00e1m sz\u00f3tlanul, prec\u00edzen felhajtotta a gombos fels\u0151 t\u00falm\u00e9retezett, hossz\u00fa ujjait. N\u00e9ztem a kopott anyag barna-feh\u00e9r vonalait \u00e9s lihegve, kifulladva szipogtam. K\u00e9s\u0151n \u00e9rt\u00fcnk be, mert elrejt\u0151ztem. A nagyszoba ablakain f\u00f6ldig \u00e9r\u0151, neylon anyag\u00fa, must\u00e1rs\u00e1rga f\u00fcgg\u00f6ny l\u00f3gott, \u00e9ppolyan mint a n\u00e9gyemeletes t\u00e9glah\u00e1z b\u00e1rmelyik m\u00e1sik lak\u00e1s\u00e1ban. – Menjen, nem lesz semmi baj! – mondta a n\u0151v\u00e9r any\u00e1mnak, miut\u00e1n r\u00e1m h\u00fazt\u00e1k az idegen pizsam\u00e1t. A k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyban m\u00e9g sok\u00e1ig fek\u00fcdtem \u00e9bren, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten \u00e9s hangtalan, a vibr\u00e1l\u00f3, tompa neonf\u00e9nyben figyeltem, ahogyan a mellettem l\u00e9v\u0151 \u00e1gyon egy nagyobb l\u00e1ny kifesz\u00edtett karj\u00e1ba cs\u00f6p\u00f6g az inf\u00fazi\u00f3. Nedves homok\u00f3ra. M\u00e1snap reggel f\u00e1radtan \u00e9bredtem, a k\u00f3rterem \u00fcvegfala m\u00f6g\u00f6tt a k\u00fclvil\u00e1g, a nyitott \u00e9p\u00fcletet szor\u00edt\u00f3 k\u00f6rfolyos\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt a v\u00e1ros lass\u00fa l\u00fcktet\u00e9se. H\u00e1tat ford\u00edtottam neki, be a fal fel\u00e9, de \u00edgy is \u00e9reztem, ahogyan a sejtjeimben v\u00e9gigk\u00faszik az a s\u00f6t\u00e9t, nyomaszt\u00f3 f\u00e1jdalom: fert\u0151z\u0151 vagyok. Nem tudtam m\u00e1sra gondolni, lappangott bennem a sz\u00e9gyen. Fert\u0151z\u0151 vagyok.<\/em> Homlokomat a H\u00c9V ablak\u00e1hoz pr\u00e9seltem, \u00e9s kib\u00e1multam az ablakon. Elmos\u00f3d\u00f3 impresszionista t\u00e1j, t\u00e9tlen zakatol\u00e1s. . . .<\/p>\n Ha most megtehetn\u00e9m, visszamenn\u00e9k az id\u0151ben meg\u00f6lelni \u00f6nmagam.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u00dcltem a H\u00c9V-en, \u00e9s b\u00e1multam ki az ablakon. N\u00e9ztem az \u0151sz sz\u00edneit, a s\u00ednek mellett fut\u00f3 f\u00e1k megt\u00e9p\u00e1zott lombjait, \u00e9s szerettem volna olyannak l\u00e1tni \u0151ket mint m\u00e1skor is, de k\u00e9ptelen voltam r\u00e1. J\u00f6tt velem, k\u00e9retlen k\u00f6vetett a reggel ny\u0171g\u00f6s \u00e9bred\u00e9se, f\u00e1radtan figyeltem a korai arcokat. Visszhangzott m\u00e9g bennem valami, tal\u00e1n egy rossz \u00e1lomlenyomat, amire nem […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-46216","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46216","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=46216"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46216\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=46216"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=46216"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=46216"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n– \u00c9s t\u00e9nyleg lev\u00e1gta a kutya l\u00e1b\u00e1t? – k\u00e9rdezte a m\u00e1sik.<\/em>
\n– H\u00e1t mondom. \u00dagy ugr\u00e1lt tov\u00e1bb, mintha mindig csak h\u00e1rom lett volna neki. Futott, bazdmeg, futott, \u00e9rted? <\/em>
\n– Asztakurva. Ezt nem hiszem el. <\/em>
\n-Akkor ne hidd, \u00e9n pont leszarom, meg a h\u00fclye kurv\u00e1s sztoridat is, akkor most mondjam, hogy \u00e9n meg azt nem hiszem el? <\/em>
\n– Mondjad, de att\u00f3l m\u00e9g \u00fagy volt.<\/em>
\n– A faszt.<\/em><\/p>\n
\n\u00c1lltam a kersztez\u0151d\u00e9sben, a z\u00f6ldre v\u00e1lt\u00f3 l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l, m\u00f6g\u00f6ttem csikorg\u00f3, lend\u00fclet\u00fcket vesztett aut\u00f3k torl\u00f3d\u00f3 sora. A mellettem l\u00e9v\u0151 aut\u00f3ban \u00fcl\u0151 n\u0151 leh\u00faz\u00f3dott balra, majd kiugrott, egyik kez\u00e9vel felkapta a kutyal\u00e1bat, a m\u00e1sik tenyer\u00e9t a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1n tartva ingatta a fej\u00e9t, \u00e9s megd\u00f6bbenve b\u00e1mult a mell\u00e9kutca ir\u00e1ny\u00e1ba.
