Az ablak el\u0151tt \u00fclt a lak\u00f3telepi be\u00e9p\u00edtett konyhaasztaln\u00e1l, \u00e9s reggelizett. Vajas keny\u00e9r, tea, mint minden reggel. \u00c9s egyed\u00fcl, mint minden reggel.
\nAz asszony kor\u00e1bban kel, mint \u0151. Kor\u00e1bban kezd, \u00e9s messzebbre j\u00e1r dolgozni. Eleinte \u0151 is kiugrott az \u00e1gyb\u00f3l az \u00f3ra cs\u00f6rg\u00e9s\u00e9re. Egym\u00e1st ker\u00fclgett\u00e9k a falatnyi f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban, hogy egy\u00fctt \u00fclhessenek az asztalhoz. \u00c1gi ragaszkodott a k\u00f6z\u00f6s reggelihez mert k\u00fcl\u00f6nben an\u00e9lk\u00fcl ment volna dolgozni. No igen, am\u00edg egyed\u00fcl \u00e9lt, nem sokat adott az eff\u00e9le formas\u00e1gokra. \u00datk\u00f6zben vett valamit a k\u00f6z\u00e9rtben, azt\u00e1n bent megette. M\u00e1r amikor jutott r\u00e1 ideje. Ha nem, elnyelte a szem\u00e9tkos\u00e1r.
\nAzt\u00e1n egyre gyakrabban f\u00e1jt a gyomra. Nem \u00e9lesen, csak \u00fagy tomp\u00e1n, mintha oda\u00fct\u00f6ttek volna. Az orvos azt mondta, ha nem akar k\u00e9s al\u00e1 ker\u00fclni, radik\u00e1lisan cs\u00f6kkentse a k\u00e1v\u00e9adagj\u00e1t, \u00e9s szigor\u00faan tartsa be a napi h\u00e1romszori \u00e9rkez\u00e9si rendet. Negyven f\u00f6l\u00f6tt m\u00e1r nem vig\u00e9ckedhet az ember…
\nAkkort\u00e1jt tal\u00e1lkozott \u00c1gival. Di\u00e9t\u00e1s n\u0151v\u00e9r egy budai k\u00f3rh\u00e1zban. \u00dagy b\u00e1nt vele, mint egyesk\u00e9vel a kettes belen. K\u00e9t h\u00e9t alatt leszoktatta a k\u00e1v\u00e9r\u00f3l, el\u0151\u00edrta mit egyen, \u00e9s mikor. \u0150 meg engedelmeskedett neki. A fene tudja mi\u00e9rt, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl belement a j\u00e1t\u00e9kba. Igen, tal\u00e1n \u00e9pp ez a dolog l\u00e9nyege; j\u00e1t\u00e9knak vette az eg\u00e9szet. A gyomorfek\u00e9ly elm\u00falt, \u00c1gi maradt. Olyannyira maradt, hogy elvette feles\u00e9g\u00fcl. Hmm… \u00e9s m\u00e1r ennek is t\u00edz \u00e9ve lesz \u00e1prilisban…
\nIgaz\u00e1n nem panaszkodhat, rendes asszony az \u00c1gi. Egy hangos sz\u00f3v\u00e1lt\u00e1s se volt k\u00f6zt\u00fck a t\u00edz \u00e9v alatt. Meg csinos is, k\u00edv\u00e1natos. Igaz, n\u00e9ha hullaf\u00e1radtan esik be az ajt\u00f3n, de h\u00e1t tudom\u00e1sul kell venni, hogy az \u0151 \u00f3r\u00e1ja is el\u00fct\u00f6tte m\u00e1r a negyvenet. Viszont ha \u00fagy igaz\u00e1n elem\u00e9ben van, ak\u00e1r egy h\u00fasz\u00e9ves csitrivel is f\u00f6lveszi a versenyt m\u00e9g a szexben is. Hajaj… \u00c9s hogy tud b\u00e1nni vele… Te j\u00f3s\u00e1gos Isten, azok a g\u00f6mb\u00f6lyded form\u00e1k, meg ahogy cs\u00f3kol… Sz\u00f3val direkt neki teremtett\u00e9k. Mi\u00f3ta \u0151t ismeri, nem is volt sz\u00fcks\u00e9ge senki m\u00e1sra. Minek is K\u00eds\u00e9rletezett volna? Annyi mindenben csal\u00f3dik az ember nap mint nap, h\u00fclyes\u00e9g lenne \u00e9pp a legfontosabbat kock\u00e1ztatni.
