Amikor el\u0151sz\u00f6r j\u00f6tt be a k\u00e1v\u00e9z\u00f3ba, kiss\u00e9 f\u00e9lszeg volt \u00e9s gy\u00e1moltalan. Azt mondta, \u0151t tulajdonk\u00e9ppen a feles\u00e9ge k\u00fcldte ide, hogy legyen a bar\u00e1tai k\u00f6z\u00f6tt, ne szomorkodj\u00e9k otthon egyed\u00fcl, \u00f6r\u00f6k\u00f6sen a betegs\u00e9g\u00e9re gondolva.
\nAmikor m\u00e1sodszor is elj\u00f6tt, m\u00e1r otthonosabban \u00e9rezte mag\u00e1t, mell\u00e9m \u00fclt, s azt mondta, \u00fagy tudja, mi egyid\u0151sek vagyunk\u2026
\nMondtam, j\u00f3l tudod Zsolt, mi csakugyan egyid\u0151sek vagyunk.<\/p>\n
Volt egy nap, amikor vid\u00e1man \u00e9rkezett, mondv\u00e1n, hogy j\u00f3 itt lenni k\u00f6z\u00f6ttetek, mert ti sok vid\u00e1m semmis\u00e9get tudtok \u00f6sszehordani, az embernek val\u00f3s\u00e1ggal kicser\u00e9l\u0151dik a nyomott hangulata.
\nMeg is k\u00e9rdeztem akkor, mif\u00e9le vid\u00e1m semmis\u00e9gekre gondolsz Zsolt?
\n\u2013 H\u00e1t \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban az \u00e9letr\u0151l, a vil\u00e1gr\u00f3l \u00e9s a hal\u00e1lr\u00f3l szoktatok besz\u00e9lgetni, s j\u00f3kat r\u00f6h\u00f6gt\u00f6k rajta, \u2013felelte Zsolt.<\/p>\n
Most nagy cs\u00f6nd van ann\u00e1l az asztaln\u00e1l. Esetleg idegenek ha besz\u00e9lgetnek, \u2013 a maguk m\u00f3dj\u00e1n\u2013 olyan semmis\u00e9gekr\u0151l, mint amilyen az \u00e9let, a vil\u00e1g \u00e9s a hal\u00e1l.<\/p>\n