\nBelesz\u00e9d\u00fcltem, \u00e9s k\u00e9nyszeredetten indultam el a m\u00f6g\u00f6ttem inger\u00fclten dud\u00e1l\u00f3k el\u0151tt. Napokig nem tudtam elaludni, vagy izzadt, meggy\u00f6t\u00f6rt hajnalokra \u00e9bredtem, – „milyen ember vagyok \u00e9n, milyen ember, mi\u00e9rt nem rohantam ut\u00e1na?”<\/em> – eml\u00e9kszem, m\u00e9g hetekkel k\u00e9s\u0151bb is h\u00e1borgott bennem a sz\u00e9gyen.<\/p>\n
\nA v\u00e1rosok forgataga \u00e9s a semmibe vesz\u0151 aut\u00f3utak v\u00e1ltakoz\u00e1sa olyan volt aznap, mint a kedv\u00fck, n\u00e9ha csordultig telve izgalommal vagy sz\u00f3tlan f\u00e9l\u00f3r\u00e1kkal, de t\u00f6bbnyire csak v\u00e1rakoz\u00e1ssal: mikor \u00e9r\u00fcnk m\u00e1r oda? F\u00e1k, templomok, falvak suhantak el mellett\u00fcnk, m\u00edg mi egyhelyben \u00fclt\u00fcnk, \u00e9s ezerszer is r\u00e1csod\u00e1lkoztunk a t\u00e1jra, a havas domboldalakra \u00e9s a n\u00e9mas\u00e1gra, amit a t\u00e9l bor\u00edtott k\u00f6r\u00e9nk. A hat\u00e1r t\u00faloldal\u00e1n sem volt ez m\u00e1sk\u00e9nt, t\u00e9l j\u00e1rt arra is \u00e9s n\u00e9mas\u00e1g, csak az utak v\u00e1ltak keskenyebb\u00e9 \u00e9s kanyarg\u00f3sabb\u00e1. Egyre lassabban szelt\u00fck a kilom\u00e9tereket, egyre f\u00e1radtabban \u00e9s a sz\u00f3tlan f\u00e9l\u00f3r\u00e1k hely\u00e9t lassan a f\u00e1radt cs\u00f6nd vette \u00e1t, azt\u00e1n elvesztett\u00fck a t\u00e9rk\u00e9p kusza vonalai k\u00f6zt a mi\u00e9nket, \u00e9s a v\u00e1ros egyik szeglet\u00e9ben meg\u00e1llva pr\u00f3b\u00e1ltuk megtal\u00e1lni. A k\u00f6zeli buszmeg\u00e1ll\u00f3ban emberek v\u00e1rakoztak, arcuk piroslott a cs\u00edp\u0151s sz\u00e9lt\u0151l, \u00e9s amikor k\u00f6z\u00fcl\u00fck egy \u00e9szrevette bizonytalans\u00e1gunkat, elindult fel\u00e9nk.
\n– H\u00fazd fel az ablakot azonnal! – mondtam, ahogyan az elektromos kapcsol\u00f3 fel\u00e9 ny\u00faltam, \u00e9s k\u00f6zben a fel\u00e9nk l\u00e9pdel\u0151, hossz\u00fakab\u00e1tos, kopott kucsm\u00e1t visel\u0151, \u00f6reged\u0151 arcot figyeltem. Eszembe jutott sz\u00e1mtalan t\u00f6rt\u00e9net, r\u00e1g\u00f3gumit k\u00e9reget\u0151 cig\u00e1nygyerekekr\u0151l, meglopott turist\u00e1kr\u00f3l \u00e9s mint az \u0171z\u00f6tt vad, ki menek\u00fcl\u00e9sre fogja \u00e9let\u00e9t \u00fagy b\u00e1multam ki az aut\u00f3 biztons\u00e1got \u00edg\u00e9r\u0151 \u00fcvegablaka m\u00f6g\u00fcl: riadtan. A sz\u00edvem d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s\u00e9t a dobh\u00e1rty\u00e1mban \u00e9reztem, tal\u00e1n ez\u00e9rt nem hallottam a kocogtat\u00e1st, csak a fel\u00e9m ny\u00fal\u00f3 r\u00e1ncos k\u00e9z, a piszkos k\u00f6rm\u00f6k mozdulat\u00e1t l\u00e1ttam, ahogyan \u00fct\u00f6getik az \u00fcveget. Leh\u00faz\u00f3dott az ablak, sik\u00edtani szerettem volna de bel\u00e9m fagyott a sz\u00f3.
\n– L\u00e1tom a t\u00e1bl\u00e1jukon az anyaorsz\u00e1gb\u00f3l j\u00f6ttek, Isten hozta magyarok! H\u00e1t elt\u00e9vedtek, mondj\u00e1k, merre akarnak menni? Miben seg\u00edtsek?