\nM\u00e1r vagy h\u00e1rom \u00e9ve h\u00e1zasok voltak, amikor egyik reggel fejf\u00e1j\u00f3san, rossz hangulatban \u00e9bredt. Nem volt kedve f\u00f6lkelni.
\n– J\u00f3l van – mondta az asszony -, nekem sietnem kell, de te m\u00e9g ny\u00fajt\u00f3zhatsz egy f\u00e9l\u00f3r\u00e1csk\u00e1t. Elk\u00e9sz\u00edtem a reggelidet. De megedd nekem, mert k\u00fcl\u00f6nben kikapsz este, ha hazaj\u00f6v\u00f6k!
\nH\u00e1t \u00edgy kezd\u0151d\u00f6tt. Az\u00f3ta reggelenk\u00e9nt egyed\u00fcl \u00fcl az ablak el\u0151tt, unottan r\u00e1gcs\u00e1lja a vajas kenyeret, \u00e9s \u00f6t emelet magasb\u00f3l n\u00e9zi az utc\u00e1t. Soha nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi \u00e9rdekes, de az\u00e9rt n\u00e9zi. Ablak van, szeme van, t\u00e1volra kit\u0171n\u0151en l\u00e1t…csak az olvas\u00e1shoz kell a szem\u00fcveg.
\nOtt szemben, a hatodikon lakik egy k\u00f6v\u00e9r \u00f6regasszony. Nyarank\u00e9nt minden d\u00e9lut\u00e1n ki\u00fcl az erk\u00e9lyre, onn\u00e9t lesi a szomsz\u00e9dokat. Tavaly naperny\u0151t szereltetett az erk\u00e9lyre, de m\u00e9g \u00edgy is l\u00e1tszik, mennyire izzad. Ez a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g \u00e1ra. K\u00e9t \u00e9ve halt meg a f\u00e9rje. Az\u00f3ta alb\u00e9rl\u0151 l\u00e1nyokat tart az egyik szob\u00e1ban. De milyeneket?! Annyira \u00f3vja a j\u00f3 h\u00edr\u00e9t, hogy csak a legrand\u00e1bbakat engedi be. Nyilv\u00e1n \u0151 maga az etalon. Az alb\u00e9rl\u0151je csak cs\u00fany\u00e1bb lehet. Tal\u00e1n m\u00e9g a b\u00e9rleti d\u00edjat is ennek alapj\u00e1n szabja meg. \u00c9s micsoda undor\u00edt\u00f3an h\u00e1zs\u00e1rtos lehet, hiszen soha, m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl se l\u00e9pett be az\u00f3ta f\u00e9rfi a lak\u00e1sba. Mit is keresne ott ennyi randas\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt?…
\nMost m\u00e9gis, mintha egy f\u00e9rfi \u00e1llna az ablakban. A f\u00fcgg\u00f6nyt igazgatja. Egy f\u00e9rfi. Igen, most m\u00e1r eg\u00e9szen j\u00f3l l\u00e1tja, hozz\u00e1 hasonl\u00f3 kor\u00fa, er\u0151sen \u0151sz\u00fcl\u0151 f\u00e9rfi. Szem\u00fcveges. Az erk\u00e9lyajt\u00f3n\u00e1l meg egy n\u0151 \u00e1ll. Az is olyan \u0151szes forma. Mi a fene, csak nem k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt el az \u00f6regasszony? Vagy meghalt volna az is? El\u00e9g id\u0151s lehetett m\u00e1r, ezt a lehet\u0151s\u00e9get se lehet kiz\u00e1rni. Eg\u00e9sz t\u00e9len nem l\u00e1tta. Csak n\u00e9ha – n\u00e9ha a cs\u00fanya alb\u00e9rl\u0151 l\u00e1nyokat. Azokon meg nincs mit n\u00e9zni. De ha j\u00f3l ut\u00e1na gondol, az ut\u00f3bbi hetekben azok se adtak \u00e9letjelt magukr\u00f3l…
