Patetikus mondatok sz\u00e1razan vagy igazi szenved\u00e9llyel. Sz\u00e1momra ez volt Zork\u00f3czy Zen\u00f3bia
\nAdy-estj\u00e9nek legnagyobb er\u00e9nye.<\/p>\n
Egy klasszikust nagyon meg lehet \u00f6lni, \u00e9s min\u00e9l h\u00edresebb, ann\u00e1l ink\u00e1bb. Egykori \u00e1tkai m\u00e1ra legfeljebb \u00e9rdekess\u00e9gk\u00e9nt hatnak, b\u00edr\u00e1latait \u00fagy hallgatjuk, mintha semmi k\u00f6z\u00fcnk sem lenne hozz\u00e1juk, v\u00edv\u00f3d\u00e1sai amolyan „nah\u00e1t, mik vannak”-\u00edzt hagyhatnak a hallgat\u00f3ban.<\/p>\n
Itt nem. Zork\u00f3czy Zen\u00f3bia nem sok eszk\u00f6zzel dolgozik, \u00e9s mi tagad\u00e1s, ez is rokonszenves. (Bogd\u00e1n Zsolt pedig sokkal, el\u0151ad\u00e1sa m\u00e9gis csod\u00e1latos. Nincsenek szab\u00e1lyok: az el\u0151ad\u00f3 szem\u00e9lyes hitele szavatol minden\u00e9rt.) Kov\u00e1cs R\u00e9ka zongor\u00e1zik, elhangzik n\u00e9h\u00e1ny Reinitz-dal. Ez is meglepet\u00e9s: nagyon j\u00f3 dalok. \u00c9s \u00e1ltaluk meg az ar\u00e1ny\u00e9rz\u00e9k r\u00e9v\u00e9n Ady Endre „\u00e1tj\u00f6n”, \u00e9s err\u0151l a k\u00f6lt\u0151r\u0151l, akir\u0151l sokunknak „a nagy macs\u00f3” is esz\u00e9be jut, most \u00fajra kider\u00fcl, vannak m\u00e1s zugai is. Az Elbocs\u00e1t\u00f3, sz\u00e9p \u00fczenet<\/em> nem tud elhangzani, a Valaki \u00fatrav\u00e1lt bel\u0151l\u00fcnk<\/em> sem, ami viszont elhangzik, az olyan, mintha Ady n\u0151i \u00e9nje mondan\u00e1, \u00e9s p\u00e9ld\u00e1ul az \u0150rizem a szemed<\/em> nagyon bens\u0151s\u00e9ges \u00e9s megrend\u00edt\u0151.<\/p>\n Egyetlen kifog\u00e1som a t\u00fals\u00e1gos kiejt\u00e9s. Minden hossz\u00fa mag\u00e1nhangz\u00f3 nagyon hossz\u00fa, \u00e9s a t\u00falz\u00e1sba vitt figyel\u00e9s kifog az emberen: a d\u00edcs\u00e9r \u00edgy, hossz\u00fa \u00ed-vel hallatszik. Ezt az\u00e9rt teszem sz\u00f3v\u00e1, mert annak a fegyelmezett spontaneit\u00e1snak, amellyel a versek elhangzanak, \u00e1rt.<\/p>\n