\nEgy hang nem j\u00f6tt ki a torkomon, f\u00e9lelmem sz\u00e9gyenn\u00e9 magasodott, nem hallottam mit \u00e9s hogyan magyar\u00e1zott a hirtelen j\u00f6tt seg\u00edts\u00e9g, csak figyeltem a meggy\u00f6t\u00f6rt arcot \u00e9s b\u00facs\u00fak\u00e9ppen pr\u00f3b\u00e1ltam mosolyra fesz\u00edteni a sz\u00e1m.
\nEml\u00e9kszem, sz\u00f3tlanul b\u00e1multam az ablakon t\u00fal elter\u00fcl\u0151 vil\u00e1got, a lak\u00f3telepeket \u00e9s a boltokat, az egyre fogyatkoz\u00f3 v\u00e1rost, amely \u00fajra keskenny\u00e9 \u00e9s kanyarg\u00f3ss\u00e1 v\u00e1l\u00f3 utakba torkollott, az alacsony h\u00e1zakat, melyek el\u0151tt a faragott kapuk \u00fagy \u00e1lltak \u0151rt, mint \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt a csillagok. Azt\u00e1n az aut\u00f3 ablaka t\u00fck\u00f6rr\u00e9 v\u00e1lt \u00e9s ezerszer is l\u00e1ttam benne, ahogyan elindul a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban v\u00e1rakoz\u00f3, pirosl\u00f3 arc\u00fa emberek k\u00f6z\u00fcl egy. K\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, magyarok k\u00f6z\u00fcl egy. \u00c9s ezerszer is l\u00e1ttam magamat, azzal a m\u00e9lyr\u0151l fakad\u00f3 f\u00e9lelemmel \u00e9s a kit\u00f6r\u00f6lhetetlen\u00fcl bel\u00e9m iv\u00f3dott keser\u0171 sz\u00e9gyennel, ahogyan lopva let\u00f6rl\u00f6m arcomr\u00f3l a k\u00f6nnycseppeket.<\/p>\n
\n– Nem akarom felvenni, nem akarom! – mintha a mostb\u00f3l \u00fajra\u00edrhatn\u00e1m, m\u00e9g mindig jelenid\u0151 sz\u00e1momra a m\u00e1r- megt\u00f6rt\u00e9nt, hi\u00e1ba szor\u00edtottam karjaimat a testemhez, s\u00falytalan mozdulat maradt.<\/p>\n
\n– Nek\u00fcnk is ilyen van! – mondtam id\u0151nk\u00e9nt egy-egy szomsz\u00e9dl\u00e1togat\u00e1s alkalm\u00e1val, de senki nem lep\u0151d\u00f6tt meg. \u0150k tudt\u00e1k azt, amit akkor \u00e9n m\u00e9g nem, hogy a lak\u00e1ssal egy\u00fctt j\u00e1r\u00f3 sablon-kell\u00e9k volt, \u00e9s ha m\u00e1r ott volt, maradt. Betekertem vele magam, must\u00e1rsz\u00edn leplem al\u00f3l hallottam any\u00e1m d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s\u00e9t: „V\u00e9rhasad van, be kell vinni, \u00e9rtsd m\u00e1r meg, hol vagy m\u00e1r?!”
\nNem \u00e9rtettem.
\nMegtal\u00e1ltak, majd \u00fajra szem el\u0151l vesztettek, kilop\u00f3ztam az erk\u00e9lyre, ap\u00e1m szersz\u00e1mos f\u00e9mszekr\u00e9nye a jobb oldalon, gyerekr\u00e9snyi hely maradt az oldal\u00e1n\u00e1l. Leguggolva, szorosan a falhoz simulva n\u00e9zegettem az itt-ott pattogz\u00f3 k\u00e9k fest\u00e9ket, alatta a vas rozsdafoltjait, \u00e9s abban rem\u00e9nykedtem, soha nem tal\u00e1lnak meg.
\nH\u00fasz perc m\u00falva riadtan, lassan l\u00e9pegettem a harmadik emeletr\u0151l az elker\u00fclhetetlen fel\u00e9.
\n– Haladj m\u00e1r!<\/p>\n
\nMozdulatlann\u00e1 dermedve figyeltem, ahogyan t\u00e1volodik, l\u00e9ptei m\u00f6g\u00f6tt zokogok, n\u00e9ztem ut\u00e1na \u00e9s egyre t\u00e1volabb ker\u00fcltem att\u00f3l, amir\u0151l azt gondoltam meg\u00f3vhat.<\/p>\n
\nSemmit nem hozhattam magammal. M\u00e9g azt az \u00edg\u00e9retet sem, hogy haza visznek majd.<\/p>\n
\nNapok teltek el abban a furcsa, szorong\u00f3 tompults\u00e1gban. K\u00e9t h\u00e9tig voltam bent, az \u00fcvegfal m\u00f6g\u00f6tt b\u00e1m\u00e9szkod\u00f3 csal\u00e1dtagok arc\u00e1t jobb lett volna nem l\u00e1tni.<\/p>\n
\n\u00dcvegfalnyi t\u00e1vols\u00e1g. \u00dcvegfalnyi k\u00f6zels\u00e9g. Mindig csak ennyi volt.<\/p>\n