\nTeh\u00e1t \u00faj lak\u00f3k k\u00f6lt\u00f6ztek a szomsz\u00e9d h\u00e1zba. Ez a felismer\u00e9s annyira izgalomba hozta, hogy majdnem mag\u00e1ra bor\u00edtotta a te\u00e1sb\u00f6gr\u00e9t. De mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt izgatja \u0151t ennyire ez a dolog? Mi k\u00f6ze hozz\u00e1juk? Semmi. Tavaly legal\u00e1bb h\u00e1rom lak\u00e1sba k\u00f6lt\u00f6ztek \u00faj lak\u00f3k, \u00e9s egyik se \u00e9rdekelte k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben. Most se \u00e9rdekli. H\u00e1t akkor? H\u00e1t akkor megiszod a te\u00e1dat, \u00e9s indulsz a buszhoz! – mondta mag\u00e1nak. – \u00c9s nem viselkedsz \u00fagy, mint egy pletyk\u00e1s v\u00e9nasszony!…
\nEzzel le is z\u00e1rta mag\u00e1ban az \u00faj szomsz\u00e9dok \u00fcgy\u00e9t. Hanem amint mag\u00e1ra vette a ballonkab\u00e1tj\u00e1t, esz\u00e9be jutott, hogy az asztalon felejtette a b\u00f6gr\u00e9t. \u00c1gi pedig nem szereti, ha belesz\u00e1rad a kosz. Berakta h\u00e1t a mosogat\u00f3ba, \u00e9s r\u00e1eresztette a vizet. Hadd \u00e1zzon. K\u00f6zben csak \u00fagy f\u00e9l szemmel kisand\u00edtott az ablakon. Az erk\u00e9lyen egy fiatal n\u0151 \u00e1llt. Illetve dehogyis \u00e1llt, ruh\u00e1kat teregetett egy kih\u00fazott sp\u00e1rg\u00e1ra. De micsoda n\u0151! Ahogy hajladozott, egyik v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra hull\u00e1mzott a hossz\u00fa, fekete haja. Sud\u00e1r termet, karcs\u00fa der\u00e9k, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, ring\u00f3 cs\u00edp\u0151, meg azok a hint\u00e1z\u00f3, telt mellek… Valami r\u00f6vid, otthonkaszer\u0171 ruh\u00e1t viselt. Amint lehajolt, \u00fagy tetszett, mintha kivillant volna al\u00f3la egy falatnyi, feh\u00e9r bugyi. Nemcsak \u00fagy tetszett, hanem val\u00f3ban ki is villant – \u00e1llap\u00edtotta meg k\u00e9s\u0151bb mag\u00e1ban. – V\u00e9gt\u00e9re is nagyon j\u00f3 az \u0151 szeme, t\u00e1volra jobban l\u00e1t, mint fiatal kor\u00e1ban, csak az olvas\u00e1shoz haszn\u00e1l szem\u00fcveget.
\nAzt\u00e1n a n\u0151 csipeszeket rakott a ruh\u00e1kra, \u00e9s bement. \u0150 meg csak \u00e1llt az ablakban, mint egy s\u00f3b\u00e1lv\u00e1ny, \u00e9s n\u00e9zett kifel\u00e9. N\u00e9zte a h\u0171lt hely\u00e9t az erk\u00e9lyen, mint egy megbabon\u00e1zott kamasz. Aznap reggel negyed \u00f3r\u00e1t k\u00e9sett a munk\u00e1b\u00f3l, ami az ut\u00f3bbi t\u00edz \u00e9vben nem fordult el\u0151 vele.
