Belepusztulok ebbe az \u0151szbe. Nem k\u00f6t\u00f6k szerz\u0151d\u00e9seket, k\u00e9ptelen vagyok kezelni ruhat\u00e1r\u00e1t, hamisan mereng\u0151 sz\u00edneit. Nincs bizony\u00edt\u00e9k, j\u00f3ra val\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k, nincsenek nyugalmas \u00e1rnyalatok. Mint felsz\u00e1molt m\u0171hely, elkopott esztergapad, nem m\u0171k\u00f6dik bennem sem \u00e1ram, sem hajt\u00f3m\u0171. Keresem a kulcssz\u00f3t, persze elveszett. Az ajt\u00f3k is keservesen nyikorognak, nem tal\u00e1lom a gy\u00f3gyszert, hi\u00e1ba a zs\u00edr, a g\u00e9polaj. Figyelni kell, az el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen. Ez az \u00e9vszak egy settenked\u0151, \u00e1lruh\u00e1s \u00fcgyn\u00f6k. Vagy tolvaj. J\u00f3 lesz vigy\u00e1zni, meg\u00f3v a paranoia. Tov\u00e1bbreped az ablak\u00fcveg, nem illik ilyenkor jav\u00edtani sem, s\u00fcllyed a h\u00e1zalap, szaporodnak a k\u00e1ty\u00fak, a veszett kuty\u00e1k, hullanak a legyek, r\u00f6pk\u00f6dnek a feslett istenek. Sz\u00f3ljak-e a hold sugar\u00e1r\u00f3l? Ott rejt\u0151zne a k\u00f6nnyez\u0151 romantika szimb\u00f3luma? Dehogy. S\u00f6t\u00e9t, mint a haldokl\u00f3 holl\u00f3 utols\u00f3 perce. \u00d3, isteni megalkuv\u00e1s, szenved\u00e9llyel v\u00e1rtalak. Errefel itt a k\u00eds\u00e9rtet, a vallat\u00f3tiszt. Begorombulunk. Bazmeg. Mi a fr\u00e1szt cselekszel te odafent?
\nJobbra \u00e9s balra, a szemk\u00f6zti h\u00e1zak falai m\u00f6g\u00f6tt s\u00f3hajtoznak a cserepes vir\u00e1gok, valahogy \u00fagy, hogy a s\u00fcket is hallja. Ez a haldokl\u00f3 f\u00e9ny kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9se, a v\u00e9rszeg\u00e9ny h\u0151m\u00e9rs\u00e9klet krit\u00e9riuma. Keny\u00e9rhajat r\u00e1gok, se kan\u00e1l, se k\u00e9s. Semmit sem \u00e9r a tettetett gondvisel\u00e9s. Riadt szemp\u00e1rok k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dnek, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gnek, mindhi\u00e1ba. Senki sem k\u00e9pes egy hat\u00e9kony megold\u00e1sra, amely elhozn\u00e1 az \u00e9rdektelens\u00e9g aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t. K\u00e1ba az emberfia, f\u00e1j\u00f3an tehetetlen, egyetlen mesters\u00e9g\u00fcnk van, egyetlen hivat\u00e1sunk, egy sorban gyalogolunk itt, az alag\u00fatban.
\nCsak a h\u00edvatlan, lelkesed\u00e9st k\u00f6vetel\u0151 sz\u00f3 pereg folyton, er\u0151szakosan, nyomul, kiszor\u00edt, helyet foglal b\u00e1rhol, bizony\u00edtja a nem l\u00e9tez\u0151t. Vagyis saj\u00e1t mag\u00e1t. Hull, pereg, a domboldalakr\u00f3l, g\u00e1takat szak\u00edt \u00e1t, el\u00e1rasztja a v\u00e1rosokat, a kis falvakat megsemmis\u00edti. Csak rosszabb ne legyen. Erre mondj\u00e1k azt is, hogy v\u00e9gtelen t\u0171r\u00e9shat\u00e1r. Elv\u00e9gre \u00e9l\u0151l\u00e9nyek vagyunk, ak\u00e1r a f\u0171 vagy a fa, tal\u00e1n a k\u0151 is. Fene tudja. Vesz\u00edteni tudni kell, ha \u00fagy sz\u00f3l a parancs. Ez nem tr\u00f3pus. Se majom, se narancs. A s\u00e1nta ember is \u00e9nekel, ha kell.
