Kegyetlen t\u00e9l volt. \u00dagy repedt a fa az erd\u0151n, csuda volt hallgatni \u00e9jjelenk\u00e9nt, behallatszott a faluba is. Hajnalonk\u00e9nt, megel\u0151zve j\u00f3val a Nap sugarait, a feh\u00e9r gyapj\u00fa al\u00e1 rejtett szer\u00e9ny h\u00e1zacsk\u00e1k tetej\u00e9r\u0151l feh\u00e9r f\u00fcstcs\u00edkok indultak felfele, hogy majd tal\u00e1lkozzanak a Holddal. \u00c1m ez el\u00e9g ser\u00e9ny volt, mind mindig, mert mire a f\u00fcst felsz\u00e1llt valameddig, elt\u0171nt, \u00e9s helyette a Nap kopogtatta a j\u00e9ghideg leveg\u0151t messzir\u0151l. \u00dagy t\u0171nt, sok es\u00e9lye nincs neki oly t\u00e1volb\u00f3l, hogy ezt a fagyasztott vil\u00e1got bet\u00f6rje.
\nA has\u00edt\u00f3 hidegben nehezen szuszogva ugatott bele egy kutya valahol a falu v\u00e9g\u00e9n, erre h\u00e1rom m\u00e1sik jelezte, nyugodt \u00e9jszaka volt, a r\u00e9ms\u00e9gek nem zavart\u00e1k pihen\u00e9s\u00fcket. Egy recseg\u0151 r\u00f6pt\u0171 holl\u00f3 sz\u00e1llott lassan, dermedten a falu als\u00f3 fel\u00e9n a hajnali, fagyott leveg\u0151ben. Mindenfel\u00e9 elhallatszott igyekv\u00e9se, mely r\u00f6p\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n \u00fajra a csend lett \u00farr\u00e1 a fagyott vil\u00e1gon.
\nMost leereszked\u00fcnk a magass\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s egy havas utc\u00e1n surranunk csendesen tova a f\u00e9lhom\u00e1lyban. Bel\u00e9p\u00fcnk egy kis ajt\u00f3n, \u00e9s m\u00e1ris bent vagyunk egy szob\u00e1ban. J\u00f3zsi er\u0151sen vakar\u00f3zott most, hogy az \u00e1gyb\u00f3l felkelt, nem j\u00f6tt neki egy\u00e1ltal\u00e1n, hogy kimenjen ebbe a nagy hidegbe. Tal\u00e1n m\u00e9gis kellene, mert meg\u00edg\u00e9rte. Tegnap, eml\u00e9kszik, \u00f6r\u00f6m volt n\u00e9zni, ahogy az a p\u00e1r gyerek az utca v\u00e9gi d\u0171l\u0151r\u0151l ereszkedik lefele a sz\u00e1nk\u00f3n….
\n….Csak k\u00e9t kisfi\u00fa szomorodott, keservesen n\u00e9zt\u00e9k azt a nagy csod\u00e1t, ahogy a kisb\u00edr\u00f3 gyerekei cs\u00fasztak a sz\u00e1nk\u00f3n \u00e9s \u00e9lvezettel \u00f6rvendeztek, l\u00f6kd\u00f6st\u00e9k egym\u00e1st. A r\u00f3dli, mert \u00fagy h\u00edvt\u00e1k azt a szerkezetet, \u00faj volt a faluban, amolyan v\u00e1rosb\u00f3l hozatott \u00e9rdekess\u00e9g. A fi\u00facsk\u00e1knak nem \u00edzlett a vacsora sem, \u00e9s szomor\u00faan hallgatt\u00e1k, ahogy apjuk a szomsz\u00e9ddal h\u00e1nyja-veti a \u201epolit\u00e9k\u00e1t\u201d az \u00e9g\u0151 kan\u00f3c mellett. Kint hamar s\u00f6t\u00e9tedett, a nagy feketes\u00e9g m\u00e9gis csak l\u00e1bujjhegyre ereszkedve vette \u00e1t az uralmat, a h\u00f3 feh\u00e9rs\u00e9ge nem engedte teljesen, hogy r\u00e1fek\u00fcdj\u00f6n erre a vil\u00e1gra. A p\u00e1linka lassan fogyott, egyre csendesebben besz\u00e9ltek, aludtak a gyerekek, majd egyik hirtelen s\u00edrva meg\u00e9bredt, \u00e9s csak alig tudt\u00e1k visszacsendes\u00edteni, mire \u00fajb\u00f3l elaludt.