\nM\u00e1snap reggel alig v\u00e1rta, hogy a feles\u00e9ge kitegye a l\u00e1b\u00e1t a lak\u00e1sb\u00f3l, oda\u00fclt az ablak el\u00e9, \u00e9s mereven figyelte az erk\u00e9lyt. A reggeli se kellett, csak \u0151t l\u00e1thassa. \u0150t, az isteni, az \u00f6rd\u00f6gi, a mit tudom \u00e9n micsoda n\u0151t, azt az \u00e9des kis boszork\u00e1t, aki els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra \u00edgy megbabon\u00e1zta.
\n\u0150 azonban nem mutatkozott. Se aznap, se a k\u00f6vetkez\u0151k\u00f6n. M\u00e1r – m\u00e1r azt latolgatta, hogy szerel\u0151nek vagy valami ellen\u0151rnek adja ki mag\u00e1t, s \u00edgy kopogtat be a lak\u00e1sba, de tettrek\u00e9szs\u00e9g\u00e9t mindig legy\u0151zte a lustas\u00e1ga. Azzal vigasztalta mag\u00e1t, hogy amilyen peches, bizonyosan egy m\u00e1sik lak\u00e1sba cs\u00f6ngetne be. Ha m\u00e9gsem, akkor a n\u0151 nem lenne otthon.
\nTavasz volt, napr\u00f3l napra melegedett az id\u0151. \u00c9rezte, tudta, hogy el\u0151bb – ut\u00f3bb meg fog jelenni a l\u00e1ny az erk\u00e9lyen. Lelki szemei el\u0151tt l\u00e1tta \u0151t hol piros, hol meg k\u00e9k f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ban, s csup\u00e1n akarnia kellett, hogy az is lehulljon r\u00f3la.
\nEgyik d\u00e9lut\u00e1n val\u00f3ban megjelent. Kinyitotta a nyug\u00e1gyat, \u00e9s k\u00e9jesen felk\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t a napsugaraknak. A bikinije se nem piros volt, se nem k\u00e9k, hanem z\u00f6ld, de olyan falatnyi, ami biztosabban elind\u00edtotta a f\u00e9rfi fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1t, mintha nem is lett volna. Azt\u00e1n gondolt egyet, \u00e9s ledobta a melltart\u00f3t. Az erk\u00e9ly \u00fcvegfal\u00e1n t\u00f6k\u00e9letesen \u00e1tl\u00e1tszottak az idomai.
\n\u00c1gi \u00e9ppen d\u00e9lut\u00e1nos volt, semmi se zavarta a f\u00e9rfit abban, hogy kedv\u00e9re legeltethesse a szem\u00e9t a szomsz\u00e9dl\u00e1ny b\u00e1jain. Sarkig kit\u00e1rta a konyhaablakot, azt\u00e1n egy k\u00f6nyvet vett a kez\u00e9be alibinek, hogy b\u00e1rki l\u00e1thassa, akit \u00e9rdekel, hogy \u0151 olvas.
\nN\u00e9h\u00e1ny nap telt el \u00edgy, m\u00edg r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t a jelad\u00e1sra. Persze csak \u00f3vatosan, nehogy valaki f\u00e9lre\u00e9rtse, vagyis , hogy meg\u00e9rtse. Oda\u00e1llt az ablak el\u00e9, \u00e9s torn\u00e1zni kezdett. Karny\u00fajt\u00e1s, kark\u00f6rz\u00e9s, der\u00e9khajt\u00e1s, l\u00e9gz\u0151 gyakorlat, meg ilyesmi. A l\u00e1ny nem reag\u00e1lt. Ekkor j\u00f6tt a fejk\u00f6rz\u00e9s, amely ak\u00e1r h\u00edvogat\u00f3 mozdulatk\u00e9nt is \u00e9rtelmezhet\u0151. Semmi. Erre a karj\u00e1val tett olyan mozdulatokat, mintha h\u00edvna valakit, azt\u00e1n meg a sz\u00edve t\u00e1j\u00e9k\u00e1t kezdte el d\u00f6rzs\u00f6lgetni a tenyer\u00e9vel.
\nA l\u00e1ny f\u00f6l\u00fclt \u00e9s sz\u00e9tt\u00e1rta a karj\u00e1t. A f\u00e9rfi intett neki. \u0150 meg vissza. Azt\u00e1n elfordult, \u00e9s r\u00e1 se n\u00e9zett t\u00f6bb\u00e9.