\nEld\u0151lnek a r\u00e9g megcsonkult hidak, nincs t\u00f6bb \u00e1tj\u00e1r\u00f3, \u00e9hen d\u00f6gl\u00f6tt a l\u00f3, k\u00e9zenfogva indulhatunk el a hossz\u00fa ker\u00fcl\u0151uton. K\u00e9zenfogva vagy teveh\u00e1ton. Tudom, ez marhas\u00e1g, de h\u00e1tha… ennyi maradt meg \u00e9s a makacs n\u00e1tha. Meg a paraszt g\u00f6rb\u00fcl\u0151 h\u00e1ta. De sz\u00e9pen j\u00e1tszadozom, mint egy idi\u00f3ta. Erre tan\u00edt a rend \u00e9s a rendszer. Nem b\u00e1nom. Vagyok valaki, l\u00e1tnak, \u00e1t\u00e9reznek.<\/p>\n
Fekete kab\u00e1tba rejt\u0151z\u00f6m, petr\u00f3leuml\u00e1mp\u00e1val j\u00e1rom k\u00f6rbe a h\u00e1zat, magammal kerget\u0151z\u00f6m, helyesebben: eml\u00e9keimmel, alaposan megfigyelem az \u00e1rny\u00e9kok, a f\u00e9nyek hanc\u00faroz\u00e1s\u00e1t, hol szaporodnak, mint a ny\u00fal, hol d\u00f6glenek, szint\u00e9n mint a ny\u00fal, m\u00e9giscsak erre lesz egyszer a vissza\u00fat. \u00c9s ha nem lesz? Ott a kisz\u00e1radt k\u00fat, b\u00e9k\u00e1k tetemeit ravatalozza. \u00c9l, tav\u00e9kenykedik, ak\u00e1r a cementb\u0151l \u00e9gig ny\u00fal\u00f3 feny\u0151fa. A z\u00f6ld veranda m\u00e9g maga a ny\u00e1r. Mindig az volt. El tudom k\u00e9pzelni a k\u00f6zeli tavat, a cs\u00f3nakokat, p\u00e1r percre \u00e9rv\u00e9nytelen\u00edtik az \u00f6sszes k\u00e9ptelen gondot, gondolatot.
\nMegnyitom a hideg \u00e9s a forr\u00f3 csapokat. Zuhog az \u00e1tmeneti es\u0151, eloltom a l\u00e1mp\u00e1t, bes\u00f6t\u00e9tedik.
