Rab mad\u00e1r pihent a t\u00f6lgyfa alatt egy akkora k\u00f6v\u00f6n, mint tizenk\u00e9t apostol gazdags\u00e1ga egy\u00fctt. A k\u0151 akkora volt t\u00e9nyleg, mint egy kalend\u00e1rium, de a mi ember\u00fcnk azon is tudott aludni. Nos, maga a teljes ember erre nem f\u00e9rt r\u00e1, mert a fejnek simogat\u00f3bb volt a moha, a \u00a0k\u00e9znek pedig m\u00e9gis j\u00f3 volt \u00f6lelni azt, hisz m\u00e1r csak ez maradt neki, szabads\u00e1g\u00e1ra.
\nA bog\u00e1ti harang \u00e9bresztette fel hideg merevs\u00e9g\u00e9b\u0151l, hang, amely n\u00e9ki isteni \u00e1lom volt a hossz\u00fa rabs\u00e1g ut\u00e1n. Merevedett karj\u00e1t nehezen h\u00fazta ki feje al\u00f3l, ruh\u00e1ja teljesen el\u00e1zott a moha buzg\u00f3 nedv\u00e9t\u0151l. Mert a moh\u00e1nak sincs egy\u00e9b dolga, mint z\u00f6ldebbet j\u00e1tszani ezen a friss hajnalon, itt az erd\u0151 sz\u00e9l\u00e9n, annak s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ge alj\u00e1ban.
\nA\u00a0k\u0151\u00a0melyet oly buzg\u00f3n \u00f6lelt \u00e1lm\u00e1ban, sz\u00edn\u00e9vel arra a z\u00f6ld mez\u0151re eml\u00e9keztette, melyen egy hasonl\u00f3 f\u0171zfa f\u00f6ldben maradt tusk\u00f3ja \u00e9vtizedek \u00f3ta, oly kedves szigetk\u00e9nt volt jelen azon a t\u00e1jon. Ott mindig kakukkf\u0171 illata keveredett a ment\u00e1\u00e9val, \u00e9s mikor h\u00e1t\u00e1n fek\u00fcdve figyelte az egek k\u00e9ks\u00e9g\u00e9t, mindig egy \u00f6reg sas kering\u0151j\u00e9t l\u00e1thatta nagyon magasan, ott fent az angyalok k\u00f6z\u00f6tt.
\nMost a bog\u00e1ti hat\u00e1rban \u00e9bredve, er\u0151sen f\u00e1zni kezdett, pedig ny\u00e1r v\u00e9ge volt m\u00e1r, \u00e9s t\u00e1volban lent a Szigeten kev\u00e9sb\u00e9 f\u00e1z\u00f3s lovak\u00a0sz\u00e9n\u00e1sszekeret\u00a0h\u00faztak, mert az \u00e9let fontos volt gazd\u00e1juknak, legyen az paraszt vagy gr\u00f3f.
\nFel\u00fclt \u00e9s n\u00e9zte a t\u00e1voli lovakat, ott t\u00fal a Maroson, a Szigeten. Fel\u00fclt \u00e9s a fa al\u00f3l kiegyenesedve, nekiment egy k\u00f6zeli\u00a0hecserlibokornak, annak bogy\u00f3it \u00e9lvezettel kezdv\u00e9n eszegetni, mert ilyenkor az is oly j\u00f3, mint m\u00e1skor a vas\u00e1rnapi eb\u00e9d. \u00c9hes volt, \u00e9lvezettel r\u00e1gta sz\u00e9t a bogy\u00f3kat, melyeknek saj\u00e1tos savanyk\u00e1s \u00edze, mint\u00a0cs\u00fcger\u00a0sz\u0151l\u0151 \u00edze futott sz\u00e9jjel a sz\u00e1j\u00e1ban, s le a tork\u00e1n. Ez a savanyk\u00e1s \u00edz b\u00edztatta test\u00e9t arra, hogy al\u00e1menjen a b\u00fckk\u00f6si lejt\u0151n \u00e9s lenn, a Maros viz\u00e9be csorg\u00f3 forr\u00e1sb\u00f3l nagyot igyon. J\u00f3l esett neki ez a friss, csod\u00e1latos \u00edz\u0171 v\u00edz. Mark\u00e1ban l\u00e9v\u0151 bogy\u00f3kat m\u00e9g az\u00e9rt is elr\u00e1gta \u00e9s \u00fajb\u00f3l vizet ivott a forr\u00e1sb\u00f3l. A part f\u00e1in madarak sz\u00f3laltak meg. Itt, ott egy-egy gerle is beleb\u00fagott a kedves cs\u00f6rt\u00e9be, mindezt p\u00e1r pillanatra egy csoport sereg\u00e9ly zajos sz\u00e1guld\u00e1sa szak\u00edtotta meg, majd vissza\u00e1llott a rend, \u00e9s a hangverseny\u00a0folytat\u00f3dott.
