Arra v\u00e1gyom, hogy a sz\u00edn\u00e9sz j\u00e1tsszon.\u00a0A karizma, a bels\u0151 szenved\u00e9ly, az er\u0151.<\/p>\n
Hogy a sz\u00ednh\u00e1z addig kaparjon, am\u00edg megtal\u00e1lja azt a helyet, ahol ez a kr\u00e1ter van.<\/p>\n
M\u00e1r lassan \u00e9vek \u00f3ta hordozom magamban a t\u00falcsordul\u00e1st, pedig nem sokan voltak, akiknek jobban tetszett mindaz, ami 1990 \u00f3ta t\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\n
\u00c9s m\u00e9g azt sem \u00e1ll\u00edtom, hogy mindent l\u00e1ttam volna, \u00e9s azt sem, hogy semmi nem tetszik.<\/p>\n
Csak arra v\u00e1gyom, hogy a sz\u00f6veg penge legyen, lecsupasz\u00edtott, l\u00e9nyeg\u00e9re meztelen\u00edtett, a d\u00edszlet pedig shakespeare-i: t\u00f6bbet b\u00edzna a k\u00e9pzeletre; mindent a k\u00e9pzeletre b\u00edzna. Ha a globe-osoknak siker\u00fclt, t\u00e1n nek\u00fcnk is siker\u00fclhet.<\/p>\n
Ne legyenek kell\u00e9kek, mert az ut\u00f3bbi id\u0151ben azt \u00e9rzem, a sz\u00edn\u00e9sz elv\u00e9sz a kell\u00e9kek k\u00f6z\u00f6tt. Zavarjuk \u00f6ssze a sz\u00edn\u00e9szt, ne t\u00e1maszkodhasson a rutinj\u00e1ra, unalomig ismert kell\u00e9kt\u00e1r\u00e1ra, mozdulataira, mimik\u00e1j\u00e1ra, mely „tetszik” a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek, vagy „beleillik” valamilyen divatos vonulatba.<\/p>\n
Nem hozok fel p\u00e9ld\u00e1kat, mert az f\u00e9lrevezet\u0151 lehet. De \u00fagy \u00e9rzem, gyakran feledkez\u00fcnk meg Artaud, Beckett, Ionesco radikalizmus\u00e1r\u00f3l. Vagy Morgan Freemannak arr\u00f3l a gondolat\u00e1r\u00f3l, hogy nem az a l\u00e9nyeg, hogy besz\u00e9ljek vagy cselekedjek, hanem az, hogy eld\u00f6ntsem, mi\u00e9rt vagyok ott. Hogyan ker\u00fcltem oda, mi\u00e9rt. J\u00f3l meg\u00e9rtettem-e, vagy egy l\u00e1tszathagyom\u00e1nynak h\u00f3dolok. L\u00e1tszatabb hagyom\u00e1ny, mint a k\u00fcls\u0151s\u00e9gekben megnyilv\u00e1nul\u00f3 \u00faj\u00edt\u00e1s, \u00fagy sincsen.<\/p>\n
Ehhez persze a n\u00e9z\u0151re is sz\u00fcks\u00e9g van. Aki ne strigul\u00e1zzon, hogy h\u00e1ny ez vagy az nem tetszik, hanem adja \u00e1t mag\u00e1t annak, ami t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s ha az eg\u00e9sz rossz, akkor m\u00e9g mindig gondolkodjon el, vajon nem \u0151 t\u00e9vedett-e. Aki ne higgye, hogy a trivialit\u00e1s humor, a sz\u00ednfalhasogat\u00e1s trag\u00e9dia, \u00e9s hogy a szomor\u00fas\u00e1g a tizen\u00f6t\u00f6dik sor t\u00e1j\u00e9k\u00e1n van.<\/p>\n
De \u00e9ppen ez\u00e9rt kell a lecsupasz\u00edtotts\u00e1g. Mert akkor v\u00e1ratlan energi\u00e1k tolulnak fel, \u00e9s egyik oldalr\u00f3l sincs mire fogni a kudarcot. Egy\u00e1ltal\u00e1n, ne fogjuk a kudarcot, hanem menj\u00fcnk le magunkba.<\/p>\n