\nAdj\u00e1tok nekem az orsz\u00e1got, a v\u00e1rost! F\u0151zz\u00f6n m\u00e1r egy te\u00e1t vagy k\u00e1v\u00e9t valaki…<\/p>\n
A kasz\u00e1sp\u00f3kok higgadt mozdulatlans\u00e1gba merevedve \u00e9lnek a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban. Nem k\u00e9rnek senkit\u0151l enged\u00e9lyt, az emberi meg\u00e9rt\u00e9sre alapoznak. Kitartanak, nem h\u00e1tr\u00e1lnak, ugyan\u00fagy, mint a sejt\u00e9s, a sejtburj\u00e1nz\u00e1s, vagy mint a felejt\u00e9s, mint a megk\u00f6v\u00fclt \u0151s\u00e1llatok. H\u00e1l\u00f3juk, vagyis lak\u00e1suk l\u00e1thatatlan, ahogy \u00e9let\u00fck \u00e9rtelme is annak t\u0171nik. Az is lehet, hogy \u00e9vezredek \u00f3ta ugyanazokban a sz\u0151tt k\u00f6r\u00f6kben \u00e1llnak, l\u00e1buk egyre ny\u00falik, m\u00edg egyszer csak \u00e1t\u00f6lelik az eg\u00e9sz v\u00e1rost. Nemsok\u00e1ra se kezem, se l\u00e1bam, se \u00e9rz\u00e9kszerveim, egyetlen megmaradt sejtem is fel\u00e9re cs\u00f6kken. Felfalnak az \u00f3ri\u00e1s kasz\u00e1sp\u00f3kok, de nem ny\u00falok hozz\u00e1juk most, m\u00edg sebezhet\u0151ek, nem zavarom \u0151ket, tisztelem jogrendszer\u00fcket. Egy\u00e9bk\u00e9nt is a zavartalan mag\u00e1ny, a kulcsra z\u00e1rt gondolatok mec\u00e9n\u00e1sa vagyok. El\u0151m\u00e1szom csuromvizesen, h\u00edv a k\u00f6teless\u00e9g. Tapogat\u00f3zom, mint a vakok. M\u00e1r nem vagyok otthon. Nem eny\u00e9m a h\u00e1z, a v\u00e1ros, az orsz\u00e1g. Sz\u00e1mtalan fal, ker\u00edt\u00e9s k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lek. Bels\u0151 rendeletek szolg\u00e1ja, sz\u0171k szabads\u00e1gban.
\nTov\u00e1bbzar\u00e1ndokolok az olajl\u00e1mp\u00e1val, ez m\u00e1r igen! Senki sem n\u00e9z r\u00e1m, nem is keresek erre magyar\u00e1zatot. A szellemek elv\u00e9gre szabad \u00e9s rejtett maradv\u00e1nyok. Viszonylag hossz\u00fa az \u00fat, kik\u00f6t\u00f6k a m\u00e1sik berendezked\u00e9s gy\u00e1ri dud\u00e1in\u00e1l, amelyekre m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta nem hallgatok. Miaty\u00e1nkot \u00e9s egy tobozokkal d\u00edsz\u00edtett feny\u0151\u00e1gat hagyn\u00e9k a l\u00e1thatatlan s\u00edreml\u00e9kn\u00e9l.<\/p>\n
A szomsz\u00e9d m\u00e1r nem j\u00e1r. H\u00e1lni l\u00f3fr\u00e1l bel\u00e9 a l\u00e9lek. Reggel, d\u00e9lben \u00e9s este etetj\u00fck, t\u00fczeket gy\u00fajtunk, oltunk kis szob\u00e1j\u00e1ban. Im\u00e1dja a csokol\u00e1d\u00e9t \u00e9s persze a cigarett\u00e1t, a kopors\u00f3szeget, amely sosem kegyelmez. Moh\u00f3n sz\u00edvja t\u00fcd\u0151re a f\u00fcst\u00f6t. Nem tudni, meddig, ez m\u00e1r nem t\u00e9ma. A test v\u00e9get \u00e9r, abbamarad, a siralomh\u00e1z lebontja a lelket. Let\u00e9pi, elt\u00fczeli. De haladnia kell az esem\u00e9nynek, fejl\u0151dnie, t\u00e1gulnia kell, ebb\u0151l \u00e1ll \u00f6ssze a massza. Ugye megmondt\u00e1k egyszer, hogy minden \u00e1talakul? Naponta h\u00e1romszor t\u00f6nkremegy az ember a k\u00e9ts\u00e9gekt\u0151l, az optimizmus csak enyhe csillap\u00edt\u00f3, langyos l\u00e1bv\u00edz. M\u00e9g nem gy\u00falt l\u00e1ngra a h\u00e1z, de mintha vihart jelz\u0151 felh\u0151k bor\u00edtan\u00e1k az \u00e1gyat, vill\u00e1mokat \u00edg\u00e9rnek. Est\u00e9nk\u00e9nt \u00e1t\u00fczen a harang, b\u00e9k\u00e9t hirdet, n\u00e9ma kakas \u00e1ll a