\n\u00d3, fene a vil\u00e1g sor\u00e1t, te J\u00f3zsi \u2013 mondta az id\u0151sebbik, m\u00e1n arra sem jutott nek\u00fcnk, l\u00e1tod, hogy a b\u00e9r\u00f3 gyermekei engedj\u00e9k ezeket a kicsiket r\u00f3dlizni az \u00fav\u00e9kkel. H\u00e1t milyen vil\u00e1got \u00e9l\u00f6nk ? M\u00fcnk idej\u00e9be, m\u00e9g a fogott halat is elosztottuk, mik\u00f3 a Marosb\u00fal j\u00f6tt\u00fcnk haza, mint gyerekek. Most m\u00e1n igen felvitte az Isten a d\u00f3g\u00e1t ennek a b\u00e9r\u00f3nak. \u00c9s ezek a gyermekek pediglen annyira mentek v\u00f3na \u0151k es. N\u00e9, a kicsi alunni sem tud a b\u00e1natt\u00fal.
\nT\u00f6lt\u00f6tt egy \u00fajabb poh\u00e1rral. J\u00f3zsi, a fiatalabbik, gondolkodva emelte fel a poharat. Azon gondolkodott vajon, h\u00e1ny poh\u00e1r p\u00e1linka a becs\u00fclet \u00e9s mennyi a b\u00e1tors\u00e1g kulcsa. M\u00edg nappal volt, s\u00f3gora nem merte volna felhozni a r\u00e9gi t\u00e9m\u00e1t, mely szerint mekkor\u00e1t v\u00e1ltozott a vil\u00e1g. A falusi ember olyan, nappal hallgat \u00e9s \u00f6rvend annak, amije van, dolgozik \u00e9rte \u00e9s ossza a h\u00e1l\u00e1t minden\u00e9rt, de csak mikor elj\u00f6n az este \u00e9s, mint j\u00f3 szomsz\u00e9dok, enn\u00e9l-ann\u00e1l \u00f6ssze\u00fclnek, kimond\u00e1sra ker\u00fclnek a bajok, a hib\u00e1k, \u00e9s olyankor mindig odajutnak, hogy bezzeg a gazdagok az oka mindennek.
\nEml\u00e9kszel-e J\u00f3zsi arra? \u2013 t\u00f6rt meg a csend \u00fajb\u00f3l, s k\u00f6zben a kan\u00f3c v\u00e9g\u00e9n a l\u00e1ng megrebbent a k\u00e9zmozdulatt\u00f3l. Eml\u00e9kszel-e te arra, mikor B\u00fckk\u00f6s Palinak elvitt\u00e9k a kom\u00e9di\u00e1sok a f\u00f6ldjir\u0151l a juhait? A kuty\u00e1t el\u00e1st\u00e1k azok, de nem is j\u00f6ttek t\u00f6bb\u00e9 a k\u00f6rny\u00e9kre sem? Akk\u00f3 a falu \u00f6sszefogott \u00e9s hogy kiseg\u00edtett\u00fck? Mindenki hozott amit tudott. \u00dagy lett bizony. H\u00e1rommal t\u00f6bb juhot vett\u00fcnk akkor a k\u00f6z\u00f6sb\u00fcl neki az adom\u00e1nyokb\u00f3l. \u00c9s megk\u00f6sz\u00f6nte? Meg, \u00fagy, mint a Napnak, hogy s\u00fct. Az\u00f3ta b\u00e9r\u00f3 lett. \u00c9s. Hogy n\u00e9z leg\u00e9nyt\u00e1rsaira? Mintha nem is egy\u00fctt n\u0151tt\u00fcnk volna fel. Az\u00e9\u2019 nem engedte ezeket a kicsiket a r\u00f3dlijukkal, mert azt csak a fiainak vette. Pedig ezek is \u00fagy mentek v\u00f3na vele. A m\u00faltkor is, elhullott egyik \u00f6kre, akkor is a mi\u00e9nket adtuk k\u00f6lcs\u00f6n. Estig f\u00e1rasztotta, hogy meglegyen a d\u00f3g\u00e1val. \u00c9s ezt es \u00fagy k\u00f6sz\u00f6nte meg, mint a Napnak, hogy s\u00fct.