\n– \u00c9szrevett a kis boszorka – nyugt\u00e1zta mag\u00e1ban. – Teh\u00e1t \u0151 se k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s ir\u00e1ntam. V\u00e9gt\u00e9re is nem vagyok \u00e9n m\u00e9g olyan \u00f6reg, hogy csak \u00fagy \u00e1tn\u00e9zzenek rajtam a n\u0151k… Gondolom, \u0151 is j\u00f3val t\u00fal van m\u00e1r a h\u00faszon. Nem is olyan nagy a kork\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g. Harminc \u00e9v? Mit sz\u00e1m\u00edt ez manaps\u00e1g? K\u00fcl\u00f6nben is van olyan n\u0151, aki eleve az \u00e9rett f\u00e9rfiakat szereti…
\nM\u00e1snap \u0151 is f\u00fcrd\u0151nadr\u00e1gra vetk\u0151z\u00f6tt, \u00fagy \u00e1llt ki az ablak el\u00e9 gimnasztik\u00e1zni. B\u00fcszk\u00e9n mutogatta kidagad\u00f3 bicepsz\u00e9t. A l\u00e1ny az erk\u00e9ly korl\u00e1tj\u00e1ra t\u00e1maszkodott, \u00e9s mosolyogva n\u00e9zte. M\u00e9g biccentett is, mintegy elismer\u00e9sk\u00e9ppen. Azt\u00e1n intett valamit – amit \u0151 k\u00e9ptelen volt meg\u00e9rteni -, \u00e9s beszaladt a szob\u00e1ba. N\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva az utc\u00e1n l\u00e1tta sietni a buszmeg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9. Gyorsan f\u00f6l\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ut\u00e1na rohant, de m\u00e1r nem tal\u00e1lta sehol.
\n– A kis csacsi…- morgol\u00f3dott mag\u00e1ban. – \u00c9rthet\u0151bben is tudtomra adhatta volna, hol akar velem tal\u00e1lkozni. Most azt\u00e1n v\u00e1rhat. Gondolhattam volna, hogy nem mer f\u00f6lj\u00f6nni hozz\u00e1m. Biztosan \u00c1git\u00f3l f\u00e9l. Vagy engem f\u00e9lt a balh\u00e9t\u00f3l? H\u00e1t persze…
\nAmikor m\u00e1snap megl\u00e1tta a l\u00e1nyt az erk\u00e9lyen, levette a falr\u00f3l a nagy \u00f3r\u00e1t, azzal \u00e1llt ki az ablakba. A hetesre tekerte a kismutat\u00f3t, \u00e9s r\u00e1b\u00f6k\u00f6tt az ujj\u00e1val, mutatv\u00e1n, hogy akkor v\u00e1rja a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban. A l\u00e1ny is integetett valamit, azt\u00e1n egy puszit dobott fel\u00e9, \u00e9s beszaladt a szob\u00e1ba.
\n– H\u00e1t ezzel megvoln\u00e1nk…- dombor\u00edtotta ki a mellkas\u00e1t. – Ma este az eny\u00e9m lesz… \u00c9s megtudhatja, milyen egy igazi f\u00e9rfi.
