M\u00falt h\u00e9tt\u0151l egy m\u00e1sik v\u00e1ros, k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9ppen egy m\u00e1sik \u00e9let lak\u00f3ja vagyok. Egy \u00e9let kezdete mindig bonyolult folyamat, melyet szakaszok szabdalnak, mik\u00f6zben az \u00e9let \u2013 egy.<\/p>\n
Ez az \u00e9letem \u00fagy kezd\u0151d\u00f6tt, hogy nincsen benne internet. Holott a mindennapi munka (\u00edr\u00e1s, ford\u00edt\u00e1s) ut\u00e1n sz\u00f6rf\u00f6ltem, s a p\u00e9ntekenk\u00e9nti maszolos cikkemnek egyenesen el\u0151felt\u00e9tele volt, hogy sz\u00e9tn\u00e9zzek a vil\u00e1gh\u00e1l\u00f3n. Most azonban nincs, mert a c\u00e9g egy h\u00e9ten-t\u00edz napon bel\u00fcl \u00edg\u00e9ri, ami viszont m\u00e9g nem telt el.<\/p>\n
Egyr\u00e9szt hi\u00e1nyzik, hiszen \u00e9n sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttem ott, \u00e9s term\u00e9szetesen fogok m\u00e9g t\u00f6lteni. M\u00e1sr\u00e9szt viszont egy\u00e1ltal\u00e1n nem hi\u00e1nyzik, \u00e9s valami eddig elk\u00e9pzelhetetlen nyugalom t\u00e1rsul ehhez a nincshez. Mer\u00e9nyletek, er\u0151szaktev\u00e9s, t\u00e1rgyal\u00e1sok, menek\u00fcltek, korm\u00e1nyalak\u00edt\u00e1s, munkahelyhi\u00e1ny, aut\u00f3balesetek \u2013 megannyi borzalom sikkad el. Nem mintha nem lenne, hiszen ott van valahol, abban a virtu\u00e1lis vil\u00e1gban, mely m\u00e1st\u00f3l egyetlen kattint\u00e1sra, t\u0151lem ebben a pillanatban f\u00e9ny\u00e9vekre van.<\/p>\n
A szerkeszt\u0151s\u00e9gben megn\u00e9zhetem ugyan, de az, hogy ennyire korl\u00e1tozott, ennyire t\u00f6redezett a hozz\u00e1f\u00e9r\u00e9sem, azzal az el\u0151nnyel j\u00e1r, hogy nem \u00e9rdekel, vagy m\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rdekel. Ha fent vagyok, azonnal \u00edrhatok valamir\u0151l, amit megl\u00e1tok, \u00e9s t\u00f6bbnyire \u00edrok is \u2013 most napok kellettek, hogy szeg\u00e9ny Kisfalussy B\u00e1lint, az egykori szatm\u00e1ri sz\u00edn\u00e9sz \u00e9s zeneszerz\u0151 hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l \u00edrhassak egy jegyzetet.<\/p>\n
Mert, ne feledjem, t\u00e9v\u00e9m sincsen, hiszen ugyanaz a c\u00e9g szereli be a k\u00e1belt, amely a netet is. Nem l\u00e1tom teh\u00e1t sem a magyar, sem a rom\u00e1n ad\u00f3kat, nem l\u00e1tom az \u201eelemz\u0151ket\u201d, akik a nagy id\u0151kre eml\u00e9keztet\u0151 kritik\u00e1tlan h\u00f3dolatuknak vagy egyszer\u0171en az ostobas\u00e1guknak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en hajmereszt\u0151 dolgokat \u00e1ll\u00edtanak. N\u00e1lunk, Rom\u00e1ni\u00e1ban m\u00e9g sz\u00edvder\u00edt\u0151bb a helyzet, hiszen itt a surm\u00f3s\u00e1g is belej\u00e1tszik a m\u0171sorba \u2013 tisztelet a kiv\u00e9telnek, mint mindig.<\/p>\n
\u00dagyhogy \u00fcl\u00f6k itt, mint egy boldog strucc. Olykor rendk\u00edv\u00fcl ideges\u00edt, hogy nem tudok \u00edrni (ez volt az \u00e9letem); hogy nem tudok instant\u00edrni. De musz\u00e1j \u00e9szrevennem magamon a nyugalom aggaszt\u00f3 jeleit. Nem \u00e9rdekelnek a politikusok cs\u00facsai, mert nincsenek az ujjbegyemben, sem a vil\u00e1g butas\u00e1ga, mert az is t\u00e1vol van. \u00dagy \u00e9lek, mint amikor m\u00e9g nem engedtem be \u0151ket az \u00e9letembe, \u00e9s n\u00e9mi nosztalgi\u00e1t fogok \u00e9rezni, ha megint itt lesznek.<\/p>\n