\nA v\u00edzb\u0151l a part mellett k\u00f6zvetlen sz\u00e1raz \u00e1gak \u00e1lltak ki, azok k\u00f6r\u00e9\u00a0b\u00e9kany\u00e1l\u00a0ragadt, z\u00f6ldes sz\u00edn\u00e9vel kedvesen h\u00edzelgett a v\u00edzip\u00f3koknak, melyek k\u00edv\u00e1ncsian ugr\u00e1lt\u00e1k k\u00f6rbe-k\u00f6rbe e term\u00e9szetes b\u00e1rsonyt. R\u00f6gt\u00f6n a partn\u00e1l, apr\u00f3 halak\u00a0s\u0171r\u0171\u00a0\u00e1rm\u00e1di\u00e1ja villogott erre-arra, el-elt\u0171nve a Maros m\u00e9lyebb, csendesebb, rejtelmes viz\u00e9be.
\nEzeket figyelve \u00fagy \u00e9rezte, nagy b\u00e9ke veszi k\u00f6r\u00fcl.\u00a0Minden\u00a0\u00e9lt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, s azokban a percekben \u00fagy t\u0171nt neki, nincs is semmi dolga e vil\u00e1gon, mint ezt a b\u00e9k\u00e9t \u00e9lvezni, ak\u00e1r a vil\u00e1g v\u00e9gezet\u00e9ig.
\nHegyeken, szikl\u00e1kon kereszt\u00fcl j\u00f6tt haza. Hetekig, h\u00f3napokig j\u00f6tt. Mikor vesz\u00e9lyt \u00e9rzett j\u00f6vet, mindig f\u00f6lment egy szikl\u00e1ra \u00e9s onnan figyelt, ak\u00e1r napokig. N\u00e9zte a v\u00f6lgyekben a bandukol\u00f3, vagy \u00e9ppen rohan\u00f3 katon\u00e1kat, szekereket, b\u00e1tor vagy b\u00e1tortalan embereket. Nem mert onnan mozdulni, am\u00edg katon\u00e1kat l\u00e1tott. Elege volt\u00a0bel\u0151l\u00fck. F\u0151leg ott messze Szib\u00e9ri\u00e1ban, egy\u00e9b sem volt csak a katon\u00e1k \u00e9s azok k\u00edv\u00e1ns\u00e1gai. Most, hogy hetek \u00f3ta k\u00f3borgott, nagyon vigy\u00e1zott arra, mindent megtegyen az\u00e9rt, hogy otthon\u00e1t\u00a0viszontl\u00e1ssa. N\u00e9hol munk\u00e1t v\u00e1llalt, legt\u00f6bbsz\u00f6r f\u0151tt pity\u00f3k\u00e1t kapott cser\u00e9be, azt is az\u00e9rt, mert megsz\u00e1nt\u00e1k tal\u00e1n, hisz munk\u00e1ja sokat nem \u00e9rt, gyenge volt. Csupa csont volt mindene. Erej\u00e9t is im\u00e1kb\u00f3l szerezte, ott fent a szikl\u00e1kon. Ott \u00e9rezte mag\u00e1t biztons\u00e1gban. Oda nem megy fel az ellens\u00e9g.\u00a0Minden\u00a0este szikl\u00e1n aludt. Szikla t\u00f6v\u00e9ben, odv\u00e1ban \u00e9s tetej\u00e9n. Nem f\u00e1zott annyira, hiszen a hegyekben is a ny\u00e1r annyira meleg, amennyire egy ilyen mag\u00e1nyos v\u00e1ndorl\u00f3 \u00e9pp v\u00e1gyhat. Mikor Marosf\u0151 alatt j\u00e1rt, rendesen megv\u00e9konyodott.