\nJ\u00f3zsi nagyokat b\u00f3logatva hallgatta s\u00f3gor\u00e1t. N\u00e9zte a k\u00e9t gyermeket, ahogy aludtak a h\u00e1ts\u00f3 h\u00e1zban, az ajt\u00f3 nyitva volt, mert a n\u0151v\u00e9re feszt j\u00e1rt be hozz\u00e1juk, egyik nem tudott sehogy sem aludni. T\u00e9l el\u0151tt eml\u00e9kszik, ketten jav\u00edtott\u00e1k saj\u00e1t f\u00e1b\u00f3l a kisb\u00edr\u00f3 kertj\u00e9t. Nem tudt\u00e1k az ad\u00f3t megfizetni, \u00edgy oldott\u00e1k meg. \u00cdg\u00e9rt\u00e9k, ledolgozz\u00e1k. H\u00e1rom napig f\u00f3dt\u00e1k a ker\u00edt\u00e9st, m\u00edg meglett. Att\u00f3l a pillanatt\u00f3l a b\u00edr\u00f3 m\u00e9g peckesebben j\u00e1rt az utc\u00e1n, r\u00e1j\u00f6tt, hatalma van az emberek f\u00f6l\u00f6tt.
\nV\u00e1rta, csendesedjen el a besz\u00e9l\u0151, majd csendben elk\u00f6sz\u00f6nt \u00e9s kiment az ajt\u00f3n, \u00e9ppen csak visszafordult az ajt\u00f3b\u00f3l azt \u00edg\u00e9rve: csin\u00e1l \u0151 majd vil\u00e1goss\u00e1got.
\nAlig tudott l\u00e9pni a nagy h\u00f3ban. Nem \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u0151 nagyon, hiszen csak a szomsz\u00e9dba j\u00f6tt, de most tele volt a sz\u00edve embers\u00e9ggel \u00e9s furfanggal. Esz\u00e9be jutott, az apj\u00e1t\u00f3l maradt gyalu haszn\u00e1latlanul hever \u00e9s neki, hogy nincs kedve aludni. \u00dagy ker\u00fclt ki a falub\u00f3l, hogy csak az \u00e9hesebb kuty\u00e1k ugatt\u00e1k meg, majd a feh\u00e9r vil\u00e1gba \u00fagy ker\u00fclt vissza a kisb\u00edr\u00f3 kertje v\u00e9gibe, hogy mikor onnan majd tov\u00e1bbment egy j\u00f3 \u00f6lnyi f\u00e1val, senki nem tudhatta, honnan j\u00f6tt s merre ment az, aki itt volt.
\n\u00c9jf\u00e9lkor haza\u00e9rt, m\u00e1r k\u00f6d volt a faluban. Bel\u00e9pett a h\u00e1zba, meggy\u00fajtotta a t\u00fczet forg\u00e1csb\u00f3l, majd kev\u00e9s f\u00e9nyt csin\u00e1lt a gyerty\u00e1val \u00e9s leemelte a hideg gyalut a torn\u00e1c gerend\u00e1j\u00e1r\u00f3l.
\nK\u00e9s\u0151n fek\u00fcdt le, k\u00f6zben t\u00e1pl\u00e1lta a t\u00fczet a lehull\u00f3 forg\u00e1csokkal. Mestere volt \u0151 a f\u00e1nak, csak mi\u00f3ta az apja is elhalt, nem \u0171zte ezt a mesters\u00e9get, ink\u00e1bb ny\u00e1ri munk\u00e1kat v\u00e1llalt v\u00e1roson. Most belej\u00f6tt a r\u00e9gi mesters\u00e9gbe, hajnalig olyan r\u00f3dlit rakott \u00f6ssze, m\u00e9g \u0151 is csod\u00e1lkozott rajta. T\u0171z\u00f6n hev\u00edtett sz\u00f6ggel m\u00e9g mint\u00e1kat is \u00e9getett a feh\u00e9r f\u00e1ba. Elk\u00e9sz\u00fclt. El\u00e9gedetten \u00fclt a meleg kemence mellett, arca piros volt a munk\u00e1t\u00f3l. N\u00e9zte, kinn ha ny\u00e1r lenne, ejsze virradna tal\u00e1n, most sz\u00e9pen lefekszik, F\u00e1radtan eld\u0151lt a zizeg\u0151 dunyha alatt.