\nA szekr\u00e9nyb\u0151l kivette az \u00fcnnepl\u0151 feh\u00e9r ing\u00e9t. ” Nem \u00e1rtana \u00e1tvasalni kiss\u00e9, de nincs r\u00e1 id\u0151 – gondolta. – A nadr\u00e1g \u00e9le se az igazi…” Azt\u00e1n a nyakkend\u0151k k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1logatott. A fekete cip\u0151t viszont musz\u00e1j volt kipucolni. T\u00f6bb, mint t\u00edz percbe telt. Az az \u00e1tkozott \u00f3ramutat\u00f3 meg \u00fagy megindult, mintha kergett\u00e9k volna…
\nTavaly a buszon egy fiatal l\u00e1ny sodr\u00f3dott mell\u00e9. Az is ilyen hegyes – begyes baba volt. Annyian voltak abban a szard\u00edni\u00e1s dobozban, hogy szinte egym\u00e1sra fesz\u00fclt a test\u00fck. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki simogatja a combj\u00e1t. \u0150 volt az, h\u00e1t persze… No, de \u0151 sincs f\u00e1b\u00f3l, nan\u00e1, hogy az \u0151 keze is felfedez\u0151 \u00fatra indult… Egy meg\u00e1ll\u00f3val el\u0151bb sz\u00e1llt le a l\u00e1ny. Intett neki, hogy menjen vele, de \u00e9pp aznap est\u00e9re volt sz\u00ednh\u00e1zjegy\u00fck… Ez a pech….Ezt a lehet\u0151s\u00e9get azonban nem hagyja ki! De nem \u00e1m! Lehet, hogy ez az utols\u00f3…Lehet…
\nA vir\u00e1g\u00fczletben elbizonytalanodott. Milyen vir\u00e1got illik vinni manaps\u00e1g egy fiatal l\u00e1nynak az els\u0151 randev\u00fara? R\u00e9g volt m\u00e1r… no meg a fene tudja, hogyan v\u00e1ltoztak a szok\u00e1sok az\u00f3ta…
\n– Megk\u00e9rem, uram, sz\u00edveskedj\u00e9k kiv\u00e1lasztani, mit \u00f3hajt venni, mert z\u00e1rok – sz\u00f3lt r\u00e1 az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151.
\n– No igen, persze…- mondta megfontoltan. – Mondja; van valami sz\u00e9p, friss , piros r\u00f3zs\u00e1ja?
\n– \u00c9pp az el\u0151bb vittem be a rakt\u00e1rba. Ha az eg\u00e9szet elviszi, kihozom.
\n– J\u00f3, de mennyi az az eg\u00e9sz?
\n– Van vagy t\u00edz – tizenegy sz\u00e1l.
\n– Egye fene, adja ide mindet!
\n\u00cdgy esett, hogy tizenegy sz\u00e1l celof\u00e1nba csomagolt \u00e9g\u0151 piros r\u00f3zs\u00e1val rohant a m\u00e1r indulni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 buszhoz. M\u00e9g integetett is a sof\u0151rnek, nehogy elinduljon n\u00e9lk\u00fcle, mert messzir\u0151l l\u00e1tta f\u00f6lsz\u00e1llni a l\u00e1nyt.
\n\u00c9s siker\u00fclt. Igaz, ahogy f\u00f6lugrott a h\u00e1ts\u00f3 peronra, m\u00e1r csuk\u00f3dott is az ajt\u00f3, \u00e9s beszor\u00edtotta a csokrot tart\u00f3 jobbj\u00e1t, de \u00e9szrevette a vezet\u0151, \u00e9s kinyitotta az ajt\u00f3t.
\nSemmi baj – gondolta -, kicsit f\u00e1j, de majd elm\u00falik. Az a f\u0151, hogy itt van \u0151, a b\u0171b\u00e1jos kis boszorka, \u00e9s ma este az \u00f6v\u00e9 lesz. A t\u00f6bbi nem sz\u00e1m\u00edt.
\n\u0150 ott \u00e1llt a kocsi k\u00f6zep\u00e9n, s a jobb kez\u00e9vel fogta a kapaszkod\u00f3t. \u00cdgy ny\u00fajt\u00f3zkodva m\u00e9g jobban kidomborodott a melle. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171…Mit gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, egyszer\u0171en csod\u00e1latos! \u00c9s m\u00e1r majdnem az \u00f6v\u00e9…
\nEl\u0151re furakodott a t\u00f6megben, eg\u00e9szen a h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9. De nem sz\u00f3lt, nem akarta, hogy id\u0151 el\u0151tt \u00e9szrevegye. Majd… Egyel\u0151re el\u00e9g volt annyi, hogy a k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t \u00e9rezze, besz\u00edvhassa a haja illat\u00e1t.