\nK\u00e9t napig remegett egy szikla barlangj\u00e1ban, akkora viharok voltak, nem mert tovamenni. A barlang sz\u00e1ja eln\u00e9zett d\u00e9lnek \u00e9s lelki szemeivel l\u00e1tta m\u00e1r\u00a0R\u00e9gent, V\u00e1s\u00e1rhelyt, kicsivel od\u00e9bb, Marosbog\u00e1tot. A Marost. A\u00a0Sz\u00fcgetet.
\nMinden\u00a0este mikor aludni k\u00e9sz\u00fclt, felment a\u00a0legk\u00f6zelebbi\u00a0szikl\u00e1ig, \u00e9s onnan n\u00e9zett az egyre k\u00f6zeled\u0151 t\u00e1volba. Am\u00edg lement a Nap, onnan n\u00e9zett \u00e9s \u00e1br\u00e1ndozott. A kasz\u00e1l\u00f3r\u00f3l, a f\u0171zf\u00e1r\u00f3l \u00e9s a k\u00fatr\u00f3l. Az \u00fatr\u00f3l, mely a kaput\u00f3l elvisz a f\u00f6ldjeire. Az apja \u00e9s nagyapja f\u00f6ldjeire. A szikl\u00e1kon \u00e1llva, n\u00e9ha gondolkodva, ide-oda j\u00e1rk\u00e1lva \u00e9s r\u00e1gva a nap k\u00f6zben gy\u0171jt\u00f6tt bogy\u00f3kat,\u00a0teaf\u00fcveket, \u00e1lmodozott.
\nKilencvenharmadik napja j\u00f6n.
\nMost, itt a Maros partj\u00e1n \u00e9bredve egy k\u00f6v\u00f6n, mert szikl\u00e1t nem tal\u00e1lt m\u00e1r napok \u00f3ta, eln\u00e9zett a v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt, l\u00e1tta a magaslatot, amely m\u00f6g\u00f6tt ott az a h\u00e1z, hov\u00e1 oly r\u00e9g v\u00e1gy\u00f3dott.
\nLassan f\u00fcrd\u00f6tt a Maros viz\u00e9ben. Majd lassan \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. A Nap hamar megsz\u00e1r\u00edtotta szakad, de kimosott ing\u00e9t. A pufajk\u00e1t m\u00e1r nem vette fel \u00fajra. Ott hagyta a parton.
\nElindult haza a Kis utca ir\u00e1ny\u00e1ba. Egy harang kezdett z\u00fagni a faluban. Egy kutya ugatott fel izgatottan. Egy kilincs, lassan lett lenyomva. Egy \u00f6reg kutya j\u00e1tszott egy sov\u00e1ny emberrel. Egy asszony el\u00e1jult a kiny\u00edl\u00f3 ajt\u00f3ban.
\nH\u00e9t \u00e9v ut\u00e1n.<\/p>\n
*A szerz\u0151 azonos c\u00edm\u0171 pr\u00f3zak\u00f6tete a napokban jelent meg\u00a0a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi Kreativ Kiad\u00f3n\u00e1l, B\u00f6l\u00f6ni Domokos szerkeszt\u00e9s\u00e9ben \u00e9s el\u0151szav\u00e1val.<\/em><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Rab mad\u00e1r pihent a t\u00f6lgyfa alatt egy akkora k\u00f6v\u00f6n, mint tizenk\u00e9t apostol gazdags\u00e1ga egy\u00fctt. A k\u0151 akkora volt t\u00e9nyleg, mint egy kalend\u00e1rium, de a mi ember\u00fcnk azon is tudott aludni. Nos, maga a teljes ember erre nem f\u00e9rt r\u00e1, mert a fejnek simogat\u00f3bb volt a moha, a \u00a0k\u00e9znek pedig m\u00e9gis j\u00f3 volt \u00f6lelni azt, hisz […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-46936","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46936","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=46936"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/46936\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=46936"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=46936"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=46936"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}