templomtet\u0151n, valamennyire elmos\u00f3dik a k\u00e9p, pasztellsz\u00edneket \u00f6lt, enyh\u00fcl a f\u00e9nyek l\u00e1zong\u00e1sa. Isten\u00e9 \u00e9s ember\u00e9, istenember\u00e9 (?) a vil\u00e1g. Hi\u00e1ba vesz k\u00f6r\u00fcl az embertelens\u00e9g, az ellentmond\u00e1s, ezt az oldalt kihagyjuk, tov\u00e1bb lapozunk, mert beszorultam ide, \u00edrott \u00e9s \u00edr\u00e1sra v\u00e1r\u00f3 bet\u0171k k\u00f6z\u00e9. Id\u0151nk\u00e9nt les\u00e9t\u00e1lhatn\u00e9k azokon az omladoz\u00f3 cementl\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, amelyek a beteg kerttel k\u00f6tik \u00f6ssze a h\u00e1zat, de nem teszem. L\u00e1tom az als\u00f3 rakt\u00e1rt, a kidobott h\u0171t\u0151szekr\u00e9nyt, a feltekert dr\u00f3tker\u00edt\u00e9st \u00e9s a t\u00f6bbi \u00e9rt\u00e9kes kacatot. T\u00e1ntorog az \u00e9let, erre meg arra, r\u00e1d\u00f6bbenek, buszjegyem sincs. Se sz\u00e1rnyaim. Viszonylag begyepesedtem, ez a szab\u00e1ly, a lehet\u0151s\u00e9g.
\nManhattanb\u00f3l sem l\u00e1togat meg t\u00f6bb\u00e9 az okos tan\u00e1r \u00far, akivel az \u00fcres k\u00e1pon\u00e1ban saj\u00e1t temet\u00e9seinkr\u0151l besz\u00e9lgett\u00fcnk. Arr\u00f3l, hogy mi lenne kev\u00e9sb\u00e9 l\u00e1tv\u00e1nyos, \u00fcnnep\u00e9lyes \u00e9s k\u00f6lts\u00e9ges. Id\u0151nek idej\u00e9ben el\u00e9gettette mag\u00e1t, hamuv\u00e1 v\u00e1lt, nemsok\u00e1ra a t\u00f6bbi kontinens k\u00f6vetkezik En Gros. Egyel\u0151re j\u00f6nnek az \u00faj v\u00edrusok, megint j\u00f6nnek, nem is kopogtatnak, kezet fogunk, bemutatkozunk \u00e9s lezser\u00fcl elbaszunk n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vet, am\u00edg ez a film is v\u00e9get \u00e9r. THE END. \u00cdgy, sz\u00e9pen, hat\u00e1rozott n\u00e9vel\u0151vel. Ma hogy van? Fogalmam sincs, nem j\u00e1rok moziba.
\nA n\u00e9gyemeletes r\u00e9gi t\u00f6mbh\u00e1z, amely m\u00e1r mindenkinek kellene \u00e9s ahova \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt visszak\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, ott g\u00f6rnyed, zuhan\u00e1sra k\u00e9szen.<\/p>\n
(Egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 m\u0171 r\u00e9szlete)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Belepusztulok ebbe az \u0151szbe. Nem k\u00f6t\u00f6k szerz\u0151d\u00e9seket, k\u00e9ptelen vagyok kezelni ruhat\u00e1r\u00e1t, hamisan mereng\u0151 sz\u00edneit. Nincs bizony\u00edt\u00e9k, j\u00f3ra val\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k, nincsenek nyugalmas \u00e1rnyalatok. Mint felsz\u00e1molt m\u0171hely, elkopott esztergapad, nem m\u0171k\u00f6dik bennem sem \u00e1ram, sem hajt\u00f3m\u0171. Keresem a kulcssz\u00f3t, persze elveszett. Az ajt\u00f3k is keservesen nyikorognak, nem tal\u00e1lom a gy\u00f3gyszert, hi\u00e1ba a zs\u00edr, a g\u00e9polaj. Figyelni kell, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-46783","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46783","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=46783"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46783\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=46783"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=46783"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=46783"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}