\nEgy f\u00e9rfi \u00e1llt a l\u00e1ny mellett. Nem t\u00fal k\u00f6zel, ahogy a buszon szoktak kapaszkodni az utasok. Nevets\u00e9ges figura. Nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy semmi k\u00f6z\u00fck egym\u00e1shoz, csak egym\u00e1s mell\u00e9 ker\u00fcltek a buszon. Fekete b\u0151rdzseki volt a pasason, aff\u00e9le jancsisz\u00f6gekkel kivert maskara. A zs\u00edros, barna haj\u00e1t bef\u0151ttesgumival fogta copfba a tark\u00f3j\u00e1n. A t\u00e9v\u00e9ben l\u00e1tott hasonl\u00f3kat a kem\u00e9ny rock – koncerteken. Sz\u00e1nalmas figura… Hozz\u00e1 k\u00e9pest meg…
\nEgyszer csak megsz\u00f3lalt el\u0151tte a f\u00e9rfi.
\n– L\u00e1ttad azt a seggfejet a h\u00e1ts\u00f3 ajt\u00f3n\u00e1l a csukr\u00e9t\u00e1j\u00e1val?
\n– \u00dch\u00fcm…- vihogott f\u00f6l a l\u00e1ny. – Gr\u00f3szmuter lovagja a’ la tizenkilencedik sz\u00e1zad.
\n– J\u00f3 fej, de seggfej…- \u00e9nekelte a fi\u00fa.
\n– Ott lakik f\u00f6l\u00f6ttetek, az \u00f6t\u00f6diken. Valaha sportol\u00f3 lehetett a tata, minden nap torn\u00e1zik egy sort a konyhaablakban. Rajta r\u00f6h\u00f6g az eg\u00e9sz h\u00e1z…
\n– Honn\u00e9t tudod?
\n– Mindig akkor adja le a m\u0171sor\u00e1t, amikor veled kommunik\u00e1lok az erk\u00e9lyen.
\nA busz \u00e9ppen egy meg\u00e1ll\u00f3hoz k\u00f6zeledett. Fogta a celof\u00e1nba csomagolt \u00e9g\u0151piros r\u00f3zs\u00e1it, becs\u00fasztatta a zak\u00f3ja al\u00e1, \u00e9s t\u00fclekedni kezdett az ajt\u00f3 fel\u00e9.
\n– Szabad? Szabad? Engedjenek, k\u00e9rem, szeretn\u00e9k lesz\u00e1llni!
\n– Ak\u00e1r el\u0151bb is meggondolhatta volna mag\u00e1t!<\/p>\n
*<\/p>\n
M\u00e1r \u00e1gyban volt, s\u0151t szund\u00edtott is egyet, mire haza\u00e9rt az asszony. A kulcs cs\u00f6rg\u00e9se \u00e9bresztette f\u00f6l.
\n– Nah\u00e1t! Ilyen figyelmes f\u00e9rjem is csak nekem van…- \u00e9rz\u00e9keny\u00fclt el \u00c1gi, \u00e9s megszagolta a v\u00e1z\u00e1ban illatoz\u00f3 r\u00f3zs\u00e1kat. – Tizenegy sz\u00e1l t\u0171zpiros r\u00f3zsa… Ma tizenegy \u00e9ve volt az els\u0151 randev\u00fank.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Az ablak el\u0151tt \u00fclt a lak\u00f3telepi be\u00e9p\u00edtett konyhaasztaln\u00e1l, \u00e9s reggelizett. Vajas keny\u00e9r, tea, mint minden reggel. \u00c9s egyed\u00fcl, mint minden reggel. Az asszony kor\u00e1bban kel, mint \u0151. Kor\u00e1bban kezd, \u00e9s messzebbre j\u00e1r dolgozni. Eleinte \u0151 is kiugrott az \u00e1gyb\u00f3l az \u00f3ra cs\u00f6rg\u00e9s\u00e9re. Egym\u00e1st ker\u00fclgett\u00e9k a falatnyi f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban, hogy egy\u00fctt \u00fclhessenek az asztalhoz. \u00c1gi ragaszkodott a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-46923","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46923","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=46923"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46923\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=46923"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=46923"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=46923"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}