\n….. nem j\u00f6tt, hogy kimenjen. Vakar\u00f3zott m\u00e9g egy kicsit. Fogta a sz\u00e1nk\u00f3t, megemelte. A dunyha melege m\u00e9g h\u00edvta vissza az \u00e1gyba, de az \u00edg\u00e9rete jobban hajtotta. Megnyitotta h\u00e1za ajtaj\u00e1t, \u00e9s kilesett. Cudar hideg volt. A k\u00f6d nem sz\u00e1llott fel rendesen, \u00e9s s\u00f6t\u00e9t volt m\u00e9g rendesen. Alig aludt. A hideg leveg\u0151 az arc\u00e1ba csapott, majd a sub\u00e1ja alatt az eg\u00e9sz test\u00e9t megvacogtatta. Hallgat\u00f3zott. A B\u00e1lta fel\u0151l hallotta, egy holl\u00f3 rep\u00fcl recsegve valahov\u00e1. Figyelte, ahogy elcsendesedik a t\u00e1volban. Visszab\u00fajt a szob\u00e1ba vakar\u00f3zni egyet. Akkora hideg van. Sehogy sem j\u00f6tt, hogy kil\u00e9pjen. Na, de most.
\nRopp-rropp-rrropp, roppant a h\u00f3 a talpa alatt. Ahogy az utc\u00e1n ment, egyre jobban vil\u00e1gosodott. Nemsok\u00e1ra be\u00e9rt a s\u00f3gora h\u00e1z\u00e1hoz. Az udvarra sim\u00e1n bement, a kutya vacogva figyelte. Bent m\u00e1r mozgol\u00f3d\u00e1s volt, lobogott a t\u0171z a kemenc\u00e9ben, \u00e9s frissen s\u00fclt keny\u00e9rillat csapta meg az orr\u00e1t. Ajt\u00f3t nyitottak neki, \u00e9s n\u0151v\u00e9re k\u00f6nnyes szemmel k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte. Megl\u00e1tta a sz\u00e1nk\u00f3t. L\u00e1tta a gyermekeir\u0151l leolvadni a csal\u00f3dotts\u00e1got, a szeg\u00e9nys\u00e9get. A r\u00f3dli a bels\u0151 szob\u00e1ba ker\u00fclt, az \u00e1gy mell\u00e9.
\nA konyh\u00e1n friss keny\u00e9rt t\u00f6rtek, \u00e9s \u00e1tmelengetett l\u00e9lekkel figyelt\u00e9k az \u00e9bred\u00e9st, a vil\u00e1gosod\u00e1st. Itt\u00e1k az emberi l\u00e9lek csod\u00e1inak sz\u00e9ps\u00e9geit. Im\u00e1dkoztak.<\/p>\n
A szerz\u0151 nemr\u00e9g megjelent, A szikl\u00e1n j\u00e1r\u00f3 ember c. k\u00f6tet\u00e9b\u0151l (Kreativ Kiad\u00f3, 2015)<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Kegyetlen t\u00e9l volt. \u00dagy repedt a fa az erd\u0151n, csuda volt hallgatni \u00e9jjelenk\u00e9nt, behallatszott a faluba is. Hajnalonk\u00e9nt, megel\u0151zve j\u00f3val a Nap sugarait, a feh\u00e9r gyapj\u00fa al\u00e1 rejtett szer\u00e9ny h\u00e1zacsk\u00e1k tetej\u00e9r\u0151l feh\u00e9r f\u00fcstcs\u00edkok indultak felfele, hogy majd tal\u00e1lkozzanak a Holddal. \u00c1m ez el\u00e9g ser\u00e9ny volt, mind mindig, mert mire a f\u00fcst felsz\u00e1llt valameddig, elt\u0171nt, \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-47358","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47358","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=47358"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47358\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=47358"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=47358"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=47358"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}